A magyar koronának könyvtárnyi irodalma van, talán éppen azért, mert e témában
több a kérdés, mint a válasz, itt a legenda és a történelem szinte
kézzelfoghatóan találkozik, ezek érintkezésén van az, amit hit-tannak nevezhetünk.
Ez a kötőjeles kifejezés nem véletlen, hiszen a Szent Korona körül annyi az
elmélet, föltételezés, elképzelés, amelyet bizonyítékként is fölsorakoztatnak,
hogy a laikus vagy elhiszi, vagy nem, mivel egyértelmű bizonyíték szinte egyetlen
állításra sincs. Ezzel a témával foglalkozik Zétényi Zsolt könyve: Magyarország
Szent Koronája (Kairosz kiadó).
Első részében a szerző (eléggé szelektíven) fölvázolja a korona történetét,
majd rátér mondanivalója lényegére, a Szent Korona-eszmére, illetve tanra. A
mellékletben a Szent Korona két törvénye (1928-ból és 2000-ből) olvasható, majd a
„Szent Korona-tan válogatott időrendi adatai”, ami valóban célszerűen válogatott
tényeket közöl a Szent Korona-tan bizonyításának alátámasztása érdekében (a 230
oldalas könyv 74 oldalán).
A magyar korona talán nem eléggé ismert sajátossága, hogy (más királyságok
szokásaitól eltérően) csak azt ismerték el legitim magyar királynak, akit Szent
István koronájával koronáztak (Károly Róbertnek ez például csak harmadszorra
sikerült). Hogy ez miért van így, annak oka nyilván a Szent Korona homályba merülő
történetéből fakad, azaz nincs rá minden kétséget kizáró magyarázat. Zétényi
Zsolt mégis ezzel próbálkozik, éspedig elsősorban összefoglaló módszerrel. Ennek
következtében könyve jelentős hányada idézetekből áll. Minden eredeti gondolat
híján csupán bizonyítani akarja, hogy a legendákból álló korona-ismeretek
tényeket közölnek; ami a hit világába tartozik, tudássá kategorizálja át.
S történik mindez eléggé zavarosan, olyannyira, hogy meggyőzés helyett kételyt
teremt. Nyelvi szempontból pedig sajnálatos módon eléggé pongyola, a nyakatekert
körmondatokat már a közepén újraolvasni kénytelen az ember, hogy a gondolatmenetet
követni tudja.
A szerző mindamellett a téma jó ismerője, a kevésbé ismert elméleteket is
fölsorolja a korona eredetéről, mi több, alig követhető föltételezéseket is, mint
például a számmisztikát, meg hogy „a korona tetején álló kereszt dőlésszöge
hozzávetőlegesen megegyezik a földtengely és az égi egyenlítő dőlésszögével”.
Zétényi szerint „a kor világszemlélete, kozmológiája jelen van a Szent Koronában!
Mindebből következik okfejtésük szerint, hogy a korona nem több, különböző korú
alkotóelemből tevődik össze, hanem azt Kr. u. 1000. év körül egyszerre
alkották.”
A Szent Korona eszméje lényegében azt fejezi ki, hogy a korona szimbólum, az országot
képviseli, amely a hatalom gyakorlását az uralkodóra ruházza bizonyos
ellenszolgáltatás ellenében (a király erre tesz esküt). Ebből Zétényi azt a
következtetést vonja le, hogy a Szent Korona-tan tulajdonképpen demokráciát jelent,
mintha ezt az ókori görög vívmányt a magyarok találták volna ki. A Szent Korona-tan
szerint a Szent Korona testét az uralkodó (ez a fej) és a rendek (ők a tagok)
alkotják. Ehhez tartozik a Szent Korona-birtoktan, nevezetesen, hogy „minden
földtulajdonjog gyökere Magyarországon a Szent Koronából ered”. Végső soron ez
magával vonja az irredentizmus vádját, amit Zétényi úgy próbál kivédeni, hogy a
„Szent Korona-tan nem az országszerzés közvetlen parancsát, hanem annak sokkal
inkább eszmei-virtuális igényét fejezi ki. Ezért nem tartozik a hatalmi politika
dimenziójába!”
Magyarán: nyakatekert érvelés az ilyen. Zétényi könyvében van ebből több is. Mert
bonyolult dolog egy feudális, mi több, ősközösségi törzsszövetség világában
született eszmét a XXI. század eszmevilágával egyeztetni. A Szent Korona valóban
Magyarországot szimbolizálja, az ország történelmi folytonosságát, függetlenül
attól, koronként merre vonták meg a határokat, végül ezért került a magyar
címerre. Ott azonban, ahol történészeknek, művészettörténészeknek, fizikusoknak,
vegyészeknek, régészeknek stb. kéne közös erőfeszítéssel tisztázni a korona
eredetét, misztikus elképzelésekkel aligha jutunk tovább. A Szent Korona-tan lehet
komoly, megalapozott és tárgyilagos, szerzőnk azonban, aki a misztériumot is
misztifikálja, s mondanivalója a mindenáron bizonyítás igyekezetében veszik el,
több homályt teremt, mint világosságot. Kár. Magyarország Szent Koronája többet
érdemelne.
Aich Péter