Friss uniós polgárokként az élet számtalan területén tájékozatlannak számítunk még lehetőségeinket illetően. Most, hogy az oktatási intézmények elérhetőbbé váltak, érdekes információ lehet a felsőoktatásban tanuló ifjúság, valamint a munkavállalók számára, hogyan szerezhetnek diplomát, ill. hogyan hasznosíthatják azt az egyesült Európa országaiban. A kérdést a Miskolci Egyetem rektorhelyettese, dr. Nagy Aladár válaszolja meg, aki mellesleg a nemzetközi kapcsolatok szakértője.
Mindenekelőtt talán jellemezzük azt a gazdasági hátteret, amely okán az EU-ban felvetődhet a tanulók, diákok ill. a munkavállalók nemzetközi mobilitása!
– Május 1-jén olyan kontinentális szövetség részesei lettünk, amelyet modern
piacgazdaságként emlegetünk. Ennek a lelkét, lényegét – haszonkilátások
függvényében – a befektetések adják, amit viszont a termelési tényezők
mobilitása befolyásol. Legfontosabb termelési tényező az információ, az anyag, az
energia, a gép ill. az ember. Ez utóbbi a legkevésbé mobilis, hiszen társadalmilag
kötelékekbe ágyazott. A család, a ház, a barát, az ismerős egy adott helyhez köti
őket. Csakhogy az emberi tényező nélkül minden vállalkozás reménytelen.
A megfigyelések azt igazolják, hogy Európa versenyképessége az USA-hoz viszonyítva
1973 óta folyamatosan romlik. Ennek az a konzekvenciája, hogy a gazdaságban
felhalmozott vagyon, az általános életszínvonal, az egyes családok
életkörülményei az Egyesült Államokhoz képest Európában egyre rosszabbak. Nem
abban az értelemben, hogy folyamatosan romlanak, hanem nem javulnak olyan ütemben, mint
Amerikában, vagyis az eltérés egyre nagyobb. Ennek döntően az az oka, hogy az USA-ban
a munkaerő radikálisan mobilabb, mint kontinensünkön. A mobilitás két fontos
dimenziója a szakmai és a lakóhelyi. Az első a szükséges szakmai átképzésekre
vonatkozó hajlandóságra utal, arra, hogy egy-egy életpálya során az emberek gyakran
változtatnak szakmát. A lakóhelyi mobilitás feltételei Magyarországon, sőt
Nyugat-Európában is rosszabbak, mint az újvilágban. Kontinensünkön szinte lehetetlen
minőségben és árban megfelelő, a munkaerő családjának igényeit is kielégítő
lakáshoz jutni, a feleségnek állást, a gyerekeknek jó iskolát találni, mert
munkavállalás esetén nem csupán egy személy változtat lakhelyet, hanem általában
egy családi közösség. S mert az igények összetettek, a változtatás sem egyszerű.
Bár egész Európa szakmai és lakóhelyi mobilitása a munkaerő esetében nagyon
alacsony, 20 éve nem történt radikális változás e téren.
2000-ben Lisszabonban az EU tagországai megfogalmaztak ugyan egy nagy társadalmi
programot, amelynek lényege: 2010-re a világ legdinamikusabb gazdasági térségévé
kell fejleszteni Európát, dinamizmusa pedig a tudás alapú társadalmi működésen
kell hogy nyugodjék, de én ezt vágyálomnak tartom. Legújabban a munkavállalói
mobilitás növelését két kisegítő program létrehozásával próbálják megoldani.
Az egyik az egyetemi ifjúság, a másik a középfokú oktatási intézmények
diákságának mobilitására vonatkozik.
A tapasztalatok arra utalnak, hogy az egyetemi ifjúság mobilitását támogató programok – Erasmus, Leonardo – eredményesek. Részképzések, szakmai gyakorlatok révén beindult több ezer diák kontinens méretű áramlása. A gond csak az, hogy ezeknek a fiataloknak senki sem tud garanciát nyújtani arra, hogy tanulmányaik befejezése után megszerzett képzettségüket mobil munkavállalói lehetőségre tudják váltani. Tehát a munkaerői mobilitás terén nem történt még érdemi változás, a diákok mobilitásának elősegítése érdekében viszont igen, s nemcsak a felsőoktatásban, hiszen az EU jelentős pénzeket kíván fordítani a középfokon szakmai tanulmányokat folytató ifjúság európai mobilitásának növelésére is. Az EU-ban ezen okokból került napirendre a diplomák kölcsönös elismerése, a részképzés, a külföldi munkavállalási lehetőség kérdése.
Amíg az USA-ban homogén nyelven beszélnek, az EU-ban számtalan nyelv van használatban. Vajon az egynyelvűség motiváló tényezőként szerepel-e a munkaerő mobilitásában?
– A technikai körülmények az angolt olyan kiváltságos helyzetbe hozták, hogy azt megkerülni nem lehet. A legnagyobb ellenállást az angollal szemben az a nyilvánvaló tény okozza, hogy ezen anyanyelvűek mérhetetlen előnybe kerültek a többiekkel szemben. A nagy nemzetek azonban most azon fáradoznak, hogy saját nyelvük alkalmazását legalább a munkanyelv szintjén elérhessék. Kína pl. óriási összegeket fektet abba, hogy nyelvét az interneten keresztül jobb pozícióba hozza. Meggyőződésem, hogy gazdasági potenciáljukkal párhuzamosan nyelvük szerepe is nőni fog, bizonyos térségekben visszaszorítván ezzel az angolt. De a közös nyelv a mobilitásnak csak egyik eszköze. Ha valaki külföldön vállal munkát, az angollal kizárólag csak a munkahelyén tud megkapaszkodni, ugyanakkor a metakommunikációs világból ettől még ki lesz rekesztve. Elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki úgy tudjon egy idegen országban érvényesülni, ha rövid időn belül magas szinten nem sajátítja el az adott közösség nyelvét. Külföldi munkavállalásnál a helyi nyelv ismeretének nagyobb szerepe van az angolénál.
Miért van továbbra is konfliktus a diploma milyensége, a diplomások száma és az őket foglalkoztató nemzetgazdaságok igénye között?
– A magyar felsőoktatásban eddig mintegy 450 szakon képeztünk szakembereket. Évente ez kb. 40-45 ezer diplomást jelent. Az aktív lakosságot durván mintegy 4 millió fő alkotja, ezekből 800 ezer az állami költségvetés munkahelyein dolgozik. Ehhez képest a 40 ezer ugyan nem túl magas szám, ám a belső szakmai megoszlás ill. a rendelkezésre álló munkahelyek összetétele radikálisan eltér egymástól, s az utóbbi időben ez a felsőfokú diplomával rendelkezőket is utolérte. Növekszik a diplomás munkanélküliek száma. Egyes térségekben különösen nehéz diplomával elhelyezkedni. Ennek konzekvenciája: onnan, ahol különbség van a munkaerő-piaci igény és a végzettek összetétele között, a kvalifikált munkaerő pánikszerűen elmenekül. Ha az adott térség magasan kvalifikált, munkaerőlétszáma elkezd apadni, bekövetkezik az a határ, ahol már a korszerű technika alkalmazása veszélybe kerül, mert nincs rá megfelelően képzett munkaerő. Tehát az ilyen térség önmaga alatt vágja a fát azzal, hogy szisztematikusan képez olyan szakembereket, akiket a munkaerőpiac nem igényel. Előzetesen kellene meggyőződni arról, hogy akiket képezünk, azoknak vajon tudunk-e munkát is biztosítani. Tehát: bizonyos térségekből ma elvándorol a képzett munkaerő, ott marad viszont a kevésbé képzett. A fejlesztésnek ez utóbbi óhatatlanul gátat szab. A szerényebben képzettek nem találnak maguknak munkát, szociális támogatásra szorulnak, a térség önfenntartó képessége pedig rövidesen megszűnik.
Mit kezdhetünk diplománkkal, ill. a munkavállalási lehetőséggel az EU-ban ?
– Az EU-ban vannak szabályozott és ún. ágazati elemekhez kötött diplomák. Az
ágazatihoz mindössze az egészségtudomány, ezen belül az állatorvos, a fogorvos, az
általános orvos, a szülész, a nőgyógyász és az ápolónő tartozik. Ők bárhol
kapják diplomájukat, az EU-ban azt automatikusan elismerik. Ebbe a kategóriába
tartozik még az építészek diplomája is. Ám egyetlen más területen sincs
automatikus elismerés, a többiek esetében már bizonyos nemzeti követelményeknek is
eleget kell tenni. Ezek leginkább a nyelvtudás, a magas szintű
számítógép-használat és a kiváló kommunikációs készség, azaz mennyiben tud
valaki egy tímben dolgozni. Aki e három területen nem átlagot meghaladó képességgel
rendelkezik, az ne is menjen külföldre.
Egy-egy külföldi munkavállalás esetén a munkavállaló általában keveset tud a
munkahelyin túli követelményekről. A szociális-, az egészségügyi-, az oktatási
ellátásról, a lakhatási, a közlekedési, a mozgási szabadságról, bár ezek a
tényezők egy-egy munkahelyi ajánlat minőségét alaposan befolyásolják.
Aki nem munkát akar vállalni, hanem külföldön szeretne továbbtanulni, annak jó, ha
tudatosítja: a továbbtanulási lehetőség nem azon múlik, hogy hol, milyen papírt
állítottak ki számunkra, hanem a kötelezően előírt teszteken, személyes
meghallgatásokon nyújtott akadémiai teljesítmény a perdöntő. Fontos kérdés még,
hogy van-e, aki tanulmányainkat finanszírozza. A harmadik kritérium pedig: csak olyan
tanulmányokat érdemes külföldön folytatni, amely során a megszerzett ismeretek
hasznosítására reális lehetőség nyílik.
Mi még mindig arról beszélünk, hogy milyen fontos a felsőfokú képzés, miközben bizonyos területeken már túlképzés van, ugyanakkor a szakmunkások képzése meg háttérbe szorult.
– Soha senki nem tudta még bizonyítani, hogy szoros korreláció van a felsőfokú végzettség és a gazdasági teljesítmény között. Nem azért van egy országban gazdagság, mert sok a felsőfokú végzettségű ember, aki vagyont termel, ellenkezőleg, csak a gazdag országok tudják maguknak megengedni azt a luxust, hogy bárki, aki felsőfokon szeretne tanulni, beiratkozhassék. Azt, hogy szoros összefüggés van a tanultság foka és a gazdasági teljesítmény között, ez idáig csupán a középfokú szakmai oktatás területén bizonyított.
Zsebik Ildikó