Lapértesülések szerint a most induló tanévben több mint 800 szlovákiai
iskolában nem kezdődik meg a tanítás. A megszűnő tanintézetek között mennyi a
magyar?
– Mivel az óvodák és az iskolák hálózata nem tartozik közvetlenül a
főosztályunk hatáskörébe, így viszonylag nehéz naprakész információkkal
szolgálnunk, annyi azonban bizonyos, hogy a kérdésben említett számadat enyhén
szólva is túlzásnak tűnik. A tárcához beérkezett – különböző
hálózatmódosítást szorgalmazó – kérvények száma ugyan jócskán meghaladta az
ezret, de ezek közül nem mindegyik irányult az intézmények megszüntetésére, sokkal
inkább a racionális működtetést tartották szem előtt az önkormányzatok. Így
került sor számos óvoda és iskola összevonására, ami általában azzal jár, hogy
egy tető alá költöznek, közös névtáblájuk lesz, a gyerekeknek és szüleiknek
azonban ezt nem lenne szabad negatívan érzékelniük. Sőt, éppen az ellenkező
előjelű változást remélik a fenntartók. Igyekeztünk ezért minden esetben
körültekintően eljárni, s csak olyan változásokra rábólintani, amelyek valóban az
érintettek érdekeit szolgálják.
Ami pedig a konkrét számokat illeti: Szlovákiában nagyjából kétszáz
intézménynyel lesz kevesebb, mint az előző tanévben, valamint mintegy ötszáz
összevonásra került sor. Szeptembertől öt település 8 magyar óvodája szűnik meg,
továbbá 13 esetben kerül közös igazgatás alá az ovi és az alapiskola. Örvendetes,
hogy egyetlen önkormányzat sem döntött úgy, hogy bezárja a magyar alapiskola kapuit.
További pozitívum a változások nagy örvényében az is, hogy a Rimaszombati
járásban található Abafalván a korábban megszűnt iskolát sikerült újraindítani,
Alsóhatár község pedig úgy döntött, hogy a kihelyezett nádszegi osztályokat
saját hatáskörébe veszi. Mindkettő merész, egyszersmind dicséretes vállalkozás.
A leépítés milyen térségeket és milyen iskolákat érint leginkább?
– Nehéz lenne meghatározni, létezik-e jobban vagy kevésbé sújtott
terület, hiszen a demográfiai hullámvölgy egyformán jellemző az ország minden egyes
régiójára. A statisztikák azt mutatják, hogy a leépítés általános, ugyanúgy
érinti a kisebb és a nagyobb településeket. Bár az igaz, hogy a nagyobb városokban
könnyebb pótmegoldásokat találni, önkormányzatnak és szülőnek egyaránt.
Az iskolák bezárásának milyen mértékben oka a kevés gyermek és az
önkormányzatok kevés pénze?
– Mindenképpen ez az első számú indíték és a mozgató rugó az
önkormányzatok ilyetén lépéseiben, hiszen a nemrég bevezetett finanszírozási
rendszerben egyértelműen a gyermekek létszáma határozza meg az intézmények
költségvetésének nagyságát. Ha tehát kevés a gyerek, a normatívák alapján
kisebb a béralap és a dologi kiadásokra, valamint az épületek fenntartására szánt
összeg is. Így aztán jobb híján településközi együttműködésre van szükség.
Ez ugyan gondot jelenthet sok család életében, ám az oktatás minősége
szempontjából akár pozitív hozadéka is lehet.
Régóta hangsúlyozzuk már, hogy az iskoláknak, az önkormányzatoknak és az egyes
régióknak összehangolt fejlesztési terveket kellene kidolgozniuk az oktatásra
vonatkozóan is, hiszen a gyereklétszám már előre ismert, gyakorlatilag hat évre
megtervezhető egy alapiskola jövője. Hozzávetőlegesen meg lehet állapítani, hány
osztályt nyithat majd az iskola, hány és milyen végzettségű pedagógusra lesz
szüksége. Ezek a tervek persze közben módosíthatók, de konkrét elképzelések vagy
víziók nélkül nehéz lesz reagálni az újabb kihívásokra.
Hogyan jellemezné a magyar iskolák tanév eleji felkészültségét és
azokat az előnyöket vagy hátrányokat, amelyek az önkormányzati felügyeletből
következnek?
– Az általános nehézségek ellenére olyan jelzéseket kaptunk
iskoláinkból, hogy felkészülten várják a tanévet, s mint tették a korábbi
esztendőkben, ezúttal is igyekeznek, hogy ne a problémák domináljanak az intézmény
falain belül, és ne a gyerekek igyák meg a megszorítások levét.
Az önkormányzatok – főképp a kisebb településeken – mindent megtesznek annak
érdekében, hogy fenntartsák az óvodát és az iskolát, hiszen tudatosítják, hogy a
község jövője szempontjából korántsem mindegy, van-e ilyen jellegű megtartó
ereje. Épp ezért próbálják minden módon segíteni az intézményeket. Sajnos az
anyagi lehetőségeik viszont erősen korlátozottak, hiszen a pénzügyi
decentralizáció még mindig várat magára.
Az új tanévben is lesz tankönyvhiány? Vagy minden osztály és minden
tanuló megkapja, amire szüksége van?
– A tankönyvek körüli gondok egy része ismét átöröklődött a
következő tanévre, s ez évek óta aggodalommal tölt el bennünket. Legnagyobb
problémánk az, hogy a nemzetiségi iskolák természetes módon
kisebb példányszámra tartanak igényt, mint a szlovák iskolák, így a könyveik
előállítási költségei is eleve magasabbak. A meglévő keretből, amely egyébként
figyelembe veszi a nemzetiségi arányszámokat, nehéz kielégíteni az igényeket, s
nemhogy új publikációk nem jelenhetnek meg a piacon, hanem még a régiek sem minden
esetben kerülnek utánnyomásra. Gyakran csak a pótolhatatlan munkafüzetekre jut pénz.
Így aztán a legtöbb iskolában rendszerint maradnak a sokszor már kopottas, elnyűtt
tankönyvek.
Szeretnénk persze, ha ez a folyamat megállna, s színesebbé tehetnénk a palettát,
mind a színes forma, mind a modern tartalom szempontjából. Magam is meglepődtem, mikor
utánaszámoltam, hogy 2002 óta több mint száz új cím került be a kínálatba, s
újabb pályázatok kiírását is tervezzük. Legutóbbi kezdeményezésünkkel
gimnáziumaink történelemoktatásának színvonalát szeretnénk emelni, hiszen
remélhetőleg jövő szeptemberre elkészül a háromrészes új tankönyvcsalád.
A fiatal pedagógusok most feltehetőleg magasabb fizetést kapnak, mint
korábban. Van még iskola, ahol gondot okoz a pedagógushiány?
– A tárca elképzelései alapján a jövő évtől kezdődően emelkedne a
pedagógusok fizetése, ami elsősorban a pályakezdők megtartását, a pályaelhagyók
számának csökkentését szolgálná, de az idősebbek is számíthatnak némi
béremelésre. Ez a rendelkezés hozzájárulhatna a hiány csökkentéséhez is, bár ez
ma már nem jellemző, vagy csak egyes szakokkal kapcsolatban mondható el.
Beszélnek munkanélküli pedagógusokról is. Az iskolák leépítése azzal a
következménnyel jár, hogy a magyar tanítók között is lesznek, akik munka nélkül
maradnak?
– Törvényszerű, hogy ha csökken a gyerekek, illetve az osztályok
létszáma, akkor kevesebb pedagógusra lesz szükség. A bércsomag elosztásának módja
adott, törvényileg szabályozott. Eszerint mindenki jogosult a végzettségének és
ledolgozott éveinek megfelelő fizetésre, így aztán csak annyi tanítót, tanárt,
nevelőt alkalmazhat egy intézmény, amennyit a keret enged. Sajnos már ma is hallani
elbocsátásokról, ami azonban fölöttébb nyugtalanító és kirívó, hogy néhány
helyen nem szakmai szempontok alapján döntöttek, több esetben tapasztalt, sokat
megélt kollégáktól, publikáló pedagógusoktól váltak meg.
Martin Fronc oktatási miniszter támogatja a szakszervezeteknek azt a
javaslatát, hogy az iskolák egy ideig még a pénzügyi decentralizáció után se
kerüljenek önkormányzati hatáskörbe, hanem maradjanak a minisztérium felügyelete
alatt. Ezt ön is célszerűnek tartaná?
– Nem tisztem véleményezni a miniszter úr lépéseit és döntéseit, nem
igazán ismerem eme gondolata vezérfonalát sem, ezért úgy vélem, hogy előbb meg
kellene hallgatni őt, valamint a másik felet, a Városok és Falvak Társulását,
valamint a polgármestereket, iskolaigazgatókat is. A helyes döntéseket általában
konstruktív párbeszéd előzi meg, erre azonban még egyelőre nem került sor.
Azt hallottuk, folynak a szlovák–magyar vegyes bizottság tanácskozásának
előkészületei, és az ülésen állítólag oktatásügyi kérdésekről is szó lesz.
Miről konkrétan?
– Az oktatási vegyes bizottság ülésére a tervek szerint szeptember végén
kerül sor, mindaddig azonban, amíg a hazai egyeztető tárgyalások sem zajlottak le,
nehéz lenne pontosan körvonalazni a találkozó témáit. Valószínűleg a korábbi
együttműködés folytatásán lesz a fő hangsúly, de bizonyára új elemek is szóba
kerülnek.
Szakmai téren hol kellene feltétlenül előbbre lépni a most kezdődő
tanévben?
– Bár egyes tanfelügyelői jelentések viszonylag sötét képet festenek az
oktatás színvonaláról, azt hiszem, a helyzet nem olyan súlyos. Pedagógusaink
jelentős része ugyanis valóban hivatásának tekinti a munkáját, s ennek megfelelően
természetesnek tartja a magas szakmai szint biztosítását. Ezt fényesen bizonyítja a
nyári egyetemek sikere, a különböző továbbképzések iránti érdeklődés. Jó
lenne persze, ha még többen vennének részt a szakmai fórumokon, de az sem ártana, ha
a kínálatot is tudnánk bővíteni. Ez pedig már az állam felelőssége is.
Ha az anyagi gondokat önkormányzati segítséggel sikerül megoldani, és
hasznosan működnek közre az iskolatanácsok is, mi lehet az akadálya annak, hogy ez a
tanév sikeres legyen? Ön szerint az lesz? Ha igen, miért?
– Realista vagyok, ugyanakkor optimista. Bízom benne, hogy néhány hónap
múlva már többet fogunk beszélni a pozitívumokról. Ehhez elsősorban az érintettek
összefogása szükségeltetik. Ha mindenki komolyan veszi küldetését, kis lépésekkel
ugyan, de előbbre juthatunk. És aztán jöhetnek az újabb és újabb eredmények.
Főosztályvezető úr, köszönöm a válaszokat.
Szabó Géza