„Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.” (Mt 5,7)

Aki irgalmat gyakorol, maga is megtapasztalja az irgalmasságot. Az az ember, aki, ha rövid időre is, a Szenvedő sorsában osztozik, vállára veszi és átöleli a keresztet, megtapasztalja az életét teljessé tevő irgalmat, találkozik magával az Irgalommal, aki mintegy a nyomában halad, kíséri őt, nemcsak ezen a „golgotás” útszakaszon, hanem minden nap, élete végéig, a nagy Találkozásig.

Ha Jézus válláról le is vették a keresztet, kapcsolatban marad vele. Keze hozzátapadt, összetartoznak. Szenvedő és Segítő egymásra hangolódva, szinte azonos testtartással mennek egymás mellett.

Mi köze ennek a képnek az én életemhez?