Földváry Miklós: Bibliaszövegek a liturgikus és a történeti időben

A római liturgia zsolozsmájában legalább ezerötszáz éven keresztül hetvenedvasárnapon imponálták Ádám históriáját, vagyis kezdték meg a teljes Biblia folyamatos olvasását. A folyamatos olvasás azonban csak egyike volt a bibliai szöveg liturgikus létmódjainak, és ezeket, majd ezek továbbelmélkedését is megalapozta, kiegészítette vagy tovább kommentálta a liturgián kívüli, de azzal folytonos kapcsolatban maradó igemagyarázat. A liturgikus időbe ágyazott és a hagyomány által értelmezett kinyilatkoztatás szövegei közt így olyan viszonyok létesültek és az egyes szövegeknek olyan jelentései alakultak ki, amelyekre a „szerzők” bizonyára nem gondoltak, de amelyeket inkább föltárni, mint létrehozni sejtettek azok, akik a Szerző hatékony jelenlétét föltételezték az egyházban. Hetvenedvasárnap ünnepét néhány évtized óta nem tartja meg a latin rítus: a liturgia szövegkezelése és a kortárs írásmagyarázat is új utakon jár. De ismerjük-e azokat az utakat, amelyeken idáig jutottunk?