Névnap: Olivér. Egyéb névnap: Irma.

A latin Oliverius név rövidülésébôl keletkezett az Olivér név, ez pedig az oliva, vagyis olajfa származéka. A név jelentése: olajfa-ültetô.

Katolikus naptár: A Boldogságos Szûz Mária templomi bemutatásának emléknapja. Napi igék: Jel 11,4-12; Zs 143; Lk 20,27-40.
Református naptár: Napi igék: Ézs 10,1-19; 2Kor 6,1-10.
Evangélikus naptár: Napi igék: 2Kor 5,1-10; Jel 22,16- 21.
Görög katolikus naptár: Az Istenszülô templomba vezetésének ünnepe.
Zsidó naptár: Kiszlév hónap 2.

Névnap: Cecília. Egyéb névnapok: Célia, Cicelle, Csilla, Filemon, Leila.

A Caecilius (magyarul Cecil) férfinév latinos nôiesítésébôl alakult ki a Cecília név. A Caecilius nemzetséghez tartozó férfinév a caecus szóra vezethetô vissza, jelentése: vak. A névadás indítéka valamelyik ôs fél szemének háborúban való elvesztése lehetett.

Katolikus naptár: Krisztus király vasárnapja. Fôünnep. Szent Cecília szûz és vértanú emléknapja. Napi igék: 2Sám 5,1-3; Zs 121; Kol 1,12-20; Lk 23,35-43.
Református naptár: Napi igék: Ézs 10,20-34; 2Kor 6,11-18.
Evangélikus naptár: Szentháromság ünnepe utáni utolsó vasárnap. Napi igék: Zsolt 90,1-17; 2Pt 3,8-14; Lk 12,35.
Görög katolikus naptár: Pünkösd utáni 25. vasárnap. Cecília vértanúnô és Filemon apostol napja.
Zsidó naptár: Kiszlév hónap 3.

Nem hagyhatjuk szó nélkül

Talán észrevette az olvasó, mostanában többet írok gazdasági kérdésekrôl, illetve az ezek megoldását segítô régiós konferenciákról, üzletember-találkozókról stb. Ez törvényszerûen azt jelenti, hogy a kulturális eseményekrôl lemaradok, s a politikai jellegû történéseken sem tudok mindig rajta lenni. Nem tartom olyan nagy kárnak, mert nap mint nap tapasztalom (legutóbb éppen a Partiumi Fórumon), hogy az emberek többsége kezd torkig lenni a nagypolitikával, s a vele járó ígérgetéssel, kontrával, rekontrával, az "én jobban tudom"-szerû megoldáskínálatokkal, a trikolóros vagy kokárdás zászlólobogtatással s nagy nemzetvédô kiszolgálásokkal. Inkább szeretnék, ha napi gondjainkon enyhítenénk valamelyest, ha végre a túléléshez tudnánk valamilyen kapaszkodót adni. Így hát magam is úgy gondoltam: jobb, ha arról írok, hogy például mit, hol és hogyan lehetne megpályázni, milyen EU-s programokba lehetne bekapcsolódni, milyen szakmákat érdemes tanulni, milyen vállalkozásokat indítani. Különben az EU-s programok és a kis- és középvállalkozások szakértôje, Pécsi Ferenc képviselô, a most elkészült kis-és középvállalkozások törvényének egyik kidolgozója maga is úgy látja, hogy kellô információ hiányában nagyon kevés pályázat születik, s évente sok-sok millió ECU-s támogatást veszítünk el. Lejben sok tízmilliárdot, talán százmilliárdokat, amit az életminôség javítására lehetne fordítani, amit felkínálnak, csak mi maflák, bugyuták és lusták vagyunk, ezért ezek a pénzek visszautaltatnak és tôlünk ügyesebbek, éberebbek, igyekvôbbek kapják meg.

Ha már leírtam Pécsi Ferenc nevét, ideírom – mert kikívánkozik –, nem mindenki értékeli azt a gazdaságpolitikai tevékenységet, ezen belül is a kis- és középvállalkozások felpártolását s a témakörben ilyen-olyan konferenciák szervezését, azokat az üzletember-találkozókat, amelyeket többek között németekkel, osztrákokkal, olaszokkal sikerült eddig nyélbe ütnie. Nem látványos, sok kitartást, aprómunkát, s jó szervezést igényel valamennyi. Úgy is mondhatnám: sok munka, kevés látvány. Az úgynevezett nagyközönség alig tud róla valamit, alig jut el hozzá, hogy ez vagy az a vállalkozó a harmadik vagy a tízedik próbálkozásra jó külföldi partnert talált, komoly pályázatot nyert meg. Így hát nálunk a nagyközönség azokat fogadja inkább szívébe, akik egy szoboravatáson vagy egy emlékünnepségen szenvedélyes beszédeket tartanak, gyönyörûen megpendítik az érzelmi húrokat, hogy elô kell venni a zsebkendôt. Aztán napokig lehet ismételni: "Hû de bátor, hû de szívünkhöz szólt!"... Aztán marad minden a régiben, mert a szépenszólásból sem több kenyér, sem új cipô nem lesz.

Nemrég Riedl Rudolf említette, amikor az RMDSZ kilépek–nem lépek kapcsán interjút készítettem vele: baj lesz, ha érdekvédelmi szervezetünk nem foglalkozik többet a gazdasági problémákkal, nem figyel oda jobban a vidék bajaira, ha továbbra is túlteng a politizálás, az egymás gyomrozása. Pár napja a tasnádi fórumon, ahol Markó Béla szövetségi elnök is jelen volt, Kovács Jenô nagykárolyi polgármester (s egyben vállalkozó és gazdasági szakember) még tovább ment. Arra figyelmeztetett, hogy az RMDSZ "káderpolitikájával" komoly gondok vannak. Fel kéne ismerni, hogy szakemberek nélkül (nyilván közgazdászok, pénzügyiek, informatikusok és így tovább) nehéz mindenre kiterjedô érdekvédelmi politikát folytatni. Persze, vannak a szervezetnek szakemberei, köztük a legjobbak közé tartozók is, de kevés, s a politikusok mellett háttérbe szorulnak.

Nehéz, már-már kétségbeejtô nehéz helyzetben van a gazdaság, vele a lakosság. A többségi bürokratikus hatalomnak kiszolgáltatott hazai magyarság még inkább. De állítom: van kitörés, legalábbis kitörési lehetôségek. Ilyen a jobb információ. Ha jobban bekapcsolódunk a kitörési lehetôségeket nyújtó információs hálózatokba, s általa, ha többet tudunk meg arról, hogy hol, kivel, mikor, mit lehetne tenni (tenni, venni, eladni, együttmûködni) azért, hogy eredményesebben dolgozhassunk, s végre megpróbáljunk kimászni a gödörbôl. Ilyen lehetôséget kínál a világ összes magyar vagy magyar származású vállalkozót tájékoztatni kívánó, egy internetes központon át informáló Kárpátinfo, mely egyebek mellett a határon túl élô négymillió magyar "tolmács" – más nyelveket is beszélô magyarok – többlettudását kínálja ki a világba mint tôkét, ha úgy tetszik, üzleti lehetôséget.

Persze, az internethez egyelôre kevesen, azaz még kevesen jutnak el. De hátha mind többünknek adatik meg a lehetôség éppen a már fentlévôk, a mi munkánkat eredményesebben igénybe venni kívánók által. Ám addig is adjunk több teret és fórumot gazdasági szakembereinknek, a meddô politizálás, a frakciós dulakodások, a szélmalomharc helyett próbáljunk megoldásokat keresni az egyre fojtogatóbb megélhetési gondokra.

SIKE LAJOS

Elôleg helyett szóbeli köszönet?

(MÚRE-hírcsere) – Csütörtök délben a Kölcsey Ferenc Kollégium vezetôi némileg feszült hangulatú haditanácsot tartottak az intézmény könyvelôségén: hogyan lehetne közölni a pedagógusokkal azt az igazságot, hogy a november 22–i elôlegnek csak egy részét vehetik fel, sôt olyan is lesz köztük, akinek munkájáért — legalább is egyelôre — be kell érnie szóbeli köszönettel. * A Kölcseyhez mint könyvelôségi központhoz a Kollégiumon kívül intézmény tartozik még: Halmi, Lázári, Mikola, Pusztadaróc községek oktatási hálózata, Szatmárnémetibôl a Hám János Líceum, a Református Gimnázium és a Mûvészeti Líceum, valamint az 5–ös és a 15–ös számú Iskola. Ezeknek mindösszesen 300 millió lej elôlegpénz van elôirányozva, ezúttal azonban a könyvelôségi központ csak 70 millió lejt kapott, tehát a szükséges összegnek kevesebb mint egynegyedét. A kérdés az, hogyan lehet ezt az összeget (valamelyes méltányosságnak a látszatát fenntartva) szétosztani — azok után, hogy a pedagógusok már az elôzô hónap során is csupán 75 százalékos bérezést kaptak, és egyáltalán nem kapták meg a júliusi–augusztusi fizetéskülönbözetet? Ezt értük el a pedagógus–sztrájkkal! — sóhajtottak fel a kollégium vezetôi. És egyikük szomorú iróniával hozzátette: az a 8 pontos egyezség, amit a pedagógusok szakszervezetei a tan– és pénzügy–minisztérium illetékeseivel aláírattak, valami másról szólt… Sôt, Remes pénzügyminiszter nemrég még azt nyilatkozta, hogy többek között azért is elkerülhetetlen a benzin árának emelése, mert a pedagógusok feltétlenül meg kell hogy kapják a járandóságukat — visszamenôleg is! (A SZFÚ nyomán)

Román–magyar dialógus

(Telefaxon) – A Transilvania Jurnal c. brassói regionális napilap és a Romániai Magyar Szó c. országos magyar lap zilahi fiókszerkesztôsége rendezésében ún. "kerekasztal-megbeszélés" zajlott le Erzsébet-napon a szakszervezetek zilahi mûvelôdési házában, a Cartel Alfa szilágysági fiókja és a Siderurgistul szakszervezet és a házigazdák támogatásával. A vita témája a szilágysági románok és magyarok kapcsolata, az együttélés állapotának minôsítése is volt. A rendezvényen résztvettek a prefektúra, a zilahi polgármesteri hivatal, a koalíciós és ellenzéki pártok képviselôi, és a helyi sajtó. A több órás megbeszélésrôl egyik közelebbi számunkban részletesebben írunk. (Fejér László)

Elutasított vízumkérés

(Telefaxon) – Szakálli Ferenc gyergyószentmiklósi városi tanácsos lapunkhoz fordult, nyilvánosságra hozni felháborodását amiatt, hogy a bukaresti osztrák nagykövetségen elutasították vízumkérelmét Ausztriába. A tanácsos úr ugyanis hivatalos volt Bécsbe, az október 30-november 2-a között rendezett Békekonferenciára. Szakálli Ferenc megmutatta a Hargita megyei mozgáskorlátozottak szövetségének megbízólevelét is, amely felhatalmazza, hogy magyarországi és ausztriai segélyszervezeteknél ügyüket képviselje, vagyis támogatókat keressen a mozgássérülteket az 57-es és 53-as törvények alapján foglalkoztató megyei intézet létrehozására. A tanácsos arra gyanakszik, hogy kérelme elutasításának hátterében romániai szervek állnak, s föltett szándéka kideríteni az igazságot. (Gál Éva Emese)

Ifjúsági Fórumok

(E-mailen) – A Nagyváradi Magyar Diákszövetség (NMDSZ) elnöke, Szabó Ödön Szélrózsa elnevezéssel november 25-én fórumot szervez. A romániai magyar egyetemisták helyzetérôl, kilátásairól szóló kerekasztal-beszélgetésen részt vesz Kelemen Hunor, a Mûvelôdési Minisztérium államtitkára, Benkô Samu, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke, valamint a Határon Túli Magyarok Hivatalának képviselôje. * ÖsszHang cím alatt november 26-29-e között a NMDSZ újabb rendezvényt, ezúttal ifjúsági találkozót szervez a félixfürdôi Poienita szállóban. A hét közepi sajtótájékoztatón Szabó Ödön elmondta, hogy elsô nap a romániai magyar és román országos ifjúsági szerveztek vezetôi kerekasztal-beszélgetésen vitáznak, másnap többek között Szabó Tibór, a HTMH elnöke a hivatal Kárpát-medencei ifjúsági együttmûködésében nyújtott szerepérôl számol be. Szombaton a Kárpát-medencei magyar ifjúsági szervezetek képviselôivel az együttmûködés és támogatás lehetôségérôl tartanak nyilt párbeszédet. (Józsa Tímea)

Harcolni kell, de nem egymás ellen

(E-mailen) – Nap mind nap olvasva az erdélyi magyar lapok cikkeit, híradásait arra az elhatározásra jutottam hogy fel kell emeljem szavamat az a káros, romboló folyamat ellen amely szemem elôtt zajlik le. Olyan politikai, egyházi csatározásoknak vagyok a szemlélôje, melyek véleményem szerint az erdélyi magyarság megosztottságához vezetnek, ha ezt idôben nem orvosoljuk. Mély meggyözödésem, hogy mind Tôkés László, mind Markó Béla az erdélyi magyarság érdekeiért küzd. Harcolni lehet, sôt kell is, de nem egymás ellen, hanem együtt a közös érdekekért, nem újságcikkeken keresztül, hanem nyíltan, egymásnak elmondva, ki milyen formában képzeli el az elôremozdulást. Az RMDSZ-nek megvannak a megválasztott képviselôi, a különbözô szervei, ahol közösen, demokratikusan elhatározzák, milyen irányvonalat képviselnek és ennek szellemében kell cselekedni. Azért, hogy megmaradjunk, hogy politikai erôként tudjanak minket számontartani. Ha szétforgácsolódunk, erôinket egymás ellen használjuk, akkor régen elfelejtettük hogy miért és hogyan is kellene harcoljunk. Sokan elhagytuk Erdélyt az utóbbi 15 évben, akkor, amikor nem bíztunk a jövôben, amikor nem volt amire, akire alapozni. Bízom abban, hogy politikusaink, közéleti személyiségeink úgy fognak politizálni, hogy minél többen tudjanak megmaradni, sôt hogy megteremôödjenek a feltételek: minél többen közülünk is hazatérjenek. (Soós Zoltán, Svédország)

Döcögve indult izraeli csapatkivonás

(Mûholdon) – Izrael péntek délelôtt befejezte katonái kivonását a megszállt nyugati partvidék egy részérôl, a palesztinok azonban azzal a váddal álltak elô, hogy az izraeliek a tervezettnél kisebb területrôl vonultak ki. A palesztin fél ezért megtagadta, hogy átvegye a kiürített területek ellenôrzését. Az izraeli katonák a kora reggeli órákban elhelyezték az autonóm övezet új határait jelzô kilométerköveket és táblákat az észak-ciszjordániai Dzsenín város környékén. Hadzs Iszmail Dzsaber palesztin tábornok, aki hivatalosan átvette volna a területet, azonban hirtelen távozott az izraeli- palesztin katonai egyeztetô központból, és helikopteren Hebronba repült, hogy Jasszer Arafat palesztin elnökkel egyeztessen a követendô magatartásról. Eközben Izrael megkezdte 250 palesztin fogoly elengedését a palesztinokkal kötött megállapodás alapján. A börtönöket felügyelô hatóság szóvivôje megerôsítette, hogy a foglyok már úton vannak három átkelôpont felé a Jordán nyugati partja és a Gáza-övezet felé, ahonnan a palesztin ellenôrzés alatt lévô területekre juthatnak. (Reuters, AFP, MTI)

Forradalom a tehénistállóban

(Mûholdon) – A szalma és a fejéshez használt zsámoly rég a múlté. A modern tehénistállónak ma már elengedhetetlen kelléke a betonpadozat és az elektromos tehénkefe, a jövô pedig a robotgépé, amely minden segítség nélkül egymaga feji a teheneket és végzi etetésüket, tápszerrel. Egyelôre még csak néhány száz robotfejô mûködik világszerte, a fejlôdés azonban - egyes tehéntistálló tulajdonosok kétkedése ellenére - igen gyors. A Német Gazdatársulás (DLG) mindenesetre lelkesen nyilatkozik a fejéstechnika forradalmasításáról. A robot évezredes gyakorlatnak hivatott véget vetni, amely a gazdát rendszeres kora reggeli és esti fejésre kényszerítette és kényszeríti. A gazda még a most használatos fejôautomaták esetében minden hajnalban ötkor "kezd" a tehénistállóban. De nem csak a késôbb kelés végett nagy az érdeklôdés a "robotot" elvégzô robot iránt. A technikai berendezés különben drága: 300 000 márka. A robot pedig csak 70-80 tehéntôl kezdve kifizetôdô. Az elsô tapasztalatok azt mutatják azonban, hogy a gyakoribb fejés esetében a legjobb tehenek 15 százalékkal többet tejelnek. A robot egyúttal elkerüli a tehén tögyének begyulladásához vezetô "üres járatot". (MTI-Panoráma)

A román televízió magyar adásának november 23-25-i tartalmából

(E-mailen) – Hétfôn, november 23-án a Heti Krónikát a Kisnyugdíjasok a számok útvesztôjében címû riport követi, amelyben Bara Gyula államtitkárral Tomcsányi Mária beszélget a nyugdíjrendszer módosulásáról. A szórványvidékekrôl készült sorozatnak egy újabb része a Sztrigy menti magyarokról szól Juhaimnak maradékát összegyûjtöm címmel. A riportfilm szerkesztôje B. Nagy Veronika. * Kedden, november 24-én a szokásos Kulturális Eseménynaplót és Lapszemlét a Históriánk egy újabb része követi. Ennek témája a reformáció elterjedése Magyarországon. A gyerekeknek szól a Manóvilág, Gödri Ildikó mûsora. * Szerdán, november 25-én a Presszó címû film harmadik része után az Egy csésze kávé-ban a színház-menedzselésrôl beszélget hazai és külföldi színházigazgatókkal Tomcsányi Mária. (Az adás szerkesztôi)

Hajszál híján letartóztatták a polgármestert

(MÚRE-hírcsere) - Mint ismeretes, a kolozsvári ítélôtábla mellet mûködô ügyészség büntetô eljárást indított Gheorghe Funar polgármester ellen. A polgármestert a személyek és közérdek ellen elkövetett munkahelyi visszaéléssel vádolják, ugyanis nem hajtotta végre a kolozsvári törvényszék végleges határozatát, amely — mint az az Alimentara vezetôségének fenti pontosításából is kiderül — arra kötelezte, hogy feltétel nélkül bocsássa ki az Alimentarának szükséges építkezési engedélyt. November 13-án, pénteken Funarnak rendôri kísérettel az ügyészségre kellett volna mennie kihallgatásra, de megegyezett Maghiar Florin ügyésszel, hogy ezt halasszák el november 19-re, és csütörtökön találkozzanak. * Csütörtök reggel újságírók tömege várta a kihallgatásra hívott polgármestert. Helyette viszont a városháza egyik munkatársa érkezett a helyszínre, aki az újságírók tudtára adta: ô hozta el a szükséges dokumentumokat, ugyanis fônöke telefonon újból meggyôzte Florin Maghiart, hogy mégse személyesen látogasson az ügyészségre. Csütörtök este a tanácsülés kezdetekor feszült volt a hangulat az üvegteremben. A polgármester riadtan figyelte az egyre gyakrabban nyíló ajtót. Közleményt osztatott szét az újságírók között, amelyben az állt: mivel a polgármestert védô két ügyvéd, nevezetesen Niculae Cerveni és Viorel Dumitrescu nem tudtak Kolozsvárra jönni, az ügyész által kért kihallgatásra nem kerülhetett sor. Ennek ellenére (a közleményben Magyarnak keresztelt) Maghiar Florin ügyész azzal fenyegetôzött: ha a polgármester egy órán belül nem jelentkezik a kihallgatásra, két rendôrt küld letartóztatására. Funar attól tartott, hogy az ügyész érvényt szerez akaratának. Viszont röviddel a tanácsülés kezdete után Dan Brudascu, a polgármesteri hivatal sajtóirodájának fônöke bejelentette: Mircea Ionescu Quintus, a Nemzeti Liberális Párt elnöke telefonált, hogy: közbenjárt Valeriu Stoica igazságügyminiszternél, aki pedig "leszólt" Románia fôügyészéhez, hogy Gheorghe Funart ne tartóztassák le. Megbízható források szerint Kolozsvár polgármesterének elôzetes letartóztatási parancsát már aláírta az ügyész, de véghezvitelére nem került sor, ugyanis Corneliu Vadim Tudor, a Nagyrománia Párt elnöke közbenjárt Funar érdekében a Nemzeti Liberális Párt elnökénél, aki utasította Stoicát, az NLP elsô alelnökét. (A Szabadság nyomán)

Koalíciós feszültséget kelt a Torgyán-családregény?

(Interneten, mûholdon) – A Népszava pénteki értesülései szerint nemcsak következményei lesznek, hanem már következményei is vannak annak, hogy a Torgyán család tagjai feltûntek különbözô gazdasági posztokon - hangoztatta csütörtökön Stumpf István, a Miniszterelnöki Hivatalt vezetô miniszter. Hozzátette: ezek a következmények feszültséget okoznak a koalíciós pártokon belül, és bizonyos értelemben ez az ügy ellentéteket is szül, csökkenti azt a koalíciós összetartást, ami eddig jellemezte a két kormánypártot és a kormány mûködését. "Gondoljuk végig a jövôre nézve, nem kell-e egy olyan szabályrendszert bevezetni, amelyik lehetetlenné teszi, hogy ilyen esetek elôforduljanak - közölte Stumpf István * Néhány napja miniszterétôl eltérôen reagált még a történtekre Orbán Viktor miniszterelnök, aki szerint a Malévnak nem az a legfôbb baja, hogy Torgyán menye lett az igazgatóság tagja, hanem hogy a cégben több milliárd forintos vesztéseget halmoztak fel. A kormányfô állításait határozottan cáfolta Derzsi András, a Malév Rt. volt elnöke. Úgy tûnik azonban, Torgyánék családregénye még számos fordulatot rejteget. Kiderült ugyanis, hogy Hingyi Beatrix újdonsült Malév- igazgató édesapja, Hingyi László parlamenti képviselôi helyre aspirált, az FKGP országos listáján indult a májusi választásokon. Korábban egy másik rokon, a pártelnök-miniszter testvére,Torgyán Sándor is vállalt politikai szerepet, ô 1996 decemberében kisgazda polgármesterjelöltként indult a XV. kerületben. A választásokon egyikük sem nyert. * "Ha valaki dolgozni szeretne, azt elô kell segíteni, még akkor is, ha az én menyemrôl van szó" - jelentette ki Torgyán József földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter pénteken, az MTV1 Nap-kelte mûsorában, elismerve: mivel jó szakembernek tartja, tett lépéseket a Malév igazgatótanácsába történt kinevezése érdekében, egy bizottságnak szólt az ügyében. Úgy fogalmazott: azután ezzel a kérdéssel nem foglalkozott többet. Hangot adott annak a véleményének: nem biztos, hogy elítélendô az az ember, aki a menyén segít. Utalt arra is, hogy különbözô szakmákban bevett gyakorlat - újságírókat és orvosokat említett - hogy a fiatalok ismeretségek és családi hagyományok révén jutnak álláshoz.. Azzal kapcsolatban, amit Stumpf István csütörtök este a koalíciós feszültségrôl állított, kijelentette: ô ilyesmirôl nem tud. Hasonló kijelentést tett péntek délelôtti sajtóértekezletén, mielôtt az árvízkárosultak megsegítése céljából az északkeleti országrészbe indult volna. (Népszava / MTI-információk)

Öt évig holtan a lakásban

(Mûholdon) – Hamburg Barmbek negyedének egyik bérlakásában öt évig feküdt észrevétlenül egy halott. Öt teljes éven át minden este kigyúltak a gyertyák a mûanyag karácsonyfán, ám senkinek sem jutott eszébe, hogy a bérlô hogyléte felôl érdeklôdjék. Csak amidôn a halott édesanyja beszüntette a lakbérfizetést, akkor törték fel a lakás ajtaját és találtak rá a 48 évesen elhunyt férfi csontvázára. A Dieselstrasse vöröstéglás épületében munkások, alkalmazottak és nyugdíjasok laknak. A magára hagyott, mozgássérült férfi szomorú esete beszédtéma hivatalokban, autóbuszokon és kávéházakban. Az elhunyt férfit emberkerülônek ismerték, aki nem akart senkivel kapcsolatot tartani, még édesanyjával sem, jóllehet az éveken keresztül átutalta neki a lakbért és fizette a villany- és a telefonszámlát. Csak akkor szüntette be a fizetéseket, amikor élettársa néhány héttel ezelôtt elhunyt és a saját nyugdíja már nem volt mindenre elegendô. A férfi szomszédait bosszantotta, hogy - ismételt felszólítás ellenére - sem mosta fel soha a lépcsôház folyosóját. Csodálkoztak rajta, hogy csak nagyritkán ürítették ki a levélszekrényét. Azt pedig senki nem tudja, hogy mi történhetett a postájával. (MTI-Panoráma)

* November 19–20 * Fôvárosi lapok, hírügynökségek nyomán: A Jurnalul National Felháborító igazságok rovatában kitámadja Radu Sarbut, az ÁVA igazgatóját, aki úgymond galád módon eladta Erdélyt a budapestieknek. No, nem az egészet, csak egy telkecskét. De botránynak ez is megteszi. * Születésnapján, a bukarestiek megrohanták Constantinescu elnök fellegvárát, a Cotroceni-t, s mintegy ezer puszi csattant el a boldog ünnepelt arcán (Jurnalul National). * Az Adevarul lencsevégre kapta a szenátusban, amint Caraman, Gavaliugov és Dide szenátorok mások helyett is szavaznak az elektronikus szavazógéppel. * Háromezer szakszervezeti tüntetett csütörtökön a szenátus és a kormány elôtt, Azzal a jelszóval: A változás változását akarjuk! (Adevarul). * A fejetlen intézkedések és döntések miattmár olyan termékek ára is jócskán emelkedett, amelyekre egyáltalán nincs semmiféle kereslet (Adevarul). * Egy úgynevezett "pamfletje" okán, amiért az érintett Írószövetség perbe fogta (azt állította az intézményrôl, hogy italozásokra és dorbézolásokra herdálta el az írók pénzét), C. V. Tudor most 20 millió lej kártérítést kell hogy fizessen (Ziua). * Kormányhatározat értelmében megduplázódik a tévé elôfizetés: 6200 lejrôl havi 11 ezerre szökik (Ziua). * A benzin megdrágítása egyelôre a kormány elérhetetlen álma maradt - megijedt és visszavonta korábbi döntését (Cronica romana). * A 18 esztendôs bukaresti Manuel Valentin Mocanu rekordot döntött: 18 éves korára sikerült már 53 lakást feltörnie (Cronica romana). * Az Evenimentul Zilei közlését Remes pénzügyminiszternek címezi: nagyon melléfogott azzal, hogy a magyarok olcsón viszik ki a drága román benzint. A korábban valóban létezô "kivitel" már hónapok óta pang, éppen a benzin kedvezôtlen ára miatt. * A Titanic c. film már kapható a bukaresti szaküzletekben videokazettás változatban - jó mikulási- karácsonyi ajándéknak (Ev. zilei). * Gazdasági elemzésében Ilie Serbanescu kétli, hogy az Iliescu-féle párt alternatívája lehetne a mostani hatalomnak (Ziarul Financiar). * A tengeri dolgozók "megtáltosodtak": Konstancán lezárták a kikötôbe vezetô tengeri utat, a giurgiui hajóépítôk pedig a Giurgiu–Bukarest országutat torlaszolták el - anyagi követelések miatt (Romania Libera). * A szervezôk szerint 9000 résztvevôje volt az elnöki szülinapnak (National). * A National közölni kezdte a romániai közélet személyiségeinek olvasók által összeállított toplistáját. A véleményekbôl: Ion Iliescu szerint az elsô helyen Petre Roman állna, Gabriel Tepelea, Ticu Dumitrescu, Victor Socaciu szerint Corneliu Coposu, Székely Ervin képviselô szerint pedig Gabriel Andreescu... *

Arad megyében november hónapra sûrûsödtek azok az események, amelyek a templomért és az iskoláért, magyarságunk jövôjéért, gyermekeink minôségi oktatásáért, versenyképességük növeléséért szállnak síkra, mert ahogy azt Gönczi Attila egyetemi adjunktus megfogalmazta: "A magyar közösség csak akkor lehet sikeres, ha az egyén is sikeres."

Az RMDSZ és az RMPSZ vezetôségének közös megbeszélése után pár napra az Alma Mater Alapítvány tartotta meg éves közgyûlését, amely másodszori nekifutásra szépszámú érdeklôdôt tudott mozgósítani, közben a pécskai katolikus plébánián megyénk magyar, illetve német nyelvû hitoktatói találkoztak.

Valamennyi találkozón elgondolkodtató adatok hangzottak el megyénk magyarsága sorsának alakulásáról, gyermekeink anyanyelvû oktatásának gondjairól és lehetôségeirôl. Arad megyébôl 1989 óta 12 ezer magyar nemzetiségû vándorolt ki, zömmel fiatalok. Megyénk magyarságának elöregedését a születés–elöregedés 1–6 aránya szemlélteti a legjobban. 3391 diák, a magyar anyanyelvûek 48 %-a tanul magyarul, velük 266 pedagógus foglalkozik. A legtöbben az I–IV. osztályosok vannak, velük 73 tanító foglalkozik. Egyes iskolák osztályai az alacsony létszám miatt csak különleges engedéllyel mûködnek. Fakultatív magyar nyelvet jelenleg csak a fazekasvarsándi, a borosjenôi és a vingai román tannyelvû iskolákban tanítanak. A magyarul tanulók alacsony létszámán kívül másik égetô probléma a szakképzett pedagógusok hiánya, elsôsorban a vidéki iskolákban. A szeptemberi tanévkezdéskor például a kisperegi iskola mindössze egyetlen szakképzett pedagógussal rendelkezett. Hat nyugdíjas pedagógus teljes munkakörû foglalkoztatásával végül is megoldódott a probléma. A tapasztalat szerint az egyetem végzôsei számára nem vonzó a falusi iskola, bár például Kisperegen, Majláton a polgármesteri hivatalok lakásgondjukat is megoldották volna.

A szakképzett tanárok hiánya fôleg a humán tantárgyaknál fokozott. Az Alma Mater Alapítvány közgyûlésének érdekes és általános tetszést arató színfoltja volt a pályakezdô pedagógusok rövid és szellemes bemutatkozása. Idén hatan kezdték el a pedagógusi pályát, de mellettük bemutatkoztak azok a fiatal pedagógusok is, akik tavaly, tavalyelôtt kerültek a megye magyar iskoláiba.

Bognár Levente alprefektus szerint a jövôben nagyobb súlyt kell helyezni a középiskolai években a kreativitásra, a modern nyugati nyelvek elsajátítására, a mennyiség helyett a minôségre kell helyezni a hangsúlyt, a diákokat ne halmozzák el fölösleges információkkal, hanem több törôdéssel, jobb odafigyeléssel fejlesszék a kreativításukat.

Király András, az RMPSZ megyei elnöke szerint az Alma Mater- versenyek kiértékelésénél a felkészítô pedagógusok munkáját is méltányolni kellene.

Heinrich József pécskai esperes-plébános, a hitoktatók találkozójának házigazdája elvárná a szorosabb együttmûködést a papok és a pedagógusok között, mert míg az egyházak rendszerint jelen vannak az iskolák életében, fordítva ez nemigen érvényes.

Matekovits Mihály helyettes fôtanfelügyelô, az RMDSZ Arad megyei szervezetének vallásügyi alelnöke szerint eddig kétszer próbálták összehívni a vallásoktatásban tevékenykedôket, de nem sok sikerrel.

A pécskai találkozón 36 hitoktató vett részt, köztük 12 lelkész. A találkozó fô célja egységes magyar nyelvû hitoktatás kialakítása a megyében. A magyar nyelvû hittankönyvek hiánya, a hitoktatásban résztvevôk néha gyatra magyar nyelvtudása, a felekezetek széttagolódása miatt nagyon nehéz összeállítani a hitoktatás órarendjét. Woner László lippai katolikus plébános 125 katolikus diák számára tart hitoktatást, de a tanulók szétszóródása miatt a parókián gyûjti össze szombat délelôttönként a fiatalokat és mikrobusszal szállítja be ôket 11 településrôl. Módszerének viszont az a hátulütôje, hogy az iskolaigazgató nem engedi osztályozni a gyermekek hittantudását.

Az egymás után zajló három rendezvény beszédes bizonyítékai annak, hogy Arad megye magyarsága igenis élni, alkotni és gyarapítani akar, minden gond és nehézség ellenére, közösen a templom és az iskola védôszárnyai alatt. A fiatal pedagógusok azon reménye, hogy 30 évig a megkezdett pályán maradhatnak, örömkönnyeket csalt az olyan pedagógusok szemébe, akik a pálya másik végérôl integetnek nemsokára. Újj Ágnes tanárnô nagy és felejthetetlen élményként élte át a pályakezdôk közönség elôtti bemutatkozását, mert úgy látja, hogy lesz akiknek "átadni a lángot"…

PÉTERSZABÓ ILONA

Töprengek… Vajon tényleg igaz ez, nem valami szörnyû hazugságnak, ámításnak vagyunk a becsapottjai? Igaz lenne az, hogy a román fiatalok Jásban, Bákóban, Bukarestben és Kolozsvárott, Temesvárott és Krajován és mindenütt, az utak szélén, az erkölcsi lét peremén, valahol benne a bûnben, a szellem mocsarában, a gonoszság igájában tüntetnek diáktársaik, szomszédaik, barátaik, esetleg csak az ország lakosságának majdnem nyolc százalékát kivetô magyarság és a fél százaléknyi németség nyelve ellen!

A nyelv ellen tüntetnek? A szó ellen? Petôfi és Schiller, Bartók és Beethoven, Franz Kafka, Goethe és Schopenhauer, Ady Endre és József Attila és Kodály Zoltán és Bolyai János nyelve ellen? A kultúra hajlékában a kultúra ellen? A szellem szolgálatában a szellem ellen? Hát ide alacsonyodott ama szellem? Ide alcsonyodott a jóság? A tisztesség? A becsületesség? Hogy te tüntetsz az ellen, hogy én ne beszéljek magyarul? Hogy az én gyermekem ne tanuljon az édesanyja nyelvén? Hogy ne legyen a magyaroknak s a németeknek saját egyetemük, ahol csíráztathatják, pallérozhatják saját kultúrájukat? Ahol kibonthatják szárnyaikat a holnap Petôfi és Schillerei?

Hogy ne legyen anyanyelvû – a mi anyanyelvünkön – egyetemi (és aztán: középiskolai, általános iskolai, óvodai) oktatás?

Hát ez a te dolgod, fiatal barátom? Aki abban a pillanatban, amikor átlépted az egyetem kapuját, a benned rejtôzködô értelemcsírák felnövelésére, a TUDÁSRA, a SZELLEMED kimûvelésére szántad el magad? S akkor te ide züllesz, ide alacsonyodsz, hogy szót emelsz egy másik nép, másik népek, két olyan nép kultúrája ellen, anyanyelve ellen, mellyel együtt élsz? Mely társad jóban-rosszban, örömben, bánatbn, szenvedésben, a valamennyiünkre zúdult megpróbáltatásokban és reménységekben?

Nem véletlenül szoktuk az anya neve elé odatenni az édes szót. Édesanyám! Mama draga! És a nyelv az ország mellé is: édes anyanyelv! Dulce Rom~nia!

Visszatérô fájdalmasan szép, gyötrô és felemelô emlékem: egy hetedik osztályos keménykötésû gyermek ájulásba kergette az egyik legjobb barátját. Mi történt? Állatürüléket akart a szájába gyömöszölni! Miért tetted ezt – kérdem megdöbbenve. A nagy, nyurga kamasz, aki átérezte tettének minden szörnyûségét, s ott látta talán egy egész életre megnyomorított, a szörnyû ijedtségtôl epilepsziás rohamot kapott társát a földön fetrengeni, állt megkövülten, már-már reszketve-remegve, potyogó könnyekkel, s úgy mondta: Szidta az édesanyámat! Nekem ne sziidjaaa senkiiii az één éédesaaanyámat!

Hát valami ilyesmit érzek én is most, e hírek hallatán, hogy valakik kint az utcákon – láttam a tévéképet, volt valami fenséges szépség is abban, ahogy ezresleg ültek a fiatalok a nagy homlokzatú, büszke épületeknek, a TUDÁS BÁSTYÁINAK a lépcsôzetén, kövezetén; a kitaszítottság útszélein, s követelték az egyetemi oktatás fejlesztését (milyen szép is ez valóban, mennyire fontos a nemzet jövôje számára: táplálni a szellemet!), és… mintha szájon vertek volna: hogy ne legyen magyar–német nyelvû egyetem! Azaz: pont az ellenkezôjét annak, amit addig mondtak. Hogy ne legyen kultúra, ne legyen szellem!

Hát lehetséges ez? Ennyire ne tudna gondolkozni egy nemzet nagyra törô fiatalsága? Ne érezné át azt, amit mond, vagy valami nagy fertô van terjeszkedôben ebben az országban, fertôfelhô, amely rátok, ránk nehezedik, s elfödi elôlünk az eget, elfödi a tiszta látást, a józanságot, s megöli lelkünk szépségét?

GAZDA JÓZSEF

Bezárt egy gyárkapu. Feltehetôen – és fájóan – nem az elsô vagy utolsó olyan háromszéki egységként, ahol a veszteségárodatot az övezetre jellemzô munkásszorgalommal már nem lehet ellensúlyozni. A csôdhelyzet bejelentése, s annak fellebbezés utáni megerôsítése fura módon munkásvárakozásokat elégített ki, bánatpénzreménybe oldva a munkahelyelvesztési "bánatot". Beigazolódott ugyanis, hogy a hazai gazdasági mechanizmusok útvesztôiben "meghalni" sem könnyû, a csôdeljárási bírósági határozatot éppen a kijelölt jogász fellebbezte meg, hogy táblabírósági határozat nyújtson fedezéket a döntés jogi következményeinek áthárításához. Holott hónapokkal ezelôtt nyilvánvalóvá vált, hogy a szép idôket megért, az utóbbi idôben Confolux néven iparkodó butorgyártó részvénytársaság lába alul kicsúszott a talaj, a kormányfô tavaszi látogatásakor beígért pénzügyi támogatás ugyan néhány hónapra kitolta volna a haldoklást, az újrakezdést viszont csak új alapokon – új menedzsmenttel, – lehetne elképzelni.

A tanulság lényege – leckéje – mégsem ez. Függeltenül attól, hogy a kisiklás felé tartó út idôbeni felismerése – s az ezzel párosuló korrekció esetén mit lehetett volna, mit kellett volna tenni –, a végkifejlet egyértelmûen a csôdhelyzet meghozatala felé hajlott. Az ezer-néhányszáz munkás kétségbeesô "kapaszkodását" a csôdszentesítéses rábólintás elérésére meg lehet érteni. Ha ugyanis már elveszett a "fejsze", a munkahely, hónapok óta nem volt fizetés, legalább a "bánatpénz" kifizetésének feltételeit kellett kisakkozni. Ami nem volt egyszerû, hiszen ha a csôdeljárás alapján megszüntetik a munkaszerzôdést, de a táblabíróság ezt hatályon kivül helyezi, akkor az alkalmazottakat kettôs veszteség éri. Úgy maradnak az utcán, hogy a munkaidô utáni pluszjáradékra sem jogosultak. A vállalatvezetés és különösen a szakszervezet a megyei munkaügy fele kalauzolta az elégedetlenséget, mintha az itt dolgozókon múlna ama bizonyos milliók lepengetése. Holott türelemre volt szükség, amíg a táblabíróság a maga tekervényes útján eljut a döntésig. "Szerencsére" eljutott, most már csak hetek avagy napok kérdése, hogy a munka nélkül maradt másfél ezres, esztendôkön át gürcelô közösség megkapja illetményét. Sajnos a felemás helyzet meg nem értéséhez disszidens sajtóhangok is közrejátszottak. Végül minden rendben…

Azaz semmi sincs rendben! Nem az esedékes kifizetések, hanem egy olyan üzemág körül bajlosak az elôjelek, amely ôshonos az övezetben. Jövôjét is a megye területének több mind felét alkotó erdôség motiválja. A dilemma egyébként nem csupán háromszéki jelenség, ám ettôl a kihívás próbatétele nem könnyebb. Valami nagy hiba történt a hazai bútorgyártó ipar háza táján. A keleti piac összeomlása, nyersanyagának folyamatos emelése, a dollár–lej árfolyamának mesterséges visszatartása, esetenként a hézagos menedzselés vezetett a csôdhelyzet kimondásához. A most bezárt kapuk termelôkapacitásaik révén, a kívánatos modernizálás nyomán, amelyhez a privatizálás teremtheti meg a feltételeket, elvezethetnek az újrainduláshoz. Talán profilváltás, szerkezetátalakítás nyomán, esetleg a kapacitásmódosítás révén erdô mellett jövôje van a bútorgyártásnak. A törpeüzemek kiugró sikere, a deszkagyártás felfutása, nyaralóházelemek tömeges kivitele is sejteti a lehetséges felzárkózás, a versenyképesség újraálmodásának ígéretét. A most bezárt kapukon belül vagy új üzemek tetô alá hozásával újjászülethet a megyei életmódot alapvetôen befolyásoló fafeldolgozó ipar, csak éppen új alapokon és új koncepció alapján kell a holnapot megálmodni.

FLÓRA GÁBOR

1998. november 13. Komámasszony hol a stukker? – mûsoron a Nottara Színházban. A darabot tekintélyes régisége ellenére még mindig telt házzal játsszák. Mert témája most is aktuális? Vagy mert könnyû esti szórakozásszámba menô komédia? – Bár veszített aktualitásából, feszültségébôl, Görgey mûve ma is színpadképes. S a sajátos komikummal rendelkezô elôadás ki is aknázza a helyzetek lehetôségeit.

Kusza fénynyalábok egy háttérben lévô falra esnek, rejtelmes zene hallszik, s a darab in medias res-szel indít. Cuki úr fegyverrel a kezében a terem jobb oldalán trónol, szembe vele egy padon "áldozatai". Csönd. Apró gesztusok, melyek a figurák alapvetô jellemvonásait s a helyzetet egyaránt jellemzik. Müller szükségleteire hivatkozva türelmetlenül kérezkedik a szíves kivágással ellátott oldalhelyiségre, az egyenruhás figura álla alól kicsúszik a bot, melyre támaszkodik, Kiss, az intellektuel dupla szemüvegével tüntet, az alvó paraszt pedig óriási ásítással lendül a játékba. Egy fekete táska függ a fejük fölött, s ki-ki ott tartja maga körül az övét, legyen az státus szerint diplomatatáska vagy fonott kosár. Cuki úr szerepében egy vérbeli diktátort látunk, aki fegyverrel követel magának szellemi elismerést, ôsöket, s a paraszt nagykeblû menyecskéjét is megvásárolja egy darab föld ellenében.

Módszere egyszerû: pisztolyt a fejhez, s a riadt emberek, reszketve adják föl elveiket, ismétlik utána elkobzott vagyonuk elsajátításának elismerését. Föltûnik Müller is, aki magától áldozza föl nevét, szívélyesen kínálva föl a Mü-re hallgatás lehetôségét, s társaival szembefordulva merészen vállalja föl a hatalom szóvivôje szerepet. Jellemére meghatározó az "etetô"-jelenet, amikor a Cukinak járó úrias fölszolgálás közepette, mint csontot a kutyának, dobja társai elé a terítéket. Bravúrkodása a pohárral, terítôvel, tányérokkal igazi komikus szelemet teremt, s Cuki úr diktatúrájának jelenete az elôadás lényegesen erôs pontja. A pisztolynak azonban le kell esnie, s mintegy álomból ébredve ül trónra az ôseitôl imént megfosztott figura. Reszketô, deklamáló hangja a régi diktátorok figuráját idézi, s hatalmas, hadonászó gesztusai csak megerôsítik eme föltételezett hasonlóságot. Alakítása groteszkül hat, amint a látszólag erôs figura katonásan csetlik-botlik a színen. Kiejtve kezébôl a fegyvert ezúttal a népviseletbe öltözött paraszté a trón, aki bár magával hozott kosarából jóízûen majszolgatja a diót, szempillantás alatt feledni látszik mindent, amihez eddig kötôdött. A kedvét keresô Müller népdalba kezd, ám az új ritmusokra hallgató fülek idegenül felelnek dúdolgatására. Cuki úr sarokba szorítódik, föl kell vállalnia a zenész szerepét, ám az "Az a szép…" stilizált dallama magától szólal meg a zongorán. Mulatság kezdôdik, mely újabb hatalomváltással végzôdik. A humánus intellektus fegyverrel igyekszik érvényesíteni az ész hatalmát, s míg szónokol Müller, akinek végre sikerül dolgát elvégeznie, rányitja az árnyékszék szíves kivágású faajtaját. Most a variációk sorában ô következne a hatalmi lajstromon. Ám kaméleon volta, elvtelensége távol áll bármiféle nagyságtól, s így a helyzetek kimerítésével a közös cél megvalósítása kerül elôtérbe: a szabadulás. Az ajtó mögött azonban fal van. Nincs menekvés, a hatalom állandó körforgása nem ismer kiutat. A pozícióváltás a viszonyok megváltoztatásával, a személyiség teljes átalakulásával jár, a fegyver, az a bizonyos stukker kézrôl kézre jár, s bár a forma változik, a tartalom ugyanaz.

NAGY ENIKÔ

– ráadásul nem is dicséretes –, hogy nem seprik el a havat. Hagyomány azért, mert a "forradalom" elôtt nem kellett elseperni. És azért nem, mert egyszerûen nem volt. Ha meg netán mégis lenni próbált (mert azért ez is elôfordult!), volt annyira illemtudó, hogy nem érte meg a három-négy órás "szülinapját", mert rövidesen latyak lett belôle… Illemtudóan elolvadt… Ha pedig néha-néha azért mégsem olvadt el záros határidôn belül, akkor… de csakis akkor fordult elô, hogy – uram bocsá' – jégkéreggé változott, mert letaposták a jármûvek… No meg azért is, mert a ceausiszta hóhányók azt mondták, hogy seperje el, vagy olvassza el, aki adta…

Szó, ami szó: el is olvasztotta. És általában hamarosan. Persze annak is megvolt a fizikai magyarázata (vagy a kémiai?)!

Vala ugyanis Resicabányán az ántivilágban két nagykohó, hat acélolvasztó kemence, ércdúsító és még egy-két apróság, amelyeknek kéményei úgy telepípálták a levegôt savas füsttömeggel, hogy egyrészt a savak kémhatása miatt, másrészt pedig a füstköd miatt olvadni kezdett a hó azonnal, hogy lehullott, illetve a levegô hômérséklete is magasabb volt néhány fokkal.

Röviden szólva: a fentiek miatt kialakult a városnak egy jellegzetesen meleg téli mikroklímája. Így aztán érthetô…

No, de a hagyomány, az ugye: hagyomány… A hó az szépen leesik, csak épp – mivel van demokratikus létjogosultsága – nem olvad el. Ma már hiába mondják a demokratikussá nemesedett hóhányók, hogy vigye el, aki adta, mert… egyszerûen vagy nem viszi el, vagy a hó nem akar elmenni… No meg – ne felejtsük azért el ezt sem – úgy szólott a fentebbi egyik mondat, hogy "Vala ugyanis Resicabányán…" – Ez pediglen azt jelenti, hogy ma nincs… Mármint mûködô nagykohó, üzemelô ércdúsító, acélolvasztó kemence… Még az apróságok is leforgácsolódtak… Az egy-két – csökkentett ütemben mûködô – Martinkemence-csökevény pedig nem csinál Resicabányán tavaszt – akár az egy- két fecske…

Így aztán ma már nem az az újsághír, hogy "Resicabányán is leesett az elsô hó" – mert az régen is csak hullott, hanem az, hogy az idén sem takarították el az elsô havat Resicabányán, mert még ismerik a hagyományt, miszerint ezen a tájon a hó hamarosan elolvad… És igaz is: mi az örökkévalóság végtelen idôtlenségéhez képest az a pár téli hónap!!!

…De azért jó tudni: Resicabányán november 18- án reggelre…

MAKAY BOTOND

A román Nemzeti Tanáccsal való viszonyunk meglehetôs furcsa volt, s bár dr. Hatieganu s pár magyar vezetô személyiség között egész meghitt viszony szövôdött, a két Tanács egy pillanatra sem melegedett fel egymás iránt. A két Nemzeti Tanács között az elsô idôben az összekötô tisztet a mindenki által becsült, felejthetetlen emlékû dr. Somló Bódog vállalta, akit – általános meglepetésre – sikerült erre a szerepre megnyerni. Hamar elkedvetlenedett azonban és lassan semmire se volt hajlandó – fôleg az ismert aradi tárgyalások meghiusulása után. Hogy Aradon mi történt, azt annak idején a lapok részletesen megírták s így én csak arról számolhatok be, amit mi az aradi tárgyalásokkal kapcsolatban átéltünk. A kolozsvári magyar Nemzeti Tanács az aradi tárgyalásokra Vincze Sándor s talán még valakit küldött ki, hogy a magyar tárgyalók részén asszisztáljanak és információkkal szolgáljanak. Megérkezésük után kétségbeesve tudakolták telefonon, hogy az isten szent szerelmére mi történt Jósikafalván.

A jósikafalvai vérengzés hírére a tárgyalások már a legelején elakadtak. Mi magunk csak késôbb tudtuk meg a jósikafalvai tragédia részleteit s ezzel együtt azt is, hogy ezt a mindenkép fájdalmas kilengést az aradi román tárgyalók felhasználták az idô halogatására, míg Maniu megérkezik. Az aradi kiküldöttekkel való telefonbeszélgetések alkalmával mindig jelen volt Somló is és a tíz év hamufátyolán keresztül is élesen áll emlékezetemben az a kép, hogy milyen lemondóan, milyen mindenre elkészülten hallgatta Somló az aradi jelentéseket.

Az aradi alarm hírére természetesen azonnal elhatároztuk, hogy kivizsgáljuk a jósikafalvai esetet, amely felborulással fenyegette az akkor nagy reménységekkel kecsegtetô aradi tárgyalásokat. Somló Bódog helyett én vettem át az összekötô szerepét s rövidesen sikerült megegyeznünk a román Nemzeti Tanácssal abban, hogy vegyes bizottság szálljon ki a tragédia színhelyére. A magunk részérôl dr. Balázs Endre tartalékos hadnagy és én, román részrôl pedig dr. Porutiu és dr. Pordea voltunk a bizottság tagjai.

Két autón indultunk – A Kalotaszegi Erdôipar Rt. calatelei telepénél már képet alkothattunk magunknak a lefolyt tragédiáról. Akikkel itt találkoztunk, óva intettek, – nehogy az úgynevezett rendetcsináló katonaság ránklôjjön. Ilyen auspiciumok között jutottunk fel a csudaszép vidéken Jósikafalváig. Az egész úton, a körülbelül 20-25 kilométeres vonalon egyetlen élô lénnyel sem találkoztunk, sôt örömünkre még katonákkal sem. Jósikafalván a hatalmas tizenkét gyatteres fûrészgyár és összes mellékhelyiségei leégve fogadtak. Mi azonban egyenest az Urmánczy kastélyhoz tartottunk, ahol az úgynevezett Urmánczy- különítmény székelt.

Ezt a különítményt Budapestrôl toborozta Urmánczy Nándor, a magyar politikában ismert szélsôséges nacionalista politikus bátyja, jósikafalvai birtokának megmentésére. Urmánczy János valamikor nem kevesebb, mint 28 ezer hold ôsfenyôfa-erdôt vásárolt össze jósikafalva környékén s a Hidegszamos és Belis völgyének találkozásánál, a jósikafalvai völgyet uraló magaslaton a legnyugatibb ízlésnek megfelelô kastélyt építtetett magának, egy díszes nagyszabású kápolnával. Az utolsó szegig mindent feldult és elvitt a feldühödött parasztság s az elcipelt holmiknak csak egy csekély részét sikerült visszaszerezni azalatt a pár nap alatt mióta a különítmény megérkezett. De ez is milyen állapotban volt! Elefántcsonttal berakott vadászpuska, mahagoni bútor, selyemfüggöny, lenyúzott bôrfotel, minden ijesztô összevisszaságban…

A különítmény parancsnokát, egy Braun nevû császári és királyi kapitányt nagyon lehangolt állapotban találtuk. Irtózatos fejfájásról s egyéb kellemetlenségekrôl panaszkodott. Keservesen panaszolta el, hogy milyen sorsra jutott. A forradalom az esedékes ôrnagyi elôléptetésétôl fosztotta meg! De különben is régi katonacsaládból származik s ime ilyen szerepre használják föl, bár a történt katonai intézkedéseket jogosoknak találja. A különítmény alparancsnoka egy Körösi nevû tüzérkapitány már korántsem fogta fel ezt a szomorú felelôsséget olyan tragikusan. Ez a kapitány a meggondolatlan, fölényesen kedélyes szoldateszka típusa volt, aki valójában nem törôdött az egész üggyel. Rajtuk kívül a különítményben akadt még talán két hadnagy és egy rakás ôrmester.

Az elsô dolog volt persze, hogy jegyzôkönyvet vegyünk föl. Ez azonban csak hosszas – fôleg magyar részrôl történt rábeszélésre sikerült. Az indulásunkat megelôzô napon, a már telefonon informált parancsnok alig akart szóba állni velünk, mint hivatalos szervvel, bizonykodva, hogy semmi köze semmiféle Nemzeti Tanácshoz. Kérdésemre, hogy a kerületi parancsnokságnak hajlandó-e rendelkezésre állni, gondolkodás nélkül igennel válaszolt. Késôbb azonban mégis hajlandó volt a honvéd hadosztálybíróság közbeiktatása nélkül elôadni kínosan és megtörve a tragédia pár kiszakított részletét.

Ôket, – mondotta – Budapesten toborozták plakátokon. A plakátok szövegében az állt, hogy Urmánczy János birtokát és kastélyát Kolozs megyében veszély fenyegeti. Jelentkezzen 30-40 bátor katona. Páran abban a tudatban jöttek össze, hogy csupán kár okozásokat és esetleges fölösleges vérengzéseket fognak megakadályozni. A bánffyhunyadi állomáson azonban már azzal fogadták ôket, hogy az Urmánczy kastélyt kifosztották, a nagy fûrészgyárat felégették s több embert megöltek. A szekerekrôl Kiskalotánál szállottak le s mint jó katonákhoz illik rajvonalban nyomultak elôre. Természetesen – magyarázta elôttünk – akit az úton fegyverrel találtunk arra önvédelembôl is rá kellett lôjjünk. Jósikafalva tele volt rémségekkel. Két halott is akadt. Az egyik az Erdôipari Rt. egyik felügyelôje, a másik meg valami kantinos vagy sakter… Megérkezése után azonnal ôrjáratokat küldött ki a környéken található fegyverek és rablott holmik összeszedésére. Akik fegyveresen ellenállottak, vagy akit fegyverrel találtak, azokkal rövid úton statáriálisan végeztek… Ez a tövény ilyenkor – mondotta.

A megboldogult (pontosabban szólva, békepolitikájáért meggyilkolt) Itzhak Rabin izraeli miniszterelnök az oslói szerzôdéseket ementháli sajthoz hasonlította. Van benne sajt - mondta -, de sok benne a lyuk. Tudatosan vállalta ezeket a lyukakat, mert a dolgokat meg kellett indítani valahogy, hogy kimozduljanak a holtvágányról.

A mindenki által csak becenevén "Bibi"-nek emlegetett Benjamin Netanjahu, Izrael mai miniszterelnöke, választóinak azt ígérte, hogy az oslói szerzôdéseket ô "jobban" fogja végrehajtani az izraeli baloldalt képviselô elôdeinél, akik - úgymond - nem fektettek kellô hangsúlyt az ország biztonságának érdekeire. Ezzel kapcsolatosan két dolgot kell tudni. Az elsô, hogy sohasem választották volna népszavazással miniszterelnökké, ha nem ígéri, hogy folytatni fogja a palesztinokkal való megegyezés politikáját, a második, hogy az izraeli jobboldal, amely miniszterelnökké jelölte, ezeket az ígéreteket csak nélkülözhetetlen, de tartalmatlan ígéreteknek hitte. Saját pártja és saját kormánya Bibitôl azt várta, hogy ürügyet fog találni a helyzet befagyasztására, s a palesztinok azzal maradnak majd, amijük pillanatnyilag van, ha ugyan nem akad majd ürügy arra is, hogy provokációk nyomán az izraeli hadsereg újból benyomuljon az önkormányzat övezeteibe.

A történelem olykor abszurd helyzetek láncolatában halad elôre. Tizennyolc hónapi helybentopogás és amerikai beavatkozás nyomán létrejött a washingtoni megállapodás, amelyet Netanjahu miniszterelnök saját politikája gyôzelmének tekint, s ezen a héten érvénybelépett, noha a kormányban a miniszterelnöknek nem volt hozzá többsége, s a parlamenttel is csak a baloldal, vagyis az ellenzék támogatása révén sikerült elfogadtatnia.

"Ha adnak, kapnak, ha nem adnak, nem kapnak" - jelentette ki Netanjahu a washingtoni megállapodás kilátásairól visszatérte után. Vagyis ha Arafat a maga részérôl pontról pontra gondosan teljesíti kötelezettségeit, akkor kapni fog újabb területeket, s ha nem, akkor nem. Arafat ügyelt rá, hogy Netanjahunak ne legyen ürügye elódázni az elsô lépésként elôírt visszavonulást.

Miközben ezeket a sorokat írom, az izraeli hadsereg már készül az elsô szakaszként esedékes visszavonulásra, s mire a szerkesztôségben olvasni fogják, a visszavonulás bizonyára már be is fejezôdött.

Az izraeli-palesztin viszony buktatóiról pedig, amelyek még nem tûntek el a kiegyezés útjából, majd legközelebb.

GÁLL ANDRÁS

Figyelmeztetés és beismerés

(Washington/MTI • Kárpáti János) - William Cohen amerikai és George Robertson brit védelmi miniszter csütörtökön ismét figyelmeztette Szaddám Huszein iraki vezetôt arra, hogy készek a katonai csapásmérésre, amennyiben Bagdad megszegi az ENSZ fegyverzetellenôreivel való együttmûködésérôl szóló megállapodást. A két miniszter Washingtonban folytatott tanácskozása után Cohen emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia határozott magatartása vezetett Szaddám Huszein visszakozásához, az UNSCOM munkájának ismételt lehetôvé tételéhez. "Az Öbölben tartózkodó erôink továbbra is készen állnak, ha Szaddám nem tartja be adott szavát" - mondta. Robertson ehhez hozzátette: ha Irak újra szabotálná az iraki tömegpusztító kapacitás felszámolását ellenôrzô ENSZ-szakértôk munkáját, akkor már nem kapna sok figyelmeztetést a katonai csapásmérés elôtt. Közlése szerint "az egyetlen figyelmeztetés az ENSZ-ellenôrök visszavonása lenne"...

(Bagdad/MTI) - Az iraki sajtó csütörtökön gúnyos hangvételben cikkezett Bill Clinton amerikai elnök és Tony Blair brit kormányfô azon "ördögi" terveirôl, amelyek szerintük Szaddám Huszein iraki elnök megbuktatására irányultak. Az iraki kormányhoz közel álló újságok úgy vélik: Bagdad beleegyezése abba, hogy felújítja együttmûködését az iraki tömegpusztító fegyverek leszerelését és megsemmisítést ellenôrzô különleges ENSZ- bizottság (UBSCOM) szakértôivel, meghiúsította az amerikaiak és a britek leghôbb vágyának a teljesülését, nevezetesen azt, hogy csapást mérjenek Bagdadra és kiiktassák a politikai életbôl Szaddám Huszeint...

(Bejrút/MTI) - Az iraki tömegpusztító fegyverek megsemmisítését ellenôrzô különleges ENSZ- bizottság (UNSCOM) vezetôje csütörtökön elismerte: hibát követett el, amikor a leszerelési szakértôk iraki kivonásáról hozott döntése elôtt nem értesítette Kofi Annan ENSZ-fôtitkárt. "Az amerikaiak kerestek meg és tanácsolták biztonsági okokra hivatkozva a megelôzô jellegû kivonást, miután Irak elkezdett kémkedési vádakat hangoztatni néhány leszerelési szakértôvel szemben" - mondta Richard Butler az egyik libanoni napilapnak adott nyilatkozatában. "Rossz tanács volt. Legközelebb meg fogom köszönni segítôkészségüket, és megmondom majd nekik, hogy javaslataikról elôbb jelentést kell tennem az ENSZ fôtitkárának" - tette hozzá az UNSCOM vezetôje. Az AFP jelentése szerint Butler hangsúlyozta, hogy a november 11-én elkövetett hiba nem fog megismétlôdni.

Csáky Pál a szlovák kormányprogramról

(Pozsony/MTI • Keszeli Ferenc) - Az új szlovák kormány programja szándéka szerint "polgárbarát program, amely legalább öt pontjában hangsúlyozza a tolerancia és a másság tiszteletének fontosságát" - jelentette ki az MTI-nek Csáky Pál, a kormány kisebbségi és emberi jogi kérdésekért felelôs miniszterelnök-helyettese a programnyilatkozat elhangzása után. Csáky kiemelte: a program érdemi hangsúlyt helyez arra, hogy Szlovákia több nép és népcsoport kultúráját hordozó ország, és ezt a tényt a kormány méltányolni kívánja. Nem kevésbé fontos, hogy a program nagy jelentôséget tulajdonít a jószomszédi viszonynak és az európai integrációnak. A kormányprogram ezen belül is kiemelten kezeli a magyar-szlovák viszonyt.

A kormányprogram fontos kötelezettségként elôirányozza, hogy a kabinet már a január végén esedékes bizonyítványosztásig visszaállítja a kétnyelvû bizonyítványok intézményét és a parlament elfogadja a kisebbségi nyelvek védelmét szavatoló törvényt. A kormány minden területen - anyagilag is - támogatni fogja a nemzetiségi kultúrákat, visszadja a nemzetiségi intézmények jogalanyiságát. Csáky nagy jelentôséget tulajdonít annak, hogy a kormány távlati tervei szerint az iskolák irányítása visszakerül a helyi önkormányzatok hatáskörébe. A szlovák kormány jelenleg a fennálló felsôoktatási intézményrendszer keretében keresi azokat a megoldásokat, amelyek lehetôséget nyitnak a magyar anyanyelvû pedagógus- és teológusképzés és a humán értelmiség egyetemi képzése elôtt. Ezen túlmenôen a kormány támogatja a magyar oktatás további lehetôségét kínáló városi egyetemek létrehozásának gondolatát, olyan formában is, hogy ezek az oktatási intézmények külföldi egyetemek Szlovákiában mûködô részlegeként mûködhessenek. Csáky Pál az MTI kérdésére válaszolva határozottan kijelentette: az új szlovák kormány programja nagyon nagy mértékben jeleníti meg az Magyar Koalíció Pártjának politikai filozófiáját...

Clinton-ügy
Starr-tanúskodás

(Washington/MTI • Kárpáti János) - A republikánusok és a demokraták éles vitájával kezdôdött csütörtökön az amerikai képviselôház igazságügyi bizottsága elôtt Kenneth Starr független ügyész meghallgatása a Bill Clinton elleni felelôsségre vonási eljárásról folyó vizsgálat keretében...

Starr nyilatkozatában részletesen kifejtette azokat a korábban már többször elhangzott érveket, amelyek jogi végkövetkeztetése megegyezik a republikánusok politikai véleményével: az elnök hamis vallomásokkal - és hivatali hatalma révén mások hamis vallomásra való ösztönzésével - igyekezett eltitkolni viszonyát, márpedig az igazságszolgáltatás akadályozása elegendô ok a hivatalból való eltávolítást is lehetôvé tévô alkotmányos felelôsségre vonásra. Nyilatkozata azonban nem csupán a Lewinsky-ügyre tért ki, hanem bizonyos értelemben új mederbe terelte az egész vizsgálatot azzal, hogy a független ügyész a képviselôházi bizottság elôtt felhozott több, általa korábban vizsgált ügyet is. A Whitewater ingatlanberuházási üggyel, illetve más állítólagos visszaélési ügyekkel kapcsolatban Starr már évekkel ezelôtt igyekezett bizonyítékokat találni Clinton ellen, de mivel kézzel fogható eredménnyel nem járt, idén szeptemberben benyújtott jelentésében ezekre nem tért ki, csak a Lewinsky-ügyet taglalta. Most azonban a testület elôtti nyilatkozatában hosszasan ismertette ezen ügyekkel kapcsolatos megállapításait. Az elnöklô Hyde elvetette az eljárást elutasító demokrata ügyrendi panaszt, így Starr folytathatta nyilatkozatát. Egyelôre nehéz lenne megállapítani, milyen következményekkel járhat a Clinton elleni vizsgálat további menetére a már-már elfeledettnek gondolt témák ismételt életre keltése...

Nem kell börtönbe vonulnia

(Róma/MTI • Borsos Sándor) - Az olasz igazságügyi miniszter csütörtökön megerôsítette az Abdullah Öcalan elfogására kiadott letartóztatási parancsot, de úgy rendelkezett, hogy a török hatóságok által körözött kurd gerillavezérnek nem kell börtönbe vonulnia. A bíróság pénteken foglalt állást az esetleges házi ôrizetrôl. A török hatóságok elsô számú közellensége jelenleg sincs börtönben: az elfogásakor magát betegnek valló PKK- vezetôt egy Róma környéki kórházba szállították, s azóta is ott ôrzik, részben a saját emberei... • (Brüsszel/MTI • Veres Béla) - Az Európai Parlament pártjai elfogadhatatlannak tartják, hogy Törökország fenyegetéssel igyekszik kicsikarni a múlt héten Rómában elfogott kurd pártvezetô kiadatását. A testület strasbourgi plenáris ülésén ismertették egyebek között az európai és a török parlament vegyes bizottságában társelnöklô török Bülent Akarcali levelét, amelynek írója úgy vélekedik, hogy ha a Kurd Munkáspárt (PKK) vezérét nem adják ki Ankarának, azzal megnyílik az út a terrorizmus elôtt Olaszországban és az Európai Unió más tagországaiban. Törökország terroristaként kezeli Öcalant, és ennek megfelelô sorsot is szán neki. Az Európai Parlament képviselôcsoportjai közös nyilatkozatuk szerint elfogadhatatlannak tartják Mesut Yilmaz török kormányfônek azt a kijelentését, hogy amenyiben Róma megtagadja Öcalan kiadását, "azt egyetlen török kormány sem fogja válasz nélkül hagyni". A szocialista frakció vezetôje, Pauline Green szerint e közlés egyszerûen botrányos. A másik nagy képviselôcsoport, a kereszténydemokrata frakció elnöke, Wilfried Martens szerint Róma nem is tehet mást, mint megtagadja a kiadást egy olyan államnak, ahol a halálbüntetés még létezik. A zöldek elnöke, Magda Aelvoet szerint a török fenyegetés az EU egésze ellen irányul.

Clinton és a császár

(Tokió/MTI) - A kétnapos látogatáson Japánban tartózkodott Bill Clinton amerikai elnököt csütörtökön az a ritka megtiszteltetés érte, hogy teára hívta meg Akihito császár és Micsiko császárné - sôt, a találkozó a tervezettnél tíz perccel tovább tartott, mert egy második csésze teát is ittak. A fehér házi szóvivô a császári hagyományt tiszteletben tartva nem árulta el, mirôl tárgyalt Clinton Akihitóval és feleségével, csak annyit mondott, hogy a beszélgetés jó hangulatban folyt, amit a "hosszabbítás" is bizonyít. Az amerikai elnök a tokiói városházán japán diákokkal, kereskedôkkel és közemberekkel találkozott, és válaszolt kérdéseikre, amelyek témái Monica Lewinskytôl Clinton kedvenc ételeiig terjedtek.

Jövô szerdán?

(London/MTI • Ujvári Margit) - Augusto Pinochet tábornok 83. születésnapjára szabadságának visszanyerésében reménykedhet - hangsúlyozzák politikai megfigyelôk Londonban annak kapcsán, hogy jövô szerdán hirdetik ki a lordok házának bírái döntésüket Augusto Pinochet egykori chilei diktátor büntetôjogi védettségérôl. A legfelsôbb bírói hatalmat gyakorló lordbírák a spanyol kormány nevében elôterjesztett fellebezési kérelemrôl döntenek, amelyben az brit ügyészég képviselôi az egykori chilei államfônek büntetôjogi védettséget biztosító londoni felsô bírósági határozat megsemmisítését kérték. Ha a bírák fenntartják a bírósági döntést, a 83. születésnapját jövô szerdán ünneplô Pinochet azonnal szabadon visszautazhat hazájába. Ha helyt adnak a fellebezésnek egy hosszas kiadatási eljárási folyamat elôtt nyithatják meg az utat.

Különmegállapodást javasolt

(Moszkva/MTI • Tamássy Sándor) - Az orosz elnök különmegállapodás megkötését javasolta Tokiónak a Kuril-szigetekrôl, de csak azt követôen, ha már aláírták az orosz-japán békeszerzôdést. Borisz Jelcin orosz államfô a múlt héten Moszkvában Obucsi Keidzo japán miniszterelnökkel folytatott eszmecseréjén adott választ a korábbi japán javaslatokra, amelyeket Tokió még a tavaszi orosz-japán csúcson terjesztett elô. Hasimoto Rjutaro akkori japán kormányfô azt kezdeményezte, hogy a határokat a vitatott területektôl északra húzzák meg, de a négy sziget egyelôre maradjon orosz közigazgatás alatt. Tokiónak ezt a javaslatát - akárcsak a múlt héten megszületett orosz választ - hivatalosan nem hozták nyilvánosságra, de a sajtó útján mindkét elképzelést kiszivárogtatták.

Folytatja az erôszakcseleményeit

(Jeruzsálem/MTI) - A Hamász szélsôséges muzulmán szervezet katonai szárnya nevében csütörtökön röpiratot tettek közzé: eszerint a szervezet folytatja a harcot Izrael ellen, jóllehet a jeruzsálemi kormány áldását adta a ciszjordániai csapatkivonás elsô szakaszára. "Harcunk a cionista megszállás ellen nyílt és szent harc, folytatódó szembenállás, amely soha sem ér véget" - áll a röpcédulán, melynek megfogalmazásai arra engednek következtetni, hogy ellentétek vannak az Hamász katonai szárnya és a szervezet Gázában székelô politikai vezetése között. Korábbi, nem megerôsített hírek szerint ugyanis a szervezet vezetôi fontolóra vették, hogy teljesítsék a Palesztin Hatóság követelését az erôszakcselekmények beszüntetésére.

Külföldi vadászok paradicsoma

(Nagyenyed / gyôrfi) * A Fehér megyei Romsilva vezérigazgatójának kijelentése szerint az utóbbi idôben a vadászni jött külföldiek mintegy 100 000 márkát pengettek le a megyei intézmény kasszájába. Ez év végén a megyei erdészet újabb két német csapat számára szervez vadászpartit, ezek közül egyik a Szászpéterfalva–Gyulafehérvár–Balázsfalva –Nagyenyed zónában, a másik pedig a Sebes patakának völgyében pusztítja majd a vaddisznókat, s szalad külföldre a trófeákkal, de azelôtt mindegyikük napi 300 márkát juttat a Romsilva tarsolyába.

Harmadszor a Batthyáneumról

(Nagyenyed / gyôrfi) * "A Batthyáneum lekerült a szégyenlistáról" címmel ad hírt a gyulafehérvári Unirea napilap Radu Stroe kormányfôtitkárnak a Fehér megyei prefektúrához intézett faxüzenetérôl, melyben a kormánytisztviselô arról értesíti az illetékeseket, hogy a Batthyáneum Könyvtárat törölték a 13-as sürgôsségi kormányrendelet nyilvántartásából. Következésképpen – állapítja meg a lap – a könyvtár végül is marad ott, ahol mindig is volt, vagyis a román állam tulajdonában...

Mi újság?
Vígan megyünk tönkre?!

(Nagyenyed) * Gyulafehérvári román lapok kürtölik szerteszét, hogy a minap a kormány kétmilliárd lejt utalt ki December 1. megünneplésére, s ebbôl az összegbôl egyszerû kanyarintással 700 milliót juttatott Gyulafehérvárnak. Hogy ez utóbbi pénzmennyiség mire megy el, azt sem nehéz kitalálnunk. Bizonyos része a mintegy ezer hivatalos meghívó kinyomtatására és az ország minden részébe való szórására van szánva. A maradékot szimpóziumok, tárlatok, összejövetelek, folklórmûsorok, tûzijátékok, könnyûzene-koncertek fogják felemészteni. Hírek szerint november 28-30. között Emil Constantinescu is Gyulafehérvárra látogat, ez alkalommal felavatja a Fehér megyei tanfelügyelôség új székházát, majd Nagyenyedre ruccan át, ahol – a jelek szerint – a bukaresti Madrigal kórus elôadásán vesz majd részt. * Viszont a "dáridó" máris elkezdôdött, mégpedig a napokban, amikor Traian Basescu érkezett meg felszentelni – immár ki tudja, hányadszor – a folyton újjáépített Vízakna–Kolozsvár nemzetközi mûutat. A gyulafehérvári Cetate szállóban megejtett díszvacsorán a közismert Nicolae Furdui Iancu, Veta Biris, Ioan Bocsa és társaik fújták a miniszter fülébe a dojnákat. Pár nappal késôbb Melescanu pártvezér érkezett megyénkbe, aki balázsfalvi, hosszúaszói, aranyosbányai látogatásán felhalmozott fáradalmait a szászsebesi Leul de aur diszkóban próbálta feledtetni magával. Majd, miután a mezôgazdászok országos összejövetelén 112 pontos program keretében siránkozott a hazai agrártragédia kapcsán, egyik gyulafehérvári vendéglôben Nicolae Furdui Iancu nótáival múlatta el az ország gondját-baját... Mindez történik akkor, amikor kormányzásunk valamennyi képviselôje, résztvevôje nem gyôzi eleget panaszolni, hogy mindhiába követelôzik egyetemista, orvos, bányász és nyugdíjas, mert ha egyszer üres a zsák...

GYÔRFI DÉNES

A Mikulás hazájában

(Gyergyószentmiklós / gál) * Öt gyergyószentmiklósi, 10-12 év közötti gyermeknek – a város minden iskolájából, illetve általános iskolai részlegérôl egynek – megadatott, hogy lássa a "Mikulást", ellátogasson annak hazájába. A boldog gyermekek a testvérváros budapesti V. kerület jóvoltából mehettek el Finnországba, pontosabban a sarkkörön fekvô Rovaniemi városába, ahonnan – a finn hagyományok szerint – világjáró útjára indul a Mikulás. Találkoztak is a Mikulással, Rovaniemiben ugyanis november közepén van Mikulás-járás (feltételezhetôen azért, hogy a fehér szakállú öregúr december 6-ig bejárhassa az egész világot...). A gyermekeket Budapestrôl repülôgép vitte finn földre november 13-án, majd 15-én hozta vissza a magyar fôvárosba; nem csak Mikulást láttak, hanem rénszarvas-farmot, sôt, a rénszarvas-pecsenyét is megízlelhették az északi országban.

Lapárban – apróhirdetés

* Fogarasi pálnak Csíkcsicsóba 48. születésnapján minden elképzelhetô jót kíván édesapja, testvérei.

* Eladó Kôhalom (Rupea) központjában négyszobás stb. ház. Telefon: 068–260211.

* Pap Miklósnak Vulkánba boldog születésnapot kíván Petrozsénybôl a Békési család.

Hullócsillag helyett zuhanó nô

(MTI-Panoráma) * Bár a mûholdakat és az ûreszközöket megkímélték a Leonidák, egy halálos áldozata mégis van – hacsak közvetve is – a természeti jelenségnek. Japánban egy "csillaghullásra" váró fiatal nô leesett az alkalmi "obszervatórium", egy fal tetejérôl, s nem élte túl a 15 méteres zuhanást. Norvégiában viszont a hajómentôknek okozott többletmunkát a meteorzápor. Sok lakos riasztotta ôket, mert azt hitte, hogy bajba jutott hajó lôtt fel segélykérô rakétát, holott csak egy Leonida vörös fénycsóváját látta. A hajómentôk összesen háromszor szálltak tengerre – feleslegesen.

Hatvanévesen lett elôször anya

(Catania / MTI) * Hatvanévesen szülte meg elsô gyermekét egy nô a szicíliai Catania közelében – írják nemrég az olasz lapok. Az asszony testébe megtermékenyített petesejtet ültettek be, mindeddig ugyanis hiába várt gyermekáldásra. Catania érseke, Luigi Bommarito bírálta, "erkölcsileg elfogadhatatlannak" ítélte a mesterséges eljárást, és azt hangoztatta, hogy a hívô embernek tudnia kell lemondani. A kis Danilo császármetszéssel jött a világra. Bár a vártnál elôbb, nyolc hónapra született, a hírek szerint jól van. A szülôk (az apa is 60 éves) úsznak a boldogságban. "Egy nô csak akkor igazi nô, ha van gyermeke" – vélekedik az anya.

Bécsi karácsony

(Brassó / tóásó) * Olyan csillogó-villogó díszekkel szeretné díszíteni városunkat a polgármester, amilyen Bécsben van. "Gyönyörû felszerelést vásárolhatnánk, ha... - mondta Ghise polgármester, és rövid hatásszünet után folytatta - nem kerülne olyan sokba." A különleges lámpák és díszek, melyekkel a város történelmi központját feldíszítenék, 140 millió lejbe kerül. Felkérték mindazon cégeket, magánszemélyeket, akik szeretnék, hogy az ünnepekre városuk szép legyen, adakozzanak a felszerelés megvásárlására. Bankszámlát is nyitottak e célból: 50074384206. "Az adakozók nevét kiíratjuk majd a helyi sajtóba" - kecsegtette a vállakozókat Ioan Ghise.

Nem dolgoznak polgárôrék

(Brassó / tóásó) * Elégedetlen a polgármesteri hivatal a polgárôrök munkájával. Hatházi László alpolgármester a tegnapi sajtótájékozatón elmondta, hogy figyelte a polgárôrök tevékenységét és megállapította, hogy hét végén nem végzik megfelelôen megbizatásukat. Hagyják, hogy mindenféle, többnyire tökmag- és napraforgóárusok a piacokon és ezek környékén engedély nélkül áruljanak. Az óközpontban rengeteg a kétegetô - ez a tény is arra vall. hogy nem ott ôrködnek, ahol kellene. "Rontja a város közképét a sok kéregetô" - mondotta az alpolgármester, és a rend ôrei semmit sem tesznek ellene. Ioan Ghise polgármester azzal egészítette ki az elmondottakat, hogy az állomás melletti bazárban félóránként razziázni fognak a polgárôrök, így talán megfékezhetik a gyakori bûncselekményeket, elkergethetik a magárusokat. "Ha továbbra sem változik a polgárôrök magaviselete, többé nem a vezetôikkel fogunk tárgyalni, hanem egyszerûen megszüntetjük a velük kötött szerzôdésünket. Nem kell elfelejtenünk, hogy közpénzekbôl fizetjük a polgárôröket" - szögezte le az alpolgármester. Tény, hogy jelenleg 200 polgárôrrel szerzôdött a brassói polgármesteri hivatal, és fejenként közel másfélmillió lejt visznek haza. Az 1 400 000 lejes összeg a fizetésen kívül a ruházatot és a felszerelést is fedezi.

Emigrálnak? Emigrálnak!

(Kolozsvár / csomafáy) * November hónap elsô napjaiban a román kormány 405 polgárnak fogadta el az állampolgárságról való lemondását. Közülük kilenc kolozsvári lakos, 3 itt született, de máshol lakik. A 12 kolozsvári átlagos életkora 34.7 év. Egy közülük nyugdíjas. A többiek 19 és 35 év közöttiek. 7 Ausztriában, 5 Németországban akar letelepedni. Az országot elhagyók toplistáját a Temes megyeiek vezetik 60 személlyel, Szeben a második 55 személlyel, míg Brassó 50 személlyel a harmadik helyet foglalja el. Nagyrészük úticélja Ausztria és Németország.

A tó vonzerejére számítanak

(Arad / péterszabó) * Az Arad megyei Feltót községben is egyre kevesebb a fiatal. A kultúrház, mint a legtöbb vidéki településen kiahasználatlan, és állapota napról-napra csak romlik, miközben a fiatalok a vegyesbolt egyik helységében diszkóznak. A lakosság állattenyésztéssel foglakozik, mivel a dombos vidéken igen kevés a szántóterület. Az aradi tejgyár nagy késéssel fizeti ki a termelôknek a beszolgáltatott tejet, más kereseti lehetôség meg nem igen akad a környéken. Feltót varázsa a mesterségesen kialakított tó, és a helyi vezetôség reméli, hogy a közeljövôben sikerül felfuttatnia a faluturizmust. Egy francia alapítvány 5 hektárnyi földet kapott a községtôl, hogy arra árvaházat építsen, egy német vállalkozó meg tejgyárat szándékszik telepíteni a környékre. A gyûjtôtó vizébe ponty- és süllôivadékot telepítettek, úgyhogy akad majd horogravaló is a jövô nyáron. Addig Gheorghe Ples polgármesternek azért fô a feje, hogy valahonnan elôteremtse azt a 16 millió lejt, amelyet az utca közvilágításért kell lepengessen a Conelnek.

Rimbaud-kézirat félmillió dollárért

(Párizs * AFP / MTI) – Egy párizsi árverésen 530 ezer dollárnak megfelelô összegért kelt el kedden Arthur Rimbaud egyik kéziratának három jegyzetlapból álló részlete. Az 1938-ban egy londoni könyvkereskedésben felbukkant, majd sokáig elveszettnek hitt lapokon az Egy évad a pokolban címû alkotás elsô változata olvasható, amely több helyen lényegesen eltér a Rimbaud által 1873-ban kiadott végleges változattól. Rimbaud legtöbb versét tudtán kívül adták ki barátai; jó részüket csak a költô 1891-ben bekövetkezett halála után. Az Egy évad a pokolban Rimbaudnak az egyetlen olyan mûve, amelynek a megjelentetésére ô maga gondot fordított. Brüsszelben írta, Paul Verlaine-nel történt összeveszését követôen, amelynek során Verlaine rá is lôtt barátjára, s megsebesítette. A francia kulturális minisztérium "nemzeti kinccsé" nyilvánította a kéziratot, s megtiltotta Franciaországból való kivitelét. A Bibliotheque Nationale, a nemzeti könyvtár vezetése pedig úgy döntött, hogy elôjogával élve a leütési áron megvásárolja a kéziratot. Az árverésen 10 további Rimbaud-vers kézirata is kalapács alá került. Egyiküket a költô szülôvárosa, Charleville- Mézieres vásárolta meg, 100 ezer dollárnak megfelelô összegért.

Szúnyoginvázió ellenére elkészült a Maros által tönkretett út

(Arad / péterszabó) * Arad megyében a Maros aradása okozta károkat kb. 17 milliárd lejre becsülték. A Mezôgazdasági Minisztérium kártérítést ígért azok számára, akik vetését elvitte a víz, ám ezideig egyetlen polgármesteri hivatalhoz sem érkezett meg a segély. Soborsin község határában 2000 hektárnyi termést vitt el az ár, és több utat is járhatatlanná tett. A Marosnagyvölgy és Kaprevár közötti útszakasz aszfaltozását épp a napokban fejezték be, a nyári munkálatokat nagyban hátráltatta az árvizet követô szúnyoginvázió. Ivan Fratila polgármester elmondása szerint az útépítô munkások úgy néztek ki, mint valami múmiák, mert a szabadon lévô testfelületüket is be kellett kötözni a kellemetlen vérszívók miatt. Félszáz máramarosi napszámos egyszerûen elmenekült a munkahelyérôl; többek között ezért húzódott ôsz végéig az útépítés befejezése. Három milliárd lejbe került a 3.7 km-es útszakasz leaszfaltozása, a pénzt a Pénzügyminisztérium bocsátotta a soborsini helyhatóság rendelkezésére.

Savanyú, de nem szôlô

(Sepsiszentgyörgy / flóra) * Nagybacon környékén járva feltûnt a mezei dûlôutak mentén elhelyezet mészporlerakatok viszonylag nagy száma. Érdeklôdésünkre elmondták: a talajsavanyúságot közömbösítô szállítmányok a pázsitokra kerülnek. A helyi tanács ilyenirányú törekvését dícséret illeti, az elemzések viszont arra utalnak, hogy a termôföldek elsavasodása is egyre számottevôbb. Tenni kellene az egyre kedvezôtlenebb talajvegyhatás meszezés útján való felajvításáért. Nem csak a szôlô lehet savanyú...

Kórusolimpia 2000-ben Linzben

(MTI-Panoráma) - Mintegy 400-600 kórust, legkevesebb 25 ezer énekest várnak 85 országból az elsô kórusolimpiára, amelyet 2000. július 7-tôl 16-ig Linzben rendeznek. A rendezvény fô célja, hogy a találkozó sokszínû és nemzetközi legyen, ezért nemcsak "profik", hanem amatôrök is részt vehetnek azon - hangsúlyozták a kórusolimpia rendezôi. A kórusolimpiát az Iterkultur Egyesület, Linz város, Felsô- Ausztria tartomány, az Osztrák Dalosszövetség és az Osztrák Munkásdalárdák Egyesülete közösen rendezi. A benevezô kórusok 28 kategóriában versenyezhetnek majd egymással - gyermekkórusoktól jazzbanden át népi együttesekig. A részvételi jogot az egyes kórusok saját eredményeik alapján vívták ki maguknak azzal, hogy nemzetközi díjat nyertek, vagy országos szervezetek nevezték be ôket. Az "elsô fordulóban" - az úgynevezett olimpiai értékelési szakaszban - valamennyi résztvevô lehetôséget kap a fellépésre, s teljesítményének megfelelôen minden kórusnak diplomát adnak. Az úgynevezett keretprogramban azután szemináriumokat és mûhelyeket kínálnak a kórusoknak, például karmesterek közremûködésével. A kórusolimpia idején nagyszabású felvonulást tartanak a résztvevô énekkarok Linz belvárosában, majd impozáns záróhangversenyt adnak a város fôterén.

Térképkészítôk nagy esélye

(Budapest) * A Lázár-deák Térképészeti Alapítvány Kuratóriuma a magyar térképkultúra színvonalának emelése és az igényes térkép térhódítása érdekében pályázatot hirdet a Szép magyar térkép 1998 cím elnyerésére. A pályázatot 1995-tôl évenként írjuk ki, és ezen résztvehet minden térképész mûhely vagy kiadó az általa méltónak ítélt új vagy egy évnél nem régebbi kartográfiai (térkép, falitérkép, atlasz, térképgyûjtemény, földgömb, stb.) termékével. A pályázaton induló szép térképeket az Országos Széchenyi Könyvtár Térképtárának címére (H-1827 Budapest, Budavári Palota, F épület) kell 1999. január 31-ig beküldeni. Szeretnénk, ha pályázatunkhoz határon túli magyar mûhelyek is csatlakoznának. Tôlük a pályamunkákat - melyeket versenyen kívül bírálunk el - 1999. február 20-ig várjuk. A térképek másfél hónapig - elôreláthatólag 1999, március 22-tôl április 30-ig az Országos Széchenyi Könyvtárban tekinthetôk meg és a látogató nagyközönség a szavazataival, a Kuratórium zsûrije pedig értékelésével közösen dönt a cím odaítélésérôl. Az eredményhirdetésre az Utazás '99 rendezvény ideje alatt kerül sor. (Dr. Klinghammer István, a Kuratórium elnöke)

Egy

A nyár elolvadt a csendben. Lecsordult a házak falán és elfolyt a járda tövében. Az esô és a szél röpdösött a felhôk hátán a város fölött.

Kettô

És hûvös lett hirtelen. Te a konyhában, én a szobában. Még csak észee se vettük, hogy kerüljük egymást. Néha mellém bújtál. Látod, szóltál akkortájt, a nap a föld alá bújt szégyenében és én nevettem. Hét óra múlhatott pár perccel. Alkonyodott. Rád néztem és hirtelenjében nem tudtuk mire vélni egymást.

Három

A tévét bambultuk. Lelkemet. Lelkedet. Errôl szól az élet, mondtam én, s te nem sértôdtél meg. Egy kávé, mellé a kötelezô cigaretta. A hó késett, azután mégis ráült a városra, És a fejemre. Az estébe néha belekarcolt az olvasólámpa fénye. Voltak napok, hogy elhittem, szebb volt és több, mint emlékeztem.

Mint egymás szemébe köpdösött közhelyek.

Négy

Hiszen a tavaszból nem adtál senkinek. Én beértem egy nagylelkû gesztussal, a la Humprey Bogart. Esetlen próbálkozás volt, de az aknamezôkön tett kirándulások mély nyomokat hagytak maguk után. És verejtékszagú bókok, szerelmes szavak. Majd elôkerült a bôrönd, a ruhák, a szépítôszerek. Öt pár cípô és egy megkezdett csomag szárnyas betét.

Kikérted magadnak és már nem haragudtam, hogy többé nem hiszed el.

Öt

Tegnap azután úgy esett, hogy angyalok szôtték röptükbe ezt a kék falakkal határolt szobát.

Mivel elég csönd volt, én elmentem a Beszterce folyóra halászni, de nem horoggal. Egy-egy nagyobb gübébe kézigránátot kibiztosítva bedobtam a vízbe. Robbanás és jöttek fel a víz színére a gyönyörû nagy pisztrángok. Estére nagy halvacsorát csaptunk. De ez csak egyszer volt, mert a front ismét megélénkült. Jöttek a szovjetek, és nekünk feladatunk volt, hogy feltartóztassuk ôket. Folyt az állóharc, de nem sokáig. Az történt ugyanis, hogy az oroszok elôrehaladtak Munténiában, Olténiában és behatoltak Erdélybe is. Az volt a veszély, hogy minket bekerítnek. Ezért elrendelték a visszavonulásunkat. Elszakadtunk az ellenségtôl, és vonultunk vissza Dorna Vatra üdülô irányába. Majd ezt a kis várost is elhagyva átjöttünk a Borgói-havasokon és leereszkedtünk a Nagy-Szamos völgyébe. Meg sem álltunk, míg meg érkeztünk Nagyilvára. "Erôs" menetelés volt. Itt kellett kiépíteni állásainkat, hogy a szovjeteket feltartóztassuk. A feladat az volt, hogy feltartva a szovjetek elônyomulását, biztosítsuk a németek visszavonulását. Nagyon sok volt a gépesített alakulatuk, tankok, tüzérség, nehéz aknavetôk stb. Ezekkel nehéz volt a mozgás. Azt kellett megakadályozzuk, hogy ezek a nehézfegyverek ne kerüljenek orosz kézre. Mi csak harcoltunk, a németek visszavonultak. Ez volt a "bajtársiasság".

A "bajtársiasság" egy másik eklatáns példáját kell elmesélnem. Megérkezve Nagyilvára, rögtön szétnéztem a községben, hogy hol állíthatom fel az elsôsegélynyújtó egészségügyi központot. Egy szép házat találtam, amely három szobából állt. Egy középen, ahol a házba be lehetett menni, és két másik szoba, egy jobbra, a másik balra. Tiszták voltak, és nagyon tetszettek, mert nekünk ez nagyon megfelelt. A tulajdonos, egy egyszerû román nénike kissé megszeppent. De amikor románul köszöntem neki, és megmondtam, hogy orvos vagyok és szeretnék egy szobát kapni segélyhelynek, azonnal megnyugodott és már mosolygott is. Azt mondta, hogy neki van egy szabad tiszta szobája.

— Nem foglalt? – kérdeztem.

— Nem. Csak én vagyok egyedül itthon, nekem elég ez a másik szoba.

— Akkor megengedné, hogy itt állítsuk fel a segélyhelyet?

— Nagyon szívesen – és ekkor már teljesen megnyugodott, mert látta, hogy nem ellenséggel áll szemben. És örült, hogy vele románul, az ô nyelvén beszélek. Berendezkedtünk. Az asztalt, mely jó hosszú volt, kineveztem mûtô- és kezelôasztalnak. Jobbról és balról fektetôket képeztünk ki. Mikor már jól berendezkedtünk, beállít hozzám egy arrogáns porosz százados egy társával. Magabiztosan lépett fel és "megparancsolta" nekünk, hogy azonnal menjünk innen el. Ürítsük ki a szobát, mert ez kell neki. Már kezdetben az arrogáns fellépése is felháborított, hát még mikor ezt a szemtelen óhaját elôadta! A fejembe szökött a vér, de ekkor még türtôztettem magam. Mosolyogtam és mondtam Németh tizedesnek, aki a szanitécem volt és jól beszélt németül. Mondd meg a sógornak, hogy ezt a szobát én már lefoglaltam, mivel hamarabb érkeztem ide. Menjen tovább, és keressen egy másik helyiséget magának. A szanitécem tolmácsolta. Akkor én csak annyit tudtam németül, amennyit az iskolában tanultunk és egypár jó káromkodást. Így nem tudtam én magam ezeket elmondani, de amit ô mondott, azt értettem. A kapitány nem akarta megérteni, amit én a szanitécem révén mondtam, csak azt ismételte, hogy sürgôsen költözzünk ki. Erre az arcátlan szemtelenségre elfogott a düh és ráordítottam:

— Hinaus van hier, du schwein – és utána az összes német káromkodásokat, amit tudtam, mind rá is ordítottam. Kikaptam a revolveremet, ráfogtam és ismét ráordítottam: – Hinaus (kifelé), mert mindjárt tod (halott) leszel!

Ugyanakkor már a másik két munkatásam kezében is ott volt a géppisztoly, hogy használják, ha arra szükség lesz. A két német, a százados és kísérôje úgy megijedtek, hogy egymást lökdösve hanyatt-homlok menekültek. Ahogy kiértek a házból, futásnak eredtek. Utánuknéztem és megeresztettem még egypár német káromkodást, amit a schweinok-nak (disznó) mondtam. Rájöttek ôk is arra, hogy nem mindig "Deutschland über alles". Ilyen volt a porosz "bajtársiasság".

De írjak egypár sort a közvetlen munkatársaimról is. Az egyik szanitéct Németh Lászlónak hívták, civilben cukrász. Künn a fronton nagyon finom tésztákat csinált, dobostortát és krémesbélest is. Bôven volt cigarettám, amiért minden alapanyagot be lehetett szerezni. A cukrászaton kívül ô volt a német tolmácsom is. A második emberem Oláh István. Civilben hivatásos betegápoló. Ügyes volt, jól dolgozott, de nem volt szívvel- lélekkel betegápoló. Az ellenséget szívbôl utálta, és még sebesülten is durván bánt belük. Egy alkalommal a betegszállítók behoztak a segélyhelyre egy fiatal szovjet katonát. Nem lehetett több húszévesnél. Teljesen önkívületi állapotban volt, és letették a padlóra a többi sebesült mellé. Oláh István "né a piszok orosz ellenség" megjegyzéssel belerúgott az elalélt katonába. Abban a pillantban két hatalmas pofont kentem le neki, hogy ô is elterült a sebesültek mellett. Azután pedig jól megszidtam.

— Te miféle beteg- és sebesültápoló vagy, aki különbséget tesz a rászorultak között a nemzetiségek vagy barát és ellenség szerint? Ez a szerencsétlen szovjet katona is úgy jött ki a frontra, mint te. Megkapta a behívóját, és nem kérdezték tôle, hogy akar-e vagy nem a háborúba menni. Talán nem is tudja, hogy kik is a magyarok vagy németek, akik ellen küldte a magas parancsnokság. Jegyezd meg jól, hogy nálunk, egészségügyieknél nincs nemzetiségi vagy ellenség–barát probléma, csak sebesült vagy beteg, akin segíteni kell a legjobb lelkiismeretünk szerint. Megértetted?!

— Igenis, megértettem, felelte.

— No, a jövôben ehhez tartsd magad.

Aztán levetkôztettük a szovjet katonát. Nem volt rajta semmiféle sérülés, a szíve ritmikusan vert. Pulzusa, légzése normális. Hasi szervei nem mutattak semmi rendelleneséget. De mitôl van öntudatvesztése? Valószínûnek tartottam, hogy mindez idegalapon van. Mindenesetre kórházba utaltam, megfigyelés végett. Még láttam egy hasonló idegbeteget, aki semmi külsô pszichikai vagy mechanikai ingerre egyáltalán nem reagált, majd késôbb helyrejött. Lehet, ez is egy ilyen beteg.

A harmadik segítségem Szabó András, otthon gazdálkodó fiú volt. Csak egy katonai szanitéciskolát végzett, de ô is nagyon ügyesen végezte a kötözéseket, injekciózott, ápolta a betegeket. A negyedik – Kis Andris – nem volt szanitéc. Ô volt az én csicskásom. Alacsony termetû, mosolygós, nagyon jóindulatú kis fiú volt, de rém bugyuta. A jóindulata és igyekezete mindig fonákul sült el. Talán azért rendelték mellém, mert tudták, hogy nagy türelmem van, gondolták, majd én megnevelem a Kis Andrist. Mikor Kuti városánál az oroszok jól megnyomtak bennünket, és a magyar hadsereg visszavonult, mi az egészségügyiek ottrekedtünk a városban egy házban, ahol a segélyhelyünk volt felállítva. Na most hogyan vonulunk vissza a többiek után? Az utak tele voltak szovjet katonákkal. Nagy zaj és lövöldözés. Tehát az utcák felé nem mehetünk. Elhatároztam, hogy a házak mögött a kerteken keresztül fogunk visszavonulni. Térképem és iránytûm volt, tudtam tájékozódni.

— Na fiúk, hátramegyünk a kertbe, és egyik kertbôl a másikba mászunk át, és erre menekülünk.

És mutattam az irányt. Úgy is cselekedtünk. Én mentem elöl géppisztollyal felszerelve, a többiek – nagy csöndben – óvatosan utánam. Másztuk a kerítéseket. Voltak magasak, tetejükön szögesdróttal megerôsítve, voltak alacsonyabbak is. Egyik deszkából készült, másik drótból, vagy egyszerûen karók voltak a földbe verve és vesszôvel befonva. Másztuk a kerítéseket, egyiket a másik után. Mindig hátra- hátranéztem, hogy a többiek tudnak-e követni? Egyszer csak észreveszem, hogy csak a három szanitéc követ, Andriska hiányzik. Megállítottam ôket.

— Hol van Andriska?

— Nem tudjuk, lemaradt – volt a felelet.

Igen felbosszantott ez a bajtársiatlanság. Félelmükben nem törôdtek Andriska elmaradásával, csak a saját bôrüket igyekeztek menteni, szidtam ôket, mint a bokrot.

— Na vissza az egész banda! Megkeressük Andriskát, ha nem vigyáztatok a kis bugyutára. Láttam, hogy a fiúk félnek, de nem törôdtem velük. És másztuk a kerítéseket, de most már visszafelé. Vagy négy-öt kerítésen kellett csak visszamásznunk, mikor megpillantottam Andriskát. Egy magas kerítésen ott lógott a szögesdróton. Nagyon meg volt ijedve, nem mert segítségért kiáltani. Olyan komikus volt, ahogy ott himbálózott és kalimpált a lábaival, hogy kiszabadítsa magát, hogy dacára szorult helyzetünknek, elkezdtem nevetni. Nem hahotázva, csak csendesen. Aztán leemeltük Andrist a szögesdrótról, és folytattuk tovább a kerítések megmászását. Most már jó irányba. El is értük a zászlóaljunkat anélkül, hogy az oroszok észrevettek volna bennünket.

Ennyi kitérô kellett, hogy egy pár mondatban ismertessem közvetlen munkatársaimat. Ôk voltak azok, akik híven követték utasításaimat, és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a sebesültek mentése normális körülmények között történjen.

(Folytatjuk)

Makai Emil költô, újságíró és színpadi író (1870-1901) halála elôtt egy esztendôvel írta meg a Tudós professzor Hatvani címû színpadi remekét, amellyel Jókai Mór után és Heinrich Gusztáv elôtt dolgozta föl irodalmi szinten a magyar Faustnak is nevezett legendás hírû Hatvan István alakját.

Az említetteken kívül Szombati-Szabó István – Debrecen szülöttje és egykori diákja – református lelkipásztor és súlyában Reményik Sándorral együtt emlegethetô két világháború közötti bánsági költô írt egy terjedelmes költeményt Professzor Hatvani István címmel, amely nem szerepel a költô posztumusz válogatott költeményei között (Hazajáró lélek), de dr. Higyed István Szombati-Szabó-szakértô szerint a költô egyik kötetében nyomtatásban is megjelent.

(E sorok írója az említett költeményt a költô Resicabányán élô lányától Lupescuné Szombati-Szabó Enikôtôl kapta gépelt kéziratban megôrzésre, illetve alkalmasinti közlésre, amely ez esztendôben két ok miatt is idôszerû: a vers szerzôjének idei 110. születési évfordulója, Szombati-Szabó 1888. január 1-jén született Debrecenben, illetve a megénekelt "ördöggel cimboráló" nagy tudós születésének 280. évfordulója alkalmából.)

Csupán a "légkör" – melyben a tudós fizikus dolgozhatott – jellemzésére kívánkozik ide az a tény, hogy az "ördög" eme magyar cimborája nem kisebb emberek kortársa és honfitársa Debrecenben, mint az újjászületés korának nagyjai (Budai Ézsaiás, a plihosztor és remek tankönyvíró: Szilágyi Sámuel, a Henriade egyik fordítója; Hunyadi Ferenc, nyelvész; a Ludas Matyi írója, Fazekas Mihály, és Csokonai Vitéz Mihály mellett még néhányan.)

Ebbe a közegbe kerül az az ellentmondásokkal teljes (magányossága ellenére is népszerû) hazafi, aki néhány jó katedrát visszautasítva tért haza a korabeli Európából csak azért, hogy alföldi népét szolgálja korában is párját ritkító tudásával.

Hatvani István Rimaszombaton született 1718. november 21-én, nemesi családban. Mivel a családnak volt mit aprítania a tejbe, és a gyermeknek is volt rátermettsége, taníttatni kezdik, és a szükséges áldozatokat meghozzák érte. Elemi tanulmányait valószínüleg otthon végzi (akár iskolában, akár a nemesi kúriában), de a gimnáziumot már Losoncon, fôiskolai tanulmányait pedig Debrecenben, a Református Collegiumban végzi 1741 és 1745 között. Alig egy évet praeceptor ugyanott, mert 1946-ban már Bázelben folytatja, és tökéletesíti tanulmányait, ahol egy esztendôvel késôbb teológiai doktorátust szerez és lelkésszé is szentelteti magát. A lelkészi pálya és hivatás abban a korban még szinte magától értetôdô még akkor is, ha a diák érdeklôdési köre más, vagy éppen sokirányú. Itt az utóbbi esettel találkozunk. Hatvani István érdeklôdési köre szélesebb a látóhatárnál, tudásszomja pedig olthatatlan. Részben ezzel magyarázható magánya is.

Hatvani szereti a fizikát és az ezzel rokon természettudományokat, de az orvosi tudományban talán a legotthonosabb. Sokat tanulmányozza a betegeket, és elmélkedik a látottakon. Jegyzetelve vizsgálja pácienseit. A beteg arcára tekintve mintegy "belelát" a betegbe. Nemcsak azt veszi észre a betegen, hogy sápadt vagy azt, hogy tüzes az arca, sôt nemcsak az arcbôr száraz, nedves, esetleg zsíros állapotát veszi számításba, hanem az arcredôket is figyelmesen tanulmányozza és elemzi, amelyekrôl következtetéseket próbál levonni, illetve úgy állapítani meg a betegséget a hagyományos módszerek mellett, hogy elsôsorban az arcot figyeli. Az 1748-ban orvosi doktorátust szerzett tanulmányában a fentiekkel foglalkozva értekezik. A De aestimatione morborum ex facie (A betegségek megállapítása az arcvonásokról) címû doktori értekezése feltûnést kelt a legmagasabb tudású orvosi körökben is.

Hamar elterjed nagy tudásának híre külföldön is. Az orvosi doktorátust megszerzô évben Margburgba hívják meg professzornak. A meghívást nem fogadhatja el lelkiismerete, mert "a földre tiport magyar protestáns egyháznak" akart használni.

Rövid külföldi útja során Hollandiában a leideni egyetem egyik tanszékével kínálják, de hazatérve 1749 februárjában Debrecenben vállal el katedrákat, és nyomban megtartja székfoglalóját is. Beköszöntô beszédének címe megragadó: De matheseos utilitate in theologia (A matematika hatása a teológiára).

A Collegiumban több tárgyat is elôad, melyek fontossági vagy idôbeli rendjét is nehéz egy magánkönyvtár anyaga szerint megállapítani. Tény, hogy matematikával, fizikával, teológiával, csillagászattannal nemcsak foglalkozott, hanem jártas is eme diszciplínákban. Különbözô témájú dolgozatai feltehetôen sejtetni engedik azt, hogy éppen "akkor" mivel foglalkozott, milyen katedrán dolgozott. 37 éven át volt a refrmátus tudományos intézmény professzora.

Mint tudós ember a hívô, istenfélô és vallásos emberek közé tartozott. Ezt igazolni látszik hazatértének indítéka éppúgy, mint az 1760-ban kiadott munkája Az úri szent vacsorára megtanító könyvecske, melyet viszont megelôz (1757) egy olyan ténykedése, amelynek végeredményeként megjelölte csillagászati úton Debrecen földrajzi helyzetét, ami bizony kitartó munkájának és nagy tudásának az eredménye.

Hatvani professzortól – s ez ismét korára is jellemzô – nem volt idegen a filozófia sem. Megírta, és 1757-ben kiadta Debrecenben a filozófiai tudományokba való bevezetô munkáját, melynek címe: Introductio ad principia philosophiae solidioris.

Nem tudhatjuk, hogy tudásszomja, kikapcsolódási vágya, vagy nyaralási szándéka vitte-e el Nagyvárad környékére, avagy talán a csúz bántalmazhatta a nagytiszteletû professzort, de arra is jutott ideje, hogy megismerkedjen – méghozzá tudományos igénnyel – Nagyvárad környékének hévizeivel. Errôl szól ugyanis a Bécsben 1777-ben kiadott és ugyanabban az évben írt munkája Thermae Varadiensis. A Nagyvárad környéki (Félixfürdô, Püspökfürdô) vizek gyógyhatásával folglalkozik.

Csillagászati megfigyelései során 1770-ben egy kiváló szépségû sarkifényt észlel, kísér figyelemmel, és természetesen le is írja tapasztalatait.

Földi pályafutása – amely a szó legszorosabb értelmében vett pálya-futás lehetett – Debrecenben 1786. november 16-án ért véget.

Korának tudósai elôtt is, de a köznép szemében mindenképp titokzatos lehetett. Már életében mondák keletkeztek róla, ezekbe pusmogó vénasszonyok és diákok egyaránt besegíthettek… Korában sokan komolyan vehették, hogy szövetséget kötött az ördöggel, azért volt oly nagy a tudása és látványosak kísérletei.

Hogy születése köré földrengéses- égzengéses éjszakát költött a népi fantázia, meg rémeket, szörnyeket és árvizeket, azon nem lehet csodálkozni. Már csak azért sem, mivel az egyik Hatvani- mondagyûjtô, Kazinczy Sámuel maga is bizonyítottan hozzáköltött a mondákhoz, hogy emelje tudós professzora hírnevét, amelyet a mai kollégium is ápolni igyekszik meglehetôsen gazdag múzeuma révén is.

Révész Imre, a debreceni teológia jeles professzora azok közé tartozott, akik a valós Hatvani-képet ápolták, akár Milesz Béla, aki 1872-ben a Vasárnapi Újság oldalain teszi közzé a sokolalú tudós önéletrajzát.

Érdemes lejegyezni, hogy egy idôre megfeledkezhettek róla, vagy pedig jeltelen sírba temethették, mert Heinrich Gusztáv szerint 1883. októberében bukkannak Hatvani sírjára. (97 év múltán!)

Emlékét a debreceni Csokonai Kör is ápolta. Ezt bizonyítja az a tény, dr. Higyed István szerint, hogy az 1909-es pályázaton a Casino-díjat Szombati–Szabó István nyeri el Professzor Hatvani István címû 288 soros költeményével, amely (e dolgozat gépelése idején derült ki) A halál parkja címû kötetben látott napvilágot.

MAKAY BOTOND

A szép hajdan regés korában
Élt egy professzor hajdanában,
Kirôl az ének szól ma is.
Ördögnek hitte ôt a népe
S nevét övezve száz mesébe,
Beszélnek róla még ma is.

Mondják: a föld rengett ropogva
S hullott a csillag záporozva
Az-éjjel, melyen született.
Medrükbôl nagy-vizek kicsaptak
S a földön rémek táboroztak,
Midôn világra született.

Egy szûk, poros padlás-szobában
Lakott halálig egymagában,
A vén kollégiumba’ fenn.
Nem látta volna soha senki
Imádkozván templomba menni.
Ott élt az iskolába’ fenn.

Nevére rémületbe estek
És hókusz-pókuszban kerestek
Láttára védelmet sokan.
S a nyügös, rivó, rossz gyereknek
Nevébôl fonták rettenetnek
Csititó korbácsát sokan.

Mondják: haladt hordóra ülve,
Vagy tüzes karikán repülve,
De uton járni sose járt.
Máskor meg ablakába állott
S varju-alakban földre szállott,
De ember-uton sose járt.

Sokszor tanit az iskolában
És magyarázva legjavában:
Kénkô-füst csapkod szerte szét.
S a föld alól szörnyû zavarral
Sok láthatatlan réme nyargal
Elô s alá-fel, szerteszét.

Sokszor megint kettôs alakban
Mutatkozik hol itt, hol ottan.
És itt is van, s ott is ott.
Ma órahosszat "fóre" látják,
S ott benn tanítja sok deákját,
Ép egy idôben, itt, meg ott!

Ha titkos jelt vet ajtajára:
Az ördög ott terem szavára
S parancsát teljesitni kész.
Élôt megöl, holtat feltámaszt,
Rajzolt testet élôre választ
S a Sátán parancsára kész.

Titokban kereszt-utra jár ki
S nem restel éjfélt is kivárni
A temetôi éjszakán.
Megkushad egy ó-sirgödörben,
Büvös-botja rajzolta körben,
A rémletes nagy éjszakán.

S idézvén szörnyeit pokolnak:
Vinnyogva, nyiva felloholnak
A sir s halál vad rémei:
Csontváz, halálfej, szörnyü árnyak
S félénken uj parancsra várnak
Szerzôdött szolga-rémei.

E vihorászó rém-sereggel
Futát az utcán kora–reggel,
Kergetvén alvók álmait.
És rejtve ôket könyvlapokba:
Tanulja titkukat titokba’,
Eladva értök álmait.

Egyszer, hogy máját tréfa furta,
Belézökkent a földesurba
A mágyókás professzor ur:
Gyalog s lovas fogadva rája,
Hogy Sámsont hamarabb bejárja
Az egyik vagy a másik ur.

Amaz sarkantyut ad lovának.
Emez hintót rajzol magának
A porba s hozzá négy lovat.
Amazt lova szélvészt ragadja
S emennek vágtat gyors fogatja –
(Mert rajzolt hozzá jó lovat.)

A földes-ur ámulva nézi:
A fogat már-már megelôzi
És benne doktor Hatvani…
Fél-célhoz érve visszafordul:
De im! egy zörrenô bokorbul
Megint elôtte Hatvani.

Lovát most sarkantyuba kapja…
Marad a mágyikuk fogatja
S ô mindjárt itt a cél elôtt! –
De odaérve holtra-bámul:
Most lép ki rajzolt kocsijábúl
A doktor, ép a cél elôtt!

Másszor magához invitálja
A magisztrátust vacsorára,
Pedig szobája ám kicsiny.
Mit s hová fog elébök tenni?
Cselédje nincs, konyhája semmi
És a szobája oly kicsiny!?

Tréfára gondol minden ember
S egymást taposva, sanda szemmel
A házigazdát nézi mind,
Kérdezve: Vajh’ kivel ha fôzet? …
– De im, feljebb száll a tetôzet
S bámulva néz egymásra mind.

Falak kijebb vonulnak rendre,
Tágas terem lesz egy-ütemre
A kis padlás-szobácska, lám!
S helyén s szüz, kopasz falaknak
Virág-lugas és jó falatnak
Izes gyümölcs terem… No lám!

Tiz szolga étket hord serényen,
Tiz másik, hogy tányért cseréljen:
Áll hátrább, finom szolganép.
S a fejedelmi lakomához
Pompás izü jó bort korcsmároz
A libériás szolganép.

(Ám az-nap törökök császára
Csak várhatott a vacsorára,
De mindhiába várhatott.
Eltünt a fényes konyha – lám csak!
És hire-hamva a szakácsnak!
No, arra ugyan várhatott.)

S végén a pompás lakomának,
Vendégei ámulva járnak
A szép virág-lugas körül.
Narancs, füge, tök és uborka
Virágos, eleven bokoba’
Csüng itt-meg-ott körös-körül.

A szenátornék itten-ottan
Letépnek egyet nagy titokban,
De "jaj" felel reá legott.
S egy disztököt ahogy levágtak;
Szenátor ur beléje sápadt.
"Jaj! Jaj!" – kiáltozott legott.

Másik sivitva fogta orrát,
Mig hitvestársa egy uborkát
Loppal, sebtében szaggatott
S ez-azza érzi minden urnak,
Ha bárminô gyümölcshö’ nyulnak…
(A tolvaj bennük szaggatott.)

De most jön még a tréfa vége.
A vendégnép a nagy beszédbe’
Se lát, se hall, csak jót nevet.
Ám kél körükben furcsa lárma.
(Viz ömlik szét a tág szobába…)
Ez itt sikolt, az ott nevet.

Hanem a viz dagadva árad.
Már mind benyelte a bokákat
S ez az ördöngôs nincs sehol!?
Asztalra másznak, székre kapnak,
Szitokba, könnybe felfakadnak,
Nem látván mentséget sehol.

De jaj, a viz még egyre nô fel.
Szemérme birkózik a nôvel,
Szoknyáját nyakba kapja mind…
Lesz tán e bajból menedéke:
(S ruhájának se lenne vége!)
Reménykedik szegényke mind.

Elbámul ám a férfi-ember:
Sosem volt Debrecenbe’ tenger!
Ily áradás hát hogy lehet?!
Tiszának csöndesebb a kedve,
Semhogy felmásszék emeletre…
Biz uj özönviz… meglehet!

S most már halálra szánva szentül:
Vég-énekük magossba zendül…
De hol van mégis Hatvani?
De im (– ki látott ily csodákat? –)
A viz egy-szóra visszaárad
S belép nevetve Hatvani.

Máskor megint egy disznótorban
( – Szükséget látva már a borban –)
A földre guggol Hatvani.
És mint egykor Krisztus Kánába’
( – Csapot vervén asztal lábába –)
Varázsol jó bort Hatvani.

(Másnap csodát beszél a város.
Hogy boszorkányság, már világos,
Amit e mágyókás müvel!
A püspöknek tegnapról mára
Eltünt a bora egy-csapásra…
Ilyet csak ördöngôs müvel!)

Ugy éjféltájt aztán mehetnék
Hazafelé már mind a vendég;
De nagy pihékben hull a hó.
S e romlandó, esendô testtel
Gyalog menni, bizony, ma restel,
Hisz térdig-érô már a hó!

A bor-mámor fejökbe szállott,
Szemökre rózsaszinü hályog:
Az ut gyalog ezért nehéz.
De "tett" a doktor "gondolatja" –
A hóba rajzol ócska botja:
Hogymit, kilelni nem nehéz.

A mámoros nép nézi, látja:
Ott vár már sorba rá a szánka
Fogatlanul, az udvaron.
Nincs ló! De itt lesz egy-csapásra
A tanár markos, sok deákja
Szánkó elôtt az udvaron!

Ha tiz a vendég: tiz a szánka,
Egy jut minden két-két deákra:
Az ut nem tart nagyon soká.
Szépecskén, rendre hát beülnek,
A szájak mind lecsendesülnek
És elszunnyadnak nem soká!

De reggel ( – ó, Isten csudája! –)
Lyukas mindnek a putinája
S kopása helye fáj nagyon…
Esküdne rája mind halálig,
Hogy szánkán szánkázott hazáig…
De az ügy rejtélyes nagyon.

(Mert nagy a tudós tudománya,
Egész világ bölcsen belátja
S tanulja tôle sok deák!
Csak az az egy nagyon homályos
Honnan vett szánkát a tudákos
És hogy lett ló a husz deák?)

Az asszonyok már rég kilelték,
Hogy az ördögnek adta lelkét;
Attól lehet e tudomány.
Mikor még ott volt bölcsejébe’…
Kapott egy kis könyvet cserébe…
S ott megvolt minden tudomány.

A mult s jövô titkát bezárva
Rejté e kis könyvecske zára,
De abból más nem olvasott.
Egy vén-deák egyszer kileste,
De rögtön porrá vált a teste
D így abból ô sem olvasott.

(Talán a szive vitte rája,
Vagy az volt legjobbik deákja?
De szánta vesztét e tanár.
S az ördöggel, ki szétcibálta,
Holtából életre citálta
Vétô deákját a tanár.)

E könyvet akkortól idáig
Nem látta senki mostanáig
A vén kollégiumba’ fenn.
(Egy asszonyhajszál tartja fogva,
Láthatatlan, titkos sarokba’
A vén kollégiumba’ fenn.)

Homály borítja már e titkot:
Tanulta-é, vagy már tanitott
E könyvbôl doktor Hatvani.
De egyszer – (most is igy beszélik)
Ördögnek adta át a székit
E könyvvel doktor Hatvani.

Titkos jelek, abrakadabrák
Tarkázták teli már a táblát,
Tanitván azzal mathezist.
De tul az alján a talárnak
Ló-lába látszott a tanárnak,
Ki oktatá a mathezist.

Mondják: halottakkal komázott,
Az ördögökkel cimborázott…
A tudománya ez csupán.
A Sátánnak lelkét eladta
S a poklot sirjává fogadta…
Ördöngô ember volt csupán.

DE amidôn eljött az óra,
Hogy üssön földi bucsuzóra
S a kontraktussa már lejárt:
Még élni vágyva, sírt tagadva,
A kontraktussát eltagadta…
De már az óra, jaj, lejárt.

Az ördögökkel harcba szálla.
(Hallott szörnyü viaskodása
A zárt szobának ajtaján.
Döngött a padló végtusáján…)
Erôsebb volt: gyôzött a Sátán…
És láng csapott ki ajtaján.

S a háztetô kéményes ormán
Egy karvaly ült setét-mogorván,
Elôtte egy fehér galamb.
(Az utca népe félve látta,
Amint a karvaly holtra vágta
S lehullt a szép fehér galamb.)

Elvégzôdvén nagy tusája,
A lombikos, rejtek-szobába’
Már halva lelték Hatvanit.
Lombik, göreb, mind összetörve
S hatalma, büvös titkos könyve
Nem éleszté fel Hatvanit.

Nevére rémületbe esnek
És hókusz-pókuszban keresnek
Ma is védelmet még sokan.
S a siró, nyügös, rossz gyereknek
Nevébôl fonják rettenetnek
Csititó korbácsát sokan.

LAJOS DÉNES (Kiskapus): Sárkánymese

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, az Óperenciás tengeren is túl, ahol a nagy jéghegyek kezdôdnek, melyeknek aljában a libák csúszkálnak, s ahol a kurtafarkú malac túr, van egy mûhely, ahol az ügyes mesterek még a tetût és bolhát is rézpatkóra verik, hogy ne botorkáljanak, no még azon is túl emelkednek az üveghegyek, melyek próbára teszik az okos és vitéz szegénylegényeket, akik annak reményében vágnak neki a nagy útnak, hogy kiszabadítják a királykisasszonyt, imigyen nyerve el kezét és vele együtt a fele királyságot, no, mondom, még azon is túl, ahol az építetlen kemence áll kidôlt-bedôlt oldalával, s amott egy ásatlan kút látszik, innen már nem messze kezdôdik egy hatalmas, több száz éves fákkal benôtt sûrû erdôség, amely nem is hallott talán soha fejszecsattogást. Aki ezen az erdôrengetegen is átvergôdik, annak szeme elé tárul egy szépséges táj, amelyet gyönyörû kastélyokkal, várakkal és cifra palotákkal építettek be. Nagy, szépen diszített kapukat láthat az arra járó, amelyek elôtt valamikor réges-régen kiéheztetett fenevadak strázsáltak, s csak a legügyesebbek , legbátrabbak jutottak ide be, ha sikerült legyôzniük a fenevadakat. Mostanság már senki nem ôrködik, a kapuk mindig tárva-nyitva állnak, bárki jöhet, szeretet és békesség fogadja.

Ez a hely itt, a sárkányok birodalma. A régi idôben még hét-, tizenkét-, tizennégyfejû sárkányok lakták, mára már csak egyetlen nagyon, nagyon öreg hétfejû él, aki néha maga köré gyûjti az ifjakat és mesél nekik a régi idôkrôl. Elmondja nekik, hogy miért is van az, hogy már háromfejû sárkány is csak az öregek között van, mesél nekik Sárkányország történelmérôl.

Nem is mondtam, hogy bizony népes ez az ország, egész nap vidám zsivajtól, szárnysuhogástól hangosak a várak, paloták, kastélyok és nagy parkok, de szeretetben, békességben a jót tanulva, gyakorolva telnek a napok, hónapok, évek. Az a nagy erdô, meg a parkok is azért olyan tiszták, mert a fiatal sárkányfiak összegyûjtik a letört, elszáradt gallyakat és az erre kijelölt helyekre hordják. Ünnepekkor versenyeznek, hogy ki tud nagyobb lángot fújni, kié gyullad meg hamarább, majd magasba szállva, a repülést gyakorolva, szelet csapnak szárnyukkal, hogy a füst egykettôre szétoszoljon. Mindennel végezve az idôs hétfejû köré gyülekeznek, aki a tanítóknak is a tanítómestere és áhítattal hallgatják szavát.

- Réges régen - kezd meséjébe az idôs sárkány - Sárkányországban nem volt ilyen békés az élet.A sokfejû sárkányok azzal szórakoztak, hogy elrepülve hetedhét országon is túlra, bosszantsák, ijesztgessék az embereket, elrabolva legszebb lányaikat, fôként a királylányokat. Néha bizony nagyon megkeserülték tettüket, mert akadt olyan bátor szegény legény, aki addig ment, míg rájuk talált, vitézül megküzdött velük, sôt gyakran le is gyôzte ôket.

Történt egyszer, hogy egy okos, jószívû, másokkal is törôdô sárkány lett az ország királya. Neki már csak tizenkét feje volt, mert akkorra már kezdték belátni, hogy hiába a sok fej, úgysem legyôzhetetlenek. No, ez a király békességre, mások iránti tiszteletre kezdte nevelni a fiatalokat, mondván, hogy csak azt tedd másokkal is, amit szívesen veszel, ha veled tesznek. Volt egy délceg, fiatal hétfejû fia, akit a jóra, a másságok iránti megbecsülésre okított. Felcseperedve a sárkánykirály fia a szülei beleegyezésével elindult világot látni. Sokáig mind repült-repült, felülrôl figyelte a tájat, a hegyek völgyek erdôk, mezôk váltakozását. Esteledett, kezdett elfáradni, de fiatal ésszel túlbecsülve erejét, még át akarta repülni az elôtte álló sziklás, szakadékos helyet, hogy majd a túloldalon megpihen. A félhomályban azonban beleütközött egy kiálló éles szirtbe, megütötte szárnyát és belezuhant a szakadékba.. Fájdalmában elalélt s csak másnap ébredt fel . Körülnézve megállapította, hogy innen már csak repülve tudna kijutni...

- Ebben az idôben - mesélt tovább a tudós hétfejû - egy napi járóföldre innen volt egy esztena, ahol a kis pásztorlegény épp a legkedvesebb bárányáért búsult, mert nem került meg estére se. Másnap korán reggel elindult hát, hogy megkeresse. Ment és ment, egyre csak szólongatva kedves báránykáját és egyre messzebbre került az esztenától. Késô délutánra ért a sziklás helyhez. Gondolta, hogy a bárány erre csatangoltában belezuhanhatott a szakadékba. Keresni kezdte a nyomokat, de hiába. Azonban a szakadékból valami különös hang ütötte meg a fülét. - No, csakhogy megvan a bárányom ! - sóhajtott és közelebb merészkedett a szakadék széléhez, hogy jobban belásson. Ám a súlya alatt a talaj engedni kezdett, majd lassan beszakadt s ô azzal együtt beszánkázott a szakadékba. Szerencsésen ért le, semmi baja nem történt épp csak egy- egy horzsolás, karcolás kezén lábán. A kis pásztorlegény rá se figyelt erre a kicsiségre, talpra ugrott és felfedezôútra indult a szakadékban. A hang felé indult, még mindig abban a reményben, hogy az ô kis bárányára talál. Egyszerre csak földbe gyökerezett a lába, elôtte nem a bárányka feküdt, hanem egy fiatal hétfejû sárkány nyöszörgött fájdalmasan. Hirtelen arra gondolt, hogy a bárányért jött le a sárkány, hogy felfalja. Éktelen haragra gerjedt, még félni is elfelejtett s ráripakodott a szárnyaszegett hétfejûre:

- Hallod-e te sárkányfi, ha a bárányomat vissza nem adod, meglakolsz érte! A sárkány felocsúdva meglepetésébôl szelíd hangon elmesélte, hogy mi járatban van és hogy mi is történt vele. A pásztorfiú látván a sárkány szenvedését és hallván ôszinte beszédét, megbánta elôbbi kirohanását, bocsánatot kért és elmondta, hogy miként került ô ide. Miközben beszélt megvizsgálta a sárkány szárnyát, biztatta, hogy nincsen nagyobb baj, pár nap alatt begyógyul sebe és újra repülhet. Körülnézve, nem messze, egy mélyedésben, szép tiszta vizet fedezett fel. Kivette tarisznyájából a csuprot, hétszer hozott vizet, hogy a hétfejû sárkány mindenik feje oltani tudja szomját, majd ingébôl lehasított egy darabot, lemosta és bekötözte a sebet, borogatást is tett rá, hogy enyhítse az ütés fájdalmát. Aztán lemosta saját horzsolásait is és elindult, hogy bejárja a szakadékot. A sárkányfinak meghagyta, hogy pihenjen, mert az csak jót tesz neki. Nem is kellett messzire mennie, talált többféle gyógyfüvet, ami ütésre , sebre nagyon jó, de még erôsítô teának is meg lehet fôzni. Miután mindenikbôl szedett, visszatért a sárkányhoz és újra bekötözte a sebét, de most már csillapító-gyógyító lapikat és füveket is tett rá. Azután száraz gallyakat hozott , tûzhelyet csinált , hogy teát fôzzön. Mindennel elkészülve keresni kezdte tarisznyájában a gyújtószerszámát, de bizony nem találta. Arra gondolt, hogy a nagy sietségben elfelejtette betenni, vagy talán esés közben hullott ki a tarisznyából. Elmondta a sárkánynak is, hogy erôsítô teát akar fôzni, de nincs amivel tüzet gyújtania, így hát le kell errôl mondaniuk. Mire a sárkány azt mondta a pásztorfiúnak,hogy ezért bizony egyet se búsuljon, csinál ô tüzet egykettôre, s még jóformán ki se mondta, máris ráfújt a gallyakra és azok egykettôre lángra lobbantak. A kicsi pásztor elcsodálkozott, hiszen azt hitte, hogy ilyen csak a mesékben van, de örömmel fogadta a sárkány gyújtotta tüzet. Meg is fôzte hamar a teát, hét csuporral a sárkánynak, aztán egyel magának s alig itták meg a teát, máris jobban érezték magukat. Hát még, amikor testvériesen megosztoztak a tarisznyában lévô puliszkán és túrón! Amikor mindketten jóllaktak, a sárkány így szólt: " No, ezt már nagyon szépen köszönöm, ilyen finomat még életemben nem ettem. Igazi fejedelmi vacsora volt!"

Vacsora után a pásztorfiú jó száraz fûbôl fekhelyet készített, s miután mindketten elvackolódtak éjjelre, még sokáig beszélgettek. A pásztorlegény elmagyarázta, hogy az esztena, egy olyan elkerített hely, ahol a juhok vannak, ahol van egy kaliba is, amiben a juhászathoz szükséges holmikat tartják. Napközben a juhokat kiterelik, vigyáznak rájuk, estére pedig visszaterelik, megfejik ôket és a tejbôl sajtot, ordát készítenek. A juhokat füröszteni, nyírni kell, szóval sok a baj velük, de mindezt szívesen csinálják, mert ebbôl élnek. A sárkány, a maga során elmesélte, hogy Sárkányországban minden magától terem, amire nekik szükségük van, ôk csak a tisztaságra és rendre ügyelnek és sokat gyakorolják a repülést és küzdést. Végül elhallgattak, mert elnyomta ôket az álom.

Az éjszaka folyamán lehült a levegô, a kicsi pásztor dideregni kezdett, mert hát, hogy hamarabb járjon, nem vitte magával a subáját, amibe máskor beburkolózott. Úgy vacogott a foga, hogy felébredt a sárkány is, a fiú felé fordította négy fejét és olyan kellemes meleget fújt rá, hogy a kicsi pásztor úgy érezte, mintha a subája burkolná be. Úgy elaludtak, hogy másnap, amikor felébredtek, már a hasukra sütött a nap.

Eközben Sárkányország királyának, a jószívû tizenkétfejûnek az volt az érzése, hogy valami baj történt a fiával és elindult, hogy megkeresse. Ugyanezt tette a kicsi pásztorfiú apja is, amikor látta, hogy fia másnap reggelre se tért haza.

A hétfejû sárkány és a pásztorfiú pedig frissen, kipihenten ébredt. A fiú megvizsgálta a sebesültet és látta, hogy máris sokat gyógyult. Újra bekötözte gyógyfüvekkel, lapikkal és teát fôzött mindkettôjüknek, aztán elindult, hogy kiutat keressen a szakadékból. Miután mindent körüljárt szomorúan tapasztalta, hogy bizony innen segítség nélkul ki nem jutnak, azonban örömmel vette észre, hogy rengeteg gyümölcs, gomba is van , így hát éhen nem kell halniuk. Megnyugodott, hogy kivárhatják akár, hogy a sárkányfi szárnya meggyógyuljon. Gyûjtött is gombát, szedret, ezzel pótolták a teát, majd nagy tüzet raktak, hogy ha keresni találják ôket könnyebben rájuk találhassanak.

Persze, hogy keresték mindkettôjüket. A két aggódó szülô két ellenkezô irányból érkezett a szakadékhoz. A tizenkétfejû sárkány látta meg elôbb a füstöt, hiszen ô a magasban repült, közben le-leereszkedett, hogy könnyebben szemügyre vehesse a terepet. Még messze volt, nem tudta mire vélni a dolgot, de arra vette az irányt, ahonnan felszállt a füst, gondolva, hogy ott emberek vannak, s talán útba tudják igazítani.

A juhász is felérve a dombtetôre meglátta a sziklák közül felszálló füstöt s rögtön arra gondolt, hogy valaki bajban van. Meg is szaporázta lépteit. Egyszerre értek a szakadék szélére, mivel a sárkánykirály is leszállt, hogy kipihenje magát mielôtt megnézné, hogy ki van odalent. Éppen azon töprengett, hogyan is közeledjen a lent lévôhöz, hogy rá ne ijesszen. Bizony mindketten meglepôdtek, amikor meglátták egymást. Mivel a tizenkét fejben sokféle gondolat jár, a juhász tért magához hamarább és kezében jól megszorítva a juhászbotot, ami jó kemény somfából volt,így szólt:

-Te, sokfejû sárkány, hallgasd meg mit mondok! Odalent valakinek segítségre van szüksége, s innen ember egymagában ki nem mehet. Én éppen a fiamat keresem, az is lehet nem ô van ott, de akárki legyen is, a te segítséged nélkül nem boldogulhat. Te tudsz repülni, menj, nézd meg, ki van ott és segíts rajta, aztán, ha úgy akarod, akár meg is küzdhetünk, mert a régiektôl hallottam, hogy ez így volt szokás. De most segíts, hallod?!

- Már, hogyne segítenék. Nem küzdeni jöttem én, a fiamat keresem, akárcsak te, s bizony nekem is jólesne, ha valaki emberfia segítene nagy bajomban. Máskülönben elmúltak azok az idôk, amikor bosszantottuk és ijesztgettük az embereket. Most tanulni szeretnénk tôlük, a tanultakat pedig hasznosítani országunkban. De ne szaporítsuk a szót, lássunk munkához, én leszállok és kihozom azt, aki a mélyben van.

A sárkánykirály azzal le is szállt a szakadékba, a juhász pedig ezalatt fekhelyet készített, hátha sebesült van odalent, elemózsiát szedett elô a tarisznyából, mert arra gondolt, hogy a bajba jutott bizony éhes is lehet. Nem sok idô telt el, repült is a sárkány kifelé a szakadékból. Ni-ni, ennek megszaporodtak a fejei, s mintha egy emberfej is került volna oda, gondolta a pásztor. Kiérve a sárkány óvatosan letette terhét s akkor látta, hogy a sárkányfi valamint a saját fia szaporította úgy meg a sárkány fejeit.

Volt nagy öröm, ölelkezés, mind a négyen egyszerre akarták elbeszélni az átélteket, mindenki a másik segítôkészségét dicsérte. Egyszeriben barátságot kötöttek, a két apa gratulált egymásnak a nagyszerû fiakért, magukba fojtva az örömet s az apai büszkeséget, a két fiú pedig nevetve, egymás szavába vágva adta elô a történteket, aztán az öreg juhász azzal állt elô, hogy menjenek mindannyian az esztenára és ott pihenjék ki fáradalmaikat, s töltsék ott az idôt, amíg a sárkányfi egészen fel nem gyógyul. A juhász azt is mondta, hogy amíg az esztenán lesznek, lesz alkalmuk megismerkedni más emberekkel is, hiszen a juhosgazdák gyakran járnak ki ordáért , sajtért.

A tizenkétfejû sárkány hátára vette a pásztorfiút és saját fiát, meghagyva a sárkányfinak, hogy jól ügyeljen barátjára, nehogy leessen repülés közben, aztán a pásztorlegény irányításával egykettôre az esztenán teremtek. A juhász pedig elindult gyalogosan, de a sárkánykirály ahogy letette a fiukat meg is fordult, hogy a juhászt is hazaröpítse.Volt nagy meglepetés az esztenán, az embereknek majd a földbe gyökerezett a lábuk, amikor meglátták a két sárkányt. A nagy juhászkutyák az esztena mögé bújtak ijedtükben és csak szükölni tudtak kétségbeesetten. A pásztorlegény törte meg a csendet, bemutatta a hétfejû sárkányt és gyorsan elmesélte , hogy mi minden történt velük. Nagy volt a csodálkozás amikor a sárkányfi is megszólalt és szelíd hangon elmesélte, hogy mi járatban volt errefelé, amikor a baj megtörtént.

Eközben a tizenkétfejû sárkány már repült is az esztena felé a juhásszal. A magasból a juhász ahogy lenézett megpillantotta fia kedves bárányát, felvették azt is és örömmel tértek vissza az esztenára, ahol már nagyban folyt a barátkozás, még a kutyák is közelebb sündörögtek, látva, hogy mindenki megnyugodott és jókedvere kerekedett, no meg bennük is felülkerekedett a kíváncsiság a fura lények iránt.

Ahogy hazaérkezett, a juhász azonnal kiadta a rendeletet az embereinek a puliszkafôzésre, s bizony jól is esett mindannyiuknak a jó túrós puliszka, mert nagyon megéheztek. Sárkányék nem gyôzték dicsérni a finom ételt.

Ebéd után zsendicét ittak és tovább folyt az ismerkedés, mesélés, aztán mindenki nyugovóra tért, csak egyetlen pásztor és a kutyák maradtak ébren, a nyájat ôrizni.

- No, fiaim, ideje nekünk is nyugovóra térnünk - szólt az idôs hétfejû sárkány -, majd máskor mesélek tovább. Még csak annyit szeretnék elmondani, hogy ott, az esztenán egy hétig tartott a vendégeskedés, híre ment a környezô falvakban is, hogy milyen vendégek vannak az esztenán. Jöttek is sokan sárkánynézôbe, s gyermek, felnôtt, egyaránt megbarátkozott a sárkányokkal. A sárkányfi miután meggyógyult meg-megsétáltatta a bátrabbakat a hátán. Megtudva, hogy éppen a királlyal és a fiával barátkoztak össze, az emberek még többre becsülték a velük kötött barátságot. Sok mindent tanultak egymástól, fôleg azt, hogy a békességet, szeretetet, a másság iránti tiszteletet soha nem szabad elhagyni. A sárkánykirály és fia aztán visszatértek saját országukba, ahol elmesélték kalandjaikat, tapasztalataikat, azt, hogy hogyan élnek az emberek, hogyan dolgoznak mindennapi kenyerükért. Azt is elmondták, hogy csak egyetlen fejük van, de az csaka elônyükre szolgál, s lehet, hogy valamikor a sárkányoknak is csak egy fejük lesz, ami majd megkönnyíti a gondolkodást és a repülést. Bizony, a jószívû tizenkétfejû sárkánykirály idejétôl sok sok év eltelt, sok minden megváltozott azóta, sok nemzedék leélte életét, s beigazolódott királyunk jóslata. Sokan váltak közülünk egyfejûekké s beláttuk, hogy a békességé a jövô, azaz békesség nélkül nincs jövô.

Ennyit mondott el egy nálam járt egyfejû sárkányifjú, s én igyekeztem lejegyezni az elmondottakat, hogy feledésbe ne menjen. Aki pedig nem hiszi, próbálja csak meg és járjon utána.

A növényvilágban a nagy változás nem a mezozoikum végén, hanem elôbb, az alsó-felsô kréta határán következett be. Ettôl kezdve váltak uralkodóvá a zárvatermôk. Élô kövületek azonban a növényvilágban is bôven akadnak.

Az állatvilág összetételében, akárcsak a paleozoikum végén, a kréta végén is "nagy kihalás" következett be. A mezozoikum végi kihalás különösen szembetûnô a nyílttengeri gerinctelen szervezetek (Ammonoidea, Belemnitoidea) és a hüllôk körében, de kisebb mértékben a tenger fenéklakóit is érintette.

A kihalás számszerûen nem ért fel a perm-triász határán bekövetkezett krízissel. A családoknak, a korábbi 50%-kal szemben, itt mindössze 26%-a halt ki. Az amonniteszek a mezozikumra igen jellemzôek voltak, így kihalásuk fordulópontnak számít. A fejlett cápák, úszósugaras és belsô vázas fejlábúak bizonyosan szerepet játszottak a tengeri hüllôk és az amnoníteszek pusztításában is. Fontos tényezô lehetett a tenger világméretû visszahúzódása, ami döntô módon alakította át a sekélytengeri életteret, és kiélezte a létért folyó harcot. Egyes csoportoknak a nagyobb mélységekben sikerült menedéket találniuk. Ilyenek voltak a Nautilusfélék. A kagylók és csigák bizonyos csoportjai viszont a változó sótartalmú kontinens-peremi tengervizekhez alkalmazkodtak. A vízben lebegô növények pusztulása zavarokat okozhatott az élelemláncban, és mivel a régi hegyképzôdés eredményeként létrejövô szárazföldi törmelékanyag az óceánokat nem érte el, azok viszonylag sterilek maradtak mindaddig, míg az új hegységképzôdések tápanyagot és karbonátot nem szállítottak a tengerekbe. A dinoszauruszok kihalásával sokan foglalkoztak. Sokak szerint a dinoszauruszok a kréta végén úgy haltak ki, hogy nyomuk sem maradt. Kihalásukra vonatkozóan pedig igen sok elmélet született. Valószínû azonban, hogy kihalásuk igen összetett folyamat eredménye volt. Kihalásukban sok tényezô együttesen játszhatott szerepet, pl. a kontinensek eltávolodása, új óceánok kialakulása, és az ezzel járó populációk elszigetelôdése és a fokozatos klímaromlás. A nagy termetû és szôrtakaró nélküli dinoszauruszok a napszakok hômérsékletváltozását is nehezebben viselték el, mint a tollas madarak és a szôrös emlôsök. Meg kell jegyeznem, hogy a kréta végén a hômérséklet még nem csökkent erôsen, mivel a sarkok vidékét sem fedte jég.

A dinoszauruszok utolsó menedéke Dél-Franciaország és a Hátszegi-medence volt. Az itt talált dinoszaurusz-tojások hosszúsága eléri a 20 cm-t. A Hátszegi-medencébôl eddig több mint 20 tojás került elô. A Dél- Franciaország Provence tartományban talált tojáshéjak vizsgálata alulról felfelé haladva mindinkább beteges elváltozásokat tükröz. A legalsó rétegekben még valamennyi tojás "egészséges", a legfelsô rétegekben levô tojások viszont, mind betegek. A patológiás tojások héja vagy túl vékony, vagy éppen túl rendellenesen megvastagodott. A megvastagodás a tojáshéj ismétlôdésével állt elô. Az eredeti tojáshéjat gyakran többszörösen is új héjréteg burkolta be. Lényeges, hogy ilyen tojásokból sohasem bújik ki fiatal állat. Az utolsó dinoszauruszok tojásai tehát alkalmatlanok voltak az élet folytatására. Ez a jelenség hormonzavar következménye. A hormonzavart pedig külsô tényezôk idézhették elô. Például a kisebb élettér miatti túlzsúfoltság tartós stresszhatása hormonzavarokban nyilvánulhatott meg, ami végül a teljes populációt elpusztította.

Érdekes volna a Hátszegi-medencékben talált tojásokat is megvizsgálni ilyen szemszögbôl.

Mások szerint az ôserdei állatok általában kisebbek, mint a szavannában élô rokonaik. Ennek fô okát a talaj kémiai ellenállásának különbségeiben, a talaj és azt borító növényzet kémiai összetételében látják. A kréta idôszak nagy nedvessége mellett a talajban erôsen csökkent a könnyen oldodó anyagok mennyisége, pl. a kalciumé. Erre pedig az állatoknak csontjuk felépítéséhez szükségük van. A felsô-kréta végén a talajban és a növényekben eszerint már olyan kevés volt a kalcium, hogy az állatok megérezték a hiányát, így csontjaik elpusztultak, eltorzultak. A Góbi-sivatagban is találtak torzcsontmaradványokat. A franciaországi igen vékony tojáshéjakat is erre vezetik vissza. Az elképzelés hibája, hogy a dinoszauruszokkal együtt sok olyan kisméretû állat is kihalt, amelyeknek a kalciumhiánya nem lehetett végzetes.

A kozmikus sugárzás okozta mutáció a rövid életciklusú fajok esetén százszoros, esetleg ezerszeres sugárnövekedés esetén alig kétszeresére nô. A hosszú életû fajoknál azonban már a megszokott sugárzás háromszorosa is elegendô a mutációk megduplázásához. E felfogás szerint az óriáshüllôk kipusztulását a kozmikus sugárzás százszorosra történô növekedése okozta volna.

Az utóbbi évizedekben az a feltevés is napvilágot látott, hogy az erôteljes iridiumsugárzás kipusztította volna a vizek fotikus (napfény) övezetében élô planktont és ez megbontotta volna az ökológiai egyensúlyt, ami számos élôlény kihalásához vezetett. Kétségtelen, hogy ehhez hasonló jelenség megtörtént, mivel a krétáben élt nagy változékonyságú nannoplankton fajok közül csak négy nem vészeli át a kréta-végi tragédiát, hogy aztán a harmadkor elején újra virágzásnak induljanak.

Két évtizeddel ezelôtt a kolozsvári E. Lazányi biológus csontdarabokat kért tôlem a Hátszegi-medence szentpéterfalvi dinoszaurusz gyûjtésembôl. Arra a megállapodásra jutott, hogy ezeknek csontsejtjei óriások voltak, tehát a protoplazma és a benne található kromoszómák is óriások lehettek. Ezekre a radioaktív sugárzás erôsebben hatott, mint a kis kromoszómákra és a génállományra.

Az utolsó dinoszauruszleletekhez hasonlóan a Sziklás hegység Larami formációjában talált kisméretû dinoszaurusz csontok radioaktív tartalma nagyobb volt, mint az idôsebb csontoké.

A felsorolt pélák arra utalnak, hogy a radioaktív sugárzásnak szerepe volt mind a tengeri, mind a szárazföldi élôlények kihalásában.

Ausztráliai kutatók a mágneses sarkok felcserôdésének is jelentôséget tulajdonítanak a kihalásban. Egereken végzett kísérletek arról tanúskodnak, hogy amikor a felcserélôdés végbement, a mágneses tér hiánya az állatok meddôségét vonta maga után. Szerintem ez nem válthat ki általános kipusztulást, mivel a földtörténeti újkor 65 millió éve alatt a mágneses sarkok 60-szor váltották egymást és nem okoztak "kipusztulást".

Dr. MÉSZÁROS MIKLÓS

November 10-én a Kriterion Alapítvány és a Pallas–Akadémia Könyvkiadó közös rendezésében mutatták be Csíkszeredában Domokos Géza Esély címû visszaemlékezés- sorozatának (Pallas–Akadémia, 1996, 1997, 1998) harmadik, egyben utolsó kötetét. A szerzôrôl és a könyvrôl Székedi Ferenc beszélt, majd Domokos Géza a vallomásos ôszinteség hangján mesélte el a konfessziókötetek születését, az írói munka örömét és a töprengések, meg-megtorpanások utáni újrakezdéseket.

A sorozat zárókötete az RMDSZ volt elnökének, illetve az ô utolsó politikai évének – 1992-nek – hû és személyes krónikája. Ez a kötet a legpolémikusabb és stílusában is a legfeszesebb a három közül, tulajdonképpen az elsô kettô felépítését követi: az RMDSZ-dokumentumokat bevezetô, majd azokat kommentáló eszmefuttatások, az adott idôszak és helyzet elemzô ismertetése, a hozzájuk fûzôdô vagy azokat meghatározó személyi sorsok és emberi kapcsolatok alakulása, testületi döntések és egyéni állásfoglalások, kritikák és vádaskodások... A szerzô önmagával szemben is kritikusan, ugyanakkor felelôsségtudattal szemléli az RMDSZ élén megélt éveket, oly módon teszi mérlegre a közösség politikai, társadalmi tevékenységét és életviszonyait, a politikai szerepeket vállaló személyek – barátok és ellenfelek – tevékenységét és szubjektív viszonyulásait, hogy közben a mérce ôrajta is kívül esik – s így objektívvé válik.

A trilógia legfontosabb tanulsága a helytállás fontosságának felismerése és felismertetése. Az 1989- 1992 közötti évek eseményeinek fontossága, az átfogó elemzô és ôszinte véleményalkotás elvitathatatlan jelentôséggel bír Erdély és a magyarság életében. A vallomás sokszor kilép a közösség és a történelem tartományából, hogy helyet kapjon az egészen személyes, családi és egyéni vonatkozás is. Így válik teljesen emberközelivé a politika világa és maga "Domnul Géza" – a politikus, a közéleti személyiség, az igazságot és a megértô belátást mindennél többre tartó "ellenség".

KOZMA MÁRIA

HIRDETÉSI ÉRTESÍTÔ

KIKIÁLTÁSOS ÁRVERÉSES RÉSZVÉNYELADÁSRA

Az ÁLLAMI VAGYONALAP Bihar Területi Igazgatósága – székhelye: Nagyvárad, str. Parcul Traian nr. 10, 233-as szoba – a 44/1998-as törvénnyel jóváhagyott 88/1997-es sz. sürgôsségi kormányrendelet, valamint a 361/1998-as KH-val módosított és kiegészített 55/1998-as kormányhatározat elôírásainak megfelelôen KIKIÁLTÁSOS ÁRVERÉST szervez az AGROMEC TOBOLIU Rt. kereskedelmi és turisztikai társaság részvényei 70 %- ának eladására. A társaság székhelye: VIZESGYÁN (Toboliu), Körösgyéres község, Bihar megye; adóügyi száma: R 8182315; cégbírósági (ORC) iktatószáma: J 05/1367/1996.

Fô tevékenységi területe: mezôgépesítési és kemizálási szolgáltatások.

Társasági tôkéje (a cégbírósághoz benyújtott legutóbbi bejegyzési kérésnek megfelelôen): 301 900 ezer lej.

Üzleti forgalma (1998 elsô féléves mérlege alapján): 23 543 ezer lej;

A legutóbbi lezárt év (1997) vesztesége: 30 219 ezer lej.

Részvényesi struktúrája 1998. jún. 30-án:

Részvényesek	Részvények száma	%
ÁVA (FPS)	8453	70
SIF	1290	10,68
PPM	2333	19,32
ÖSSZESEN	12 076	100

Az ajánlati ár 25 000 lej/részvény, az eladandó részvénycsomag értéke pedig 211 325 000 lej.

A kereskedelmi társaság TENDERFÜZETE naponta 8–16 óra között szerezhetô be az árverés elôtti nappal bezárólag az ÁVA Bihar Területi Igazgatóságán.

A TENDERFÜZET 500 000 lejes árát és a 250 000 lej részvételi díjat az eladó pénztárába, az ÁVA Bihar Területi Igazgatósága székhelyén, illetve a BRD nagyváradi fiókjánál nyitott 251100980000607 sz. számlára kell befizetni.

A TENDERFÜZETet az alábbi dokumentumok alapján adják ki:

- a füzet árának kifizetését igazoló utalvány másolata;

– személyi igazolvány vagy útlevél (külföldi természetes személyek esetén);

– az ajánlattevô kereskedelmi társaság megbízólevele.

Hogy részt vehessenek az árverésen, az érdekelteknek kötelezô módon meg kell vásárolniuk a TENDERFÜZETet.

Az árverésre 1998. dec. 9-én, 12.00 órakor kerül sor az ÁVA Bihar Területi Igazgatósága székhelyén.

Ha az elsô árverés eredménytelen lenne, a második licitálásra 1998. dec. 14-én kerül sor ugyanabban az órában.

A második árverés részvételi díját valamennyi résztvevônek be kell fizetni.

A második árverésre még beszerezhetôk TENDERFÜZETEK más ajánlattevôk által is a fent ismertetett feltételek mellett.

A 6 339 750 lej részvételi garanciát a BRD nagyváradi fiókjánál nyitott 251100980000607 sz. számlára kell befizetni.

A külföldi természetes vagy jogi személyek a TENDERFÜZET ellenértékét, a részvételi díjat és a részvételi garanciát a BANCOREX-nél nyitott konvertibilis valutás számlára, a 25110000000242300008. sz. USD-s számlára fizetik be – a Román Nemzeti Bank befizetési napon közzétett valuta-árfolyamán.

Hogy részt vehessenek az árverésen, az ajánlattevôk legkésôbb a licit megkezdése elôtt egy órával benyújtják zárt borítékban a fent említett székhelyen a 361/1998-as KH-val módosított és kiegészített 55/1998-as kormányhatározat 51. szakaszában és a TENDERFÜZET C-fejezetében elôírt dokumentumokat.

A külföldi befektetôk az adásvételi szerzôdést konvertibilis valutában fizetik ki, a licitálás napján a Román Nemzeti Bank által közölt árfolyamon.

Az ajánlattevôk utasíthatják azt a bankot, melyben fôszámlát nyitottak, hogy számukra a dokumentum- benyújtás dátumától számított 120 naptári napra érvényes banki garancialevelet bocsásson ki.

A kereskedelmi társaságra vonatkozó egyéb adatok Adriana Monica Chistól, telefon/fax: 059-414802, 470081, 467007, 467008.

Bôvebb információk az ÁVA (FPS) ajánlatát illetôen a www.sof.ro honlapon.

HIRDETÉSI ÉRTESÍTÔ

KÖZVETLEN VERSENYTÁRGYALÁSOS RÉSZVÉNYELADÁSRA

Az ÁLLAMI VAGYONALAP – székhelye: Bukarest, str. Stavropoleos nr. 6, sector 3 – 3. sz. Privatizációs Igazgatósága a 44/1998-as törvénnyel jóváhagyott 88/1997-es sz. sürgôsségi kormányrendelet, valamint a 361/1998-as KH-val módosított és kiegészített 55/1998-as kormányhatározat elôírásainak megfelelôen KÖZVETLEN VERSENYTÁRGYALÁST szervez a SUINPROD LET Rt. BOROSNEUL MARE kereskedelmi társaság részvényei 74,295 %-ának eladására. A társaság székhelye: NAGYBOROSNYÓ (Borosneul Mare), LÉCFALVA (Éet), str. PRINCIPALA, nr. 5, KOVÁSZNA megye; adóügyi száma: R. 537668; cégbírósági (ORC) iktatószáma: J14/14/1998.

Fô tevékenységi területe: sertés- szaporító anyag termelése, szelekciója, tesztelése és forgalmazása.

Társasági tôkéje (a cégbírósághoz benyújtott legutóbbi bejegyzési kérésnek megfelelôen): 8 965 225 ezer lej.

Üzleti forgalma (1998. jún. 30-án):15 219 266 ezer lej.

Nettó profitja 1998, jún. 30-án: 2 404 765 ezer lej.

Részvényesi struktúrája 1998. júl. 31-én:

Részvényesek	Részvények száma	%
ÁVA (FPS)	266 427	74,295
SIF Muntenia	92 182	25,705
ÖSSZESEN	368 609	100,00

Az ajánlati ár 68 693 lej/részvény, az eladandó részvénycsomag értéke pedig 18 301 670 000 lej.

A kereskedelmi társaság TENDERFÜZETE naponta 10–16 óra között szerezhetô be az ajánlatbenyújtási határidô elôtti nappal bezárólag az ÁVA bukaresti Ajánlati Igazgatóságán (DOMRI).

A TENDERFÜZET 4 000 000 lejes ellenértékét az eladó pénztárába - strada Stavropoleos nr. 6, sector 3, 16-os szoba - vagy a BRD-SMB-nél nyitott 251100980900224 sz. számlájára kell befizetni.

A TENDERFÜZETet az alábbi dokumentumok alapján adják ki:

– a füzet ellenértékének lefizetését igazoló utalvány másolata;

– személyi igazolvány vagy útlevél (külföldi természetes személyek esetén);

– az ajánlattevô kereskedelmi társaság megbízólevele.

Hogy részt vehessenek az versenytárgyaláson, az érdekelteknek kötelezô módon meg kell vásárolniuk a TENDERFÜZETet.

Az 549 050 100 lej részvételi garanciát a BRD-SMB-nél nyitott 251100980900313 sz. számlára kell befizetni. A külföldi természetes vagy jogi személyek a TENDERFÜZET ellenértékét és a részvételi garanciáta BANCOREX-nél nyitott konvertibilis valutás számlára, a 25110000000242300008. sz. USD-s számlára fizetik be – a Román Nemzeti Banknak a befizetési napon megállapított valuta- árfolyamán .

Hogy részt vehessenek a versenytárgyaláson, az ajánlattevôk legkésôbb az 1998. dec. 18-a 11.00 órai határidôig zárt és pecsétes borítékban benyújtják az Ajánlati Igazgatóságon (DOMRI) az 55/1998-as kormányhatározat 27. szakaszában elôírt és a TENDERFÜZET C-fejezetében felsorolt dokumentumokat, valamint ajánlataikat az üzleti tervvel együtt.

Az ajánlatokat ugyanaznap (1998. dec. 18-án) 15.00 órakor bontják fel az ajánlattevôk jelenlétében.

A külföldi természetes vagy jogi személyek az adásvételi szerzôdést konvertibilis valutában fizetik ki a KÖZVETLEN VERSENYTÁRGYALÁS végsô jegyzôkönyve aláírási napján a Román Nemzeti Bank által közölt árfolyamon.

Az ajánlattevôk utasíthatják azt a bankot, melyben fôszámlát nyitottak, hogy számukra az ajánlatbenyújtás dátumától számított 180 naptári napra érvényes banki garancialevelet bocsásson ki.

A kereskedelmi társaságot illetô egyéb tudnivalók a 3. sz. Privatizációs Igazgatóságon, POPA VIORELtôl, tel. 01/310.16.93, fax 310.16.94.

Bôvebb információk az ÁVA (FPS) ajánlatát illetôen a www.sof.ro honlapon.

HIRDETÉSI ÉRTESÍTÔ

KÖZVETLEN VERSENYTÁRGYALÁSOS RÉSZVÉNYELADÁSRA

Az ÁLLAMI VAGYONALAP Kovászna Területi Igazgatósága – székhelye: SEPSISZENTGYÖRGY, str. 1 Decembrie 1918, nr. 1 - a 44/1998-as törvénnyel jóváhagyott 88/1997-es sz. sürgôsségi kormányrendelet, valamint a módosított és kiegészített 55/1998-as kormányhatározat elôírásainak megfelelôen KÖZVETLEN VERSENYTÁRGYALÁST szervez a TRANSEC Rt. kereskedelmi társaság részvényei 95,313 %-ának eladására. A társaság székhelye: KÉZDIVÁSÁRHELY (Tg. Secuiesc) str. Ady Endre, nr. 46, Kovászna megye; adóügyi száma: 557738; cégbírósági (ORC) iktatószáma: J 14/70/1991.

Fô tevékenységi területe: szállítás.

Társasági tôkéje (a cégbírósághoz benyújtott legutóbbi bejegyzési kérésnek megfelelôen): 2 780 050 ezer lej.

Üzleti forgalma (1998 elsô félévi könyvelési mérlege alapján): 1 122,918 ezer lej;

Az utolsó lezárt év vesztesége: 321 988 ezer lej.

Részvényesi struktúrája:

Részvényesek	Részvények száma	%
ÁVA (FPS)	105 990	95,3130
SIF	0	0
PPM	5212	4,6870
Menedzseriek	0	0
Mások	0	0
ÖSSZESEN	111 202	100

Az ajánlati ár 25 000 lej/részvény, az eladandó részvénycsomag értéke pedig 2 649 750 ezer lej.

A kereskedelmi társaság TENDERFÜZETE naponta 8–16 óra között szerezhetô be az ajánlatbenyújtási határidô elôtti nappal bezárólag az ÁVA bukaresti Ajánlati Igazgatóságán, illetve Kovászna Területi Igazgatóságán, Sepsiszentgyörgy, str. 1 Decembrie 1918, nr. 1.

A TENDERFÜZET 2 500 000 lejes ellenértékét az eladó pénztárába - Bukarest, str. Stavropoleos, nr. 6, sect. 3. -, illetve a BRD-SMB-nél nyitott 251100900900224 sz. számlára vagy az ÁVA KOVÁSZNA Területi Igazgatósága pénztárába, illetve a BRD sepsiszentgyörgyi fiókjánál nyitott 251100980000607 sz. számlájára kell befizetni.

A TENDERFÜZETet az alábbi dokumentumok alapján adják ki:

– a füzet ellenértékének lefizetését igazoló utalvány másolata;

– személyi igazolvány vagy útlevél (külföldi természetes személyek esetén);

– az ajánlattevô kereskedelmi társaság megbízólevele.

Hogy részt vehessenek az versenytárgyaláson, az érdekelteknek kötelezô módon meg kell vásárolniuk a TENDERFÜZETet.

A 74 925 000 lej részvételi garanciát a BRD-SMB-nél nyitott 251100980900313 sz. számlára, vagy a BRD sepsiszentgyörgyi fiókjánál nyitott 251100980000607 sz. számlára kell befizetni.

A külföldi természetes vagy jogi személyek a TENDERFÜZET ellenértékét ls a részvételi garanciát a BANCOREX-nél nyitott konvertibilis valutás számlára, a 25110000000242300008. sz. USD-s számlára fizetik be – a Román Nemzeti Banknak a befizetési napon megállapított valuta-árfolyamán .

Hogy részt vehessenek a versenytárgyaláson, az ajánlattevôk legkésôbb az 1998. dec. 16-a 10 órai határidôig zárt és pecsétes borítékban benyújtják a fenti címen a módosított és kiegészített 55/1998-as kormányhatározat 27. szakaszában elôírt és a TENDERFÜZET C- fejezetében felsorolt dokumentumokat, valamint ajánlataikat az üzleti tervvel együtt. Az ajánlatokat ugyanaznap, 1998. dec. 16-án 13 órakor bontják fel az ÁVA KOVÁSZNA Területi Igazgatóságán, Sepsiszentgyörgy, str. 1 Decembrie 1918, nr. 1.

A külföldi fizikai és jogi személyek az adásvételi szerzôdést konvertibilis valutában fizetik ki A KÖZVETLEN VERSENYTÁRGYALÁS végsô jegyzôkönyve aláírási napjának a Román Nemzeti Banknál jegyzett árfolyamán.

Az ajánlattevôk utasíthatják azt a bankot, melyben fôszámlát nyitottak, hogy számukra az ajánlatbenyújtás dátumától számított 180 naptári napra érvényes banki garancialevelet bocsásson ki.

A kereskedelmi társaságot illetô egyéb tudnivalók az ÁVA KOVÁSZNA Területi Igazgatóságán, Sepsiszentgyörgy, str. 1 Decembrie 1918, nr. 1., tel. /fax 067/351884.

Bôvebb információk az ÁVA (FPS) ajánlatát illetôen a www.sof.ro honlapon.