A belga Marc Dutroux óta tudjuk, hová vezethet az a kóros állapot, ha felnőtt férfiak nemi kapcsolatra kényszerítenek tinédzser lányokat. A pedofil gyilkos áldozatait sorban eltette láb alól, hogy ne hagyjon nyomokat gaztettei után. Végül mégis elfogták és a bíróság életfogytiglanra ítélte. Akkor egész Európa felemelte hangját a pedofília ellen. Nem csoda. Kegyetlen világot élünk. Virágzik a gyermekkereskedelem, a gyermekprostitúció, a gyermekpornográfia. S mindez talán a pedofíliából eredeztethető, hiszen alapvetően nem éplelkű ember az, aki a kisgyermekekkel, kamaszokkal való szexuális kapcsolaton vagy annak nézésén élvezkedik.
A pszichológusok szerint a gyermekkorukban szexuális zaklatásnak kitettek felnőtt
korukban partnerkapcsolati és szexuális problémákkal küszködnek, vagy épp
ellenkezőleg, túlságosan is aktívak ezen a téren. S hogy miért e két véglet? Mert
valaki felborította lelki egyensúlyukat még akkor, amikor a lélek amúgy is sokkal
sebezhetőbb. Gyermekkorukban.
A pedofília legtöbb és tipikus eseteiben nemi kapcsolatra nem kerül sor a felnőtt és
a gyerek között, csupán egyéb testi kontaktusra. Simogatásra, egymás nemi szervének
megmutatására. Ez legtöbbször nem okoz komolyabb traumát a gyermek számára.
Rosszabb a helyzet, ha a felnőtt előtte onanizál, esetleg orális vagy anális szexre
kényszeríti.
A legtöbb ember azt hiszi, hogy nincs nagyobb veszedelem gyermeke számára, mint egy pedofil hálójába kerülni. Ez így nem igaz, hiszen a cukros bácsik zöme egyáltalán nem vágyik nemi kapcsolatra a gyermekkel, megelégszik a fogdosással ajándék fejében stb. A pedofilok zöme ugyanis igyekszik „alkalmazkodni” a gyermek életkorához s az annak megfelelő testi kapcsolattal beéri. Ezért ritkaság, hogy a kisgyermekeket megerőszakolják. Sokkal kevesebb is elég nekik, hogy eljussanak a csúcsra. A hozzáértők szerint a legrosszabb tanács, amit egy szülő adhat gyermekének, hogy kiabáljon, ha egy idegen tapogatni kezdi. Ugyanis a pedofil ilyenkor ahelyett, hogy elszaladna, igyekszik elhallgattatni a gyereket. Sokszor ekkor történik a valódi tragédia, a pedofil ijedtében végez áldozatával. Éppen ezért a szülők inkább arra neveljék a gyereket, hogy ilyen helyzetben semmiképpen se kiabáljanak. Mert bizony két rossz közül mégiscsak az a kevésbé rossz, ha a gyermeket „csak megerőszakolja” a pedofil és nem öli meg. Ha az ilyen borzalmat átélt gyermek szeretetteljes családi körben nevelkedik, szüleivel őszintén meg tudja beszélni a rajta esett sérelmeket, akkor sokkal kisebb trauma marad meg benne. Sokkal problémásabb azoknak a gyermekeknek a helyzete, akiket saját apjuk, esetleg nevelőapjuk molesztál állandó jelleggel. Az ő lelkük maradandó sérüléseket kaphat, szexuális viselkedésük egy életre zavart szenvedhet.
Szomorú, de igaz, hogy a legtöbb gyermekmegrontás, szexuális zaklatás a családon belül történik. Legtöbbször az apa, a mostohaapa, a nagybácsi, esetleg a nagyapa az, aki élvezkedni próbál a gyermekkel. Ezek az esetek derülnek ki a legritkábban, mert a család mélyen hallgat a szégyellnivalóról.
A különbség a valódi pedofil és a gyermekmegrontó között abban rejlik, hogy a
pedofil általában a kisgyermekeket, kb. tízéves korig simogatja stb., a liliomtipró
viszont a serdülőkre vadászik, vagyis a 13-15 évesekre. Ők már érettebbek, a
lányok fejlettek, nem csoda, ha a kóros hajlamú emberek felfigyelnek rájuk. Ilyen
korban szokta az apa leggyakrabban megrontani lányát.
Ha valaki azt hiszi, hogy e tekintetben az iskola vagy a templom biztonságos, bizony
téved. A katolikus egyház nyakig úszik a pedofilbotrányokban nemcsak Amerikában,
hanem a szomszédos Ausztriában is. A sportoló lányok sincsenek teljes biztonságban
edzőik előtt, és még sorolhatnánk...
A megrontott gyermekek szexuálisan koraéretteknek nevezhetők, mivel idő előtt
megtanulták, megtaníttatták velük azokat a technikákat, amelyekkel eljuthatnak a
csúcsra. Ez nem tekinthető természetes állapotnak, hiszen az a gyermek, akiben még a
pubertás kor előtt feléled a szexualitás, sohasem lesz képes érett, normális
szexuális életet élni. A statisztikák könyörtelen tényei is ezt igazolják, hiszen
a megrontott gyerekek sokkal előbb kezdik a nemi életet, gyakran váltogatják
partnereiket, sokan közülük prostituálttá válnak. Külföldi adatok szerint
egyébként a pedofilek 75 százaléka gyermekkorában szintén pedofil áldozatává
lett!!!
Pedig nem kellene hozzá sok, hogy a környezet észrevegye, ha valamelyik gyermekkel
nincs minden rendben. A szexuálisan bántalmazott fiúk sokkal agresszívebbek és
kedvenc témájuk a szex, a meggyalázott lányok magukba fordulnak, táplálékfelvételi
problémáik vannak, elhanyagolják magukat. Ha van elég lelkierejük, akkor
édesanyjuknak el merik mesélni, mi történt velük. A fiúk inkább barátaikkal
osztják meg a szörnyű titkot. Ám a gyermekek egyötöde soha senkinek nem mondja el a
történteket, hanem egy életen keresztül cipeli magával ezt az óriási, nyomasztó
lelki terhet. Nem lenne szabad köny-nyelműeknek lennünk, jobban oda kellene figyelni a
környezetünkben élő gyermekekre. A pedofília ugyanis nem gyógyítható, de a
gyermekek okos neveléssel és kis odafigyeléssel megmenthetők karmaik közül.
A pedofília általában rejtve marad, s előfordulási arányát ezért csak tippelni lehet. A pszichiáter számára is csak nagyon ritkán derül ki, sokszor hónapokig tartó beszélgetések után, ha valamelyik páciense esetleg maga is áldozatává vált egy pedofilnek. Dr. Pálházy Béla lélekgyógyász még praxisa elején találkozott egy meglehetősen különleges esettel. Beszélgetésünket ezzel kezdte:
– Ugye, az elmondható, hogy a pedofilek döntő többségben férfiak, ám elvétve nők is akadnak köztük. Pályám elején volt egy páciensünk, egy 15 éves fiú, akit egy idősebb nő kényszerített rendszeres nemi kapcsolatra. Emiatt a félig gyerek, félig férfi beteget nagyon nehéz volt elhelyezni, mivel az átéltek miatt viselkedészavarai lettek, agresszívvé vált. A gyerekpszichiátriára már csak emiatt sem mehetett, a felnőtt pszichiátriai részlegre pedig túl fiatal volt.
Cáfolja meg, ha nem igaz, de én valahol azt olvastam, hogy a pedofilek azért
választják a nemi kapcsolatra a gyermekeket, mert félnek a normális kapcsolattól.
Ezért keresik a kielégülést a gyengébbnél, a védtelenebbnél.
– Ez is benne van a dologban. Mi a klasszikus pedofília? Tudjuk, hogy van egy
szexuális ösztön, egy késztetés arra, hogy az ember szaporodjon, keresse a megfelelő
nemi kapcsolatot, melynek végső célja maga a szexuális aktus és a
megtermékenyítés. Sokszor azonban hibás a szexuális objektum vagy hibás a módszer.
A pedofil esetében hibás a kiválasztott objektum, az érett, felnőtt ember éretlen,
gyermek partnert keres. Többnyire idős férfiak kislányokat vagy kisfiúkat keresnek a
nemi kapcsolatra. Ez utóbbi esetben homoszexuális férfiakról van szó.
A gerontofília ennek pont az ellenkezője, amikor fiatal, éretlen srácok vonzódnak
idős asszonyokhoz. Ebben viszont benne lehet az is, hogy az illető tapasztalt nővel
akarja kipróbálni a szexet, de még egy csomó más dolog is.
A szexuális aberációknak még számos fajtája létezik. Ilyen a szadizmus és
mazochizmus. Itt sem egyértelmű azonban, hogy mit nevezünk ennek, hiszen ami két ember
számára megfelelő és elfogadható, az nem tekinthető kórosnak.
Úgy tűnik, a genetikai hajlamnak jelentős szerep jut a szexuális aberációk terén
is, tehát, ha valaki gyermekkorában hibás mintákat lát, vagy negatív hatások, lelki
megrázkódtatások érik, akkor elindulhat egy mellékvágányon.
A statisztikák szerint a legtöbb pedofil a családban fordul elő, az apák
kényszerítik szexuális kapcsolatra serdülő lányaikat. Van erre a megbocsáthatatlan
bűnre valamilyen ésszerű magyarázat?
– Kezdjük talán ott, hogy sok alkoholizmus mögött szexuális diszharmónia
áll. Ezt a hölgyek nem szeretik bevallani. Tipikus esetet említenék: egy hölgy
férjhez megy egy férfihoz, akit nem biztos, hogy szeret, s ez bizony előbb vagy utóbb
az ágyban jelentkezik. Az átlagférfi viszont az ebből keletkező feszültséget
megpróbálja oldani. S hol tudja legkönnyebben? Az alkoholban. Ez sokszor a feleségnek
nagyon is megfelel, hiszen most már az alkoholizmusa miatt is elutasíthatja férjét.
Megpróbálnak egymás mellett élni, a férj minél kevesebbet van otthon stb. A
szexuális feszültség benne azonban végig ott lappang. S valami kóros gondolkodás
mentén a férj a saját lányán próbálja kiélni szexuális ösztöneit. A családban
mindent nagyon jól lehet leplezni, a gyermeket meg lehet félemlíteni, rettegésben
lehet tartani. Sokszor évekig, vagy soha nem derül ki, hogy az apa megrontotta a
lányát. Nem-egyszer itt a rendelőben derül ki valamelyik betegemről, hogy azért
kellett elmenekülnie otthonról, mert az apja állandóan molesztálta, nemi életet élt
vele. Azok az esetek, amelyek nyilvánosságra kerülnek, valóban csak a jéghegy
csúcsát jelentik. Egyébként nemcsak az apák, de a nagyapák és nagybácsik között
is akadnak pedofilek. A valóságban sokkal több vérfertőző viszony létezik,
melyeket, sajnos, sokszor az anyák is takargatnak a látszat megőrzésének kedvéért.
Miközben észre sem veszik, hogy a gyermek ördögi körbe kerülhet, hiszen a
meggyalázott lányok mindig sietnek elhagyni a szülői házat, gyors házasságot
kötnek, amelyek legtöbbször rosszul végződnek. Hogy lelkileg egészséges marad-e az
ilyen nő, az nagyban függ a személyiségétől, lelki erejétől, van-e segítsége
ahhoz, hogy feldolgozza a történteket.
Lehet valamilyen módon kezelni a pedofíliát?
– Tudjuk, milyen óriási viharokat kavar a homoszexualitás a társadalomban.
A pedofília ugyanez az eset. Kezelni nem lehet, a feszültségek viszont szakemberek
segítségével oldhatók lennének. De kérem szépen, hány pedofil vallja ba magáról,
hogy az? Mire egy pedofilt elfognak, addig már több gyermekben is kárt tehetett. Ha
pedig nagyon üldözik, akkor az ijedtség hatására, menekülés közben, tettének
leplezésére akár gyilkolni is képes! Az ideális megoldás persze az lenne, ha főleg
a városokban a gyerekeket mindig el tudnák kísérni a szülők az iskolába és haza.
Sajnos, ez nem mindig megoldható. Olyan világot élünk, amikor a gyerekeknek már
kiskorban meg kell magyaráznunk, hogy idegennel ne menjenek sehová.
„Tizenöt éves voltam, amikor az édesanyám meghalt. Én voltam a legidősebb,
ráadásul lány. Főztem, mostam, elláttam a kisebb testvéreimet. Apám egy idő után
furcsán kezdett nézegetni. Nem voltam már gyerek, hamar rájöttem, úgy néz, mint
ahogy a férfiak szoktak a nőkre. Nem bírtam elviselni, amikor így bámult. Nemcsak a
tekintetét, de őt magát is kerülni kezdtem. Vigyáztam arra, hogy lehetőleg sose
maradjak vele kettesben. Ha felöntött a garatra, elkezdett tapogatni, simogatni ott,
ahol nem illik egy apának. Közben telt az idő, örültem, hogy cseperednek a
testvéreim és én nemsokára elhagyhatom a szülői házat, megszabadulhatok apám
molesztálásától.
Tizenhét éves voltam, amikor egy este jól berúgott és úgy döntött, elég nagy
vagyok már, hogy anyámat helyettesíthessem nála az ágyban. A többiek már aludtak,
amikor betámolygott a szobába, és rámvetette magát. Meg akart csókolni, de szája
bűzlött a szesztől. Próbálta letépni rólam a hálóinget. Egyetlen szerencsém,
hogy már akkor is nagydarab, erős nő voltam. Lelöktem őt magamról és nemsokára
elaludt. Ott virradt rá az ágyam mellett. Másnap megfogadtam, hogy az első férfihoz,
aki komoly szándékkal közelít felém, hozzámegyek. Egy év múlva már férjes
asszony voltam. Az Isten megsegített, rendes ember lett az uram, akivel békességben
élünk több mint negyven éve.” (Egy idősödő asszony vallomásából)