December 5-én, 20 órai kezdettel megrendezésre került a Mikulási ünnepség, melyet az V. évfolyam szervezett.

Az idei Mikulás megünneplésére a szervezők egy igen érdekes módszert találtak ki. Már a rendezvény előtt néhány nappal ki volt függesztve egy plakát, mely a Mikulás elhalálozásáról informált bennünket, és amely a temetési szertartásra hívott meg bennünket. Nagyon kíváncsian és izgatottan vártunk hogy mi sül ki belőle.
A temetési szertartásra összegyűltek az elöljárók, kispapok és alkalmazottak egyaránt, hogy fájdalommal elkísérjék utolsó útjára az elhunytat. Miután felravatalozták, megszólalt az egyik közülük, hogy még van remény, még fel lehetne támasztani, csak valaki fel kell olvassa a szent szöveget. A Zoltánokat kérték fel, hogy olvassanak fel egy szöveget, amely ki volt vetítve, de mindegyiknek más szöveg volt. Nem volt egy árva lélek, aki fel tudta volna olvasni szövegét, csak a Rektor atya (Oláh Zoltán), akinek egy héber szöveg jutott, és mivel ő a görög-héber tanárunk, sikerült neki feltámasztani halottaiból a Mikulást. A Mikulás felemelkedett, és akkor vettük észre, hogy nem más ő, mint Szent Miklós püspök.
Szent Miklós helyet foglalt, elmondta, kiről mit hallott az angyaloktól, és megtekinthettük valamennyi évfolyam előadását, melyben teológiánk bizonyos életképei anekdotikusan elevenültek fel, amit a jelenlévők tapsa és jókedve viszonzott.

Erni Róbert