Névnap: Henrik, Roland. Egyéb névnapok: Antónia, Aurél, Baldvin, Bonaventura, Csegô, Egon, Ferenc, Jenô, Ladomér, Leonóra, Manuéla, Örkény, Pompília, Sára, Talamér, Vitus.
A germán Heimrich névbôl származik a Henrik név, jelentése: körülkerített birtokán uralkodó. A Roland név szintén német eredetû, jelentése: vakmerô hôs.
A középkori magyar egyház ezen a napon áldotta meg az új kenyeret, ennek emlékét máig sok hagyomány ôrzi a népi szokásvilágban. Kipróbálják az új lisztet, s az ebbôl sütött kenyeret a papnak, a molnárnak, a koldusoknak adták. Egy mohácsi sokác hagyomány szerint az új kenyérbôl elôször a kutya és a macska kapott. Ennek alapja az a legenda, hogy a búzát, mely valamikor tövig kalászos volt, az Úr ki akarta pusztítani az emberek gonoszsága miatt. Péter azonban a kalász felsô végét marokra fogta, és így könyörgött: Uram, Teremtôm, legalább a kutyák, macskák ne haljanak éhen!
Az idôjárásról azt tartják, ha ezen a napon északi szél fúj, drágaság lesz.
Katolikus naptár: Szent bonaventura püspök és egyháztanító emléknapja.
Református naptár: Henrik napja.
Evangélikus naptár: Henrik napja.
Unitárius naptár: Henrik napja.
Görög katolikus naptár: Nagy Volodimir napja.
Zsidó naptár: Áv hónap 2.
Egy, a természeti katasztrófákkal és azok körülményeivel foglalkozó nemzetközi tanácskozáson a szakemberek igen érdekes következtetésre jutottak. Mégpedig arra, hogy számbelileg és méreteiben is csaknem mindig nagyobb az áldozat emberéletben és anyagiakban a gazdaságilag gyengébben fejlettebb országokban. Aminek magyarázata egyébként kézenfekvô: a viskót hamarabb dönti romokba a víz, a földrengés, mint a szilárdan, jó minôségû anyagokból emelt épületet, illetve a közhasznú, infrastrukturális munkálatok is jobban állják az idô viszontagságait, ha nagyobb körültekintéssel és anyagi ráfordítással készítik el.
Hogy mi hol állunk a világ gazdasági létráján, jól tudjuk, de ha mégsem, akkor most itt volt az alkalom, hogy saját szemünkkel meggyôzôdjünk arról. Elég volt ugyanis látni azokat a képsorokat, melyeket az elmúlt hetek, de méginkább napok tragédiáiról közvetítettek a tévé-állomások. A felhôszakadások okozta váratlan áradások többnyire ugyanis olyan helyeken, falvakon, városnegyedeken sepertek végig, amelyekrôl messze, de messze lerítt a szegénység. És még valami, amiért nem az áldozatokat, bár néha maguk is hibásak, hanem a hatóságokat terheli a felelôsség. Lentrôl egészen fel, vagy inkább fordítva. Évek óta ugyanis nagy a rendetlenség az építkezések táján, de nem sokkat többet teszünk azért sem, hogy rendben tartsuk a patakok, folyók medrét, a vízvédelmi rendszereket. És még nem is említettük a már-már rablógazdálkodásnak nevezhetô erdôkitermelési „stílust", amely szabad utat enged a lezúduló vizeknek, elôfeltétele a talajcsuszamlásoknak, a földindulásnak.
Erre azt mondhatjuk, és mondják is sokan, hogy felhôszakadás, azt követô árvizek elôfordulnak jobb helyeken is. Csakhogy mindazok jóval kisebb kárral járnak, kevesebb emberéletet oltanak ki. El nem tudom például képzelni azt, hogyan indulhatott meg a hegyoldal, hogyan taposhatott szét egy egész munkáskolóniát olyan helyen, ahol negyedszázada nagyszabású hidrotechnikai építkezés folyik. Ami feltételezi, hogy a gát felett és alatt próbafúrásokkal, meg mit tudom, milyen módszerekkel lényegében minden négyzetméternyi felületet ismerniök kellene az építkezések irányítóinak. Így érthetetlen számomra, miért nem tudták azt a szakemberek, hogy nagyobb esôzések idején ott megindulhat a talaj...
Felhôszakadások, viharok, kisebb-nagyobb árvizek voltak s valószínûleg lesznek még az országban, amiképpen más tájakon is. Ideje volna tehát tanulni is a történtekbôl, rendbetenni mindazt, amit a megelôzés érdekében rendbe kellene tenni. Megszüntetni a kényünk-kedvünk szerinti építkezéseket, kijelölni a veszélyeztetett területeket, s megtiltani ott mindenféle megtelepedést. Jó lenne már azt is elôírni, hol és mibôl lehet házat felhúzni. Körültekintôbben kellene erdeinkkel és vizeinkkel gazdálkodni, s jaj, még mi mindenre oda kellene figyelni! Elsôsorban hivatalban levô, de a hivatalából már menesztett, ellenzéki politikusnak is. Mert, ha nem ez történik, akkor továbbra is nyakunkon a vész, akkor bármikor megismétlôdhet a tragédia.
Mit látunk, hallunk erre fel? Mit mond, mit jósol annak a pártnak a második embere, amely hat évig irányította, nyílvánvalóan eredménytelenül az ország sorsát? Még véletlenül sem arról szónokol ama városban, amelynek egyik szegényebb negyede víz alá került, hogy mi lenne a feladat. Hanem arról, hogy nem a saját tehetetlenségünkben rejlik a vész, nem onnan leselkedik ránk, hanem egészen máshonnan. A hazai és külföldi magyar irredenták készülnek Erdélyre lecsapni, összel, kihasználva az ország gyenge gazdasági helyzetét, ott valamiféle lázadást kirobbantani... Erre lehet azt mondani, hogy... nagy a meleg. Kánikula van tehát, amely egyaránt okozója a felhôszakadásoknak, de nemcsak!
Románia makacsul kitart a NATO mellett
Az amerikai védelmi miniszter esetleges elbátortalanítónak látszó kijelentései sem térítik el Romániát attól, hogy folytassa erôfeszítéseit euroatlanti integrációjának sikeréért - jelentette ki szerdán Simona Miculescu román külügyi szóvivô hangsúlyozva, hogy a román külügyminisztériumnak egyelôre csak a sajtóban megjelentek állnak rendelkezésére arról, miszerint William Cohen amerikai védelmi miniszter Budapesten kijelentette volna: a NATO további bôvítése a koszovói válság ellenére sem gyorsul fel.
- Ha ez igaznak bizonyul, mi tiszteletben tartjuk véleményét, de Romániát semmiféle látszólag elbátortalanító nyilatkozat nem tántorítja el attól, hogy folytassa erôfeszítéseit azért, hogy sikerüljön Románia integrációja az euroatlanti szervezetekben. Az euroatlanti integráció a román külpolitika elsôdleges célját jelenti - szögezte le.
Románia NATO-tagsága az észak-atlanti szövetség most felvett új tagjainak beilleszkedésétôl és a jövô évben esedékes amerikai elnökválasztások eredményétôl függ - jelentette ki Zoe Petre, a román államfô tanácsadója a délkelet- európai térség biztonságával foglalkozó bukaresti román-amerikai kerekasztal konferencián. Szerinte jelenleg Románia „a térség legbiztosabb része", s a jugoszláviai konfliktus idején azt is bebizonyította, hogy kulcsszerepet játszik a térségben. Románia a délkelet- európai stabilitás megteremtéséhez nélkülözhetetlen elem.
Októbertôl Babes-Bolyai-Oberth?
(Telefaxon) – A Babes-Bolyai egyetem átmeneti rektora, Simion Simon elmondotta a sajtónak, hogy az Erdélyi Német Demokratikus Fórum javasolta: a kolozsvári tudományegyetem vegye fel ôsztôl az Oberth nevet is, multikulturalitására való tekintettel. Az ötletet lelkesen támogatja Wolfgang Breckner professzor, aki prorektorként a német vonalért felelôs az egyetemen. Szerinte a multikulturalitás jegyében indított német vonal a jelenlegi kétnevû elnevezésbôl nem derül ki. * Hermann Oberth, a hajdani kolozsvári diák, aki 1923-ban végezte el az egyetemet, Heidelbergbe megy tanulmányait tökéletesíteni és az azstronautikai tudományokat részesíti elônyben. Az e téren elért tudományos eredményei korán felhívták a figyellmet a fiatal tudósra, aki nemzetközileg is rangos helyet vívott ki magának a szakmában. * Az átmeneti rektor szerint a kérdésben az egyetem szenátusának kell döntenie, ami a több mint 50 %-os többséggel lehetséges. (Csomafáy Ferenc)
Rendezôdött a Milánóból visszaküldött magyar állampolgár ügye
(Mûholdon) – Az Alitalia légitársaság a Külügyminisztérium konzuli szolgálatának közbenjárására megtérítette annak a magyar állampolgárnak a kárát, akit június végén a milánói nemzetközi repülôtéren a biztonsági szolgálat feltartóztatott és visszafordított Budapestre. Miként mi is beszámoltunk róla egyik Nagykörút- tudósításunkban, Kormány Józsefet június 24-én, útban Torontó felé tartóztatták fel Milánóban az olasz légitársasággal szerzôdésben álló biztonsági szolgálat munkatársai. Kormány József panasza alapján a milánói magyar fôkonzulátus és a Külügyminisztérium konzuli fôosztálya kérte az olasz illetékesektôl a panasz kivizsgálását és a szükséges intézkedések megtételét. Az Alitalia jelezte, hogy a kellemetlenségek méltányos kompenzálásaként biztosítja a szükséges repülôjegyeket. Július elsô napjaiban Kormány József meg is kapta a jegyeket - közölte a magyar külügyminisztérium szóvivôje. (MTI)
Napfogyatkozás ártalmai - francia szemmel
(Mûholdon) – Óvni kívánja a lakosságot az augusztus 11-i napfogyatkozás esetleges ártalmaitól a francia kormány. Ezért egyeztetésekbe kezdett a legnagyobb kereskedelmi vállalatokkal, hogy azok - egyéb kedvezményekért cserébe - ingyen, vagy igen alacson áron (áfával együtt maximum 5 frankért) kínálják a különleges szemüvegeket, amelyekkel veszély nélkül végig követhetô az évszázad utolsó teljes napfogyatkozása. Külön kormánykérés, hogy a speciális szemüvegeket francia és legalább egy másik nyelven írt használati utasítással lássák el - természetesen az EU-szabványok betartásának igazolása mellett. (MTI)
Véget ért Svédországban a legsúlyosabb pedofília-per
(Mûholdon) – Svédország történetének legsúlyosabb pedofília-pere ért véget kedden Stockholmban, miután a vádlott a tárgyalás nyolcadik napján elmondta, hogy az interneten keresztül 25 országba szolgáltatott gyermekekrôl készült pornográf képeket és videofelvételeket. A vádlott 22 éves, a bûncselekmények elkövetésekor munkanélküli volt, de korábban egy gyermek-napköziotthon alkalmazottja. Nevét nem hozták nyilvánosságra. Idén márciusban tartóztatták le, mert állítólag több ízben megerôszakolta barátnôje ötéves kisfiát. A nyomozás során a rendôrség a fiatalember orebrói (Stockholmtól 200 kilométerrel nyugatra található) otthonában talált több mint 47 ezer olyan pornográf fényképet, illetve összesen 30 órányi videofelvételt, amelyeken gyermekek láthatók - összesen 12 -, és közülük a legfiatalabb hároméves. A képek szadista jeleneteket, megkötözött gyermekeket is mutatnak. A számítógépes világhálón keresztül szerte a világon 239 elôfizetô jutott hozzá a felvételekhez. A vádlottat pszichiátriai vizsgálatnak vetették alá, s ennek eredményét hétfôn ismertették a bírósággal. Eszerint a vádlott súlyosan zavart elmeállapotban követte el a szóban forgó bûncselekményeket, ezért pszichiátriai kezelésre szorul. Az ítélethirdetés idôpontját a bíróság még nem jelölte ki. (MTI)
(Helyben) – A szakadó esô és a nyomában kialakuló áradások következtében július 1-je óta Romániában harminckét ember vesztette életét - közölte kedden Bukarestben a környezetvédelmi minisztérium. Az elsô jelentések szerint hétfôn a Riul Mare folyó közelében történt földcsuszamlásban tizenöt ember halt meg. A román hatóságok még kedden is folytatták a kutatást a katasztrófa áldozatai után, miközben a katonaság megpróbálta megtisztítani a hegyvidéki körzet útjait. Kedden a tragédia színhelyén járt Emil Constantinescu román elnök. Az államfô a hátszegi kórházban felkereste a sebesülteket, és helikopteren a levegôbôl tekintette meg, hogy milyen pusztítást végzett a munkások lakótelepére szakadt domboldal. * A földjeiken dolgozó két földmûvest ragadott magával az ár hétfôn Mehedinti megyében. A hatóságok egy vízbe fulladt fiatal nô holttestére bukkantak Kolozs megye egyik folyójának közelében. A minisztérium jelentése szerint 58 házat rombolt le a víz, 1230 ház megrongálódott és több mint 4 ezer hektár mezôgazdasági terület került víz alá július eleje óta. Az esôzések több kilométernyi úttestet és vasútvonalat tettek járhatatlanná. (RMSZ)
(Mûholdon) - A rendkívüli esôzések Magyarország 10 megyéjében 148 települést érintettek, 5816 ház 18.486 lakója került veszélybe, az épületekben keletkezett eddigi kár összegét 1,1 milliárd forintra becsülik. 518 épületbôl összesen 2.238 embert kellett kitelepíteni, közülük ideiglenes szálláson 1.392 embert helyeztek el. A mentési munkálatokban a polgári védelmi szervezetek 2.227 beosztottja mellett 7.509 önkéntes, illetve közmunkás vesz részt. A védekezésben eddig 195 ezer 865 homokzsákot használtak fel. A polgári védelem 960 szivattyút mûködtet. A víz levonulása után 993 épületet fertôtlenítettek. A Magyar Honvédség 260 katonája segíti folyamatosan a válsághelyzetben lévô lakosságot. A katonák 32 technikai eszközzel - köztük lánctalpas úszó és terepjáró gépkocsikkal - segédkeznek az élet- és vagyonmentésben. Orbán Viktor miniszterelnök a kíséretében lévô Pintér Sándor belügyminiszterrel és Kövér László titkosszolgálatokat felügyelô tárca nélküli miniszterrel a felhôszakadások okozta károk nagyságáról tájékozódott kedden délután az áradások által legvszélyeztetettebb Heves megyei településeken. (Az MTI nyomán)
Röptéri gondolatok Kolozsvárott
(Telefaxon) – A SZDRP alelnöke, Adrian Nastase a kolozsvári repülôtér fogadótermében július 13- án sajtótájékoztatón jelentette ki, hogy tudomása van arról: a magyar revizionistáknak kész terveik vannak, amelyeket akkor léptetnek életbe, amikor az ország bizonyos részein a helyi állami intézmények mûködésképtelenné válnak. Nastase úr nem volt hajlandó, a sajtó rimánkodása ellenére sem pontosítani, hogy mire is gondol és információi forrását sem nevezte meg. Szerinte azáltala elmondottakat nagymértékben gerjeszti a jugoszláviai helyzet. Adrian Nastase szeint Romániának ôsszel lesz a legnehezebb a helyzete mind szociális, mind gazdasági és politikai szempontból. Szerinte Románia nem fog nyerni a jugoszláviai újjáépítés nyomán, a nyugati cégek fogják lefölözni a hasznot. Szerinte Romániának szorosabb kapcsolatkokra kell lépnie Oroszországgal, aki a jelen pillanatban elszigetelt. (Csomafáy Ferenc)
Tíz év múlva illik megköszönni!
(Telefaxon) – Hétfôi lapszámunkban közöltük a hírt (Expedíció katamaránon), miszerint több mint négyezer kilométeres vízi útra indult Tarnavölgyi György újságíró és felesége, Sipkay Mónika egy maguk építette katamaránon. Szabolcs községtôl startoltak a Tiszán, és a Duna-Majna- Rajna csatornán át, a Szajna folyón és a közbülsô csatornákon jutnak el a francia Loire torkolatáig, szeptember elején. A hírügynökségi tudósítást olvasva felhívott Lapka Tibor hûséges szatmári olvasónk, volt kolléga és néhány éve üzletember, és arra kért, közöljük: Tarnavölgyi György régi jó ismerôsünk és barátunk! Ô volt ugyanis 1989-ben az elsô, amikor decemberben a televízióban a román forradalmat látva (akkor ô is, akárcsak mi, azt hitte: a lövöldözés önmagában is forradalmat jelent), megrakta kocsiját éllemiszerrel, gyógyszerrel és átjött Szatmárnémetibe, segíteni. Azóta se köszönte meg neki senki önzetlenségét. Most jó utat, illetve jó szelet kívánva, itt az alkalom! (Sike Lajos)
(Telefaxon) – Az elsô román–magyar közös régészeti ásatást végezták a Pete–Csengersima határállomás környékén a szatmárnémeti, illetve a nyíregyházai Jósa András múzeum munkatársai - számolt be róla Istvánovits Eszter régész a napokban Zilahon lezajlott történész- találkozó alkalmából. A szatmáriak befejezték a feltárást, ugyanis ott már felépült a határállomás, s a magyaroknak is letelt a napokban a határidô. Istvánovits Eszter elmondta, hogy az övezetben két nagy bronzkori telep volt hajdanán, arra rétegzôdött rá egy római császárkori réteg, ahol a nyíregyházi régész nagy fazekasmûhelyre bukkant hat kemencével. Számára az volt a feltûnô, hogy az ott talált anyag sok rokonvonást mutat a porolissumi mesterek termékeivel. Ebbôl arra következtetett, hogy Porolissumból telepedtek mesterek az övezetbe Dacia provincia feladását követôen. Errôl egyelôre vita folyik, amihez a két anyag tanulmányozása bizonyosan támpontot nyújt. Az eredményeket feltehetôen szélesebb, nem szakmai, de érdeklôdô közönség is megismerheti, ugyanis az eurorégiós bizottsághoz nyújtottak be pályázatot annak érdekében, hogy a határállomások átadásakor a talált régészeti anyagból közös kiállítást rendezzenek a szatmárnémeti múzeummal. (Fejér László)
Orbán Viktor a Magyar Rádióban
(Mûholdon) – Elô kell teremteni a pénzt a vízkárok enyhítésére - jelentette ki a Magyar Rádiónak adott szokásos szerda reggeli interjújában Orbán Viktor miniszterelnök. - Magyarország elég erôs ahhoz, hogy egyetlen polgárának se kelljen fedél nélkül maradnia - hangsúlyozta. A miniszterelnök álláspontja szerint az emberek joggal várják el, hogy a kormány mellett a biztosítók is vegyenek részt a károk enyhítésében. Úgy látja: egyértelmûen viharkárokról és nem belvízrôl van szó. A kormányfô egyes biztosítótársaságok magatartása kapcsán elfogadhatatlannak nevezte, hogy az egyik legnagyobb hasznot felmutató ágazatban tevékenykedô cégek úgy tegyenek, mintha semmi közük nem lenne az országhoz. Orbán Viktor beszámolt arról is: felkérte a belügyminisztert annak összegzésére, hogy a kialakult helyzet kapcsán mit mulasztott az elôzô, illetve a mostani kormány, továbbá az önkormányzatok és maguk a károsultak. A Vajdaság helyzetérôl szólva a miniszterelnök leszögezte: ellentétben a térség más etnikumaival az ottani magyarok és egyéb kisebbségek nem nyúltak fegyverhez, tehát példás türelmükért, alkotmányosságukért is járna az autonómia. (MTI)
(Helyben) – Kedden elbeszélgettük KÖTÔ JÓZSEF közoktatásügyi államtitkárral a romániai magyar oktatási hálózat teljesítményérôl az érettségi- eredmények alapján. Az egész beszélgetést holnapi számunkban közöljük, addig gondolatébresztônek az interjú elsô passzusait idézzük. * - Országos paraméterek közé helyezve, úgy gondolom, mérhetôbbé és viszonyíthatóbbá válik a teljesítmény - vélekedett Kötô József. - Az elôttem lévô statisztikák szerint Bihar megyében voltak a legeredményesebbek a jelöltek, ott az érettségin átmenôk aránya 95,26 százalék. De hangsúlyozom, ez még a kontesztáció elôtti idôszakban jegyzett eredmény. Viszont ezek már döntô irányszámoknak tekinthetôk; a kontesztáció lényegesen nem változtathat rajtuk. - Milyen tannyelvû iskolák teljesítménye ez? - Megyei átlagteljesítmény. És az utolsó helyre Szeben megye került, ahol mindössze 49,10 százalék volt az átmenôk arányszáma. Namost ha azokat a megyéket, helységeket tekintjük, ahol döntô többségében magyar oktatás folyik, akkor azt kell mondanunk, hogy lényegében jó teljesítményt nyújtottak gyerekeink. Kovászna megye 78,12 százalékos átmeneti százalékot mutatat... - Azt hiszem, jobb mint a tavalyi, nem? - Én erre most nem tudok válaszolni, mert nincs elôttem a tavalyi statisztika... Vagy például Hargita megye, ahol egészen kiváló az eredmény: 88,09 százalékos teljesítményt jegyeztek. És itt emlegethetnénk Bihar megyét is, ahol nagyon sok magyar diák jelentkezett érettségire... - S az ô teljesítményük sokat nyom a latban... - Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a megye országos elsô helyen áll, 95,26 százalékkal... (Zsehránszky István)
* Július 13-14 * Fôvárosi lapok, hírügynökségek nyomán: A prémium benzin referencia ára 8400 lej lesz a Petrom szerint (Romania libera). * A költségvetés bevétele a privatizálásból az esztendô elsô hat hónapjában több mint hétezer milliárd lej volt (Romania libera). * Alexandru Athanasiu munkaügyi miniszter leszögezi, hogy a napfogyatkozás napját nem nyílvánítják munkaszüneti napnak (Mediafax). * Emil Constantinescu elnök felfedezi, hogy Románia a nyugattól csak vállveregetést kap (Adevarul). * Mihai Cioroianu román alpinista a gyilkosnak tartott K2 csúcs megmászása közben életét vesztette (Mediafax) * A nemzetállam a legfôbb akadály az európai egységesülés útjában - nyilatkozza Kolumbán Gábor a Transilvania jurnalnak. * Az SZDRP az ôszön kivinné az embereket az utcára (Ziua). * Ami nincs meg a kormánynak, megvan egy kémkedéssel vádolt cégnek: Románia veszélyeztettségi térképe felhôszakadások esetén (Cotidianul). * A nagy gondokkal küszködô Bancorexet nem privatizálják, hanem felszámolják (Cotidianul). * Az áradások miatt több mint hétezer köbméter szemét indult meg a Dunán lefelé (Ev. zilei). * Valea Plopului település közelében a vasgárdisták kéthetes munkatábort szerveznek (Cronica Romana). * Durva mérkôzés az RMDSZ és a Jobboldali Erôk Uniója között. Markó Béla csodálkozik azon, hogy egy kisebbségi, mármint Vozganian miként lehet ennyire magyaraellenes (Cronica Romana). * Az RNEP még mindig és tovább harcol Petôfi és Schiller ellen (Cronica Romana). * Radu Sarbu átalakítja az Állami Vagyonalapot. Négy vezérigazgatóságot megszüntet, 95 embert elbocsát (Cronica Romana). * Az amerikaiak csalódottak a román gazdaság teljesítményében, s nem szívesen fektetnek be nálunk (Curentul). * Teodor Melescanu lánya, Marina fogászati rendelôt nyitott (National). * Julio Iglesias bukaresti koncertjére, amelyet a Cotroceni stadionban rendeznek meg, egy jegy értéke 11-55 dollár között lesz (National). * Csökkennek a lakosságnak a bankokban elhelyezett megtakarításai (Nationa). * 1 USD = 15 867 lej, 1 Euró = 16 113 lej, 1 DM = 8238 lej, 1 g arany = 129 702 lej (július 13). *
A Közérdekû Munkálatok és Területrendezésügyi Minisztérium programjait ismertette július 8-án sajtótájékoztató keretében Stoica Romeo, a Megyei Építkezési Felügyelôség fôfelügyelôje. Mint mondotta, a minisztérium támogatást nyújt az 1990 elôtt elkezdett lakások befejezésére, községi, falusi utak kövezésére, illetve az ivóvízhálózat bôvítésére. Lakásépítésre megyénkben 1997-ben 4,5 milliárd lejt, míg a tavaly és az idén 6,5, milliárd lejt utaltak ki. Ebbôl a pénzbôl az elmúlt két évben 92 lakrészt tudtak átadni, míg az idén további 60 befejezését irányozták elô. 154 szociális lakás építése is folyamatban van, amelybôl 54-et még ebben az évben befejeznek. Hargita megye a minisztériumtól 800 millió lejt kap, ebbôl Csíkpálfalván, Szentmárton és Tusnád községekben még ebben az évben bevezetik az ivóvizet.
Az úthálózat kövezése gyengébben halad, csak 8,7 km utat sikerült kikövezni. A szakfelügyelô véleménye szerint a megyei tanács ennél nagyobb eredményt is elérhetett volna. A minisztérium határozata értelmében év végéig minden településnek kötelessége elkészíteni általános rendészeti tervét (PUG). Azon települések, amelyek ezen terveket nem véglegesítik, január 1-jétôl nem bocsáthatnak ki építkezési engedélyeket. Megyénkben a 9 város közül csak kettônek sikerült jóváhagyatnia általános rendészeti tervét, Csíkszeredának és Hévíznek. További három városban a tervek elkészültek, de ezek jóváhagyására még várni kell. A községek esetében sem jobb a helyzet. 49 település közül csak 14-nek készült el a rendezési terve.
Az építkezések területén a törvény tiszteletben tartásával hadilábon áll a megye. Az elmúlt öt évben épült közel 2000 épület mintegy 20 %-a nem rendelkezik engedéllyel. A szakfelügyelô felhívta a figyelmet arra is, hogy az önkormányzatok a saját zsebükkel játszanak, amikor nem veszik komolyan az építkezési engedélyek tiszteletben tartását, és az építkezôk nem az épületek valós értékét jelentik be. Országszerte az ilyen jellegû kihágások miatt több milliárdra becsülik a keletkezett károkat.
Megyeszinten az idô vas foga, emberi hanyagság és pénzhiány miatt már több épületet kellett bezárni az elmúlt években. Nagytusnádon és Korondon az iskolát, Csíkszeredában a megyei kórház fül-orr-gége osztályának több helyiségét, mivel az épület veszélyes állapotba került.
A Temes megyei RMDSZ teljes gôzzel hozzálátott az évek óta halogatott belsô választások elôkészítéséhez, TKT-határozatokat hozott ezzel kapcsolatban, sôt, Toró T. Tibor megyei elnök, aki egyben a Reform Tömörülés elnöke, a július 5-ei Markó Béla – RT „csúcstalálkozón" az országos RMDSZ-nek is felajánlotta a belsô választások „temesvári modelljét". Miben különbözik elsôsorban a bánsági „modell" a szövetség országos szintû elképzelésétôl – kérdeztem Toró Tibortól.
– Helyi szinten úgy döntöttünk, hogy az SZKT- tagok (a romániai magyar „országgyûlés" – sz.m.) megválasztása nem elegendô tét ahhoz, hogy mozgósítani tudjuk közösségünket, már csak azért sem, mert a Szövetségi Képviselôk Tanácsa mûködésérôl igen hiányos információkkal rendelkeznek. Valamivel jobban ismerik a helyi, illetve a megyei RMDSZ munkáját. Amikor megkérdezzük a közösség tagjait arról, hogy kik is legyenek a vezetôi, ne csak az országos, hanem a helyi és megyei szintû vezetôkrôl is nyilvánítsanak véleményt. Ezért mi ezt belsô elöljárósági választásnak nevezzük, ahol elöljárók alatt országos szinten az SZKT tagjait, parlamenti képviselôket és szenátorokat, illetve országos RMDSZ-tisztségviselôket, megyei szinten az elnököt, a TKT tagjait és a megyei önkormányzati képviselôinket, helyi elöljárók alatt pedig a helyi RMDSZ-vezetôket és önkormányzati képviselôket értjük.
A választás három szinten zajlana, és az eredmények alapján a listavezetôkbôl kerülnének ki a helyi és megyei elnökök, illetve önkormányzati képviselôk, országos szinten pedig az országgyûlési képviselôk és SZKT- tagok.
– A helyi TKT-n elhangzottak alapján az emberek nem is három, hanem négy listát kapnak kézhez. Melyik listán hány jelöltet kell bejelölniük és konkrétan hogyan válthatóak tisztségekre ezek a helyezések?
– Azért van négy lista, mert országos szinten az SZKT-helyek szétosztása kétféleképpen történik. A helyek kétharmadára egyéni jelöltek pályáznak – ez Temes megyében 2 helyet jelent –, a fennmaradó helyekért az országos RMDSZ- platformok helyi csoportjai versenyeznek, ilyen nálunk egy lesz. Két platform – a Kereszténydemokrata Mozgalom és a Reform Tömörülés – biztosan állít jelölteket Temes megyében. Az országos szintnek tehát két listája lesz nálunk, az egyiken lesznek az egyéni jelöltek, sorshúzás által kialakított sorrendben, ezen három személyt kell bejelölni, a platformlistán pedig csak egyet.
Az a platform, amely a legtöbb szavazatot kapta, kap egy SZKT-helyet, a másik lista elsô két helyezettje SZKT-tagságra jogosult, de a mi helyi döntésünk szerint az elsô helyezett ugyanakkor a parlamenti képviselôjelöltek listáján is jogosult az elsô helyre. Megyei szinten öt jelöltet kell a választónak bejelölnie, az elsô helyezett jogosult a megyei RMDSZ-elnöki tisztségre, az elsô három pedig felkerül a megyei önkormányzati lista elsô három helyére.
A települések szintjén a listák változó hosszúságúak és rajtuk 3-7 nevet kell bejelölni, annak függvényében, hogy a helyi önkormányzatban milyen erôt képvisel a magyar közösség. A szavazatok alapján kialakul a helyi népszerûségi lista, az ajánlás szerint az elsô helyezett lenne a helyi RMDSZ-elnöke, de szintén ô jogosult polgármesteri vagy alpolgármesteri jelölésre. A lista többi helyezettje rákerülne a helyi önkormányzati jelöltlistára.
– Bárki bárkit jelölhet. A nem RMDSZ-tagoknak nyilatkozatot kell tenniük, hogy egyetértenek a szövetség programjával, ezt leközöljük a helyi sajtóban és a jelölés akkor lesz hivatalos, ha az illetô jelölt vállalja a jelöltséget, másrészt bizonyos számú „kopogtató cédulát", támogató aláírást tud letenni. Ezek száma az országos és a temesvári lista esetében 40 lesz (SZKT- döntés alapján), megyei városokban és nagyközségekben 20, kisebb településeken 10. Ezzel a módszerrel a választások komolyságát próbáljuk szavatolni. Bárki több jelöltet is támogathat aláírásával, tehát ilyen téren nem lesz korlátozás.
– Hogyan és milyen anyagi forrásokból tervezik a belsô választások lebonyolítását?
– A választókerület jelen esetben a megye. Ezt TKT- döntés szerint nyolc kistájra, régióra osztottuk föl, a kilencedik maga Temesvár város. A szervezés decentralizálása céljából minden kistájnak lesz egy választási biztosa, ezek nagy részét már ki is jelöltük. A régiók biztosainak minden településen meg kell találniuk a helyi biztost, aki összeállítja a választói névjegyzéket, felméri a helyi viszonyokat és biztosítja a szavazóhelyiséget. A választás állóurnás lesz, amelyet olyan helyen állítunk fel, amely a mi „felségterületünk": pl. RMDSZ- székházban, de kikérjük az egyházak vagy más intézmények támogatását is.
Ami az anyagiakat illeti, jelenleg helyi forrásunk igen kevés van. A szövetségi költségvetésben elég jelentôs összeg el van különítve erre és megpróbálunk helyi forrásokat is találni, ami nem lesz könnyû… Ez azon is múlik, mennyire tudjuk meggyôzni közösségünket az esemény fontosságáról.
– Az RMDSZ egységes tagnyilvántartásában szereplô tagok vehetnek részt a belsô választásokon. Ez RMDSZ-tagokra és támogatókra vonatkozik, utóbbiak nem tagjai ugyan az RMDSZ- nek, de nagyvonalakban egyetértenek az RMDSZ célkitûzéseivel. A lista startból tartalmazza mindazok névsorát, akik valaha is tagjai voltak az RMDSZ-nek. Temes megyében például 1990-ben mintegy 7-8000 tagot tartottak nyilván. Ezeket a nyilvántartásokat egységesítjük, de nem szeretnénk itt megállni. A következô fél évben fel szeretnénk keresni minden bánsági magyar embert (ez nyilván vágyálom, de ez lenne az ideális), hogy megkérdezzük tôle: vállalja-e, hogy rákerüljön a választói névjegyzékre. Ezt a feladatot az egyházak, civiltársadalmi intézmények segítségével próbáljuk elvégezni. Akihez nem jutunk el közvetlenül, a sajtón és más csatornákon keresztül próbálunk szólni, de megvan arra is a lehetôség, hogy valaki a választások napján kerüljön rá egy pótlistára.
– A magyarországi román önkormányzat megválasztásakor elsô alkalommal valójában roma önkormányzatot választottak. Van-e elképzelés hasonló jelenségek kiküszöbölésére?
– Elôfordulhat, valaki azt célozza meg, hogy lehetetlenné tegye ezeket a választásokat. A provokációk elkerülése céljából a szavazókörben mûködô választási biztos szóba áll a szavazásra utolsó pillanatban jelentkezett polgárral, tesztkérdéseket tesz fel neki, és a válaszok alapján rájön, hogy az illetô tagja-e a magyar közösségnek, van-e valamilyen köze az RMDSZ célkitûzéseihez és programjához. A szûrés negatív eredménye alapján az illetô szavazatát érvénytelenítik.
– Mi a belsô választások célja?
– A bemerevedett struktúrák megújítása. Aki belülrôl látja az RMDSZ- t, az tudja, hogy helyi szinteken kialakult egy elit, amely akkor sem tud új embereket bevonni a tevékenységbe, ha tudatosan törekszik erre, ha pedig nem is törekszik rá… A helyi és területi szervezetek esetében ez a belsô választás jó alkalom arra, hogy új emberek kerüljenek a magyar közélet élére, mutassák meg magukat, hátha ezáltal új szín, új kedv kerül az RMDSZ életébe. Arra számítok, hogy a háromszintû választások nagyobb érdeklôdést váltanak ki, tehát nem fullad érdektelenségbe a dolog, másrészt az a véleményem, hogy a helyhatósági és parlamenti választások elôtt egy ilyen megmérettetés jó arra, hogy olyan jelöltlisták alakuljanak ki, amelyekre a közözség tagjai szívesen szavaznak. Ily módon a jövô évi helyhatósági és parlamenti választásokon is nagyobb lesz a részvétel. Ami a „temesvári modellt" illeti, azt javaslat formájában elküldöm a többi megyei szervezetnek is.
Mintha egy égbe nyúló, gótikus templom boltívei alatt járnánk. A több mint százéves, büszke, egészséges bükkfák lombozata meg sem rezdül az errefelé elég ritka, több mint harminc-egynéhány fokos rekkenôségben. Oltári csend lenne, ha meg nem szakítaná a némaságot az erdészek, falusiak beszéde. A falu nagyon félti az erdôt. Azt mondják: tavasszal, amikor lombot hajt, a hosszú, dermesztô telek után megtelik a szívük életkedvvel, reménységgel. Az erdôt nem hagyják pusztulni, pusztítani…
Ezért ment a hivatalos levél az erdôszentgyörgyi polgármesteri hivatal nevében (oda tartozik Bözöd falu, de nem mindig volt ez így, hiszen Bözöd is községközpont volt nemrég, csak aztán keletkezett a Bözödi tó, Bözödújfalu pedig eltûnt a térképrôl) a megyei erdészeti társasághoz, a környezetvédelmi felügyelôséghez, a prefektúrához, a püspökségekhez. Ebben le vagyon írva, hogy meg akarják akadályozni az erdô pusztítását, mert aggódnak a faanyagért, no meg a földcsuszamlás miatt, mely több mint 150 család hajlékát veszélyeztetné. Az emberek s fôleg a két egyház, a lekészek úgy vették észre, hogy az erdészek meg nem engedett mennyiségben vágják ki a fákat.
A falusi emberek szószólója, Józsa Béla így foglalta össze azt, amit errôl tudni kell: „Az Anyahegyen és a Szálason levô erdô a régi világban a református és unitárius egyházé volt, s ehhez ragaszkodik a két egyház. Most már ugye az erdôket vissza fogják adni. A nép észrevette, hogy vágják az erdôt. Az egész terület 24 hektár. Egy dombrész csúszásveszélyes. Az egyházak kántori lakása le van robbanva, azokat újjá kell építeni. Az faanyagra nagy szükség lesz".
Bözöd határában amúgy összesen 540 hektár erdô létezik, ebbôl 1996-ban 169 hektárt visszakaptak – egy dûlôben. Ebbôl gazdálkodnak. A téli tûzifa onnan kikerül. A múlt rendszerben egy parcellát kitermeltek a falu határában, az fenyôcsemetével van beültetve.
A környezetvédelmi felügyelôség küldötte megállapította, hogy az erdôben csakis olyan kitermelés történik, amit a jelenleg érvényben levô törvény megenged. A kitermelt fa nem haladja meg az állomány öt százalékát. Van azért egy olyan vetület, hogy általában a kitermelés az erdô tisztítását kellene szolgálja, de hát a mostanában kivágott fák a legjobb minôségû bükkök közül kerültek ki. Ez viszont nem jelent súlyos szabálysértést. Tehát a környezetvédô felügyelôség nevében a helyszínre kiszállt Ábrán Péter erdômérnök megnyugtatta a bözödi embereket: az Anyahegyen és a Szálason levô egyházi erdôben nem esett kár. És hát a falu tulajdonképpen ezt akarta: az illetékes hatóságok figyeljenek az egyházi erdôre, s az állami vállalat most, az utolsó métereken ne dézsmálja meg az erdôt. Ábrán mérnök szerint Bözöd abban a ritka helyzetben van, hogy kitermelésre éppen alkalmas erdôt kap vissza, hiszen a több mint százéves bükkfák elérték az ideális életkort.
Bözödnek egyébként az új világ nem sok jót hozott. 1989 elôtt létezett reggeli buszjárat, azzal kimentek Bözödre a tanárok, a nagyobb gyerekek meg bejártak Erdôszentgyörgyre iskolába. De a demokrácia elvitte a buszjáratot. „Ez egy katasztrófális dolog", mondja Józsa Béla. Most csak a Marosvásárhely–Udvarhely buszjárat halad át a félreesô falun, de a délelôtt közepén halad át Udvarhely felé, és délután tér meg Marosvásárhelyre. A tanárok – öten – reggel a tejbegyûjtô kocsival mennek ki Bözödre. Délután meg azzal térnek haza, amivel érik. Legtöbbször gyalog… Erdôszentgyörgyig 12 kilométer az út a tó körül. A mezôgazdaságon kívül munkalehetôség nincs. Valamerre dolgozni járni nem tudnak, mert reggel hétre képtelenség bárhova beérni. A 364 házból 48 üres. Belôlük kihaltak a lakók. 650-en élnek még a faluban. 260 hektárnyi a határ, de ennek csak kis részét lehet megmûvelni. A vaddisznók mindent összetörnek, fôleg a kukoricát. A bözödiek szálas gabonát is termelnének, ekével megszántják a földet. De a kombájnra már nem telik. Az elôzô években szalmakalapfonásból pótolták a siralmas kollektív nyugdíjat, de ma már nemigen fogy a kalap a piacokon.
Péterfi Béla fizika–kémia szakos tanár Bözödi György egykori házában lakik. Azt az író az unitárius egyháznak hagyta. Könyvtárát Kolozsvárra vitték, az Egyetemi Könyvtárba. „Ott jó helyen van", mondja a tanár úr, no meg azt is hozzáteszi, hogy Bözödön igen keményen dolgoznak az emberek, és így is nagyon szûkösen élnek. Mert a föld komisz, nem való megmûvelésre.
De most már legalább valamennyire megnyugodtak, már ami az egyházi erdôt illeti. Ami tôlük, az egyházaktól s a bözödiektôl tellett, megtették; minden hivatalnak felhívták a figyelmét arra, hogy tartsák nyitva a szemüket. Ne engedjék meg, hogy az egyházi erdô bükkfáit kivágja az állami vállalat.
Rengeteget járom a határt, s el merem mondani, hogy szép, gazdag a határunk – mondta LEN EMIL polgármester, amikor a napokban Gyergyószárhegyen meglátogattam. – A 70-80 %-ban mezôgazdasággal foglalkozó faluközösség a sok rossz idô után látástól vakulásig dolgozik a krumpliföldeken vagy szénabegyûjtéssel, mert ki kell használni a jó idôt. Minket szerencsére elkerültek a rendkívüli természeti csapások, s úgy néz ki, hogy aki tud vigyázni, hogy a kolorádóbogarak ne tegyék tönkre a krumpliját, annak lesz termése.
– És ha a Déda környékiek ôsszel megint el nem lopják…
– Ebben az ügyben már tárgyaltam a rendôrséggel, hogy az elsô napokban lépjenek fel nagyon keményen a krumplitolvajok ellen, ahogy érkeznek, az elsô vonattal toloncolják vissza ôket, s ha ez az elsô négy-öt napon folyamatosan megtörténik, híre megy, hogy nem lehet jönni lopni. Ôszintén mondom, már elôre félek, hogy mi lesz ôsszel, mert a lopásban a legérintettebb falu Szárhegy, innen aztán húzódik Gyergyószentmiklós és Alfalu felé is, de a társasok, a nagy parcellák itt vannak.
– A tavaly a rendôrség büntette-e meg a tolvajokat?
– Nem büntettek meg senkit. Most megígérték, hogy ha a helyi rendôrség létszáma nem fogja tudni uralni a helyzetet, segítséget kérnek a megyei rendôrségtôl.
– Milyen gondokkal küszködik a lakosság? Nagy-e a munkanélküliség?
– Pénztelenséggel, szegénységgel. Sok embernek nincs munkahelye, de már nincs nyilvántartva mint munkanélküli, mert a segélyek lejártak, és közben sem kapott munkát. Mezôgazdasággal foglalkoznak, tartanak disznót, tehenet, majorságot, de ennek a munkának értéke nincs. Szinte csúfolódás, hogy 7-8000 lejért vásárolják a szarvasmarha kilóját a vágóhidak, hiszen ha kiszámítjuk az önköltséget, éppen a másfélszerese. A munkájukért az emberek gyakorlatilag semmi pénzt nem kapnak. A másik nagy gond, hogy állítólag elônyös kölcsönöket lehet mezôgazdasági gépekre fölvenni, de olyan kamatokkal dolgoznak, hogy mire a folyamat lejár, a két és félszeresét fizeted. Honnan lenne egy szárhegyinek 100 milliója egy traktorra? Attól nem félek, hogy akinek földje van és dolgozik, az éhen hal – túrják a földet, mint régen két tehénnel, és termelnek annyit, hogy a családjuknak elég legyen –, de a fejlôdés, az nulla. A munka, a befektetés az eredmény háromszorosa, nincs mibôl motorinát, vegyszert vásárolniuk, hogy könnyítsenek a fizikai munka terhein.
Az újabb leépítés Damoklész kardjaként lógott a bányászok feje fölött… És mégis a halál csapott le elôbb kaszájával közéjük.
„Szerencse fel, szerencse le – ilyen a bányász élete" – szól az ének. Csakhogy manapság az emberek szerencséje lefelé ível. A föld gyomra már nem ontja a szenet, a korszerûsítésekre nincs pénzalap. Felforgatják a vájatokat, a víz sokszor derékig ér, s a hôségtôl mesztelenre vetkôzött alakok kísértik a jó szerencsét. Kormos arcukból csak a szemük ízzik, mint az égô szén, sisakjukon apró lámpások hajbókolnak megalázkodva a sors elôtt.
Összeforrt kis csapat végezte a „rabolást" a front mélyében. Csak néhányan voltak – mind fiatalok. Izzadt, izmos testük gerendát feszített a földomlásnak. Szombat volt, és a vasárnapra – az Úr napjára – gondolhattak, mikor hirtelen megremegett a mély… A félig kész járat gerendái gyufaszálként omlottak össze. Hárman lettek élve eltemetve…
Odakint gyönyörûen ragyogott a májusi nap, az esô után. A bányászcsaládok ismerik a veszélyt, de reménykedve engedik le a férjeket, apákat, a testvért.
… Éjt napallá téve – bárha odalent csak éjszaka van – folyt a mentés. Bányásztársak egymást felváltva lapátolták napokon keresztül a földet, mely makacsul tartotta fogva a szerencsétleneket. „Csak lapát, csak lapát, nehogy megsértsük ôket!" Vasárnap megtalálták az elsô társukat. Már félig kitakarták, mikor nagy szörcsögés közepette belyukadt a tárna plafonja. A fiú még élt, és segítségért kiabált, de szempillantás alatt belepte a lisztfinom iszap.
Még egy napig lapátoltak konokul, már csak csendben, nehogy a reményt is elijesszék. Szemük elôtt kikapart társuk rimánkodó arca lebegett, és vérükben lüktetett a gondolat, hogy kevés az esély. Megtalálták sorra mind a hármat. Halott kezük görcsösen kapaszkodott a semmibe, szájukat betömte az iszap.
Három faluban, három koporsó a ravatalon. „Szerencse fel, szerencse le!"
Tehetetlen igazgatók, tehetetlen hatalom, mely beszippantja a verejtéket, mint bánya az iszapot! Három emberrel kevesebb van a leépítésnél. Száraz adatok, s a bányarémek idekint sétálnak a napon.
Család- és egyéni élettörténet, falu- és egyháztörténet egyben az a július második vasárnapján bemutatott 200 oldalas könyv, mely címe szerint „Szilágybagos község és egyház 750 éves történelme". Sajtó alá rendezte Boér Júlia, a Zilahi Református Kollégium jövôben érettségizô diákja, aki kevés anyagi támogatással, szülôi segítséggel jelentette meg a szilágybagosi Szabó Miklós (1907-1982) kéziratos hagyatékának egy részét. A parasztkrónikás hagyatéka több helyütt maradt meg: rokonainál, a helybeli református parókián, valamint szilágyperecseni rokonnál, Nagy Bálint lelkésznél. Ez utóbbi rendezte és szerkesztette könyvvé a zilahi diáklány, akinek szülei szintén szilágybagosiak. A könyv félezer példányban jelent meg.
A szerzô hat osztályt végzett, egész életében gazdálkodott, ám bevezetôjében vállalkozását költôtôl kölcsönzött sorral indokolta: „Ki múltjára érzéketlen/Szebb jövôre érdemtelen!" Hozzátette azt is: „Ez indított engem arra, hogy ezeket megörökítsem, és ezáltal továbbadjam a késôbbi nemzedéknek, de hangsúlyozom, hogy ezek nem valami kitalálások vagy valami légbôl kapott dolgok, és nem azért írtam, hogy csak írjak valamit, hanem ezek mind megtörtént dolgok, tehát: történelmi dokumentumok, amelyeket lemásoltam". Használta ugyan Petri Mór monográfiáját, egy a helyi egyháztörténettel foglalkozó 1740-ben helyben írt munkát, a többi önéletrajz prózában és versben, forrásértékû krónika búcsúzó századunk elsô felébôl. A kéziratos hagyaték megjelentetése közkincse lehet a helybelieknek, most elôknek és elkövetkezôknek, mert Szabó Miklós krónikájában ott van századunk két világháborúja, a többszöri rendszerváltozások, a kisebbségi sors, a változó gazdasági viszonyok, Szilágybagos megannyi közérdekû eseménye a társulással, kollektivizálással együtt. A könyvben, pontosabban krónikájában elválaszthatatlan a falu élete és az egyház története, hiszen a kettô a krónikaíró szemléletében elválaszthatatlan egymástól. Az 1960-ban befejezett, de még megtoldott krónika hat idôszakot ölel fel 1205- tôl kezdôdôen, szerzô szerint „11 részbôl áll az egész könyv, és 317 történelmi dokumentumot tartalmaz, melyekbôl 112-t a könyv elején jelzett történelmi könyvekbôl szedegettem össze a többi 205-öt pedig magam csatoltam hozzá, a legjobb tudásom szerint, ügyelvén arra, hogy megfeleljen a valóságnak".
Ismertetômben mindössze két dokumentumára utalnék: az egyik az általa megjelölt helybeli elôd, Bagosi Kovács István „saját kezû feljegyzésébôl" arra utal, hogy az 1663-as tatárdúlás összesen 120 ember halálát okozta, akiknek családjuk végleg kiveszett, a 120 személyt felsorolja név szerint. Az 1742-i járvány 140 halottjának úgyszintén a nevét, melyekbôl 130 a nô, többségük viszont gyermek volt. Sok érdekes és értékes adatot tartalmaz a 19. és 20. század lelkészeirôl, néptanítóiról, a Szilágybagoson gyökerezett családokról. Kéziratos hagyatékának kilencedik része volt az úgynevezett Mulattató rész, melyben sok humoros dolgot mesél el a nagyapja házasságáról,. leánykérésrôl, az ügyefogyott, de becsületes falustársról, a helybeli, frontot járt Háry János meséirôl, cigányokról és másokról.
Elismerés illeti a diáklányt a vállalkozásáért, ám dicséret helyett álljon itt az alábbi idézet, melyet lényegesnek tartok: „Ha netán hibákat találnak ebben a könyvben, ami lehetséges is, nézzék el ezt nekem.(…) Gondolom, hogy vannak, akik nem is tudtak e könyv létezésérôl ez ideig, s ezért egy gondolatbeli emlékmûvet szeretnék állítani részére azáltal, hogy e könyvet olvasván ne csak falunk és egyházunk történetét lássák benne, hanem a különös adottságokkal megáldott íróját, falunk szülöttjét, Szabó Miklóst is."
Örvendetes, hogy az egykor a népi emlékirodalomban fehér foltnak tudott Szilágyságban is megjelentek az elsô feltérképezett pontok, melyek közül a Romániai Magyar Szó közölte a görcsöni Fazekas Ferenc, valamint a lelei Várday Károly memorárjait részben vagy teljes egészében. Remélhetôleg a nyomtatásban megjelentek bátorságot nyújtanak ahhoz, hogy a bizonyosan még lappangók is felszínre kerüljenek, s a búcsúzó század és ezred okán forrásértékük miatt szélesebb olvasóközönséghez eljussanak.
A szabad idô fogalma az emberiség történelme során nagy változásokon esett át. Az ókorban Arisztotelész a szabad idôt nem a munka végének tekintete, számára a munka jelentette a szabad idô végét. Szerinte ezt az idôt a mûvészet, a tudomány és a filozófia elmélyítésére kellene fordítani.
Az ipari társadalom kialakulása újabb gondolatokat fûzött a szabad idô fogalmához. J. Dumazedier a technikai haladás termékének tekinti, olyan tevékenységek összességének, melyeket az individuum önállóan választ pihenés vagy szórakozás végett, vagy esztétikai szükségletei kielégítése érdekében, vagy éppen látóköre és mûveltsége bôvítése végett, miután eleget tett a profeszionális, társadalmi és családi elvárásoknak.
Karl Marx a munka és a család vagy általában a szabad idô közötti konfliktust emeli ki. A munka személytelennek, gyakran tehernek tûnik, a személyes vonatkozás pedig mintha „munkától mentes" társadalmi kötelezettség nélküli volna. A hivatás és a szabad idô közötti ellentétek egyre kiélezôdtek, így számára létfontosságúvá vált a szabad idôben való feltöltôdés a terhes munka elviselésére.
A romániai társadalomban megkezdôdött átrendezôdések mindenkit érintettek, de a negatív hatások a legkellemetlenebbül az egyszerû alkalmazottakat érték. Esetünkben a nemrég letûnt idôk filozófusának észrevételei aktuálisabbak, mint bármikor. Az emberek elégedetlenek munkahelyükkel, bérükkel, környezetükkel. Drasztikus lépéseket ezekben a bizonytalan idôkben pedig kevesen mernek tenni. Tehát a munka a kenyérkeresés eszközévé redukálódott, az individuumok számára nem marad más, mint egy illuzórikus világ megteremtése, melyben kiteljesülhetnek. Ezt a világot legtöbbször a televízió képernyôje biztosítja. Hátramaradt szabad idejüket, amint a felmérések is kimutatták, kizárólag pihenésre, passzív pihenésre fordítják. Személyiségük és látókörük szélesítésére pedig új élményanyag szükséges. A változáshoz szükségszerûek az új gondolatok, új látásmódok, értelmezô- és elemzôképességek. Csakis e képességek vihetik társadalmunkat egy újabb korszak felé, a 21. századba.
Nemhogy az enyediek, de maga a 760 éves református templomtorony, valamint az ôsi várfalak sem láttak ahhoz hasonló elôadást, mint amely július 7-én az esti órákban zajlott le amott a templom közelében, a várfalak szögletében felépített szabadtéri színpadon. Székesfehérvár és Gyulafehérvár testvérvárosi kapcsolata révén, valamint Gudor Botond magyarigeni református lelkipásztor közbenjárása által jutott el a Los Andinos együttes Nagyenyedre is.
A Los Andinos együttes 1982 ôszén alakult Székesfehérváron. Azt a célt tûzte maga elé, hogy egy földrajzilag igen-igen messze esô, ám dallamvilágában nagyon is közeli kultúrát megidézzem a közönség számára. A dél-amerikai Andok hegységben élô népek változatos és gazdag népzenei anyagát gyûjti és adja elô közönségének. Innen ered választott nevük: Los Andinos (Andokiak). Mûsoraikban megszámlálhatatlan indián és mesztic eredetû – néhol misztikus hangzású – húros, fúvós és ütôhangszer hangja csendül fel. A dalok – melyek származásuknak megfelelôen spanyol, aymara vagy kechua nyelven szólnak – széles skálán mutatják be az andoki hegyvidék lakóinak mindennapjait: a nehéz munka, a szerelem, az ünnep, a bánat, a mámor és az emlékezés pillanatait.
1994-tôl táncegyüttessel kiegészülve mûködik a csoport. A zenét és a táncokat – melyek eredeti népviseletekben kerülnek bemutatásra – gyûjtési területüknek megfelelôen dolgozzák fel, elôadásukon a hagyománytisztelet uralkodik. 1989-es, 1994-es, 1997-és 1999-es gyûjtôútjaikon a falvakat járva tanulmányozták a szokásokat, népviseleteket, hangszerjátékot, így az Európában is közkedvelt dél-amerikai hagyományanyag felszíni rétegénél jóval mélyebbre sikerült eljutniuk. Kitartó, következetes munkálkodásuk eredményeként 1985- ben a Kaláka Nemzetközi Folkfesztivál nagydíját, 1988-ban a Magyar Televízió Ki Mit Tud vetélkedôjének közönségdíját, 1992-ben pedig a Magyar Mûvelôdési Intézet nívódíját nyerték el.
Ezenkívül az utóbbi években 6 kazettán és CD-lemezen örökítették meg eddigi munkálkodásuk igen gazdag termékét, melyekbôl az enyediek is szép számmal felvásároltak a koncert befejeztével.
GYÔRFI DÉNES
- Szóval: perelt ingatlanok esetében az eljárás megszûntével mégiscsak hatni kezd a rendelet; mint mondta: megtörtént, hogy perben elvesztett épületet is visszaszolgáltattak. De mi a megoldás az elprivatizált ingatlanok esetén? Hiszen azokat lényegében jogtalanul árusították ki. Privatizálással szentesítették az eltulajdonítást...?
- Amennyiben a privatizálási törvény feltételeit kellôképpen betartották, maga a privatizálás teljesen jogosan történt. Itt a probléma az, hogy milyen módon lehet kárpótolni az államosítás elôtti tulajdonosokat.
- Tehát csak kárpótlásról lehet szó, nem pedig visszaadásról?
- Így van. Errôl szól az ingatlanvisszaadást szabályozó általános rendezési törvény tervezete, és az akörüli vita. Nagy cirkusz van körülötte... Elôször is azt kell elérni, hogy az eredeti változatban külön szereplô egyházi ingatlanok visszakerüljenek. Nincs tudomásom arról, hogy ez megtörtént-e az egyeztetéskor. Mert most ugye koalíciós egyeztetés volt, s a rendkívüli ülésszakot többek között azért hívják össze, hogy ezt a törvényt véglegesítsék. Másodsorban pedig azt kell elérni, hogy a törvény írja elô az okat az alternatív kárpótlási lehetôségeket, amelyek ilyen esetben szóbajöhetnek: csereingatlan felajánlását, amennyiben lehetséges; vagy pedig ha nem, akkor a pénzbeli vagy értékpapírban történô kárpótlást. Tehát ez lenne a módja.
- És a lakásként eladott egyházi épületek esetében?
- ... amelyek lakásként mûködtek, és idôközben az ott lakó bérlôk megvették lakrészeiket. Ez esetben is csak alternatív kárpótlási lehetôség van. Nyilván hogy még lenne egy megoldás, bár a valószínûsége nagyon kicsi: beperelni az eladót, tehát a városi tanácsot, hogy rosszul alkalmazta a 112-es Törvényt. A 112-es Törvény, a régi lakásvisszaadási törvény kifejezetten arról szól, hogy azokat a lakásokat vehetik meg a bérlôk, ahol a volt tulajdonos magánszemély, és nem jelentkezett az igényével. Itt magánszemélyrôl van szó, mint volt tulajdonosról. Esetünkben a volt tulajdonos jogi személy, egy egyház, és nem lett volna szabad eladni az olyan lakásokat, amelyeknek nem magánszemély a volt tulajdonosa. Ezt az eljárást meg lehet támadni...
- És miért van mégis csekély kilátás a sikerre?
- Mert a jogi személytôl, például helyi tanácstól tulajdonjogot szerzett személy, a vásárló: magánszemély, s az ô tulajdonjogát nem lehet megtámadni. Tehát mindenképpen az alternatív kárpótlási lehetôségek maradnak megoldásként. Hogy mikor oldódik meg? Hogy az általános rendezésrôl szóló tervezetbôl mikor lesz már törvény? Ki mondhatná meg?
- Mindebbôl azt szûrtem le, hogy sürgôsen ki kell egészíteni a visszaszolgáltatásra elôterjesztett ingatlanok listáját. Még mielôtt az épületeket elprivatizálnák. Mi a véleménye errôl?
- Így van. A helyzet a következô: az szóban forgó ingatlanoknak nincs túl nagy százaléka vállalati kézben. Java részük egyházi iskola volt, és mint ilyent államosították a múlt rendszer elején, a tanügyi reform alkalmával. Tehát a kérdés csak azokra az épületekre vonatkozik, amelyek más rendeltetésûek voltak: például szövetkezetek használatába került iparos mûhelyek, és azokat privatizálták vagy privatizálhatják... Több ilyen van a zsidó közösségtôl elvett ingatlanok között. A magyar egyházak esetében ezeknek a száma elég alacsony.
- Miként lehetne ezeket "levédeni"?
- Arra gondoltam, hogy valamelyik kormányülés napirendjére kellene tûzni egy olyan jogszabály-tervezetet vagy esetleg egy miniszterelnöki rendelettervezetet, amely megtiltja azoknak az ingatlanoknak a privatizálását, amelyek esetében a tulajdonjog visszaigénylése fennáll.
- Tehát valamilyen módon jogszabállyal kell megakadályozni , hogy azokat az épületeket, amelyek esetében a volt tulajdonos kifejezte visszaigénylési szándékát...
- Akár magánszemély, akár jogi személy az illetô, ne lehessen eladni, privatizálni azt, amit tôle elállamosítottak.
- Így van. S határidôt kellene megállapítani, hogy igényükkel meddig jelentkezhetnek a volt tulajdonosok; és ha a megállapított határidôn belül jelentkeznek, akkor nem privatizálják a visszaigényelt ingatlant. Ha viszont nem jelentkeznek, akkor nyitottá kell tenni az utat a privatizáció számára. Egy ilyen általános szabály kellene.
- S mi az akadálya annak, hogy létrehozzák?
- Politikai egyeztetésre van szükség, ha nem is a koalíció szintjén, de a kisebbségügyi miniszter meg kellene hogy beszélje ezt a miniszterelnökkel és a FPS- elnökkel, és ha meg tudnak egyezni egyfajta ilyen garancia- megoldásban, valamint a jogszabály formájában is, akkor nem látom akadályát...
- Szerintem még a miniszterelnöknek is jól jönne egy ilyen intézkedés, amellyel a múlt rendszerben megkárosítottak érdekeit védi, azután hogy visszavonta az ingatlanokkal kapcsolatos, tervezett kormányrendeletet.
- Most már csak az maradt hátra, hogy én is megtudjam, mi a konkrét panasz, ami miatt felkeresett?
- Az aggodalom, amiatt, hogy a rendeletet felülbírálhatja egy kormányhivatal; s egy vélemény, amit már idéztünk...
- Az tény, hogy a helyi hatóságokért felelô hivatal mostmár szinte minden épületet leellenôrzött, s nagyvonalakban 50 százalékuk tiszta. Ha a régi kormányrendelettel 17-bôl visszadtunk 1 épületet, akkor én most annak is örvendenék, hogyha ezzel vissza tudunk aduni 5-öt, vagy 8-at. Az már sokkal több, arányban is sokkal jobb, mint amit a régivel elértünk. És sokkal csendesebben történik. Ugyanakkor nyitva áll a kapu, hogy egyszerû kormányhatározatokkal további ingatlanokat adjanak vissza.
- Tehát a „nesze semmi, fogd meg jól" helyett inkább azt kellene mondani: „nesze valami, addig is..." És meg kellen mutatni minden érdekeltnek azt a nyitott kaput!
- Arra kérem az egyházak és a nemzeti kisebbségek képviselôit, hogy amikor visszaadó bizottsági ülésre jönnek, hozzák magukkal a további ingatlanok iratcsomóit. Ellenôriztetjük. Elkészülhet az újabb lista. És azok visszaadása könnybben fog menni, ténylegessé válik, ahogy megjelenik a róla szóló kormányhatározat.
Kérdezett: ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN
A politikai önkormányzat kiteljesedése felé
A december 1-én létrehozott Központi Tanácsadó Testület hét szakbizottságot (közigazgatási, igazságügyi, pénzügyi, vallás- és közoktatásügyi, gazdasági, munkaügyi és közegészségügyi) állított fel, amelyek munkaköre kiterjedt Észak- Erdély minden lényeges problémájára. A központi testület felállítása már azt jelezte, hogy nem csupán egy szûkebb közigazgatási egység (vármegye) problémáinak megoldását tartották szem elôtt, hanem az egész észak-erdélyi régiót egységes egészként kezelték. Bár a szakbizottságok leszögezték, hogy „csakis elvi jelentôségû határozatokat hoznak", tehát jogkörük nem felelt meg a törvényhozói és végrehajtó hatalomnak, nem bírtak minisztériumi hatáskörrel, ennek ellenére a meghozott határozatokat a magyar közvélemény törvényeknek tartotta. (A határozatok hatékonysága azonban jelentôsen csökken azáltal, hogy a románok, még az Ekésfront hívei is, egyszerûen figyelmen kívül hagyták azokat – fôleg ha úgy érezték, hogy számukra hátrányos az adott intézkedés...)
A szakbizottságokban számos vita folyt a további teendôket illetôen. Például a gazdasági bizottság december 7-i ülésén a román testületi tagok Romániával való „legszorosabb" gazdasági kapcsolatok kiépítését szorgalmazták. Ezzel szemben Jordáky Lajos azt javasolta, hogy a közlekedés helyreállításával nyitni kell az Alföld (tehát Magyarország felé), emellett pedig egy önálló észak-erdélyi külkereskedelmi társaságot kell fölállítani, amivel irányíthatóvá válik az árucsere. Javaslatai heves politikai vitát váltottak ki a testületben, végül a Romániával való kapcsolatfelvétel mellett foglaltak állást. Egy 7 tagú bizottságot neveztek ki, amely Bukarestbe utazott azzal a céllal, hogy gazdasági, pénzügyi, élelmiszer segítséget kérjenek.
A viták ellenére azonban az elkövetkezô két- három hónap folyamán jelentôs eredményeket is fölmutathatott a testület.
Az egyik „sikertörténet" az oktatás beindítása volt. Decemberben ugyanis a legtöbb helyen ismét megindult a tanítás a magyar és a román tannyelvû iskolákban annak ellenére, hogy a tanszemélyzet sok helyen még mindig hiányzott. Az épületkérdést igyekeztek igazságosan megoldani, és itt is a számarányt vették figyelembe. (Ez azonban azoknak a románoknak, akik a „restitutio in integrum" hívei voltak, vagyis a „mindent vissza!"-jelszavát hangoztatták, elfogadhatatlan volt...) A magyar tanügyigazgatás csúcsszerveként Kolozsvárott december végén létrehozták a Magyar Tankerületi Fôigazgatóságot, amely az egész régió magyar iskoláinak csúcsszerve volt. Az oktatás költségeinek fedezésérôl a vármegyei pénzügyigazgatóságok gondoskodtak.
Ami a felsôfokú oktatást illeti, decemberben a volt Ferenc József Tudományegyetemen – új nevén Kolozsvári Magyar Egyetemen – megkezdôdött az 1944/45- ös tanév, és bár óriási nehézségekkel kellett megküzdeni, a jövô sokak számára biztatónak tûnt.
Az oktatás mellett a másik kérdés, amit – legalábbis februárban úgy tûnt – sikerült megoldani, a földreform volt. Venczel József tervezete – melyet a februári konferencián vitattak meg – alapján kidolgozott rendelet nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy ne ismétlôdjék meg az, ami az 1923-as földreform idején: a magyaroktól veszik el a földet, és a románok közt osztják szét. Csakhogy a rendeletet nem lehetett végrehajtatni, mert közbejött március 6., és a Groza-kormány által kiadott földreformtörvény eredményeként megismétlôdött 1923...
Nem csak a Venczel-féle földrefromrendelet-tervezet maradt papíron, hanem az új helyhatósági választásokról rendelkezô jogszabály is. A helyhatósági választások elôkészítésére a Tanácsadó Testület 5 tagú bizottságot küldött ki, amely kidolgozott egy valóban demokratikus rendelet-tervezetet. Ha sikerült volna megrendezni a helyhatósági választásokat, a községi és városi törvényhatóságok visszaszerezhették volna az évtizedek óta elkobzott autonóm jogaikat, hiszen a két világháború közt szinte mindvégig a kormányok által kinevezett idôközi, ún. interimár bizottságok mûködtek a szabadon választott testületek helyett. (Az elsô, szabadon választott törvényhatóságok csak 1989 után jöttek létre Romániában...)
Bár számos kérdésben jól együtt tudtak mûködni a különbözô irányzatok, volt két kérdés, amely folyamatos viták okozója volt. Az egyik ilyen kérdés az volt, hogy ki is gyakorolja Észak-Erdély fölött a szuverenitást? A Maniu észak-erdélyi híveit képviselô Román Demokrata Szövetség álláspontja egyértelmû volt: kizárólag Románia. Az RKP bukaresti központja által Kolozsvárra küldött Goldberger és Vescan, valamint az észak-erdélyi ODA román tagszervezetei, és az MNSZ „romanofil"-nek, vagy opportunistának, szélsôbalosnak tartott szárnya bár nem ismerték el a Rãdescu-kormány intézkedési jogát Észak-Erdélyben – de a román szuverenitás talaján álltak. "A bukaresti kormány észak-erdélyi hatáskörén kívül esô észak-erdélyi közigazgatási struktúrák kiépítésében – állapítja meg Molnár Gusztáv – ôk csupán politikai, pontosabban hatalmi kérdést láttak." Ezzel szemben az általam "ôszinte", vagy "nem-taktikai autonómistáknak" nevezett személyek (mint Jordáky Lajos, Simó Géza, Lakatos István) egyöntetûen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a szuverenitást Észak-Erdély fölött Malinovszkij marsall gyakorolja.
A Román Demokrata Szövetség folyamatosan követelte az ODA Központi Tanácsadó Testülete egyértelmû színvallását. Bár a kommunisták-vezette koalíció többsége azon a véleményen volt, hogy a testület "nem pazarolhatja drága idejét szubtilisnál szubtilisebb jogi definíciókra", az RDSz nyomására (ugyanis a szövetség attól tette függôvé a testület munkájába történô bekapcsolódást, hogy az végre nyilatkozik ebben a kérdésben) 1945. január 12-én a Központi Tanácsadó Testület ismételten kijelentette: a fegyverszüneti egyezmény alapjára helyezkednek, és a testület tagjai kivétel nélkül készek aláírni a nyilatkozatot Románia szuverenitására vonatkozólag Észak-Erdély területén. Hiába volt azonban a nyilatkozat, mert az RDSz ennek ellenére bejelentette, hogy nem hajlandó részt venni a testület, illetve bizottságai tanácskozásain, mivel az utóbbiak "minden jogalapot nélkülözve, olyan hatáskört bitorolnak, mely egyedül a román kormányt illeti meg". A január 12-i nyilatkozat viszont az „ôszinte autonómistákat" – akik a múltban állandóan azt hangoztatták, hogy Észak-Erdélynek az adott helyzetben teljes önkormányzatot kell kiépítenie –, igen megdöbbentette. Nem meglepô hát, hogy az egyik korabeli „krónikás" (aki egy hoszabb jelentést állított össze a budapesti Békeelôkészítô Osztály számára az itt tárgyalt idôszak eseményeirôl) szerint a februári tanácskozáson megjelent magyar delegátusok egy részének hangulata különösen nyomasztó volt…
A másik, sok vitára okot adó kérdés a kolozsvári egyetem kérdése volt. A magyar egyetem, amely annak köszönhette, hogy október 11. után is mûködhetett, hogy vezetôségének nagyobbik része helyben maradt, és a kolozsvári szovjet katonai parancsnokság támogatását is élvezte, már novembertôl kezdve különbözô támadásoknak volt kitéve. A román nacionalisták – a „restitutio in integrum" logikájából következôen – eleve megkérdôjelezték az egyetem létjogosultságát. Az RKP bukaresti küldöttei is igen ellentmondásosan álltak hozzá a kérdéshez. Luka László/Vasile és Ana Pauker, a két Moszkvából visszatért kommunista vezetô elégnek tartották volna egy magyar tanszék felállítását. A magyar egyetemet novembertôl kezdve azzal vádolták a román és magyar kommunisták, hogy azon nincs elég demokratikus gondolkodású tanár. Január 19-én Vasile Pogãceanu fôispán feloszlatta az egyetemi tanácsot. A Mezôgazdasági Fôiskolát külön fakultásként be akarta olvasztani a Tudományegyetembe, az összevont intézmény élére pedig Farkas Árpádot nevezte ki rektornak. Szerencsére ez a sérelmes intézkedés is csak papíron maradt...
A Központi Tanácsadó Testületnek már a januári ülésein fölmerült, hogy össze kellene hívni a 11 vármegye közös gondjainak megvitatása végett „Észak-Erdély parlamentjét". A végleges döntés errôl azonban csak a február 7-i ülésen történt, amikor elhatározták, hogy öt nappal késôbbre összehívják a konferenciát. A hirtelen döntés azt valószínûsíti, hogy azokbnak van igazuk, akik szerint az idôzítés Moszkva érdekei szerint történt. A romániai belpolitikai válság ugyanis (amelyet a Moszkva által irányított RKP szított) éppen februárban tetôzött. Nem lehet véletlen, hogy a szovjet katonai parancsnokság engedélyével épp akkor tartották a tanácskozást – melyen elhatározták, hogy kiépítik az ODA struktúráját egész Észak-Erdélyre –, amikor a kommunisták Moszkva segítségével végleg térdre akarták kényszeríteni a Rãdescu-kormányt...
1945. február 12–15. közt Kolozsváron ülésezô "Észak-Erdély parlamentje" tanácskozásain csak 9 megye vett részt, a szilágysági és máramarosi képviselôk hiányoztak. Hogy Szilágy vármegye miért nem küldte el képviselôit, az egyelôre még nem világos, Máramaros azonban ekkor ekkor egészen különös helyzetben volt. Január közepén ugyanis Máramarosszigetet és a környezô falvakat megszállták a szovjet–ukrán csapatok, és Ivan Odovicsuk ukrán nacionalista vezetésével ukrán közigazgatást vezettek be. Az ukrán nacionál- kommunistáknak az volt a célja, hogy Moszkva diszkrét támogatásával úgymond egyesítsék az 1920-ban kettévágott történelmi Máramaros vármegyét, vagyis a Tiszától délre lévô részt Ukrajnához csatolják. Január 28-án „egyesülési" nagygyûlést tartottak Máramarosszigeten, ahol az egybesereglett ukránok kikiáltották Máramaros és Ukrajna egyesülését, sôt, az ukrán vezetôk üzenetet küldtek Sztálinnak és Szovjet-Ukrajna vezetôjének (Hruscsovnak), Máramarosnak a Szovjetunióba való integrálását kérve. A megye korábbi román közigazgatását elüldözték (a szigeti román éretelmiségiek közül többet letartóztattak), és a vezetés teljesen ukrán kézbe került. 1945 február elején az ukránok újabb gyûlést szerveztek, és kineveztek egy megyei tanácsot, hogy "megoldja" Máramaros belsô ügyeit. Ugyanezen alkalommal elrendelték az ukrán nyelv használatát, a szovjet hadsereg által kiadott rubel és pengô stabil árfolyamát, ukrán iskolák megnyitását, hetente hat óra kötelezô ukrán nyelvtanítást a román és magyar iskolákban. Az ukrán uralom azonban nem tartott sokáig: egy hónappal azután, hogy Bukarestben megalakult a Petru Groza-vezette kormány, 1945. április 9-én Máramarosban újra bevezették a román közigazgatást. Joggal feltételezhetô, hogy a máramarosi akciót is nyomásgyakorlásra használta Moszkva, és amint már erre nem volt szükség, visszaparancsolta a szovjet- ukránokat a Tiszától északra...
Visszatérve a február 12-én kezdôdött kolozsvári konferenciára, az már az elsô napon kiderült, hogy abban a két kérdésben, amely korábban is a legnagyobb vitákat keltette, tehát a kolozsvári egyetem, és Észak-Erdély státuszának kérdésében heves vitákra lehet számítani. Ami az elsô kérdést illeti, ifj. Teofil Vescan beszédében leszögezte, hogy: „Egyelôre egy közös magyar–román egyetemi magot létesítünk, hogy abból aztán késôbb, miután megerôsödtek, különválva létrehozhassuk az önálló román, illetve magyar egyetemet." Ezzel szemben a felszólaló Jordáky Lajos a különálló magyar és román egyetemek fölállítását tartotta szükségesnek. A késôbbi viták során Vescan javaslatát a bukaresti RKP-vezetést képviselô Goldberger Miklós/Nicolae és Vescan azzal védték meg, hogy kijelentették: csak egy közös kolozsvári egyetemhez van meg a megfelelô létszámú „demokratikus érzelmû" tanár. Végül a küldöttek határozatot hoztak arról, hogy megalakul a Kolozsvári Egyetemi Tömb, mely három autonóm intézménybôl: külön román és magyar egyetembôl és két nyelvû mûszaki egyetembôl áll. Az Egyetemi Tömbhöz tartozik még Kolozsváron egy magyar és egy román mezôgazdasági fôiskola, és egy román felsôkereskedelmi iskola. Marosvásárhelyen magyar építészeti és erdészeti karok alakulnak, Nagybányán magyar és román bányászati- kohászati fôiskola, Besztercén pedig román erdészeti kar. Az értekezleten arról is határoztak, hogy az egyetemek problémájának további kezelése céljából felállítanak egy ún. "hatos bizottság"-ot, melynek Tudor Bugnariu, Liviu Telia, ifj. Teofil Vescan, dr. Csôgör Lajos, Jordáky Lajos és Jancsó Elemér lettek a tagjai.
A fôhatalom kérdésérôl is igen eltértek a vélemények. Míg a jogügyi bizottságnak az volt az álláspontja, hogy az ODA a szeptember 12-i szovjet-román fegyverszüneti egyezmény alapján áll, és Észak-Erdély részére ez a szerzôdés képezi a jogforrást, „a terület fölött a fôhatalmat a Szövetségközi Ellenôrzô Bizottság megbízása alapján a szovjet katonai parancsnokság gyakorolja", addig Teofil Vescan szerint a Vörös Hadsereg nem a fôhatalmat gyakorolja, hanem csak a közigazgatást ellenôrzi. Ezt Goldberger még azzal egészítette ki, hogy ezt az ellenôrzést is csak ideiglenesen teszik...
A konferencián megalakították az ODA Észak- Erdélyi Központi Végrehajtó Bizottságát, amellyel egy regionális kormány csíráját hozzák létre. A „kormány" élén ifj. Teofil Vescan (elnök) és Jordáky Lajos (társelnök) álltak, az alelnökök Lakatos István és Nicolae Moldovan voltak, a titkár pedig Goldberger Miklós/ Nicolae. A VB-nek Balogh Edgár, Demeter János, Neumann Jenô, Tudor Bugnariu, Vasile Pogãceanu, Pavel Bojan, Gheorghe Timofi, Victor Pocol, Hedvig Medrea (Kolozsvár képviseletében), Bíró Lajos (Csíkból), Demeter András (Háromszékbôl), Szilágyi Ignác (Udvarhelyrôl), Soós József (Maros- Tordából), Csillag András (Biharból), Octavian Budusan (Beszterce-Naszódból), Nicolae Drentea (Szatmárból) voltak a tagjai. (A VB 16 tagjából mindössze 7 volt magyar.) A "minisztériumoknak" a 11 szakosztály felelt meg. Az igazságügyi osztályt Neumann Jenô (RKP), közigazgatásit Vasile Pogãceanu (RKP), a közlekedésügyit Gheorghe Timofi (RKP), a közoktatásügyit Tudor Bugnariu (RKP), a pénzügyit Demeter János (MNSZ), a sajtó és propaganda osztályt Balogh Edgár (MNSZ), a munkaügyi osztályt Bruder Ferenc (RSZDP), az ipar-, kereskedelem- és szövetkezetügyi osztályt Lakatos István (RSZDP), a postaügyit Victor Pocol (RSZDP), az egészségügy- és társadalombiztosítási osztályt Hedvig Medrea (Népvédelem), végül a mezôgazdasági osztályt Pavel Bojan ("papíron" Ekésfronti, valójában RKP-tag) vezették.
A mór megtette kötelességét...
A korabeli magyar napilapokat olvasva úgy tûnik, hogy konferencia utáni napokat a lázas tervezgetések, álmodozások töltötték volna ki. Valószínûleg kevesen figyeltek fel arra, hogy ezenközben Bukarestben sorsdöntô események zajlanak. A konferencia befejezôdése után alig két héttel ismét Bukarestbe érkezett Visinszkij külügyi népbiztoshelyettes (külügyminiszter). A következô napon lemondott Rãdescu tábornok a miniszterelnöki tisztérôl és pár nap múlva az angol diplomáciai képviseletre menekült. Visinszkij azt követelte Mihály királytól, hogy Moszkva jelöltjét, Petru Grozát nevezze ki miniszterelnökké, és amikor az uralkodó napokon keresztül vonakodott ettôl, Moszkva küldötte megfenyegette: nemcsak hogy Észak-Erdélyt veszíti el véglegesen Bukarest, de „a Szovjetunió nem vállal felelôsséget azért, hogy Románia mint független állam fennmarad".. Ez hatott, és március 6-án az ODA kormányt alakíthatott Bukarestben. Moszkva embere, Groza kinevezése sok egyéb mellett azzal a következménnyel is járt, hogy Sztálin – a március 8-i választáviratában – engedélyezte, hogy Észak-Erdélybe visszatérhessen a román adminisztráció.
Úgy tûnik, hogy ezekre az alapvetôen fontos eseményekre nem figyeltek oda Kolozsvárott, hiszen Pogãceanu fôispán a március 9. körül kiadott rendeletével még mindig a Kolozsvári Egyetemi Tömb struktúrájával foglalkozik...
Az autonómista csoport azzal nyugtatgatta magát, hogy az ODA- kormány nem fogja megsemmisíteni azokat a vívmányokat, eredményeket, amelyeket az elmúlt három hónapban elértek. Ebben a reményben éltek akkor is, amikor március 13-án az ODA Észak- Erdélyi Tanácsa nevében ifj. Teofil Vescan egy memorandumot adott át a Kolozsvárra kihelyezett, ünnepi minisztertanácsi ülésre a városba érkezô Petru Grozának, melyben felhívja a figyelmet Észak- Erdély speciális helyzetére. Az MNSZ Észak- Erdélyi Végrehajtó Bizottsága nevében Demeter János adta át Grozának „a magyar dolgozók még megoldatlan problémáit" tartalmazó emlékiratot, amiben többek között azt kérték, hogy Erdély területén legyen a magyar is hivatalos nyelv (a vasútnál, postánál és a hadseregnél is); azokban a községekben, városokban, ahol több mint 50 százalék magyar kisebbség él, a közigazgatás élére magyart nevezzenek ki; a Vörös Hadsereg oldalán állítsanak fel olyan alakulatot, amelyben a magyar nemzetiségûek saját anyanyelvükön kapjanak kiképzést; szabadon használhassák nemzeti színeiket, himnuszukat; a magyarság az elmenekült észak-erdélyi szászok földjeibôl számarányának megfelelôen részesedhessen, a nincstelen székelyek néprajzi határuk szomszédságában, Nagy- és Kis- Küküllô megyékben kapjanak földet, és állítsanak fel magyar–román vegyesbizottságot a telepítési kérdés rendezésére. A legsürgôsebben elrendezendô kérdésnek az internálótáborok felszámolását nevezik meg.
A Groza-kormány azonban csalódást okozott. A maroknyi román autonómista hamarosan megtapasztalta, hogy az ODA- kormány Erdély-politikája nem sokban különbözött elôdeiétôl. Az „Erdély az erdélyieké"-elve helyett visszatért Bukarest mindenhatósága.
Az észak-erdélyi magyarság többségének a Groza-kormánnyal kapcsolatos illúziói is hónapokon belül szertefoszlottak. Keserûen kellett tudomásul vegyék, hogy a visszatért „reakciós, soviniszta közigazgatás szent kötelességének ismerte, hogy apránként lerombolja a nemzeti egyenjogúságnak és megbékülésnek azt a nagy reményekre jogosító mûvét, amelyet széleslátókörû és humánus szellemtôl áthatott férfiak alig egy negyedév leforgása alatt alkottak..."
1945. június 15-én gyûlést tartott az Kolozsváron az ODA Észak-Erdélyi Végrehajtó Bizottsága, melyen megjelent az ODA bukaresti fôtitkára, Luka László is. A székely származású moszkovita politikus a gyûlésen kijelentette: "...tekintettel arra, hogy a bizottság által kitûzött különleges célokat elérték..." (vagyis Bukarestben megalakulhatott az ODA-kormány), az Észak- Erdély különállását jelképezô bizottságra semmi szükség többé.
A mór megtette kötelességét, a mór mehet...
Mi újság? Magyar-román megbékélési emlékpark terve
(Bukarest) * Egy Aradon kialakítandó magyar-román megbékélési emlékpark tervérôl folytatott megbeszélést kedden Bukarestben Dávid Ibolya magyar igazságügyminiszter Radu Vasile román miniszterelnökkel.
A parkban a tíz évvel ezelôtti román forradalom emlékmûve mellett helyet kapna az 1848-as magyar szabadságharcot jelképezô szoborcsoport is, amelyet jelenleg lebontott állapotban az aradi várban ôriznek.
- Kölcsönös a remény, hogy az aradi emlékpark létrehozásáról a két kormány egyezmény formájában meg tud állapodni, s az alapkövet idén október 6-án a két miniszterelnök helyezheti el - mondta a találkozó után az MTI tudósítójának Dávid Ibolya.
„Ez az év történelmi lehetôséget kínál arra, hogy a 150 éves szabadságharcra és a 10 éves román forradalomra emlékezve létrehozzuk a magyar-román megbékélés emlékparkját" - fogalmazott a magyar igazságügyminiszter.
Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke az emlékpark tervével kapcsolatban azt hangsúlyozta az MTI-nek: „Úgy tûnik, a miniszterasszonynak sikerült kimozdítania a holtpontról az aradi szabadságszobor immár több évtizedes ügyét és elindítania a megoldás útján".
Az RMDSZ elnöke nagyon fontosnak és feltétlenül jónak nevezte a kezdeményezést és azt, hogy annak megvalósításáról elvi megállapodás született.
Dávid Ibolya hétfôn érkezett rövid látogatásra Bukarestbe. Még aznap hivatalos szakmai megbeszélést folytatott Valeriu Stoica román igazságügyminiszterrel az 1997-ben kezdett együttmûködés folytatásáról. Megállapodtak abban, hogy szeptember 23-25 között Temesvárott konferenciát tartanak az eljárási eszközökkel és polgári perrendtartással kapcsolatos témáról.
A találkozón szó volt arról is, hogy az Európa Tanács kezdeményezésére idén ôsszel a közép- és délkelet-európai országok igazságügyminiszterei Bukarestben találkoznak, s a miniszteri találkozóval együtt jogi konferenciát rendeznek.
Dávid Ibolya találkozott a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetôivel is, akikkel az aradi emlékpark terve mellett azt vitatta meg, hogy miként lehet az RMDSZ és a magyar kormány, a magyar igazásügyi minisztérium, illetve az RMDSZ és a Magyar Demokrata Fórum mint kormánypárt közötti együttmûködést jobban intézményesíteni. (Gózon István / MTI)
(MTI-Panoráma) * „Tengeri ufóval" ütközött az Északi-tengeren egy orosz teherhajó hétfôn - jelentette kedden a De Telegraaf címû holland napilap. A Ladoga 108 nevû hajó 45 kilométerre a hollandiai Den Heldertôl észlelte az azonosítatlan úszó tárgyat, amely tisztán észlelhetôen horzsolta az orosz jármû oldalát a tenger alatt. A jégtörésre is alkalmas teherhajóban súlyos kár nem esett, de az ismeretlen úszó alkalmatosság rejtélyét egyelôre nem sikerült megfejteni. A rejtélyes vízi tárgy a feltételezések szerint mintegy négy méter mélyen haladt az egyébként 30 méter mélységû tengeri csatornában, ezért érte el a körülbelül ilyen mélységig merülô Ladogát, amely 83 méter hosszú, és 1853 tonnát nyom. A holland kikötôi felügyelet tudomása szerint abban az idôben más hajó nem tartózkodott a közelben. A kikötôi hatóság nem zárja ki, de találgatásnál nem is tartja többre azt a lehetôséget, hogy esetleg egy sebesült bálnáról volt szó. A közelben tartózkodott a hatóság ôrjárati hajója is, de az nem tapasztalt feltûnô jelenségeket a víz alól. A jelenségrôl az orosz hajó értesítette a felügyeletet. A térségbe küldték a holland haditengerészet egyik aknakeresô hajóját, a HMS Willemstadot is, de kutatásai eddig nem hoztak eredményt.
(Temesvár / pataki) * Vasárnap éjjel felhôszakadás zúdult a Temesvárt Araddal összekötô fôút mentén elterülô Orczyfalvára, amelynek következtében mintegy 300 parasztgazdaságot elöntött az áradat, a házakban méteresre nôtt a víz, egy épület összedôlt, további négy lakhatatlanná vált. Az ár a nemzetközi fôutat is elöntötte, ennek következtében hétfôn egymást érték a kisebb balesetek a környéken. Az égbôl jött áradat Szentandrást sem kímélte, ahol 145 ház szenvedett kárt, Merczyfalván (Carani) is elöntött 30 parasztgazdaságot, a malmot és a halastavakat. Kedden délelôtt Temesvárott összeült a katasztrófaelhárításért felelôs megyei bizottság, hogy a továbbiakat megvitassák.
(Sepsiszentgyörgy / flóra) * Amibôl máshol sok van, az Háromszéken egyelôre „hiánycikk". Nem az árvizekre, felhôszakadásokra gondolunk és az ezzel járó tragédiákra, amelyekbôl szomorú: a nem is túlságosan távoli övezetekben méltatlanul sok zúdul a földekre, az emberekre, egy kiadós csendes-nyári esô segítene itt a gazdák gondján. A földek most már egyre szárazabbak, s ahol öntözni lehetett, legalább a zöldségféléket, ott, amint megírtuk, a vízvezetô alumíniumcsöveket lopták el, s a tettesek még mindig nem kerültek elô...
(Székelyudvarhely / oláh) * Sokan ismerték Csoma Pista bácsit, a Hargita nagy öregjét. Pista bácsi hosszú évtizedeken keresztül gondnoka-mindenese volt a madarasi menedékháznak. Ott élte le életét. Valamivel több mint ezernyolcszáz méterrel a világ fölött élt. Amikor látogatója volt, a vendéggel, amikor meg magában élt, a rendgeteg állataival és a Fennvalóval beszélgetett. A finom kokojzatea egy pillanatig sem fogyott le a földszinti ebédlô nagy kályhájáról, ennek a betérôk örvendeztek, akik, ha tartottak a hagyományokhoz, Kápolnás felôl, a Csihányoson, a Döglesztôn át gyalogosan közelítették meg a menedékházat. ha pedig az autós világ gyors kalandjaihoz szoktatták maguk, Zetelakán, Ivón keresztül a fakitermelôk vágta úton száguldottak fel hozzá. Csoma Pista bácsit július elsô napjaiban temették a Hargitán. Hamvait kis menedékháza mellett, Szervátiusz Jenô fából faragott mûalkotása tövében helyezték örök nyugalomra.
(Zilah / fejér) * Az Alsóegregy, Karika és Zsibó útvonalon a felsorolt három település egyes háztulajdonosai panasszal fordultak az illetô helységek polgármesteri hivatalaihoz, hogy lakóházaik mennyezete és falai azért repedeztek meg, mert a rossz úton haladó nehéz gépjármûvek okozta rezgések idézték elô. A polgármesteri hivatalok nem találtak megoldást a panaszra, ezért a három település lakosai közül többen készülnek, hogy tiltakozó gyûlést rendezzenek Zilahon a prefektúra székháza elôtt. A háttérben az áll, hogy az itinera magáncég tucatnyi nagy tonnasúlyú teherjármûvel hordja a Szamos mentérôl a porondot, s a rossz úton többször oda-vissza robogó gépkocsik keltette rezgés árt az épületeknek.
(Nagykároly / nagy ágnes) * A polgármesteri hivatalhoz tartozó 40 utcaseprô folyamatos leépítés során már 18-ra apadt ez évben, most pedig felújítanak egy húsz éve nem mûködô sepregetô gépet az utcaseprôk nagy ijedelmére, mert ezáltal úgy vélik, további leépítésükre kerülne sor. Kovács Jenô polgármester viszont úgy döntött, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon, a magukat hirtelen fölöslegesnek hitt megriadt utcaseprôket a város köztisztasága érdekében beosztja a tömbháznegyedekbe, ahol eddig ôkológiai szempontból a kuka-guberálók révén, illetve a lakók viselkedési fogyatékosságai miatt katasztrofális állapotok uralkodtak.
Újabb bányászelégedetlenség...
(Nagybánya / farkas) * ... körvonalazódik a láthatáron. Mivel hamarosan itt van augusztus elseje, ameddig a Remin bányaigazgatóság úgy ahogy elgazdálkodik még az állami költségvetési támogatásból és saját bevételeibôl, s a pénzügyi, valamint az ipari tárca jelét sem mutatja az újabb ígért szubvenció folyósításának, mind a munkáltatók, mind a szakszervezetek nyugtalankodnak. A Nordmin szakszervezet és a Liga vezetôi közösen három pontból álló igénylistát nyújtottak be a Reminhez. elsô követelésükm a július 1-tôl az év végéig „járó" állami támogatás azonnali foolyósítása. A második szorosan kötôdik az elôbbihez, ti. emiatt a munkáltatók nem tudták véglegesíteni a következô két évre szóló kollektív munkaszerzôdés munkabérezési fejezeteit. Harmadikként a 22. sz. kormányrendelet érvényesítését kérik az elbocsátottak számára. Olyannyira komolyan kezelik e kérdéseket, hogy utltimátumszerû idôhatárt is szabtak követeléseiknek. Amennyiben július 19-ig nem kapnak választ, a szakszervezetek elégedetlenségük kifejtésének leghatásosabb módzsereihez folyamodnak.
(Sepsiszentgyörgy / flóra) * Az agrárátszervezés elérte a növénydoktorokat is. A csúcsidény teljében, amikor fölötte becsesek Háromszéken - most éppen a burgonyát óvó „mérgesemberek" -, a szaktárca átszervezte a hálózatot. Önálló igazgatósággá léptette elô a korábbi megyei növényvédelmi felügyelôséget, megszüntetve az agrárszakigazgatóság gyámkodását, ám maradt a fôvárosi függôség. Hogy így könnyebb vagy nehezebb lesz, a jövô dönti el, a növénydoktoroknak most nincs idejük ezen töprengeni...
(Zilah / fejér) * Július második hetének végén Szilágy megye több helységében volt vihar és rendkívüli esôzés, többfelé jégesô is. Legutóbb Zsombor és Középlak falvakat érintették a rakoncátlan patakok áradásai, okoztak kárt a vetésben. Hídalmáson négyzetméterenként 54 liter csapadékot mértek, ami több éve nem történt meg, ám a rekordesô Drágban volt, ahol egy óra sem kellett ahhoz, hogy négyzetméterenként 65,5 liter csapadék essen le, a trópusok idôjárását idézve tájainkra.
A szövetségi elnöktôl tudtuk meg...
(Marosvásárhely / máthé) * Tegnapi Záróra rovatunkban kitértünk ama hétfôi találkozóra, amit Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke tartott a romániai magyar sajtó és média képviselôivel Marosvásárhelyen, ismertetve a kifejtésre kerülô két fô témát. A találkozón azokon kívül szóba került viszont számos olyan hasznos információ, amelynek vázlatos taglalására ezúttal kerítünk sort. * Az RMDSZ-nek komolyan fel kell készülnie a jövôre megtartandó helyhatósági választásokra ,s tisztáznia kell a független magyar polgármester- és tanácsos jelöltekhez való viszonyulását. * A szövetség Bukarestben sajtóirodát hoz létre, amit Szatmári Tibor vezet majd. * Markó Béla elnököt ezután közvetlen munkájában fôleg személyi titkára, Bartunek István és az elnöki iroda igazgatója, Szepesi László fogja segíteni. * Asztalos Csaba fiatal jogász vezetésével Bukarestben az RMDSZ jogsérelmi irodát, nyilvántartást kíván mûködtetni, vezetni. Bárkit bármilyen nemzetiségi jogsérelem ér, ide kell fordulnia; Markó Béla azt szeretné, ha a romániai magyarság teljes bizalommal és fokozott operativitással viszonyulna az irodához. *Az oktatási törvény legfigyelemre méltóbb cikkelyének Markó Béla azt tartja, hogy nem kötelezô a színmagyar helységekben is román osztályt létrehozni; az egyetemi oktatásban ezután nem csak a taár- és mûvészképzésben, hanem más fokon (mérnökin, jogon stb. ) is folyhat magyar nyelvû oktatás. * Súlyos kérdés viszont: miért nem adják magyar szülôk magyar iskolába a gyermekeiket. Hol szakadt meg a bizalom fonala? Ezzel érdemben foglalkoznia kell a szövetségnek. * Az ôszi törvényhozási idény nagy harcai most már a földtörvény, a közigazgatási törvény s a közhivatalnokok státusára vonatkozó törvény körül fognak majd zajlani. *
Szlovákiai nyelvtörvény: Nem tekinthetô dicsôségnek
(Pozsony • Keszeli Ferenc/MTI) - „Nincs ok a hisztérikus reagálására" - idézte a szlovák hírügynökség Csáky Pált, a szlovák kormány kisebbségi ügyekben illetékes alelnökét, aki kassai munkalátogatása során nyilatkozott a szombaton elfogadott nyelvtörvényrôl. Csáky emlékeztetett arra, hogy a Magyar Koalíció Pártja kedvezôbb nyelvtörvény megalkotására törekedett, ami nem igazán valósulhatott meg, de ez még nem a három másik szlovák kormánypárt gyôzelmét jelenti, hiszen a végleges jogszabályban a kormány által elôterjesztett tervezetbôl talán három mondatnyi maradt. A nyelvtörvény elfogadása mindenesetre az ellenzék gyôzelmének sem tekinthetô - vélekedett a szlovákiai magyar politikus. „Nem tekinthetô azonban nagy dicsôségnek, ha kisebbségek legitim képviselôinek támagatása nélkül születik törvény a kisebbségekrôl" - fogalmazott Csáky, aki hétfôi munkalátogatása során az ország keleti végen élô nagy számú roma lakosság gondjaival, és a Finnországba irányult roma kivándorlás körülményeivel ismerkedett…
A most elfogadott dokumentum talán az Európai Unió tisztségviselôi számára elfogadható lesz, számunkra azonban semmiképpen nem - írta a keddi Új Szó a kisebbségi nyelvtörvényrôl. A lap súlyosan elmarasztalja a Magyar Koalíció Pártját és felteszi a kérdést: vajon a törvény elôkészítése során jó taktikát és stratégiát választott- e? Mint írja: nem ártott volna végiggondolni, hogy a párt morális gyôzelmet akar-e aratni, vagy politikai eredményeket igyekszik elérni. „A választási taktika ugyanis óhatatlanul az elôbbi cél, vagyis az erkölcsi gyôzelem és a politikai kudarc irányába vezetett." Az MKP-nek a politikai eredmény érdekében potenciális szövetségeseket kellett volna keresnie, „méghozzá elsôsorban idehaza, Pozsonyban, és nem csak Brüsszelben és Budapesten", mert hogy a szlovákiai törvényekrôl eddig is, ezután is Pozsonyban döntenek, s most „újra a saját bôrünkön tapasztalhattuk, hogy tizenöt képviselô (az MKP parlamenti frakciójának létszáma - a tud. megj) más parlamenti pártok támogatása nélkül az égvilágon semmit sem képes elérni. Még Max van der Stoel és más illetékes személyiség, netán a magyar kormány jóindulatú, külsô segítségével sem."
Az Új Szó cikkírója rámutat: a kisebbségi nyelvtörvény végsô változata körüli hajcihôben és alkudozásban még a legdemokratikusabban gondolkodó szlovák parlamenti képviselô sem téveszthette szem elôl, hogy mértékadó felmérések szerint a szlovák lakosság nyolcvan százaléka ellenzi a kisebbségi nyelvtörvényt. „Annál is inkább, mert a parlament padsoraiban a három szlovák kormánykoalíciós párt képviselôi között bizony akadnak olyan nacionalisták, mint a mai parlamenti ellenzék táborában, legfeljebb körmönfontabban nyilvánítják ki, vagy palástolják el magyarellenes érzelmeiket."
„Született egy rossz törvény, amely még az önkormányzatokban és a helyi állami hivatalokban kialakított jelenlegi gyakorlatot sem legitimizálja teljes mértékben" - így a lap, melynek szerzôje szerint „tovább folytatódik a küzdelem az európai mértékû kisebbségi nyelvtörvény elfogadtatásáért, s ebben nincs semmi különös, hiszen Dél-Tirolban a német ajkúak, majd a ladinok csaknem három évtizeden át, Hollandiában a frízek tíz esztendôn keresztül közdöttek a maguk és a többségi nemzet számára egyaránt megfelelô jogi norma elfogadtatásáért. Ránk is ilyen folyamat, hasonló politikai küzdelem vár, amely az adott realitásokat és az erôviszonyokat sokkal jobban figyelembe vevô politizálással hozhat csak eredményt" - írta kedden a Pozsonyban megjelenô Új Szó a szlovákiai magyarok parlamenti képviselôinek támogatása nélkül elfogadott kisebbségi nyelvtörvény kapcsán.
(Ungvár • Varga Béla,/MTI) - Ukrajnában immár a sajtóban is megjelent az ország új nyelvtörvényének tervezete, amely Kárpátalján tiltakozást váltott ki a magyar szervezetek részérôl. Az ukrajnai magyarság legnagyobb érdekvédelmi szervezete, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöksége nyilatkozatot tett közzé a tervezettel kapcsolatban az ungvári Kárpáti Igaz Szó címû megyei lap legfrissebb számában, azt követôen, hogy az újság közölte a vitatott okmány szövegének magyar fordítását. A nyilatkozatban a KMKSZ aggodalmát fejezi ki a készülô nyelvtörvény rendelkezései miatt, és leszögezi, hogy a tervezet, amelynek több pontja sérti Ukrajna alkotmányát és egyes nemzetközi dokumentumokat, a nyelvi terror kilátásba helyezett eszközeivel a nemzetiségi kisebbségek teljes beolvasztását célozza.
A magyar szervezet dokumentuma leszögezi: a törvénytervezet a kisebbségi nyelveken történô oktatás garanciáinak tervezett megszüntetésével kilátásba helyezi a nemzetiségi oktatási hálózat felszámolását. A készülô törvény szerint még a nemzetiségi szervezetek gyûléseit, dokumentumait és levelezését is ukrán nyelven kellen vezetni, de ugyanez vonatkozik a kulturális és sportrendezvényekre is. Az államnyelv pozícióinak erôsítése érdekében a tervezet korlátozni kívánja az audio-, video- és nyomtatott termékek külföldrôl történô behozatalát Ukrajnába. A törvénytervezet állami szerveket kíván létrehozni az államnyelv normatív formájának meghatározására és bevezetésére, s büntetést helyez kilátásba azok számára, akik nem alkalmazzák az ukrán nyelvet vagy szándékosan eltérnek normatív formájától.
A KMKSZ-nyilatkozat elfogadhatatlannak ítéli a közzétett nyelvtörvény-tervezetet mind alkotmányos, mind emberjogi, mind pedig kisebbségjogi szempontból. A magyar szervezet úgy véli: az effajta kisebbségellenes kísérletek Ukrajna nemzetközi tekintélyének lejáratására, a társadalmi és nemzetiségi feszültségek mesterséges szítására irányulnak. A szövetség ezért arra szólítja fel a kárpátaljai nemzetiségi szervezeteket, intézményeket, a magyarlakta települések önkormányzati szerveit, hogy adjanak hangot véleményüknek, és tiltakozzanak a nemzetiségek jogainak ilyetén korlátozása ellen.
(Moszkva • Harsányi György/MTI) - Egy moszkvai zsinagógában kedden merényletet követtek el a zsidó kulturális központ igazgatója, Leopold Gajmovszkij ellen. Az áldozatot súlyos állapotban szállították kórházba. A merénylôt feltartóztatták a zsinagógában lévôk.
Izrael oroszországi nagykövetsége mély felháborodását fejezte ki kedden végrehajtott merénylet kapcsán. Nyilatkozatában a nagykövetség megállapítja, hogy „egy nyíltan antiszemita motívumok alapján végrehajtott merényletrôl van szó". Egyúttal rámutat, hogy „a nemzetiségi gyûlöletkeltés megnyilvánulásaival szemben tanúsított határozatlanság annak erôsödéséhez vezet, egészen olyan mértékig, mint amelynek ma tanúi lettünk".
A rendôrség, illetve az orosz fôrabbi közlése szerint Kajmovszkijt a karján és a fülénél érték mély szúrások, állapota súlyos a nagy vérveszteség miatt. Adolf Sajevics fôrabbi az ITAR-TASZSZ-nak adott nyilatkozatában emlékeztetett rá, hogy nem elôször történt támadás a zsinagógában és közelében. Két hónappal ezelôtt robbantást hajtottak végre az épületnél, tavaly pedig szintén egy késekkel felszerelkezett embert vettek ôrizetbe a helyszínen.
A fôrabbi úgy vélte, hogy egy olyan országban, amely átélte a hitleri invázió katasztrófáját és 40 millió embert vesztette el a háborúban, megengedhetetlen, hogy egyesek horogkeresztet viseljenek az utcán és a pogromra szólítsanak fel, büntetlenül, akár a legmagasabb körökben.
Vlagyimir Guszinszkij, az Orosz Zsidó Kongresszus elnöke szintén megdöbbenését és felháborodását fejezte ki, s úgy vélte, a merénylet „annak az antiszemita hisztériának a következménye, amelyet néhány ismert kommunista vezetô és szélsôbaloldali, illetve fasiszta szövetségeseik váltottak ki nyilvános kijelentéseikkel".
(Róma • Borsos Sándor/MTI) - Cicciolina, a magyar származású volt olasz pornósztár és parlamenti képviselônô az Il Messaggero címû lapnak megerôsítette, hogy a magyar hírszerzô szolgálat zsoldjában álló keleti kém volt, mielôtt Olaszországba települt. A hajdani Intercontinental szállodában dolgozott pincérnôként, amikor a titkosszolgálat két embere felkérte, hogy busás javadalmazás fejében szedjen ki információkat fontos beosztású külföldi személyiségekbôl. Édesapja, aki a belügyminisztériumban dolgozott, azt tanácsolta neki, hogy ne fogadja el az ajánlatot, mert még akár meg is gyilkolhatják. Ô azonban nem fogadta meg az apja tanácsát, és milliókat keresett a hírszerzésnek tett szolgálataival - mondta Staller Ilona, aki azonban nem árulta el, hogy keresménye forintban vagy lírában értendô-e.
A késôbbi pornócsillag és parlamenti képviselônô feladata az volt, hogy kifürkéssze a befolyásos külföldi politikusok és üzletemberek magyarországi látogatásának valódi célját, rendszeresen jelentse, hova mennek és kivel találkoznak. „Megbízóimat nem érdekelték az általam elszórakoztatott és kikémlelt személyek szexuális szokásai" - mondta az interjúban a szexcsillag, aki 18 éves volt, amikor a titkosszolgálat beszervezte.
Megjelenés elôtt álló könyvében részletesebben is kiteregeti titkait a pornósztár, akit 1987-ben a Radikális Párt jelöltjeként választottak be az olasz parlamentbe. Cicciolina úgy érzi, az ô kémtevékenységének is köze van ahhoz, hogy egy befolyásos amerikai személyiség késôbb öngyilkosságot követett el.
Itáliába szakadva a magyar pornósztár egy ideig még kémkedett volt hazájának, de aztán kapcsolatai néhány év múlva elhaltak. Olaszországban már inkább Silvio Berlusconihoz és Bettino Craxi volt miniszterelnök egyik bizalmi emberéhez volt köze - mondta Staller Ilona, aki arra készül, hogy két év múlva újra jelölteti magát a választásokon a Szerelem Párt színeiben.
Szerbia: Folytatódó ellenzéki akciók
(Belgrád • Végh Sándor/MTI) - Alkotmánybírósági keresettel és aláírásgyûjtésekkel folytatódtak kedden a politikai változásokat szorgalmazó ellenzéki tiltakozó akciók Szerbiában. A Zoran Djindjic vezette Demokrata Párt (DS) a jugoszláv alkotmánybírósághoz benyújtott keresetében kérte: a taláros testület nyilvánítsa alkalmatlannak tisztsége betöltésére Slobodan Milosevic jugoszláv államfôt. A DS szerint a nemzetközi elszigeteltség miatt Milosevic külföldön és belföldön sem képviselheti országát, ezért nem tehet eleget tisztségével járó alkotmányos kötezettségeinek.
A Szövetség a Változásokért (SZP) nevû parlamenten kívüli ellenzéki tömörülés kedden folytatta az államfô távozása végett kezdett köztéri aláírásgyûjtô kampányát. Belgrádban a rendôrség az elôzô naphoz hasonlóan ismét megpróbálta meggátolni az akciót, a Jugoszláv Egyesült Baloldal néhány híve pedig a városközpontban megvert két aktivistát és összetörte az aláírásgyûjtô pultot. Ennek dacára kora délutánig mintegy 12 ezren írták alá az íveket.
Az SZP a nyilvános helyeken folyó aláírásgyûjtés akadályozásáról adott hírt a vajdasági Zomborból is. Vranjében szintén folytatódott a gyûjtôkampány, a városközpontban pedig ismét tüntettek a zsoldjuk kifizetését követelô tartalékos katonák, akik a Koszovó védelméért felelôs harmadik jugoszláv hadsereg parancsnoka, Nebojsa Pavkovic tábornok látogatása alatt sem szakították félbe tüntetésüket. Vuk Draskovic, a Szerb Megújhodási Mozgalom vezetôje bejelentette: pártja az SZP-tôl különváltan, önálló tüntetéseken fogja követelni a politikai és gazdasági változásokat.
Valószínûtlen Milosevic megbuktatása
(Helsinki/MTI) - Nem valószínû, hogy Slobodan Milosevic jugoszláv elnök államcsíny következtében vagy a közvélemény nyomásának hatására távozna a hatalomból - jelentette ki Martti Ahtisaari finn elnök az International Herald Tribune (IHT) amerikai napilapban kedden megjelent interjújában. „Ha csak annyit teszünk, hogy megkérjük a jugoszláv lakosságot, váltsa le a jelenlegi államfôt, akkor számíthatunk rá, hogy helyébe lép a sorban a következô. És ha azt mondjuk: szabaduljunk meg tôle is, akkor jön a harmadik. Megítélésem szerint rövidlátó az, aki leszûkíti a problémát Milosevicre" - tette hozzá a finn elnök, aki kulcsszerepet játszott a NATO Jugoszlávia elleni háborúját lezáró béketárgyalásokon.
Ahtisaari szerint Koszovó meglehetôsen hosszú ideig még nemzetközi védnökség alatt marad, és a nemzetközi közösség mostantól az egész Balkánt figyeli majd, nem pusztán a koszovói helyzetet. A finn elnök szerint Jugoszláviában helyre kell állítani a bombázásokban súlyosan megrongálódott víz- és áramszolgáltatást. „Hacsak nem állítjuk helyre a víz- és az áramszolgáltatást, akkor késôbb emberbaráti segítséget kell nyújtanunk Szerbiának. Ez olyan, mintha lábon lônénk saját magunkat" - mondta az AFP szerint.
(London • Tóth László/MTI) - Robin Cook brit külügyminiszter egy parlamenti meghallgatáson óva intette Slobodan Milosevic jugoszláv elnököt attól, hogy esetleg agressziót indítson Montenegró vagy a Vajdaságban élô magyarok ellen. Montenegróval kapcsolatban hangsúlyozta: „Súlyos következményei lennének az olyan próbálkozásoknak, hogy jugoszláv katonákat vessenek be a megválasztott podgoricai kormány ellen. Milosevicet szándékosan bizonytalanságban hagytuk afelôl, hogy mik lehetnek ezek a súlyos következmények" - mondta.
A magyar kisebbség elleni esetleges fellépésrôl kijelentette, hogy nyílt akciónak nincs jele, de - mint hozzátette - Milosevic „folytatásos nacionalista", ezért résen kell lenni. Nem zárhatjuk ki annak lehetôségét, hogy Milosevic „újabb kalandorságba kezd, de az a benyomásunk, hogy gyalognépe már nem lelkesedik érte" - mondotta a külügyminiszter.
Koszovó: Igazolják a vádemelést
(Belgrád,• Végh Sándor/MTI) - Kétnapos koszovói látogatásra kedden Pristinában érkezett Louise Arbour, a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bûnöket kivizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék fôügyésze, aki Pristinában közölte, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék szakértôinek eddigi koszovói vizsgálatai alátámasztják a jugoszláv vezetôk, köztük a Slobodan Milosevic elnök ellen háborús bûnök miatt emelt vádakat. A fôügyész, sajtóértekezletén elmondta: a szakértôk által az elmúlt hetekben végzett vizsgálatok eredményei egybeesnek azzal a részletes anyaggal, amelyet a törvényszék a vádemeléshez korábban összegyûjtött, de mindeddig nem hozott nyilvánosságra.
Ibrahim Hasani, a Koszovóban élô közel 5000 roma egyik vezetôje kedden harmadik országba való biztonságos távozást követelt honfitársai számára. A szerb biztonsági erôk júniusi kivonása óta sokuk elmenekült a tartományból, vagy a Kosovo Poljéban sebtében létesített menekülttáborba húzódott a koszovói albánok megtorló akciói elôl. Ez utóbbiak szerb szövetségesnek tekintik a romákat és tömegesen gyújtják fel házaikat. Djakovicában 300 roma várja, hogy az ENSZ Menekültügyi Fôbiztossága (UNHCR) kimentse ôket.
Belgrádi sajtójelentések szerint az albánok tömegesen gyújtják fel a szerb házakat a dél- koszovói Prizren város központjában is. A gyújtogatási hullám múlt csütörtökön kezdôdött és a szerb házakról a lángok legalább 30 másik, köztük albán épületekre is átterjedtek. • (Washington,/MTI) - Az amerikai és az orosz katonák közösen fognak járôrszolgálatot teljesíteni Koszovóban, hogy tompítsák a koszovói albán lakosságnak az oroszokkal szemben megnyilvánuló bizalmatlanságát - jelentette be kedden este John Craddock, az amerikai csapatok által ellenôrzött koszovói körzet parancsnoka. Craddock, aki mûholdas közvetítéssel adott interjút az amerikai sajtónak, elmondta: már tárgyalt errôl az orosz békeerôk parancsnokával, s az támogatta a közös járôrözést.
• Szlovénia hamarosan vízumkötelezettséget vezet be az orosz, a bolgár és a román állampolgárok számára. Az orosz állampolgárok részére december 2-ától teszik kötelezôvé a vízumot, a románok és a bolgárok esetében még nem döntöttek idôpontról.
• A NATO vezetôi reménykednek: a német kormány enged a szervezetnek és lehetôvé teszi, hogy Rudolf Scharping német védelmi miniszter legyen az októberben távozó Javier Solana NATO-fôtitkár utódja. Az észak-atlanti szövetség egyértelmû favoritja Scharping - közölték kedden hivatalos NATO-források a Reuters hírügynökséggel. A német védelmi minisztérium egyik szóvivôje viszont - ugyancsak kedden - Bonnban azt hangsúlyozta, hogy Rudolf Scharping védelmi miniszter „nem fog új NATO-fôtitkárként Brüsszelbe menni".
• Oroszország nem bocsát fel Proton típusú rakétát a kazahsztáni Bajkonurból, amíg le nem zárul annak a különleges bizottságnak a munkája, amely a július 5-én lezuhant Proton okozta károkat vizsgálja, illetve a baleset okait tárja fel. A kazah elnöki hivatal által kiadott közlemény szerint Kazahsztán ragaszkodik korábbi követeléseihez, és ezek feltétel nélküli teljesítéséig nem engedélyezi orosz ûrjármûvek felbocsátását Proton típusú hordozórakétával Bajkonurból. (MTI-tudósítások nyomán)
Elfogadta az észak-írországi törvényt
(London/MTI) - A brit kormány kedden este az alsóházban nyolc órán át tartó zaklatott vita végén elfogadtatta az észak-írországi törvény tervezeté. Ellene szavazott 24 képviselô - elsôsorban az északír unionisták - míg a konzervatívok közül sokan tartózkodtak. A tervezetet még a lordok házának is el kell fogadnia, s csak akkor kezdôdhetnek Belfastban a tényleges kormányalakítási tárgyalások.
David Trimble, a mérsékelt protestánsok vezetôje több ponton támadta a tervezet szövegét, elégtelennek találva a Sinn Feintôl annak biztosításához megkívánt garanciákat, hogy a Sinn Fein katonai szárnya, az IRA csakugyan letegye a fegyvert. Trimble szerette volna elérni, hogy pontos menetrendet is írjanak elô az IRA fegyverletételére, de javaslatait a szavazáson nagy többséggel elvetették - írta a Reuters.
A kormány szerint egy leszerelési menetrendet a John de Chastelain vezette pártatlan testület kezdeményezhet és ugyanez fogja megállapítani, hogy mely párthoz kötôdô fegyveres csoport sérti meg kötelezettségeit. Brit illetékesek szerint a kanadai tábornok hamarosan elôáll egy menetrenddel, amelynek alapján az IRA néhány hét múlva megkezdené a leszerelést. Ennyi idôt pedig érdemes várni, hogy kiderüljön, melyik fél akarja komolyan a békét, amelynek rendkívüli esélyét nem szabad elhalasztani, amint az Mo Mowlam, a brit kormány északír ügyekben illetékes minisztere a vitában hangsúlyozta. A vita várhatóan a késô esti órákig is eltarthat.
Copyright © RMSz - 1998