Egy nagyon zajos, de annál érdekesebb MÁÉRT-ülésen vettünk részt, amely a kezdettől fogva feszült légkörben zajlott. Ez a feszültség viszont az elmúlt hetekben az egész Kárpát-medencei magyar politizálásra jellemző, és ennek fő oka a december 5-i kettős állampolgárságról szóló népszavazás megítélésében rejlik. További feszültségkeltő ok volt, hogy az előző ülés óta eltelt másfél esztendőben rengeteg megoldásra váró probléma merült el, és már csak ezek miatt is többször össze lehetett volna hívni a MÁÉRT-ülését. Most, mikor megtörtént, ez úgy volt „előkészítve”, hogy az értekezlet megkezdéséig nem kaptuk kézhez a leendő programot, amit óriási felelőtlenségnek tartok a magyarországi miniszterelnök részéről” – jellemezte a budapesti találkozót Duray Miklós, aki az MKP küldöttségének tagjaként vett részt a tanácskozáson.
Hogy jutottunk el odáig, hogy a magyar közvélemény a magyarságot
barátokra és ellenségekre csoportosítja? Egyik alkotmányjogásznak az volt a
véleménye, hogy ez a folyamat a státustörvény felhígításával kezdődött...
– Ez csak részben igaz, mert ez tulajdonképpen már Trianon környékén
elkezdődött. Már akkor is szemben állt a magyarság két része, még fegyvert is
ragadtak egymás ellen. A jelenleg tapasztalható megosztottságnak viszont teljesen
aktuálpolitikai okai vannak. A két magyarországi kormánypárt letette a voksot a
népszavazáson való nem szavazat mellett, a két ellenzéki párt pedig az igent
szorgalmazza. Számomra elsősorban a Magyar Szocialista Párt magatartása érthetetlen,
mivel zsákutcába vezeti a magyarságot, és ezzel szembeállítja a párt támogatóit
is az összmagyar érdekekkel. Az SZDSZ következetes maradt önmagához, korábba is
elutasító volt, most is az, de az ő hátuk mögött a magyarországi társadalom csak
egy parányi szelete áll. Az elmúlt hónapokban egyértelmű mulasztás volt a magyar
politikában, mivel már egy évvel ezelőtt sejthető volt, hogy lesz népszavazás.
Azóta a kormány és a parlament semmit sem tett azért, hogy e népszavazást elkerülje
egy jó törvény elfogadásával. December 5-ig gyakorlatilag már nemigen lehet ezt
megtenni, mert egy ilyen törvényhez kétharmados többség szükséges, ami a jelenlegi
helyzetben csaknem elképzelhetetlen.
Úgy tűnt, a Gyurcsány-kormány elébe akart menni a vitának azzal, hogy
előjött azzal az elképzeléssel, miszerint adnak külhoni útlevelet,
munkalehetőséget és anyagi támogatást is a határon túli magyaroknak. Állítják,
ez nagyobb lehetőség, mint a kettős állampolgárság...
– Az ilyen javaslatok a lényegről való figyelemelterelést jelentik, és
csak bizonyos részletkérdésekre vonatkoznak. Vannak görcsös kísérletek, hogy
okafogyottá próbálják minősíteni azt a népszavazást, például az EU-tagság
miatti elvesztett jelentőségével. Egészen különböző dolgokról van szó, az uniós
tagság nem jelent állampolgárságot. Viszont lényeges kérdés például az, hogy egy
Ukrajna területén élő magyar csak azért maradjon ki a magyar–magyar
kapcsolattartásnak a normális lehetőségétől, mert akkor és ott Trianonban úgy
ahogy döntöttek?!
Elég vad ijesztgetések is folynak a magyar közvélemény befolyásolása
érdekében, például nagy kiadásokkal rémisztgetik a tömegeket. Merre fog az végül
is fordulni?
– Ezt nem tudom előre jelezni. A latolgatásokat felelőtlennek tartom, mert
nincs mérvadó felmérés arról, hogy mivel járna a magyar állampolgárság
könnyített felvétele, és miképp mozgatná meg a szomszédos országban élő
magyarokat. Ez is egy kormányzati mulasztás, mert erre kormányzati pénz kellett volna.
Ehelyett ők tudatosan elzárkóztak az ismeretektől, hogy a lehető legmerészebb és
hihetetlenebb érvekkel riogassák a lakosságot. Ha valaki azt mondja, hogy majd 800 ezer
ember árasztja el Magyarországot, azt is mondhatná, hogy 3 milliárd, mert ez éppen
annyira hihető, illetve hihetetlen. Én személy szerint – noha baklövésnek tartom,
hogy ebben az ügyben most népszavazásra kerül sor – mindenkit arra biztatok, hogy
vegyen részt a népszavazáson, és szavazzon igennel. Sikeresnek kell lennie, hogy a
Trianon által nyakunkba szakadt szörnyű hontalanságot mérsékeljük.
Örvendetes viszont, hogy nem csak riogatások vannak, hiszen magyarországi civil
szervezetek is kiállnak az igen szavazatok mellett, erre példa az Értékmegőrzők
levele, melyet számos magyarországi művész, sportoló látott el kézjegyével (ezt a
dokumentumot lapunk 13. oldalán közöljük – szerk. megj.). Továbbá a baloldali
politikusok között is ismerek olyanokat, akik szívükön viselik a nemzeti érdekeket,
remélem, ők nem engedik odafejlődni a magyar kormánypoitikát, hogy az
„struccból” kárt okozzon a Magyarország határain túl élő magyaroknak.
Elhangzott egy olyan vélemény is, hogy a kettős állampolgárság egy másik
Trianont jelenthet, de ezt már mi magunk teremtjük meg...
– Ez költőien hangzik, viszont aki azt mondja, hogy a mindenkori
Magyarország állampolgárságát ne kaphassák meg azok a magyarok, akiket elcsatoltak,
annak a lelkében van a Trianon!
Volt más érdemi pontja a találkozónak?
– Annak ellenére, hogy a mostani MÁÉRT-ülésnek nem volt programja,
megpróbáltunk minden fontos kérdést felvetni, természetesen a Selye János Egyetem
ügyét is. Sok kérdésben egyezségre jutottunk, de az volt a feltételünk, hogy csak
olyan zárónyilatkozat fogalmazódjon meg, amely pozitív tartalmat sugároz a magyar
közvélemény felé, és nem arról szól, hogy miképp van megosztva a magyarországi
társadalom. A két magyarországi kormánypárt viszont ennek az ellenkezőjét akarta.
Így első pillanatban úgy tűnik, csődhelyzetbe jutottunk, viszont 1996 óta szinte
valamennyi magyar–magyar csúcstalálkozó zárónyilatkozatában volt legalább egy
olyan pont, amelyet az említett két párt nem akart elfogadni, de mindig sikerült olyan
megegyezésre jutnunk, hogy azt végül ők is aláírják. Most egyértelműen nemet
mondtak, elutasították a szolidaritást az összmagyarsággal – és így gyakorlatilag
tiszta víz került a pohárba.
(A Pátria Rádióban elhangzott beszélgetés szerkesztett, rövidített változata. A riporter Hominda Katalin volt.)