* Kérjük, a Név és E-mail mezőt feltétlenül töltse ki!

NYILATKOZAT
A szlovákiai kisebbségben élő polgárok anyanyelv-használatának súlyos és értelmetlen korlátozása ellen

Mottó: A nemzeteket úgy likvidálják, hogy legelőször elveszik az emlékezetüket. Megsemmisítik könyveiket, műveltségüket, történelmüket. És valaki másféle könyvet ír, más műveltséget nyújt, és más történelmet gondol ki nekik. A nemzet lassan nem érti jelenét és elfelejti a múltját.
Milán Kundera, 1978

A Szlovák Köztársaság az elmúlt hetekben olyan törvényt terjesztett elő, amely teljesen ellentétes az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapelvével, amely szerint a Földön minden ember születésénél fogva szabad és egyenlő. De szemben áll a magyar-szlovák Alapszerződéssel, az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségekről szóló Keretegyezményével és még sok más ajánlással. Olyan törvényről van szó, amelynek értelmében az állampolgárok egy meghatározott köre számos helyzetben csak büntetés terhe mellett használhatja majd anyanyelvét, amikor azonos anyanyelvűekkel hivatalból érintkezik.

Ez a törvény az Európai Unió és az Észak-Atlanti Szövetség egyik tagállamában született, a Szlovák Köztársaságban, 2009. június 30-án, amikor az ország parlamentje elfogadta a kisebbséghez tartozó állampolgárok anyanyelvhasználatát már korábban is korlátozó, de eredeti formájában még Szlovákia Európai Uniós és NATO-csatlakozása előtt alkotott államnyelvtörvény további szigorítását.

Új formájában a szlovák államnyelvtörvény az állampolgárok egy részének, pl. a cseh etnikumhoz tartozóknak, bizonyos helyzetekben megengedi anyanyelvük használatát, míg más etnikumhoz tartozóknak – a több mint félmillió magyarnak, a sok százezer romának, a több tízezer ruténnak, ukránnak, lengyelnek és németnek – ugyanazokban a helyzetekben megtiltja ugyanezt.

A Szlovák Köztársaságban olyan jogszabály lép hamarosan életbe, amely megtiltja a nem szlovák anyanyelvű buszvezetőnek, hogy a vele azonos anyanyelvű utasnak közös anyanyelvükön adjon menetrendi tájékoztatást. Megtiltja a nem szlovák anyanyelvű postásnak, hogy elfogadja, ha a vele azonos anyanyelvű ügyfél közös anyanyelvükön kér bélyeget. Megtiltja a nem szlovák anyanyelvű tisztviselőnek, hogy a vele azonos anyanyelvű egyéni vállalkozóval közös anyanyelvükön tárgyaljon közérdekű beruházásokról. Megtiltja a nem szlovák anyanyelvű rendőrnek, hogy a vele azonos anyanyelvű autóvezetőt közös anyanyelvükön figyelmeztesse a szabályok betartására, vagy a fenyegető veszélyre. Megtiltja a nem szlovák anyanyelvű tűzoltóknak, hogy miközben a lángokkal harcolnak, anyanyelvükön beszéljenek egymással, vagy a lángok között rekedt, velük azonos anyanyelvű károsulttal.

Sőt nemcsak megtiltja mindezt, de törvényesíti a nyelvhasználat állami ellenőrzését, és rendellenesség esetén figyelmeztetéssel, majd 100-tól 5000 euróig terjedő büntetéssel sújtja az anyanyelvhasználatukkal „nyelvi bűnt” elkövetők munkaadóját.

Azokon a településeken, ahol egy nem szlovák anyanyelvű etnikum aránya nem éri el a 20%-ot, a módosított államnyelvtörvény megtiltja a nem szlovák anyanyelvű orvosnak és ápolónőnek, hogy a velük azonos nyelvű beteget közös anyanyelvükön kérdezzék meg: mi fáj neki. Aligha tekinthető nagyvonalú engedménynek, hogy a kórházat legalább nem lehet megbüntetni, ha az orvos és az ápolónő ezt mégis megteszi. De ha a műtétet végző, nem szlovák anyanyelvű orvosok egymáshoz, vagy a nem szlovák anyanyelvű ápolónőhöz közös anyanyelvükön szólnak, azért már megbüntethető a kórház.

A törvény állami nyelvi cenzúrát vezet be akkor, amikor beleszól az oktatás menetébe, az egyházak életébe, a civil rendezvényeknek, a rádió- és tévéadóknak, a nyomtatott sajtónak, sőt a területi önkormányzatok helyi krónikáinak nyelvhasználatába.

Új formájában a jogszabály elrendeli azon szobrok, emlékművek, sőt síremlékek feliratainak újrafaragását, amelyeken nincs legalább akkora méretű szlovák felirat, mint amekkorát az elhelyezők korábban saját anyanyelvükön rávésettek. Azt is kimondja az új törvényszöveg, hogy a – közismerten költséges – átalakítás anyagi terhét annak kell viselnie, aki a szobrot, emléktáblát, vagy síremléket állíttatta. Ezzel a jogalkotó visszamenőleg bünteti a nem szlovák anyanyelvűeket olyan „nyelvi bűnökért”, amelyeket még a törvénymódosítás elfogadása előtt „követtek el”. Ez a törvényi hely egymagában máglyára hányja a jogállamiság, a jogbiztonság és a demokrácia összes európai alapelvét: azokat a legfőbb elveket, amelyeken az Európai Unió eddig nyugodott, és amelyeknek az Észak-Atlanti Szövetség eleddig világméretekben a védelmezője volt.

A módosított törvény 2009. szeptember 1-én lép életbe. A II. világháború –, az emberi történelem legsötétebb eseménysorozatának, az etnikai alapon történő jogsértések és népirtás – 70. évfordulóján.

Alulírottak felhívjuk a figyelmet arra, hogy az ember veleszületett joga a vele, azonos anyanyelvűekkel közös anyanyelvükön érintkezni. Ennek korlátozása és különösen büntetése a legsúlyosabb emberijog-tiprások közé tartozik, amely ellen, úgy véljük, minden szabadságszerető embernek tiltakoznia kell.

Az európai közvélemény felelőssége, hogy felemelje ezen, törvény ellen a szavát, és az európai és észak-atlanti döntéshozók felelőssége, hogy ne várják meg, amíg ezek a feszültségek elterjednek és elmérgesednek, hanem időben tartóztassák fel az aggasztó folyamatot.

Aláírásunkkal hitet teszünk egy olyan Európa mellett, amelynek polgárai szabadon, félelemmentesen és emberi méltóságukban háborítatlanul élhetnek. Amelynek polgárai birtokosai és nem kiszolgáltatottjai saját államaiknak. Amelynek polgárai szabadon használhatják egymás között anyanyelvüket. Amely erős, és képes hatékonyan fellépni saját alapvető, demokratikus és humanitárius értékei védelmében. Hitet teszünk a nemzetek és etnikai csoportok közötti feszültségek elkerülésének és a szabadság Európája megőrzésének, megmentésének szükségessége mellett.

Az eredeti nyilatkozatot 2009. augusztus 28-án aláírta:

Prof. Dr. Ádám Veronika – akadémikus,

Jaakov Barzilay – író, Izrael,

Dr. Bábel Balázs -római katolikus érsek,

Dr. Bogárdi Szabó István – református püspök,

Csoóri Sándor – Kossuth- és Herder-díjas költő,

Prof. Istvan Deák PhD – Columbia University, New York City,

Prof. Dr. Freund Tamás – akadémikus,

Prof. Dr. Görömbei András – akadémikus,

Prof. Dr. Hámori József – akadémikus,

Prof. Charles Ingrao – Purdue University, USA,

Prof. Dr. Kopp Mária,

Prof. Dr. Lax Péter – matematikus, New York University

Prof. Dr. Lovász László – Wolf-díjas matematikus, akadémikus,

Prof. Ann Major – Sydney,

Makovecz Imre – Kossuth-díjas építész,

Melocco Miklós – Kossuth-díjas szobrászművész,

Prof. Dr. Pálinkás József – akadémikus, az MTA elnöke,

Prof. Dr. Pozsgay Imre,

Prof. Dr. Roska Tamás – akadémikus,

Prof. Ivan Sanders PhD – Columbia University, New York City,

Sára Sándor – Kossuth-díjas filmrendező,

Prof. Dr. Vizi E. Szilveszter – akadémikus

A HHRF internetes oldalán keresztül csatlakozók névsora