John Kerry behozta lemaradását: a múlt hét végén ugyanannyian szavaztak volna
rá, mint George Bushra. A CNN televízió, az USA Today című lap és a Gallup
nyilvánosságra hozta közös közvélemény-kutatása eredményeit: eszerint a két
jelöltre a szavazatok 49%-49% százaléka jutna.
A bejegyzett szavazók körében végzett felmérés szerint Bush 2%-kal vezet Kerry
előtt. A Newsweek című hetilap közvélemény-kutatása szerint viszont a Kerry-Edwards
párosra a megkérdezettek 49%-a voksolna, 46%-uk pedig továbbra is Bush és csapata
mellett döntene.
Választási kampánytéma lett a magyar zsidóktól a II. világháborúban elrabolt
aranyból és műkincsekből. Kerry demokrata elnökjelölt és egy befolyásos
republikánus szenátor egy időben indított támadást a Fehér Ház ellen az
„aranyvonat” ügyében. Mindketten azt akarják elérni, hogy a Bush-kormány
kárpótolja azokat a magyar zsidókat, akiknek az aranyát és műkincseit amerikai
katonák lopták el a hírhedt „aranyvonatról”. Amennyiben Bushék hajlandóak
kártérítést adni, ez lenne az első alkalom, hogy az Egyesült Államok bárkinek is
kártérítést ad a holokauszt során elszenvedett sérelmekért.
A II. világháborúban a Magyarországot megszálló német csapatok elrendelték, hogy a
magyar zsidók értékes ingóságait: nemesfémet, műkincseket, perzsaszőnyegeket
szállítsák nyugatra. 1945 májusában az „aranyvonatot” az előrenyomuló amerikai
csapatok foglalták le, és Salzburgba irányították. Azt ígérték, hogy a korabeli
áron 50 és 120 millió dollár érték közti rakományt viszszajuttatják a jogos
tulajdonosoknak. Ez azonban még nem történt meg. A pályaudvarokon várakozó
szerelvényt közlegények és tisztek egyaránt megdézsmálták. A megmaradt rakományt
az amerikai hadsereg egyszerűen elárverezte, mondván, nem sikerült kideríteni, kik a
jogos tulajdonosok.
Bush elnök veszélyezteti az amerikaiak biztonságát, sérti alapvető érdekeiket, és aláássa az amerikai értékeket – áll Soros György, a magyar származású amerikai milliárdos honlapján. Soros hónapok óta kampányol Bush újraválasztása ellen, most saját internetes naplójával is. A milliárdos eddig körülbelül 18 millió dollárt költött, a következő néhány hétben még 2-3 millió dollárt áldoz a Bush elnök elleni kampányra.
Szeptemberben 2300 támadás érte Irakban a szövetségeseket, gyakorlatilag
országszerte nem volt érintetlen tartomány, vagy település. Ennek ellenére
általános az a vélemény, hogy a felkelők nem értek el átütő sikereket, és csak
akkor győzhetnek, ha az USA úgy dönt, nem érdemes tovább háborúzni.
John Kerry, a demokraták elnökjelöltje az első elnökjelölti tévé-vitában éppen
azt fejtegette, hogy ő korábban sem azt mondta, hogy hat hónapon belül kivonulna
Irakból, ez nem igaz, hanem, hogy hat hónap múlva megkezdené az amerikai csapatok
létszámának csökkentését, ami azért nem ugyanaz, mint a kivonulás. Sőt, Kerry
még azt is hozzátette, erre is csak akkor kerítene sort, ha a feltételek – úgymond
– olyanok lesznek.
Bush elnök sem beszél kivonulásról, ő azt mondja, hogy ehhez Irakban először meg
kell teremteni a közbiztonságot, és ehhez az iraki katonai és biztonsági erőket kell
kiképezni, ami jelenleg is folyik. Mindazonáltal Rumsfeld védelmi miniszter egyik
interjújában azt mondta, hogy az Egyesült Államok nem szükségszerűen várja meg,
amíg Irakban tökéletes békesség lesz, visszavonhatja katonáit korábban is. Igaz,
csakis akkor – mondta Rumsfeld –, ha az iraki kormány képes kezelni a helyzetet.
A Pew Research Center felmérése szerint John Kerry támogatottsága a feketék között 83%-ról 73%-ra csökkent augusztus óta. Bush elnöké eközben duplájára, 6%-ról 12%-ra növekedett.
Az amerikai alelnök-jelöltek egyetlen tévévitáját tartották meg az ohiói
Clevelandben. A várakozások nagyok voltak, hiszen a korábbi tévévitán Bush
alulmaradt Kerryvel szemben és most mindenki arra számított és azt várta, hogy Cheney
helyrehozza majd az akkori tévedéseket, hibákat, lagymatagságokat és tulajdonképpen
mind Cheney alelnök, mind Edwards a demokraták alelnök-jelöltje a várakozásoknak
megfelelően szerint szerepelt. Cheney vitte a prímet, Edwards pedig rendre elismételte
Kerry korábbi állásfoglalásait.
A téma: Irak, Afganisztán és az amerikai belpolitika volt. Amit Irakban tettünk, azt
kellett tennünk, az volt a helyes és ha újból javaslatot kellene tennem, újból ezt
javasolnám – mondta Cheney. Edwards replikázott: „Alelnök úr még mindig nem
beszél egyenesen az amerikai néppel, vagyis ön és George Bush továbbra is azt mondja
az embereknek, hogy Irakban a dolgok jól mennek.” Cheney persze nem hagyta magát:
„Önöknek arra sincs elképzelésük, hogy hogyan nyerjék meg a békét Irakban –
mondta szinte tanáros stílusban.”
A visszaszámlálás megkezdődött. November 2-ig még 20 nap...
1. George Washington 1789-1797
2. John Adams 1797-1801
3. Thomas Jefferson 1801-1809
4. James Madison 1809-1817
5. James Monroe 1817-1825
6. John Quincy Adams 1825-1829
7. Andrew Jackson 1829-1837
8. Martin van Buren 1837-1841
9. William H. Harrison 1841
10. John Tyler 1841-1845
11. James Knox Polk 1845-1849
12. Zachary Taylor 1849-1850
13. Millard Fillmore 1850-1853
14. Franklin Pierce 1853-1857
15. James Buchanan 1857-1861
16. Abraham Lincoln 1861-1865
17. Andrew Johnson 1865-1869
18. Ulysses Simpson 1869-1877
19. Rutherford B. Hayes 1877-1881
20. James A. Garfield 1881
21. Chester Alan Arthur 1881-1885
22. Grover Cleveland 1885-1889
23. Benjamin Harrison 1889-1893
24. Grover Cleveland 1893-1897
25. William McKinley 1897-1901
26. Theodor Roosevelt 1901-1909
27. William Howard Taft 1909-1913
28. Thomas W. Wilson 1913-1921
29. Warren G. Harding 1921-1923
30. Calvin Coolidge 1923-1929
31. Herbert C. Hoover 1929-1933
32. Franklin D. Roosvelt 1933-1945
33. Harry S. Truman 1945-1953
34. Dwight Eisenhower 1953-1961
35. John F. Kennedy 1961-1963
36. Lyndon B. Johnson 1963-1969
37. Richard Nixon 1969-1974
38. Gerald R. Ford 1974-1977
39. Jimmy Carter 1977-1981
40. Ronald Reagan 1981-1989
41. George Bush 1989-1993
42. Bill Clinton 1993-2001
43. George W. Bush 2001- ?
A választópolgárok nem közvetlenül az elnökre adják le szavazatukat, hanem
úgynevezett elektorokat választanak, akik aztán megválasztják az elnököt. Minden
szövetségi állam meghatározott számú elektort küld az elektorok testületébe. A
kétkamarás amerikai törvényhozás alsó házában, a képviselőházban az államok
lakosaik számával arányos képviselői helylyel rendelkeznek. A felsőházba, a
szenátusba azonban minden állam ugyanannyi, pontosan két szenátort küld.
A szavazópolgár a választásokon lényegében pártlistára szavaz. Minden jelölt
mögött álló politikai párt ugyanis lead egy névjegyzéket, amin annyi elektorjelölt
szerepel, amennyit az adott szövetségi állam küldhet az elnökválasztó testületbe.
A választópolgár voksát logikusan az általa elnöknek kívánt jelölt pártjának
listájára adja.
A listás szavazás után két állam kivételével a „győztes mindent visz” elv
alapján arról a listáról töltik be az állam összes elektori helyét, amelyik
listára a legtöbb szavazatot adták le. (Tehát nem érvényesül az arányosság elve.
Amelyik jelölt akár csak egy szavazattal vagy 1%-kal is többet kap, csak annak az
elektorai kerülnek az elnökválasztó testületbe.)
Egy adott napon aztán minden elektor leadja szavazatát valamelyik jelöltre. 25 állam
kötelezővé teszi, hagy arra voksoljanak, akinek a listáján szerepeltek. A többi
állam azonban lehetőséget ad az eltérésre, de az „áruló” elektor olyan ritka az
USA történetében, mint a fehér holló – és még sosem döntötte el
„pálfordulás” a választások kimenetelét.
A választási rendszer következtében elképzelhető, hogy valamelyik jelöltet több
választópolgár támogatja, mégsem őt választja meg a fentebbiek alapján
kiválasztott elektori testület. Ennek oka, hogy az arányosság elve nincs beépítve a
rendszerbe. Így volt ez legutóbb is, mikor a 2000. november 7-én tartott amerikai
általános választásokon az urnákhoz járuló választópolgárok többsége Al Gore
demokrata párti jelöltre szavazott, az elnök mégis Bush lett. Ilyen példa viszont
legutóbb 1888(!)-ban volt, mikor Benjamin Harrison kevesebb szavazattal
győzedelmeskedett Grover Cleveland felett.
(origo.hu, mno.hu, nethírlap.hu).