A népszavazás alkotmányos intézmény – Szlovákiában csakúgy, mint
Magyarországon. Ezért ha egy népszavazás kiírásáról azt állítjuk, hogy rossz, ez
egyet jelent azzal, hogy az alkotmány a rossz. Ennek okán egy alkotmányos eszközökkel
kihirdetett népszavazás bírálóinak ahelyett, hogy a kezdeményezőket bírálják,
inkább arra kellene törekedniük, hogy az alaptörvényt módosítsák.
Legalább kitisztul a kép. Az anyaországban és annak határain túl is. Ugyanis eddig a
kettős állampolgárság kérdésével kapcsolatban igencsak homályos és nem
egyértelmű megfogalmazások láttak napvilágot. A magyar kormánypárt képviselői
gyakran hangoztatták, hogy a kettős állampolgárság már megvan (vagy úton van), azaz
az adott állam (ahol alakhelyünk van) és az Európai Unió állampolgársága. Tették
ezt hivatásos politikusok, annak dacára, hogy az EU nem állam, vagyis állampolgárai
sem lehetünk – legalábbis egyelőre. A másik oldalon is óvatosan nyilatkoztak, mert
mi lesz, ha a magyar állampolgárság tömeges megszerzését bevándorlási (illetve
kivándorlási) hullám követi? Az, hogy ez ne legyen így, a törvényhozás dolga.
Különböző jogok, melyek jelenleg a magyar állampolgársághoz kötődnek, akár az
adófizetés helyével vagy az állandó lakhely hollétével is helyettesíthetők ha
kell.
Annyi bizonyos, hogy a felvidéki magyarok nagy része ma is identitászavarban van, hogy
mi kik is vagyunk? Ha például a mieinknek szurkolunk egy sporteseményen, akkor ez alatt
mit is értünk. Ezen a problémán próbált segíteni az eredeti státustörvény, de
tudjuk, a módosításokkal a magyar igazolvány szerepe már leértékelődött. Ha most
az anyaország igent mond, akkor joggal töltheti el szívünket büszkeség, ha a
piros-fehér-zöld lobogó felvonásakor együtt. És ha nem? Mi akkor is magyarok
maradunk, és még mindig bízhatunk abban, hogy politikai képviseletünk előbb-utóbb
megtalálja annak a módját, hogy szülőföldünket hazánknak is tekinthessük. Mert ma
még nincs így.
Oriskó Norber