|
A gregorián szövegek és dallamok értelmezése A Schola Gregoriana Monostorinensis a gregorián ének legigényesebb értelmezési rendszere, az ún. szemiológiai szemlélet alapján interpretálja az európai hagyomány mára újra „megtisztított" repertoárját, illetve a szemiológiai tanulságokat alkalmazva szólaltatja meg a magyar gregoriánumot, amelyet neves budapesti kutatók (például Rajeczky Benjamin, Dobszay László, Szendrei Janka) immár az európai kultúra közkincsévé tettek. |
|
A gregorián szemiológia a legkorábbi lejegyzések sajátos jeleinek, a neumáknak (neuma = intés) a rendszerező értelmezése: az interpretáció számára kínál hozzáférhető módszert a szöveg és a dallamformálás összefüggéseinek megtalálásához. A solesmes-i bencés Eugène Cardine nyomán ma már számos gregorianista dolgozik a szemiológia módszerével, így Alberto Turco, Rupert Fischer, Berchmans Göschl, Luigi Agustoni, Kornelius Pouderoijen, Godehard Joppich. A magyar nyelvterületen a Bécsben élő Béres György honosította meg a szemiológiai szemléletet. |
![]() |
A kolozsmonostori Kálvária templom (a Schola Gregoriana Monostorinensis névadója) az egykori híres bencés apátság helyén épült, így – ha tényleges folytonosságában nem is – szellemiségében a középkori műveltség kötelező erejű emlékhelye. A ‘90-es évek során felújított templom 1998-ban Europa Nostra díjat kapott. |
|
Mi a szkóla?
A kolozsvári Schola Gregoriana Monostorinensis – énekegyüttes és műhely.
|
A két csoport párhuzama szinte kezdettől fogva fennáll és jól működik. A szkóla tagjai – különösen a „haladó” csoporté – nyaranta tanfolyamon vesznek részt, amelyet Béres György Bécsben élő gregorianista vezetésével a Magyarországon működő Gregorián Társaság szervez Pannonhalmán. Ezek a tanfolyamok a magyarországi pedagógusképzés akkreditációs rendszerébe tagolódnak be, számunkra azonban a tanúsítványok megszerzésénél sokkalta fontosabb az a szakmai irányítás, amelyben a tanfolyamok résztvevőit Béres György részesíti – igen nagy gonddal és hatékonysággal. |
A gregorián szemiológia
|
|
A franciaországi Solesmes (ejtsd: „szolem") bencés apátságában fakadt fel – túlzás nélkül állíthatjuk: elemi erővel – az igény, hogy a keresztény egyház egykor szinte végkimerültségig lepusztult, lelki-teológiai tudatosságától megfosztott liturgikus zenéjét restaurálják – amennyire lehet. A 20. században Eugène Cardine bencés szerzetes és néhány társa módszeresen vetették össze a 8-10. századból fennmaradt kéziratokat, amelyek – jóval a hangjegyírás előtti állapotban – megőriztek valamennyit a többnyire szentírási szövegek gregorián előadásmódjából. Ezek a lejegyzések, amelyek még nem rögzítették a hangokat, hangközöket (zenei műszóval: adiasztematikusak) azért képviselnek felbecsülhetetlen értéket, mert a szövegek értelmezése és megszólaltatása között közvetlen kapcsolatot teremtenek. Ezekben a kódexekben különleges grafikus jelekkel – az „intések", gesztusok formáját imitáló ún. neumákkal –, betűjelekkel, artikulációkkal társítva maradtak fenn a gregoriánum alaprétegének szövegei. Ezeknek az összevetéséből, illetve a későbbi (a 11. században konszolidálódott) hangjegyírás révén megismert dallamok társításából alakult ki az a rendszer, amelyet a szemiológia mint tudomány és mint interpretációs tan igen dinamikusan épít fel és tesz közkinccsé. A pannonhalmi kurzusokat vezető Béres György maga is tagja annak a nemzetközi csoportnak, amely Eugène Cardine körül kialakult, s amely Cardine halála után is együtt maradt, hiszen még rengeteg tennivalója van: a szemiológiában még igen sok fehér folt figyelmeztet arra, hogy a középkor nyugati liturgikus énekkultúrájának pontos és minden részletet megnyugtató módon értelmező ismeretétől még messze állunk. |
A tudás továbbadása
![]() |
Mára pedagógusokból, egyetemi hallgatókból,
„régizenészekből”, egyházzenészekből kialakult egy olyan, évről évre
összeálló csoport, akikkel immár „haladó szinten” lehet foglalkozni. Ők a
szemiológiai szemlélet szerint értelmező gregorián ének lehetséges
multiplikátorai. Számuk ugyan csekély, de ha lelkesedésükhöz türelem és a
tanultak továbbadásának elszántsága társul, ez minden bizonnyal
értékes gyümölcsöt terem. |
|
|
A Schola Gregoriana Monostorinensis repertoárja
Énekegyüttesünk mostanáig a gregoriánum két földrajzilag és történetileg körülhatárolható állományával foglalkozott.
Az első az európai gregoriánum alaprepertoárja . Ezt – különösen a miseliturgia vonatkozásában – egy solesmes-i kiadású műre, a Graduale Triplexre alapozva szólaltatjuk meg. A Graduale Triplex a hangjegyírás egy sajátosan gregoriánra jellemző formája, a kvadrátnotáció mellett két neumajegyzést is tartalmaz, a sanktgalleni és a metzi jegyzés-sorozatot. Amit ez a kiadvány kínál, az az európai gregoriánum legáltalánosabb és legismertebb változata, amelyet a gregorián énekkultúra bencés hagyományának sajátosságai színeznek át.
A második állomány: a magyar gregoriánum – abban a formájában, ahogy a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Tanszékének köre feldolgozta és közzétette. A Rajeczky Benjámin nyomán elindult és a magyar nyelvterület gregorián repertoárjának feltárásában elvitathatatlan érdemeket szerzett Dobszay László és Szendrei Janka közlésében hozzáférhető anyagot azonban a továbbiakban szeretnénk kiegészíteni a gregoriánum erdélyi lejegyezései szerint énekelt változatokkal is.
Az össz-európai gregorián állományból
A magyar gregoriánumból