Valószínűleg míg él, nem felejti el a lévai František B. azt a száz napot, amit a felsőpéli romák között töltött. Természetesen nem önként költözött hozzájuk, hanem kényszerítették rá. Jó szívének, hiszékenységének köszönhette, hogy alaposan pórul járt.
A humán tudományok 72 éves professzora egyedül éldegélt lévai házában, amikor a bizalmába férkőzött Rudolf K. és arra kérte, lakhasson nála albérletben. Az idős ember ráállt a dologra, ám csakhamar az egész nagy család a nyakára költözött. Januárban a család feje arra kényszerítette, hogy 400 ezer koronáért adja el a házát. S csak úgy ráadásként még az eladás előtt megszabadították minden értékétől, amije csak volt. A házért kapott pénzt ugyan kézbe vehette, de nem sokáig melegedett nála, mivel Rudolf elvette tőle azzal az indokkal, hogy a pénz egy részén Felsőpélen házat vesznek, másik részét pedig vállalkozásba, régiségkereskedésbe fektetik.
Februárban 70 ezerért meg is vettek egy öregebb házat a faluban, ám a maradék pénzt mintha csak a föld nyelte volna el... A beköltözéstől számítva az idős professzor éjjel-nappal házi őrizetben volt, a kiterjedt roma család jobban „vigyázott rá”, mint a szeme fényére. Lévára ugyan néha elmehetett, de csak a nyugdíját felvenni, amit természetesen le kellett adnia fogvatartóinak. Nem beszélve arról, hogy fűt-fát vettek az ő nevére kölcsönre. Csupán egyszer sikerült tudtuk nélkül elszöknie a városba, amikor a volt szomszédasszonyától kért segítséget. Ő azonnal kapcsolatba lépett a férfi ismerőseivel, akik végül kiszabadították.
Františeket rettenetes testi és lelki állapotban látták viszont. A megviselt férfi, állapota ellenére, vallomást tett a rendőrségen. A lévai rendőrök szerint ez már a harmadik olyan eset, amikor újkori rabszolgaságra derül fény. Napjaink rabszolgatartói többnyire idős, magányos öregekre vadásznak, hogy kihasználva hiszékenységüket megfosszák őket minden ingó és ingatlan vagyonuktól. Sőt sokszor még lopásra, koldulásra is kényszerítik őket. (ju)