A kolozsmonostri Kálvária templom titulusa
A 11. százazadban alapított bencés monostornak és templomának a titulusa a Boldogságos Szűz Mária.
Az évszázados hagyomány a Mária-ünnepek közül a Mária mennybevételének, másképp Nagyboldogasszonynak az augusztus-közepi főünnepét (solemnitas) emelte ki a templom búcsúnapjaként.
Az ünnep jelentése és teológiai háttere
Az ünnep jelentése és teológiai háttere
– Mária mennybevételének főünnepe (aug. 15.) arra a mariológiai dogmára alapul, amely szerint az Istenszülő földi életének befejezése után testével-lelkével együtt fölvételt nyert a mennybe, az ugyancsak testében is égbe szállt Krisztus dicsőségébe.
– A keresztény mariológiai meggyőződés szerint Szűz Mária különleges kegyelmi kapcsolatban áll Krisztussal, az üdvösség forrásával. Ennek a különleges státusnak az az alapja, hogy anyaságon túl Máriát a teljes bűntelenség is Fiához hasonlóvá teszi – lásd a szeplőtelen fogantatás dogmáját, amely szerint Mária az áteredő bűntől is mentesen született. Benne tehát nem volt meg az a rosszra való hajlam, amely minden más ember létének sajátja.
– Egy másik egyházi hagyomány szerint Mária az az ember, aki istenszülő voltával és kegyelmi valóságaival az üdvösség történetében visszafordítja, amit az ősszülők vétke az emberek sanyarú örökségévé tett. Az Éva–Mária párhuzamnak a megváltás történetében e hagyomány szerint kiemelt távlata van. (A nyugati egyház egyik Mária-himnuszának szavai szerint: „Sumens illud »AVE« Gabrielis ore, funda nos in pace, mutans EVAE nomen” – „Te, kinek Gábriel ajka mondott ÁVÉ-t, tégy közöttünk békét, fordítsd ÉVA nevét”; Ave maris stella 2. versszak, Babits Mihály fordítása)
Történeti nyomok
– A Mária megdicsőülésével foglalkozó legrégibb irat a Transitus Mariae a 4. sz. végéről, amely sok legendás részlete mellett a hagyományra is utal. Igazi teológus-tanúk: Modestus (†634) jeruzsálemi püspök, Andreasz (†740) krétai püspök, Germanosz (†733) konstantinápolyi pátriárka és Damaszkuszi Szt. János (†749). A tételt a 10. sz-tól kezdve a teológusok már mint hagyományos igazságot tanították.
Az ünnep nevei
– Írott liturgikus emlékek a 7. századtól kezdve tanúskodnak az ünnep meglétéről.
Jeruzsálemben már az 5. században megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae = 'a szentséges Szűz elszenderülése' névvel illették. A 6. században egész Keleten elterjedt az ünnep, s a hagyományos név is a mai napig ismeretes (pl. a román ortodoxok így nevezik az főünnepet: Adormirea Maicii Domnului = ’az Úr Anyjának elszenderülése’).
– Róma a 7. században vette át, s itt a 8. századtól Assumptio beatae Mariae = 'a Boldogságos Szűz menybevételé'-nek nevezték.
– A Boldogasszony az egyházi latin „Beata Virgo” (Boldog[ságos] Szűz) magyarítása, több magyar ünnepnévben előfordul (ld. Gyertyaszentelő B., Gyümölcsoltó B., Sarlós B. stb.) Mária mennybevételének magyar nevében a Nagy- előtag arra szolgál, hogy megkülönböztesse az ünnepet Mária születésnapjának december 8-i ünnepétől (Kisboldogasszony, ill. Kisasszony napja),
A dogma kihirdetése
A hittétel deklarálása fölmerült már az I. Vatikáni Zsinaton (1869–1870), de csak 1950-ben hirdette ki XII. Piusz pápa.
– Mária mennybevételének ábrázolása már a Mária halála bizánci képtípusán megjelent: Krisztus Mária lelkét kisgyermek formájában emeli magához.
– Az itáliai Mária a felhőkben-képek valójában Mária mennybevételének ábrázolásai (Raffaello: Sixtusi Madonna, Tiziano: Anconai Madonna). Ugyanerre utal Mária fölött a baldachin, amely a mennyország jele.
– A középkorban tízjelenetes képsor része lett a Mária mennybevétele: 1. a második angyali üdvözlet (Gábriel pálmaágat hoz a Szűzanyának); 2. Mária búcsúzik Szt. Jánostól; 3. az apostolok összejövetele; 4. Mária a halálos ágyán az apostolok körében; 5. Mária lelkének fölvétele; 6. a temetési menet; 7. sírbatétel; 8. Mária föltámasztása; 9. Mária testének mennybevitele; 10. Mária megkoronázása. Szoros értelemben Mária mennybevétele-kép a 9. jelenet.
– Az egész- vagy félalakos „Mária mennybevétele” először Tutilo elefántcsontreliefjén jelent meg (900 k., St. Gallen); az álló, imádkozó Mária négy angyal között látható. Bonanus bronzkapuján két angyal emeli Máriát mandorlában az apostolok fölé (Pisa, 12. század vége).
– A tulajdonképpeni Mária mennybevétele-képtípus a 14. századi itáliai művészetben alakult ki. Gyakran Mária halálának képe fölött ábrázolták (L. Memmi, München, Képtár, 1352), s a reneszánsz közepén és a barokkban kapta a mennybemenetelhez hasonló formát: Máriát angyalok veszik körül és emelik az égbe mandorlában v. felhőkön, s az apostolok gyakran egy üres szarkofág körül állva néznek utána.
– A legjelentősebb s egészen a 18. századig ható képek közé számít Tiziano Assumptája (Velence, Frari, 1516–18), A. Dürer Heller-oltára és Rubens képei. A 14. század óta az itáliai művészetben Mária mennybevételét gyakran összekapcsolták az ún. övajándékozás jelenetével: Mária a kételkedő Tamás apostolnak mennybevitele közben bizonyságul visszaejti az övét, amelyet ereklyeként a pratói dómban őriznek.
