Beszélgetés Bastrnák Tiborral, az MKP parlamenti képviselőjével

Szükség van a reformra, de...

A napokban érkezik utolsó szakaszába az egészségügyi reformtörvények parlamenti vitája. Bastrnák Tiborral, az egészségügyi bizottság tagjával arról beszélgettünk, hogyan látja az MKP a készülő reformot, és milyen fenntartásai vannak.
– Abban mindannyian egyetértünk, hogy a reformra szükség van, mert az elmúlt években bizony nemhogy javult volna a helyzet, hanem bizonyos esetekben talán még romlott is. De az az út, ahogy Zajac miniszter úr a reformokat el akarja érni, számunkra elfogadhatatlan. Már az első olvasatban mi voltunk a reformtervezet legnagyobb kritikusai. Úgy láttuk, hogy ha az egészségügyi ellátást teljesen új, piaci alapokra akarjuk helyezni, akkor megfelelő viszszacsatolást és ellenőrző mechanizmust is ki kell alakítani. Ugyanakkor szerettük volna szociálisan kicsit kedvezőbbé tenni, mivel a lakosság már épp elég terhet visel, nem lenne korrekt dolog még újabbakkal terhelni.

Melyik törvényjavaslatokkal nem ért egyet az MKP?
– Nem könnyű nemet mondani egy reformtervezetre, mert ez kormánypártként azt jelentené, hogy a saját kormányprogramunk ellen megyünk. Érezzük a felelősséget, de ugyanakkor törekednünk kell az elképzeléseinkhez legközelebb álló törvényt elfogadni. A második olvasat előtt több mint százhatvan módosító javaslatot tettünk a reformtervezet javítása érdekében. A hat törvényből a gyorsmentőszolgálatról szólóval nincs semmi gondunk, csak azt kértük, hogy gondoljanak a Kis-Csallóközre, tehát vagy legyen Bősön állomás, vagy biztosítsanak helikopteres ellátást. Ugyanígy kértük, hogy Párkányban is legyen mentőállomás, mert ezzel eredetileg nem számoltak.

A legérzékenyebb rész talán a konkrét betegellátással kapcsolatos.
– A miniszter úr elképzelése az volt, hogy teljesen be kell vezetni a piaci rendszert, és a biztosítók kapják a központi szerepet. Szerintünk viszont nem engedhető meg, hogy a biztosító visszaélhessen a hatalmával, ő szedje be a pénzt, aztán ő határozza meg, hogy a beteg melyik kórházba menjen, az orvosnak megszabja, hogy mennyiért végezzen el bizonyos feladatokat. S miközben ő rákényszeríti az akaratát mindenkire, nyereséget termel, amit az eredeti törvény szerint nem is köteles a gyógyításra felhasználni. Mi ehelyett egy nyílt, nonprofit szervezetet javasoltunk, ahol megmaradnak a részvénytársaságra érvényes kontrollmechanizmusok, vállalkozhat is a szervezet, de a nyereségét vissza kell forgatnia a rendszerbe. Szerintünk ez sokkal inkább a betegek javát fogja szolgálni. A miniszter úr ezeket a javaslatokat elutasította, ezért keressük a kompromiszszumok lehetőségét. Számunkra az a fontos, hogy legyen felügyelet, ne legyenek túlságosan erősek a biztosítók, legyen kiegyenlítettebb a biztosítók–páciensek–szolgáltatók háromszög, és a legfontosabb: ne lehessen eltulajdonítani a pénzeket!

A kisembereket leginkább az foglalkoztatja, mennyibe kerül majd az egészségügyi ellátás, miért kell fizetni és mi marad ingyenes.
– A javaslat szerint van egy lista olyan betegségekről, amelyek kezeléséért soha, semmilyen körülmények közt nem kell fizetni (cukorbetegség, daganatos, szív- és érrendszeri betegségek stb.). A miniszter úr elképzelése szerint a diagnózis megállapításáig nem kell fizetni (csak azt a bizonyos, már most is fizetendő 20 koronát ). Utána az orvos közli a lehetséges terápiát és a kezelés árát, és a beteg eldöntheti – mint egy szolgáltatás esetében – , kéri-e az adott kezelést, vagy nem. A miniszter úr terve szerint az ingyenes ellátáson túli kezelések esetében egy kategorizációs bizottság dönti el, miért mennyit kell fizetni. Az MKP itt is kontrollmechanizmust javasolt beépíteni, hogy ne minden a minisztérium hatáskörében bonyolódjon. A parlamenti ellenőrzés lehetőségét elutasították, de ha a javaslatunk átmegy, a mindenkori kormánynak meglesz az a lehetősége, hogy a csomagokat felülbírálja.

Gondoltak-e valamilyen szociális jellegre a készülő reformban?
– A mi javaslatunk, hogy a gyermekek számára hároméves korig legyen ingyenes az ellátás, és kórházi kezelés esetén az egyik szülő ingyen ott lehessen a gyermekkel. A szociális jelleget erősítené az is, hogy a mentőszolgálat ne taxiként működjön, hanem kevés hozzáfizetéssel elérhető legyen. Ugyanígy az orvosi elsősegély-szolgálatot is a jelenlegi rendszerben javasoljuk működtetni.

Mi a helyzet a fogászati kezeléssel?
– A miniszter úr nem akarja az ingyenes ellátási csomagba betenni. A mi javaslatunk szerint legyen ingyenes a fogorvosi ellátás, de csak akkor, ha rendszeresen részt veszünk megelőző ellenőrzéseken.

A parlamenti frakció támogatja a reformtörvényeket?
– Az ellenőrzési mechanizmus, a szociális jelleg és a kiegyensúlyozott biztosító-szolgáltató-páciens háromszög kérdésében előzetesen lényeges dolgokat értünk el. Persze maradtak nyitott kérdések is.

Hernádi Anna