A parlamentben múlt hét csütörtökön Ivan Mikloš pénzügyminiszter vitára terjesztette elő az országban zajló reformok részének is tekinthető, ún. fiskális decentralizációs törvénycsomagot. Bár közvetlenül nem oktatásügyi törvényekről van szó, az egyik szorosan kapcsolódik hozzájuk. Erről nyilatkozott lapunknak Dolník Erzsébet, az MKP parlamenti képviselője, oktatásügyi szakértője, és a törvényhozás közművelődési bizottságának a tagja.
– Valójában a helyi adóbevételek elosztásáról elfogadott törvényről van szó. Ez az oktatásügy szempontjából azért fontos, mivel változást jelent az iskolák és az oktatási intézmények finanszírozásában.
Az iskolák már korábban az önkormányzatok irányítása alá kerültek,
amelyek viszont azt nehezményezték, hogy a hatásköri decentralizációt nem követte a
pénzügyi decentralizáció. Milyen változást jelentett számukra a kormány által
előterjesztett törvénytervezet?
– A valódi változást nem az eredetileg előterjesztett javaslat jelenti,
hanem az annak módosításai után elfogadott törvény. Amennyiben ugyanis
módosítások nélkül szavaztuk volna meg a javaslatot, akkor az olyan önkormányzatok
által működtetett közoktatási intézmények léte, mint például a művészeti
iskolák, óvodák vagy iskolai étkezdék, veszélybe kerültek volna. Mivel ezek már
eredetileg is az önkormányzatok hatásköre alá tartoztak, fenntartásuk támogatása
csupán a községben élő 3–14 éves gyermekek létszáma alapján valósulhatott
volna meg,
Hasonlóan, mint ahogy az iskolák részesülnek támogatásban a
meghatározott normatívák alapján a „fejkvóta”, azaz a tanulók létszáma
szerint?
– Nem egészen. A pénzöszszegek kétféle úton jutnak el az intézményekbe.
Szlovákiában az iskoláknak öt fajta fenntartója ismert. Egyik tulajdonképpen maga az
állam a kerület tanügyi hivatalokon keresztül, továbbá itt vannak még az egyházak,
a magánszemélyek, a másodfokú önkormányzatok és a községek. Mind az öten
hozhatnak létre iskolákat és oktatási intézményeket. A kidolgozott normatívák
szerint valamennyien egyformán kapják a központi költségvetésből a pénzügyi
támogatást – a fejkvótának megfelelően. Tehát függetlenül attól, hogy ki is a
fenntartó, a pénzösszeg meghatározásánál a diákok létszámáról begyűjtött
adatok a döntőek. Lényegében egyelőre itt továbbra sincs érdemi változás.
Azok a tanügyi hivatalok, amelyeket a kerületi önkormányzatok, illetve a községi
önkormányzatok már saját hatáskörükben hoztak létre, – pl. éttermek,
étkezdék, óvodák vagy akár egy művészeti iskola – az adóhivatalokon keresztül
jutnak a pénzhez. Az eredeti kormányjavaslat alapján ennek a nagysága az adott
községben lévő gyermekek számától függött volna, arra való tekintet nélkül,
hogy egy-egy önkormányzatnak van-e ilyen intézménye, vagy sincs. Tehát, ha például
egy község valamelyik tanulója egy másik község iskolai éttermében étkezik, az ő
személyére eső pénzösszeg a lakóhely, és nem az étkezdéhez tartozó
önkormányzat kasszájába került volna. Ezt a megoldást többen is igazságtalannak
tartottuk.
Miképp kezeli ezt a kérdést a már elfogadott jogszabály?
– A törvénytervezet úgy módosult, hogy az erre a célra szánt pénz
tulajdonképpen utazik a gyerekkel. Vagyis ahhoz az önkormányzatoz jut, ahol a
látogatott intézmény van. És ezzel nem csak a művészeti iskolák, hanem az
étkezdék és az óvodák kilátási is kedvezőbbek lesznek.
Az önkormányzatok egymás között nem rendezhették volna el ezt a
kérdést?
– Ez minden bizonnyal mindenütt egyedi módon történt volna, az adott
önkormányzatok közötti együttműködés és a rendelkezésre álló pénzeszközök
függvényében. Megítélésem szerint gyakoriak lettek volna az olyan példák, hogy van
egy „szerencsétlen” intézmény, ahová a szomszéd községből is járnak gyerekek,
a „befogadó” községnek ez többletkiadással jár, míg amazok profitáltnak
ebből. Az érintett intézmények vezetőinek a félelme a várható leépülést
illetően teljesen jogos volt.
Ön a Magyar Koalíció Pártja nevében szintén módosító javaslatot
készült előterjeszteni, ám végül erre mégsem történt sor. Miért?
– A Magyar Koalíció Pártja módosító javaslata a művészeti iskolák
anyagi helyzetén próbált volna segíteni, ám a folyamatos egyeztetéseink és
tárgyalások során (három minisztérium, a pénzügyi, az oktatásügyi, valamint a
munka- és szociálisügyi tárca bevonásával) Vladimír Horák, az SDKÚ képviselője
egy bővebb tatalmú módosító csomagot terjesztett elő. Ebbe már bekerültek az
MKP-nak a művészeti iskolákra vonatkozó javaslatai is, így ezt még egyszer,
önállóan előterjeszteni értelmét vesztette.
A szlovákiai oktatásügy helyzetét ismerve, ezzel a kedvező módosítással
sem valószínű, hogy megnyugtatható az iskolák helyzete...
– Sajnos, ez még nincs így, elsősorban a kis diáklétszámmal működő
iskolákban vannak gondok. Bár ez nem kifejezetten szlovákiai magyar gond, hiszen a
Tátrában is vannak ilyen iskolák, de például a Csallóközben létrehozott szlovák
nyelvű iskolák közül is sok az ilyen. Az MKP rendkívül fontosnak tartja, hogy ezen a
területen is kedvező változások következzenek be. Másik probléma, hogy egy-egy
törvény gyakorlatba való ültetése sem megy az egyik napról a másikra, ezért még a
jó törvények elfogadása sem jelent azonnal javulást. Sőt, a most elfogadott
törvény érvényesülését tekintve még az is problémát jelenthet, ha Ivan
Gašparovič köztársasági elnök élve államfői jogkörével visszautalja a
parlamentbe a törvényt. Ebben az esetben már legalább 76 képviselői szavazat
szükséges annak újbóli elfogadásához. Ebben még akkor sem lehetünk biztosak, ha
tudjuk, hogy most 86-an szavaztunk mellette – néhányan nem csak a függetlenek, hanem
még az ellenzék soraiból is.
Az oktatási intézményekbe jutó konkrét pénzösszegekről is
beszélhetünk?
– Ezek számszerű értéke még változhat, és ez nem csak a még előttünk
álló költségvetési törvény függvénye, hanem a törvényekhez csatlakozó
kormányrendeleteké is. Ez utóbbiakban különböző koefficiensek szerepelnek a
pénzösszegek elosztását illetően. Ezek meghatározásában a parlament képviselői
közvetlenül nem vesznek részt. Természetesen az MKP szakemberei és kormánytagjai
révén mindent megtesz majd annak érdekében, hogy a kormányrendeletben a szlovákiai
magyar oktatásügy érdekeit is figyelembe vegyék. Ide tartoznak például a
pénzösszegek elosztásánál figyelembe vett és sokat vitatott tengerszint feletti
magasságok szerint felállítok koefficiensek kérdése is, melyekről magában a
törvényben nincs szó. A tárgyalások során már történtek bizonyos pozitív
előremozdulások, az oktatási intézményeknek a jövőben folyósított pénzösszegek
minden bizonnyal nem csökkennek az eddigieknél, de mindez még nem elég.
Az önkormányzatok milyen segítséget nyújthatnak az iskoláknak?
– Az egyes önkormányzatoknak más és más a lehetőségeik és a
prioritásaik. Ismerve azokat az önkormányzatokat, ahol a mi képviselőink vannak
többségben, biztos vagyok benne, hogy minden lehetőséget kiaknáznak iskoláink
megmentése érdekében. Ezzel kapcsolatban jegyzem meg, hogy a Magyar Koalíció Pártja
a kezdetektől azt hangsúlyozza, hogy megengedhetetlen, hogy az önkormányzatok
működésébe a törvénykezés úgy szóljon bele, hogy a hatásköreiket a pénzügyi
keret biztosításával párhuzamosan csonkítja. Az is fontos, hogy továbbra is a
polgároknál maradjon az iskolaválasztás joga, és a jelenlegi oktatás intézmények
jogai se csökkenjenek. Ezek kapcsolatban még nincs minden rendben, most elsősorban az a
lényeg, hogy minél több pénz jusson az önkormányzatokhoz.
A költségvetés előkészítésében az MKP mekkora hangsúlyt helyez az
oktatásügyre? A magyar egyetem már megvan...
– Elmondható, hogy a Magyar Koalíció Pátjának a költségvetésben a
mezőgazdaság és az oktatásügy jelenti a fő prioritásokat. Nagy hangsúlyt kell
fektetnünk a már említett kistelepülések problémáira, mert ezek összetevői és
hatásai rendkívül széles spektrumot képeznek. A munkalehetőségek alakulásától
függenek az önkormányzataink adóbevételei, azoktól az iskoláink léte és így
tovább. És rendkívül fontos az is, hogy a magyar szülő tudják, érdemes magyar
iskolába íratniuk a gyermekeiket. Nemcsak azért, hogy azokban ne csökkenjen a diákok
száma, hanem az érvényesülések szempontjából is. Ha mindezeket nem vennénk
figyelembe, ezzel hosszú távon a már meglévő magyar egyetem léte is veszélybe
kerülhetne.
Oriskó Norbert
(még a törvények elfogadása előtt)
A Magyar Koalíció Pártja egyetért a fiskális decentralizáció alapelveivel, de
módosító javaslatokkal kíván élni elsősorban a területi önkormányzat
jövedelemadójának költségvetési meghatározásáról szóló törvényhez. A
községeknek a jövedelemadóból való részesedését, amelyet 21,7 milliárd
koronában határoztak meg, kevésnek tartjuk: a községek adórészesedése így a
2005-ös évben alacsonyabb lenne, mint a közigazgatási reformot megelőző időszakban.
A Magyar Koalíció Pártja kezdeményezni fogja, hogy ez a részesedés magasabb legyen.
Az MKP ellenzi a SZK Pénzügyminisztériumának döntését, hogy csökkenti a kerületi
önkormányzatok adórészesedésének kiszámítására alkalmazott koefficiens
mértékét a 2005-ös évre a nyitrai, a besztercebányai és a kassai kerületi
önkormányzat esetében. Ezzel ellentétben jelentősen megnövelte a koefficiens
értékét a trencséni kerületi önkormányzat számára. Így tehát a koefficiensek
megváltoztatása éppen a legszegényebb régiókat sújtja. Éppen ezért a Magyar
Koalíció Pártja azt javasolja, hogy az adórészesedés koefficiensét kormányrendelet
helyett közvetlenül a törvény határozza meg, hogy ezzel elháríthassuk a célzatos
és ellenőrizetlen beavatkozás lehetőségét egyes régiók érdekében vagy mások
érdekei ellen.
(www.mkp.sk)