Dr. Peres Imre professzornak, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán az újszövetségi tanszék vezetőjének, aki egyben a pozsonyi gyülekezet lelkipásztora is, tudományos kutatása eredményeként egy újabb könyve látott napvilágot, mégpedig német nyelven az ókori görög sírkőfeliratokról. Tudományos munkájának az eredményét összegző könyve mintegy 360 oldalt tesz ki és több mint 1000 sírfelirat anyagát közli. Erről készült a következő beszélgetés.
Egy keresztyén ember, egy lelkipásztor, egy teológus számára miért
fontos, hogy az ókori görög sírkőfeliratokkal foglalkozzon? Honnan jött ez az
indíttatás?
– Hitemből kifolyólag pozitív beállítottságú ember vagyok. A kutatásom
is erre összpontosult, amikor eldöntöttem, hogy a görög világgal, annak az ókori
sírkőfelirataival fogok foglalkozni. Keresztyén emberként az életszemléletem
Krisztusra irányul. A küldetésem az, hogy az embereknek, a gyülekezetnek ezt hirdessem
és az egyházban is ezt a fajta teológiát műveljem. Tulajdonképpen az újszövetségi
teológia is pozitív töltetű. Ez is kötelezett engem arra, hogy nemcsak sajátosan,
szűk bibliai mederben, hanem kortörténeti összefüggésekben az újszövetség
kialakulásának, az első keresztyén misszionáriusok működésének az idején
vizsgáljam ezeket a posztmortális, ám pozitív értékeket. Éppen ez a nagyon izgalmas
időszak indított arra, hogy közelebbről tanulmányozzam az ókori görögök
gondolkodásmódját a halálról, a halál utáni életről. Az erre irányuló
vallomások pedig elsősorban a sírköveken jelentek meg. Mindegyik nagyon különbözik
a másiktól. Ez van a könyvemben is összefoglalva.
Hány éves kutatómunkája testesült meg ebben a könyvben? Mikor kezdett el
először ezzel a témával foglalkozni?
– A görög sírkövekkel, a pozitív élet- és halálszemlélettel még az
1970-es években, teológus koromban kezdtem el foglalkozni. A Károly Egyetem
Hittudományi Karán Peter Pokorný professzor irányította rá a figyelmemet az
eszkatológiára, vagyis a halál után következő történésekre. Az ő vezetése alatt
kezdtem vizsgálni azokat a diszciplinákat, amelyek a teológiában fontosak az élet és
a halál kérdésében. Így jutottam el a sírkőfeliratokhoz, s azokhoz a szövegekhez,
amelyek ezekkel kapcsolatosan vallanak. Sajnos a múlt rendszerben nem volt lehetőségem
nyugatra utazni, hogy az ottani levéltárakban és könyvtárakban kutassak és
felkeressem azokat a helyeket, ahol ezek a sírkövek vagy leletek megtalálhatók. Így
addig kénytelen voltam a nálunk elérhető szövegekkel dolgozni. Ezek viszont csak
nagyon kevés anyagot biztosítottak a számomra.
Viszont a rendszerváltozás után már szabadon lehetett utazni. Úgy tudom,
mintegy négy évet Svájcban, a berni egyetemen töltött el...
– Magyarországról, a Károli Gáspár Református Egyetem Teológiai Kara
ösztöndíjasaként jutottam ki Bernbe. Tulajdonképpen az itt folytatott kutatás
eredménye van összefoglalva ebben a könyvben. Viszont így is csak egy kis rész
került napvilágra, hiszen nagyon sok egyéb témát tartalmazó anyagom is van a
további elemzésekhez.
Milyen felfedezésekre jutott a görög sírkőfeliratok tanulmányozása
során? Mit árultak el a sírkőfeliratok az akkori kor emberének a gondolkodásáról
az életről, a halálról és a halál utáni életről?
– Az ókori világban is hasonlóan gondolkodtak a halálról, mint manapság.
Egyesek szükségesnek és elkerülhetetlennek tartották a halált, de benne nem láttak
semmiféle reményt arra, hogy az valami jót is hozhat számukra. Ezért pesszimisták
maradtak. Voltak olyanok is, akik féltek a haláltól, de nem azért, mert az mindent
megsemmisít, hanem éppen a mitikus elképzeléseik miatt. Ezek arról vallottak, hogy ha
az ember meghal, akkor a lelkét Hermész elviszi pl. a Hádeszbe, s az alvilágban
szürke és élvezhetetlen árnyékéletet folytathat egy semmi jót nem jelentő
világban. De találkoztam pozitív életszemlélettel is. Főleg azoknál, akik hittek az
istenekben, tisztelték őket, s keresték a velük való kapcsolatot. Így formáltak
reményt arra, hogy haláluk után velük lesznek, együtt fognak lakni mennyei
házaikban, együtt fognak étkezni, közösen hallgatják a múzsák énekét, s ez
egészen örvendetes lesz.
Mindezeket az elképzeléseket ki lehetett olvasni a sírkőfeliratokból?
– Igen. Azok sok mindent elárulnak az akkori kor emberének a
gondolatvilágáról: az életéről, szociális helyzetéről, gondjairól,
családjáról és a munkájáról. S ezek egy része autentikusan vall a halálról is.
Kiktől származnak a sírkőfeliratok szövegei?
– Voltak, akik előre gondolva a halálra, nemcsak elkészítették a
sírhelyüket, hanem a felírandó szöveget is megfogalmazták, amely megegyezett az
élet- és halál felfogásukkal. De voltak olyanok is, akiknek a hozzátartozóik
választottak feliratot. Ezt vagy megrendelték a helyi poétánál, vagy a sírkövesek
már előre elkészített szövegeiből választották ki a megfelelőt. Így
természetesen előfordul, hogy több sírkövön ugyanazok a szövegek szerepelnek a
halállal kapcsolatban, csupán a nevek változnak.
Említene egy-két példát a sírkőfeliratokból?
,,Egy egész életen át áltat minket a remény
és az utolsó reggel
véget vet egyszerre minden tettnek és kínnak.’’
Egy másik, amely kissé pesszimisztikusan jeleníti meg a halál valóságát:
,,Reggelre új reggel jő, és mi
ezt alig vesszük észre,
s íme, oly hirtelen tör ránk
a véres s mindenható halál,
hogy mindenkit egyformán egy
szakadékba húzzon:
azt, aki elhervadt, vagy aki
kiszáradt, és még a kevélyt is.’’
A harmadik a megkérdőjelezhetőséget fejezi ki:
,, Könnyek közt jöttem a világra,
és könnyek közt halok meg
egyszer,
s egész életem olyan, mint egy
könnytenger.
Szegény emberi nemzetség,
te gyenge és síró nép,
Alighogy világra jössz, máris
semmivé válsz.’’
Kutatásának eredménye egyelőre német nyelven jelent meg. Igaz ugyan, hogy
egy százoldalas tanulmány már magyarul is olvasható, de akik magyarul szeretnék
olvasni ezt a munkát, nekik mikor nyílik erre lehetőségük?
– Kutatásaim eredményeit természetesen először magyarul akartam
publikálni. Az előtanulmány éppen ezért is készült magyar nyelven. De a berni
egyetemen ösztöndíjasaként az ottani professzorok is arra vezettek, hogy a munkámat
először németül írjam meg. Tulajdonképpen egy magyar kutató számára is fontos,
hogy ne csak anyanyelvén, hanem más nyelven is publikáljon. S nekem ez megadatott,
hiszen így közismertté tehetjük a magyar kutatók eredményeit. S nemcsak magunknak,
hanem az egyházunknak és egyetemeinknek is hírnevet szerezhetünk. Időközben több
kiadó is érdeklődött Magyarországról a könyv iránt. Sőt, felkértek, hogy a
munkámat fordítsam le magyarra. Valószínűleg erre egy-két éven belül sor is
kerülhet.
Kinek szánta a könyvet? Csak a beavatottaknak, a teológusoknak, vagy mások
is ugyanolyan élvezettel forgathatják?
– Ez a könyv tudományos jellegű tanulmány, nyelvezete is ilyen. Fontos
forrásmunka azon kutatók számára, akik az antik világgal foglalkoznak, vizsgálják
az ókori emberek életét. Viszont az eddigi külföldi visszajelzések szerint nem csak
a teológusok vagy filológusok olvassák. Ez is bizonyítja, hogy nemcsak a tudományos
szempontok alapján dolgozók számára, hanem másoknak is hasznos lehet egy ilyen
kutatás eredménye.
Iski Ibolya