Erdélyi Géza református püspök:

A Generális Konvent szerepéről és tevékenységéről

Püspök úr, a különböző magyarországi médiáknak adott tájékoztatókból értesültünk arról, hogy ülésezett a Generális Konvent. Van-e valamilyen előzménye a magyarországi egyház történetében a Generális Konventnek, s ha igen, mi volt az igazi jelentősége?
– A Generális Konvent mint fogalom ismert a magyar reformátusok körében. Tudatosan, határozott elgondolással már a 19. század első negyedében, 1821-22-ben ilyen megnevezés alatt ülésezett az akkori magyarországi református egyház vezetése. Ennek a konventnek a határozatai, végzései kötelező erővel bírtak.

A másik nagy jelentőségű ülésezés – bár más megnevezéssel illettük – az 1881-es Debreceni Zsinat volt, amely alkotmányozó zsinatként él tovább a magyar reformátusság tudatában. Mivel 1867-ben Erdély visszakerült Magyarországhoz, joggal mondhatjuk, hogy a Debreceni Zsinat volt az első egyetemes zsinata a magyar református egyháznak. (A Magyar Református Egyház története, 380. oldal.) Maga a konvent kifejezés nagygyűlést jelent, a Magyar Református Egyház (MRE) vonatkozásában végrehajtó szervet is jelentett.
Az 1881-es Debreceni Zsinat jelentősége abban rejlett, hogy megfogalmazta az egyház alkotmányát, szervezetét, az egyházi közoktatás egységes rendjét, továbbá a demosztika felállítását, (támogatási közalap), de sok más fontos határozatot is hozott.

Voltak-e a 1821-22 Generális Konventhez, illetve az 1881-es Egyetemes Zsinathoz hasonlítható próbálkozások az MRE története folyamán?
– Igen, több mint egy századdal később, más történelmi helyzetben, más problémákkal küzdve, de voltak, mégpedig az 1989-es fordulatot követően. A hagyományaink szellemében, új tapasztalatok birtokában létre- jött a Magyar Református Világszövetség (MRVSZ), elsősorban, de nem kizárólagosan egyház-társadalmi jellegű küldetéssel. Létrejött továbbá a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata (MRETZS), amely eredeti elgondolás szerint egyetemes zsinatnak indult, azonban a Református Világszövetség (RVSZ) genfi központjában némelyek ezt – számunkra érthetetlen okok miatt – ellenezték, hamis vádakkal illették. Mindezek következtében az MRETZS jelenleg csupán tanácskozó jelleggel bír. Hozzátenném azonban, hogy mint minden más szervezet, ha életképes, így az MRETZS is változik, fejlődik.
Megragadva az alkalmat, összehasonlítási alapként is szeretném elmondani, hogy mindkét szervezetünk felöleli, magába foglalja a Kárpát-medencei, valamint a nagyvilágban szétszóródott magyar reformátusságot. Nem mindenki előtt ismert tény, hogy a világ több mint 35 országában vannak szervezett gyülekezeteink, egyházaink. Az MRVSZ többek között a Magyar Református Világtalálkozókat szervezi, míg az MREZS elsősorban bizottságokban fejti ki a munkáját, és igyekszik sokirányú segítséget nyújtani a tagegyházaknak. Például új református énekeskönyvet jelentetett meg (Magyar Református Énekeskönyv, Bp., 2000). Megjelentetés előtt áll az ifjúsági énekeskönyvünk. Tavaly megjelent a Református Egyházak Kárpát-medencei kétnyelvű útiatlasza és a Magyar Református Egyház Istentiszteleti Rendtartása. Akadályoztatva bár, de a többi bizottság is végzi a maga fontos és szükséges munkáját, így a szórvány-, miszsziói-, diakóniai-, sajtó-, jogi-, oktatási stb. bizottság. Ezek mindegyike, egységünk fenntartását fontosnak tartva, egységes anyaggal igyekszik ellátni a különböző országokban élő egyháztesteket, egyháztagokat.

Miben van a legújabb kezdeményezésnek, a Generális Konventnek a jelentősége, és mikor merült fel összehívásának a gondolata?
– Az utóbbival kezdeném a választ. Sokunkban már régóta ott bujkált a gondolat, itt-ott meg is fogalmazódott. Az azonban bizonyos, hogy jómagam már 2002 nyarán a nagykőrösi évi közgyűlésen felvetettem, sürgősen kezdjük el a jogi bizottságban az egyeztetést és az alkotmányunk, valamint szabályrendeleteink összehangolását. Természetesen a többi bizottságban is konkrét és egységes munkaprogramokat kell kidolgozni, esetleg egyházkerületenként beépíteni a helyi jellegzetességeket vagy értékesebb helyi hagyományok gondozását. Különben, és ez rendkívüli jelentőségű, szétdarabolásunk és megosztottságunk ellenére is mindvégig egységesek maradtunk az alapvető hitelvi kérdésekben.

A Generális Konvent jelentősége teljes legitimitásában van, mert hiszen a Magyar Református Egyház Zsinati Elnöksége mint kezdeményező július 8-ra meghívta mind a 64 Kárpát-medencei egyházmegye elnökét (esperesek és egyházmegyei gondnokok). Fontos továbbá az is, hogy a Generális Konvent jogi bizottsága felgyorsíthatja a megkezdett jogharmonizációs folyamatot. Külön szeretném kiemelni azt, hogy a Generális Konvent az egész Kárpát-medencei reformátusság egységét a legfontosabb vonatkozásokban megjelenítheti, és kijelölheti jövőnk útját.
Az EU-ból jelenleg még kimaradt magyar református egyházkerületek és egyházak számára igen biztató az, hogy az EU-ban minden félelem és gyávaság nélkül nyugodtan munkálkodhatunk egyházunk egységének a kiépítésén. Ugyanez vonatkozik más egyházakra, sőt nemzetekre is – már amennyiben aktuális a számukra, mert az EU-tagsággal együtt járó egységesülés és egyesülés igazi és nagy kihívás mindenki, így a magyar reformátusság számára is. Ez a folyamat különösen nagy jelentőséggel bír a gyakorlati egyházi élet területén, nemkevésbé a teológiai tudomány, illetve lelkészképzés szempontjából is. Nem szabad késlekednünk.

A Generális Konvent már a közeljövőben olyan platform lehet, ahol akár a gyülekezetek képviselőivel együtt, egységben távlatosan felmérhetjük a tennivalóinkat vagy éppen megbeszélhetjük adott helyzetünket, vagy akár mérlegre helyezhetjük az egyházkerületekben, az országos egyházakban és a két nagy világszervezetünkben végzett munkánkat.

A mi Szlovákiai Református Keresztény Egyházunk, melynek hívei a nem református testvéreinkkel együtt az elmúlt 60 évben a viharos 20. században talán a legtöbb próbatételnek voltak kitéve (kitelepítés, deportálás, konfiskáció, kényszermunka, másrészt betelepítés stb., és maga a sokszor megalázó kisebbségi lét szörnyű megpróbáltatásai ellenére) Isten kegyelméből mégis megmaradt, él és munkálkodik, teljes odaadással támogatja a megadatott lehetőség nagy esélyét, az egységesülést és egyesülést. (–)