A Magyar Honvédelmi Minisztérium új stratégiájában jelentős szerepet kap a békefenntartói feladatokban való részvétel. Miért fontos a Magyar Köztársaságnak, a magyar honvédségnek, hogy az országtól távol eső kontinenseken békefenntartói feladatokat lásson el, részt vegyen nemzetközi missziókban? Miért kell pénzt, energiát, akár emberi életeket áldozni erre a célra, ha ezen távoli országok Magyarország számára különben sem jelentenek klasszikus fenyegetettséget? – hangzott kérdésem Bocskai Istvánhoz, a HM Kommunikációs Főosztályának főigazgató-helyetteséhez.
Első látásra valóban úgy tűnhet, hogy ez a tevékenységünk értelmetlen, ám ha
a következő logikai menetet követjük, talán mégis érthetővé válik jelentősége:
Világunk az elmúlt időszakban jelentősen átalakult. A bipoláris, ideológiai alapon
egymással szemben álló világ, amelyben az ellenséges katonai tömbök nagy haderőt
tartottak fenn, hogy szükség esetén eredményes háborút vívhassanak, felbomlott,
ennek következményeként viszont helyi konfliktusok alakultak ki. Európában egy sor
pici állam jött létre, olyan nemzetállamok, amelyek saját igazuk hitében
megpróbálnak megfelelő erővel föllépni a másik ellen, lásd. pl. a délszláv
válságot.
A világrend átalakulására a katonai erőnek is reagálnia kell, ugyanakkor nem biztos,
hogy a helyi konfliktusokban ugyanazokat a katonai műveleteket kell ellátni, mint egy
hatalmi háború időszakában. A tapasztalatok azt mutatják: amikor egy adott országban
kikényszerítik a békét, kialakul egy ideiglenes rend, amelyet fenn kell tartani. Ehhez
viszont megfelelő erővel és legitimációval rendelkező nemzetközi szervezetekre van
szükség. Mivel a rend fenntartása nem a hagyományos katonai feladatokat követeli meg,
más katonai doktrína alapján, más eszközökkel kell azt biztosítani, ennek
megfelelően kell a haderőt is átalakítani. Ezért jöttek létre új szerkezetű
hadseregek Nyugat- és Kelet-Európában egyaránt. Kicsi, mozgékony, bárhol könnyen
alkalmazható, pici kötelékekben egymással együttműködni képes hadseregekről van
szó.
A helyi konfliktusok nemzetközi kezelése mellett pedig egy igen nyomós érv szól, hogy
csak a már említett délszláv válságra gondoljunk: nem szabad megengednünk, hogy a
helyi konfliktus hozzánk is begyűrűzzék. Minden válság kirobbanásakor óriási
menekültáradat indul el Nyugat-Európa irányába, amelynek a délszláv válság
idején országunk volt az első állomása. Csakhogy a menekülteket el kell helyezni, de
nem ismerjük identitásukat, előéletüket, így gondokat is bőven hoznak magukkal.
Célunk tehát csak az lehet, hogy megakadályozzuk ideérkezésüket, s ennek
legbiztosabb módja, ha szülőföldjükön találják meg számításukat. Ott kell
tehát olyan állapotokat teremteni, amely békés, élhető életet biztosít számukra.
A nemzetközi szervezetek (NATO, ENSZ) ezért ezen válsággócokban mindent megtesznek
azért, hogy stabilitást teremtsenek. Ehhez a magyar honvédségnek is hozzá kell
járulnia, mert kifizetődőbb, ha katonáink békefenntartók az ENSZ, EBESZ vagy NATO
kötelékében, mintsem eláraszszanak bennünket a menekültek. A délszláv válság
idején a hazánkat érintő provokatív katonai berepülések is azt a célt
szolgálták, hogy bevonjanak bennünket a konfliktusba. Azért kifejezetten jól jött a
taszári amerikai bázis kiépítése, támogatást nyújtva számunkra ahhoz, hogy
kimaradhassunk a háborúból.
Azzal, hogy a missziók biztonságot garantálnak a szövetségeseknek,
kötelezettségeket is rónak rájuk. Az ENSZ fennhatósága alatt folyó műveletek is
ebbe a kategóriába tartoznak.
A múltban sokszor nem tudtunk eleget tenni a NATO szövetségesi elvárásainak, nem
lévén olyan alakulataink, amelyek az adott országban szerepet vállalhattak volna. A
felülvizsgálat eredményeként meghatároztuk tehát azokat a feladatokat, amelyeket a
hadseregnek el kell látnia, ill. azt, hogy ez milyen eszközökkel és hadrendi
struktúrában lehetséges. Elképzeléseinket a magyar honvédség 2005 elejéig meg is
fogja valósítani. Hadseregünk fő feladata: az ország biztonságának szavatolása
szövetségesi struktúrában. A megváltozott feladatrendszer tartalmazza a külföldi
missziókat is, pillanatnyilag legjelentősebb a balkáni szerepvállalásunk, az
afganisztáni és az iraki jelenlétünk.
Hivatásos haderő kialakítására készülünk, amelyhez profi katonákra van
szükségünk, akik itthon akkor tudnak bennünket megvédeni, ha jól felkészültek. A
felkészítés alapszinten Magyarországon is megoldható, ám vannak olyan katonai
szituációk, amelyek meglepetésként érhetik honvédségünket. Felkészültségünk
szavatolásához szükséges a missziókban szerzett háborús gyakorlat is, amely során
katonáink megtanulják, hogyan kell viselkedniük háborús körülmények között.
Fontosnak tartjuk, hogy a hazai közvélemény tisztában legyen azzal, mi folyik a
haderőnkben, a Magyar Honvédség milyen feladatokat vállal fel, hogyan teljesíti azt,
és milyen cél érdekében cselekszik. De a magyar katonáknak is tudniuk kell, miért
fontos szerepvállalásuk.
A közeljövőben a HM egyik kiemelt feladata: az önkéntes hadseregre történő
átállás. El akarjuk érni, hogy a sereget profi katonák alkossák olyan
felszereltséggel és fizetéssel, amellyel hatékonyan képesek Magyarország
védelmére, ill. az együttműködésre mindazokkal, akik segítenek bennünket ebben a
védelemben. Jelenleg 1052 magyar katonánk tartózkodik valamely misszió tagjaként
külföldön. A kormány úgy döntött, hogy ezt a létszámot a jövőben 1000 főben
limitálja. Át kell gondolni még a Sínai-félszigeten folyó katonai műveletekben
való részvételünket és a ciprusi szerepvállalásunkat, ugyanakkor már
módosítottuk azt a törvényt, amely korábban a parlament hatáskörébe utalta a
missziók küldésével kapcsolatos döntést.
Zsebik Ildikó