Egy tikkasztó vasárnap estén, mikor A szólás szabadsága után még nem igazán
„volt kedvem” nyugovóra térni (hiába kívánt Friderikusz mindenkinek nyugodalmas
jó éjszakát), még túl „elevennek” éreztem magam (akarom mondani: ugyancsak
korzón sétáltak teljes erőbedobással agysejtjeim), úgy döntöttem, áthelyezem
székhelyemet különbejáratú, egyszemélyes irodalmi kávéházamba. De jó lesz
egy-két cigaretta erejéig/idejéig „elmélkedni” – átgondolni a mai nap
történéseit például... meg még az is meglehet, hogy „a múzsa is meglátogat”.
Illetve, hogy úgy döntök, valami „épkézlábat” papírra is vetek. Tehát papírt,
ceruzát mindenképpen viszek magammal.
Mikor elhelyezkedtem, gondoltam egyet, és bekapcsoltam a rádiót – meghallgatom, mi
történik az anyaországban. (Hogy Nagy Tímea megszerezte az első magyar aranyérmet az
athéni olimpián, azt már hallottam ma este párszor, de sebaj! Legalább örökre
eszembe vésem – mégsem leszek talán a sportban idővel annyira tájékozatlan!) De
ami a hírek után kezdődött...! Arra oda kellett figyelni! A gyógyulásról lesz szó
– a lélek erejéről, vezette be a riporter, s máris félretettem mindent az
ölemből. (Ha lélek, az nekem JÖHET!) Vargha Zoltán budapesti orvosprofesszor vallott
életéről, hivatásáról, hitéről, elkötelezettségéről... mindenről, ami szűk
egy órába belefért.
Ő nem természetgyógyász, nem kuruzsló – egyetemet végzett, nemzetközileg elismert
szakember. Erdélyben született, Marosvásárhelyen végezte tanulmányait, a 80-as
években települt át Magyarországra. Bejárta azóta a világot – Brazíliában
portugálul beszélt, Németországban németül, Angliában angolul, Franciaországban
franciául... Ezért is kért elnézést akcentusáért.
Mindennek alapja a lélek, a lelki erő gyógyító ereje. Aki sokat szenvedett bármilyen
betegség, fizikai fájdalom, sérülés következtében, annak a lelke úgy
megerősödik, hogy idővel újjászületik. Akkor következik be azután a testi
felépülés. Szinte „jön magától”. Persze kellő erőfeszítés, akarat,
elhatározás, lelki erő kell hozzá.
Vargha Zoltán minden betegét „rávezeti” küldetésére. Hagyja, hogy az magától
„találja ki”, mi a dolga ezen a világon. Ha ez megvan, elindítja őt a gyógyulás
útján. Először is talpmasszázzsal beállítja biológiai óráját, hogy
rendszeresen, naponta képes legyen egyhuzamban, mélyen aludni. Hogy mennyi ideig, az
individuális, de legalább éjféltől reggel 6-ig. Megkérdezi őt táplálkozási
szokásairól, majd a szükséges kivizsgálások után elmondja, mit ajánl.
Megszólalt a műsorban egy édesanya, aki orvosi műhiba következtében bénán hozta
világra kisfiát. (Farfekvéssel helyezkedett el az anyaméhben, a szülést vezető
orvos megtagadta a császárvágást – a szó szoros értelmében kirántotta belőle az
újszülöttet.) Egybehangzóan tolószéket jósoltak neki egész életére. A
kétségbeesett szülők hallottak a Vargha-gyógymódról, felkeresték a professzor
urat, aki megállapította: nem reménytelen. Kezelés alá vette a gyermeket. Ma már
szaladgál, úszik, labdázik vele egykorú társaival – teljes értékű életet él,
iskolába jár. Nagyon fontos a hit: hinni magunkban, egymásban, hozzátartozóinkban,
barátainkban – az emberekben.
Öllős Edit