Névnap: Szervác, Imola. Egyéb névnapok: Bartos, Belán, Gellért, Gerda, Glória, Gyöngyi, Imelda, Ofélia, Róbert, Roberta, Solt.

A latin Servatius név német Servaz rövidülésébôl keletkezett a Szervác név, de lehet, hogy ez a rövidülés belsô, magyar keletkezésû. Jelentése: megszabadított.

Katolikus naptár: Szent Szerváciusz napja. Napi igék: ApCsel 18,1-8, Zs 97, Jn 16,16-20.
Református naptár: Áldozócsütörtök. Napi igék: 3Móz 27, 1Kor 13, Zsolt 24.
Evangélikus naptár: Mennybemenetel ünnepe. Napi igék: Zsolt 110,1-5.7, Lk 24,50-53.
Görög katolikus naptár: Urunk mennybemenetele.
Zsidó naptár: Ijjár hónap 27. Ómerszámlálás 42. napja. Jaum kippur kóton.

Nem hagyhatjuk szó nélkül

Ha én (nem tudni, milyen forrásból származó vagyonú) dúsgazdag, magyar vállalkozó volnék, akkor az várnám el az RMDSZ-tôl, hogy körmeszakadtáig harcoljon az adószintek csökkentéséért, illetve azért, hogy a visszaforgatott profit után ne fizessek adót; kormánytagként szállítsa le a vámilletékek szintjét, töröltesse el a luxusadót, csökkentse a benzin, energia, földgáz árát...

Ha munkanélküli volnék, elvárnám a szövetségtôl, hogy közpénzekbôl munkahelyeket teremtsen, ahol nekem, s hoppon maradt társaimnak legyen hol dolgozni...

Ha kisnyugdíjas volnék, azt követelném az RMDSZ- tôl, hogy harcolja ki az újgazdagok drasztikusabb megadóztatását, hadd fizessen az újburzsuj többet az államkasszába, a társadalombiztosítási járulék ne 7, hanem legalább 20 százalékos legyen, mert hát nekem is meg kell élnem valamibôl...

Ha istenhívô, egyházfô volnék, felszólítanám az RMDSZ-t, hogy harcolja ki az abortuszt lehetôvé tevô törvény eltörlését, a mûvi vetélés megtiltását, viszont ha sokgyermekes anya lennék, akkor vehemensen tiltakoznék az ellen, hogy egy újabb abortuszellenes törvény bevezetése következtében még vagy öt rajkót kelljen megszüljek...

Ha a szûkebb pátriámban többségben élô székely volnék, akkor már régen elfogott volna düh, s azt követelném a soron levô RMDSZ- kongresszustól, hogy maradéktalanul mondja ki: nekem azonnal, de már holnaptól területi autonómia jár, rögtön biztosítsa nekem és komáimnak a kollektív kisebbségi jogokat, engem nem érdekelne az egyéni jog, meg a személyi elvû és kulturális autonómia, nekem az Egész kellene, cakpakk, szôröstôl, bôröstôl, mert én amúgy is nagyjából azt teszek, amit akarok, persze amit a törvény megenged...

De ha a sárba süppedt kis mezôségi faluban a többszáz román mellett élô, csóró, "korgó gyomrú" magyar paraszt volnék, aki negyed- , ötödmagával maradt meg a hajdan még népesebb magyar közösségbôl, akkor befognám a számat, vagy azt üzenném az udémérés fônököknek, hogy lassan a szóval és a testtel urak, mert önök fôzik, s mi isszuk. A kollektív jogot mi négyen ugyan kitûzhetjük a kapura, de csak arra volna jó, hogy legyen mire köpködjön a többség...

Ha én román volnék (a rosszabbik fajtából való), elvárnám az RMDSZ-tôl, hogy vezetôi húzzák be fülüket, farkukat, legyenek hálásak a román népnek, amiért ezer éve kegyesen megtûri a "bozgorokat" a Kárpátok lábánál; hogy vessen véget a pimasz követeléseknek, simuljon bele a Nemzetbe, mely volt olyan toleráns, hogy eddig nem fojtotta belé a szót az aberrált követelôzôkbe...

Persze: "Ha én zászló volnék, mindig csak lobognék", ha máshol nem, hát az RMDSZ kongresszusának helyt adó csíkszeredai épületen, hadd lássa a nagyvilág, hogy fontos dolgok történnek odabenn. De nemcsak "nemzeti színû", "sávos" lennék, hanem legszívesebben égszínûen, kéken lobognék, hogy hirdessem: legyen végre béke már!

Hát ezt egyeztessétek össze Bélák, Lászlók, Elôdök, Tiborok, Györgyök, Gáborok, Gyulák, Attilák...

Szerencsére én "csak" újságíró vagyok. Drukkolok Nektek. Aztán majd megírom a véleményemet. Még akkor is, ha közületek rá senki sem kíváncsi. Majd elolvassa János bácsi, Juli néni, s esetleg elmondja: fején találtam a szöget. Vagy hogy jó nagyot tévedtem. Elvégre demokrácia van. Csaknem tíz éve harcoltuk ki a véleménymondáshoz való jogot. Nekem ez a legfontosabb!

MÁTHÉ ÉVA

Primakov nem önként távozott

Jevgenyij Primakov nem önként vált meg kormányfôi tisztségétôl, hanem az államfô váltotta le - erôsítette meg szerdán Jurij Zubakov, az orosz kormány sajtószóvivôje annak kapcsán, hogy a kormányváltozásról szóló elsô hírek szerint Primakov "lemondását" fogadta el Jelcin elnök. Az orosz hírügynökségek is javították gyorshíreik elsô változatát, amely még a kormányfô lemondásáról volt. Primakov kedden a duma frakcióvezetôivel megtartott találkozóján is azt erôsítette meg, hogy Oroszországnak stabilitásra van szüksége, s ezért nem kíván lemondani a miniszterelnökségrôl. A leváltott orosz kormányfô még szerdán kora délután elbúcsúzott minisztereitôl és munkatársaitól, s átadta az ügyeket a frissiben kinevezett Szergej Szytepasin ügyvezetô miniszterelnöknek. Az orosz tôzsde a részényárak jelentôs, 5-10 százalékos esésével reagált a kormányváltozásra. A NATO szóvivôje nem volt hajlandó kommentálni az eseményt, orosz belügynek tekintve azt.

Hogyan szavaznak Temes megye RMDSZ- küldöttei

Kedden délután kongresszus elôtti egyeztetésre ültek össze a Temes megyei RMDSZ-küldöttek. Kulisszák mögötti információ szerint a kongresszus legnagyobb érdeklôdéssel várt momentuma a koszovói helyzettel kapcsolatos állásfoglalás, illetve annak megfogalmazása lesz. latolgatták az elnökválasztási esélyeket, s arra a következtetetésre jutottak, , hogy Markó Béla a kongresszusi küldöttek 60-70 %-át élvezi, bár a verseny nem dôlt el. A Temes megyei küldöttek különben saját belátásuk szerint szavazhatnak egyik vagy másik jelöltre.

Ki keveri a... MANPEL- kártyákat?

(E-mailen) – Számtalan fejezete van annak a botrányos történetnek, mely a marosvásárhelyi bôrfeldolgozó vállalatról szól. A most MANPEL nevet viselô, világszerte híres kesztyûgyár (kiváló bôrkonfekciót is készít) élete akkor bonyolódott igazán össze, amikor 1996-ban a MEBO szisztém szerint privatizálták a vállalatot. Akkor Ágoston Margit volt az igazgatónô, a fôkönyvelô pedig Székely Sándor. Mindketten megbecsült, kiváló szakemberek, s talán a gyár ma is virulna, ha ôk nem kezdenek háborúskodni egymással. De a történet nemcsak errôl szól. A vállalati vagyon hatvan százalékának (a többi elment kuponokra) elosztásakor történt egy kis bibi, ami a máig tartó botránysorozat kiinduló pontja. A dolgozók úgy vélik: Ágoston Margit és 11 társa, (mind az ô emberei az Igazgatótanácsban és másutt, a gyárban) rengeteg részvényt vásároltak (több milliárd lej értékût - egyenként), míg nekik azt mondották: csak a fizetésükkel garantálhatnak részvényvásárláskor, tehát maradtak a picinyke részvénycsomagokkal. Míg a vezetôség tudta: a profit, osztalék is garancia lehet. Ettôl robbant ki a háborúskodás. Persze - amint ez lenni szokott - a tömeg elégedetlenségét sokan meglovagolták. Az Ágoston-csapat és a Székely csapat számtalan pert indított egymás ellen. Közgyûlési határozatokat fellebbeznek, vállalati pecsétek hollétérôl, jogosultságokról, jogtalanságokról, és még tudj'Isten, mirôl vitatkoznak. Közben a gyár lassan elfogy, mint égô gyertyaszál. Ennek más okai is vannak, mint a belsô háborúskodás. Például az, hogy az orosz piac nagyjából összeomlott, oda ment eddig a kesztyûk zöme. Másrészt a nyugati partnerek egyáltalán nem kedvelik a konfliktusos román részvénytársaságokat. Inkább máshová mennek, még ha az áru nem épp olyan jó minôségû, mint a marosvásárhelyi. Mert ehhez kétség nem fér. * A vállalati belháború egyik legszégyenletesebb fejezete kedden délelôtt következett be, amikor az eddig betegszabadságon levô Székely Sándor és a dolgozók egy csoportja megpróbált bemenni a gyárba, de a bent levôk ezt fizikailag megakadályozták. Ablaküvegek törtek, elôkerült a gumislagg, spriccelt belôle a házi készítésû "vízágyú", majd a rendôrség is kivonult, késôbb pedig Florea prefektus próbálta menteni a menthetetlent. Jelenleg Ágoston Margit igazgatónô ül a menedzseri irodában, ilyenkor ki van tiltva Székely Sándor és csapata. De voltak olyan hónapok, amikor Székely Sándor foglalta el ugyanazt az irodát, és akkor Ágoston Margiték voltak kitiltva. * Dióhéjban ennyi a történet, de hogy mi minden van még emögött, azt még sejteni sem lehet teljes egészében. Tény, hogy a MANPEL az a vállalat, ahol az alkalmazottak zöme magyar nemzetiségû. Ez a város "legmagyarabb" cége. És ezelôtt pár évvel a legsikeresebb volt. Forgatókönyvekhez, provokációkhoz szokott elmém azt is sejteni véli, hogy nem véletlen ez a súlyos, elhúzódó konfliktus. Dehát bizonyítékok nemigen vannak. A cég történetében a keddi incidens csak egy közbeesô állomás volt. Május 27-ére az Ágoston-csapat közgyûlést hirdetett. Miközben Székely Sándor is törvényes igazgatónak tekinti magát. (Máthé Éva)

A Zsinat nyilatkozott és halasztott

(Telefaxon) – Dr. Csiha Kálmán és Mártha Ivor, az Erdélyi Egyházkerület püspöke, illetve fôgondnoka a Romániai Református Egyház Zsinata 1999. május 11-i határozatképes ülése után sajtótájékoztatón hozták nyilvánosságra a zsinat nyilatkozatát, amelyet megküldtek szerkesztôségünknek is. * "Az 1999. május 11-re összehívott zsinat a mindkét kerület elnöksége által aláírt hivatalos meghívó alapján szabályszerûen ült össze. A zsinati ülésen megjelent tagok kijelentik, hogy: 1. A Romániai Református Egyház zsinati egységét meg akarják ôrizni. 2. Nem kívánnak beleszólni egyik egyházkerület, így a Királyhágómelléki Egyházkerület belsô ügyeibe sem. Ezekre nézve az egyházkerületek testületei illetékesek, tiszteletben tartva a Kánon rendelkezéseit. 3. A zsinat kánonalkotó és legfôbb intézôtestület és nem fellebbezési fórum. Erre a zsinat Fegyelmi Bizottsága illetékes. 4. A zsinat fenti feladatai mellett a Kánon egyes szakaszainak HITELES ÉRTELMEZÉSI jogával egyedül rendelkezik (Kánon I. Fôrész 8. par.). Ennek alapján foglalkozott a 27 királyhágómelléki aláíró MEGKERESÉS c. felterjesztésével. A felterjesztés szerzôi között zsinati tagok is vannak, akiknek biztosított joguk, hogy a zsinathoz forduljanak. 5. Megerôsítik a Zsinati Állandó Tanács 1999. április 8-án Nagyváradon tartott ülésének mindkét kerület képviselôi által titkos szavazással hozott határozatát, amely a MEGKERESÉS-t a zsinat elé utalja. (Ez nem a belsô ügyekbe való illetéktelen beavatkozás szándékával történt, hanem abból a ténybôl adódóan, hogy a kérdés napirendre tûzését a zsinat alkotó tagjai is kérték és a Kánonjogi Bizottság is javasolta.) 6. Kifejezik sajnálatukat afölött, hogy a MEGKERESÉS-sel kapcsolatos mértéktartó, tárgyilagos értelmezés nem talált kellô megértésre. Sajnálattal állapítják meg, hogy a Zsinati Állandó Tanácson már visszavont vádak ismét megjelentek az írott és elektronikus sajtóban. 7. A Romániai Református Egyház Zsinatának megoldandó feladatai vannak, ezért folyamatosan mûködnie kell. Jelen körülmények között megtárgyalásra, elfogadásra vár a református egyház FEGYELMI SZABÁLYZATA, az egyházi karitatív intézményekkel kapcsolatos KERETSZABÁLYOZÁS, a KÁNON elsô két fôrészével kapcsolatos módosítások megtárgyalása. A teljes KÁNON állami megerôsítése nem tûr halasztást. 8. Figyelembe véve a fentieket és ugyanakkor a Királyhágómelléki Egyházkerület 1999. május 7-én tartott közgyûlésének határozatát szem elôtt tartva — a zsinat 1999. május 11–12-re összehívott ülését 1999. június 10–11-re elnapolja. Ezt a további tárgyalások kedvezô kimenetelének reményében teszi. 9. Amennyiben a zsinat elnapolt ülésének új dátumán a zsinati tagok közül egyesek nem jelenhetnek meg — a zsinat élni fog a Kánon I. fôrésze 164. par.-ban elôírtakkal: "A HATÁROZATOKAT A JELENLÉVÔK SZAVAZATÁNAK ÁLTALÁNOS TÖBBSÉGÉVEL (FELE + 1) HOZZÁK. HATÁROZATHOZATALHOZ A TAGOK EGYHARMADÁNAK A JELENLÉTE SZÜKSÉGES." (RMSZ)

Sabin Gherman Erdély–Bánát Függetlenségi Ligával fenyegetôzik

(MÚRE-hírcsere) – Miként tegnap rödviden beszámoltunk róla, Ion Iliescu és pártja az ítélôtáblánál fellebbezett a Pro Transilvania Alapítvány bejegyzése ellen, mivel látszólag az alkotmány adta lehetôségek keretei közötti tevékenységeket vállal fel, valójában alkotmányellenes tömörülés. Iliescu szerint az alapítvány bejegyzéséhez szükséges engedélyt nem Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi, hanem a belügyminiszternek is alá kellett volna írnia a kormány nevében. * Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter a Szabadságnak elmondotta: a Pro Transilvania Alapítvány statútumának láttamozására — azaz arra, hogy jogilag nem tartalmaz-e rendellenességeket — ôt kérte fel a kolozsvári bíróság. — Az ok világos — mondotta. — Azért engem, mert az alapítvány tevékenységi tervének számtalan kisebbségügyi vonzata is van. Hogy rajtam kívül kit kért, illetve kit nem kért fel a bíróság, az nem tartozik az én hatáskörömbe. * Sabin Gherman úgy vélekedett, hogy Iliescuék inkább a Bivolaru-üggyel foglalkoznának, mint egy polgári kezdeményezés elindításának akadályozásával. "Azért került statútumunk végül a kisebbségügyi miniszter kezébe — mondta Gherman —, mert nem háborúra készülünk, hanem a kisebbségek közötti megértés és tolerancia harcosai vagyunk. Ha viszont illegalitásba kényszerülünk, nem marad más hátra, mint az Erdély–Bánát Ligát létrehozni. Ez pedig lavinát indítana el." (A Szabadság nyomán)

Magyar felfedezésû szupernóva az égen

(Mûholdon) – Extragalaktikus csillagrobbanást, egy új szupernóvát fedezett fel és figyelt meg a Magyar Csillagászati Egyesület egyik amatôr csillagásza április 30-án éjjel. Berkó Ernô csillagász a Nagy Medve (Ursa Major) csillagképben található NGC 2841 jelû galaxisról készített felvételeket, amikor a galaxis külsô tartományában észlelte a fénylô jelenséget. A Nemzetközi Csillagászati Unió elismerte független felfedezésnek a magyar megfigyelô által észlelt, idôközben az "SN 1999by" jelöléssel ellátott jelenséget, jóllehet azt elsôként a kaliforniai Lick Obszervatórium szupernóva-keresô programjában részt vevô, a távoli galaxisokat automatikusan fényképezô távcsô regisztrálta. A mostani felfedezést megelôzôen magyar amatôr csillagképfigyelô 1994- ben, míg azelôtt 1885-ben büszkélkedhetett hasonló sikerrel. (Az MTI nyomán)

Cannes-i filmfesztivál - bombariadóval

(Mûholdon) – Lapzártakor kezdôdött Cannes-ban a leghíresebb európai filmfesztivál, az utolsó a 2000. év elôtt. Az Arany Pálma díjért 22 filmet neveztek be. A díjat május 23-án ítélik oda. A nyitó film Nyikita Mihalkov mûve (Le Barbier de Sibérie), amely francia-orosz-olasz-cseh kooprodukcióban készült. A sorozatot a brit Oliver Parker filmje (An Ideal Husband) zárja 23- án. A fesztivál díszvendége Faye Dunaway színésznô. A zsûri elnöke David Cronenberg kanadai rendezô. A 22 versenymû közül 11 európai, 6 amerikai és 5 ázsiai. * Egy nappal a cannes-i nemzetközi filmfesztivál megnyitása elôtt kedden pokolgépet találtak a földközi-tengeri város központjában. A rendôrség közlése szerint a plasztik robbanótöltet gyújtószerkeszete csütörtököt mondott. A pokolgépet szatyorba rejtették, amelyet kora reggel fedeztek fel egy forgalmas utcán, egy ház elôtt. (Az MTI nyomán)

Félreállított megyei bizottság

(Telefaxon) – Bármennyire nyilvánvalónak tûnik a háromszéki betegbiztosító létrehozása körüli méltánytalanság, sokak véleménye szerint súlyos törvénytelenség, Bukarestben nem talált megértésre a megyei önkormányzat vezetôtestületének állásfoglalása. A reklamáció nyomán a megyébe érkezett ugyan Cristel Cretu, az országos betegbiztosító alelnöke, meghallgatta az érveléseket, ám ott, a "csúcsvezetésben" úgy döntöttek, nem a megyei szinten egyeztetett és megválasztott betegbiztosítói vezetést, hanem a Bukarestben kijelölt testületet ismerik el. Így - egyebek mellett - a megyei etnikai összetételt is leképzô képviseletet félreállítva, már-már "etnikai tisztogatással" felérô vezetést bíztak meg a betegbiztosító irányításával. A megyei konszenzussal létrehozott testület mellôzése arra utal, hogy nincs apelláta az ügyben. Azaz, a megyei tanácsnak volna még egy lehetôsége a jogorvoslásra, hiszen az általa delegált személyének visszahívási lehetôsége némileg módosíthatna a helyzete. milyen kár, hogy a józan belátást, a harmóniát önkényes fôvárosi döntések helyettesítik. (Flóra Gábor)

Az utolsó pár száz méteren...

(Helyben) – ... fut már az RMDSZ-kongresszus szekere, s a 24. órában mind többen szeretnék a csíkszeredai eseményen kívül is hallatni hangjukat. * Ilyen célt szolgál a szerkesztôségbe érkezett Nyílt levél, amelyben Bitay Ödön Sepsiszentgyörgyrôl azt üzeni a küldötteknek: a kongresszusi plakát sugallta mérföldkô-szerepe akkor lesz e fórumnak, ha helyreállítja az erdélyi-romániai magyarság egységét, s ehhez megismétli 1997-es javaslatát: a kongresszus mondja ki a párttá alakulás szükségességét, s az RMDSZ helyett legyen Romániai Magyar Néppárt! * Katona Ádám és az Erdélyi Magyar Kezdeményezés nagyváradi keltezéssel ismerteti a kongresszusnak benyújtott jobbító szándékú javaslatait az RMDSZ programjához, miszerint a romániai magyarság legyen a nemzetközi élet autonóm szereplôje; a szövetség szorgalmazza az egyidejû magyar és román állampolgárság kivitelezését az egész erdélyi magyarságnak; ellenôrizhesse a román–magyar alapszerzôdés 1201-es ajánlással kapcsolatos elôírásai szigorú betartását; világítsák át szigorúan az RMDSZ-vezetôket; illetve személyes javaslatként: kezdjék el a Partiumi területi autonómia kialakítását. Érvei: e területen "a romániai magyar nemzeti közösség össz- lélekszámának több mint egyharmada él. Ugyanakkor földrajzi és etnikai jellege miatt ez a térség rendkívül elônyös az ún. regionalizmus jegyében Románia egésze számára a NATO és az EU felé tájékozódásra, Románia remélt majdani csatlakozásának meggyorsítására, megkönnyítésére". * Kolozsvárott - tudósít bennünket Kisgyörgy Réka - május 11-én még egy utolsó egyeztetésre összesereglett a megyei küldöttek tanácsa, hogy Csíkszeredában lehetôleg egységes álláspontot összekovácsolva jeleníthessék meg a kolozsváriak igényeit. A jelenlévôk a már megtett javaslatok mellé további újabb és újabb módosításokkal álltak elô, hiszen szerintük e kongresszusnak fordulópontnak kell lennie a romániai magyarság sorsában. Vissza kell szerezni a tagság megingott hitét és reményét - hangoztatták. Az elnökválasztáson kívül szóba kell kerüljön az egyetem ügye, az SZKT jövôjét, a különbözô autonómia- formák esélyeit, az alkotmánymódosítás szükségességét, meg kellene hirdetni az operativitás parancsát. * Megyei RMDSZ- küldöttgyûlést tartottak a múlt hét végén Déván, ahol a hozzászólók felvetései nyomán a Hunyad megyei magyarság mai helyzete rajzolódott ki. Megye elnöknek Borbély Márton dévai mérnököt választották újra, továbbá határozat született az ügyvezetô elnöki tisztség visszaállításáról - tudósított az ülésrôl Kun Árpád ref. lelkipásztor. (RMSZ)

* MÁJUS 11-12 * Fôvárosi lapok, hírügynökségek nyomán: Botok, kövek, bezúzott ablakok, víztömlôk, csendôrök, ordibálás és erôszak a marosvásárhelyi Manpel Rt. kapujánál. A kesztyûket az igazgatók fordították ki (Romania libera). * A kormányátlakítást nagy titokban készítik elô (Romania libera). * A búzaválság egyetlen jele: a termelôk már nem adják 1500-ért a kenyérgabona kilóját (Romania libera). * A képviselôk eldöntötték, hogy nyilvánosságra lehet hozni a szekuval együttmûködôk dossziéit. Kivételt a diplomaták és a titkosszolgálatok tagjai képeznek (Adevarul). * Az egészségügyi miniszter levelet intézett a kormányfôhöz, mert képtelen kiadni a fizetéseket. Az orvosok 95 százalékát vissza kellene minôsíteni, ha be akarja érni a jelenlegi pénzügyi kerettel (Adevarul). * Az ellenzéknek, hogy megbuktassa a kormányt, 19 szavazatot kell elhódítania a koalíciótól (Adevarul). * Pénz helyett csak közleményeket kapnak az Albina Bank kliensei (Adevarul). * Az állam két nap alatt 8,9 millió dollárt és 2,7 millió márkát vett kölcsön a lakosságtól (Mediafax). * Iosif Constantin Dragan emberei Új-Moldova és Orsova között negyven méter magas Decebal-fejet vésnek a sziklába (Adevarul). * Uránércért átfúrták volna a hegyet az ukránok a határ alatt? - kérdezik a szakemeberek, akik furcsa hangokat hallanak a Máramaros megyei Poienile de sub Munte falu közelében a föld mélyébôl (Adevarul). * Szilágysomlyó lakosainak kérésére Maniu- szobrot állítanak fel a városban (Transilvania jurnal). * Az állatállomány egy részének értékesítésével a Comtim kisebb, de hatékonyabb lesz (Curentul). * Samoila Joarza ügyész ellátogatott Gyôrtelekre, Magureanu villájához, a polgármesteri hivatalban pedig számos dokumentumot lefoglalt (Ziua). * Csapó, Katona és Tôkés ismét felvetik Erdély autonómiájának kérdését (Cotidianul). *Az Albina Bank sorsáról csütörtökön döntenek (Cotidianul).* A nép választottjai nemcsak a parlamentben alszanak. Iuliu Pacurariu demokrata párti képviselô elszunnyadt a kormánykeréknél. A karambolban nem vesztette életét senki (Ev. zilei). * A szenátus a nyelvhasználat elfogadásával elsimítja az elnöki tisztség felé vezetô utat Markó Béla elôtt (Ev. zilei). * A volt szeku rövidesen kézzelfoghatóan bebizonyítja, hogy Romániát rég beszervezett külföldi ügynökök vezetik (Romania Mare). * 1 USD = 14 966 lej, 1 Euró = 16 107 lej, 1 DM = 8235 lej, 1 g arany = 133 909 lej (május 10). *

Jakabffy Napok '99

"Koszovó után semmi sem lesz az – nem lehet az! – a nemzetközi életben, mint eddig volt. Sem az ENSZ, sem az Európai Tanács, sem az EBESZ, sem a nemzetközi kisebbségvédelem nem maradhat ugyanaz. Vagy lesznek új rendezôelvek, hatékonyabb konfliktusmegelôzô és -kezelô mechanizmusok a nemzetközi életben, vagy a világ újra és újra egyre veszélyesebb konfliktusokba bonyolodik bele." Szabó Tibor, A Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke vélekedett így a múlt hét végén Szatmárnémetiben, a két világháború közti nagy kisebbségi politikus, Jakabffy Elemér emlékére – ezúttal már ötödik alkalommal – rendezett nemzetközi konferencián. Magyarország és a határon túli magyarság kapcsolatairól és annak külföldi vonatkozásairól szólva kijelentette: "A szomszédos országok számára fontosabb lett a Magyarországhoz való közeledés, hiszen Magyarország már a NATO tagállama és így például a magyar–román határ NATO-román határrá alakult át. Magyarország felértékelése maga után vonja a határon túli magyar közösségek felértékelôdését is. A kulcsszó a türelem, az integrációra való érettség egyet jelent a határon túli magyarok jogos igényeinek kielégítésével".

Az új európai gazdasági, politikai rend és hatása Közép-Kelet-Európa országaira! Ez volt a címe a kétnapos rendezvénynek, melynek a szatmári római katolikus püspökség adott otthont. A megjelenteket Reidl Rudolf prefektus, Amma Zoltán vikárius (Reizer Pál Püspök nevében) és Muzsnay Árpád, az EMKE allenöke, a konferencia fôszervezôje üdvözölte. Valóságos régiós találkozó volt, hisz Szlovákiától, a Vajdaságig, Kárpátaljától Szlovéniáig mindenünnen, ahol csak jelenttôsebb számú magyarság él eljött két-három neves közéleti és politikai személyiség. Egy ilyen beszámoló nem törekedhet a teljességre, ezért elsôsorban az érdekesebb, gondolatébresztôbb elôadásokból ragadunk ki részeket. Balogh András, a Magyar Külügyi Intézet fôigazgatója többek között hangsúllyal szólt arról, hogy a kisebbség szerepének felfogása az eddigiekhez viszonyítva számukra elônyösen kezd változni. Mind többen vélekednek úgy Európában, hogy az emberi és kisebbségi jogok elsôbbséget élveznek a szuverenitással szemben. Székelyhidi Ágoston történész és Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke a globalizációs kihívásokról és az ezzel kapcsolatos lehetséges válaszokról értekezett. "Ha nem elég erôs a közösségi tudat, akkor a globalizáció elnyomja a közösségi értékeket. A nemzeti önépítô politika lehet a kiút" – hangsúlyozta Székelyhidi professzor. Pomogáts Béla a transzszilvanizmus, az erdélyi tudat fejlesztését igen fontosnak tartja számunkra az említett kihívások ellensúlyozásában. A regionális tudat ma sokfelé éled és erôsödik Európában. Az írószövetség elnöke többek között a franciaországi bretonokat említette. Ma már csak 6 százalékuk beszéli a breton nyelvet, mégis egyre erôsebb az igény az önálló kulturális intézmények kialakítására. Bárdi Nándor a magyar kisebbségi önszervezôdés történelmérôl, Benedek Gyula a kisebbségi asszimilációról értekezett.

Nagy érdeklôdés várta Markó Béla és Frunda György elôadását. És a hallgatóság nem csalódott, hisz mindketten igen alapos és átfogó képet adtak mai helyzetünkrôl, felvázolták esélyeinket. Markó Béla katalóniai útjának élményével kezdte. Alig negyed százada Katalóniában még tilos volt az anyanyelvet használni, nemcsak az oktatásban, hanem még az utcán sem, a katalán nyelv a családi otthonok falai közé szorult. Ma Katalóniában autonómia van, és a katalán nyelv hivatalosan is használt nyelv. "Lám, álmodni szabad és kell is! A mai helyzetet a katalánok türelemmel és kitartással érték el. Hittek a változásban, ezért a legnehezebb idôkben is kitartottak. Ezért is ne siessünk elzárni a jövônkbe vezetô utakat. Nem biztos, hogy ma jól látunk, megfelelôen ítélünk meg minden esélyt!… Lám, ma Spanyolországban a katalán szavazatok jelentik a mérleg nyelvét. Az ô szavazatukon áll vagy bukik a kormány. S ez komoly esélyt jelent számukra az egyenjogúság tényleges megvalósításában, törekvéseik elérésében". A belsô változásokról szólva Markó Béla elmondta, hogy az adhat ugyan esélyt, de nem független a külsô változástól. Alapvetôen függ esélyünk attól, hogy mi történik körülöttünk!

Frunda György szenátor az Európai Tanácsban végzett tevékenységérôl szólt, ottani tapasztalatait osztotta meg a jelenlévôkkel. Elmondta, hogy egyre nagyobb a felismerés: a nemzetiségi problémákban a megelôzésre kell helyezni a hangsúlyt. Sokkal könnyebb a bajt megelôzni, mint egy olyan súlyos konfliktust kezelni, mint a koszovói. Ezt a szemléletváltást az is kifejezi, hogy az utóbbi években több kezdeményezés született a nemzetiségi problémák megoldásában, mint a korábbi ötven esztendôben. Az EU elfogadott egy olyan határozatot is, amely lehetôvé teszi, hogy helyi közösségek oktatásügyben is jogorvoslást kérhetnek. Ha szükséges, akár az erdélyi magyar egyetem ügyében is segítséget kérhetünk az EU-tôl, miután az itthoni eszközök kimerültek, nem vezetnek eredményre. "Nekünk csak egy nagy csapdánk lehet. Nevesen az, ha Románia kimarad az integrációból. Isten óvjon bennünket ettôl, mert az ezzel járó elégedtlenség elôször rajtunk csattan!"

– A rendszerváltáskor a legnagyobb kihívás az volt a határon túli magyarság számára, hogy miként tudja megfogalmazni viszonyát és igényét a többség felé. Nemcsak az autonómiát, hanem olyasmit is, hogy egyenjogúság vagy társnemzeti viszony. Napjainkban a legnehezebb válaszolni az olyan kérdésekre: mi legyen a magyar nemzettel, hogyan tudjuk megteremteni a magyar egységet, újrafogalmazni a nemzetet? És megtalálni az új nemzetideát úgy, hogy ne kelljen módosítani a határokon. Egyáltalán lehetséges a magyar nemzet tagjai számára a közös jövô? – töprengett mindnyájunk nevében Duray Miklós. A kettôs állampolgárságról azt mondta: bár a szlovákiai magyarok is nagyon szeretnék, a jelenlegi viszonyok közt kivihetetlennek látszik. Ehhez elôször is az adott két ország közti viszonyt kellene megváltoztatni. Duray Miklós szerint inkább a "külföldi magyar státusz" megteremtése és megadása látszik könnyebben kivitelezhetônek!

Figyelmet keltett Brenzovics László kárpátaljai, Gönc László és Bencze Lajos lendvai, és nem utolsósorban Szôllôsy V. László vajdasági politikusok, illetve történészek elôadása is. Utóbbi, a vajdasági Magyar Kulturális Szövetség fôtitkára, elmondta: Dudás Károly elnök azért nem jöhetett el Szatmárnémetibe, mert katonaköteles és nem hagyhatja el az országot. Kérdésre (RMSZ) válaszolva kifejtette: az igaz, hogy a tartalékos állományhoz tartozó magyarokat nem viszik ki a Vajdaságból, de Koszovóban sok magyar sorkatona, elsôsorban kiskatona kénytelen harcolni!

… A vitát Kötô József, Szabó Tibor és Frunda György foglalta össze (korábban Komlós Attila, aki külön elôadást is tartott az egyházak és az integráció hatásairól, Csapó József szenátor és Varga Attila képviselô vezette). Több más meghívottal együtt a konferencián jelen volt Bitay Károly, a Magyar Köztársaság kolozsvári fôkonzulja és Dobos László író, a Magyarok Világszövetségének Kárpát- régiói elnöke is. A kétnapos rendezvény Jakabffy Elemér sírjának ünnepélyes megkoszorúzásával és partiumi kultúrtörténeti kirándulással zárult.

SIKE LAJOS

Mert a Kárpátokon innen mostanság is a mellébeszélés dívik, a fôvárosi sajtó a nemrégiben kirobbant búza- meg kenyérügybôl is politikai botrányt igyekezett kavarni, részben sikerrel. Hiszen az ügyben már indítvány is készül, amit a parlament elé visznek, a miniszter menesztését követelvén. Pedig a búzahiány csak következménye annak az agrárpolitikának, mely tíz éve nem tudott olyan irányt szabni a hazai agráriumnak, hogy az biztosíthassa az ország ellátását, s netán exportra is jusson fölöslegébôl.

Esztendôk óta az idôjárás és a kétkezi munkáját nem sajnáló földmûves önfeláldozásának függvényében alakult az ágazat hozama, mely statisztikai összevetésben az aggasztónál is súlyosabb, immár katasztrofális állapotokat tükröz. Állításunkat az állattenyésztés adatainak arányításával illusztrálnánk. Ha bízhatunk a 10 évvel ezelôtti (1989-es) statisztikában, akkor az ország szarvasmarha- állománya 6 292 000 fôt számlált, a tavaly viszont már csak 3 160 000-et. Juhot Ceausescu diktatúrájának utolsó esztendejében 16 452 000-et tartottak, 1998-ban azonban csak 9 500 000-et. És felére csökkent egy évtized alatt a baromfi- (113-ról 65 millióra) és a sertésállomány is (11 671 000- rôl 6 800 000-re). A növénytermesztés apadását a paltagon maradt földek hektárjain is lemérhetjük. Mert az ágazat, de fôként a kistermelôk pénztelensége immár krónikussá lett, mert a támogatásnak nevezett gazdajegyrendszer az infláció okán, meg a késedelmes kuponkiosztás miatt lassan a döglött ló patkójánál is kevesebbet használ.

Tavaly a búzahozam a korábbinál alacsonyabb volt, és mivel a malom- meg sütôipar a termelôk nyakán szeretne élôsködni, az önköltségi árat sem akarta megfizetni a kenyérnekvaló kilójáért, és így nem tartalékolt idénre. Most az állami tartalékhoz folyamodna, mert a piacon megugrott a parasztbúza ára, s az úgymond nem is megfelelô minôségû. (Az import – fôleg a magyar – körüli oda-visszatáncolásokról most ne szóljunk.)

Idén a tavalyinál is kevesebb búzát aratunk. Legalábbis erre enged következtetni a kalászosok telelése, az, hogy a pénztelen gazdák a kevesebb területre vetett gabonáikat sem voltak képesek mûtrágyázni, vegyszerezni, a nagyobb hozamot biztosítandó. S ha az idôjárás így folytatja, puliszkánakvaló sem terem elegendô az idén. A termelôk joggal panaszkodhattak, hogy nincs ára a gabonának. Ám a helyzet fonákságát demonstrálja az, hogy közben a húsárak is rendkívül alacsonyak voltak (az élô állat árára gondolunk, melyet a feldolgozók szorítanak le, hogy ôk is az állattartók kárára "írhassák" termelésük hátékonytalanságát, amit persze, befolyásol az egyre romló lakossági vásárlóerô is.) S közben a temesvári COMTIM-et átszervezô illetékesek úgy döntenek, felszámolják az óriáscég tartalékait, azaz olcsó hússal és olcsó sertéssel árasztják el a piacot, ami szintén az állattartók, és részint az élelmiszeripar kárára megy.

A 18-as földtörvényt módosítani hivatott és a joggal elvárt restitutio in integrumot szolgáló újabb törvényes szabályozások a parlamentben vajúdnak, az ágazatban nem indult be a területek tömbösítése, a szövetkezés, a teljes vertikumú integrálódás, melyek nélkül hatékony gazdálkodásról szó se lehet, EU-s csatlakozásról még kevésbé. Apad hát az ágazat hozama, veszélyben az ellátás, de apad a gazdatársadalom azon rétege is, mely föld- és jószágszeretete okán vállalja a gazdálkodást. Az átmenetbôl való kilábalás elhúzódása súlyos gondokkal szembesítheti nemcsak az agráriumot, de az ország egész lakosságát is, mely – élén a hatalom képviselôivel(?) – nem alapozhat a létfontosságú ágazatban is csak az importra, amire egyébként idén úgy sincs pénz…

FERENCZ L. IMRE

"A mûvészet szárnyain az ember messze száll. Aki megunta a szennyet, az apró krajcáros gondokat, aki szenved, háborog vagy megbántottnak érzi magát, az csak a szépségben találhat vigaszt és kielégülést" - e Csehov-idézet olvasható a Csíki Játékszín színházavató elôadássorozatára szóló meghívón.

A csíkszeredai színház gondolata már több mint egy éve született meg néhány lelkes Csíki ember fejében. Azóta bár még nem volt beindítva a mozgalom volt kinevezett vezetô tanács. Furcsa módón pont errôl a városi tanács által jóváhagyott listáról lemaradt több olyan személy is, akik az ötlet elgondolói és lelkes támogató voltak, helyükbe kerültek mások, akik azonban különbözô okokra hivatkozva nem vállalták el kinevezésüket. Azóta eltelt közel egy év, és íme itt állunk a Csíki Játékszín avatója elôtt, néhány órával. A színháznak ma már használatra kapott épülete, igazgatója van és az ígéretek szerint hamarosan saját társulata is lesz. Bár a mostani megnyitón még nem saját elôadással , de ennek reményében hívtak vendégeket, így a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagjait, akik Moliere A fösvény c. vígjátékával lépnek színpadra május 14-én, az elôadás rendezôje Parászka Miklós. Másnap a marosvásárhelyi színmûvészeti fôiskola Szentgyörgyi István Tagozata Karácsony Benô Rút kiskacsa c. zenés bohózattal lépnek fel. Az esemény elôtt Parászka Miklós igazgatóval, illetve Tompa Gábor rendezôvel beszélgettünk el.

Mikor értesült ön elôször a Csíki Játékszín megalakításának gondolatáról?

Egy évvel ezelôtt hallottam, hogy itt színház létesülhet. Egy közösség önbecsülésének megnyilvánulása, hogy színházalapításra adja a fejét.

Milyen koncepciók vezérlik majd a színház ezévi programját, az évadot?

Az elsô számú követelmény az, hogy Csíkszereda közönsége nagyon színvonalas színházi elôadásokat láthasson. Ezután jün a hogyan kérdése. Válaszunk, hogy elsô osztályú színészek bevonásával saját produkciókat hozzunk létre és a repertoár kiegészítô részében vendégelôadásokat hívjunk meg a különbözô erdélyi magyar színtársulatoktól.

Egyesek megkérdôjelezték azt, hogy kisvárosban jelenleg lehetne színházat telepíteni. Többen azt mondták, hogy csak egyszerû próbálkozásról van szó és nincs jövôje. Hogyan látja ön mindezt?

Egyszerûen, e földgolyó oly kicsi, és az évek annyira múlnak, hogy mulatságos dolog azt méricskélni, hol kisebb vagy hol nagyobb az esély, hogy valami szépet vagy igazat nyújthassunk a közönségnek, valami olyan fontosat csináljunk, ami mindenkinek jó. Szerintem nincsen különbség sem egy fôvárosi színház, sem egy születô színház tekintetében.

Az elmúlt évben a marosvásárhelyi végzôs színis Csíkszeredába jöttek, de akkor eléggé vonakodtak attól, hogy felvállaljáka csíki színházban való részvételt. Az idei végzôsök vajon kötélnek állnának?

Részben megértem vonakodásukat, hiszen négy- öt-hat-hét-nyolc fiatalnak önmagában elindulni e vállalkozással nagyon kockázatos és nagyon-nagyon nehéz. De mindenképpen szükség van a fiatalokra. Ezzel a gondolattal én az idei végzôsöket,és az elmúlt évfolyamok végzôseit is, akik már különféle színházaknál szerzôdésben vannak, meg fogom keresni, pályázatot hirdetünk a számukra, ugyanakkor meg kell szólítanom a pálya legjobbjait, azokat a középkorú vagy idôsebb színészeket is akiknek a mûvészi rangja és atapasztalata bevonható e keretbe. Gondolom, ez növeli a színházalapítás esélyeit.

A csíkszeredai Játékszín befogadó színházként is mûködik majd. Mennyire áll fenn annak a lehetôsége, hogy a csíki közönség ugyanakkor a szatmári Északi színház elôadásait is megnézhesse Csíkszeredában, hiszen már rég nem voltak városunkban.

Valamikor valóban törzsközönségünk volt a csíkszeredai közönség. Az elmúlt évtizedben mind kevesebb lehetôségünk volt erre. Biztos, hogy lesz rá mód, hiszen pontosan ezért szeretnénk a befogadó színházi jelleget fenntartani és folytatni, hogy ernyôje alatt kiépülhessen itt egy olyan szellemi-anyagi bázis és társulat, amely majd késôbb egyre inkább önmagát vállalva, önálló társulattá fejlôdhet. A következô évtôl is kiegészítjük a repertoárt színvonalasabb elôadásokkal, esélyt adva a csíkszeredai nézônek, hogy láthassa az erdélyi magyar színházakban születô legjobb elôadásokat. És nem csak az erdélyi magyar színházakat, hiszen a határon túlról is vonzhatunk majd ide jó produkciókat.

Tompa Gábort a kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatójával még az elmút év decemberében, csíkszeredai könyvbemutatóján beszélgettünk el a Csíkszeredában születô színházról.

Ön mint rendezô, hogyan látja - van esély arra, hogy egy kisvárosban ma színház jöjjön létre ?

Több olyan kisváros van Európa-szerte, ahol komoly színházak jöttek létre. A színház nem úgy születik, hogy kinevezünk egy épületet színháznak és akkor találunk egy igazgatót is melléje. Nagyon nehéz több színházat, többszáz kilométerre egymástól vezetni, csodálom és tisztelem Parászka Miklóst, hogy ô ezt elvállalta, és remélem, mindkettôt komolyan tudja majd csinálni és bírja is szusszal. A kérdés úgy tevôdik fel: ha van egy csapat, egy alkotó közösség, néhány olyan színházi ember, akik együtt gondolkodnak és akik meg tudnak teremteni egy társulatot, amelyben egy közös, hosszútávra tervezett mûvészi programot akarnak megvalósítani, úgy gondolván, hogy az a közeg, mely lehet a sajátjuk is, netán kinevelhetô, megszülethetik egy jó színház. Erdélyben a színházak éppen a minôséggel , a minôség követelményeivel küzdenek, vagy egyáltalán nem is küzdenek, hiszen legtöbb társulat számára elegendô volt az, hogy létezik és megpróbált abból megélni, hogy azt bizonygatta, milyen nehéz helyzetben van, olyan színházon túli missziókat nyilatkoztatva ki, amelyeket nem biztos, hogy fel is vállalt és mûvészileg csak gyengíteni tudnak egy színházat. Minél inkább nemzeti-politikai missziókat vállal fel a színház, annál gyengébbé válik mûvészileg. Meg aztán a színészképzés is elég válságos helyzetben van, nem mennyiségileg, hanem minôségileg, ezért elég nehéz egy igazán erôs színházat létrehozni, holott a Székelyföld lehet, hogy megérdemelne egyet, hiszen azt mindenképp mondhatom: itt, Csíkban a kolozsvári színháznak mindig értô és érzékeny közönsége volt. Sokszor nagyobb sikere volt egy haladó törekvést képviselô elôadásunknak, mint otthoni székhelyünkön. Azt már nem tudom megállapítani, hogy milyen gyakran lehet egy komoly elôadást elôadni egy kisvárosban, lehet hogy kevesebbszer, kétszer-háromszor megtelik a színház és ünnepé válik, ha egy-egy színtársulat ide ellátogat. Ezért egy olyan modellt kellene létrehozni, ami nem feltétlenül kötôdne egy állandó színtársulathoz, hanem egy olyan színházhoz, amelynek van egy mûvészi vezetôje, egy technikai, adminisztratív, gazdasági csapata, és létrehoz néhány olyan produkciót, amelyet válogatott szereposztással tud megvalósítani magyar színészekkel itthonról, vagy a határon túlról. Két-három önálló produkción kívül jelentôs hazai, magyarországi és európai elôadásokat hívhat meg. Azt hiszem, ez a modell továbblépést jelentene a hazai színházi felépítésen belül. Nagyon féltem az újonnan létrejött színházakat, hiszen lám, Udvarhelyen is létrejött egy színház, a különbôzô populista demagógiáktól, az úgynevezett népszínháztól, ami nem igazán minôségre épül. Nem biztos, hogy a színháznak az a feladata, hogy most rögtön olcsó szórakozást nyújtson, hiszen ehhez van már más, sokkal olcsóbb intézmény.

Már közel három hónapja, hogy megkezdôdtek a csíkszeredai Mûvelôdési Ház felújítási munkálatai, amelyek eddig 40 millió lejt emésztettek fel - tájékoztatott Szederjesi Ferenc, a színház gazdasági igazgatója. Mindenesetre, május 14-én, pénteken négy év után elôször lesz elôadás a csíkszeredai Városi Mûvelôdési Házban - az esemény nem mindennapos, mert új színház születik.

Lejegyezte: DACZÓ DÉNES

Kolozsváron immár harmadik éve renoválják a bábszínház helyiségét. Nem hiszem, hogy lenne még egy város, ahol ily nyomorúságos körülmények közt mûködne bábszínház. Amikor a hajdani folyosót valamikor az ötvenes évek elején közmunkával a jövendôbeli bábszínészek, díszlettervezôk, kivitelezôk, világosítók fallal lezárták, és kialakították az ország talán legkeskenyebb (3 m szélességû) bábszínházát, azt hitték, hogy egy Kolozsvár nagyságrendû város, adván valamicskét hírnevére, felépít majd egy olyan helyiséget, melyben méltó módon elhelyezhetik a román tagozattal kibôvült bábszínházat. Nem így történt. A hajdani cipészinasokból, vasúti munkásokból, lokupecekbôl és munkakerülôkbôl kialakult politikai vezetôk nem tudták, de nem is akarták megérteni, hogy miért is van szüksége Kolozsvárnak bábszínházra. Ettôl függetlenül a társulat mindenkori tagjainak következetes kitartása, az a szándék, hogy ilyen módon szóljanak a közönséghez, amely nem mindig gyerekekbôl tevôdött össze felejhetetlen elôadásokat eredményezett, mint a Karnyóné elôadása, mely színháztörténelmi eseménnyé nôtte ki magát. A bábszínház nem csak a városban, de határainkon túl is messzemenôen bizonyította: mûvészet a javából, amit csinálnak.

Az 1989-es események után minden józanul gondolkodó ember azt hihette volna, új emberek, új idôk következnek. Nem így volt. Maradt minden a régiben. A bábszínház tengette életét úgy, ahogy lehetett. Az épületet renoválni kell. A kolozsvári PUCK bábszínház elôadásait – mind a román, mind a magyar szekció – évek óta ott tartja, ahol befogadják ôket. A legújabb bemutatója a magyar szekciónak az Apáczai Csere János Líceum dísztermében volt, amikor is Lázár Ervin elbeszélését bábszínpadra alkalmazta Láng Zsolt; rendezô Varga Ibolya, báb- és díszlettervezô Filep Szilárd- Zsolt, zeneszerzô Lászlóffy Zsolt.

A Szegény Dzsoni és Árnika bábjáték két részben, szereplôi: Dzsoni – Urmánci Jenô, Ármika – Soós Emôke. A többi szerepeket György László, Jakab Ildikó, Csortán Márton és Csáki Csilla alakította. Zenélt még Imre Vilmos Zoltán; világosító Nagy Attila, hangosító Nagy András.

Hegyi Rékától, a magyar tagozat vezetôjétôl kérdeztük, miért pont ezt a darabot vállasztották?

– Lázár Ervin meséje kisgyermekekhez szól, így várható volt a kedvezô fogadtatás. Varga Ibolya, a darab rendezôje azt szerette volna, ha a gyerekek egy új stílusú elôadással ismerkednek meg, amely összeköti a mesevilágot a jelenkorral, a hétköznapokkal. Technikailag a hagyományos bábjátékot követi az elôadás, kihangsúlyozódik a szöveg. Az elôadás egyik erôssége, hogy többféle bábtechnikát alkalmaz a rendezô. Élô színész, árnyjáték, kesztyûsbábu és óriásbábu. Ez a kavalkád érdekes módon nem árt az elôadásnak, mert a színészek teljes "erôbedobással" igyekeznek megoldani nem kis feladatukat. Csortán Márton és Csáki Csilla az élô szereplôk, ezenkívül még 4 és 3 szerepet játszanak különbözô bábukkal. Szerepeiket jól felépítették, beszédük tisztán hallható, mint ahogy a többi bábos is e téren szorosan a nyomukban jár. Külön kell szólnunk a zeneszerzôrôl, Lászlóffy Zsoltról, aki elsô alkalommal szerzett bábszínházi elôadáshoz zenét, és talán ô közelítette meg a legjobban a szöveget és azt az elvárást, amit egy ilyen jellegû elôadás a gyermekeknek adhat. Ebben segítségére lehetett az, hogy gyermekkorában a bábszínházban Vermessy Péter zenéjével találkozott, aki pont ezelôtt 60 évvel született, és 20 éve nincs közöttünk. Hatással volt rá a társulat lelkesedése, zenei próbák mindig ott voltak, ahol valaki megszánta ôket, és helyet adott az épület nélküli bábszínháznak. Még a szabad ég alatt is próbáltak. Mindez nem látszik a kész elôadáson, mert az ifjúság, az alkotni vágyás, az adni akarás lendülete legyôzi az akadályokat, és reméljük, ha valaha eljön az az idô, hogy a színház méltó helyre költözhet, akkor a sokkal jobb körülmények a mûvészi színvonalon is nagyot emelnek.

CSOMAFÁY FERENC

Kettôs ünnep színhelye volt május 2-án a Nagyenyedi Református Vártemlom. Dr. Tôkés István teológiai professzor alkalmi igehirdetése után a vasárnapi iskolások anyák napi mûsora következett. Lázár Emôke, Fodor Enikô vallástanárok és Domokos Gyöngyi nyelv szakos tanárnô irányításával a kisiskolások és óvodások népes csoportja versben és éneknek köszöntötte az anyukákat, nagyanyákat, a jelenlevô nôszemélyeket. Szép és hangulatos volt, de ennél még szebb és még hangultosabb lett volna, ha mikrofon is rendelkezésükre állott volna a kicsinyeknek, hogy csengô, csilingelô hangjukat ne csak az elsô sorokban, hanem valamennyi jelenlevô meghallhatta volna. A hangulat mintegy kiegészítéseképpen szólalt meg a továbbiak során Fórika Éva zenetanárnô irányítása alatt a kollégium vegyeskara, mely Bárdos Lajos megzenésítésében Balassi Bálint Mennyei seregek, valamint Berkesi Sándor Laus viventi Deo c. kórusmûvét adta elô. Ezt követôen Józsa Miklós kollégiumi magyar szakos tanár Áprily Lajos enyedi költô és enyedi tanár személyiségét ecsetelte ünnepi beszédében. Majd Pásztori-Kupán Zsuzsanna diáklány alkalmi éneke után a Te benned bíztunk eleitôl fogva c. énekkel zárult az ünnepi istentisztelet.

Az ünnepség második része a várudvaron folytatódott. Református lelkipásztorunk enyedi történelmi múltunk megszállottjaként munkálkodva hozta létre az egykori épület romjain a napjainkban Áprily-ház nevet viselô multifunkcionális épületet, mely egy tágas gyülekezeti termet, ifjúsági termet, jól felszerelt könyvtárat s a kollégiumi diákok használatára modern számítógépekkel fölszerelt komputertermet foglal magába. Az épület falára elhelyezett Áprily Lajos-dombormû leleplezési ünnepség kapcsán dr. Csávossy György író, költô, dramaturg, Nagyenyed, Csombord és egész Erdély közismert személyisége méltatta az ünnepelt költô nagyságát, valamint Lôrincz Lehel, egykori kollégiumi diák, szobrászmûvész s egyben a dombormû kivitelezôjének mûvészi tehetségét, akinek keze nyomán a várudvaron díszeleg a Széchenyi István-, valamint a Hermányi Dienes József-emlékplakett, a kollégium udvarán a pár évvel ezelôtt fölavatott Apafi Mihály- emlékszobor.

Az elhangzott beszéd után Székely Herta XII-es képzôs diák Áprily Lajos Vallomás c. versét szavalta, majd ismételten a Fórika Éva tanárnô vezette kórus lépett színre.

Végül pedig, valamennyiünk kellemes meglepetésére, Markó Béla RMDSZ-elnök kapott szót. A kollégium dísztermében zajló találkozójuk munkálatait megszakítva – melyen a soron következô csíkszeredai kongresszus elôkészítésének utolsó simításait végezték – jöttek át in corpore, részt venni a leleplezési ünnepségen. Ez alkalommal rögtönzött beszédének befejezô szavait idézem: "Annak az Áprily Lajosnak az emléke elôtt hajtunk fejet, aki elválaszthatatlanul kötôdött ahhoz a szülôföldhöz, amelyért itt ma is küzdük, amelyet itt ma is meg akarunk tartani és át akarunk vinni utódainknak is. Áprily Lajos költészetében leírhatatlanul szép föld Erdély. Áprily Lajos költészetében leírhatatlanul szép szülôföld, szép ország Erdély. Ezt a leírhatatlanul szép szülôföldet idézi fel Enyedi csend c. csodálatos versében is. Ezért emlékezünk most itt Áprily Lajosra s ezért hajtunk most fejet emléke elôtt!"

E szavak után, Pásztori-Kupán István lelkipásztor felkérésére a leleplezést Gilyén Ferenc, ny. ref. lelkipásztor, Áprily Lajos egykori kollégiumi tanítványa végezte el, ezáltal is jelezvén, hogy ünnepelt költônk emléke jó kezekben van Nagyenyeden.

A költô arcképét ábrázoló dombormû a Beszélgetés a földdel c. versének alábbi sorait tartalmazza:

"Ó föld: Cenkalja, Ôrhegy, templom- árnyék,

sok karthauzi-szegfûs cinterem,

van-e rögöd, mely nem halállal áldott

s van-e köved, mely delejtelen?"

GYÔRFI DÉNES

Mi, erdélyi magyarok nem tagadhatjuk, hosszú évtizedek alatt szinte megszoktuk már, hogy az erdélyi magyar irodalom sorsa csupáncsak 3-4 kiadóra legyen bizva. S ez az állapot szinte természetesnek tûnt, mert egyértelmû volt az, hogy így ezeket az állam könnyebben ellenôrizhette, s ha úgy volt kedve,… könnyebben be is szüntethette. Ám hogy a Kriterion Könykiadó, amely mindig a legszínvonalasabb maradt ez évtizedek alatt, továbbra is fennmaradt, ez nemcsak csoda, hanem talán mindannyiunk közös teljesítménye. A bukaresti Kriterion Könyvkiadó korábbi helyzetének elemzése után, hadd pillantsunk körül kissé a kiadó kolozsvári "portáján" is.

• Igazgató úr, milyen jelenleg, és hogyan módosul a továbbiakban a Kriterion Könyvkiadó kolozsvári fiókszervezetének a sorsa? – errôl foggatjuk Géczi János urat, e fiókszervezet vezetôjét.

– Elsôsorban pontosítanom kell, nem vagyok igazgató, tulajdonképpen a kolozsvári részleg mûszaki szerkesztôje vagyok, s mint "rangidôs" mindenféle fönöki beosztást is vállalnom kellett; könyvekrôl beszélünk… ugye? Hát, elsôsorban nincs pénz, vagyis mi már nagyon érezzük azt, hogy nincsenek olavasók. De hát, ennek ellenére könyveinket mi továbbra is ki fogjuk adni, s várjuk, természetesen, azt a pillanatot, amikor lesz pénz is, és olvasók is lesznek,… és a kiadó létében nem lesz ez az óriási gazdasági válság annyira érezhetô. Ez a gazdasági válság annyiban nyilvánul meg, hogy a könyvsorozatainkat továbbra is tartjuk, a Romániai magyar írók-sorozat további kiadványait, valamint a diákoknak szánt Kincses könyvtár-sorozatot. Mivel az olvasók nem nagyon vásárolnak, ezért jobbára az egyéni köteteink maradnak el. S ez a legnagyobb baj, mivel így többnyire a hazai élô írók könyveit nem tudjuk kiadni s igazából felkarolni, pártolni. De ennek ellenére, mégis sikerült ezekbôl egy-két címet legalább évente kiadni. Gondolok Egyed Emese kötetére, az elmúlt évben s valahogy összehozzuk idén a Lászlóffy Csaba kötetét meg még egy-kettôt az év végéig.

• Mégis, melyek azok a könyvek, amelyek segítségével a Kriterion kiadó hajója ki tudott eddig is evezni ezekbôl a zavaros vizekbôl? Mert begyûjtve, aztán meg valahogy megforgatva azt a kis tôkét, ami összegyûlt ezekben az oly zsúfolt idôkben, ezt a kiadó valahogy szét tudta osztani munkatársai és alkalmazottai között. A Kriterion imázsa ugyanis kívülrôl szemlélve nem föltétlenül a "nyomorról" szól, hanem az olvasó mégis azt látja, hogy milyen jó az, hogy létezik és szüntelenül meg-megújul valami, s talán végsô soron a Kriterion koncepciója is. E könyvek permanens módon ott vannak a könyvesboltokban, a könyvespolcokon, s ha az olvasó ember bemegy egy ilyen boltba ötször-hatszor,… hetedszer talán meg is vásárol valamit… úgyhogy, vannak talán más szempontok is…

– Hát, reméljük, hogy talán… már harmadszorra megveszi. A dolog valójában nagyon egyszerû. Ezt úgy kell elképzelni, hogy itt, a mi udvarunk tele van gödrökkel. A támogatási rendszer, ami mûködik és amit az állandóan újraszervezôdô magyarországi minisztériumok azért biztosítanak, csak annyit jelent, hogy mi, úgy ezelôtt három-négy évvel elindultunk egy halom földdel. És akkor mi ezt a földet rakjuk halomból halombam, egyik lyukból a másikba, s próbáljuk betömni a repedéseket. S hogy most már ennél a gödrös példánál maradjunk,… maradt egy-két betömetlen gödör is mögötünk. E támogatásról tudnunk kell, hogy nagyon rossz koncepció szerint osztják szét, mivel e támogatás elve az, hogy "mindenki kapjon egy keveset": valahol valakinek fenn az az érdeke, hogy kb. 60 kiadó részesüljön e támogatásból és 200 mû, és nem gondol arra, hogy "rendesen" elosztva elegendô volna 20 kiadó, hogy azt a 200 nagyon fontos dolgot kiadja. Mert magyarán arról van szó, hogy ha megkapjuk az állami minisztériumi támogatást (mert hogy magánszemélyek nem támogatnak bennünket), akkor nekünk nem csak erkölcsi, de konkraktuális, anyagi elkötelezettségünk is az, hogy e támogatott könyveket kiadjuk. A támogatás pedig úgy van kitalálva, hogy e tulajdonképpeni "veszteséget" kapjuk meg. De valahol valakik ezt az összeget nagyon megnyírbálják. S akkor az történik, hogy ha 10 millió lejre van szükségem ahhoz, hogy kiadjak egy könyvet, nekem az kb. 30 millióba kerül, de optimista vagyok, és azt mondom, hogy e 30 milióból 20 millió lej megtérül, mert e "harmadszorra betérô" olvasók ebben az értékben könyvet vásárolnak, s akkor, ha e maradék 10 millió lejt nekem a határon túli magyarok minisztériuma "megadja", akkor ezzel minden rendben is van. De e minisztérium ezt az összeget valamilyen formában nem adja ki nekem, vagyis, ennek az összegnek csak a felét kapom meg. Tehát ez azt jelenti, hogy ha – ennél a tízmilliós példánál maradva – én ezt az említett 10 milliós nyomdaköltségû könyvet kiadom, akkor már induláskor 5 millió lej értékû a veszteségem. S ha ez az adósság megsokszorozódik – mert 8-10 könyvet szoktunk évente kiadni – , akkor ez azt jelenti, hogy kb. 2-3 könyvet ki tudunk adni, a többire viszont nem jut pénz. S ebbôl a helyzetbôl származik az, hogy a lyukakat tömjük állandóan, s számuk állandóan nô. Pillanatnyilag úgy áll a kiadó helyzete, hogy piacosak a könyveink, vásárolják ôket: lenne néhány szavam arról, hogy Marosvásárhelyen miért nem lehet könyvet eladni, de ebben a témában a húrt tovább ne feszegessük. Abban a pillanatban – csak hogy mindenki értse, miról van szó –, ahogy e támogatás megszûnne, azt hiszem, a Kriterion könykiadón kívül még számos más kiadó létezése is kockázatossá válna. Egyszerûen nem volna pénze, lehetôsége tevékenységét tovább folytatni. A másik igen fontos tényállás, ami mûködésünket súlyosbítja, az az infláció. A terjesztôk csak úgy hajlandóak a könyveinket kifizetni, hogyha eladták már ôket, vagyis úgy átlagban csak 2 hónap múltán kapjuk meg a pénzt, s ha durván utánaszámolunk, 10 könyv közül csak 6–7-nek térül meg az ára. Tehát 3-at már elveszítettünk. Ez azt jelenti, hogy a terjesztôi rendszernek a hibája vagy az infláció miatt mi a példányaink 30%-át nem adjuk el. Költünk a terjesztésre (könyveinket becsomagoljuk, postázzuk, kihordjuk), tehát ez is a veszteségben van, s néha az az érzésem, hogy az volna a legjobb, hogyha egy olyan kiadót lehetne csinálni, amely ne kapjon támogatást senkitôl – mert akkor ugye, könyveinek egyharmada veszteségben van –, és hogy az inflációt is kikerülje,… egyáltalán ne adjon könyvet ki…

• De hát az illetô szerkesztôben mégiscsak benne van az a – nevezzük így! – maradék remény, energia, ami arra készteti, hogy nap mint nap bejöjjön a szerkesztôségbe, könyveket szerkesszen, s aztán útra bocsássa ezeket, s hogy ily módon – ha oly kevéssel is – néhány méterrel, lépéssel mégiscsak tovább tolja a kiadó "földes" szekerét…

– E számoknál maradva, nemcsak jóslataim vannak, hanem konkrét meglátásaim is. A piacot itt egységesen kell felfogni, értem ezen a magyarországi, illetve a hazai, romániai magyar piacot. Tehát hogyha itt nálunk a könyvpiac beszûkül, s Magyarországon még a hatalmas infláció miatt sem szûkül be, akkor az egyetlen értelmes meglátásom nekem az, hogy olyan könyvet kell kiadni, amely mind tartalomban, kiállásban, illetve árban is kompetitív, azaz versenyképes és így eladható is, minkét piacon. Meglátásom az, hogy nem 60 rossz kiadónak kellene léteznie, s nem 60 könyvkiadót kellene a Határon Túli Magyarok Hivatalának támogatnia, hanem valamilyen nagyon-nagyon szigorú szempont szerint kiválasztva csak néhányat, tehát azt a tízet-húszat, amelyet könyvkiadásra valóban alkalmasnak talál. S abból a pénzbôl olyan könyveket kellene kihozni, amelyeket tényleg el is lehet adni, és ha itthon nem, akkor legalább Magyarországon. Hiszen jelenleg, ami az általunk kiadott könyvek minôségét illeti, nagyon jól állunk.

Kérdezett: KISGYÖRGY RÉKA

Morfondír

Ha ötven esztendôm egyenlegét megvonom, a mérleg nyelve a plusz felé billen. Nem panaszkodhatom, ezért nem is teszem. Kórházban keveset voltam, bíróságon is csak kétszer. Elôbb még rövidnadrágosan, valami jelentéktelen közlekedési ügyben. A második pert felnôttként éltem meg. Nem én pereltem, s nem engem pereltek, de nagyon szomorú és tanulságos volt. Talán egyszer elmesélem.

A gyermekek jól vannak, az asszonynak két hét múlva fölmondanak. A divatos családmodell (két tanuló gyermek, az egyik szülô dolgozik, a másik munkanélküli) nálunk is kialakulóban van. Lesz valahogy. Még van egy kis pityóka, néhány fej káposzta, a cikkdíjak is hoznak valamit. Köszönöm, hogy olvassák az RMSz-t!

Ismétlem: nem panaszkodom. Mert: nincs tartozásunk, a közköltség kifizetve, a telefonunk még nem süket. Az ég felhôtlen, az idô jó (gyorsan telik): lejtôn lefelé szaporábban halad az ember. Ha a világ csak kétpólusú lenne, akkor most dicsekvônek számítanék. Szerencsére harmadik út is van, ahol az elégedetlenek járnak. Tizedik éve, hogy írásra adtam a fejemet, s alig van látszata. Az írások hatására gondolok. Ugyebár az író azért ír, hogy általa a világ erkölcsösebb legyen, az elárusítók udvariasabbak, a politikusok pedig bölcsebbek. Sehol semmi. Valami moccan, de nagyon- nagyon lassan. Nem kívánok gyors és látványos változást, csupán felismerhetô jeleit látni a javulásnak. Ha ebbôl a szemszögbôl nézzük a dolgokat, akkor Voltaire és Shakespeare is hiába körmölt annyit. Azóta olyan népirtó gépelyt talált föl az emberiség, mint az automobil, s olyan fölösleges dolgot, mint a televízió.

Akkor lássuk: mi sikerült? Nagyváradon 1992 tavaszán megjelent a Média. Az alcím meghatározása szerint az Erdélyi Napló melléklete volt. Vettem a fáradságot és a pennát, írtam a szerkesztônek egy levelet, hogy a lap nem melléklet, hanem kiadvány, pontosabban: melléklap. Mert a melléklapot külön terjesztik, saját, külön bejáratú ára van, a mellékletet pedig beteszik a lapba, azzal együtt árulják. Példával, mert úgy könnyebb: az RMSz esetében a Barométer egy darabig melléklap volt, ma pedig melléklet. Ágoston Hugó (húszéves szerkesztôi múlttal a háta mögött) elfogadta az érvelésemet, s az ötödik számtól arrafelé már úgy jelent meg: az "Erdélyi Napló kiadványa". Ez volt az elsô és legrövidebb írásom, ami a Médiában megjelent, és az egyetlen, aminek látható eredménye volt. Az Olvasónapló rovatban közölt írásaim azóta is ott ücsörögnek a második oldalon, várják a boldog föltámadást, s hogy a címzettek elolvassák és megfogadják tanácsaimat. Tudjuk: a kutya ugat, a karaván halad. Nehogymá’ a szekusok önként föladják magukat, s a gazemberek egyedül börtönbe vonuljanak azért, mert Emil Hurezeanu, Mircea Toma vagy alulírott imitt-amott szóvá tesz ezt meg azt. Á, mese az, barátaim!

Nagyon egyszerû dolgot kértem a megye legolvasottabb napilapjától: írjon magyarul. Nem azt kell írni, hogy Román Vizek Önálló Vállalkozás, hanem vízügyi hivatal. Semmi. Azóta is rosszul írják. A Hivatalos Közlöny alcímében az "alte acte" két szavát évek óta így fordítják: "más aktusok". Szóvá tettem, annyi. De nem idegesít. Olyan nyugodt vagyok, mint egy aligátor.

Mivel rájöttem, hogy nem vagyok képes egyedül kimozdítani a földet a sarkából, másokat bízok meg vele. Helyesbítek: megkérem, intézzék el, tekintve, hogy semmi hatalmam sincs másoknak megbízást adni. Egyszer szóvá tettem – nem a sajtóban, csak négyszemközt –, hogy a Misztótfalusi Nyomda egy udvaron van a református teológia könyvtárával, ám a nyomda termékei nem jutnak el a könyvtár polcaira. Mindenféle holland kiadvány ezer kilométerekrôl igen, a Gyülekezeti Élet három méterrôl nem. Csillan a remény, hogy megoldódik a kérdés. Olvasom az Értesítô friss számában, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület Püspöki Széke március 25-i ülésén Tonk István nyomdaigazgató "javasolta egy médiabizottság létrehívását és mûködtetését". Megkérem a Tisztelt Bizottságot, hogy tekintsen el Murphy törvényétôl ("ha valamit el akarsz odázni, alakíts bizottságot!") és vegye tekintetbe szerény óhajomat, bízzanak meg valakit: mikor egy új könyv, folyóirat vagy újság lefut a géprôl, két példányt adjon be a könyvtárba. Ott van az udvaron.

Még egy valamit elértem: utálnak, mert megszervezem mások munkáját. Ez is valami, sok jegyzetíró még ennyit sem.

KUSZÁLIK PÉTER

Létezik demokratikus titkosszolgálat?

- Azt mondják, hogy tönkretette a román titkosszolgálatot; megszüntette munkájának a tárgyát. Nyugdíjba mehet a sok volt szekus...

- Véleményem szerint másképp áll a helyzet.

- Nehogy azt mondja, hogy ezután fog felvirágozni!

- Jelentésem és a megfogalmazott Ajánlások révén biztosítva van a jogi keret az Európa Tanács tagországaiban mûködô titkosszolgálatok mûködéséhez.

- Tehát törvényes gyerek lesz belôle?

- Demokratikus intézmény lesz, demokratikus szervezet.

- Létezik egyáltalán demokratikus titkosszolgálat?

- Hogyne. Van ilyen, és ilyen is kell hogy legyen. Mint a CIA.

- Eddig nem ezt hallottuk róla...

- Tehát Amerika történelmében kétszer, a két világháború alatt hoztak létre külön titkosszolgálatokat, amelyeknek meg volt engedve, hogy adott idôszakban, a háború idején lehallgassák a telefonbeszélgetéseket, olyan sajátos tevékenységet folytassanak, amely biztosítja a kémek lefülelését és az információgyûjtést, mivel az Egyesült Államok háborúban volt. Ahogy véget ért a háború, mindkét alkalommal etitkosszolgálatok megszûntek. A mai amerikai titkosszolgálatnak, a CIA-nak nincs olyan tág hatásköre, mint a román SRI-nek például. Csak a nemzetbiztonságra korlátozódik. Javaslatomnak, amely immár Európa- tanácsi ajánlás, a fô célja pontosan az, hogy a titkosszolgálat hatásköre csak a nemzeti érdek megvédésére terjedjen ki. S hogy a nemzeti érdek ernyôje alá ne lehessen behozni olyan tevékenységeket, vagy olyan tevékenységi tárgyakat, amelyek rendôrségi hatáskörébe tartoznak.

- Itthon mindebbôl csak arra reagáltak, hogy Frunda úr javaslatára kivonták a titkosszolgálat tevékenységi körébôl a kisebbségek megfigyelését, lehallgatását, zaklatását. S ez kétségbeesésbe kergette a román füleseket! Tudtunk szerint 1997-ben megszûnt a SRI-nek a nemzeti kisebbségekre vonatkozó küldetése, illetve betiltotta ezt az új rendszer. 1997-ig ugyanis a Securitate I. számú fôosztálya, illetve annak jogutódja, a SRI megfelelô szerve foglalkozott a nemzeti kisebbségek, mindenekelôtt a romániai magyarság elleni tevékenységgel. S mivelhogy a jelenleg érvényben lévô Alkotmány tiltja a román titkosszolgálat politikai rendôrségként, pontosabban politikai elnyomószervként való mûködését, a SRI hat éven át törvényen kívül volt. Az idézett nagy kétségbeesés viszont arra utal, hogy azóta sem hagyott fel a korábbi praktikákkal. Mi errôl az Ön véleménye?

- Ha ezt az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése elé terjesztett és egyhangúlag elfogadott jelentést egy román kollégám készítette volna, a román állam ma nagyon büszke lenne rá. Mert meg kell mondanom: errôl van szó! Támadóimnak az fáj, hogy nevemhez fûzôdik ez a jelentés. Ez egyértelmû. A szóban forgó cikkelyt pedig kiragadták a kontextusból. Tudniillik a jelentésnek három része van. Az egyik a titkosszolgálatok szervezésével foglalkozik. Ebben leszögeztük: a titkosszolgálatok nem dolgozhatnak másképp, csak törvény alapján. Demokratikus országban ez magától értetôdô, normális dolog. Ne feledjük, hogy Romániában '90-ig a Securitate nem törvény, hanem parancs alapján dolgozott. Továbbá: a volt szocialista országokban egészen másképp megnevezett a nemzeti érdek, mint a régi, nyugati demokráciákban. A mi térségünkben a nemzeti érdeket általában összekötötték a vezetô kommunista párt érdekével. Aki másképp gondolkodott, az börtönbe jutott, és nem egyszer, sajnos, kivégezték ôt. Hogy ez többé forduljon elô, azt javasoltam, és a közgyûlés elfogadta: tiltsák meg a tagországok kormányainak, hogy elnyomó eszközként használják a titkosszolgálatokat a nemzeti kisebbségek, vallási csoportok, politikai ellenzék vagy más népcsoportok ellen. E javaslat ellen egyetlenegy módosító indítvány volt: Nastase és Sincan romániai képviselôk nemzeti kisebbségekrôl egyénekre akarták fektetni a hangsúlyt, amit mind a jogi bizottság, mind a közgyûlés elvetett. Az ET Parlamenti Közgyûlése javaslatomra elfogadta azt, hogy a titkosszolgálatok csak az állami költségvetésbôl kaphatnak pénzt, és szigorúan, utolsó fillérig el kell számolniuk vele a parlamenti bizottság elôtt; továbbá az évi jelentésben benne kell lennie annak is, hogyan, mire költötték el a pénzüket. Ez azért fontos, mert ha a titkosszolgálat más forrásból jut pénzhez, akkor olyan tevékenységeket folytathat, amelyek nem ellenôrizhetôek

- A román költségvetés viszont meglehetôsen korlátozott...

- És végül felhívnám a figyelmet arra is, hogy ugyancsak a szervezési fejezetben javasoltuk, s elfogadták, hogy a titkosszolgálatok ne legyenek katonai jellegû szervezetek. Ugyanis a katonai szervezet lényege, hogy parancsra mûködik, s mindig paranccsal lehetett félreállítani a törvényt...

- Tegyük fel, hogy erre nem lesz többé lehetôség. De ha a hatáskörök változatlanok, ugyanide jutunk, nemde?

- Errôl szól a Jelentés második fejezete. Ahhoz, hogy valakinek a telefonját lehallgassák, vagy valakit megfigyeljenek, elôzetes bírói engedély kell, ami nem terjedhet három hónapnál hosszabb idôszakra. Annak leteltével hosszabbítani kell. És csak akkor lehet ezt az engedélyt kiadni, ha komoly a gyanú, illetve bizonyítékok vannak már arra, hogy az illetô elkövetett, jelenleg követ el, vagy a jövôben fog nemzetbiztonságot érintô bûncselekményt elkövetni. Ha kiderül, hogy az illetô nem követte el azt a bûncselekményt, amivel gyanúsították, s amiért vizsgálatot indítottak ellene, tudomására kell hozni, hogy megfigyelték, lehallgatták a telefonját stb; és neki jogában áll beperelni az államot és kártérítést kérni abban az esetben, ha önkényesen viselkedtek vele szemben.

- Frunda úr, mi ezek után aggódunk Önért!

- Köszönöm, de lenne egyéb dolgunk... Például a titkos szolgálatok ellenôrzése, kontrollja, ami három szintû, errôl szól a harmadik fejezet. 1. Kormány szintû: azt javasoljuk, hogy általában legyen egy miniszter, aki a titkosszolgálatok tevékenységéért felel, és aki mindennap ellenôrizheti, hogy ne kövessenek el túlkapást az emberi jogokkal szemben. 2. Parlamenti ellenôrzés bizottság által, ami már Romániában is mûködik. 3. Bírósági ellenôrzés: mint mondtam, elôzetes bírósági engedélyre van szükség, és utólag a titkosszolgálatnak felelnie kell, ha túllépte hatáskörét.

- Ez mennyiben érinti a romániai törvényeket? Sokat kell módosítani rajtuk?

- Az igaz, hogy a román nemzetbiztonsági törvényt és a titkosszolgálati szervezési törvényt módosítani kell, de nemcsak most merül fel ez, s fôleg nemcsak azért, mert az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése elfogadta az általam kezdeményezett Ajánlást, hanem mert e romániai törvények több pontban ellentmondanak az Európai Emberjogi Egyezménynek, amely kötelezô Romániára.

- Kérem, részletezze ezt!

- A mostani törvény szerint a titkosszolgálat abban az esetben, ha megfigyel valakit, vagy lehallgatja a telefont, az ügyésztôl kap rá engedélyt, de soha nem kell elszámolnia azzal, hogyan használta fel azt a jogát, hogy valakit lehallgasson. És nincs idôhöz kötve, hogy meddig hallgathatja le valakinek a telefonját. Nincs kizárva az, hogy évekig lehallgassák valakinek a telefonját és beavatkozzanak a magánéletébe. Hogy zsarolják vele... S ha meggondoljuk, hogy Romániában jelenleg nem kevesebb mint 8 (nyolc) belsô titkosszolgálat mûködik...

- Kell ennyi Romániának?

- Nem kell. Az ajánlásomban az is benne van, hogy országonként maximálisan 2 (kettô) legyen. Egy polgári, amely a civil társadalom tagjaiból azon polgárokat figyeli meg, akik elkövetnek valamit a nemzetbiztonság ellen; és egy katonai titkosszolgálat, amelyik a katonákat és a rendôröket figyeli hasonló vétség esetén.

- Szeretnénk, ha visszatérne a titkosszolgálat finanszírozására. Az Ajánlás mennyiben érinti a mi titkosszolgálatainkat?

- Nagyon sokban.

- Például, a cigaretta-árusítás tekintetében?

- Az számára nem lehet finanszírozási forrás. Sôt más gazdasági vagy kereskedelmi tevékenység sem. Tudomásom szerint a román törvény az egyedüli, amelyik nyíltan megengedi a titkosszolgálatoknak a gazdasági tevékenységet. Igaz, hogy más országok, mint például Oroszország hallgatólagosan szintén megengedik ezt, ami teljes mértékben ellentmond az alapvetô nemzetközi egyezményeknek.

- Szóval, a SRI nem lehet önellátó?

- Nem. Egyáltalán nem.

Kérdezett: ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN

Ki hitte volna ezelôtt tíz esztendôvel Marosvásárhelyen, hogy a kopottas, legtöbbször tökmaghéjjal teleszemetelt Arta mozi egyszer majd megújul, és a vászon elôtti színpadon nem a Megéneklünk Románia fesztivál idétlen, botcsinálta "sztárjai" fognak csetleni-botlani, hanem igazi "csillaghullás" lesz, négyzetméterenként több elsô osztályú profival, kik a magyar fôvárosból szállnak alá Erdélyt látni, és elhozni ide a magyar sport és filmmûvészet utánozhatatlan egyéniségeit... Néhány nap leforgása alatt Sinkovits Imrétôl Szepesi Györgyig, Ablonczi Lászlótól, a Budapesti Nemzeti Színház vezetôjétôl Grosics Gyuláig sok neves magyar ember megfordult mifelénk.

A múlt pénteken délután az egyik jelenkori legsikeresebb magyar film, a 6:3 rendezôje, szereplôi, producere, valamint Grosics Gyula és Buzánszky Jenô (az 1953-as angol- magyar meccs játékosai) másfél órás késéssel érkeztek meg hozzánk. Mondják: rossz az út. Ezt tudjuk. De aztán végre itt voltak. A Kultúrpalotában Radu Gabreával, a Román Filmintézet igazgatójával, valamint helyi, megyei és városi vezetôkkel találkoztak. A filmszínházba összesereglett közönség türelmesen kivárta a filmvetítést. Érdemes volt. Igazi vérbô komédiát láttunk, néhány kiváló alakítással, természetesen elsôsorban az Eperjes Károlyéval, aki Tuttiként fergeteges játékkedvvel, beleéléssel varázsolt vissza bennünket a nem éppen "szalonképes" ötvenes évekbe.

Az a bizonyos 6:3 élô legenda Magyarország számára. Nekünk Eperjes, Timár, Cseh Tamás, Bacsó Péter (a rendezô tanácsadója, maga is elsôrendû rendezô), Szepesi, Grosics, Buzánszky is csak legenda volt eddig. Most már legalább egy napra élô valósággá váltak. Ezért köszönet illeti Ferenczi Károlyt, a székelyudvarhelyi Interfim Kft. tulajdonosát, aki megtervezte és ki is vitelezte a 6.3 erdélyi minikörútját.

MÁTHÉ ÉVA

Krumplit a Vajdaságnak

(Gyergyószentmiklós / gál) * Szakálli Ferenc városi tanácsos arról értesített, hogy újból segélyakciót kezdeményez a vajadasági magyarok javára. - Most független tanácsosként szeretném megismételni azt, amit 1994- ben RMDSZ-elnökként tettem a vajdasági magyarokért, amikor nagy mennyiségû krumpliszállítmányt magam vittem el és adtam át a rászorulóknak. A mostani segélyszállítmányt vajdasági szegénykonyhák üzemeltetési helyére fogom szállítani Adára, Magyarkanizsára és Bácskatopolyára, és természetesen ismét személyesen kísérem el – mondta Szakálli Ferenc, aki – célja megvalósításához – a lakosság támogatását kéri: a krumpliadományt és egyéb, nem romlandó élelmiszereket a városgazdálkodási vállalat udvarán gyûjtik, a segélyakciót a Gyergyói- medence templomaiban is hirdetik az egyházak képviselôi. A tanácsos úr ugyanakkor szponzorokat keres a szállítás kivitelezéséhez: akinek módjában áll segíteni, értesítse a kezdeményezôt a 066-114034-es telefonszámon. Üdvözölve a nemes szándékot, keserû humorral intettem indítványozóját: vigyázzon, nehogy NATO-találat érje a gyergyói pityókát!

Táskatolvajok

(Kolozsvár / kisgyörgy) * Sikeres razzia során a kolozsvári rendôrség lefülelte a 19 éves Flueras Olimpiu közbûntényest, aki hosszú hónapokon keresztül minôsített táskatolvajjá képezte ki magát. Három hónap alatt négyezer táska ellopására adta a fejét, s mindegyik esetben eleddig szerencsésnek bizonyult. A pénztárca-lopást pedig újabban mobiltelefonok eltulajdonításával is kiegészítette: különbözô helyekrôl két Alcatel, valamint egy Ericson márkájú készüléket "hozott el". A tettes lakásán azonban a rendôrök csupán két telefonkészüléket találtak és tudtak elkobozni. * Több szempontból is hasonlóan járt el a szintén kolozsvári illetôségû, 40 esztendôs D.M. Deces is, aki sofôrként nagy biztonságban érezhette magát, amikor hosszas dulakodás után kiragadta egy gyanútlanul arra sétáló férfi kezébôl a táskát, majd hirtelen menekülni próbált. A tettest azonban hamar elkapta a rendôrség, és teljes évnyi szabadságvesztést rótt ki rá – mondhatnánk – jogosan.

Termékekkel is lehet fizetni

(Brassó / tóásó) * A brassói távközlési igazgatóság újabb lehetôséget talált arra, hogy visszaszerezze adósságait. A Traktorgyár tavalyi, kifizetetlen telefonszámlái 1,4 milliárd lejre rúgnak, az 1995- 1999-es évek közti penalitások pedig 1,5 milliárdra. A kifizetetlen telefonszámlák törlesztésére a helyi távközlési igazgatóság eddig 12 traktort kapott a mamutvállalattól, de a Traktorgyár tavaly novemberétôl ismét nem fizette ki telefonszámláit, és ez 550 milliós tartozást eredményezett. A tartozás törlesztésére újabb traktorokat igényelnek. Dan Curpen, a brassói távközlési igazgatóság vezetôje elmondta: a traktorok felhasználhatók a régi, földalatti telefonhuzalok felszínre hozatalára. Nemcsak a Traktorgyár van ilyen helyzetben, hanem a Roman Rt. is, amely négy teherautóval törlesztette felgyûlt adósságait. Szerencse, hogy elfogadják a termékeket adósság ellenében, mert a "kiváló minôségû" produktumokra úgysem lehet vevôt találni, és az udvarokon rozsdásodnak.

Még luxus az alternatíva

(Beszterce / guther) * A bethleni magyar pedagógusok megkeresésére az Erdélyi Tankönyvtanács kiállítást rendezett Bethlenben a hazai magyar nyelvû oktatásban felhasználható tankönyvekbôl. A következô kiadók mutatták be kínálatukat: All Educational, Corint, EDP, Sigma, Teora, Humanitas (Bukarestbôl), Nemzeti Tankönyvkiadó, Universitas (Budapestrôl). A vidék pedagógusain kívül a kiállításra leutaztak Bethlenbe a besztercei magyar tanítónôk is. Majla Júlia tanítónô kifejtette véleményét: "A Beszterce-Naszód megyei magyar pedagógusoknak a bethleni könyvkiállítás páratlan eseményt jelentett. Alkalmunk adódott, hogy több bel- és külföldi kiadó tankönyveit megnézhessük, összehasonlíthassuk az eddig alkalmazott, használt tankönyvekkel. Általában véve érdekesek, színesek, áttekinthetôek, általános célkitûzéseinknek megfelelôek, azonban akadnak kevésbé megfelelôk is. A bô kínálat mindenképpen haladást jelent a tanításban, mivel több alternatíva közül lehet választani. Sajnos, ha a Tanügyminisztérium által elôírtak helyett más tankönyvet szeretnénk, ezek már nem ingyenesek. Ilymódon ez az örvendetesen sok alternatíva számunkra egyelôre luxus, mert kevés szülô engedheti meg magának a drága könyvek vásárlását, amikor a feltétlenül szükséges iskolaszerekre is nehezen kerül ki a pénz."

Egymillió dollár értékû heroin

(Temesvár / pataki) * Május 8-án 25 kg heroint (több mint 1 millió dollár értékben!) találtak a temesvári rendôrök egy magyarországi rendszámú Ford Tranzit gépkocsi üzemanyagtartályában. A gépkocsival május 6- án lépte át a román-magyar határt a lugosi Pusztai Ferenc-György és Balázsi Sándor Antal. Egy lugosi autószervízben második üzemanyagtartályt szereltek rá, azzal az indoklással, hogy "embargózásra" akarják használni a gépkocsit. A szintén lugosi Roseti Pavel és fia, Roseti Iancu Teregovára (Krassó-Szörény megye) vitték az autót, ahol 50 db, egyenként félkilós heroincsomagot helyeztek el az eredeti üzemanyagtartályban. Az autó 25 kg heroinnal megrakva visszakerült Lugosra, a Tirol szálló parkolójába, ahonnan Balogh József, Magyarországon élô román állampolgár és Balázsi Sándor-Antal kellett volna továbbvigyék Hollandiáig. A temesvári rendôrök ekkor csaptak le a szállítmányra, amely a történelem során legnagyobb romániai kábítószer-fogásnak bizonyult. A kábítószerbanda tagjait letartóztatták, a nyomozás eddigi eredményei alapján az akció szervezôje Pusztai Ferenc volt.

Tolókocsiban a világ körül

(Temesvár / pataki) * Sajtótájékoztatót tartott Lugoson a helybeli Vasile Stoica, aki tolókocsiban indult világkörüli útra 1998. május 25-én, és Magyarország, Ausztria, Németország, Franciaország, Kanada, USA, Ausztrália, Szingapúr, Dubai, Egyiptom, Törökország, Bulgária érintésével egy év múlva visszaérkezett Romániába. Stoica, aki a fogyatékos személyekkel kapcsolatos hazai mentalitás megváltoztatását tûzte ki céljául, mindössze 500 dollárral a zsebében indult útnak, de – bevallása szerint – mindenhol segítették az ott élô román közösségek. Legkellemetlenebb emlékei Egyiptomhoz fûzôdnek, ahol ellopták videokameráját és iratai egy részét, illetve Ausztráliához, ahol megtámadták, de ennek ellenére a kenguruk országában érezte magát a legjobban. Vasile Stoica abban reménykedik, hogy teljesítményével bekerül a Rekordok Könyvébe.

Nem az ország, az R betû van elôl!

(Szatmárnémeti / sike) * Már-már euforikus volt az öröm Washington után, hogy a NATO jubileumi ülésszakán Romániát nevezték meg elsôként a második menetben felveendô orszgok közül. Különösen a messzire igen rosszul látó vidéki lapok szemleírói lelkendeztek, hogy a románok a legjobbak, a legfelkészültebbek, a legfontosabbak. Mármint a megnevezett három ország, Szlovénia, Szlovákia és Románia közül. Amit sûrûn ismételnek, azt hajlandó elhinni az ember, különösen, ha nem gondolkozik, s a tömegtájékoztatásra bízza jobbik eszét is. Higgadt szlovák reagálásban hallottam a minap: egyértelmû, hogy a NATO nem a sorrendet nevezte meg, hanem az országokat sorolta fel ábécé-sorrend szerint! Csak akkor esett le sokaknál a tantusz, hogy az R betû minden valamirevaló ábécében az S és az Sz elôtt van. Hogyan is lehetne Románia gazdasági fejlettségét Szlovéniáéhoz, de még Szlovákiáéhoz is mérni?!

Ülésezett a Magyar Állatorvosok Világszervezetének elnöksége

(Ungvár / MTI * Varga Béla) * Kárpátalján, a beregszászi járási Mezôváriban tartotta az elmúlt hétvégén kétnapos kihelyezett ülését a Magyar Állatorvosok Világszervezetének elnöksége. A tanácskozáson a MÁVSZ irányító testülete megvitatta a kárpátaljai magyar állatorvosok helyzetét, és megvizsgálta annak lehetôségét, miként tudna a világszervezet javítani ukrajnai tagjainak munkakörülményein. Határozat született a fórumon a kárpátaljai tagság szakmai továbbképzésének, külföldi tapasztalatcserékben való részvételének megszervezésérôl. A MÁVSZ elnöksége tájékozódott arról is, miként lehetne különbözô törzskönyvezett tenyészállat-fajtákat Kárpátaljára telepíteni, ott modern mesterséges megtermékenyítô állomásokat létesíteni. Az elnökség pénzsegélyben részesített egy-egy árvízkárosult állatorvost Mezôváriban és Tiszabökényben.

Volt iskola, nincs iskola

(Nagyenyed / gyôrfi) * A Közoktatásügyi Minisztérium 3647/1999-es számú rendeletének melléklete szerint ez év szeptemberétôl Fehér megyében is egész sor középiskola zárja be kapuit. Ugyanakkor mások meg nemzeti jelleget öltenek magukra. Ez utóbbiak közé tartozik a gyulafehérvári, a Horea, Closca és Crisan "trióról" elnevezett líceum, a negyenyedi Titu Maiorescu, valamint a szászsebesi Lucian Blaga Líceum, melyek ôsztôl nemzeti kollégiummá (colegiu national) alakulnak át. A megszüntetendô líceumok a következôk: Gyulafehérváron az Építô-szerelô Iskolacsoport a helybeli 9-es Általános Iskolával egyesül, és a Dorin Pavel Iskolacsoport nevet veszi fel; a Gépgyártóipari Iskolacsoport az 5-ös Általános Iskolával fuzionál, s új neve Mechanikai Iskolacsoport lesz; a sportprogrammal mûködô líceum a 8-as Általános Iskolával olvad össze Sportlíceum név alatt; a Szászsebesen megszüntetendô Ipari Líceum a helybéli Lucian Blaga Nemzeti Kollégium részévé válik. Az enyedi Mezôgazdasági Líceum Csombordra költözik, ahol az ottani Mezôgazdasági Líceummal egyesül, így létrejön az Alexandru Borza nevét viselô Mezôgazdasági Iskolacsoport. Hasonlóképpen megszûnik az enyedi Fémipari Iskolacsoport, melynek líceumi osztályai a helybeli Titu Maiorescu Nemzeti Kollégiumba tagozódnak be, szakiskolája pedig a frissen létrehozott Avram Iancu Iskolacsoportba vándorol át. E változások kapcsán két kijelentés rögzítésre méltó: Dan Daramus megyei fôtanfelügyelô-helyettes szerint "egyetlen tanár sem veszíti el katedráját, hanem két iskolánál fog szerepelni rendes tanárként, s új állásukat versenyvizsga nélkül fogják megkapni, tehát nincs miért aggódniuk." Nicolae Crainic fôtanfelügyelô frappánsabban fogalmazott: "Miniszteri rendeletrôl lévén szó, mindenfajta kommentár fölösleges!"

Vállalkozunk és ... szegényedünk

(Beszterce / guther) * A statisztikai igazgatóság kimutatása alapján Beszterce-Naszód megyében minden 22 lakosra esik egy gazdasági egység. Az elmúlt év végén összesen 14 822 gazdasági egységet tartottak nyilván, többet, mint 1997 végén. Viszont a külföldi tôkével mûködô társaságok aránya még az egy százalékot sem éri el. Az egyéni és családi vállalkozások száma 6399, a részvénytársaságoké és korlátolt felelôsségû társaságoké (kft) pedig 8423. Mindezek ellenére a munkanélküliség nemhogy csökkent volna, hanem nôtt a megyében. Azt volna érdekes megtudni, hogy a 14 822 gazdasági egység közül hány jövedelmezô, hány áll a csôd szélén, hány van nyakig eladósodva, és hány olyan van, mely épphogy tengôdik vagy már csak papíron létezik. Ezeknek az adatoknak a birtokában biztosan nem csodálkoznánk azon, hogy – a lakosság számához képest aránylag sok vállalkozás mellett – oly nagy a munkanélküliség és a szegénység.

Kirándulás Rómába

(Gyergyószentmiklós / gál) * Az elmúlt napokban Gyergyócsomafalván tartotta soros ülését a Csomafalvi Értelmiségi Fórum, védnöke, Dr. Czirják Árpád érseki kanonok részvételével. Az ülés legfontosabb napirendi pontját a római jutalomkirándulás odítélése körülményeinek megbeszélése képezte (a kirándulást Czirják kanonok úr ajánlotta fel szülôfaluja iskolájának, hogy ösztönözze a gyermekeket a tanulásban). A fórumon eldöntötték, hogy a Köllô Miklós Általános Iskola V-VIII. osztályosai közül a négy évfolyamelsô diák fog Rómába menni, egy pedagógus kíséretében.

Napi 10 ezer lej a menekülteknek

(Temesvár / pataki) * A jelenleg érvényes törvényes elôírások szerint egy Romániában menekültjogot kapott külföldit napi 10 ezer (!) lejbôl kell ellátni. A Temes megyei prefektus, Dumitru Gant hét eleji sajtótájékoztatóján panaszkodott: egy hónappal a jugoszláviai menekültek érkezése után a mintegy 70 szerbet és albánt, illevte vajdasági románt gyakorlatilag közadakozásból látják el. "Senki nem gondolt arra, hogy ehhez törvényes alapok szükségesek. Eddig a lakosságtól kapott adományokból, illetve a kormánytól kapott olajjal és cukorral láttuk el a menekülteket". Ideje lenne egy új kormányhatározat megjelenésének e téren, amely tisztázná a menekültkérdést. Másként nem lesz mibôl emberséges körülményeket teremteni a menekültek számára.

32 szociális lakás épül Nagykárolyban

(Szatmárnémeti / sike) * Nem kevés ez, ha tudjuk, hogy az elmúlt években egyetlen egy sem épült. Kovács Jenô polgármester boldogan újságolja a jó hírt: végre, megjött fentrôl a régenvárt és igényelt 1,7 milliárd lej, kevesebb lesz a fedél nélküli vagy az egy szobába zsúfolt nagy család Nagykárolyban. A Linder Alapítvány máris hozzálátott az építkezéshez, az elsô 16 lakásba már ôsztül beköltözhetnek. Utána... - de ne kiabáljuk el, mert megeshet, hogy a 32-re kiutalt pénzt olyan ügyesen osztják be, hogy a további 16 otthon elkezdéséhez is jut belôle!

Honosított kertészmérnöki diplomák

(Nyárádszereda) * A budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem nyárádszeredai levelezô kertészmérnök konzultációs központjának 54 végzettje veheti át magyarországi kertészmérnöki diplomája hazai honosított változatát. A romániai törvényes elôírásaok szerint összeállított iratokat ez év február 15- én juttattuk el, az RMDSZ Oktatási Fôosztálya révén a szakminisztérium diploma- egyenértékesítô központjába. Nem egészen három hónap alatt meg is történt a honosítás, ami felénk amúgy rekordidônek számít. Egyenértékesítésre a bukaresti Agrártudományi Egyetem kertészeti karát jelölték meg. A végzettek magyar diplomáját a honosító intézet oklevelével egyenértékesítették. beérett hát a gyümölcs: van Erdélyben 54 frissen szakképzett kertész, aki nagyrészben itthon próbál boldogulni, amihez konok kitartást és további tanulást, ügyszeretetet kívánunk! (Dr. Jakab Sámuel)

A kultúra is visszaszolgáltat!

(Bukarest / cseke) * A hét elején Ion Caramitru mûvelôdésügyi miniszter közös sajtóértekezletet tartott Viorel Lis bukaresti fôpolgármesterrel (képünkön). A számos közös témán túl megragadta a figyelmünket az a határozott gesztus, amivel a tárca - példamutatóan, mindenféle hezitálást mellôzve - a jogi tényállásoknak megfelelôen kárpótolta ama névtelenséget kérô tulajdonosokat, akik valamikor jogosan örökölték a zseniális Constantin Brancusi Hajlékonyság (Supliciu) címû bronz mellszobrát, amelyet 1988-ban az akkori milícia vitt magával azonosítás céljával a Szépmûvészeti Múzeumba; a munka valahogy "ottfelejtôdött". Átvizsgálva az értékes munka jogállását, a mûvelôdési tárca arra a következtetésre jutott, hogy visszaszolgáltatja azt eredeti tulajdonosainak, akik - amíg biztonságos védelmének körülményeit megteremtik, egy romániai bank széfjében helyezik el a kecses gyerekfejet ábrázoló mûalkotást.

A NATO-csapás krónikája: Akadozó tárgyalások…

(Belgrád, Peking, Brüsszel, New York • MTI) - Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfôn zárt ülést tartott, amelyen Kínának nem sikerült elérnie, hogy a testület súlyos szavakkal ítélje el a belgrádi nagykövetsége elleni NATO- támadást. Mint egyes BT-tagállamok képviselôi elmondták, nincs kilátás arra, hogy egyetértés jöjjön létre a kemény megfogalmazású szövegtervezet ügyében, és nem is tûztek ki újabb idôpontot a konzultációk folytatására. • William Cohen amerikai védelmi miniszter nem sokkal a BT-ülés elôtt hivatalos nyilatkozatban is elismerte, hogy az amerikai hírszerzés elavult, 1992-es Belgrád-térképrôl választotta ki a csapás célpontját, így történt a tragikus tévedés. Valójában a jugoszláv hadsereg fegyverbeszerzési fôhivatalára akartak csapást mérni. Cohen megfelelô intézkedéseket ígért a hírszerzés munkájának megváltoztatása terén. • Joe Lockhart fehér házi szóvivô kedden elutasította azt a kínai követelést, hogy az ENSZ BT által a koszovói béke megteremtésének követelményeirôl hozandó határozat kidolgozása elôtt szüntessék be a Jugoszlávia elleni légitámadásokat.

Milosevic nélkül nem lehet?

Viktor Csernomirgyin, az orosz elnök balkáni különmegbízottja pekingi tárgyalásait követôen hangsúlyozta: a válság nem oldható meg Jugoszlávia elnöke, Slobodan Milosevic nélkül, mert nincsenek más személyek, akikkel tárgyalni lehetne. • A NATO nem látja nyomát szerb visszavonulásnak Koszovóban - jelentette kedden a szövetség monsi fôhadiszállása. Nem látja bizonyítékát annak, hogy a szerb erôk semlegesítették volna az UCK-t. Jamie Shea szóvivô ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra: a szerb vezetés azzal indokolta erôinek állítólagos részleges kivonását Koszovóból, hogy véget ért az UCK elleni hadmûvelet. Hétfôn és kedden a korábbinál is keményebb harcok dúltak a koszovói hadsereg és a szerb erôk között - fûzte hozzá.

Rugova Koszovó függetlenségéért

A végsô cél Koszovó teljes függetlensége - mondta Ibrahim Rugova mérsékelt koszovói vezetô, aki eddig elfogadta a tartomány önigazgatását a megmaradt jugoszláv föderáción belül. Olasz újságíróknak nyilatkozva Rugova kijelentette: mindig is úgy gondolta, hogy a legjobb megoldás a függetlenség, és ezt most ki is mondja. A rambouillet-i egyezmények által elôirányzott autonómia immár nem lenne elegendô a térség végleges stabilizálásához - indokolta álláspontjának változását. • A NATO azt tervezi, hogy két új frontot nyit a Jugoszlávia elleni légi hadmûveletekben: nem csupán nyugat felôl, hanem északról (Magyarország irányából), valamint kelet felôl (Törökországból) is gépeket akar indítani, a bekerítettség érzését erôsítendô Belgrádban - írta kedden a The New York Times. A lap beszámolt arról, hogy Nyugat- Törökországba F-15-ös és F-16-os gépeket, Magyarországra pedig F-18-asokat kíván telepíteni a szövetség. (A hírt utóbb NATO-illetékesek is megerôsítették.)…

Ivanov figyelmeztetése

(Moszkva• Tamássy Sándor/MTI) - Oroszország és az Egyesült Államok minden erôfeszítése hiábavalónak bizonyulhat a balkáni válság politikai rendezésére, amennyiben a NATO katonai vezetése nem adja fel a harci cselekmények folytatását, illetve kiszélesítését célzó politikáját - figyelmeztetett Igor Ivanov orosz külügyminiszter szerdán, amikor fogadta a moszkvai külügyminisztérium épületében Strobe Talbott amerikai külügyminiszter-helyettest. Ivanov a megbeszélések kezdetekor emlékeztetett arra, hogy a kétoldalú egyeztetéseket csak két-három hete újították fel a politikai rendezés kérdéseiben, de a helyzet most nagyon nyugtalanító a NATO álláspontja miatt. Ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a moszkvai tárgyalásokon sikerül megtörni az események kedvezôtlen tendenciáját. Moszkvának azonban a jelek szerint nemcsak a NATO és Belgrád között kell közvetítenie, hanem a Nyugat és Peking között is, hiszen a belgrádi kínai nagykövetséget ért rakétatámadás után Kína - mint a Biztonsági Tanács állandó tagja - megtorpedózhat minden ENSZ-határozatot Koszovó kapcsán.

Erôsödô támadást

(Belgrád/MTI) - Szerbia területén az észak- atlanti szövetség szerdára virradóra ismét több célpontot támadott, ennek során hárman életüket vesztették - köztük egy hároméves kislány -, és hárman megsebesültek. A halálos áldozatok mind a délkelet- szerbiai Vladicin Han lakói voltak. A szerb televízió szerint a NATO csapást mért a vajdasági Horgos közelében egy közúti hídra. A légi hadjárat kezdete óta ez volt a magyar határhoz legközelebb esô célpont. A Tanjug szerint rakétatalálat ért Vrsacki Breg hegyen, a román határtól 16 kilométerre egy televíziós átjátszó állomást.

A Beta független szerb hírügynökség szerint robbanások voltak Kraljevóban, ahol találat érte a Beopetrol állami olajvállalat üzemanyagraktárát. Négy robbanás volt hallható Kraljevótól délre is, és a jugoszláv légvédelem lelôtt egy rakétát. A Tanjug arról adott hírt, hogy szerdán kora hajnalban legkevesebb 15 robbanás hallatszott a Belgrádtól 120 kilométerre délre fekvô Paracinban, egy horvátországi és boszniai szerb menekülteknek otthont adó táborban. A hivatalos jugoszláv hírügynökség, amely szerint a tábort már korábban is többször érte támadás, bôvebb tájékoztatást nem nyújtott a robbanások eredetérôl, az esetleges veszteségekrôl. A pristinai rádió a koszovói székváros környékén összesen 18 rakétacsapásról adott hírt, veszteségek vagy károk ismertetése nélkül. A Beta szerint kedden este támadás ért Svetlje településen egy termelôszövetkezetet, ahol Podujevo környéki koszovói menekültek tartózkodtak. Nemzetiségükre vonatkozóan a független hírügynökség nem adott tájékoztatást. A szerb televízió és a Beta egyaránt beszámolt arról, hogy rakéták csapódtak be a közelben fekvô Tresnja és Gornje Ljupce településeken, ahol állítólag többen életüket vesztették. A Beta úgy tudja, hogy két NATO-rakéta eltalált egy folyami hidat a dél-szerbiai Kursumlija mellett.

Meghökkentette a kormánytagokat…

(Budapest/MTI) – A kormány helyteleníti, és semmilyen módon nem tud azonosulni Lányi Zsoltnak, a Független Kisgazdapárt alelnökének a Vajdaság esetleges önálló állami létére vonatkozó kijelentésével - mondta Borókai Gábor kormányszóvivô kérdésre válaszolva a kabinet keddi ülését követô sajtótájékoztatón. - Lányi Zsolt felvetése minimum meghökkentette a kormánytagokat. Egyáltalán nem tekinthetô a kabinet álláspontjának, és nem esik egybe a kormány elgondolásával - szögezte le Borókai Gábor. Szólt arról, hogy Torgyán József földmûvelésügyi miniszter, az FKGP elnöke ugyancsak meglepôdött Lányi Zsoltnak, az Országgyûlés Honvédelmi Bizottsága kisgazda elnökének a Népszabadság címû napilapban megjelent nyilatkozatán. - A kormány már jelezte, hogy mindenekelôtt a vajdasági magyarokon múlik, milyen formában szeretnék ottani létük feltételeit meghatározni, és ebben a magyar kabinet maximálisan támogatni fogja ôket - hangsúlyozta Borókai Gábor.

Szerda reggeli rádióinterjújában a magyar politikusok Vajdasággal kapcsolatos nyilatkozatait érintve Orbán Viktor megjegyezte: nem Budapestnek a dolga, hogy megmondja, mi a Délvidéken, a Felvidéken, vagy éppen az Erdélyben élô magyarok érdeke. Jelezte, hogy a vajdasági magyarok az autonómia nagyon erôs formája mellett kötelezték el magukat. - Nekünk az a dolgunk, megpróbáljunk a leghathatósabb formában a segítségükre lenni, hogy el is érjék ezt a céljukat - fûzte hozzá.

Lányi Zsolt felvetésérôl szólva Orbán Viktor úgy fogalmazott: nekem az a dolgom, hogy amikor úgy érzem, ami történik, az már veszélyezteti Magyarország érdekeit, akkor ezt kellô erôvel kifejezésre is juttassam, de hogy a vitát, a közös gondolkodást. vagy egy-egy álláspont bemutatását megakadályozzam, arra sem jogom, sem lehetôségem és végeredményben szándékom sincs.

Schröder elégedetlen

(Bonn,Dorogman László/MTI) - A német kancellár nem találta kielégítônek a NATO fôtitkárától kapott tájékoztatást a belgrádi kínai nagykövetség elleni támadásról - közölte keddi sajtóértekezletén a kormány szóvivôje. A német kormányfô - aki egyúttal az Európai Unió miniszteri tanácsának soros elnöke is - fölkérte az atlanti szövetség fôtitkárát, hogy indítson beható vizsgálatot a sajnálatos incidens ügyében, a végzetes tévedés okának kiderítése céljából. A keddi kabinetülésen Schröder megbocsáthatatlan hibának nevezte a kínai diplomáciai képviselet bombázását, amely három ember halálát okozta szombatra virradó éjszaka.

(Peking/MTI) - Gerhard Schröder német kancellár szerdán, Kínába érkezésekor úgy nyilatkozott, hogy feltétel nélkül kér bocsánatot a belgrádi kínai nagykövetség elleni NATO-támadás miatt. Schröder egynapos látogatást tesz Pekingben, hogy rábírja a kínai vezetést: játsszon építô szerepet abban, hogy megoldás szülessen a koszovói válságban. A német kancellár kínai útját eredetileg négynaposra tervezték, de éppen a belgrádi kínai nagykövetséget ért találat és a nyugati-kínai kapcsolatok ezt követô gyors romlása nyomán az utat 16 órásra rövidítették. Szerdán ugyancsak Pekingbe érkezett az a különrepülôgép, amely a belgrádi támadásnak áldozatul esett három személy hamvait, továbbá a sebesülteket szállította haza. Megfigyelôk szerint ez újabb tápot adhat a NATO-ellenes tüntetéseknek. Mindenesetre ezek kedden már csitulni látszottak, és a követségi negyed a gép érkezése után is nyugodt volt. A zászlókat Kína-szerte, így a nagykövetségek épületein is félárbocra eresztették.

Ki kicsoda Koszovóban

(MTI-Panoráma) - Koszovónak az 1974-es új jugoszláv alkotmány biztosított autonómiát. 15 évvel késôbb, 1989-ben Slobodan Milosevic szerb vezetô azzal alapozta meg népszerûségét, hogy követelte, majd meg is valósította Koszovó "különállásának" megszüntetését. A 90 százalékban albánok lakta tartományban utcai harcok robbantak ki, amikor a koszovói nemzetgyûlés jóváhagyta a szerb ellenôrzés megszigorítását. 1990 júliusában a tartomány nemzetgyûlésének albán nemzetiségû képviselôi függetlennek nyilvánították Koszovót Jugoszláviától, mire Belgrád feloszlatta Koszovó autonóm törvényhozását és kormányát.

1991-ben az albánok népszavazást tartottak, amelyen a többség a függetlenségre voksolt, 1992-ben a békés ellenállást hirdetô Ibrahim Rugovát választották elnökké. (A szerbek mindkét szavazást törvénytelennek minôsítették.) A tartományban gyakorlatilag "kettôs hatalom" jött létre, az albánok kiépítették saját közigazgatásukat, iskola- és egészségügyi rendszerüket stb.

1996-ban jelent meg a színen a függetlenségért küzdô Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK), amely 1997-tôl harcba kezdett a szerbek ellen.

A koszovói albán politikai áramlatok között az elmúlt idôszakban kusza viszonyok alakultak ki: évek óta létezik a koszovói emigráns kormány, az UCK részvételével pedig megalakult az "ideiglenes" kormány. Rugova állítólag koszovói "kormány" alakításáról is tárgyalt Belgrádban, miközben tapogatózások folynak egy "közös kormány" megalakításáról is.

Az alábbi összeállítás a hírekben leggyakrabban szereplô koszovói albán politikusok helyét és szerepét tekinti át.

A mérsékeltek: Ibrahim Rugova: Az író-politikus 1989-ben alapította az elsô koszovói ellenzéki pártot, a Koszovói Demokratikus Szövetséget (LDK). 1992-ben a szerb hatóságok tilalma ellenére megtartott elnökválasztáson elnökké választották. Az erôszakmentesség koszovói apostolának tartott, albán Gandhinak is nevezett Rugova sokáig azért élvezte a nemzetközi közösség támogatását, mert az egyetlen olyan személynek tekintették, aki a koszovói albán többség nevében tárgyalhat a szerbekkel. A fegyveres harc kibontakozásával 1998 folyamán azonban a koszovói albánok körében csökkent Rugova népszerûsége, pártjának befoláysa.

A belsô albán ellenzék megerôsödését mutatta az a tény, hogy az 1999 februárjában Rambouillet-ban tartott Koszovó- békekonferencián Rugova pártja mellett részt vettek az UCK és a Rexhep Qosja nevével fémjelzett Albánok Demokratikus Mozgalma képviselôi is és a koszovói albán küldöttséget az UCK képviselôje, Hasim Taci vezette.

Fehmi Agani és Alush Gashi: Rugova tanácsadójaként ismertek, mindkettejükrôl az a hír terjedt el a légi csapások megindulása után, hogy kivégezték ôket. Ezt a késôbbiekben maguk cáfolták, de tartózkodási helyük ismeretlen. Május 8-i hírügynökségi jelentések szerint Agani holttestét Pristinától délre, Lipjan település közelében megtalálta a rendôrség. Wolfgang Petritsch nagykövet, Ausztria koszovói különmegbízottja szerint viszont Agani életben van, és a szerb hatóságok tartják fogságban.

Radikálisok: Bujar Bukosi: Az emigráns koszovói kormány miniszterelnöke, 1992 óta Bonnban él. Célja Koszovó függetlenségének kivívása. Kezdetben elhatárolódott az UCK- tól, de 1999 elején kijelentette, hogy az UCK az "egyetlen létezô és egyetlen szükséges" fegyveres erô Koszovóban, mely egyedül védelmezi az albánok életét és anyagi javait.

Hasim Taci: Az UCK képviselôjeként vett részt a rambouillet-i békekonferencián. Taciék május elején kihirdették a hadiállapotot Koszovóban, mozgósították a a külföldön élô albánokat, felfüggesztették a koszovói "parlament" és Ibrahim Rugova "elnök" tevékenységét.

Adem Demaqi: A Koszovói Parlamenti Párt elnöke, 1998- tól az UCK politikai képviselôje. Korábbi nyilatkozataiban kifejtette, hogy legfôbb politikai célkitûzésének "Balkánia", azaz egy konföderációs állam létrehozását tekinti, amely Szerbia, Montenegró és Koszovó mellett az ugyancsak népes albán kisebbséggel rendelkezô Macedóniát is magában foglalná.

Rexhep Qosja: Rugova politikáját kudarcként értékeli. Kezdetben ô és pártja is a békés megoldást akarta, de aktívabb politikát kívánt követni. Az UCK létjogosultságát már a kezdetektôl elismerte, s javasolta, hogy a politikai szervezetek hozzanak létre egy tanácsot, amely koordinálná az UCK tevékenységét.

"Értelmes párbeszéd

(Budapest/MTI) - Konkrét lépést tettünk annak érdekében, hogy új szakaszba kerüljön az együttmûködés a magyar törvényhozás bizottságaival és képviselôivel - jelentette ki Ion Vasile, a román parlament emberi jogi bizottságának vezetôje a hazai románság képviselôivel tartott budapesti tanácskozása után kedden az MTI-nek. A román politikus elmondta: a tárgyalások során megvitatták az anyaország és a magyarországi románság között kialakult kapcsolattartást, és szót ejtettek a magyarországi románság és a magyar kormány közötti viszonyról. A tanácskozáson megállapították, hogy a két országban élô nemzeti kisebbségek helyzete összetett kérdés, melynek megoldásában közös szerep hárul mind a romániai, mind pedig a magyarországi politikusokra és kormányzati szervekre. Az egyetlen megoldási lehetôség az értelmes párbeszéd - összegezte a tanácskozáson elhangzottakat Ion Vasile.

Néhány soban

Keszeli Ferenc, az MTI tudósítósok nyomán Michal Kovác volt szlovák államfô kedden este a szlovák közszolgálati televízióban bejelentette, hogy Rudolf Schuster javára visszalép, nem indul a szombaton tartandó államfôválasztáson. Kovác - indoklása szerint - azért döntött így, mert úgy ítéli meg: Szlovákia és a demokrácia sikere számára olyan fontos érték, amelyet nem szabad a meciarizmus visszatérésével veszélyeztetni. Úgy véli, már az elnökválasztás elsô, szombati fordulójának eredményeiben meg kell mutatkoznia annak, hogy az ország választói nem a meciarizmus visszatértét, hanem a tavalyi parlamenti választások után újrakezdett út folytatását óhajtják.

• Ha Vladimír Meciart államfôvé választanák, nem írná alá a kisebbségek nyelvi jogait szabályozó törvényt, mert, mint mondta: "Tisztelem a kisebbségeket és nem akarom, hogy nyelvi gettóba zárják saját magukat".

"Nem akarom, hogy ne mozoghassanak, ne házasodhassanak és ne dolgozhassanak Szlovákia egész területén" - folytatta indoklását az Új Szó három kérdésére válaszoló Meciar, aki szerint az ország érdeke is úgy kívánja, ahogy ô ítéli meg a kisebbségek nyelvi jogainak kérdését. "A nyelvében megosztott állam másként is dezintegrálódik" - fejtegette.

"Mi tiszteljük a kisebbségeket, együtt is akarunk mûködni velük, de nem azokkal, akik autonómiára törekszenek, Budapest a fôvárosuk, és Szlovákiát csak »a Felvidékként« emlegetik", mondotta Meciar..

• A Neue Zürcher Zeitung budapesti tudósítójának két, Magyarországra menekült szerb ellenzéki mondta el a véleményét a Nyugat Jugoszlávia-politikájáról. A svájci lap keddi számában megjelent beszélgetésben a nevük mellôzését kérô két férfi úgy vélte: a Nyugatnak nem kellene elfogadnia tárgyalópartnerként Slobodan Milosevic jugoszláv elnököt. Hangsúlyozták: ha Milosevic a hatalmon marad, akkor nem lehetséges Szerbiában a demokratikus fejlôdés, és a Szandzsákban, Montenegróban, vagy a Vajdaságban is kitör a háború. Nyomatékosan felszólították a Nyugatot, hogy ne kössön békét Miloseviccsel.

Kik bomlasztják erdélyi magyar nemzeti közösségünket?

Megdöbbenéssel olvastam az Erdélyi Napló március 9-i számában Tôkés László püspök úr összegzését, az ôt ért állítólagos "konvergens" támadsokról. Ami a megdöbbenést kiváltotta bennem, az az egyházi vonatkozású "lejáratási hadjárat" ismertetése volt. Egyházi ellenfeleit ismét nemzet- és egyházellenes színben tünteti fel. Sérelmezi és megkérdôjelezi lelkésztársainak azon jogát, hogy a Református Zsinat elôtt az egyházkerületi választások tisztaságára és törvényességére vonatkozó indítványukat elôterjeszthessék. Ha a püspök úr biztos igazában, akkor nincs miért tartson egy esetleges zsinati állásfoglalástól, hiszen az továbbra is csak ôt erôsítheti meg tisztségében.

Tôkés László szerint az egyház "ellenzéke" és a szélsôséges nacionalista-kommunista, magyarellenes, román sajtó uszító jellegû "támadáskampánya" "egy tôrôl fakadnak vagy egyazon irányba mutatnak", azaz "...egyházunk, népünk, nemzeti és politikai egységünk megosztását segítik elô", illetve "közös egyházi és nemzeti ügyeink rombolására szolgálnak". Ezen fegyelmezetlen kijelentéseivel ismét bebizonyította a püspök úr, hogy minden tôle eltérô véleményt valló személyt (legyen az akár RMDSZ-es tisztviselô, református lelkész és más erdélyi román) a román szélsôségesekkel tart egyenlônek, sôt, az erdélyi magyar társadalom bomlasztóját fedezi fel benne.

De vajon kik polarizálják egyházunkat és nemzetünket? Azok, akik totalitárius és minden szempontból kifogásolható módszerrel kormányozzák és uralják egyházunkat, illetve politikai eszközként használják ki annak erôforrásait különbözô propaganda célokra? Vagy azok, akik ez ellen emelik fel szavukat, felismervén a jelenlegi helyzet tarthatatlanságát, Hitvallás és Szentírás ellenességét, illetve az amúgy is eléggé megosztott közösségeinkre leselkedô további veszélyeit?

Erdélyben az 1568-as tordai országgyûlés óta mûködik békében egymás mellett a négy – római katolikus, református, evangélikus, unitárius – nagy történelmi múlttal és évszázados hagyományokkal rendelkezô egyház. Sajátos szerepkörükön túl, jelenleg is az erdélyi magyarság hiteles társadalmi szervezetei. Az utóbbi idôben ezen egyházak közötti egyensúly felborult, az összhang megbomlott. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület megelégelve eddigi szerepkörét, Tôkés László vezetésével, a "nemzeti érdekek" hangoztatásával, a politikai közéletben is mind nagyobb részt kíván elfoglalni. Mint ezen egyház hit-vállaló tagja, alkalmam volt megtapasztalni és betekintést nyerni egyházam belsô állapotába. Röviden összegezve: erôsen centralizált, tekintélyelvû rendszer képe tárult elém.

Indoklásaim élén a lelkiismereti és szabad véleménynyilvánítási – alapvetô – emberi és állampolgári jogok durva csorbításainak módozatairól írnék.

Az egyházon belüli lelkipásztoroknak tilos olyan álláspontot képviselni, ami ellentétes a püspök úr által hangoztatott és terjesztett véleményekkel. Ha bárki csak egy kicsit is megpróbál az "elôírt irányvonaltól" eltérni, az azonnal "egyházellenes és nemzetáruló", s aztán rögtön beindul a fegyelmi eljárásnak álcázott retorzió. Megkezdôdnek a meghurcoltatások, lejáratások, kiközösítések, zaklatások. Tôkés László kemény eszközökkel igyekszik gátat vetni minden "ellenzékiségnek". Jelenleg is ez folyik azok ellen, akik nyíltan vállalták szembenállásukat azáltal, hogy a püspökválasztáson ellenjelöltet állítottak és kiálltak mellette. Minden másként gondolkodó lelkipásztornak felelnie kell az egyházi vezetés elôtt mindazért, amit mond vagy leír. Például, van a Fegyelmi Szabályzat fegyelmi vétségei közt egy olyan pont, amely kiháságnak minôsíti az egyházi felsô vezetôknek és feljebbvalóknak, bármilyen egyházi szervnek, a lelkészi kar valamely tagjának, választott tisztségviselônek szóban vagy írásban elkövetett megsértését és rágalmazását. Ezt a vádat elôszeretettel használják az "ellenzék" megfékezésére. Érdekes módon, Tôkés és hívei a gyakorlatban kivételek e szabályzat alól. A fegyelmi vétségekért igen súlyos büntetés járhat. Leggyakoribb a "választói és bármilyen egyházi tisztségre való választhatósági jog felfüggesztése" bizonyos ideig. Nem ritka a "közigazgatási áthelyezés" vagy a lelkipásztor állásából való felfüggesztése, esetleg valamiféle lefokozás.

Az oly sokat kritizált Szekuritáté módszereit a jelenlegi régi-új vezetésnek is sikerült elsajátítania. A másként gondolkodó lelkészek óvatosan kell kezeljék hivatalos vagy magánlevéltárukat, telefon- vagy magánbeszélgetéseiket. Igen elterjedt a "nem hivatalos úton" szerzett információk áramlása a püspökség felé, amelyet rendszerint kivizsgálások, megróvások, fegyelmik egész sorozata kísér.

Ami a legutóbbi egyházkerületi tisztújítást illeti: meggyôzôdésem, hogy Tôkés László jelenleg még mindig a '89-es helytállásáért töltheti be a püspöki tisztséget. Újbóli megválasztása tulajdonképpen a tehetetlenségi erônél fogva, a történelmi felhajtó erônek tulajdonítható, mivel sokan nem tartották "ildomosnak", hogy ellene szavazzanak, ôk mindazokban, akik Tôkéssel szembekerülnek a "forradalmi vívmányok" ellenségeit, a régi rendszer híveit látják. Egy megosztott egyház élére olyan vezetôt kell választani, aki tisztalátású, politikailag semleges, egyéni ambícióktól mentes, képes úrrá lenni a belsô széttagoltságon és vissza tudja szerezni a közbizalmat. Ez csak úgy lehetséges, ha a választók legalább kétharmadának bizalmát és támogatottságát élvezi.

Az egyik legnagyobb Hitvallás és Szentírás ellenes eset: a politika bevitele az egyházba, amely szintén Tôkés László nevéhez fûzôdik.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöki tisztsége Tôkés László egyik fontos bástyája. Biztosítékot jelent a közszerepléseinek megfelelô bázis fenntartásához, mivel az RMDSZ tiszteletbeli elnökeként sokszor elszigetelôdik. Püspöki hivatását felhasználja politikai és "nemzetféltô" nézeteinek népszerûsítésére is. A szószékrôl lehet legjobban "népünk lelkesedését és erôtartalékait mozgósítani", sôt, akár választások esetén befolyásolni döntésüket. Az egyházkerület intézményei igencsak alkalmasok arra, hogy politikai nézeteit terjessze. A Partiumi Közlöny, sôt, néha még a Harangszó is tele van Tôkés Lászlótól származó politikai állásfoglalásokkal, nyilatkozatokkal, illetve a "hûséges nyakörvét" büszkén hordozó híveinek hasonló jellegû írásaival. A már említett közelgô belsô választásokra való tekintettel célszerû lenne felmérni: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület politikai platformok vagy csoportok jól kihasználható eszköze kíván lenni?

A Tôkés László nevével fémjelzett – radikális – politikai irányvonal áthatja az egész egyházat. Egyes egyházközségek lelkipásztorai fentrôl kapott utasításnak eleget téve, sokszor nem mûködhetnek együtt még csak helyi közérdekbôl sem a hivatalos RMDSZ-vezetéssel. Az egyházközség és a helyi RMDSZ-szervezet között az így keletkezô éles ellentéteknek a kárát nyilvánvalóan maga az egyház és a gyülekezet érzi meg.

Jelen írásommal nem vádolni akarok, a rosszindulatú támadás is távol áll tôlem. Mindössze rövid tények ismertetésére és bizonyos hátterek objektív bemutatására törekszem. A nyilvánosság jegyében, s mivel az egyház van a népért és nem fordítva, úgy gondolom, jogom van véleményem és meglátásaim közzétételére. A továbbiakban hangsúlyozni szeretném: olyan egyházra van égetô szükségünk, amelyben nincs helye "pártviszályoknak" és széthúzásoknak. Szétmorzsolódott erôinkkel, valós feladataink és küldetéseink félretolásával nincsen esélyünk nemzeti és azon belül egyházi egységünk hatékony megvédésére. Ameddig vannak kérdôjelek az utóbbi választások tisztasága és törvényessége körül, addig a kialakult végeredményt nem lehet elismerni. A belsô békesség helyreállítása érdekében új, visszaélésmentes választás szükséges.

Tôkés László püspök úrnak pedig ezúton üzenem, hogy a továbbiakban is tisztelem és becsülöm mint politikust (még ha nem is ugyanazon az oldalon állunk!) és mint a '89-es "forradalom" egyik legnagyobb hôsét, de mint legfôbb lelkipásztorom és Anyaszentegyházam irányítója (vezetôje), számomra elvesztette hitelét, tekintélyét.

BRÉDA SÁNDOR CSABA
Szilágykraszna

Régi majálisok a Bethlen Kollégiumban

A Kollégium sok szép rendezvényei közé tartozott a május elsején tartott majális. Legtöbbször a Kollégium erdejének alsó részére, a Szabaderdôbe volt tervezve. E kis kirándulás nem csak a Kollégium ünnepe volt, hanem az egész város közösségének is, mert akkoriban a kollégiumi rendezvény közös volt a város polgárságával.

E kirándulások tág lehetôséget nyújtottak az ifjúság fegyelmezett magatartásának megnyilatkozására. A diák- tanár kapcsolatok kifinomításának közvetlen tanúja lehetett a város polgársága. Május elsején reggel 6-7 órakor az ifjúság felsorakozott a Kollégium udvarán: külön az elemisták felsôbb osztályai, külön a gimnazisták és külön a tanítóképzôsök. Induláskor az egyik vallástanár fohászkodott, majd énekszó mellett a Felenyeden át mentünk az erdôbe. (Minden osztálynak volt egy énekvezére, egy jó hangú fiú vagy leány, aki a betanult nótákat intonálta az osztálynak.) Amikor elértünk a Szabaderdô nagy tisztásáig, letelepedtünk: kiterítettük pokrócainkat és elnyúltunk rajta. A hátizsákból kikerült az elemózsia. A városi tanulók a bentlakókkal együtt ettek. Miután megreggeliztünk, játszani kezdtünk, élvezve a gyönyörû, tiszta erdei levegôt. A kisebbek a "Hátulsó pár elôre fuss"-t, majd fogócskát játszottak, a nagyobb fiúk pedig futballoztak. Egy másik csoport "flessezett", késôbb pedig Székely János tornatanár úr két csapatot állított össze és "kötélhúzásra" biztatta ôket.

Megérkeztek a konviktusi szekerek, hozták a kész gulyáslevest a bentlakó tanulóknak. A tanároknak flekkent, bort. Ásványvizet mindenkinek. Közben megérkeztek az enyedi szülôk, polgárok. Ôk is letelepedtek a tanárok mellé, s az ifjúság különbözô játékokkal szórakoztatta ôket. Amint a nap lehanyatlott az ifjúság ismét összegyûlt, sorokba állt és hazaindult.

Még egy kis történetet le kell írnom: volt egy óriási fa pont az erdô tetején, amely messzirôl is jól kilátszott a többi közül, ezt a fát "Bethlen fájának" nevezték. Már tanár voltam, amikor a diákok egy csoportjával fölmentem a fához. Ennek legalább 1,5 m széles törzse volt, össze-vissza repedezve, felette pedig óriási lombkorona. Az akkori népi hiedelem szerint e tölgynek árnya alatt még Bethlen Gábor is hevert. Hogy mi van ezzel a fával, nem tudom. Biztosan kiszáradt, vagy kivágták a "jóemberek"!

HORVÁTH ZOLTÁN
Nagyenyed

Elôször is köszönet az RMSZ-nek, hogy az olvasói rovat leveleit – a vidéki kisebb lapokkal ellentétben – nem ollózzák ki, hanem szó szerint közlik. Ennek többek között az is a nagy értéke, hogy a késôbbiekben szociológusaink kitûnô korképet készíthetnek ezekrôl az idôkrôl a közölt anyagok segítségével. Ezt tették az április 29-i számukban is, amikor szó szerint közölték a csíkdánfalvi pap levelét, amely nemcsak bennem, hanem sok emberben nagy megdöbbenést keltett. Nem árt, ha a jóhiszemû olvasó megismeri az én véleményemet is, mert mindmáig bosszant e ravasz levél manipuláló és mocskos szándéka.

Teszem ezt annál is inkább, mert szülôvárosomban, Nagyszeben szélén volt a levélíró pap. Katolikus barátaimtól tudom – én evangélikus vagyok –, hogy püspökének menesztenie kellett innen paphoz nem méltô ocsmány beszédei, viselkedése és kapzsisága miatt. Mindmáig emlegetik, hogy ittléte alatt igen sok keserûséget és lelki fájdalmat okozott a még ma is itt élô és nagy tudású Balázs András papnak, Márton Áron munkatársának, a Tereziánum igazgatójának. A sok minden mellett ôt is erkölcstelenséggel vádolta nyíltan a nagyvárosban – ez felekezeti különbözôség nélkül minden jóérzésû magyar embert megbotránkozott. hazugság volt. A város szerencséjére Hochw. Otto Nutzu fôesperes gyorsan elhelyezetette. Attól fogva nem hallottunk többet se jót, se rosszat felôle.

Míg a fenti dátum idején fel nem bukkant népszerû magyar lapunk oldalán, hogy kihasználva a szabad sajtó lehetôségét, önmagához híven, de másokat mocskolva, bebizonyítsa: kutyából még ha pap, akkor sem lesz szalonna. Írása hû képet nyújt a nagyvilágnak, hogy Erdélyben a XX. század utolsó éveiben milyen nívótlan és ostoba papok is vannak. Emberi melegséget nem ismerô támadása a volt szekuritátés Péter Ferenc ellen – aki szerintem megérdemelné a román állam útján való elôállítását és felelôsségre vonását is – nem ismer semmiféle krisztusi irgalmat. És az a mód, ahogyan fogalmaz, azt az érzést váltotta ki bennem, hogy valószínûleg nem is volt akkor józan. Mert egy épeszû, egyetemet végzett pap, aki népének egyben tanítója is, semmiképpen nem írhat így.

Cikkét többször is elolvastam. És elgondolkoztam azon, hogy vajon ez az 1989-es változások után egycsapásra felbukkanó bôgô oroszlán, vaskezû, kálvini szigorú inkvizitor, hol és mivel foglalkozhatott, lapulva és vigyorogva, az emberek között? Kiktôl szerezhette biztos inormációit, amelyeket cikkében nevén nevez? Ki lehetett az a veszedelmes ember, aki maga magát hatalmazza fel arra, hogy istenként pálcát törjön a papi sorban levô társai fölött?

Ki az a buta az olvasók között, aki beveszi Antal Árpád "maszlagát"? Bocsásson meg a világ, de minket ne tartson közönséges bolondnak! Az ilyen pásztor milyen lélekkel és szívvel áll istene és magyar népe elé?

Szomorú dolog, hogy odajutottunk: akik eddig népünk megmentôi voltak, azok közül egyesek népünk keresztrakói lettek. S mindezekért nagyban az egyházi vezetôség a hibás. Hiszen minden intézményben fegyelem van. Csak a papoknak szabad minden, mert úgy az esperes, mint a püspök, hallgat! Miért erôltetnek a magyar népre pályatévesztett vagy alaposan levizsgázott bábokat? Az ilyenek lejáratják a tisztességeseket, mert az emberek azt mondják: a többi sem külömb! Vajon mi kötelesek vagyunk eltartani az ilyen kalandorokat, bármely felekezethet is tartozzanak?

DR. HELGA KLEINHEINZ
ny. Pszichológus
Nagyszeben

Rajta, szabad a pálya!

Az újságolvasó marosvásárhelyi békés polgár számára – jó egyhónapos kivárás után – immár bizonyossá vált korábbi gyanúja: a '89-es változások után bátorhangú cikkeivel helyi sajtónkban üstökösként feltûnô Máthé Éva visszatért elôzô munkahelyére: a bukaresti magyar sajtóhoz. Hogy mi késztette erre a lépésre, a nyájas olvasó nem tudhatja (egyes vélemények szerint nem is kell érdekelje, ô csak vegye a lapot, olvassa, és ne legyen véleménye), csak azt tudja, hogy a Népújság ezúttal veszített, az RMSZ pedig nyert egy jó tollat.

Sajnálom, hogy Máthé Éva távoztával (átigazol-tat-ásával?) a Népújságban megszûnt a TV-figyelô rovat, de örömmel fedeztem fel a központi lapban "Képernyô" címmel a folytatását. A baj csak az, hogy esetleg egyetlen rovat kedvéért kevesen fogják rendszeresen olvasni, mert pénztárcájuk nem engedi meg mindkét lapot. A szerzônek a váltás elônyére válhat, hiszen egy megye nyilvánossága helyett most az egész ország olvasótáborához szólhat tévékritikájával. Természetesen az országos lap megkövetelte más szempontok figyelembevételét is.

Ami pedig a Népújságot illeti, kár lenne kihalni hagyni ezt a szinte tíz éves rovatot, annál is inkább, hogy most itt az ideje annak, hogy a marosvásárhelyi szakmabeliek – televíziósok –, akik eddig azt állították, hogy Máthé Éva nem jól csinálja, bizonyítsaank. Mutassák meg, hogyan kell, avagy kellett volna tévékritikát írni! Rajta, szabad a pálya! Csakhogy, szerencsére van versenytárs: remélem, az RMSZ-ben élni fog a rovat, mert a mai mûsorfolyamban még mindig nagy szükség van Máthé Éva szakavatott, eligazító szavára, hogy tényleg lássuk is, amit nézünk.

A hazai magyar sajtón belüli szürkeállomány mozgása – a MÚRE égisze alatt – csak akkor válik a marosvásárhelyi újságolvasó hasznára, ha van pénze az összes fontosabb lapra, mert valahogy úgy viszonyul egyik a másikhoz, mint Latabár Kálmán a mûvészethet. Történt ugyanis, hogy a híres komikus egyszer egy isten háta mögötti faluba is elmerészkedett. Aggódó barátai megkérdezték: nem fél, hogy ezzel csorbát szenved hírneve? Mire a mûvész azt felelte: nem a hely teszi híressé az emberet, hanem az ember a helyet. Mutatis mutandis...

BALOGH ISTVÁN
Marosvásárhely

Önök írták, mi válaszolunk

* SÁGHY SZABOLCS szatmárnémeti olvasónk javaslatait küldte el "a lap nyomdafelületének jobb kihasználásáról". Ezekbôl emelünk ki néhányat azzal a megjegyzéssel, hogy köszönjük tanácsait és javaslatait, megpróbálunk minden olvasónk kérésének eleget tenni: ezért választottuk az arany középutat. Ha most az ön kérését teljesítjük, és a mûsormellékletbe beiktatjuk az RTL-Klub programját is, következô héten újabb levelek érkeznek, amelyek más és más tévétársaságok mûsorait igénylik azon az alapon, hogy már volt erre "precedens". Szíves megértésüket kérjük! Levélírónk javaslatai közül néhány: "A címet (kék betûket) feljebb kellene nyomtatni, és így esetleg elférne a bal oldalon lévô 12 sor is... A lap többi oldalán a papír felsô és alsó margóját is lehetne két centivel nagyítani. Egy évben ez tekintélyes nyomdai felületet eredményezne". * SZÁSZ FERENC brassói unitárius lelkész korábbi és most született verseibôl küldött egy csokorravalót: "mert minden este beveszem / végellenes fogamzásgátlóm / legszebb álmomban peckesen / lépek keresztül héthatáron // ott találsz majd egy kagylón ülve / igazgyöngygôggé merevülve / csak azért kicsit hamiskásan / hgy orcád mását mindig lássam // kinek a vers keze és lába / verejtékcsepp az éjszakája / ihletért kisérti az istent // s ha élféltájban felriad / arra hogy megint megvirrad / eltékozolt már majdnem mindent" (AZ ÖRÖK ÁLMATLANSÁGRÓL) *