Albert Sándorral, a Selye János Egyetem megbízott rektorával pár nappal az egyetem ünnepélyes tanévnyitója előtt beszélgettünk az indulásról, oklevelek honosításáról, pénzekről, új programok bevezetéséről.
Milyen sürgős elintéznivalók vannak még szeptember 14-e, az egyetem
ünnepélyes tanévnyitója előtt?
– Eredeti harmonogramunk több apróságon csúszott. Az akkreditáló
bizottságnál tovább volt az anyag, mint vártuk, s addig nem lehetett meghirdetni a
felvételi vizsgákat. Megvettük az épületeket. Irodaépületből tantermeket,
szemináriumi helyiségeket, előadótermeket, tanári szobákat kellett kreálni. A
kataszteri hivatalban a bejegyzés kb. három hónapig tartott, addig nem lehetett
hozzányúlni az épülethez. Az oktatási törvény azt írja elő, hogy a rektor – a
megbízott rektor is – csak az igazgatótanács engedélyével vásárolhat épületet.
Igazgatótanácsot addig nehéz összeállítani, amíg nincs tantestület, nincsenek
diákok, mert ők is benne kell, hogy legyenek. A miniszter úrral egyeztetve próbáltunk
összeállítani egy igazgatótanácsot úgy, hogy megfeleljen a követelményeknek,
azzal, hogy majd a diákok és alkalmazottak közül utólag pótoljuk a hiányzó
tagokat. Az igazgatótanács összehívása, döntése is időbe tellett, így a
terem-átalakítások a múlt héten fejeződtek be. Most rendezzük be a tanári
szobákat, a tantermekben már vannak padok, székek, táblák, várjuk a
számítógépeket, írásvetítőket, video-projektorokat. Mindennek közbeszerzési
pályázaton kellett keresztülmennie, ez is fékezte a menetet. Az infrastruktúra
megvan, a didaktikai technika beszerelése most már gyorsan megy, én úgy érzem, a
kezdésre minden rendben lesz.
Mikor és mivel kezdődik az érdemi munka?
– Szeptember 20-án. Az első hetet bemelegítőnek szánjuk az egész
évfolyamnak a Városi Művelődési Központban. Arról fogunk beszélni, hogy mit jelent
egyetemistának lenni, hogyan kell az egyetemen tanulni, jegyzetelni, az irodalomban
keresni, irodalomjegyzéket összeállítani, hogyan kell különböző munkákat
elkészíteni. Ennek a területnek van két nagyon jó ismerője. Az egyik Ivan Turek
professzor, aki a tanulói típusokról fog beszélni. Felmérések, önértékelések
alapján mindenki megpróbálhatja besorolni magát valamelyik kategóriába, hogy a
saját tanulását ennek szellemében tudja megtervezni. Ehhez elkészült egy jegyzet is,
amelyet kérdőívekkel együtt az első napon minden hallgatónak kezébe adunk. A másik
Gazda István tudománytörténész, akit a Duna Televízióból és a rádióból jól
ismerhetnek az igényesebb nézők és hallgatók. Ő fog arról beszélni, mit jelent
egyetemistának lenni, mit jelent magyarnak lenni, s általában a kötődésről és a
tudományosságról szól majd. A második héttől pedig megkezdődik az órarend
szerinti munka.
Mekkora volt az érdeklődés az egyetem iránt a diákok részéről?
– Az akkreditálás csúszása miatt az első felvételi vizsgákat csak
július 7-8-9-én tudtuk tartani, tehát jóval később, mint a többi egyetemen. Ennek
ellenére a jelentkezés a vártnál jóval nagyobb volt. Az első menetben 460-an
jelentkeztek a nappali tagozatra, s ennyien el is jöttek a felvételi vizsgára.
Augusztus végén, a második fordulóban, még csaknem ötvenen jelentkeztek.
Természetesen többen voltak közöttük, akik más egyetemen is felvételiztek. 300
hallgatóval terveztük az indulást, nagy öröm számunkra, hogy szeptember 6-án 362
diák íratkozott be. 149 a gazdaságtudományi karra, 164 a tanárképzőre és 49 a
teológiára. Amivel egyáltalán nem számoltunk: volt 203 jelentkezőnk levelező
tagozatra is, ezért úgy döntöttünk, hogy a tanárképző szakon levelező tagozatot
is indítunk, 199 hallgatóval. A napokban elkészül a lakhelyük szerinti kimutatás, s
ahol ki lehet alakítani konzultációs központokat, oda kivisszük a képzést, hogy ne
a hallgatóknak kelljen beutazniuk.
Volt-e rá példa, hogy hozzánk képest „határon túli” érdeklődő
jelentkezett?
– A nappali tagozatra jelentkezett egy magyarországi, akit fel is vettünk. A
teológián van egy magyarországi, két erdélyi és két kárpátaljai hallgató, és a
levelező tagozaton is van néhány magyarországi. Jelentkezett három olyan hazai fiatal
is, aki szlovák iskolában érettségizett. Szakmai tudásukkal elégedettek voltunk, a
nyelvvel volt egy kis gond. Ők lehetőséget kaptak arra, hogy szlovák nyelven
felvételizhessenek, és nagyon örülünk annak, hogy magyarul akarnak tanulni.
Oktatók tekintetében mi a helyzet?
– A teológiai kar már korábban biztosítva volt. A tanárképző kar is
teljesen rendben van, minden szak le van fedve. Hét szakkal indulunk. Ezek egyike egy
nóvum: óvópedagógia és 1-4-es tanítóképzés együtt. Erre egyelőre csak nekünk
van akkreditált programunk az országban. Itt három év után óvópedagógusi
képesítéssel ki lehet lépni, öt év után pedig tanítói oklevelet is kapnak. Ezt a
kombinációt azért tartottuk célszerűnek, mert nagyon sok helyen vonnak össze
mostanában kisiskolákat óvodával, így ezekben az intézményekben nagyobb lesz az
átjárhatóság.
Ennek a szaknak az akkreditálása azt jelenti, hogy a Sopronban végzett
óvópedagógusok a Selye János Egyetemen honosíthatják oklevelüket?
– Igen. Erről éppen a napokban egyeztettünk a pedagógusszövetséggel.
November folyamán akár el is intézhető. Össze kell hasonlítani az ő tanterveiket a
miénkkel, ha valamilyen különbség van, azt rövid képzés formájában megoldjuk, és
ki tudjuk adni a komáromi egyetem oklevelét.
Szlovákiában az óvópedagógusok szakközépiskolai végzettséggel
képesítettnek számítanak. Mit jelent ez besorolás szempontjából?
– A főiskolai, illetve „bakalár” szintű végzettség már bekerült a
fizetési táblázatokba, így ezzel a képesítéssel magasabb fizetési osztályba
jutnak. Hasonló a helyzet az egészségügyi nővéreknél is. Az EU szabályai
előírják, hogy 18 éves korig a fiatalok nem vehetnek részt kórházi gyakorlaton, e
nélkül pedig ez a munka nem képzelhető el. Az egészségügyi nővéreket
főiskolákon, az egyetem alsó ciklusában kell nevelni. A közeljövőben ebben a
tekintetben is lépni akarunk. Felvettük a kapcsolatot a dunaszerdahelyi városi
vezetéssel, hogy felmérjük, van-e érdeklődés. A visszajelzés pozitív, így a helyi
egészségügyi szakközépiskolával, a kórházakkal és valamelyik orvosi egyetemmel
együttműködve ezt is elindítjuk. A győri egyetem már jelezte, hogy szívesen
beszállnának ebbe a programba.
Honosítani tudja az egyetem a magyarországi tanítóképzőkben szerzett
okleveleket is?
– Egyelőre nem. A felsőfokú képzés hároméves és kétéves ciklusokra
bontásával még megoldatlan kérdések is vannak. A bolognai szerződés azt mondja,
hogy minden ciklus után olyan oklevelet kell adni, amivel munkába lehet állni. Az EU-ba
való belépés után minden pedagógiai programot újra kellett akkreditáltatni. Ezt az
akkreditáló bizottság nem győzi időben, ezért Szlovákiában a törvényt meg
kellett változtatni, ki kellett tolni a határidőt 2005 szeptemberéig. Mivel mi új,
induló egyetem vagyunk, ezt már meg kellett volna oldani, ezért is késett az
akkreditálás. Egyelőre nem tisztázott, hova lehet sorolni a tanítóképző
főiskolákat. Az ott végzettek vagy megvárják a három évet, amikor mi a második
ciklusba jutunk, s akkor az óvópedagógusokéhoz hasonlóan honosítani tudjuk az
oklevelüket, vagy hozzátanulnak és tanári oklevelet szereznek.
A tanárképző szakokon is érvényes a kétciklusú bontás?
– Ott egy másik vonalon indul el a képzés, ez egyelőre három év után nem
ad semmilyen képesítést, csak a végén. Ez még megoldásra vár.
Hallhatnánk néhány nevet az induló szakok vezetői közül?
– A pedagógiai karon az óvodai-tanítói szakot egy győri egyetemi docens
és a mi Laczkóné Erdélyi Margitunk jegyzi, a magyar nyelvet és irodalmat
főállásban Szabó András, Szenczi Molnár Albert kutató. Az angol, illetve német
nyelvet és irodalmat egy veszprémi professzor, Földes Csaba vezeti, a hitoktatást
Peres Imre docens, professzori tisztségben, a matematikát Tóth János, az informatikát
pedig Stofáné a nyitrai egyetemről.
Hogyan alakul a kapcsolat a nyitrai kollégákkal? Sokan jöttek át közülük
ide?
– Egyedül Stofáné. Volt több pályázó is, de ők nem kerültek be. Úgy
látom, ott többen azon az állásponton vannak, hogy erősödjön meg mind a két
intézmény, és akkor majd átjönnek. A nyitrai új kar és a mi tanárképző karunk
úgy is indíthatna szakokat, hogy ne keresztezzük egymás érdekeltségeit, de
egyáltalán nem biztos, hogy a konkurencia kárára lenne a minőségnek. Magyar nyelvet
Szlovákiában most három helyen is lehet tanulni rajtunk kívül, hosszú távon
nyilvánvalóan a jobbik érvényesül majd. Nálunk különböző kombinációkkal 75-en
íratkoztak be rá.
Voltak megszólított, felkért személyek is?
– Személyesen senkit nem szólítottunk meg. Megpróbáltuk elkerülni azt,
hogy valakit kihagyjunk. Vannak visszajelzések, hogy voltak, akik várták a felkérést.
Aki itt van, mind a felhívások, hirdetések alapján jelentkezett. Volt kiből
válogatni. Magyar nyelvre például 32 pályázó közül választottunk. Nagyon
remélem, hogy jól. Szempont volt a tudományos fokozatok elérése, előnyt jelentett az
általános vagy középiskolai pedagógiai gyakorlat, legalább egy világnyelv ismerete,
számítógépes ismeretek alkalmazása. Volt olyan is, amikor az döntött, hogy a
jelentkező másik szakja holland volt. Nagyon komoly kapcsolatokat akarunk kiépíteni
Hollandiával, mert ott nagyon jó színvonalú a tanárképzés.
A kihelyezett szakokon oktató hazai fiatalok bekerültek?
– A kihelyezett karokon már működik a minőségbiztosítás olyan formában,
hogy a diákok értékelik a tanárok munkáját. Akik ott jól szerepeltek, azokat
felvettük. Senkit nem utasítottunk el véglegesen, hiszen az idei keret csak egy
évfolyamra szól, jövőre ismét tudunk újabbakat felvenni.
Mikor lesz az egyetemnek kinevezett rektora?
– Szeptember 10-én lesznek a választások az egyetemi tanácsba. Most 40
tanárnak van állandó munkaszerződése, közülük áll össze a 15 tagú szenátus. A
jelölések megtörténtek, olvashatók az interneten. A szenátus megválasztja az
elnökét, s ő fogja kiírni a pályázatot a rektori posztra.
Elterjedt a hír, hogy Bokros Lajos is fog itt előadni. Valóban így van?
– A gazdasági kar teljes felállása még nincs meg, ott még vannak nyitott
kérdések, amelyek két-három héten belül eldőlnek. Ilyen Bokros Lajos és még két
régiófejlesztéssel foglalkozó egyetemi tanár személye is.
Nem beszéltünk még a pénzről. Elvben kétfelől is jönnie kellene. Jön
is?
– A kormány az elmúlt héten megszavazott az induláshoz 20 milliót, de ezt
még a pénzügyminisztériumnak is szentesítenie kell. Magyarországról 30 millió
forintot megkaptunk, és még 100 millió úton van valahol, erre minden fórumon
ígéretet kaptunk. A januártól szeptemberig tartó időszakra volt még 5 milliónk,
ebből valamit megspóroltunk és számítógépeket vettünk. Úgy érzem, a szeptemberi
indulást nem veszélyezteti a pénz. Hogy jövőre további 300 diákot felvehessünk,
ahhoz újabb épületek kellenek.
Az egyetem munkája nem szűkülhet le csak oktatásra, kutatással is
foglakoznia kell. Hírlik, hogy bizonyos csoportok az egyetem uszályában evezve
szeretnének anyagi támogatáshoz jutni. Ellene tud-e állni az egyetem ezeknek a
nyomásoknak?
– Egyetem kutatás nélkül nem létezhet. Itt kétféle nézet ütközött
néhány hónapon keresztül. Voltak olyan ötletek, hogy integráljuk a Szlovákiában
működő összes magyar kutató műhelyt egyfajta konzorcium formájában. A másik
nézet, amely felé eldőlt végül a dolog, az volt, hogy kialakítjuk saját kutató
műhelyünket, egy olyan kis csapatot, amely nem konkurálni akar a többinek, hanem
koordinálja az egyetem tanszékein folyó kutatásokat, szervizt nyújt, pályázati
programok megírásában segít. Ez az egyetem saját intézménye lesz, október
elsejével indul. Ennek vezetője mellett lesz egy igazgatótanács, amelyben ott lesznek
a különböző kutatóműhelyek (Fórum Intézet, Gramma, Mercurius, …) képviselői
is. Nem kebelezzük be a többit, s elhárul a veszély, hogy valaki csak ránk tapad,
hogy pénzt szerezhessen. Az igazgatótanács határozza meg a kutatási területek
prioritásait. Pályázatokon lehet indulni, amelyeket külső kutatócsoport is
elnyerhet, s az egyetem tanszékei bekapcsolódnak, vagy fordítva. Ilyen alapon
beszállhat bárki. Ha hozza a kutatásait, hozza a pénzét is. A kutatási eredményeket
közösen propagáljuk, terjeszthetjük könyv formájában. Szakmaiságban a karok teljes
önállóságot élveznek, a gazdasági irányítás, a könyvtárfejlesztés,
kutatásszervezés megmarad egyetemi szinten. Ehhez sok jó ötletet kaptunk, főleg
magánfőiskoláktól.
Kell tandíjat vagy képzési költséget fizetni az egyetemen?
– Az alapképzésben semmilyen formában sem. Vannak olyan lehetőségek,
amelyekkel pénzt lehet szerezni. Például, ha olyan kutatásokkal foglalkozunk,
amelyeknek az eredményét el lehet adni. De vannak olyan képzési formák is, amelyek
már nem tartoznak az alapképzéshez, mint a mérnökpedagógia, a különböző
kvalifikációs vizsgák, nyelvvizsgák, amelyekért már természetesen lehet képzési
díjat kérni.
A megbízott rektor aláírta-e már az állandó munkaszerződést a Selye
János Egyetemmel?
– Még nem, de már el van készítve, valószínűleg alá fogom írni.
Melyik karhoz, milyen szakterületre szegődsz?
– Természetesen a tanárképzéshez. Módszertanos vagyok, a didaktika és a
minőségbiztosítás az én kedvenc területem. Bárhogyan is adódik, ezekkel a
tantárgyakkal fogok foglalkozni.
Sok sikert kívánok!
Lovász Gabriella