-Számítani lehet rá, hogy a szavazók nyomást gyakorolnak az MKP-ra, hogy
nyomatékosabban vigye keresztül az autonómiát Szlovákiában?
-A gazdasági és a társadalmi fejlődéstől függ. Amíg nem romlik drámaian a
helyzet, azt hiszem, nem csatlakoznak ilyen szélsőséges állásponthoz. Ha a fejlődés
mérsékelten pozitív lesz, akkor a radikálisoknak nem lesz esélyük.
A fenti kérdés-felelet a Národná Obroda augusztus 18-i számában - abban a lapban, mely liberális irányultsága ellenére még nevében is a "nemzeti megújhodás"-t hirdeti - volt olvasható. A riporter kérdésére Pavol Haulík szociológus-elemző válaszolt. Hogy milyen szinten, azt pedig döntsük el együtt.
Hiszen Haulík szerint az autonómia "szélsőséges álláspont". Melytől -
és ezt nem nehéz szavai mögül kihallani - egyenesen ódzkodni kell.
Belgiumban, az EU szívében alig 65 ezer német él. Ők például rendelkeznek
autonómiával. Autonómiával, melynek területén a hivatalos nyelv: a német. Önálló
törvényhozó testületük és saját - négy miniszterből álló - kormányuk van.
Utóbbit Karl-Heinz Lambertz szocialista miniszterelnök irányítja.
"Szélsőségesen". De hasonlóan "szélsőséges" körülmények
között élnek a déltiroliak is. Az ő autonómia statútumuk egyik sarkalatos pontja az
etnikai proporció elve: a lakásépítési támogatásokat, a szociális bérlakásokat,
vagy a közszférában betöltött munkahelyeket az egyes településen élő
népcsoportok arányában osztják el. A közhivatalokban tábla figyelmeztet a szabad
nyelvhasználat jogára. Egy friss hír: a dél-tiroli iskolákban szeptembertől 74 új
tanári állás vár betöltésre - 59 német, 14 olasz, és egy ladin. A finnországi
svédek messzemenően demokratikus életkörülményeivel lapunk már többször
foglalkozott. Az ország nagy múltra visszatekintő kisebbségpolitikája nemcsak
irigylésre méltó, de elgondolkodtató is. Hiszen a kisebbség iránti
"szélsőséges" tolerancia - melynek egyik megnyilvánulása az Aland-szigetek
autonómiája - olyan fokú, hogy az ország három svéd tanítási nyelvű egyetemén a
hallgatók közel 20%-a finn. Vagy hogy egy másik példát mondjunk: statisztikai adatok
bizonyítják, hogy a vegyes lakosságú (liberálisoknak: "multikulturális")
területeken köttetett vegyes házasságokból kikerülő gyermekek túlnyomó részét a
szülők kisebbségi, vagyis svéd iskolába íratják be. Így kerek a világ. De ez még
csak Haulík egyik kisiklása volt.
A másik a "radikális" jelző használata. Arra ugyanis, hogy Duray Miklós évtizedek óta tisztességesen és erkölcsösen politizál, s közben egyetlen alkalommal sem volt megalkuvó az igazság kárára, sokkal pontosabb kifejezést is lehetett volna találni. Például: "következetes". Persze azt, hogy Duraynak ez a tulajdonsága - következetessége - sok politikus és véleményformáló publicista szemében szálka, talán nem kell külön hangsúlyozni. Ha elvtelen és önfeladó volna, feltehetően jobban kedvelnék.
De mindennél érthetetlenebb az a köd, ami lassan tizennégy éve nem akar szétoszlani a szlovák társadalom kisebbségfelfogása felől. Az a sajnálatos helyzet alakult ki ugyanis, hogy a szlovák közvéleménynek a mai napig nem volt alkalma megismerkedni a kisebbségpolitika európai példáival. Ami mögött természetesen "némi" szándékosság sejthető. A szlovák lapok nem írnak Dél-Tirolról, nem írnak a belgiumi németekről, nem írnak a finnországi svédekről, a skótokról, a katalánokról, a baszkokról, nem írnak az Aosta-völgy-i franciákról és nem írnak a svájci kantonrendszerről. Elsősorban ez az oka annak, hogy a felvidéki magyarság helyzete a mai napig, még Szlovákia uniós tagállammá válása idejére sem került "európai" kontextusba. Vagyis nincs összehasonlítási alap. Ezért mer Haulík szélsőségesezni, radikálosozni. És ezért nem korrigálja senki sem - mérhetetlenül unalmas - tudálékoskodását.
Amíg nem romlik drámaian a helyzet… - okoskodik az "elemző". Vajon az 1991 és 2001 között végbement 50 ezres népességfogyás, a kisebbségellenes nyelvpolitika, a magyartöbbségű régiók szétverése, vagy a jövőre esedékes nagy földállamosítás után mit akarhat még? Arról nem is beszélve, hogy nem egy helyen épphogy a pozitív társadalmi változások hozták meg az autonómiához való kedvet. Katalóniában például a Franco rendszer összeomlását követően ébredt fel a katalán nemzeti öntudat. Három éven keresztül, minden évben rendeztek egy grandiózus demonstrációt. Az egyik legnagyobb megmozdulás 1977.szeptember 1-én Barcelonában zajlott, ahol több, mint egy millió fő részvételével tartottak békés felvonulást.
Kaszás Péter