Közgazdászok és szociológusok még Vladimír Špidla volt miniszterelnök megbízásából tanulmányt dolgoztak ki Csehország helyzetéről. Az ország állapotát és kilátásait felmérő jelentésből kitűnik: Az az alapvető probléma, hogy a cseh hatalmi és értelmiségi elit többsége, de a lakosság széles rétegei sem akarják tudomásul venni, hogy nem is annyira a technika terén, mint főleg a távlati gondolkodásban nagy a lemaradás. A szakemberek szerint ha belátható időn belül nem történik radikális változás a társadalom és a gazdaság fájó gondjainak orvoslása terén, Csehország súlyos válságba sodródhat.
A tanulmány, amelyet a napokban hoztak nyilvánosságra, öt területet tart a jövő
szempontjából kockázatosnak. A legnagyobb gondot a lakosság számának csökkenése
jelenti. A szakértők úgy vélik, a kihaló Csehországot átmenetileg a bevándorló
külföldiek menthetik meg. A szociális ügyek minisztériuma már ki is dolgozott egy
tervezetet, amely szerint a fehéroroszok, moldavaiak, kazahok, bolgárok és horvátok
két és fél éves ideiglenes tartózkodás után letelepedési engedélyt kaphatnának.
Akadályozhatja azonban a lakosság növelésének ezt a módját a csehek félelme az
idegenektől, az etnikai és kulturális másság elutasítása.
A jövő szempontjából a legfontosabb prioritás a lakosság műveltségi
színvonalának emelése, nemcsak a humán, de a műszaki és a természettudományi
szakok terén is. De riasztóan kevés a jó törvények kidolgozására képes jogász
is. Csakis több anyagi ráfordítással érhető el, hogy a cseh diplomások otthon
maradjanak.
A cseh gazdaság sem nyújt akkora teljesítményt, mint amennyire képes lenne. A
szakértők szerint elégtelen volt a gazdaság szerkezetének átalakítása, amely még
mindig a költséges, energiaigényes nehéziparra orientálódik. Modernizálni kell a
termelési folyamatokat, s haladéktalanul hozzá kell látni a reformok
megvalósításához. – Támogatni kell a kis- és középvállalkozókat, meg kell
reformálni az államháztartást, s nemkülönben az egészségügyi és
nyugdíjrendszert – mutatnak rá a tanulmány szerzői.
Jóllehet Közép-Európát nem fenyegeti közvetlen háborús veszély, ám késznek kell
lennie minden fenyegetés elhárítására. Ezért Csehország sem lehet közömbös a
diktátorokkal szemben, nem becsülheti le a szélsőséges nacionalizmus veszélyét. Az
ország biztonságának erősítését szolgálná, ha az eddiginél jobban élne az
EU-tagságból eredő előnyökkel. A cseh külpolitikának nagyobb figyelmet kellene
szentelnie Ázsia, Afrika és Latin-Amerika azon országainak, amelyekkel a múltban is
hagyományosan jó kapcsolatai voltak. Ide számíthatók a Balkán és a Közel-Kelet
országai, valamint a szovjet utódállamok is.
A cseh főváros Csehszlovákia kettéválása után szinte mágnesként vonzza a szlovákok ezreit. Amíg a rendszerváltás előtt a nagyobb építővállatokban dolgozó, s a fővárosban átmenetileg jelenlevő szlovákiai munkásokon kívül a föderáció központi hivatalaiban és a kommunista párt intézményeiben dolgozó szlovák vagy szlovákiai káderek elsősorban a hatalom utasítására tartózkodtak Prágában, manapság, friss statisztikai adatok szerint, mintegy tizenhat ezerre tehető a törvényesen munkát vállaló, tehát engedéllyel dolgozó szlovák állampolgárok száma a cseh fővárosban. Jelenlétükről a prágaiak szinte nap mint nap meggyőződhetnek. A nagyáruházak pénztárainál, a kórházakban, de az építőiparban és a közlekedésben is gyakran hallani szlovák szót.
A Szlovákiából érkező munkavállalóknak a többi uniós tagország polgáraival szemben nagy előnyük a cseh és a szlovák nyelv közelsége s nemkülönben a termelési kultúra és a szakmai képzettség szinte azonos színvonala.
A kétkezi munkásokon kívül a legfeltűnőbb a prágai kórházakban dolgozó szlovák egészségügyi személyzet nagy száma. Pl. a motoli kórházban mintegy 300, a krčiben 160, a Vinohrady kórházban több mint 130 szlovák nővér dolgozik. A prágai kórházakban dolgozó szlovák orvosok száma is megközelíti a százat.
A szlovákiai nővéreknek a prágai jelenlétének fő oka a szlovákiai és a prágai keresetek közti számottevő különbség. Amint Miloslav Ludvík, a motoli kórház igazgatója nyilatkozta nemrég egy prágai lapnak, a vezetése alatt álló kórházban dolgozó nővérek havi fizetése 18–20 ezer korona.
A prágai kórházak nővérhiányának egyik oka, hogy a cseh személyzet külföldön
vállal a csehországinál is jobban megfizetett munkát. Például Szaúd-Arábiában
havonta kétezer dollárnál is többet, Nagy-Britanniában akár havi háromezer fontot
is kereshetnek. Legtöbbjük egy-két évig vállalja a külföldi munkát, azzal a
céllal, hogy a megtakarított jövedelemből Prágában lakást vagy házat vásárol.
A prágai közlekedési vállalatnál negyvenöt szlovák buszsofőr, illetve
villamosvezető dolgozik, s szlovákok a metróvállalatnál sem számítanak
ritkaságnak. A prágai utasok számára már az sem meglepő, hogy a menetjegyellenőrök
közt is vannak szlovákok.
A Moldva parti fővárosban számos szlovák személyiség él. Közismert alakja a
főváros kulturális és társasági köreinek pl. Miroslav Žbirka énekes, Fero Fenič
filmrendező, Dagmar Havlová vállalkozó, Václav Havel exállamfő sógornője, Fedor
Gál, a Mečiar-féle országlás idején Prágába emigrált szociológus, Emília
Vášáryová színművész, Zuzana Bubílková szatíraíró, politikai hírmagyaráz és
még sorolhatnánk.
A prágai egyetemeken és főiskolákon tanuló szlovákiai hallgatók közül sokan nem
is titkolják, hogy tanulmányaik befejeztével a cseh fővárosban maradnak.
A cseh politikai színtéren szereplő parlamenti és parlamenten kívüli politikai
formációk száma, egy-két fúziótól vagy hasadástól eltekintve, alig változott,
amit sokan a stabilitás jelének tartanak. Ezért is keltett feltűnést október
közepén az Esélyegyenlőség néven szerveződő új párt, amely törekvésének
fókuszába a nők érdekeinek érvényre juttatását állította. A párt alapítója,
Zdenka Ulmannová nyilatkozatában elpanaszolta, hogy a politikai pártok egyike sem
foglalkozik programszerűen a lakosságnak legalább a felét kitevő nők igazi
gondjaival. Az Esélyegyenlőség célja a nők munkahelyen és a családban, valamint a
társadalomban betöltött eddigi szerepének gyökeres megváltoztatása.
Ulmannovának nem tetszik egyebek közt a költségvetési pénzek elosztása. Szerinte
felesleges magas végkielégítésben részesíteni a civilbe vonuló hivatásos
katonákat. Az erre a célra fordított összeg nagyon aránytalan az anyasági
szabadságon levő asszonyoknak nyújtott támogatással. – Közben a politikusok azt
hirdetik, hogy a gyermekre az államnak kiemelt figyelmet kell fordítani! – mondta a
pártalapító. Úgy véli továbbá, hogy a kormányzás, a társadalom irányítása, a
világ konfliktusainak erőszakos férfi stílusú kezelése az emberiség felét alkotó
nők igényeinek semmibevételét jelenti.
A probléma megoldását az észak-európai országokban bevált modell alkalmazása jelentené. A skandináv államokban már természetessé vált a nők cselekvő részvétele a politikai életben, a közügyek irányításában, az ország prioritásainak meghatározásában – érvelnek a csehországi nőpárt megálmodói.
A cseh parlament képviselői, kevés kivétellel, mosolyogva fogadták a nőpárt ötletét. Úgy vélekednek, nincs ok ilyen párt létrehozására, hiszen a nőknek elegendő lehetőségük van érdekeik érvényesítésére a fennálló pártok keretében. A politológusok pedig úgy látják, a politikai küzdőtéren amúgyis nagy a tülekedés, és az emberek többsége a parlamenti választásokon elsősorban a bevezetett nagy pátokra adja szavazatát.
A legnagyobb példányszámban megjelenő cseh napilap, a Mladá fronta Dnes hírmagyarázója – Martin Komárek – a kezdeményezés kapcsán ironikus hangvételben felveti annak lehetőségét, hogy a nemzet másik fele a nőpárt megalakulására válaszolva férfi ellenpártot hozna létre. Ezután, a cseh hagyományoknak megfelelően, a két pártban hasadás állna be. Megteremtenék majd a fiatalok platformját az öregek ellensúlyozására, s megtörténhet, hogy a csinosak is szövetségre lépnek a csúnyákkal szemben. A politikából kipárologna az a kevés tartalom is, ami még benne van. Legalábbis addig, míg a nők és a férfiak pártjának vezetői nem kötnének egymás közt egy ellenzéki egyezményt.
Somogyi Mátyás