|
„Bizony, bizony,
mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el,
egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” (Jn 12,24)
Az elhaló élet, sok életet, minden életet megment. A romlásból
Élet fakad, az elveszíteni tudás nyitottá tesz az ajándékra. A
kilehelt élet Életre kelt.
Két személy, szemben, két oldalon.
Akárcsak az ítéletkor. De már nem a kihívóan néző katonák, hanem
térdre hullott, összekulcsolt kezű, alázatos asszonyok.
Fölöttük: áldó, szinte ölelő karok.
Be merek-e lépni ebbe a képbe?
- Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, aki saját vére által
hatolt át az egeken!
- Irgalmazz nekünk! |