Klapka tábornok
szobra Komárom egyik meghatározó műalkotása, hosszú évek óta a nemzeti
megemlékezések, ünnepségek állandó színhelye. Mostantól azonban egy újabb
alkotás is emlékeztet a városban az 1848/49-es időszak dicsőségére,
helytállására és áldozataira. Az aradi vértanúk emléknapján, október 6-án az
Anglia parkban lovas huszárok tiszteletadása mellett méltó ünnepség keretében
felavatták az aradi vértanúk emlékoszlopát.
Az emlékmű szellemi atyja, kezdeményezője és segítője Szénássy Zoltán történész, nyugalmazott tanár, a Jókai Közművelődési Egyesület elnöke, aki a közelmúlt történéseinek felvázolását egy távolabbi emlékezéssel kezdte.
– A gondolatnak 63 éves gyökere van. 1941 júniusában ugyanezen a helyen az első világháború áldozatainak állítottak emlékművet, ahol kiscserkészként én magam is jelen lehettem. A hősök iránti tisztelet, a csodálatos ünnepség nagy hatással volt rám. Aztán 1945-ben Klapkával, Jókaival és a többi szoborral együtt ezt a honvédszobrot is ledöntötték. Ahányszor csak arra jártam, mindig valamilyen hiányérzet támadt bennem. És bezárták az intézményeinket, iskoláinkat, a Jókai Közművelődési Egyesületet is. Hosszú időszak után csak 2000-ben alakulhatott meg ismét ez az egyesület, amelynek újraindítását hárman terveztük Dr. Somogyi Istvánnal és Dr. Kelemen Sándorral. Sajnos ők hamarosan eltávoztak az élők sorából, és úgy éreztem, most már én sem várhatok tovább. Nagy segítségemre voltak az újraindulásban a volt diákjaim, és 2000 szeptembere óta rendszeresen tevékenykedünk, műsoros esteket rendezünk, emléktáblákat emelünk. S úgy gondoltuk, ha egykor ledöntötték a honvéd emlékművet, emeljünk egy másikat, méltó emléket a komáromi aradi vértanúknak.
Van konkrét kötődésük az aradi hősöknek Komáromhoz?
– Természetesen, ketten közülük, Lenkey és Török Ignác komáromi
kapitányként szolgáltak. Kései utódként kötelességünk márványba, kőbe faragni
az emléküket, ezért is kezdeményeztük az emlékmű felállítását.
Kitől kaptak segítséget, támogatást a megvalósításhoz?
– Nagyon rögös út vezetett a mai napig. 2001-ben kérvényeztük első
ízben, de akkor a város elutasított bennünket. Később engedélyezték, de nem a
mostani helyén, hanem a várban javasolták elhelyezni. A két éve felállt új
önkormányzat végül engedélyezte az építkezést az általunk kért helyen, de anyagi
támogatást nem adott. Sőt ami számomra nagy csalódás, ugyanígy elutasította az
anyagi támogatási kérelmünket a magyar kormány és a SZK kormánya is. Mindezek után
ismét az egykori diákjaimhoz fordultam, és tulajdonképpen nagyrészt az ő érdemük,
hogy az obeliszk elkészült, hogy ezentúl igazán méltóképpen tiszteleghetünk az
aradi hősök előtt. Az egykori diákjaim segítettek a szervezéssel, a téglajegyek
árusításával, az intézmények, iskolák, hivatalok és kisemberek
megszólításával, tehát elmondhatjuk, hogy teljes mértékben közadakozásból
emeltük az emlékművet. Az alapkőbe, amelyet egy évvel ezelőtt tettünk le, én magam
véstem bele az 1849-es évszámot, és csodálatos, felemelő érzés, hogy most áll az
oszlop, és hirdeti az itt élt aradi várkapitányok dicsőségét és
halhatatlanságát. S amit ehhez az egykori diákjaimtól kaptam, az többet ér minden
hivatalos elismerésnél, kitüntetésnél!
Ha jól tudom, további terveik is vannak még az emlékművet illetően.
– Valóban, szeretnénk, ha a közadakozásból fennmaradt összegből jövő
ilyenkorra elkészülhetne a két hős, Lenkey és Török domborműve, és a maihoz
hasonló méltó ünnepség keretében elhelyezhetnénk az emlékoszlopon. Aki az életét
adta a szabadságért, megérdemli.
Ön szerint a mai ifjú nemzedék ismeri, megőrzi, továbbviszi-e a múlt és
a hősök tiszteletét?
– A fiatalok sok mindent nem ismernek, mert nem élték meg, és nem is
tanították meg rá őket. A mi kötelességünk, hogy megismertessük a fiatalabb
generációkat a múlt, a történelem értékeivel. A nemzettudat erősítésében
rendkívül fontos szerepe van a családi közösségnek és az iskolának egyaránt. Ha a
szülők meséi a régi nagyokról szólnak, ha nemcsak a történelemtanár tartja
fontosnak a jeles napok, ünnepek, dicső hősök megemlítését a tanórákon, akkor az
újabb nemzedékek is átérzik majd, mennyire fontos, hogy Komáromban van emlékművük
az aradi hősöknek.
Hernádi Anna