A Kartográfiai Hivatal által összeállított és a Szabad Újság
mellékletében, valamint honlapján közzétett lista tulajdonképpen kiknek a névsora?
– A lista azoknak az őstulajdonosoknak a nevét tartalmazza, akiknek a
rimaszombati járásban – pontosabban a járás azon településein, ahol a ROEP már
lezajlott – nevesítetlen földtulajdonuk van. A jegyzék az 1964-ben lezárt
telekkönyvek utolsó állapotát tükrözi. A listán szereplő nevekre jelenleg ún.
alternatív tulajdonlap van kiállítva, mely a rimaszombati kataszteri hivatalban
található. Nevesíteni az ilyen tulajdonlapon jelzett földterületeket kell. A
földnevesítésre az egy év múlva induló államosításig van lehetőség.
A névsorban szereplő tulajdonosok földjei azért váltak nevesítetlenekké,
mert gazdájuk meghalt, ismeretlen helyre költözött vagy egyszerűen elmulasztotta az
új tulajdonlap kiállíttatását?
– Az 1964-ig érvényben lévő birtoklaprendszer telekkönyvei egy
földtulajdonosról semmi más adatot nem rögzítettek, csak annak nevét. Másra nem is
volt szükség, hiszen ezekben a telekkönyvekben évtizedekre visszamenőleg látni
lehetett a családfákat, és azt is, ki hogyan, mikor, kitől örökölte vagy vette
földjét. A tulajdonosnak pedig volt a területről egy tanúsítványa, egy ún.
birtoklapja, melyet, ha szükséges volt, felmutatott. Így aztán minden ment rendben a
maga útján. A probléma 1964-ben kezdődött, amikor új tulajdonlaprendszert vezettek
be, amely már nem elégedett meg azzal, ha egy földtulajdonosnak csak a nevét ismeri
– jóllehet, a kommunizmus évei alatt ebből semmiféle bonyodalom nem származott.
1993-ban azonban elfogadták a föld nyilvántartásáról szóló törvényt, amely
kimondta, hogy a tulajdonlapnak tartalmaznia kell a földtulajdonos címét és személyi
számát. A személyi szám aztán – a szlovák adatvédelmi törvénynek
köszönhetően – lekerült a tulajdonlapról, a lakcímnek viszont továbbra is
szerepelnie kell ott. A nevesítetlen parcellák tulajdonlapjáról pedig leggyakrabban
éppen a lakcím hiányzik.
Az említetten kívül ennek más oka is van?
– Ennek az is oka, hogy a nevesítetlen földek az elmúlt 60 évben nem mentek
át tulajdonosváltáson. Ami azt jelenti, hogy mind a beneši, mind a kommunista
földpolitika érintetlenül hagyta őket, és sohasem állítottak ki rájuk újfajta
tulajdonlapot. Ezért van az, hogy csak az 1964. előtti telekkönyvi adatok állnak
rendelkezésünkre róluk. A probléma azonban az, hogy a tulajdonosok, illetve
örököseik túlnyomó többsége nem is tudja, hogy jogos földvagyona van. Nekik segít
a lista.
Nincsenek a névsorban szereplő tulajdonosok között olyanok is, akiket az
1940-es évek második felében Magyarországra telepítettek?
- Ez nem tudható. Az 1945-ös kassai kormányprogram kihirdetését követő megtorlási
politika következtében 39 ezer magyar menekült – csapot-papot itt hagyva –
Magyarországra. Az ő földjeiket a lakosságcser-egyezmény tulajdonmegvonó
intézkedései nem érintették.
A feltüntetett parcella minden esetben a listán szereplő személy tulajdona?
Vagy megtörténhetett, hogy időközben más szerezte (kapta) meg?
– Tulajdonképpen nem kizárt, de ez igazából csak a nevesítési eljárás
során válik nyilvánvalóvá.
Olvasóink jelzéseiből tudjuk, hogy az új földnyilvántartás (ROEP) nem
mindenütt készült lelkes helyi támogatással, különösen akkor, ha érdekek
ütköztek.
– A földnyilvántartási jegyzék felújításának, sajnos, nem az illetékes
önkormányzatok a megrendelői. A kerületi állami hivatal a szerződő fél. Ő írja
ki a pályázatot a ROEP elkészítésére. Egyházasbástra például besztercebányai
szakemberek érkeztek, akik nem igazán voltak jártasak a helyi viszonyokban.
Az országos lista, illetve a teljes ROEP elkészül addig, ameddig új
tulajdonosaik a nevesítetlen földekért még jelentkezhetnek?
– A földnyilvántartási jegyzék felújításakor számba veszik az adott
kataszter minden parcelláját. Ha nevesítetlen földre bukkannak, kiállítanak egy ún.
alternatív tulajdonlapot, aminek kiállításától fogva egy év még mindenképpen a
tulajdonos rendelkezésére áll, hogy rendezze tulajdonjogát. Vagyis, ha mondjuk, 2005.
májusban ér el egy települést a ROEP, és kiállít egy parcellára egy alternatív
tulajdonlapot, a tulajdonostól nem 2005. szeptember elsején, hanem „csak” 2006.
májusában veszik el a tulajdonjogot.
Ha elévül a nevesítetlen föld eredeti tulajdonjoga, mihez kezdhetnek a
későn értesülő (eszmélő) jogosultak?
– Semmihez. Aki az elkövetkező egy évben, illetve az alternatív tulajdonlap
kiállítását követő évben sem rendezi tulajdonviszonyát, annak tulajdonjoga az
1995-ös, tavaly módosított földtörvény értelmében jövő szeptember elsején
megszűnik, s a parcella az állam, majd az illetékes önkormányzat tulajdonába kerül.
Nincs olyan törvény, amely kárpótlást biztosítana azoknak, akiktől megvonják
tulajdonjogukat. Hadd tegyem hozzá, mivel az érdekeltek döntő többségének fogalma
sincs arról, hogy jogos földtulajdona van, ez egy fölöttébb embertelen megoldás.
Mi a teendője annak, aki a jegyzékben felismeri rokona nevét?
– Nevesítési eljárást kell indítania. Ha az eredeti tulajdonos még él,
annak a birtokviszonyt igazoló dokumentumokat – egy régi adásvételi szerződést,
hagyatéki jegyzőkönyvet vagy földosztási jegyzéket – csatolva, egy
tulajdonlap-kiállítási kérvényt kell benyújtania az illetékes szlovák kataszteri
hivatalban. Amennyiben a tulajdonos már nem él, akkor a törvényes vagy végrendeleti
örökösnek kell hagyatéki póteljárást indítania a területileg illetékes
járásbíróságon. Ennek segítségével a parcella tulajdonjoga minden további
nélkül megerősíthető, s mindeközben még előkerülhetnek a család történetének
eddig ismeretlen részei is.
Mit bizonyít az alternatív tulajdonlap?
– Az alternatív tulajdonlap azt bizonyítja, hogy a ROEP feldolgozta annak a
kataszternek az adatait, ahol az illető földje van, tehát a kataszterhivatal
tulajdonosnak tekinti a feltüntetett tulajdonost, de jelzésértéke is van, hiszen a
kiállításától kezdve még egy év áll rendelkezésre ahhoz, hogy az érintett
személy megerősítse tulajdonjogát. Az alternatív tulajdonlap tartalmazza a tulajdonos
nevét, illetve rajta van az SPF rövidítés, ami azt jelöli, hogy a parcella jelenleg a
Szlovák Földalap kezelésében van.
Ügyintézési bonyodalmak megnehezíthetik vagy megakadályozhatják a
tulajdonjog tisztázását?
– Egy magyarországi hölgy mesélte a következő történetet. Hétfői
napon, fél órával az ügyfélfogadási idő vége előtt értek az egyik
nyugat-szlovákiai földhivatalba. Mint néhány perccel zárás előtt kiderült, rossz
sorba állították őket, s mivel állítólag intéznivalójuk időigényes volt, azt
kérték tőlük, jöjjenek viszsza a következő ügyfélfogadási napon. Két éjszakát
szállodában töltöttek. Szerdán aztán rögtön a jó ablakhoz álltak sorba, ám
meglepődve tapasztalták, hogy nemigen jutnak előbbre. Mindenkit eléjük engedtek, még
azokat is, akik jóval később érkeztek, mint ők. A hivatalnokok mindezt azzal
indokolták, hogy az ő ügyintézésük hosszadalmas lesz. Vártak, vártak, aztán
egyszer csak sorra kerültek. A hivatalnok elővett egy listát, és a nevek alapján
visszakereste a parcellaszámokat, majd közölte, hogy ezeket a földeket az illető
felmenői annak idején eladták. Több száz kilométert utaztak, s két éjszakát
szállodában töltöttek, hogy tájékozódhassanak, ezért arra kérték az
ügyintézőt, engedje meg, hogy saját szemükkel is meggyőződhessenek, ki a terület
utolsó tulajdonosa. Erre a földhivatalnok kinyitotta a telekkönyvet. S az ügyfélnek
azt kellett látnia, hogy valóban bejegyeztek egy új tulajdonost, de a nyolc
parcellából csak négynél…
Bizonyos politikusok vagy pártok politikai gáncsoskodása meghiúsíthatja a
jogszerű nevesítési szándékot?
– Nem. Itt tulajdonviszonyról van szó, az pedig a Szlovák Köztársaságban
– legalábbis jövő szeptemberig – sérthetetlen.
Meghatározható-e annak a parcellának a nagysága, amelynek nevesítéséért
még érdemes anyagi áldozatot hozni? Mennyibe kerül a nevesítés?
– Tulajdonképpen az örökösödési eljárás díjába.
A Kartográfiai Hivatal garantálja a közzétett lista hitelességét?
Mennyire hivatkozási alap ez a jegyzék?
– Ezt a listát egy nyomvonalnak kell tekinteni, amin el lehet és el is kell
indulni. Másfelől bizonyos politikai üzenete is van, hiszen a 22 ezer név arra
figyelmeztet, hogy a jelenlegi helyzet nem tartható fenn, itt határozott
szemléletváltásra van szükség.
Mit tanácsol azoknak, akiknek a hivatali packázás hamar a kedvét szegi, és
a kitartó, olykor fárasztó ügyintézés helyett a könnyelmű lemondást választják?
– Idézzék fel szüleik, nagyszüleik emlékét. Akik az elmúlt évtizedekben
annyi mindent megvontak maguktól, hogy kis földjüket megszerezhessék és
művelhessék. Az ilyen földekhez való ragaszkodásunkkal mindenképpen tartozunk
őseinknek. Emellett a föld mindnyájunknak szülőföldje is, amiből egyetlen
négyzetcentimétert sem hagyhatunk elveszni.
Köszönöm a válaszokat.
SZABÓ GÉZA