A káptalani iskola 30 éves szünet után, 1579-ben a domonokosok egykori rendházában (ma e helyen áll a Státus által épített Majláth Gusztáv Károly tanintézet) mint "jezsuiták iskolája" kelt új életre. Az Erdélyben törvényileg csak a tanításra "korlátozott" jezsuiták kisebb-nagyobb megszakításokkal 1653-ig muködtek Gyulafehérvárott is. Diákjaik közül többet készítettek elo a papságra és ezáltal a fejedelemség ideje alatt a katolikus püspöktol megfosztott egyházmegyében biztosították a lelkipásztori ellátást.

1716-ban az erdélyi katolikusoknak hivatalosan is újra lehetett püspökük. A gyulafehérvári székhelyet elfoglaló fopásztorok legsürgosebb tennivalójuknak a papképzést tekintették. B. Szotyka Zsigmond Antal püspök 1753-ban alapította meg - egyelore a püspöki rezidenciáján - a Megtestesült Bölcsességrol nevezett egyházmegyei szemináriumot (Seminarium Incarnatae Sapientiae - S.I.S.), vagy ahogyan akkor nevezték, a Papneveldét.

Az 1758-ban felépült külön teológiai épület (a mai "Jerikó" helyén) hamarosan kicsinek bizonyult. Ezért 1778-ban a Papnevelde átköltözött a jezsuiták feloszlatása következtében üresen maradt kollégiumba.

Gr. Batthyány Ignác püspöknek 1792-ben sikerült megszereznie a volt trinitárius rendházat és templomot. A szerzetház temploma helyébe a csillagvizsgálót és a világhíru könyvtárat ("Batthyanaeum") rendezte be, a zárdai rész pedig a Papnevelde épülete lett.

Fogarassy Mihály püspök 1877-ben a teológiai épület utca feloli részét bovítette. Márton Áron és Jakab Antal püspöksége idején ez az ún. "Fogarassy-szárny" elnyerte a mai formáját.

Az 1970-es években megtervezett új teológiai intézet felépítése a hatóságok részérol állított akadályok miatt elmaradt. Ezért a szeminaristák kollégiuma régi egyházi épületeink tatarozásával alakult ki.

(Dr. Marton József)