Marosfő (Hargita megye), 2006. augusztus 17–27.

A VII. gregorián gyermektábort ismét közösen szervezte a Schola Társaság és a marosfői R. K. Plébánia. A vendéglátó Fejér Mátyás plébános, pápai káplán és a csoportvezető segítőtársak, Erős Orsolya, Farkas Ervin, Fuer Tünde és Kiss Erzsébet sok energiát, figyelmet fektettek be és kiváló munkát végeztek annak érdekében, hogy a tanulás, a liturgia és a kiegészítő programok (csapatjátékok, kirándulás, sport, közösségfejlesztés) optimális arányúak legyenek.

Az idén 29 gyermek vett részt a táborban (Csíkkarcfalva, Csíkmadaras, Csíkszereda, Kézdivásárhely, Kolozsvár, Marosfő, Nagyszeben).

A gregorián szakoktatást két szentmise és két vesperás (alkonyi imaóra) „vázára” építettük fel, de ezen kívül volt zenehallgatás, a táborozók pedig részt vehettek azon a két misén is, amelyen a Schola Gregoriana Monostorinensis jelen levő hét tagja végezte az énekszolgálatot, s amelyet a Mária Rádió egyenes adásban közvetített augusztus 21-én és 22-én.   Az oktatást Jakabffy Éva, Jakabffy Tamás, Ruff Laura, Ványolós András és Ványolós Orsolya végezte.

Jakabffy Tamás: „A gregorián táboroztatás egyik legnehezebb feladata a gyermekek tudatába beépíteni, hogy az egyház liturgiája nem pusztán vasár- és ünnepnapi misék sorozata, hanem élő, szerves folyamatosság, amelynek leginkább az offícium (vagyis zsolozsma, az imaórák liturgiája) a »kifejező eszköze«. Mivel a katolikus egyház gyakorlatilag csak a klerikusok számára előírt liturgikus imádságként fogja fel az offíciumot – noha a zsinat a maga rendjén nyomatékosan felhívta a figyelmet az ajkak áldozatának egyetemes jellegére –, a gyerekek az otthoni, saját környezetben nemigen kapnak »igazolást« arra, amit a táborban az offíciumról mondunk nekik. Az egyháznak és papjainak márpedig gondoskodniuk kellene arról, hogy a világi hívek is »fogást« találjanak az imaórák liturgiáján. Szemléleti változtatásra volna szükség: nem a papok és szerzetesek számára kellene (továbbra is) merőben kötelezővé tenni a zsolozsmát, hanem minden hívő számára volna jó vonzóvá tenni. A gyermekek remek példát szolgáltatnak arra, hogy a kezdeti tanácstalanság és múló idegenkedés után a zsoltárimádkozást, a himnusz-éneklést igenis könnyű elsajátítani – vagyis sajáttá tenni.”