Évnyító 2007. szept. 30.

Tisztelt vendégeink, Nagy László és Magyari Tivadar prorektor urak!
Főtisztelendő Tanár és Elöljáró kollégák!
Kedves kispapok!

A tanév, amelyet az idén kezdünk történelmi jelentőségű intézetünk több évszázados történelmében. Miért jelent határkövet a gyulafehérvári papképzésben? Azért, mert a 22 első éves diák a Babes-Bolyai Tudomány Egyetem keretén belül kezdi meg teológiai képzését. Meg vagyok győződve arról, hogy jót tesz a teológiai sőt, még általában a papképzésnek is ez a szoros együttműködés.

XVI. Benedek pápa 2007 szeptember 9-14. között szűkebb hazáját, Bajorországot látogatva szeptember 12-én d.u. 17 órakor előadást tartott a regensburgi egyetemen akadémikusok előtt. A beszédben egész röviden és egyszerű szavakkal arról van szó, hogy az Isten és az értelem, a hit és a hitnek az értelmes vizsgálata, kutatása egybe tartozik. Beszédében felidézte azokat az időket, amikor az egyetemeken a különféle fakultások tanárai találkoztak egymással a szünetekben, és egymással párbeszédet folytattak. Ebben a korban még meg volt az ú.n. dies accademicus, amelyen az összegyűlt diákság előtt a tanárok beszélhettek kutatásukról, és válaszoltak a diákok kérdéseire. Itt megnyilvánult a tudás, az értelmes kutatás universitas-a, egyetemessége. Beszédében figyelmezteti a tudósokat, hogy ne szabjanak határt az értelemnek, ne szűkítsék le azt csupán az empirizmus szintjére. Hitet tesz a teológia értelmességéről és tudományosságáról. De hadd idézzem befejező gondolatainak egyik mondatát.

„Ebben az értelemben a teológiának – és nem csupán, mint történeti és ember-tudományi szaknak, hanem mint sajátos és igaz teológiának, azaz mint a hit értelmes volta kutatásának – meg kell kapnia a maga helyét az egyetemen és a tudományok széleskörű dialógusában.”

A Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem vezetősége arról is ismert többek között, hogy sokat tettek a kultúrák, de főleg a felekezetek, a tudomány és a teológia közötti párbeszédért. Így tisztelték meg 5 évvel ezelőtt az Érsek Urat a Doctor Honoris Causa címmel, két évvel ezelőtt XVI. Benedek pápa teológiai gondolkodásának is elismeréssel adózott az egyetem. Az idén pedig a nagyszebeni a Harmadik Ökumenikus Találkozó után a BBTE konferenciát rendezett: „Igazságban élni” címmel, amelyen a több mint 40 országából vettek részt tudósok, kutatók, azzal a céllal, hogy a különböző területek szakemberei egy eszmecserét folytathassanak egymással Európai értékeiről, és a modern társadalom problémáiról. Ezen a konferencián részt vett Zenon Grocholevsky, a Szentszék Nevelésügyi Kongregációjának prefektusa, és a helyi katolikus egyház több főpásztora.

A BBTE-en 4 felekezet teológiai fakultása működik, amely önmagában is nagy lehetőséget teremt a felekezetek közötti párbeszédre. Hadd említsem meg, hogy már 5 éve működik az egyetemen egy Biblikus Intézet, amely évente konferenciát tart, és létrehozta Románia egyik legszínvonalasabb biblikus szakfolyóiratát.  Ebben az intézetben legalább 5 felekezet és három nemzetiség van képviselve. Nekem úgy tűnik, hogy valóban egy universitas-ba lépünk be, ahol már értékelnek bennünket, és ahol sok kihívás és munkára ösztönző találkozás vár ránk.

Ez a szorosabb együttműködés és párbeszéd remélem, hogy igazi kihívás és ösztökélés lesz a gyulafehérvári papnevelésben. Manapság egyre gyakrabban arról beszélünk, hogy a népegyház lassan átváltozik. Egyre sürgősebb tudatosítanunk, hogy a napjaink papjaitól elvárják, hogy párbeszédre, meghallgatásra készséges legyen. Reménykedem, hogy az ilyen jellegű párbeszédre való készséget az együttműködésünk jobban fogja szorgalmazni.

Ma Szent Jeromost, a nagy latin egyházatyát ünnepeljük, és egyben a Szentírás vasárnapja is. Korának egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb tudósa. A dalmáciai Stridonban született 320 (347) körül. Rómában nyerte el klasszikus neveltetését és itt keresztelkedett meg. Hihetetlenül nyitott ember. Végig utazta az akkori keresztény oikumenét / Római Birodalmat. Nagy tudásszomjjal itta magába Antiochiában a görög egyházatyák tanítását, de nemcsak. Megtanult héberül, mert az Ószövetséget eredeti nyelven akarta olvasni. Alexandriában 50 évesen járt az egyik híres exegétához előadásokra. Nagy tudásszomja, soha nem hagyta megelégedni azzal, amit már elért. Szorgalmasan fordított a görög egyházatyákból. Kitartóan küzdött a tévtanítókkal, több iratot „Pamfletet” irt az igaz, katolikus hit védelmében. Az akkori korban szinte egyedüli volt nyitottságában a zsidó rabbik tanítása iránt. Az ő hatásukra törekedett az Ószövetség szószerinti értelmezésére, még mielőtt kora szokása szerint allegorikus kalandozásokba bocsátkozott volna.
Pl. Damasus pápához irt levelében ezt olvashatjuk, amikor Izajás próféta meghívás-történetét magyarázza: „Hallottam e hely kapcsán zsidó barátomnak terjedelmes fejtegetését, amelyet röviden elmondok, hogy megismerd ennek az embernek a véleményét …” Meglepő, ha arra gondolunk, hogy a kereszténység kezdetén mennyi támadást kellett elszenvednie az egyháznak, és mennyire apologetikus / polémikus hangulat jellemezte a zsidók és a keresztények kapcsolatát. Jeromos tudós érzéke belátta, hogy mennyire fontos ismerni az Ószövetséget héber eredetiben, és nem zárkózott el egyáltalán a zsidó rabbik szövegmagyarázatának módszereitől sem.
Hadd említsek meg még egy példát, ami nagyszerűen szemlélteti Jeromos törekvését, hogy lehetőleg a szöveget megmagyarázza, és ne valamit belemagyarázzon:
„Egyesek előttem – éppúgy latin, mint görög szerzők – ennek a helynek magyarázatakor a királyi széken ülő Urat az Atyaistennek és a két szeráfot, melyek az Írás szerint mellette két felől állnak, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak és a Szentléleknek értelmezték. Ezek tekintélye előtt, habár igen művelt férfiúk, nem hajtok fejet, mivel sokkal jobb faragatlan módon igazat, mint csiszoltan valótlant állítani …”  Vagy másutt „ … félek, hogyha ennek a fejtegetésébe fognék, nem annyira szövegmagyarázónak, mint inkább a szövegen erőszakot elkövetőnek tűnnék”.

Több mint 20 évet dolgozott szorgalmason és nagyon lelkiismeretesen a Biblia új latin fordításán. Munkáját pedig kora nem nagyon tudta értékelni. Sok kritika érte, az ú. n. „hagyománytisztelők” részéről, akik nehezményezték a változtatásokat,  főleg arra hivatkozva, hogy a nép már megszokta a Vetus Latina-t, azaz a korábbi latin fordítást, amit a görög Septuaginta szerint fordítottak. Még olyan nagynevű egyházatya, mint Szent Ágoston is gyanakodva fogadta Jeromos új fordítását.

Méltán tekint Sz. Jeromosra az utókor úgy, mint a tudományos Szentírásmagyarázat egyik első úttörőjére. Fordítása, amely szép, klasszikus latin nyelvezetből merít, a nyugati kereszténység Bibliájává lett. Kedves kispapok, tekintsünk Sz. Jeromosra, mint tanulmányi és papi hivatásunk példaképére. Héber nyelv terén különösen ajánlom a 2-3. éveseknek Sz. Jeromos tiszteletét és közbenjárását.

De nemcsak szent tudományokkal telnek a papnevelés napjai. Fontos hangsúlyt fektetünk a lelki és közösségi nevelésre ebben a tanévben is. Hiszen a lelki élet gyakorlataival elevenen tartjuk kapcsolatunk azzal, aki megszólított és meghívott bennünket, a Jó Pásztorral. Olyan fontosa a lelki élet, mint a parázs a füstölőben. Elevenen kell tartanunk ezt a parazsat. Csak akkor száll fel munkánk eredménye Isten színe elé, mint a tömjén füstje, ha a Szentlélek tűzében végezzük munkánkat, mindennapi feladatunkat. Ezen tűz nélkül teológiai tanulmányaink csak üres fecsegéssé, mindennapi munkánk magunk keresésévé, itt végzett gyakorlataink és életünk farizeuskodássá válnának.

Főiskolai-egyetemi oktatásban részesedtek, de mégis van egy nagy különbség az egyetemista élet és a kispapi élet között. A diakónus és papszentelés részesít bennünket Krisztus papságában. Ezt a szolgálat azonban közösségi szolgálat. Ez közösséget jelent elsősorban Krisztussal, az örök főpappal, közösséget jelent a főpásztorral és a többi szolgáló papsággal. Akik itt tanulnak, papi hivatást éreznek magukban, és erre e hivatásra készülnek. Ez azt jelenti, hogy a szemináriumban eltöltött évek során tudatában kell lennünk hivatásunk közösségi dimenziójának. Itt nem a diplomaszerzés az egyedüli és kizárólagos célja itteni képzéseteknek. Fontos az, hogy közösségben, elöljáróitok segítségével, irányításával elmélyüljetek hivatásotokban. Tudatára ébredjetek annak, hogy hivatásotokat közösségi szinten kell gyakorolnotok a főpásztorral és a többi szolgáló pappal. Ezért a képzés évei alatt nagyon fontos hangsúlyt kap a közösségi nevelés. Itt a közösségben kell már különféle szolgálatokat, megbízatásokat teljesítenetek. Ezeknek lelkiismeretes végzése, a társakkal való jó együtt élés ígéretes záloga annak, hogy valaki jó közösségi lelkipásztor legyen.

Szent Erzsébet születésének 800 éves jubileuma van az idén. Ő a magyar szentek közül az egyik legismertebb, és áll a mai emberekhez legközelebb. Szent Terézia Benedikta (Edith Stein) ezt írja róla: „Sürgető szükséget érez, hogy etesse az éhezőket, ápolja a betegeket, de soha nem elégszik meg az anyagi nyomor elhárításával, mindig arra vágyik, hogy a fázó szíveket fölmelengesse a maga szívén.” Az ő példájára törekedjünk odaadóan szeretni Istenünket és embertársainkat. Törekedjünk megértést és melegséget vinni itteni közösségi életünkbe.
A Szentlélek, a tudomány / a bölcsesség / az értelem és a szeretet lelke hasson át mindnyájunkat. Sikeres tanévet! Kísérje Isten bőséges áldása az idei tanév munkáját!


Oláh Zoltán, Rektor