Jótékonysági koncertet adott november 14-én Kéménden a helyi Vasvirág hagyományőrző gyermekcsoport és a párkányi Varjos zenekar. A koncerttel Klimó Ákos kőhídgyarmati kisfiú hatékonyabb gyógykezeléséhez kívántak hozzájárulni, aki az igen ritka és súlyos egészségkárosodással járó Allagile-szindrómában szenved.
A koncert ötletgazdája Baranyai Pannika, a Vasvirág együttes vezetője.
Együttérző, segítőkész lélek, aki az általa vezetett csoport gyermekeinek is jó
példával akart elöljárni. Hogy felnőttként ők is szólítsák meg a szomorú
embereket és sohase menjenek el szótlanul a szenvedés mellett.
A koncerten, sajnos, Ákoska nem vehetett részt, mert számára a legkisebb fertőzés is
életveszélyes, de szülei meghatottan nézték végig a műsort. Hrubík Béla, az MKP
OT nevében 13 ezer koronát nyújtott át az édesanyának, a tetszőleges összegű
belépőjegyekből pedig 26 ezer korona és kétezer forint gyűlt össze.
A koncert után ellátogattam a családhoz és volt szerencsém személyesen megismerni
Ákoskát. Barátságosan fogadott, a sok kórházi „élmény” se tette morcossá,
visszahúzódóvá. Az ölembe ült és boldogan mutatta kisautóit, amit a
„vasvirágos” gyerekek küldtek neki. Vidáman játszott testvérével és annak
szintén fogyatékkal élő barátnőjével, Kara Marikával. Karáék sokat segítenek
Klimóéknak, főleg, ha autóval kell vinni a kisfiút kivizsgálásra vagy egyéb
helyekre, hiszen átérzik egymás gondjait.
Zsanett, az édesanya szomorúan mesélte, hogy rögtön a születése után komoly
szívbetegséget állapítottak meg a kisfiúnál. A műtét elkerülhetetlen volt, s csak
tetézte a bajt, hogy a szívbetegséghez máj-, vese- és szembetegség is társult. Két
és fél éves korában állították fel a pontos diagnózist – a kisfiú
Allagile-kóros, ami a 20. p kromoszóma hibája. E betegség rendkívül ritka,
Szlovákiában hét ember szenved benne.
Augusztus 3-án, pontosan Ákoska 6. születésnapján került sor a második
szívműtétre, melytől mind az orvosok, mind a szülők sokat reméltek. Sajnos, nem a
várakozásnak megfelelően alakultak a dolgok és nemhogy javult, hanem romlott a
kisgyermek állapota. Az orvosok azt mondták, a tüdeje is beteg, és a szívecskéje
olyan megterhelt, mint egy 35 éves felnőtté.
– Végig ott voltam vele a kórházban – idézi emlékeit az édesanya. – Ákoskám
nagyon reménykedik, hogy a Jézuska meggyógyítja őt. A műtét után, mikor erejét
megfeszítve felült és fejecskéjét a vállamra tette, én mondtam az imát, ő pedig
suttogta utánam. Egészében véve kedves, segítőkész volt a kórházi személyzet
Pozsonyban, de sok kritika ért azért, hogy Ákoska nem beszél szlovákul. Némely
nővér személyes sértésnek vette, hogy én a gyerekemmel magyarul beszélek.
A műtét után itthon is állandó készenlétben telnek a család napjai, mert
bármelyik pillanatban rosszabbul lehet. 13 fajta gyógyszert szed naponta a
tizennegyediket fájdalom esetén és sok vitamint, hogy elejét vegyék a
fertőzéseknek. Zsanett erős asszony, roham esetén nem pánikol – egy orvos
szakszerűségével látja el a gyereket.
Az állandó felügyelet miatt munkát nem vállalhat, azt azonban keserűen meséli, hogy
férjének a pozsonyi munkaadója nem fizette ki utolsó kéthavi bérét. Éppen akkor
közölte férjével az elbocsátás tényét, amikor izgalomtól reszketve a műtő
előtt várakoztak. Szárazon kijelentette, mehet bejelentkezni a szociális osztályra. A
helyzet kétségbeejtő volt. Sokat fizettek a kórházi tartózkodásért, és mivel a
hatodik életév betöltése után az anyasági (gyermekgondozási segély) nem jár,
szeptemberben bevétel nélkül maradt a család.
Csaba, az édesapa szerencsére el tudott helyezkedni az esztergomi Suzukinál, de első
fizetését csak októberben kapta kézhez. Az édesanya gondozási segélyt majd
valamikor decemberben kap, ezért fordult kétségbeesésében a nyilvánossághoz.
Nem hiába. Segítettek a környék lakosai, a lelkiatyák, különösen Nagy Gábor barti
plébános, aki gyűjtést szervezett számukra, de az újságcikk kapcsán Szlovákia
számos pontjáról érkeztek ajándékok, felajánlások. Ezek az adományok sokat
segítettek a családnak a gyógykezeléssel járó költségek fedezésében.
– Nagyon nehezen élem meg ezt a helyzetet – mondja az édesapa – mindig
hazagondolok, nincs-e valami baj. Sajnos a telefont is kikapcsolták, így a feleségem
szükség esetén nem tud hívni csak fogadni tudja mobilján a hívásokat.
– Nem tudok eléggé hálát adni, hogy ilyen férjem van – kapcsolódik a
beszélgetésbe Zsanett. – Ő mindig támaszt nyújt, nélküle ezt nem bírnám
végigcsinálni. Brigitta, a nagylányom is végigéli velünk az állandó rettegést,
készenlétet. Elég nehezen viseli, de nagyon ragaszkodik a testvéréhez és
szerencsére sohasincs közöttük civakodás.
Végezetül az újságon keresztül is szeretném megköszönni mindenkinek a
segítséget. Én mindent megmozgatok a javulás érdekében, soha nem adom fel a
reményt. Hiszem, hogy egyszer rátalálok arra az orvosra, aki tud segíteni, és
meggyógyul a kisfiam – mondja végszóként az édesanya.
xxx
Klimóék szívszorító esete felrázta az emberek lelkiismeretét.
Segítettek. A legmegnyugtatóbb azonban az lenne, ha az egészségügy gondoskodna
megfelelően beteg polgárairól. Hogy ilyen komoly esetekben ne kelljen hetente kétszer
megfizetni a mentőt Pozsonyba, és ezek a rászoruló gyermekek akár ingyen is
tartózkodhassanak a kórházban kísérőjükkel együtt.
Bokor Klára