Az Egyházirodalmi Önképzõkör 1842-ben alakult Gyulafehérváron. Az indíttatást egyrészt az adta, hogy Magyarországon már több szemináriumban volt ilyen jellegû kezdeményezés, másrészt a kispapok otthonosan szerettek volna mozogni az irodalomban, a tudományokban, és ezt szervezetten, öntudatosan szerették volna tenni. Az 1848-as szabadságharc következtében kialakult zavaros idõk miatt az iskola szünetelni kényszerült egy ideig.
Az irodalmi önképzõkör keretében a kispapok egy kéthetente megjelenõ kézírásos lapot adtak ki, a Kikeletet, amelynek elsõ száma 1871. november 26-án jelenik meg. A Kikelet célja az volt, hogy a Gyulafehérvári kispapok is kapcsolódjanak bele a XIX. század felgyorsult szellemi vérkeringésébe.
1877. október 9-én Rettegi József, IV. éves kispap azt javasolta kispaptársainak és a szeminárium elöljáróinak, hogy a szabadságharc következtében megszakított, szervezett irodalmi tevékenységet megújult erõvel folytassák. Javaslata pozitív visszhangra talált és ennek következtében egy bizottságot szavaztak meg a teológusok, akik Gidófalvy Gergely prefektus irányításával összeállították az irodalmi iskola mûködési szabályzatát.
1878-ban újból alakult a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológián a Szalézi Szent Ferencrõl nevezett Egyházirodalmi Önképzõkör, amely a szent neve mellé a következõ kiegészítést tette: Erdélyi Magyar Egyházirodalmi Iskola, rövidítésében: EMEI.
1890 után a Haladás címû folyóirat vette át a Kikelet helyét
A 125 éves irodalmi iskoláról sok adat maradt fenn jegyzõkönyvek formájában, így pontosan nyomon követhetõ a kispapok szellemi munkája több mint egy évszázadon keresztül évekre lebontva. Fehér foltok mégis vannak az EMEI mûködését vizsgálva, lévén hogy a XX. Században az intézetnek többször számot kellett adnia a hatóságok elõtt az iskola tevékenységérõl. Az ilyenkor elvitt Haladások és jegyzõkönyvek azóta sem kerültek meg.
1950 és 1997 között a Haladás megszûnik, az önképzõkör õrzi nevét, ellenben jellege némileg megváltozik: a kispapok évenként dolgozatot írnak különbözõ témakörökben, amelyeket jeligés borítékokban nyújtanak be a választott zsûri elé. Az írásokat az állami ellenõrzés ideje alatt visszaadták a szerzõknek, ezért nem lelhetõek fel az archívumban.
Az 1990-es években már érzõdik a beadott dolgozatokon a felületesség, az EMEI veszít tekintélyébõl. 1997 õszén P. Szõcs E. László jezsuita atya, a teológia spirituálisa által bevezetett új struktúra nyomán gyökeresen átalakul az önképzõkör. Szakosztályokat hoztak létre, amelyek élére a teológusok vezetõket választottak, az V. évfolyam hallgatói közül megválasztották az elnököt. A tanári kar önmaga soraiból védnököt delegál, aki majd koordinálja a kispapok munkáját és képviseli õket a tanári kar elõtt.
Minden kispapnak kötelessége valamelyik szakosztályba beiratkozni és aktívan részt venni a munkában a szakosztály vezetõjének irányítása alatt. A szakosztályok éves munkáját a tanév végén a zsûri értékeli és a záró gyûlésen okleveleket és díjakat vehetnek át az arra érdemesek.