Kiss Dezső magyarországi békefenntartó nyilatkozik az iraki helyzetről

A jó ügyért tartózkodunk kint

Kiss Dezső sajtótiszt egyike azon magyar katonáknak, akik hazájuk képviseletében már több misszióban is részt vállaltak. Dolgozott Boszniában, Koszovóban, az ENSZ-misszió tagjaként Cipruson, ill. 7 hónapot töltött Irakban, a többnemzetiségű hadosztály sajtószóvivó-helyetteseként. Ez a hadosztály egy lengyel vezetésű alakulat, amelynek alárendeltségében tevékenykedik a magyar honvédség szállító zászlóalja is.

Kiss Dezsőnek hármas feladatot kellett teljesítenie: egyrészt a magyar hadosztály, ill. a 25 országból érkezett 9 ezer katona érdekében végezte feladatát, másrészt a magyar színek képviseletében tudósította az eseményekről Magyarországot, harmadrészt pedig megpróbálta újságíróként tájékoztatni a külföldet arról, miért is vannak Irakban, hogyan dolgoznak és élnek a háborús övezetben. Néhányadmagával már a magyar zászlóalj megérkezése előtt elfoglalta állomáshelyét 9 km-re Al Hillahtól. Ekkor fő feladata a 25 országból érkező embertömeg kitelepítésének előkészítése volt.

Milyen a magyar kontingens katonai összetétele?
– Miután az országgyűlés 300 fő kinttartózkodását engedélyezte egyidőben, ebből 292 a félmilliós Al Hillahban,a szállító zászlóaljnál dolgozott, 7 Babilonban, a hadosztályparancsnokságon, 1 tábornokunk pedig Bagdadban, a főparancsnokságon. Ő tábornoktársaival együtt 130 ezer ember irányításáért volt felelős . A magyarok presztízséről csak annyit mondanék, hogy ő volt az egyedüli nem angol vagy amerikai az egész vezetésben. A hadosztály felelősségi körzete 65 ezer négyzetkilométernyi, először nehézfegyverzettel próbáltuk fenntartani a rendet, majd ahogyan a biztonsági helyzet javult, úgy kellett a fegyverzetet is átalakítanunk. Utódainknak már sokkal kevesebb harckocsijuk, nehézfegyverzetük van, most inkább a mozgékonyabb, páncélozott erőre van szükség.

Mennyire követnek szent, vallási célokat Irakban a terroristák?
– A békefenntartókat megtámadó terroristákat pusztán egyetlen dolog motiválja: minél nagyobb pusztítást vigyenek végbe saját céljaik megvalósítása érdekében. Káoszt teremtenek, mert amíg zűrzavar van, addig a múltban viselt dolgaikért nem vonhatják őket felelősségre.

Megosztaná az olvasókkal iraki tapasztalatait?
– Az öntözéses művelést feltaláló nép ma óriási szegénységben él, nem tudják hasznosítani azt a termelési kultúrát, azt a kincset, amiért a múltban megdolgoztak. Iskoláikban pl. a táblán és a padokon kívül semmi sincs. Vidéken vályogból építkeznek, pálmalevéllel fedik házaikat, és a mezőgazdaságon kívül szinte semmi más nem létezik Irakban. Ez a szegénység is táptalaja a terrorizmusnak. Az emberek nem látnak jövőt maguk előtt. A diktatúra ugyan keményen elnyomta őket, de ha hallgattak, megvolt számukra az élethez szükséges alap. Most viszont a nyugati szellem szerint versenyeztetjük őket, és csak a legjobbaknak adatik meg a lehetőség.
A katonai kormányzásból ugyanakkor mára eljutottak oda, hogy saját kezükbe vették az ország irányítását, van saját hadseregük, rendőrségük, határőrségük, határrendészetük.

Milyen nehézségekkel kellett Önöknek megküzdeniük a távoli Irakban?
– Irak 3000 km-re fekszik Magyarországtól, elsősorban az elszigeteltség, az infrastrukturális nehézségek okozták a legnagyobb gondot. Az ivóvízről csak annyit, sokan abból a vízből fogyasztanak, amelyen a döglött tehén teteme úszik. Nem csoda hát, ha jelenleg csak minden 5. gyermek éli meg a nyolcéves kort. Nincs orvosi ellátás, a higienis körülmények katasztrofálisak. Ha az ott élők életminőségén bármivel tudunk segíteni, akkor jó ügyért tartózkodunk kinn. A mai Irak leginkább az 50-es évek Magyarországára emlékeztet. A bankokban még kézzel könyvelnek. Csak a nemzeti banknak van Bagdadban kiépített számítógépes rendszere. Irak veszélyessége számunkra egyébként megítélésem szerint túl van dimenzionálva.

Hogy néz ki belülről a misszió élete?
– Az első hét hónapban folyamatosan minden nap dolgoztunk. Én 7.30 órakor kezdtem az első eligazítást, és este 7.30-kor volt a nagy záró eligazítás. E 12 óra alatt a tájékoztatást illetően elsősorban a helyi médiát részesítettük előnybe , mert az volt a legfontosabb, hogy nekik mondjuk el, honnan és miért jöttünk. A hazaiakkal egyébként tolmács segítségével kommunikáltunk. Alkoholt természetesen egész kinti szolgálatunk alatt nem fogyasztottunk, kizárólag vizet ittunk. Elfogyasztott ételeink nagyon finomak voltak, zöldségekben és gyümölcsökben gazdagok .

Az iraki nép hogyan ítéli meg a békefenntartók jelenlétét?
– Irakban a szunik kb. a lakosság 30%-át alkotják, míg a többség síta. Szaddam idejében a szunik az élet minden területén előnyt élveztek. Ma a közemberek min. 90%-a támogatja jelenlétünket, barátsággal fogad bennünket. Szaddamról, akit csak kevesen láthattak, úgy beszélnek, mint egy kiskirályról, akiről máig történetek keringenek, s ezek szájról szájra terjedtek.

Amikor Nagy Richárd hadnagy meghalt, három másik társa is bejelentette, hogy katonai szolgálatából haza kíván térni. Kötelezi-e a HM őket hazaszállításuk költségeinek térítésére?
– A missziókban csak szerződéses ill. hivatásos katona vállalhat szolgálatot. Ők katonai géppel kerülnek kijuttatásra és a feladat helyszínéről haza. Magyar katonai szállítógép biztosítja az utánpótlását a hillai bázisnak. Ezek a katonák egy szállítmányt fuvarozó katonai repülőgépen fognak hazatérni. Szállítási költséget pedig nem kell téríteniük.

Zsebik Ildikó