Szlovákia a korrupció melegágya. Legalábbis erre engednek következtetni azok az adatok, melyek szerint évente három-négymilliárdot költünk „hálapénzre”. Sőt ez az összeg évről évre növekszik, s ki tudja, hol a határ. Talán csak a csillagos ég! Manapság már nincs olyan ágazat, ahol lefizetés nélkül egyről kettőre lehet jutni. Csúszót fizetünk az egészségügyben, az igazságügyben, a minisztériumokban, a bíróságokon, a hivatalokban stb. A „figyelmesség”, borítékba csomagolva mintha már egyenesen a szlovák folklór része lenne. Nem véletlenül terjedt el nálunk a mondás: Ingyen már a kutya sem vakkant.
Tavaly a rendőrség 38 embert gyanúsított meg azzal, hogy csúszópénzt fogadtak el és, 57 embert gyanúsított megvesztegetéssel. Az idei év első hat hónapjában a rendőrség 50 korrumpálódott személynek koppintott a körmére, és 36 megvesztegetőt vett őrizetbe. Nincs olyan hét, hogy valaki ne kerülne rendőrkézre. Igaznak tűnik tehát Palko belügyminiszter állítása, miszerint teljes gőzzel folyik a korrupcióellenes harc. Kideríteni a megvesztegetéseket egy dolog, megbüntetni a vétkeseket viszont egy másik. Bár ezért a bűncselekményért többéves börtönbüntetés róható ki, a valóságban nálunk a legtöbben pénzbüntetéssel vagy felfüggesztéssel megússzák.
Igazán nem panaszkodhattak a tavalyi évre, főleg annak másik felére a korrupciós
ügyek leleplezésére szakosodott rendőrök. Lefüleltek egy pozsonyi vámos bandát,
amelynek tagjai hosszú ideig szedtek külön „vámot” a tartályos kamionoktól. A
taxa minimum 5 euró volt egy szállítmányért plusz 40 liter üzemanyag. Ipolyságon
egy húsztagú idegenrendészekből álló csoportot tartóztattak le, akik 500-1000
forintért osztogattak igazolásokat román állampolgároknak arról, hogy átlépték a
magyar–szlovák határt.
Az antikorrupciós hálón fennakadt a mezőgazdasági minisztérium egyik tanácsadója
is, aki 200 ezer korona, egy olcsó terepjáró és a vadásztársaságbeli tagság
fejében egy bizonyos bírósági ügy pozitív elrendezését ígérte. Kétszázezret
kért egy pozsonyi ügyvéd is, hogy elintézhesse egy zsarolással vádolt személy
szabadlábra helyezését. Az igazi nagyhalak azonban Gabriel Karlin, a HZDS parlamenti
képviselője és Milan Mráz, a Besztercebányai Kerületi Hivatal igazgatója voltak,
akik félmilliót fogadtak el egy magánvállalkozótól egy megrendelés elnyerésének
fejében.
2004-ben, néhány nappal a korrupcióellenes egység létrejötte után már le is
tartóztattak egy hadügyminisztériumi alkalmazottat. Az egyik magas beosztású
katonatiszt(nő) 500 dollárt kért egy eritreai katonai tartózkodás
meghosszabbításáért. Le akarta magát fizettetni egy elismert nőgyógyász is a
pozsony-ružinovi kórházban. Hétezer koronát követelt az egyik kismamától szülése
levezetéséért.
Nagy fogást csinált a rendőrség Kelet-Szlovákiában is, ahol Kassa SDKÚ-s
alpolgármesterét, egy ügyvédet és egy vállalkozót értek tetten éppen akkor,
amikor 1 millió korona csúszópénzt vettek át. Ez azonban még csak előleg volt,
hiszen egy megrendelés 10 százalékát követelték ki maguknak, ami 18 milliót hozott
volna a konyhájukra. Áprilisban a pozsony-récsei polgármesterre is rájárt a rúd,
hiszen közvetítőn keresztül építkezési lehetőségek biztosításáért 5 milliót
kért magának. A vádat természetesen ő is, akárcsak a többiek elutasítják.
Habár szinte valamennyi felsorolt eset tettenéréses volt, tehát a
korrumpálódottakat a csúszópénz átvételekor kapták el, és a pénzt is minden
esetben megtalálták, rengeteg a tanú és a bizonyíték (hangfelvételek is) mégsem
biztos, hogy a bűnösök rács mögé kerülnek. A törvény szerint ezeket a
személyeket a pénzbüntetéstől kezdve egészen a nyolcéves börtönig lehet
büntetni, a gyakorlat mégis az, hogy a legtöbben enyhe büntetésekkel megússzák.
Az igazságügyminisztérium adatai szerint csúszópénz elfogadásáért tavaly csak
nyolc személyt ítéltek el, közülük egy pénzbüntetést, öten felfüggesztett
büntetést kaptak és mindössze ketten kerültek rács mögé. A lefizetők, vagyis a
csúszópénzt átadók ügyeiben hasonlóan enyhe ítéletek születtek.
A legtöbb korrumpálódott személy a bíróságon ártatlannak és becsületesnek vallja
magát. Sokszor megkérdőjelezik a tanúk vallomását vagy a bíró ellen vannak
kifogásaik. Taktikájuk egyetlen és valódi célja minél tovább, akár évekig is
húzni az ügyet. S mivel akit nem ítélnek el, az a törvény szerint ártatlan, tovább
is betölthetik magas funkcióikat, végezhetik munkájukat...
A rendőrség már 1999 óta foglalkoztat olyan titkosügynököket, akiknek az a
feladatuk, hogy korrupciógyanús ügyeket szimatoljanak ki és azt jelentsék az
illetékeseknek, esetleg saját maguk is korrupcióra csábítsák a kiszemelteket. Ilyen
ügynökké bárki válhat, rendőr vagy akár civil személy is, és a megbízatásuk
szólhat egy konkrét esetre, de akár hosszabb távra is. Munkájuk lényege, hogy a
korrupcióra hajló személyeknek, magas állami és önkormányzati tisztségviselőknek
pénzt kínáljanak fel. Minél magasabb politikai körökben dolgozik egy ilyen ügynök,
annál nehezebb a dolga, hiszen viszonylag zárt társaságokról van szó. A
legideálisabb az lenne, ha maguk a parlamenti képviselők válnának ilyen ügynökké,
ám ez lehetőséget nyújtana számukra megszabadulni politikai ellenfeleiktől.
(P7d, vida)