Újabb négy évig George W. Bush vezetheti az Egyesült Államokat, miután megnyerte a november 2-án tartott elnökválasztást. Bushra három és félmillióval többen szavaztak mint demokrata kihívójára, John Kerryre. Az elnök 286 elektori szavazatot szerzett (az elnökség elnyeréséhez 270-re van szükség), Kerrynek 252 jutott.
Az amerikai elnökválasztás után szakértők százai próbálnak magyarázatot találni arra, hogyan és miért következett be a sokak által váratlan eredmény, a széleskörű republikánus győzelem és Bush újraválasztása.
Mert e győzelem impresszív statisztikai adatokkal párosul: Bush, az Egyesült Államok 43. elnöke 59 millió vokssal, az egyéni szavazatok többségével győzött, ami 1988 óta először fordult elő. Franklin Roosevelt 1936-i megválasztása óta George Bush az első elnök aki nemcsak a személyére leadott szavazatok számát tudta három és fél millióval megnövelni, hanem a törvényhozás alsó és felsőházában is biztosította a Republikánus Párt győzelmét. Így a 100 tagú Szenátusba 55 Republikánus Szenátor, a 435 tagú Kongresszusba pedig 233 Republikánus képviselő fog munkálkodni Bush programjának megvalósításán. Ezek a számok a Demokrata Párt 71 éve nem tapasztalt, a hatalom szélére sodródását jelzik.
Bár az amerikai elektori rendszer adatai szerint a választás nem látszik annyira egyoldalúnak, a Republikánus-Demokrata államokat ábrázoló, piros-kékre színezett USA térkép nagy területi különbséget mutat. Amerika belső, hatalmas területein kizárólag a Republikánus piros színt láthatjuk, a Demokratákra szavazó kék sávok a piros szélein, az ország keleti, a középnyugat északi részén és nyugaton találhatóak. Ezek a hagyományos liberális Demokrata erővárak: keleten az ún. New England-i államok, Massachusetts, New York, New Hampshire, stb., az ún. középnyugat északi államai, beleértve Minnesota, Michigan, Wisconsin, stb., és a nyugati parton fekvő California, Washington vagy Oregon államok.
Mindkét párt hagyományos szavazótábora változóban van. A XX században
társadalmi osztályokra, származásra alapozott politikai hovatartozás helyett a mai
amerikai szavazó sokkal inkább kulturális-morális értékek szerint választ pártot
és támogat jelölteket. Ezek közé sorolható a vallásosság egyéni és közösségi
jelentősége, az abortuszhoz való jog kérdése, vagy az azonos neműek házassági joga
is.
Érdekes megvizsgálni a média különböző tagjainak véleményét a múlt heti
választás eredményéről.
Sokan már a Demokrata párt előválasztási döntését is megkérdőjelezik.
Eszerint a 20. században liberális, keleti-partról származó Szenátort csak egyszer
választott elnökül Amerika és az 1960-ban John F. Kennedy volt. Ez a tény
megfontolandó nemcsak a két Szenátor, Kerry-Edwards jelölését illetően, hanem a
már most felmerülő, Hillary Clinton New york-i Szenator potenciális jelölése
kapcsán is.
A Demokratákat-támogató liberális média Kerry veszteségét elsősorban annak
tulajdonítja, hogy a déli és középnyugati államok kis városaiban élő,
konzervatív, keresztény szavazóbázisa biztosította a Republikánus többséget Bush
számára. Elismerik a Republikánusok kiváló stratégiáját szavazóbázisuk
mozgósításában is.
Ezzel szemben a Republikánus oldalt támogató média tagjai Bush széleskörű győzelmét azzal indokolják, hogy a szavazók többsége háborús időkben nem cseréli le elnökét, főleg amikor jobban bízik abban, hogy Bush ellenfelénél határozottabban cselekszik az ország védelmében, az iraki háború sikeres befejezésében. Többen fontosnak minősítik a szavazók Bush felé érzett bizalmát abban is, hogy képes lesz végigvezetni az általa ígért gazdasági, oktatási, társadalombiztosítási és adózási reformokat.
A választás másodnapján sokak véleménye szerint John Kerry egész kampánya legjobb beszédét mondta el, amikor szomorúan elismerte Bush győzelmét. Érdekes lesz megfigyelni hogy kisebbségi helyzetből, képes lesz-e a Republikánus párt a következő négy évben a saját programját legalább részben szorgalmazni, vagy főleg a Bush kormány által javasolt törvények elfogadását próbálják majd megakadályozni. Lesz-e remény együttműködésre?
A választást követően Bush részéről természetesen reményteljes szavak hangzottak el, amiben a nem rá szavazók támogatását is kérte. ”Nekünk egy országunk, egy alkotmányunk, és egy jövőnk van, ami mindannyiunkat összeköt… Amikor összetartunk és együtt dolgozunk, nincs határa America nagyságának.”
A 2005 januárjára kitűzött elnöki beiktatást követőem meg lehet majd állapítani, hogyan fog a győztes Republikánus párt a vesztes Demoratákkal „egy jövőért” együttműködni.
Lauer Edith
Cleveland, Ohio