Elena-Maria Şorban
Erdélyi középkori katolikus graduale-kódexek
0. Meghatározás
A katolikus középkori graduálék a mise saját énekeit – proprium misse – tartalmazzák, azaz: introitus – graduale – alleluia/tractus – sequentia – offertorium – communio (bevonulási, olvasmányközi ének, alleluja vagy böjti időben traktus, majd esetleg szekvencia, felajánlási és áldozási ének). E kódexek megszokott tartalma: temporale – sanctorale, vagyis az ünnepek és liturgikus időszakok az egyházi év rendjében –, majd a szentek miseénekei. A graduálé kodexek olykor ki vannak bővitve kyrialéval (a mise állandó részeit: Kyrie, Gloria, Sanctus, Agnus-tételeket tartalmazó résszel), illetve alleluiariummal, sequentionaléval.
A jelen közlemény a 2000-ben megvédett disszertációm egyik fejezetének („források”) graduálékról szoló részét foglalja össze. A kutatás folytatása előtt ugyanakkor alkalom arra, hogy felhívjam az Önök figyelmét e források jelentőségére, és felkérjem, értesítsenek, ha efféle kódexeket látnak.
1. A fennmaradt erdélyi középkori graduálé-kódexállomány liturgikus tartalom és rítus szerinti osztályozása
HUN: esztergomi rítus szerinti kódexek, amelyeket Erdély egész területén használtak.
SAX: erdélyi szász kéziratok, amelyek Erdély dél-keleti részén, azaz Brassó és Nagyszeben környékén voltak használatban. E közösség – független lévén az esztergomi érsekség joghatósága alól (exemptio) – megőrizte liturgikus hagyományait.
FRS: ferences kéziratok, amelyek tartalmilag általában egybevágnak a rend európai kódexeivel és pár regionális vonásokat kivételes esetben mutatnak (G10: Kapisztrán Szent János téetelek[1]).
2. Könyvtárak, amelyekben középkori erdélyi graduálékat őriznek:
- Batthy, Batthyaneum, Gyulafehérvár,
- Bruk, Brukenthal-könyvtár, Nagyszeben,
- MTA, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára, Budapest,
- OszK, Országos Széchényi Könyvtár, Budapest,
- PBv, Evangélikus „Fekete templom” levéltára, Brassó,
- PMed, Evangélikus plébánia, Medgyes,
- SCiuc, Csíksomlyói ferences kolostor könyvtára, Csíkszereda.
3. Az erdélyi kódexek neumatikus notációi
a. nhu, magyar notáció, a magyar kódexek sajátos jelrendszere, valamint ennek partikuláris variánsai, azaz erdélyi magyar neumás notáció (G4, nht) vagy a magyar kurzív (G7, nhc),
b. nMg, metzi-gót notáció, a szász forrásokban, esetleg egyéb elemekkel keverve: német (G1), illetve lengyel elemekkel (G6),
c. nqu, kvadrátnotáció, a ferences kéziratokban.
4. Források
4.1. Fő források
4.1.1. Katalógus-táblázat[2]
|
Nr. |
Bibl. |
Sign. |
Fol. |
Provenientia |
Not. mus. |
Contentum supplimentarium |
|||||
|
Datatio |
Locus |
Traditio |
Sanct. |
Kyriale |
Allel. |
Seq. |
|||||
|
G 1 |
ABv |
I.F.87 |
182 |
2/XIV |
Corona |
SAX |
nMg <germ. |
+ |
- |
+ |
+ |
|
G 2 |
Bruk. |
Ms.759 |
277 |
f.XVI |
Corona |
SAX |
nMg mens. |
+ |
+ |
+ |
+ |
|
G 3 |
SCiuc |
A.V.5. |
cha,1+ 110+8 |
XV-XVI |
Terra Siculorum |
HUN |
nhu |
+ |
+ |
+ |
+ |
|
G 4 |
Batthy. |
IX.57 |
114 |
XVI |
Terra Sicul. |
HUN |
nht |
+ |
+ |
(+) |
+ |
|
G 5 |
OszK |
Fol.lat. 3815 |
cha 185 |
1534 |
Vaduorhel |
HUN |
nhu |
+ |
+ |
- |
+ |
|
G 6 |
Batthy |
R.I.1. |
214 |
ante 1528 |
Externa,pro Clusium |
HUN |
nMg <pol. |
+ |
- |
- |
- |
|
G 7 |
Batthy |
R.I.96. |
152 |
XIV 1612> |
Felvidék Transsylv. |
HUN |
nMg nhc |
+ |
+ |
- |
+ |
|
G 8 |
SCiuc |
Cod.lat.3 |
182 |
1524 |
Somlyo |
FRS |
Nqu |
- |
- |
- |
+ |
|
G 9 |
MTA |
K786 |
cha 168 |
1681 1734 |
Somlyo Michaza |
FRS |
div. |
- |
- |
- |
- |
|
G10 |
Batthy |
R.I.3. |
cha 98 |
1730 |
Wynz Inferior |
FRS |
Nqu |
(+) |
- |
- |
- |
|
SE
1 |
PMed |
Inv.913 |
89 |
1450 |
Medyes |
SAX |
nMg |
- |
- |
- |
+ |
4.1.2. Megjegyzések az erdélyi magyar hagyományt képviselő
források provenienciájáról, tulajdonosairól, használóiról, egyéb
feljegyzéseiről
G3 – A székelyföldi, papírra írt graduálé a XV/XVI. századforduló helyi terméke.
Magyar neumákészlete gotizált írástechnikát mutat. Első oldalán Conventus... Csiksomlyoniensis A.D. 1680 használati utalás van. A 113. oldalon Kájoni János autográf tartalomjegyzéke áll, akrosztichon-vers In residencia Szárhegy és 1675 14. Aug. bejegyzések követik, a hátsó borítón kvadrát- és metzigót notácios dallambejegyzések (kép). Használóit illetően a G3 a G9 kódexszel együtt Kájoni nevéhez kötődik, de tartalma amannál lokálisan sokkal több sajátosságot mutat, mint ahogy paleográfiai, illetve liturgikai tekintetben is.[3]
Különleges dokumentumértékét a szokatlan – magyar, latin, esetleg román nyelvű – megjegyzések adják, amelyek a melizmák (alleluja, ordiarium-tételek) alatt beszúrva láthatók. Tartalmi beosztásuk (a három pont liturgikus szövegeket helyettesít):
· kiejtési követelménynek értelmezhető (alleluja-verzusok és Kyrie alatt):
– igen mongiad (f. 20v, 97v), mondihad (f. 23v, 41v, 47v), baratom... mongad igen (f. 37v), mondjad (f. 40)
– dicite f. 20v,
– dic... bone frater (f. 26v);
· hangszín-követelmények
– (f. 73v, sacerdos/chorus, szekvencia-félszakaszonként) ;
· intonálási követelmények: emeliied (f. 8 - l. FACS., utolsó sor; f. 26v), emeliii (f. 35v),
· szubjektív megjegyzések: ne mosoliogii (f.32v, Missa pro infirmis), tet igen jo (f. 36), segelj uram, istenseg (f. 38v), jaj ki yo (f. 57), segelj (96v), hála istenek... megfarrattam igen (f. 97),
· olyan megjegyzések, amelyek vagy tempó-utasítások, vagy népének-refrénekre utalnak, esetleg dallami hasonlatokra mutatván e refrénekkel haiida... haiia (románul?, f. 31), nosza huszarok (f. 37, 42v), ertok hosza... atyam fiai (f. 38),
· egyes darabok „szakmai-tolvajnyelvi” megnevezése: Sanctus "Rosombertus maior", "Rosombertus minor", "Jacet granum" (f. 50v–51; nem értelmezhető a Rosombertus, amely a G5-ben, f. 142, mint Sanctus Rosumberyl; a Jacet granum-kifejezés egy responzórium szövegkezdete a Becket Tamás-officiumban).
G4 – „Ujfalussy Graduálé” bejegyzései szerint: f.XXXIVv Istud Graduale
est Julia [?] Ujfalusiensis; f. XXXXXXXVII Graduale Ujfalusiensis.
G5 – utólagos bejegyzése: a Exaltabo te domine – Chorus dicat alta vocem offertorium mellett: No[s]za baratom (f. 16).
G6 – A kódex külső provenienciájára a metzigót notációban mutatkozó
lengyel elemek vallanak[4],
kolozsvári használata[5],
többek között azért feltételezhető, mert díszített iniciáléi – a nagy
ünnepeken túl – kizárolag Szt. Mihály és Mária bemutatása ünnepeinél vannak, ami
a kolozsvári Szt. Mihály plébánia és a kolozsmonostori kolostor dedikácioját
idézhetik.
G7 – Felvidéki eredetű kódex[6]:
f.141: Ez Gradualt 1612 esztendőben Conferalta az Istenben elniugodott
Ewregh Miklos Deák hozván magiar orzgbol. Requiem et. etc."; f.63v: Obiit
Gabriel Bethlen... 1629.
4.1.3. Tartalmi sajátosságok
G3 – temporale: az egyházi évnek csak a nagy, hagyományos ünnepeit tartalmazza (beleértve Transfiguratio, f.13 és Dedicatio, f.15), amelyek a Mária-ünnepekkel vegyülnek (f.1-15),
– commune sanctorum (f.15v–20),
– egyéb, ritkán előforduló „Úr-ünnepek” (De Sancto Spiritu, De corpore Christi, De sancta cruce, De spinea corona, De vulneribus Domini, f.20v–24v), és Mária-ünnepek (két De compassione beate virginis-mise),
– votív misék: contra pestilentiam, contra morbum seu pestem, contra paganos, alio modo, pro peccatis, pro pace, pro rege, pro peregrinis, pro infirmis, de sancta sapientia, de novo sponso et sponsa (f.26–33v),
– proprium de sanctis (Szt. Mihály, Szt. János születése, Szt. János evangélista, Szt. András, Szt. Katalin, Szt. Ferenc, Szt. Fábián és Sebestyén, de XIIII [sic!] auxiliatoribus – f.34–38),
– pro defunctis-mise (38v–9),
– egyéb commune sanctorum-tételek (f.39–40),
– Kyriale (f.40v–52),
– alleluiarium cum sequentionale (f. 52v–110v).
Mivelhogy az alkalmi tételek vannak túlnyomóan jelen, a G3 kiegészitő jellegű graduálé.
G4 – a Sanctorale Sz. László propriumot tartalmaz (f.CXXIXv),
– a rövid alleluiarium (CXXXXVIIv – CXXXXVIIIv) néhány verses Mária tételt közöl.
G5 – Transfiguratio Domini (f.115v–115bis számozatlan oldalakon), amelynek dallamai a GSB-vel összevetve variánsok;
– De V [quinque] vulneribus domini iesu (f. 126v–127, ez az ünnep nincs a GSB-ben);
– cantio "Ave verum";
– népének bejegyzett szövege (Veni Sancte Spiritus átköltés) Jővel Szent Lélek Uristen, lelkenknek vigassága, f. 131, amelyet Kájoni is lejegyzett (SZENDREI 1981, 34).
4.2. Kiegészitő források
4.2.1. Erdélyi neumatikus misszálék a XIV–XV. századokból, amelyek
az erdélyi szász hagyományt képviselik, a Brukenthal-könyvtárban: Ms.665, 595,
596, 597, 598, 599, 600, 601, 602, valamint egy nagydisznódi misekönyv (Nagydisznód/Heltau,
evangélikus plébánia) és egy székelyföldi missale (katolikus plébánia,
Gyergyószentmiklós).
4.2.2. Legfontosabb magyarországi források
– Missale Notatum Strigoniense ante... in Posonio (kiadva, l.alább)
– Graduale Strigoniense s. XV/XVI (kiadva, l.alább)
4.2.3. Erdélyi protestáns források
– Gesangbuch... Benjamin Fiebick, 1616.
– Graduale oder geistliche geseng und Psalm... wie sie in der
Teutschen Kirchen zu
Klausemburg gesungen werden... geordnet durch den Ersamen Laurentium Budaker...1622,
– Öreg Graduál..., Gyulafehérvár, 1636.
– Cantionale das ist Gesangbuch... Andreas Wirmenius.., Homoród,
1650–54.
5. Ősszefoglalás helyett
Összehasonlítására a magyar hagyományt képviselő magyar rítusú források javaslandóak, azaz a táblázatbeli G3, G4, G5, G6, G7 graduálék. Egy határozottabb kutatási vonal: GSB – G5 – G4 – G3, amelyekkel érdemes lenne az Öreg Graduált is összevetni.
Egy másik, számottevő eredményeket igérkező kutatási terület az Öreg Graduálnak a korai erdélyi német forrásokkal való összevetése.
VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIA
Graduale Ecclesiae Hungaricae Epperiensis
1635. Musicalia
Danubiana 9/A–B, Ed. Ferenczi Ilona, MTA ZTI Budapest, 1988.
Graduale Ráday saeculi XVII. Musicalia Danubiana 16, , Ed. Ferenczi
Ilona, MTA ZTI Budapest 1997.
[GSB – “Bakócz-Graduálé”]– Graduale Strigoniense s. XV/XVI, I-II, Ed. Janka Szendrei, MTA ZTI Budapest, 1993.
Missale Notatum Strigoniense ante 1341 in Posonio, Ed. Janka Szendrei, Richard Rybarič, Budapest,1982.
BÁRDOS, Kornél, szerk., Magyarország zenetörténete, 2. 1541–1686. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990.
KURTA, József, Az Öreg Graduál századai Erdélyben, Erdélyi Református Egyházzenei Füzetek 8., Kolozsvár, 2002.
SZENDREI, Janka, A magyar középkor hangjegyes forrásai, Budapest, 1981.
SZENDREI, Janka, Középkori hangjegyírások Magyarországon, Budapest, 1983.
SZIGETI, Kilián, Két
középkori erdélyi graduálé eredetének kérdése, in: Magyar könyvszemle 1970, 129–172 old.
ŞORBAN, Elena-Maria, Liturgikus énekek Kapisztrán Szent János tuszteletére. Battyhaneum, Ms. I.3, in: Zenetudományi irások 1998, Kriterion Könyvkiadó – MTA Zenetudományi Intézet, Bukarest – Budapest, 1999, 52–57 old.
ŞORBAN, Elena-Maria, Muzica gregoriană în Transilvania medievală, disszertáció, Cluj-Napoca, 2000, www.hhrf.org/schola/dok_tar/romana/tort/sorbanmain.html.