Az idén húszéves fennállását ünneplő Ghymes együttes szerzőpárosa, Szarka Gyula és öccse, Szarka Tamás a napokban új szólóalbumokkal jelentkeztek.
„Ajánlom ezt a lemezt mindazoknak, akik még ma is időt tudnak szakítani a költészetre, a valódi értelemben vett zenére, szerelemre, barátokra, egy pohár nemes borra...”
Hogyan született meg a nyolc szerelmes dal között hét szerelmes levelet tartalmazó lemez?
– Sokat olvastam a 16–17. századi szerelmes leveleket. Lenyűgözőnek tartom választékos stílusukat, archaikus nyelvezetüket és hogy úgy szólnak a szerelemről, mint ahogy ma is szólhatnának. A humort sem nélkülözik, sőt szerepel köztük az első féltékenységre utaló levél is. Nagy részük főúri családokban íródott (például Zrínyi Kata levele férjéhez, Forgách Imréhez, Thurzó György levele menyasszonyához, Czobor Erzsébethez vagy I. Rákóczi György levele feleségéhez, Lórántffy Zsuzsannához). Úgy éreztem, hogy van bennem néhány dal, amelyek ezekkel a levelekkel (melyek Rudolf Péter és Nagy Kálozi Eszter tolmácsolásában hallhatók) együtt – egy kerek egészet alkotnának.
Az általad komponált és előadott nyolc dal többsége Balassi Bálint tollából való. Ő a kedvenced?
– Az egyik kedvencem, versei még ma is előre mutatnak. A szerelem érzése örök érvényű, és tudjuk, hogy Balassi ezt „nagy kanállal ette”, hihetetlen dolgokat csinált. Ennek ellenére a címadó dal mégis Csokonaié. Az egész lemez tulajdonképpen a nő-férfi kapcsolatról szól, és ez csak akkor működik jól, ha egyfajta alkut köt az ember – akár önmagával is.
Milyen a dalok hangzása?
– A verseket népdalok, korabeli szerzők és jómagam szerezte dallamokra
énekeltük. A női hangok énekeseként Kiss Bernadettet halljuk. A dalok hasonló
hangulatban szólalnak meg, mint ahogy a Ghymes lemezeken is volt már rá példa
(Tizedik, Vetkőzős dal, Duna partján, Azért ne bánkódjál, Bujdosó dal). Arra
törekszem, hogy mai embernek szóljon, de közben hiteles is maradjon – ez talán a
legnehezebb
„Szerelem dúdol az ágon
Kötelek a pesti fákon
Gyárból, kocsmából látom
Így éltek mindenáron”
(Sz.T.: Mindenáron – részlet)
A lemezt hallgatván felvetődik a kérdés, hogy miért önálló szólóalbumként, és nem a sokadik Ghymes-lemezként jelent meg?
– Másként született meg, mint a Ghymes-albumok. Tulajdonképpen ezt egy kirándulásnak nevezem, ahogy a lemez borítóján is vallom: „A Ghymes együttes mindeneseként mértéktelenül jártam be a színpadokat, kilométereket, városokat, találkozásokat, zajokat, verseket, évtizedeket. Néha kinyitom a táskát. Most is. Ez a lemez is benne volt.” Életünk zajai, hangjai lelhetők fel rajta azokkal a gondolatokkal és zenével fűszerezve, melyeket bennem kiváltottak. Az egyes számoknak rögtön az elején felismerhető, hogy hol is járunk, például kocsmában, háborúban, temetésen, gyárban vagy az országúton. Viszont nem vitatom, hogy a lemez – amelyet Farnbauer Péter közreműködésével készítettem – nem különbözik túlságosan a Ghymes-hangzástól.
Ez azért is elmondható, mert – talán bónuszként – felkerült a lemezre két nagysikerű, korábbi Ghymes-dal is...
– Igen, a Bazsarózsa és a Tánc a hóban, melyeket annak ellenére, hogy már hat éve adtuk ki a Rege című lemezünkön, ma is gyakran játszunk a koncertjeinken. Az évek során azonban csiszolódtak, és most egy átdolgozott hangzásban kerültek fel a lemezre.
Miért éppen Anonymus lett a lemez címe?
– Egyrészt nem akartam kiemelni egyet sem az új dalok közül, másrészt első verses gyűjteményemnek – amelyet még 14–15 éves koromban írtam – is ez volt a címe. Tudjuk azt is, hogy Anonymus krónikás volt, és úgy gondolom, hogy e lemez akár úgy is felfogható, mint napjaink élethelyzeteinek krónikája.
Oriskó Norbert