A Szlovák Köztársaság Alkotmánya a magántulajdon törvényerőre emelésével alapvetően megváltoztatta a termőföld tulajdonlásának jogait is. Annak ellenére, hogy az előző társadalmi rendszerben a földtulajdonosok többsége nem veszítette el a telek, a termőföld tulajdonjogát, csupán annak használati jogát, a törvényalkotásnak a társadalmi változásokat követően mégis határozottan és világosan meg kellett fogalmaznia a tulajdonjogokat.
Elsősorban a 229/ 1991 sz. ún. Földtörvényről van szó, amely a telekrendezést, a telek tulajdonjogát és az ezekre vonatkozó kiegészítéseket tartalmazza. A föld tulajdonlási és használati jogát tovább pontosította az 504/2003 sz., „Törvény a mezőgazdasági telkek, mezőgazdasági üzemek és erdőtelkek bérletét szabályozó törvények módosításáról”.
Éppen ebben a törvényben található az a kitétel (10. paragrafus, 3. bekezdés), mely szerint „A bérlőnek joga van a bérletet albérletbe adni, ha a szerződés azt nem határozza meg másképpen”. Igaz, hogy a továbbiakban a törvény kimondja, „az albérletbe adás módjáról és idejéről a bérbeadót, vagyis a tulajdonost, időben értesíteni kell”.
Más szóval a szövetkezet, a szövetkezeti társulás, kft., amely szerződésre lépett a tulajdonossal, a földet harmadik (jogi vagy fizikai személynek) tovább adhatja használatra. Ez a törvény (de nevezhetnénk joghézagnak is) tudatos megsértése a tulajdonjognak, amely a bérleti jogot a tulajdonjog fölé emeli. Ezen még az a kitétel sem változtat, amely szerint a bérlő a bérelt föld harmadik személy használatába adásáról köteles a tulajdonost értesíteni. Ennek az alkotmányellenes törvénynek a megváltoztatására már javaslatot nyújtott be az Alkotmánybíróságnak a Szlovákiai Földtulajdonosok és Agrárvállalkozók Egyesülete.
Ez az egyesület – ahogyan nevéből is kitűnik, – ugyanis nemcsak az agrárvállalkozók, hanem a földtulajdonosok érdekeit is védi, s ha kell, képviseli. Sok agrárvállalkozó ugyanis nemcsak saját, hanem bérleti földön is gazdálkodik, ezért amikor szerződéstervezetet készítenek, nem ritkán az egyesület szakértőihez fordulnak. Ugyanis sok mezőgazdasági szövetkezet és társulás akad, amely éppen ezzel a törvénnyel viszszaélve köt/ne szerződést (leginkább hosszú távra) a földtulajdonosokkal.
Egyesületük határozottan ellenzi, hogy így visszaéljenek a földtulajdonosok jogaival, magával a bérletekkel. Nyomatékosan felhívja a földtulajdonosok figyelmét arra is, hogy miért:
1. Minden bérlő, aki 5 évnél hosszabb ideig használja valakinek a földjét, köteles (lenne) a bérleti szerződést a földhivatalban bejegyeztetni. Ezáltal a tulajdonos azonosíthatja a parcelláit. Itt pontosan fel kell/ene tüntetni, milyen mezőgazdasági szervezet, jogi (vagy más) személy bérli azokat. Nyilvánvalóvá válna tehát, az-e, amelyik a bérleti díjat fizeti (ha fizeti).
2. Sok esetben a csődbe ment szövetkezet vezetősége – már menet közben „átvedlik” társulássá, vagy kft.-vé, s a föld bérletét a tulajdonosok tudta nélkül – más néven – használja tovább. Ezektől aztán a sok kis parcella tulajdonosa sokszor nehezen, vagy sehogyan nem tudja behajtani a bérleti díjat, mivel azt is csak komoly nyomozással képesek kideríteni, hogyan hívják, hol találják meg az új bérlőket, pontosabban bitorlókat.
3. Az sem ritka, hogy a szövetkezetből társulássá, majd más képződménnyé
átalakult (sokszor ugyanaz a néhány ügyeskedő ember) társaság, harmadik cégnek –
drágábban – adta tovább albérletbe a földet.
Az ilyen manipuláció felderítése a földhivatalban kezdődik, s bizony, sokszor csak a
bíróságon ér véget. Ne kössön tehát még a legkisebb parcella tulajdonosa sem
hosszú lejáratú (nagy ígéretekkel, bérleti díjakkal kecsegtető) szerződést
anélkül, hogy szakértővel megbeszélte volna.
Külön szólunk azokhoz, akik nevesítetlen földjeik viszszaigénylésével késlekednek.
A termőföld az egyetlen biztos tulajdonunk! Őseink verejtékkel, kemény munkával szerezték. Ne mondjunk le egyetlen négyzetméterről se, igényeljük vissza! Ne várjunk az egyes járásokról közétett listákra, névsorokra! Nem tartalmazhatják (mivel lassan folyik a felderítés) minden falu, minden őstulajdonos nevét. Menjünk be a földhivatalba, s kérjünk föld-visszaigénylési formanyomtatványt. Jogunk van betekinteni szülőfalunk, őseink egykori lakóhelyének kataszteri adataiba. Ne riasszon vissza senkit, ha ősei jogos földtulajdonára (most) alternatív tulajdonlap van kiállítva, vagy esetleg több évtizede másnak a tulajdonaként jegyzik. Előfordul, hogy ketten is „érvényes” tulajdonlappal rendelkeznek ugyanarról a parcelláról. Amiről tudván tudjuk, hogy őstulajdonunk, ahhoz ragaszkodjunk!
Ne várjunk a községi hivatalok vagy mások segítségére! Hiszen a községeknek az a jó, ha az ő tulajdonukba kerülnek a még nevesítetlen földek. Nem közhely, örök igazság, hogy a legnagyobb kincsünk, vagyonunk – a föld.
Dániában például az agrárvállalkozók 50%-a más munkája, hivatása mellett gazdálkodik. Nálunk pedig, amikor még olyan kevés a munkalehetőség, olyan nehéz a szociális helyzet, megélhetést nyújthat a saját földünk, őstulajdonunk!
Végső soron pedig fogjuk fel végre, hogy az Európai Unió régebbi tagországaiban a termőföld ára többszöröse annak, amennyire most – még – nálunk értékelik. Ne kótyavetyéljük el, hanem ragadjuk meg, s őrizzük, tartsuk meg utódainknak!
Ing. Eva Petričková
A Szlovákiai Földtulajdonosok és Agrárvállalkozók Egyesületének ügyvezető
igazgatója