Az Erdélyi János által „Bodrogparti Athénként” emlegetett Sárospatak az Alföld és a Tokaji-hegység találkozásánál, a Bodrog folyó két partján terül el. Egyik nevezetessége és büszkesége várkastélya, amelynek építését a XVI. században Perényi Péter indította el, elkészültét pedig a források 1541. április 17-ére datálják. Ma az épületegyüttes a Magyar Nemzeti Múzeum filiáléja, és a Sárospataki Rákóczi Múzeuma igazgatójának, Jósvainé dr. Dankó Katalinnak 40 munkatársával együtt idén sikerült elérnie, hogy intézményük Magyarországon Az év múzeuma lett. Az igazgatóasszonyt ebből az apropóból kértem fel a következő beszélgetésre:
– A Rákócziak dicső kora címmel 2003. október 25-én megnyílt, máig
nagysikerű kiállításunk egy hosszú folyamat lezárásaként jött létre. A
Rákócziak kora ma is élő hagyomány városunkban, hisz a család közel 100 éven át
– 1616 és 1711 között – birtokolta Felső-Magyarország legnagyobb várát. Olyan
síkvidéki rezidenciáról, főúri lakhelyről van szó, amely egyben a család
védelmét is szolgálta.
Patak fénykora a Rákócziak korához kötődik, és az 1616-os évvel kezdődik, ekkor
kéri ugyanis feleségül Rákóczi György Lorántffy Zsuzsannát, aki hozományul kapja
Patak várát. Bár ez a házasság érdekházasságként indult – hiszen a hegyaljai
borkereskedelemben fontos szerep jutott Pataknak–, végül szerelmi házassággá
nemesedett. Zsuzsannának Gyulafehérvár mellett Patak maradt továbbra is kedvenc
tartózkodási helye, hiszen ide kötötték a gyermekkori emlékek.
Ha belépünk a várudvar területére, először a Zsuzsanna építtette loggia tárul
szemünk elé, amely 1646-ban erdélyi mesterek által épült. A várudvar másik
feltűnő építménye a Vörös-torony, amelyet ugyancsak a már idősödő
fejedelemasszony erősíttetett meg. A várkastély XVII. századi díszítéséről a
híres Sub Rosa alapján nyerhetünk képet. Ebben a teremben tartották titkos
találkozásaikat a Habsburg-ellenes összeesküvés résztvevői. A hagyomány szerint a
terem rózsája és lándzsái intették hallgatásra az összeesküvőket (sub rosa
átvitt értelemben: titkosan). A Rákócziak kora már csak azért is városunk
fénykora, mert iskoláinkat is ők karolták fel, általuk lehetünk az európai
művelődés egyik központja.
Az elmondottakból kiderül, volt miből ihletet meríteni a kiállításhoz
és volt is mit bemutatni.
– A szabadságharc kirobbanásának 300. évfordulója tiszteletére mi egy
igazi látogatóbarát kiállítást szerveztünk, amelyen a felnőttek a történelmi
források mellett a XVII. századi könyvkiadás gyöngyszemeivel, a kor
ötvöstárgyaival egyaránt megismerkedhetnek. Maradandó élményt nyújt a
Rákóczi-kultuszt bemutató szoba, az emigráció emlékeit felvonultató terem, a
rodostói magyar utca képe, a Rákóczi hamvainak hazahozatalát és 1906-os kassai
újratemetését bemutató mozgókép-sorozat stb. Kiállításunkat a pedagógusok
szemléltetésül is felhasználhatják óráikhoz, hiszen igyekeztünk olyan
rekonstrukciókat készíteni, amelyek révén a kuruc fegyverektől a felszerszámozott
lovat jellemző tárgyakig minden olyan kellék megjelenik itt, amellyel ma már
gyermekeink sehol másutt nem találkozhatnak. Bár a termek hangulatukban is megidézik a
kort, mi olyan tartalommal is megtöltöttük őket, amely segítségével páratlan
időutazáson vehetünk részt. Ez a Perényiek korával indul, a török és a Habsburg
elleni küzdelem bemutatásával folytatódik, s a várkastély 18–19. századi
történetével zárul. Kiállításunkkal emlékoszlopot, diadalkaput kívántunk
állítani a Rákócziak korának, a szabadságharcnak, megmutatván azt is, mit tehetünk
e páratlan örökség megőrzése érdekében. Bizonyítani szerettük volna, hogy jól
sáfárkodtunk a reánk bízott kinccsel.
Az, hogy most ennyi mindent fel tudtunk vonultatni, elsősorban az épület 1997-ben
elvégzett rekonstrukciójának köszönhető, hiszen ekkor lettek kialakítva azok a
terek, amelyek az új állandó kiállítás befogadását lehetővé tették.
Nekünk, magyaroknak szomszédainkkal ellentétben csak töredékek maradtak fenn
múltunkból, hiszen a történelem viharai sokszor megtépázták kincseinket, ezért
töredédeket is meg kell becsülnünk.
Mivel indokolta a bíráló bizottság, hogy az önök intézménye lett idén
Az év múzeuma?
– A 2003-as tevékenységünk alapján nyújtottuk be pályázatunkat, hiszen
eleget tettünk azoknak a feltételeknek, amelyek a kiállításra, a tudományos
munkára, a nemzetközi kapcsolatok ápolására és a muzeológiai tevékenységre
vonatkoztak. Mindez egy évbe sűrítve valójában évtizedek munkáját jelenti. Úgy
éreztük, hogy 2003, a Rákóczi-év Sárospatak nélkül nem valósulhatott volna meg. A
kiállítás mellett nemzetközi konferenciát tartottunk, kiadványok egész sorát
jelentettük meg, élő kapcsolatokat ápolunk Borsival, Munkáccsal,
Gyulafehérvárral...
Szerénytelenség nélkül elmondhatom, munkánkban elődeink tevékenysége is benne van.
A valaha kisipari módszerrel induló múzeum mára tudományos kutatóhellyé nőtte ki
magát. Ez elsősorban annak is köszönhető, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum filiáléja
lettünk, kiemelt hellyel és megkülönböztetett figyelemmel, hisz ma is elsődleges
Rákóczi-kultuszhelyként kezelnek bennünket. Hogy ez így lehet, az viszont elődeink
áldozatos munkáját, szívósságát dicséri.
A kitüntetés elsősorban erkölcsi elismerést jelentett számunkra, azt, hogy
odafigyelnek munkánkra. Anyagi elismerésképpen pedig egymillió forintot kaptunk
műtárgyak felújítására.
Milyen a várkastély látogatottsága?
– Magyarországon ma leglátogatottabb az egri vár, mi a hetedik helyet
foglaljuk el ezen a ranglistán, több mint százezer látogatóval. Ugyanakkor szeretném
megjegyezni, hogy rekonstrukciós munkálataink során sohasem zártunk be, ha egy-egy
területet le is zárunk, új kiállításokkal próbáljuk kárpótolni az ide
zarándokló turistákat. Az idén elképzelhető, hogy látogatóink száma valamelyest
nő majd, hiszen májustól nem kérünk belépődíjat.
Mi lett a sorsa az egykori Gombos-kertnek?
– A kertet még Perényi Gábor felesége, Országh Ilona hozta létre,
különleges flórával telepítvén azt be. A kert Lorántffy Zsuzsanna idején élte
fénykorát, a különleges virágok és fák mellett volt itt füge, narancs, citrom,
gránátalma is, ám a Wesselényi-féle összeesküvés bukását követően a
megszálló katonaság a várkastélyt kifosztotta, a Gombos-kertet pedig kiirtotta.
Azt tervezzük, hogy EU-s pályázatok segítségével a közeljövőben megpróbáljuk
azt legalább részben visszaállítani. Egy 8 hektáros területről van szó, végig a
várárok mentén. A múltban csak az épületre jutott pénz és energia, most bízom
benne, hogy a kert újrateremtése is napirendre kerül.
A pataki vár is úgy lett a világörökség része, hogy először a kastélykert alatt
húzódó Rákóczi-pince nyerte el a megtisztelő címet. Remélem, el tudjuk érni, hogy
az idelátogató a Zempléni-hegyek látványa után az épületegyüttest körülölelő
angolkert látványával találkozik majd először.
Zsebik Ildikó