Az Érsekújvári és Lévai járás határán lévő Pozba falucska mellett van egy
kis liget. Magasba törő fák susognak kórusban, elmélázásra bírva az alattuk
lépkedőket. A bokrokkal, fákkal övezett füves terület a béke kis szigete. Ideérve
elcsendesedik az értelem, s a szív, a lélek reményteljesen fordul a falombok közt
fel-felsejlő kék ég felé. A két kis kápolna fehérsége, a Szűz Anyát rejtő
barlang fényessége töri meg az erdőben honoló homályt, mutatva, hogy szent e hely.
A 18. században nyári egyházi ünnepek alkalmával búcsújárók csoportjai keresték
fel Mária Családot, mely kicsinyke zarándokhely volt akkoriban, hatalmas kolostorral.
Útjuk a pozbai erdőn keresztül vezetett, ahol egy forrás vizével oltották szomjukat.
Meglepődve vették észre, hogy többen kigyógyultak betegségükből, néhány vak
embernek a gyógyító erejű víz visszaadta a látását.
A forrás csodatevő hatásáról konkrét eseteket is feljegyeztek. Zlatňanský János
újbarsi plébános nagybeteg édesanyja a pozbai víztől épült fel betegségéből.
Hálából kereszteket állíttatott a kápolna köré. Voltak, akik mankóikat hagyták a
kápolnában, mivel a szent kút vize meggyógyította őket. Lulicsek Izidor plébános,
egyházi krónikába történt bejegyzése szerint, 1869-ben a nagysallói, öt éve
vakként élő Répás Jánosné kérésére szolgáltatott szentmisét. Az aszszony a
forrás vizével megmosta a szemét és imádkozott, mire visszatért a látása. Azt is
beszélik, hogy 1885-ben, a kápolna újjáépítésének évében, pár lépésre a
forrástól a perbetei 15 éves Pálinkás Karolina tanúja volt egy látomásnak: egy
körtefán megjelent előtte Szűz Mária, kék övvel átfogott fehér ruhában. A
körtefa tönkje ma is megtalálható az 1841-ben épült kápolna mögött. Az épület
falán hálaadó márványtáblák hirdetik, kinek, mikor, milyen betegségből sikerült
kigyógyulnia a csodatevő víz által.
Manapság csodákról már nem szólnak az emberek, de a szent kút nagy tisztelőjének,
az Ényről érkező Fránik Idának meggyőződése, hogy egészségét a mélyről
fakadó nedűnek köszönheti, amelyből mindig tartalékol odahaza pár palackot.
Elmondása szerint pár évvel ezelőtt egy koros, halálán lévő nénit, aki már nem
tudott semmit a körülötte történtekről, megitatták a gyógyvízzel, mire ő
megkönynyebbülve lehelte ki lelkét.
– Meg kell köszönni Szűz Máriának, hogy ilyen vizet adott nekünk – mondja Ida
asszony. – A szent kútnál mindig érzem az ő jelenlétét. Ő küldte nekünk a
plébános urat is, aki mindent megtesz a szent hely felvirágoztatásáért.
Májustól októberig minden vasárnap tartanak a kápolnáknál, kint a természetben
misét, pünkösdkor és szeptember 15-én, Hétfájdalmú Szűz Mária napján külön
magyar nyelven is. A szent kút a besei lelkészi hivatalhoz tartozik, melynek plébánosa
Jozef Markovič. Amikor a környékre került szolgálni, gyakran kijárt e helyre. Az
egyik ilyen alkalommal megdöbbenve tapasztalta, hogy a kápolnákhoz vezető lejtőn az
egyik tujafa mélyen meghajolt előtte, s mintha szürke felhőcske szállt volna ki
belőle. Ez az eset annyira mélyen megérintette, hogy azóta szívügyének tartja a
forrás és a környék gondozását.
– Pár évvel ezelőtt még borzalmas állapotok uralkodtak itt – mondja, felidézve a
közelmúltat. – A padokat kidöntögették, a réztetőt a kápolnáról lelopták, az
ajtókat, ablakokat betörték.
A plébános megszervezte a munkát, anyagot szerzett, munkásokat toborzott, s immáron
új tető fedi a kápolnát, a padokat megjavították, a hívek – tekintet nélkül
arra, hogy katolikusok-e vagy a Pozbán többségében élő reformátusok –
rendszeresen társadalmi munkában takarítanak, gondozzák a területet. A plébános
Szűz Mária iránt érzett hálából lourdes-i barlangot építtetett a kápolnák
mellé. Ám Bernadettka sarokban álló szobrát azóta kilopták a rácson keresztül.
Néhány hónapja meg a kisebb kápolna tetején álló pléhből készült hatalmas
keresztet szerelték le. A tolvajokat azonban arra járók megzavarhatták, mert a
ligetben a fák közt megtalálták az elrejtett keresztet, melyet azóta sem tudtak
visszailleszteni. Rendszeresen betörnek a kápolnákba is, ahol szétdobált alkoholos
üvegek, cigarettacsikkek jelzik, mifélék a rendbontók. A rendőrség tehetetlen.
Amikor a plébánost további terveiről faggatom, elárulja, hogy először is rácsot
szereltetne az ajtóra, hogy gátat vessen a betöréseknek. A villanyáram bevezetése a
kápolnákba lehetővé tenné a benti szertartásokat is. S örülne az épületeket
körülvevő tér bővítésének is, ami ünnepélyesebbé tehetné a szentmiséket. Van
egy csodaszép szobruk, mely a Hétfájdalmú Szűzanyát ábrázolja a keresztről levett
Krisztussal. Ám csak nagy ünnepekkor állítják fel, mert félnek, hogy azt is
megrongálnák. A plébános elkészíttette a szobor mását betonból, s terve szerint a
főút mellett helyezik el hamarosan.
A vízérként elfolyó, csapból csorgó forrás közelsége, a lelkész
prédikációját kontrázó madarak éneke adja meg a természetben tartott szentmisék
varázsát. A nyugalmat árasztó hely vonzza a híveket; vasárnaponként s a hét más
napjain is sokan keresnek menedéket a pozbai szent kútnál, s merítenek gyógyító
vizéből.
VALKÓ ILDIKÓ