Most, amikor munkahelyükről a magyar nyelv használata miatt távolítottak el
embereket, csak most igazán érdemes feltenni a kérdést: vajon hová tűntek a
liberálisok? Hová tűntek a minden ajtó mögött, minden ágy alatt vadmagyar
nacionalisták után fürkésző, a felvidéki magyar nacionalizmustól 14 éve
éjjel-nappal rettegő liberálisok? Vajon mi lehet velük? Hol a nagyhangú tiltakozás?
Az aláírásgyűjtés? Sehol.
Képzeljük csak el, mekkora lenne a liberális jajveszékelés, ha egy magyar
vállalatnál bocsátanának el szlovák dolgozókat a szlovák nyelv használata miatt.
Kilószámra születnének a publikációk. Trianon - Duray - Orbán - fasizmus tematikai
rendezésben.
A liberálisok tehát eltűntek. Itt van viszont Bordás Sándor klinikai pszichológus, aki azt írja az Új Szó augusztus 2-i számában: az egymás mellett élő nemzeteknek kölcsönösen meg kellene ismerni egymás nyelvét, kultúráját. Bordás Sándornak igaza van. Bordás Sándor demokratikusan gondolkodik. S a sok helyen bevált módszer feltehetőleg Szlovákiában sem vallana kudarcot.
Ugyancsak igaza volt néhány napja Bauer Edit EP képviselőnek is, amikor egy strassbourgi nyilatkozatában rámutatott: míg az unió parlamentjében akadály nélkül használhatja anyanyelvét, a szlovák országgyűlés előtt ugyanezt nem teheti meg.
A képviselőasszony nyilatkozatát persze - szemben az elbocsátásokkal - nagy hűhózás követte. De ami igazán érdekes: egy állásfoglalásban még a liberális ANO is elítélte, és bátran kiállt… a szlovák államnyelv mellett. Annak ellenére, hogy a párt honlapján a "liberális elvek" című rovatban egyebek mellett ez olvasható: "nagyvonalúság a kisebbségekkel szemben". ANO, köszönjük. A kérdés csak az, vajon hogyan értékelnék Bauer Editet, ha egyszer azt mondaná "az emberek közti egyenlőség miatt elengedhetetlen volna, hogy minden európai kisebbségnek azonos esélye legyen a megmaradásra, következésképp azonos jogokkal rendelkezzen"? Vagy a szlovák parlamentben is lehessen felszólalni magyarul - vagy a finn parlamentben se lehessen felszólalni svédül. A finnországi Svéd Néppárt képviselői ugyanis gyakran anyanyelvüket használják a törvényhozás előtt. S egyáltalán: Finnországban olyan fokú a demokrácia, hogy még a telefon automaták is két nyelven közlik üzeneteiket - noha a lakosság 94%a finn, s csupán 6%-a svéd. A finn nyelvtörvény szerint, ha egy településen a kisebbség aránya eléri a 8%-ot, pontosan ugyanolyan nyelvi jogokkal rendelkezik, mint a többség. A hivatalos nyelvi státus elvesztéséhez pedig a számaránynak 6% alá kell süllyednie.
Azt, hogy az EU bármilyen módon állást foglaljon autonómia ügyben, meglehetősen nehéz elképzelni. Annál inkább lehetséges, hogy a finnországihoz hasonló szabályozást vezessen be a kisebbségi nyelvhasználatra. Vagyis, hogy településenként egy elfogadható (6-8%) számarányhoz kösse a nyelvhasználati jogokat, illetve rögzítse, mit is kell egészen pontosan érteni hivatalos nyelvhasználat alatt. Az EU segítsége nélkülözhetetlen. Hiszen egyre inkább úgy tűnik, hogy Szlovákiában már csak Brüsszelből irányítva lehet gátat vetni e végtelenül alattomos és könyörtelen kisebbségelnyomó politika kegyetlenkedéseinek.
Kaszás Péter