Péter Éva

A régi és mégis új Passió

Unitárius Közlöny (Kolozsvár), 2006/4. 10–11.

Nagy öröm tölti el a levéltárak, könytárak poros, időkoptatta iratai között búvárkodó kutatót, amikor olyamit talál, amit már (vélhetőleg) elfeledtek. Elfelejtették, pedig értékes és szép. Elfelejtették, mert az ember mindig valami újat keres, mert az ember azt gondolja: ha nem „halad a korral”, akkor műveletlennek, maradinak tartják. Pedig ami régi és értékes, azt érdemes elolvasni, meghallgatni és megtanulni.

Az Erdélyi Unitárius Egyház levéltári iratai között húzódott meg évtizedekig az a kéziratos, teljes kottás passionálé, amelyet Kozma Mihály 1747-ben készített. A négy evangélium szövege alapján összeállított (ún. kompillált) passió, valamint Jeremiás próféta könyörgése és siralmai egy most megjelent CD-ROM segítségével ismertté válhat széles körben is a kolozsvári Schola Társaság és vezetője, Jakabffy Tamás jóvoltából (az új kiadvány kizárólag számítógéppel használható).

E passionálé keletkezését megelőző korban, a XVI. században a protestáns istentiszteleti zene a középkori énekkincsre támaszkodott. A reformáció követői anyanyelvre fordították a középkori énekanyagnak azokat a tételeit, amelyeknek szövege részint szentírási eredetű, részint az új hitvallási keretek közé illeszthető költői alkotás volt. Később a történelmi változások következtében a XVII. század végétől háttérbe szorult a protestáns egyházak gyakorlatában a magyar nyelvű gregorián zene, mert tudatosan kerülték mindazt, ami a középkori egyházra emlékeztetett. Ám az erdélyi unitárius egyházközségekben a passióéneklés hagyománya tovább élt, sőt egyes helyeken a mai napig fennmaradt, és buzgón gyakorolják. Ma, a megújulást kereső reformátorokhoz hasonlóan egyesek az egyházi zene megújítására való törekvésükben az őskeresztény kor egyházzenei gyökeréig nyúlnak vissza.

A Kozma Mihály passionáléját bemutató CD-ROM betekintést nyújt az erdélyi unitárius kéziratos énekeskönyvek történetébe; megjelöli az eddig ismert források pontos lelőhelyét; részletes bemutatást nyújt a passióéneklés módjáról, adatokat közöl a passionálé koráról, terjedelméről, tartalmáról, a kötet címlapjáról, méretéről, állagáról és nem utolsó sorban a címlap utáni és a záró lapokon található bejegyzésekről. Közli a passió szövegét és kottáját eredeti formájában, valamint mai átiratban. A két változat egymás mellett is megjeleníthető és összehasonlítható; olvasható és tanulható. A kiadás az érdeklődők számára tartalmazza a passionálé nyomtatható változatát is.

Különleges értéke e kiadványnak az, hogy a passió meghallgatható. Ez pedig nagy segítséget jelenthet annak, aki tanítaná, és azoknak, akik nagypénteken el szeretnék énekelni. A passiót a kolozsvári Schola Gregoriana Monostorinensis tagjai szólaltatják meg. Az énekegyüttesnek nagy gyakorlata van a korabeli egyházi, liturgikus énekanyag szakszerű, magas művészi szintű bemutatásában.

Kétségtelen, hogy a hagyomány folytonosságának megszakadása miatt manapság sok protestáns fülének idegenül hat a gregorián zene. Még akkor is, ha anyanyelvünkön hangzik. Ám e zenében rejlő objektivitás, egyszerűség, tisztaság alkalmas eszközöket nyújt a Szentírás üzenetének átadására. A frissen megjelent CD-ROM olvasható anyaga szakszerű segítséget nyújt a régi értékek újra-felfedezéséhez, megértéséhez; a hangzó anyag pedig követendő példát állít a felfedezett régi értékek megőrzésére, továbbadására, a szép hagyomány folytatására.

Hallgassuk ezt a régi és mégis új passiót, bízva abban, hogy a többi, még könytárak, levéltárak mélyén rejtőző érték sem válik a feledés áldozatává. Jeremiás próféta szavait alkalmazva: az élő vizek forrását ne cseréljük fel repedezett kutakéra (Jer 2,13).