Kolozsmonostor 1896 előtt  Kolozsvárral határos, önálló település volt. Az egykori hiteleshely napjainkban már a város része. A Váradra vezető út jobb oldalán emelkedik ki a kora középkori földvár, amely körül a 20. század nyolcvanas éveiben lakónegyed épült nyolcemeletes tömbházakkal, a dombtól délre pedig egy kétszintes közlekedési csomópontot létesítettek a nyolcvanas évek végén. Mindezek ellenére az egykori kolozsmonostori bencés apátság (amelytől a település neve is származik) nem veszítette el sajátos jellegét, sikerült elhatárolódnia az őt körülvevő „betonrengetegtől”, főleg a középkori földvárnak köszönhetően, amelynek közepén helyezkedik el. A templom a Kálvária domb (a földvár mai neve) délkeleti sarkából közelíthető meg, áthaladva az út két oldalán kialakított két mesterséges magaslat között, amelyek egyikére utólag a Kálvária-kápolna (1831), a másikra pedig egy Kós Károly által tervezett harangláb (1922) került. A templomhoz mintegy 3 m széles aszfaltozott sétány vezet, amely az épület körül kialakított széles, ugyancsak aszfaltozott járdába torkollik. A földvár belsejében talajdomborulatok, gödrök jelzik a föld alatt rejtőző épületmaradványokat. Az épülettől délre több 19. századi síremlék található, északnyugati részén pedig az erődítések feltárt maradványai figyelhetők meg.