Jegenye (Kalotaszeg, Kolozs megye), 2002. június 21-28.

Az idei sátortábort a helybeli iskola udvarán rendeztük be, de a gyerekek az iskolaépületet is teljesen belakták. Az énekoktatást ez alkalommal is egy külön e célra szerkesztett munkafüzet segítette (Gaudeamus omnes is Domino. Bevezetés a gregorián énekbe gyermekeknek).

Jakabffy Tamás: „A gyerekek – függetlenül attól, hogy elemisták, általános vagy középiskolások – rendkívül fogékonyak a gregorián énekre. Ennek elsősorban az lehet a magyarázata, hogy nem rontotta még el bennük a teljesen szövegfüggő, szubjektív ritmusú, atonális zenélésre való szinte ösztönös készséget a modern kor zeneeszménye. Olyan énekeket tanulni, amelyek nem cövekelhetők ki a merev egy-két-há'-egy-két-há' ritmusrend szerint, hanem amelyek a mondatjelentés, a szóhangsúly, az érzelmi hozzáállás stb. függvényében egészen szabadon, mégis az összeszedettség fegyelmében szólalnak meg, sokkal könnyebben tudnak, mint a felnőttek. Tulajdonképpen ez alkalommal nem elsősorban vallási indítékból tanítunk gregorián zenét, hanem inkább azt szeretnénk pótolni a gyermekek számára, amit az iskola a maga tanrendje és tanmenete során teljességgel figyelmen kívül hagy. Aki a gregorián ének csínját-bínját ismeri, az többet tud a zene ábécéjéről, mint az, aki pusztán népzenével vagy mondjuk a manapság divat-hullámhegyére ért reneszánsz zenével kezdi. Persze egyház- és liturgiatörténeti kérdések, illetve a konkrét szövegek mentén biblikus problémák is gyakran merülnek föl. Ilyenkor a »mese« igen hasznosan lazítja az énekléssel szükségszerűen együttjáró megfeszített figyelmet.”

 

Többen is voltak Jegenyén, akik a tavalyi, harasztosi táborozáson is részt vettek. Ők az oktatók szempontjából amolyan kontrollcsoportként „működtek”. Rajtuk tudták lemérni a pedagógusok, mennyire időtálló, illetve mennyire tekinthető jó alapozásnak egy ilyen egyhetes intenzív gregorián bevezetés.

Mátyás Károly jegenyei plébános kiváló partnernek bizonyult a táborszervezők számára. Természetesen örömmel adott helyet a templomban, sőt a megszokott miserend módosításával lehetővé tette, hogy a tábor tanulmányi-spirituális zárásaként Szent László király emléknapján gregorián énekszolgálattal végzett szentmisén vehessenek részt a táborozók és a helybeliek. A tábortüzet így nem csupán a kolozsvári és nagyszebeni gyermekek, hanem a jegenyei ministránsok is körülülték, hogy az emléklap-osztás végül közös vagy éppen váltakozó népdaléneklésbe forduljon.

Jakabffy Tamás: „Remélem, az idei »kezdők« között is számosan akadnak majd, akik jövőre visszatérnek ebbe a körbe. Nem lehet szó nélkül elmenni ama sokrétű érték mellett, amivel gazdagodnak. Hisz nem csupán zenéről van szó, hanem hitről is, történelemről, nyelvről, a kultúra egészét illető ismeretekről, és nem utolsó sorban – az etnikai meghatározottságunk fölött – sajátságos európai identitásunkról is, amely (minden divatos szlogent félretéve) valóban meghatározó kellene hogy legyen ahhoz, hogy normálisan tudjuk élni ennek a földrésznek a peremén.”

A harminchárom gyermek táborozását a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Szatmár egyházmegyei Caritas támogatta – úgy érezhetjük: példaadó módon. Hisz bármennyire magáénak vallja is a katolikus egyház a gregorián éneket mint zenei anyanyelvét, helyi szinten legalábbis igen csekély figyelmet fordít oktatására és népszerűsítésére. Hadd bízzunk benne, hogy az efféle kezdeményezések – tanfolyamok, táborok, fesztiválok, egyéb szakmai programok – egyre inkább ráirányítják a figyelmet, és segítik tudatosítani azt, hogy ami a miénk, arra illik gondot fordítani.

Sch

(Részletek a Vasárnap 2002. július 12-i számában megjelent tudósításból)