2004. szeptember 28-tól október 1-jéig Szlovákiában tartózkodott az Európa Tanács négytagú szakértői csoportja, Mr. Emyr Lewis, Mr. Alexander Bröstl, Mr. Nicholas Macris és Mr. Antonio Bultrini. Látogatásuk célja az volt, hogy megvizsgálják, hogyan tesznek eleget az egyes tárcák azon kötelezettségeknek a kultúra, az oktatásügy, az igazságszolgáltatás területén, valamint a gazdasági és társadalmi életben, amelyeket Szlovákia a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának aláírásával felvállalt.
Látogatásuk során Pozsonyban és Kassán találkoztak a különböző társadalmi szervezetek tisztségviselőivel, és megbeszélést folytattak a Szlovák Köztársaság Kormánya Kisebbségi Tanácsának tagjaival, köztük Hecht Annával, a pedagógusszövetség alelnökével, aki ennek kapcsán a következőkről tájékoztatta lapunkat:
Az ET szakértői a Kisebbségi Tanács tagjai számára – érdeklődésük alapján – elküldték a szlovák fél által kidolgozott azon aktuális jelentéseket, amelyek a charta alkalmazására vonatkoznak. Figyelemre méltó, hogy magának a chartának a szövegét magyar nyelven kaptam meg. Szlovákia a chartát 2001. szeptember 5-én ratifikálta, és a benne foglaltak Szlovákia számára 2002. január 1-jétől kötelezően betartandóak. A charta az egyes nyelvek használatára vonatkozóan különböző fokozatú megállapításokat tesz, a magyar nyelv vonatkozásában – számarányunknak megfelelően – a legerősebb fokozatot fogadták el.
A szlovákiai jelentések a magyar nyelv használata esetében megemlítik a nagy országos kulturális rendezvényeket (Kodály Napok, Dunamenti Tavasz, Jókai Napok, Tavaszi szél…, és a sokat vitatott, gazdagon finanszírozott Nemzeti Kisebbségi Fesztivált Tornalján). Az oktatásügyi részekben elsősorban a roma családok gyermekeinek integrálásával kapcsolatban találunk adatokat. Részletesen foglalkozik a jelentés azzal, mely községek megjelölése lenne lehetséges a kisebbség nyelvén abban az esetben, ha a törvény a jelenlegi 20 %-os küszöböt 10 %-ra módosítaná. A beszélgetés során itt kiemeltük, hogy ez a változás a magyaron kívül főleg a zömmel ruszin és roma településeket érintené.
Személy szerint megemlítettem, megalázónak tartom azt a gyakorlatot, hogy a
kétnyelvű megjelölésekben a magyar változatot általában kisebb betűkkel írják
ki. Ezt a törvény sehol nem írja elő. Megemlítettem azt is, hogy a törvény 2004.
január 1-jétől a magyar tanítási nyelvű intézmények hivatalos nevében előírja a
név magyar változatának feltüntetését is ott, ahol a magyarok számaránya legalább
20 %, a gyakorlatban azonban a pecsétekben ez még nem jelenik meg. A fenntartók a
törvény értelmében már kötelesek lennének kiadni egy függeléket az
alapítólevélhez, amelyben ezt a változást rögzítik. Főként a középiskolák
esetében látok itt gondot, mert a megye mint fenntartó nem lép, holott az érettségi
bizonyítványon az iskola nevét már a törvény által megadott módon kell
feltüntetni.
Megemlítettem azt is, hogy jogot formálunk a magyar nyelven történő
pedagógus-továbbképzésre – állami pénzen. A szakértői csoport tagjai
feljegyezték észrevételeinket.
A charta a bevezetőben (Preambulumban) leszögezi:
„… a regionális vagy kisebbségi nyelv magánéleti és közéleti gyakorlásának
joga az Egyesült Nemzeteknek a Polgári és Politikai Jogokról szóló Nemzetközi
Egyezségokmányában foglalt elveknek megfelelően, és az Európa Tanácsnak az Emberi
Jogok és Alapvető Szabadságjogok Védelméről szóló Egyezménye szellemében
elidegeníthetetlen jog.“
A charta III. részének 8. fejezete az oktatásügyre vonatkozik. A magyar nyelv
vonatkozásában Szlovákia számára a következő részek betartása kötelező:
„Az oktatásügyet illetően a Felek azokon a területeken, ahol ezeket a nyelveket
használják, e nyelvek mindegyike helyzetének megfelelően, és anélkül, hogy az
állam hivatalos nyelvének/nyelveinek oktatása hátrányt szenvedne, vállalják, hogy
(…)
– intézkednek, hogy a felnőttoktatásnak és továbbképzésnek legyenek olyan
tanfolyamai, melyek elsősorban vagy teljesen a regionális vagy kisebbségi nyelveken
valósulnak meg;
(…)
– intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy biztosítsák annak a történelemnek
és kultúrának az oktatását, amelyet a regionális vagy kisebbségi nyelvek hordoznak;
(…)
– biztosítják az oktatók részére a Fél által az a-g. bekezdések közül
elfogadottak megvalósításához szükséges alap- és továbbképzést.“
A 8. fejezet a-g. bekezdései a kisebbségi nyelven való oktatási kötelezettségekre, így az iskolaelőkészítő oktatásra (a. pont), általános iskolai oktatásra (b. pont), középiskolai oktatásra (c. pont), szakközépiskolai- és szakmunkásképzésre (d), egyetemi és más felsőfokú képzésre (e. pont), felnőttoktatásra (f. pont) és a történelemnek és kultúrának oktatására (g. pont) vonatkoznak.
Miközben szövetségünk különböző fórumokon erőteljesen szorgalmazza a magyar iskolák pedagógusainak itthonról finanszírozott megnyugtató továbbképzését, fontos, hogy a fentieket mindannyian tudatosítsuk.