Jónéhány egyesület jött létre a rendszerváltoztatás óta azzal a
szándékkal, hogy itt, e otthonunkul szolgáló vidéken megnyilvánulási lehetőséget
nyújtson azoknak, akik a felvidéki magyar nemzetrészért kívánnak tevékenykedni.
Tenni kívánják mindezt úgy, hogy ne váljanak kiszolgálóivá senki és semmi által
meghatározott iránynak, csupán a maguk által képviselt eszméknek, elveknek. Olyannak
soha, akik évek hosszú során megfeledkeztek arról, hogy hova tartoznak, csupán az
anyagi javakat és maguk érdekeit tartják szem előtt.
Mostanában azonban ezen egyesülések némelyike a politikai csatározások részesévé lett, ami nem szolgálja a fent említett szervezetek hosszú távú továbbfejlődését. Hiszen azok a „közéleti szereplők”, akik előretolt bástyaként használják őket, csupán rövidtávú céljaik elérésére gondolnak.
Csak remélhetjük, hogy polgári társulásaink, a felvidéki magyar közélet függetlennek mondott szereplői számára fontosabb kell, hogy legyen az erkölcs, mint bármilyen hatalom kiszolgálása és megszerzése. Valljuk ezt annak ellenére, hogy egyesek a hatalomba való bekerüléssel, és nem a közösség felrázásával látják csupán lehetőségét annak, hogy megreformálják az itthoni sanyarú közéletet, illetve az adott érdekképviseleti szerveket.
Amely polgári szerveződések még életben vannak, eredményeket érhettek el, amennyiben nem hagyták, hogy a sors maga után vonszolja őket. A munkájukkal szegélyezett, mögöttük hagyott út az utánuk jövő generációk számára van kitaposva, de semmiképpen sem azok hasznára, akik felcsillantott javakért cserében nemzeti színűre akarják festeni magukat, általuk. Elolvasván Kölcsey Ferenc gondolatait, úgy hiszem ráismerhetünk környezetünk jellemes embereire: „Sok ember eszközzé tétetik, mert egyébre nem való. Sok eszközzé teszi magát, hogy saját céljait érje el. Ez gonosz, amaz együgyű…”
Petheő Attila