Vélemény:

Egyetemet a hallgatókért

2003. október 23-án fogadta el a szlovák törvényhozás azt a jogszabályt, amely szerint megalapíttatott a szlovákiai magyar egyetem. Ahogy Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára fogalmaz a komáromi egyetemisták diáklapjában, az ÁSZ-ban: „Trianon óta először avatunk magyar állami egyetemet kisebbségi magyar közösségben.”

Egy magyar nyelvű egyetem hiányát itt a Felvidéken immár 84 esztendeje érezzük. Sokak a rendszerváltoztatástól datálják a magyar egyetem létéért folytatott küzdelmet, holott harcról igazándiból már 1968 óta beszélhetünk, amikor az állami hivatalokat járó tanáremberek és értelmiségiek csoportja belevágta a fejszéjét ebbe a mára majdnem elkorhadt fába. Velük senki sem foglalkozik. Azokkal sem, akik az elmúlt öt esztendőben kemény csatát vívtak azért, hogy megteremtsék egy majdani magyar intézmény alapjait. Velük sem, akik az egyetem gerincét adják: a hallgatókkal. Szégyenletes, hogy egy most születő tudományos műhelyről csupán mint politikai eredményről számolnak be a médiumok, a lényegről gyakorta megfeledkezve.

Komáromban ez év őszétől közel 800 nappali tagozatos magyar egyetemi hallgató végzi anyanyelvén tanulmányait. Lehet, hogy korai még kimondanunk ma – amikor még csupán egy szép, olykor homályos, pártvezérek képeivel díszített kirakatot látunk –, hogy egy tartozását törlesztette felénk a történelem. Egy olyan tartozását, aminek létjogosultságát még a felvidéki magyar körökből is megkérdőjelezik jó néhányan. „Kétkedésük oka” – ahogy arról Németh Ádám fogalmaz az ÁSZ-ban – „inkább az a felvidéki magyar kisebbségtudat, amely nem a kitartásra ösztönöz, hanem arra késztet, hogy minden kínálkozó alkalmat megragadva beadjuk a derekunkat, és a többséghez alkalmazkodjunk.” Kérdőjeleket állítanak kijelentő mondataink végére, strukturálni akarnak, csupán azért, hogy bomlasszanak, mert egy egységes, magyar egyetemen, nemzeti szellemben nevelődött egyetemista a jövőben veszélyes lehet. Egy kulturált, magabiztos fiatal értelmiségi önálló véleményt tud alkotni, szülei és nagyszülei fóbiáival, komplexusaival nem lehet majd sakkban tartani.
Az általunk választott politikusok kötelessége, hogy mindenkor kiálljanak a szlovákiai magyarság jobb létét, fejlődését szolgáló ügyek mellett. Nem szükséges a tömjénezés, hiszen mi mind a magyarság megmaradásáért küzdünk, ki-ki a saját lehetőségei szerint. Amennyiben viszont cselekvésüket egyéb érdekek irányítják, akkor 10-20 esztendő múlva is ugyanebben a mocsárban fogunk taposni. Helyesen látja az egyetlen szlovákiai magyar parlamenti párt vezetője, hogy a párt mögé állítani az egyetemet annak halála volna. Gyorsan tegyük hozzá, hogy a fordított helyzet mindkettőt elpusztítaná.

Egy szó, mint száz. Komárom városának és a felvidéki magyarságnak mindennél nagyobb szüksége volt a Selye János Egyetemre. Az egyetem azonban csak akkor jelentheti a biztos jövőnk zálogát, ha fejlődésével egy ütemben gyarapodik majd gazdaságilag, infrastrukturálisan a déli, magyarok által lakott vidék.

Petheő Attila