Névnap: Bulcsú. Egyéb
névnap: Fatima, Fatime, Felicián, Ferenc,
Flórián, Kerény, Kerubina.
Bulcsú bizonytalan eredetû, régi magyar
személynév, jelentése: vért kibocsátó,
vagy vért keverô. A geszták szerint Bulcsú X.
századi magyar vezér volt, aki Konstantin görög
császár udvarában megkeresztelkedett, majd
hazatérve ismét a pogány vallást választotta.
A kalandozások során, a 955-ös augsburgi
ütközetben elszenvedett vereség után fogságba
esett, Lehel vezérrel együtt felakasztották.
Katolikus naptár: Szûz Mária Szeplôtelen
Szíve. Kerény, Bulcsú, Kerubin.
Református naptár: Bulcsú.
Evangélikus naptár: Bulcsú.
Unitárius naptár: Ildikó, Bulcsú.
Zsidó naptár: Ijár hónap 26.
napja
Névnap: Fatime. Egyéb névnap: Bán,
Béke, Bonifác, Bónis, Ferdinánd, Reginald,
Regô, Valéria.
Fatime arab eredetû, Mohamed próféta legkedvesebb
és legfiatalabb lányát hívták így, aki
a próféta utódainak ôsanyja lett. Fatime
kezét, illetve annak formájára készített
faragásokat ôrzik otthonukban is a muzulmán
világban, hogy emlékeztesse ôket a hithû
muzulmánok öt fontos feladatára, a hitvallásra,
a napi ötszöri imára, a jótékonykodásra, a
Ramadan havi böjtre, és a Mekkába
zarándoklásra. A név változata a Fatima, egy arab
lányról kapta a portugáliai Fatima helység is
a nevét, ahol egykor három pásztorgyermeknek megjelent
Szûz Mária.
Katolikus naptár: Szt. Bonifác, Szt. Reginald, Fatime.
Református naptár: Ferdinánd.
Evangélikus naptár: Fatime, Ferdinánd.
Unitárius naptár: Angéla, Kund.
Zsidó naptár: Ijár hónap 27. napja.
– Te jó ég, mi történt magával? –
kérdi az orvos, amikor meglátja a beteg égési
sérüléseit az arcán.
– A férjem tûzlnyelô, és amikor
megcsókolt, csuklási rohamot kapott.
(Családi Kör)
A Román Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamai 2005. június 3-án
A Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamai 2005.június 2-án:
1 euró = 250,71; 1 USA dollár = 204,19 HUF.
Inog az Unió, válságban az EU. Világpolitikai eseménnyé lett a franciák vasárnapi, majd a hollandok szerdai „nem"-je, azaz az EU-alkotmány elutasítása. Az EU vezérkara megnyugtató üzeneteket küld valamennyi tagállam s a leendôk felé, ám lényegében maga sem tudja mi a teendô, s mi történik a páneurópai szervezettel egy esetleges újabb elutasítás után. A Dambovita partján ki-ki pártállása szerint értelmezi a történteket: a politikusok zöme, élükön az államfôvel optimista álláspontra helyezkedett, s bízik benne, a két alapító tag, de fôként a franciák elutasítása nem veszélyeztetheti Románia uniós csatlakozását. A dolog viszont nem ennyire egyszerû. Hiszen maga az EU-alkotmány egyik „atyja", Jean-Luc Dehaene volt belga miniszterelnök, az alkotmányt kidolgozó konvent alelnöke szerint a dokumentum franciaországi elutasítása leállíthatja a további EU-bôvítéseket. A francia s a holland „nem" oka ugyanis a belpolitikai problémák, a kormánnyal szembeni elégedetlenség mellett éppen az EU-bôvítésben gyökerezett: ez egyfajta „késleltetett népszavazás" volt e folyamatról. A belga politikus úgy véli, hogy ha annak idején Franciaországban népszavazást rendeztek volna Spanyolország, Portugália, vagy Görögország EU- csatlakozásáról, szintén az elutasító szavazatok gyôztek volna, mert az emberek félnek a külföldiek inváziójától, az otthoni üzemek külföldre telepítésétôl, munkahelyük elvesztésétôl. Persze ezek a félelmek nem igazolódtak be, mert a déli országok - éppen az integrációs folyamatnak és a közösségi támogatásoknak köszönhetôen - gyors fejlôdést mutattak. Így aztán az EU strukturális alapjainak segítségével a tavaly belépett 10 új tagországnál is segíteni kell a gyors felzárkózást, hogy a félelmek ne váljanak valóra - szögezte le. Ugyanakkor elismerte: ha annak idején népszavazást tartottak volna az új tagok belépésérôl, ez is a „nemek" gyôzelmével végzôdött volna.
Megszívlelendô álláspont. S magától adódik a kérdés: vajon mi történne, ha Románia és Bulgária csatlakozását szintén uniós referendumra bíznák? Úgy tûnik, az EU politikusai túl elôre szaladtak, a lakosság – talán tájékozatlansága okán is – nem tud (nem akar?) lépést tartani döntéshozóival. Tanulság lehet ez a romániai politikum számára is: alaposabban, kötelezô módon meg kell ismertetni az emberekkel mindazt, ami az EU-val kapcsolatos, vagy legalábbis a lényegét annak. Hisz mifelénk egy olyan vélekedés kialakulását gerjesztették, miszerint az EU minden gondunkra gyógyírt jelent majd: óriási összegekkel segít, pályázatokkal millió eurókat lehet majd megszerezni. A csatlakozás tehertételeirôl, hátrányairól alig szóltak.
A napokban aztán sokan meglepôdve vesszük tudomásul, hogy Brüsszelbôl a bôvítési biztos újabb figyelmeztetést küld Romániának, amelyben hét fô kérdésben vár el sürgôs döntést, intézkedést az uniós igények mielôbbi teljesítésére. Nyilván jogos elvárások, s azoknak eleget is kell tenni, ám a lakosságot, a választókat is idejében és világosan tájékoztatni kell a várható következményekrôl is. A politikai elit, a kormányzat, de valamennyiünk számára is világos üzenet érkezett: az EU-ban sincs kolbászból a kerítés. Válságba sodorta önmagát a szervezet, s ezért valakiknek vállalniuk kell a felelôsséget. E válság üzenete – az újabb brüsszeli figyelmeztetéssel egyetemben – több mint intô jel Románia számára. S bármennyire is tájékozatlan a lakosság, véleményére nagyon oda kell figyelnie a politikumnak.
Ferencz L. Imre
Európai Néppárti
tanácskozás Bukarestben 2.
Markó Béla betekintést
nyújtott Románia politikai életébe
Kétségkívül okos gondolat volt, hogy a tanácskozás nyitányaként az EPP hazai társult tagszervezetei, valamint azok a pártok, amelyek most orientálódnak az EPP felé, tájékoztatást nyújtottak arról, hogy megítélésük szerint hogyan fest jelenleg Románia gazdasági, politikai helyzete, egyszersmind arra is utaltak, melyek az integrációval kapcsolatos prioritásaik. A tanácskozás elsô napjának nyitó ülése ezért ezt a címet is kapta: A romániai politikai helyzet. A téma kapcsán elôterjesztést tartott Gheorghe Ciuhandu, a Kreszténydemokrata Néppárt elnöke, Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke, Emil Boc a Demokrata Párt részérôl és Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt elnöke. Az elemzések rögzítették az eddig ismert képet, de újdonságokkal is szolgáltak, árnyalták a hazai politikai palettáról való ismereteinket. Volt, aki keményebben fogalmazott, volt, aki tárgyilagosabban és pragmatikusabban. E hozzáállás módját az döntötte el, milyen helyzetben találtatik az illetô alakulat és hogyan viszonyul Európa legnagyobb politikai családjához. Az alábbiakban tallózunk az elhangzott elôadások fôbb gonbdolati köreibôl.
Gheorghe Ciuhandu, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke nehéz helyzetben volt, mert bár erre közvetlenül nem utalt, az, hogy ez a nagy múltú történelmi párt nem jutott be a parlamentbe, negatívan befolyásolta sorsát és további kilátásait egyaránt. Inkább azokról az alakulatokról beszélt, amelyek most kopogtatnak az Európai Néppárt vagy annak parlamenti frakciója ajtaján, bebocsátást kérve. Bizony elverte a port a Demokrata Párton meg a Voiculescu vezette politikai alakulaton is, mintegy figyelmeztetve a vendégeket, legyenek résen, kezeljék kellô óvatossággal a bekérezkedôket. A Demokrata Pártról elmondotta, hogy az a Nemzeti Megmentési Front pártjából vált ki, és a Parasztpárttal való koalíció idején akadályozta az elragadott tulajdonok visszaszolgáltatását. A helyzet nem változott, szögezte le Ciuhandu. Nem lépnek föl kellô eréllyel a tolvajok ellen, a korupció felgögyölítésére. Hamar kiderült, valójában mi fáj Ciuhandunak. Elmondotta: 2004-ben pártja próbált közeledni a Demokrata Párt felé, valamelyes együttmûködés érdekében a választásokon, de akkor azt a választ kapták, hogy a demokraták elvesztegetett szavazatoknak tartanának egy ilyen együttmûködést. Elmarasztalta Voiculescu pártját is, jelezvén, hogy ennek az alakulatnak nincs egy jól meghatározott doktrínája, a parlamentbe is csak a volt kormánypárt oldalán jutott be. Végül keményen megbírálta a Nagy-Románia Pártot, melyet szélsôségesnek, idegengyûlölônek, totalitáriusnak és szekus beállítottságúnak minôsítette. Jelezte, hogy Corneliu Vadim Tudor is a Néppárt felé kacsintgat, próbálja eurokonformmá átfesteni magát. (Csak közbevetôleg jegyzem meg: amikor egy újságíró azt kérdezte Markó Bélától, a nagy-romániásoknak lehet-e legkisebb reményük is arra, hogy az EPP figyelembe vegye ôket, az RMDSZ elnöke így válaszolt: „Látott-e ön ezen a tanácskozáson egyetlen nagy-romániást is?" A válasz tiszta beszéd volt.)
Markó Béla miniszterelnök-helyettes nyújtott a leghitelesebb képet a jelenlegi romániai politikai helyzetrôl. Ôszintén beszélt az RMDSZ-t foglalkoztató kérdésekrôl, megfogalmazva a Szövetség prioritásait. Elmondotta, hogy a választások után az RMDSZ nagyon nehéz helyzetbe került, ezért mihamarabb meghatározó jelentôségû döntést kellett hoznia. Két alternatíva is adódott: parlamenti többséget alkothatott volna a volt kormánypárttal, de lehetôsége nyílt koalícióra lépni a mostani partnerekkel is. A mérleg nyelvét az mozdította ez utóbbi irányba, hogy a kormányszövetséget alkotó pártok doktrínája közelebb állt a néppártjelleghez. Tény is való, ha az RMDSZ nem így határoz, ma Romániának más típusú kormánya lenne. Kitért a jelenlegi helyzetre olyan értelemben, hogy figyelembe véve a francia és a holland ellenszavazatot, Romániának még fegyelmezettebben, még határozottabban és szervezettebben kell a csatlakozásért munkálkodnia, hogy az integráció késedelem nélkül és a védzaradékok bevezetése nélkül történjék meg. Meg is nevezte, melyek azok a területek, ahol a legtöbb tennivaló vár a politikai spektrum valamennyi tényezôjére: a korrupció leküzdése, az közigazgatás hatékonyságának növelése, az érdemi környezetvédelem, a gazdaság versenyképességének fokozása és a támogatásalapok ésszerû felhasználása. Utalt arra a két törvénycsomagra, amellyel kapcsolatban a kormány bizalmi szavazást kér a parlamentben. És részletesen beszélt az elragadott egyéni, közösségi és egyházi javak visszaszolgáltatásának mielôbbi befejezésérôl, ennek égetô szükségességérôl. Külön kis fejezetet szentelt a kisebbségi törvénytervezetnek, amely már a parlament asztalán van. Ennek két alappillére a szubszidiaritás és az önkormányzatiság, az a két követelmény, amelyet az Európai Bizottság fogalmazott meg Romániával szemben. Kiemelte egyszersmind azt, hogy az Európai Néppárt képviselôi lobbiztak és szavazataikkal támogatták ezeket az alapelveket, amelyeket Románia csatlakozásával kapcsolatban igényként támasztottak. Végül kitért arra, hogy az RMDSZ végsô fokon azért vállalt szerepelt a kormányban, hogy hozzájáruljon az európai uniós csatlakozáshoz. Felsorolta a Szövetség kormányzati tisztségviselôit, utalt arra, hogy két államtitkár jelentôs szerepet tölt be éppen az integráció elômozdításában. Leszögezte azt is, hogy a hazai magyar közösség számára különösen fontos Románia integrálódása, mert akkor Magyarországgal közös struktúrában foglalhat helyet. Újdonságként hatott ama bejelentése, hogy a csatlakozás folytán újra kell gondolni – minden szempontból – a két ország kapcsolatát. Az RMDSZ egy stratégiai partnerkapcsolatot lát a legmegfelelôbbnek Románia és Magyarország között. Értekezését ezzel zárta: hogy a csatlakozás minél zökkenômentesebb legyen, szükség lenne az RMDSZ mellett még egy néppárti elkötelezettségû alakulatra Románia törvényhozó testületében.
Emil Boc a Demokrata Párt színeiben fölöttébb elônyös képet nyújtott politikai alakulatáról. Még a hanghordozása is azt jelezte, minden módon igyekszik elnyerni az EPP jóindulatát, és be is jelentette: a sorra kerülô kongresszuson elôterjesztenek egy néppárti eszmeiségû indítványt. Elmondotta, pártja két prioritást tûzött maga elé: az integrációt és azt, hogy beváltsa a választási kampányban tett ígéreteit. Ami nehézséget okoz, azt mind az elôzô kormánytól „örökölték". Például, nem tudnak megszabadulni a volt hatalom által felfogadott köztisztviselôktôl, akik 2004 elôtt, és most is valóságos ellenségei a mostani kormánynak. Pillanatnyilag a két legfôbb cél: az elkobzott tulajdonok visszaszolgáltatása, valamint a korrupció elleni harc. Kijelentette, az a tény, hogy az országban ilyen nagy mérvû a szegénység, a korrupciónak tudható be.
Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt elnöke abszolút újdonsággal szolgált. A tanácskozást megelôzôen kérelmet nyújtott be az EPP vezetôségéhez, hogy alakulata beléphessen a néppárti közösségbe. Elhallgatva pártja politikai ide-oda csapódásait, arról beszélt, hogy az alakulat példátlan dinamikával fejlôdött az utóbbi idôben. Amikor politikai ingadozást vetettek a szemükre, ôk tulajdonképpen realisták voltak. A párt két alappillére – tudtuk meg ezúttal – az egyház és a család. A Konzervatív Párt nekünk fényes jövôt ígér – jelentete ki –, ennek érdekében professzionalizmussal, a mértéktartás és stabilitás jegyében fognak munkálkodni. Befejezésül leszögezte: miközben a román politikai helyzet amolyan átstrukturálódás folyamatában van, ôk határozottan a kereszténydemokrata néppárti elkötelezettség mellett döntöttek.
BÉRES KATALIN
Az EU folytatja a bôvítési
folyamatot
Figyelmeztetés Romániának
(Brüsszel) * Az Európai Unió bôvítési folyamata folytatódni fog az EU- alkotmány franciaországi és hollandiai elutasítása ellenére is - közölte csütörtökön Brüsszelben Olli Rehn, az EU- bizottság bôvítési biztosa. Ugyanakkor hozzátette: tudatában vannak, hogy a bôvítéssel szembeni ellenérzések szerepet játszottak a két népszavazás negatív eredményében. Ezért a bôvítési politika folytatása során - amellett, hogy megpróbálják jobban kommunikálni az embereknek, milyen elônyökkel jár ez a folyamat - szigorúan, az utolsó betûig be fogják tartatni a belépési feltételeket. Rehn rögtön be is jelentette, hogy az Európai Bizottság a közeljövôben figyelmeztetô leveleket küld Romániának és Bulgáriának, jelezve, hogy késéseket tapasztal felkészülésükben a 2007-re tervezett csatlakozás elôtt. Mint hozzátette, a leveleket még a két hét múlva esedékes brüsszeli EU-csúcs elôtt kézbesíteni fogják. „Ez sárga lap lesz Romániának és Bulgáriának" - mondta a bôvítési biztos, azt is közölve: figyelembe véve a jelenlegi európai politikai hangulatot (azaz a népszavazási eredményekben is tetten érhetô bôvítés-ellenességet), reméli, hogy a két ország nagyon komolyan veszi majd a figyelmeztetést. Rehn szerint a bizottsági levelek szerint Bulgária öt, Románia pedig hét területen mutat késéseket. Bulgáriának például az igazságszolgáltatást kell megreformálnia, nagyobb függetlenséget biztosítva a bíráknak, s határozottabb harcot kell indítania a korrupció ellen. Romániának - az elôbbi területek mellett - többek között a rendôrségi reformban és a versenyképesség területén kell elôrelépnie. „Mostantól kezdve Bulgáriának és Romániának teljes elszántsággal kell végigvinnie a reformokat, ha nem akarják, hogy életbe léptessék velük szemben azokat a védzáradékokat, amelyek csatlakozásukat egy évvel késleltethetik, 2007 januárja helyett 2008 januárjára tolva az idôpontot" - szögezte le Brüsszelben az EU-bizottság bôvítési biztosa. (S. Tóth László / MTI)
Bukarestben a magyar GKM politikai
államtitkára
A gazdasági kapcsolatok
fellendítéséért
(Bukarest) * Lendületet adni a román-magyar gazdasági kapcsolatok fejlôdésének, konkrét együttmûködési formákat kialakítani a vállalatok bevonásával, ajánlásokat tenni az ôszi magyar-román kormányülés napirendjének elôkészítéséhez - e feladatok szellemében tárgyalt csütörtökön Bukarestben Szanyi Tibor, a magyar Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) politikai államtitkára. A tisztségviselô a román kormány több miniszterével és államtitkárával folytatott megbeszéléseket ezen a napon, azokon számos magyar vállalat képviselôje is részt vett, így például a BorsodChem, a Nokia, az AAM, a Mol, az OTP, a Corvinus Rt., vagy a Shelton Kft. részérôl. Szanyi Tibor az MTI-nek elmondta: a magyar- román gazdasági kapcsolatok kormányzati felelôseként azzal a céllal érkezett Bukarestbe, hogy az ôszi közös magyar-román kormányülés elôtt lendületet adjanak a két ország gazdasági kapcsolatainak, és hozzájáruljanak a kormányülés napirendjének kialakításához.
A Nagy Zsolt hírközlési és informatikai miniszterrel folytatott tárgyaláson elsôsorban a magyar- román közös vállalkozások létrehozását szorgalmazták, az informatika területén pedig közös képzési programok lehetôségeit mérlegelték. Szó esett arról is, hogy a romániai telefónia-hálózat kiépítésében szeretnék, ha magyarországi cégek is bekapcsolódnának. A Borbély László területfejlesztési és középítkezési megbízott miniszterrel folytatott eszmecserén arról beszéltek, miként lehet a határokon átnyúló közlekedési folyosók fejlesztését összehangolni a magyarországi hálózatokkal, biztosítani a magyarországi kapcsolódást. A felek arról is beszéltek, hogy magyar cégek bekapcsolódnának a romániai lakásépítési és vezetékes vízvezetékhálózat- építési programokba. Szó volt európai uniós pénzek közös megpályázásának a lehetôségérôl is.
Demeter Attila, a Kereskedelmi és Gazdasági Minisztérium államtitkára is fogadta a delegációt, e találkozó témája volt, hogy a magyar vállalatok milyen formában vehetnének részt az energiaszektor és a vegyipar privatizációjában, az erômû- felújításokban. Csutak István integrációs államtitkárral a magyar küldöttség áttekintette Románia eddigi fejlôdését, integrációs felkészülését. A Koródi Attila környezetvédelmi államtitkárral lezajlott megbeszélésen napirendi ajánlás született az ôszi közös kormányülésre, mégpedig a környezetvédelmi technológiák fejlesztése és általában a környezetvédelmi iparágakban való együttmûködés témájában. Szanyi Tibor és kísérete találkozott Tánczos Barnával, a mezôgazdasági minisztériumhoz tartozó állami birtokok ügynökségének vezetôjével. Közös asztalhoz ült Szabó Sámuellel, a romániai Sapard- ügynökség vezérigazgatójával is. Mint az államtitkár elmondta, bukaresti tárgyalásain kitekintettek a háromoldalú kapcsolatokra is, elôkészítve elsôsorban a bajor, a román és a magyar együttmûködési formákat. Ennek érdekében tartózkodik Bukarestben a magyar minisztérium németországi referense is. (Garzó Ferenc / MTI)
Pótkocsiba költöztette
hivatalát a piskolti polgármester!
A fenegyerekeskedés sokba kerülhet Dobos
Józsefnek
(Szatmárnémeti) –Az irodagond furcsa, de a maga nemében eredeti megoldását választotta a napokban Dobos József piskolti polgármester: egy traktorvontatású utánfutó kocsiba telepítette a polgármesteri hivatalt. Ugyanis azt az épületet, amelyben évtizedeken át a község elsô intézménye mûködött, a törvény döntése értelmében át kell adni a helyi református egyháznak, mert eredetileg is annak tulajdona volt. Évek óta ismert, hogy az egyház visszakérte önkényesen elvett vagyonát, s legalább másfél éve tudták, hogy az átadás is záros határidôn belül meg kell történjen, a polgármester mégsem igyekezett helyben keresni a megoldást, inkább arra számitott, hogy majd a megye segit. Nem segitett, mert túl kevés a pénz (lám, az utak javitására sem jut!),de meg ott áll a falu közepén egy sokszobás, nagy kúria, mely korábban a közös gazdaság székháza volt, s örökös hiányában átment a helyi önkormányzat tulajdonába. Persze, rendbe kellett volna szedni benne néhány helyiséget Nem is minden eszköz és anyagi lehetôség nélkül, mint Böjte Csaba dévai ferences atya volt kénytelen jó évtizede, aki paptársával és néhány árva gyerekkel kölcsön kért lapátokkal, seprûvel, meszelôvel varázsolta lakhatóvá egy romos kolostor elsô szobáit. A piskolti polgármester inkább a világgal daccolva egy pótkocsiba költöztette a hivatalt. Pechére, a megye egyáltalán nem jutalmazta tettét, ellenkezôleg: Radu Bud prefektus eljárást kezdeményezett ellene, méghozzá azon a cimen, hogy az ország jelképeit a törvényben megszabott rendeltetést semmibe véve, azokat megcsúfolva használja. Más szóval a cimert, zászlót mégsem lehet egy önkényesen tanácsháznak kinevezett rozoga remorkára rakni. Alkalmasint Dobos tehetetlenségét is igy kivánják „jutalmazni". (Sike Lajos)
Sajtóközleményt fogalmazott meg Petru Stan Szilágy megyei szenátor, a Nagy-Románia Néppárt (PPRM) területi elnöke a ma, június 4-én ülésezô rendkívüli országos konferenciával kapcsolatban. A közlemény szerint a Szilágy megyei küldöttség, a PPRM fiókszervezetének bürója határozata értelmében, fenntartás nélkül támogatja Corneliu Vadim Tudor visszatérését a párt élére. Mindez a sovénpárt belsô ügye lenne, szóra sem érdemes, hanem a sajtóközlemény dicshimnusz egyben Vadim érdemeit felsorolóan. Eszerint a C.T. Vadim alapította párt és a lapja (Romanai Mare) köré csoportosultak voltak, akik Románia szuverenitását, integritását védték meg az elmúlt 14 esztendô folyamán, azt viszont nem nevezi meg, ki elen álltak folyamatos hadrendben. Fölösleges is lenne, bel- és külföldön jól ismert a PPRM „hazafisága", amely romákban, zsidókban, magyarokban látta az országra leselkedô veszélyt.
Ezért sem véletlen, hogy a hadvezér Vadim román hecclapokban és sugárzott kabarékban kipellengérezett személy lett az elmúlt tíz és valahány évre. A baj az, szélsôséges magatartása nem védelmet nyújtott, az ország arculatán rontott.
A sajtóközlemény különben azért érdemel figyelmet, mert ismételten magyarellenes hangot ütött meg. A közleményt aláíró nagyromániás szenátor, 1989-ben megyei mezôgazdasági párttitkár szerint a jelenlegi kormány „szélsôséges, sovén etnikai kisebbség érdekeit szolgálja ki." Bizonyára kitalálta az olvasó: a kisebbségekrôl szóló törvénytervezet akadt meg galuskaként a szenátor torkán. Mi fáj még a volt megyei párttitkárnak? Úgyszintén a tulajdont visszaszolgálató törekvés, merthogy „a kormány a parlamenten akarja átvinni a tulajdontörvényt, hogy helyreállítsa a magyar grófok latinfundiumait Erdélyben és Moldvában, Munténiában pedig a földbirtokokat". Szerinte ezért van szükség hazaszeretetre, erôs pártra, hogy megállítsa ezt a folyamatot.
Kevesen tudják azt, a szociálista mezôgazdaság volt megyei vezére Szilágysámsonban magán személyektôl elvett földterületen farmekedik. Nem nadrágszíjparcellán, tucatnál több gazda volt birtokán. Bagoly mondja verébnek, de veszélyes a nagyromániás populista beszéd. (Fejér László)
„Isten veled óvoda, vár bennünket az iskola!"
(Szatmárnémeti) – A legkisebbek már búcsúznak, mert mindenképpen ôket illeti meg az elsôség. Városunk legnagyobb óvijában, a Szamos tömbháznegyed dzsungelében mûködö 9-es számúban, ahol nyolc román, négy magyar és két német csoport mûködik, a Gyulai Erzsébet oktatta egyik magyar csoport kezdte meg a sort. Két okunk is volt rá, hogy jelen legyünk az ünnepségen. Egyrészt azért, mert Erzsike óvó néni, ahogy nem csak a gyermekek, de a szülôk is nevezik, 36 évi szolgálat után nyúgdíjba vonul, másrészt azért, mert információink szerint itt minden évben magyar népviseletbe öltözve tartják az évzáró ünnepséget.
Nem csalódtunk: szép kis ünnepség volt! A kicsinyek (Júlika, Márton, Csaba, Panna, Matyi, Helénke Adorján,Évike és a többiek) elôször tánctudásukat mutatták meg, szép alföldi magyar népviseletben az összesereglett szülôknek, nagyszülôknek, rokonságnak. Csak úgy ropták a csárdást Gyulai Pista bácsi zenéjére, hogy Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs, Megyen már a hajnal csillag lefelé…Ezek a gyerekek felnôttként sem felejtik el saját kultúrájukat, táncaikat, énekeiket, hisz Erzsike óvó néni négy év alatt beléjük oltotta annak szeretetét. Régóta mondják a városban, hogy így kell ezt csinálnia ahogy Gyulainé csinálja, aki az évek során, ha kellett sok plusz energiával, számos gyereknek visszaadta azt, ami az azonosságtudat fontos eleme, de amit a nagyváros, a tömegkommunikáció már szüleiktôl elvett. A népi ruhákat Erzsike óvó néni varrta néhány szülô segítségével.
Az énekekkel megtûzdelt szavalatok következtek, ki-ki elmondta kedvelt versét, aztán (immár „civil ruhába" öltözve) külön elbúcsúztak az ôsszel iskolába menô nagyobb ovisok. "Isten veled óvoda, már vár bennünket az iskola!". Megható szép pillanatok. Hát még amikor a végén Erzsike óvó nénitôl vettek búcsút! Csak úgy csillogtak a szemek. Elhalmozták virággal, öleléssel, elismerô szavakkal. Sokan kérték, maradjon még ha lehet, de ô a körülötte forgolódó két éves kis unokájára, Zsuzsira mutatott! Most már nála folytatja, annál inkább, mert a fiatalok megsúgták neki, hogy a kistestvére is útban van. Hát akkor sok szerencsét, boldogságot, szép és tartalmas nyúgdíjas éveket Erzsike óvó néni! (Sike Lajos)
Felhívás a csángó iskola támogatására
(Budapest) * A moldvai csángómagyar iskola támogatására hívja fel az önkormányzatokat a fôvárosi Fidesz-MKDSZ frakció - közölte a képviselôcsoport vezetôje csütörtökön Budapesten. Arra hívom fel a magyarországi önkormányzatokat, hogy erejükhöz mérten támogassák az iskola alapítására létrehozott alapítványt - mondta Kupper András, aki a moldvai Rekecsinbe tervezett intézmény megálmodója, Böjte Csaba ferences atya társaságában tartott sajtótájékoztatót. Nem politikai, hanem lelkiismereti kérdés az iskolaalapítás támogatása - fûzte hozzá. Elmondta, elôterjesztésükre a Fôvárosi Közgyûlés egy „elvi határozatot" fogadott el arról, hogy tízmillió forinttal támogatják a Dévai Szent Ferenc Alapítványt. Közölte azt is, hogy képviselôcsoportjának tagjai 833 ezer forintot adományoztak a Béke Királynôjérôl elnevezett iskolaközpont céljára.
A mintegy 500 millió forintra becsült intézmény alapkôletételére májusban került sor, és Böjte Csaba azt szeretné, ha jövô ôsszel már néhány osztály elindulhatna. Közölte, eddig 22 millió forint gyûlt össze. A ferences atya arról is beszélt, 240 ezer csángó közül ma mintegy 100 ezren beszélnek magyarul Moldáviában. Hatvan olyan falu van Csángóföldön, ahol magyarul beszélnek, ezek közül eddig 12-13 helyiségben sikerült a magyar oktatást valamilyen formában megszervezni. Hozzátette, azt szeretné, ha személyes kapcsolat alakulhatna ki az iskola és a támogató magánszemélyek, önkormányzatok között. Az lenne a szerencsés, ha a beruházás elsôsorban közadakozásból valósulna meg; így a csángók nem politikai erôt, hanem az egyszerû emberek szeretetét éreznék meg - hívta fel a figyelmet. (MTI)
Egyperces
Eckstein-Kovács Péter
szenátorral
– Most nem mint jogásztól, hanem mint RMDSZ- politikustól kérdezem: hogyan vélekedik Adrian Nastasenak a kormányfôhöz intézett levelérôl, amelyben állást foglal a kisebbségi törvénytervezet ellen?
– Ismerve Adrian Nastase habitusát, számomra nem meglepô az állásfoglalása. Nem meglepô, hogy némely szociáldemokrata „barátaink" kimutatják a foguk fehérjét, mert errôl van szó. Egy konjunkturális helyzetben annak idején szükségük volt az RMDSZ támogatására, és akkor nagyon lapogattak bizonyos hátakat, nagyon szerettek bizonyos magyarokat, azt is mondták, hogy végsô soron a Nagy-Románia Párt is szereti a magyarokat, csak az RMDSZ nem viszonozza.
Adrian Nastase esetében biztosra lehetett venni, hogy az elsô adandó alkalommal újra az igazi arcát fordítja felénk. A kulturális autonómiáról, a kisebbségek jogállásáról szóló törvény kétségtelenül elég merész jogszabály, ezért várható volt, hogy ellenvélemények hangzanak el. Én azonban a kedves olvasót legjobb szakmai tudásom és tapasztalataim alapján szeretném meggyôzni, hogy ez a törvénytervezet nem ütközik az Alkotmánnyal. Ha némelyek az Alkotmányt úgy értelmezik, ahogy Adrian Nastase házelnök úr, volt miniszterelnök úr, volt SZDP-elnök úr értelmezi, akkor azt visszautalják a 19. századba, ami a jelen pillanatban abszolút nem elfogadható álláspont. Van egy önrendelkezési elv, amelyiket a kultúra, oktatás, egyház területén (ez utóbbi kissé különleges helyzetben van) az ENSZ elfogadott. Ha tehát valaki alkotmányos kifogásokat hangoztat és kiabál csak azért, hogy egy közösség számára ô határozza meg, kik képviseljék ezekben az etnikai hovatartozáshoz nagyon szigorúan hozzátartozó esetekben, akkor magyarán azt jelenti, hogy kisebbségellenes, hogy elfogult és nem érti az idôk szavát. Sajnálom, hogy Adrian Nastase úr ez esetben nem akar alkalmazkodni az európai trendekhez, hanem valami olyasmit hoz fel érvnek, ami esetlegesen hozhat neki választási tôkét, de nagyon remélem, hogy a romániai közvélemény már nem így érez.
BÉRES KATALIN
* Június 2-3 * Fôvárosi lapok, hírügynökségek nyomán: Mind több bizonyíték van arra, hogy az iraki túszejtést Bukarestbôl irányították, amint arra is, hogy az újságírók tudtak a forgatókönyvrôl (Ev. zilei). * A dákok kincse az SZDP-hez került. Több nagyértékû aranytárgyat Dan Iosif és Adrian Nastase szereztek meg a zúgkereskedôktôl (Ev. zilei). * A liberálisok úgy védik Dinu Patriciut, mint az SZDP-sek annak idején Gabriel Bivolarut (Ev. zilei). * A bírók minden magyarázat nélkül halasztják S.O. Vantu ügyében az ítélet kihirdetését (Ev. zilei). * Az Air India Bombay-London útvonalon közlekedô Boeing 777-es gépe kényszerleszállást hajtott végre az Otopeni repülôtéren azt követôen, hogy tüzet jeleztek a készülékek a gép fedélzetén (Ev. zilei). * Virgil Sahleanu szakszervezeti vezér gyilkosait összesen 96 évi börtönbüntetésre ítélték (Ev. zilei). * Totális háború robbant ki Monica Macovei igazságügyi miniszter és a Magisztrátusok Legfelsô Tanácsa között (Ev. zilei). * A Nagy-Románia Párt stadionján legéppuskázták az elnököt és az alelnököt (Ev. zilei). * Victor Piturca otthon felejtette útlevelét, emiatt a labdarúgó válogatott órás késéssel érkezett Amszterdamba (Ev. zilei). * A nagyromániások ismét Vadim szoknyája mögé bújnak (Adevarul). * A lemondás ragályos betegséggé vált az SZDP-ben (Adevarul). * Adrian Paunescu kezdeményezésére az egész nép a himnusz eléneklésével fogja kezdeni a hetet (Adevarul). * Közvitára fogják bocsátani a vallásszabadságról és az egyházak jogállásáról szóló törvény tervezetét (Adevarul). * A román diaszpórának szánt pénzek hazai civil szervezetek kasszájába kerültek (Adevarul). * Basescu miatt kiûzték a himnuszból Traiant (Cotidianul). * Vadim nyert a pártban, Ciontunak parlamenti frakciója van (Cotidianul). * Az SZDP bukaresti szervezete az országos vezetôséget hibáztatja a Hayssammal való barátságért (Cotidianul). * Munkamegosztás az igazságügyben: egyesek letartóztatnak, mások szabadlábra helyeznek (Romania libera). * 340 millió euróval gyarapodtak a Román Nemzeti Bank devízatartalékai (Romania libera). * Az Európai Unió sárga lapot mutat Romániának és Bulgáriának (Ziua). * A Nagy- Románia Pártból kiebrudalt Nati Meyr szerint Vadim távolról sem ideális családfô (Ziua). * Tudor Postelnicu volt szekus fônököt kihallgatta az ügyészség Milea tábornok halálának ügyében (Ziua). * 2006-tól el lehet majd adni azokat a házakat, amelyeket a lakók megvásároltak az államtól (Curentul). * A Nagy-Románia Párt visszatért Le Pen, Zsirinovszkij és Haider családjába (Curentul). * Az SZDP szerint a parlament egy új Nagy Nemzetgyûlés (Curentul). * Ion Iliescu ajánlatokat kapott arra, hogy távozzon az SZDP-bôl (Curentul). *
Egy hónap leforgása alatt másodszorra támadja ki Funar Frunda Györgyöt: „miért mondja megát Gyurinak, amikor ô voltaképpen Gheorghe?" Elsô alkalommal Funar a feleségétôl szerzett információval érvelt, aki diáktársa volt Frundának, és férjét úgy tájékoztatta, hogy Gheorghe néven ismerték. Frunda elsô ízben nem válaszolt, amit lapunknak azzal indokolt, hogy nem akar Funar szintjére süllyedni. De a támadás megismétlôdött. Funar a témától függetlenül fújta rögeszméjét Frunda és az RMDSZ ellen. Egy technikai jellegû törvény volt napirenden, amelynek az égvilágon semmiféle etnikai vonzata nem volt. De ez Funar számára nem jelentett akadályt. Egy módosító indítványának indoklása után váratlanul kiabálni kedett: az RMDSZ ne nyilvánítson véleményt, mert nem jegyezték be mint politikai alakulatot, így törvénytelenül vesz részt a politikában, és egyébként is Frunda György igazi neve Gheorghe. Frunda a mikrofonhoz lépett, és elnézést kért a jelen lévô miniszterektôl, akik a törvények vitáján részt vettek, hogy kis idôt igénybe vesz, de most már kénytelen válaszolni a nagy-romániás szenátornak. Beszédében kitért arra, hogy amikor Funar elôször kitámadta, nem válaszolt, mert úgy érezte, léteznek olyan standardok, amelyek alá civilizált ember nem süllyedhet. Amikor viszont most Funar szenátor újrakezdte, és föltette a kérdését: „ki csinál Frundából magyart", úgy érezte, nem hagyhatja szó nélkül.
A teremben síri csönd támadt, Frunda pedig elkezdte visszapörgetni az események sorát, az ötvenes évekig: – 1951-ben születtem, körülbelül amikor Funar is született. Tudni kell, hogy 1951-ben érvényben volt a Román Népköztársaságnak egy rendelete, amelynek értelmében minden gyerek keresztnevét – ha volt román megfelelôje –, le kellett fordítani. Én anyai nagyapám nevét kaptam a keresztségben, Isten nyugtassa, Szakács Györgyét. Mint ahogy ô, én is Gyuri vagyok. Minden barátom, iskolatársam – köztük Funar felesége is – így szólított. Így szólítanak ma is… Nem akarom és nem kívánom senkinek azt a tragédiát, amin átmentem, amikor 1956 novemberében politikai okokból édesapámat letartoztatták. A házunkba rabokat hoztak, felásatták velük az egész udvart, bizonyítékokat kerestek, de természetesen, nem találtak. Engem, aki alig töltöttem be a hatodik életévemet, a szoba egyik sarkába állítottak, édesanyámat a másikba. Órákon keresztül nem engedték, hogy egymáshoz közeledjünk. Mellettem állt egy szekuritátés, pórázon farkaskutyával. Édesapámat halálra ítélték. Ötüket sújtották ezzel az ítélettel, ugyanazon okokból. A csoport elsô tagját ki is végezték. Édesapám úgy menekült meg, hogy nemzetközi nyomásra a halálos ítéleteket életfogytiglani börtönre változtatták. Édeapám végül 1964-ben szabadult, az utolsó elítélt csoport tagjaként. Soha a mai napig nem beszéltem nyilvánosan életemnek errôl a szakaszáról. Sem a parlamentben, sem politikai találkozókon, sehol, mert nem tartom erkölcsösnek, hogy valaki politikai karrierjét az ôt ért politikai aberrációkra vagy családi tragédiákra építse. De amikor ím másodszor támadnak ki, úgy érzem, kötelességem megmagyarázni, miért írta a kommunista rendszer a nevemet románul. Miért húzták le a magaviseletei jelgyemet a III. és IV. osztályban csupán azért, mert érdesapám politikai elítélt volt. Miért emlegettek negatív példaként az otszályban, mert otthon megünnepeltük a karácsonyt, és mert disszidens család tagja vagyok. Lehet, vannak még mások is a teremben, akik hasonló tragédián mentek át, és átérzik, amirôl beszélek… Valóban, tanulmányaim egy részét román nyelven végeztem. De angol és francia nyelvet is tanultam. Büszke vagyok arra, hogy négy-öt nyelvet beszélek. Egy normális együttmûködés azt feltételezi, hogy kerüljük ezeket a rögeszméket, ne támadjunk valakit azért, mert más etnikumhoz tartozik. Ne próbáljuk ezért marginalizálni, kiszorítani a politikából, megfosztani adott jogoktól. A mai igények éppen azt diktálják, arra kell törekedni, hogy a különbözô ajkú emberek minél jobban megismerjék egymást, egymás értékeit és együttmûködjenek. A magam részérôl mindig azon voltam, hogy éppen olyan jól megismerjem a román kultúrát, mint a magyart. Végezetül nagyanyám szavait idézném – egszerû, de nagyon bölcs asszony volt –, aki azt mondotta nekem: ahány nyelvet beszélsz, gyermekem, annyi ember vagy…
A terem – kivéve „természetesen" a Nagy- Románia-párti traktust – melegen megtapsolta Frunda Györgyöt. Utána többen megkeresték, kezet fogtak vele, biztosították egyetértésükrôl.
BÉRES KATALIN
Felkerestük dr. Jeszenszky Géza belgyógyász fôorvost, a gyergyószentmiklósi kórház igazgatóját, hogy kikérjük véleményét a szülészeten kialakult konfliktushelyzetrôl, amelyrôl két elôzô írásban hírt adtunk. Dr. Jeszenszky Géza a következôket nyilatkozta:
– Sokan úgy gondolják a városban, hogy ez az egész egy magánháború köztem, dr. Jeszenszky Géza igazgató, és dr. László József nôgyógyász között, de ez nincs így. Magánemberként semmilyen problémám nincs vele, annak idején én vettem fel a kórházhoz dolgozni, hogy legyen a szülészeten utánpótlás, ha dr. Pachota Gyula nyugdíjba megy. Sajnos, már az elsô hónapokban rá kellett jönnöm, hogy nem döntöttem jól: a szakember ellen nincs semmi kifogásom, abban tévedtem, hogy nem kértem László doktorról referenciákat, mert korábbi munkahelyeit is összeférhetetlenségi problémák miatt kellett elhagynia. Miután ide került, kikezdte dr. Pachota Gyula nôgyógyász osztályvezetô fôorvost, aki nem bírta a pszichés nyomást, a nyugdíjazását kérte, s az ôt érô sérelmek miatt rövid idôn belül ügyeletet sem vállalt az osztályon. Pachota doktorban egy nagyon értékes embert veszítettünk el. László doktorral a legnagyobb baj, hogy semmilyen kollegialitást nem mutat munkatársaival szemben. Kicsinyes módon kikéri magának, ha nem fôorvos úrnak szólítják, minden betegnek elmondja, hogy ô az osztályvezetô fôorvos, és itt csak az történik, amit ô dönt. A szülészetet ketten nôgyógyász feleségével a magukénak tekintették, és Márk doktort minden eszközzel megpróbálták lejáratni. Ha igazgatóként próbáltam közbeszólni, azt a választ kaptam, hogy neki csak Bukarestbôl parancsolnak. Az orvoshiány miatt sokat eltûrtem neki, fel is rótta most a megyei prefektúrától kiszálló bizottság, hogy miért hagytam idáig fajulni a dolgokat? Én azt válaszoltam, hogy az egyetlen lehetôségem lett volna, hogy vagy Marc doktort, vagy László doktort menesztem, mert büntetések nem oldották meg a kérdést. László doktor nem tud kollektívában dolgozni. Azon túl, hogy lejáratták Marc doktort, a betegeit is pszichésen megterhelték, megváratták azt a beteget, akit Marc doktor utalt be, s a tudatára adták: László doktor dönti el, hogy Marc doktor megoperálhatja-e, vagy sem? Többször kértük gyûléseken, hogy adjon kórtermet a Marc doktor betegeinek is, de ô ezt elutasította azzal, hogy másként szervezi meg az osztályt. Nem engedte be Marc doktort a betegei mûtéteire. Minden mûtétet két szakorvos végez, és úgy lett volna a helyes, hogy az általa beutalt betegek mûtéteinél az egyik szakorvos ô legyen. Ez a dolog addig fajult, hogy a viszálykodás miatt a szülônôk nem bíznak az itteni szülészetben, és elmennek máshová szülni. A közelmúltban két asszisztensnôm választotta a gyergyói helyett a székelyudvarhelyi szülészetet. A problémák 2003-tól akuttá váltak, a csíkszeredai orvosi kollégium végül megbüntette László doktort, de ô fellebezett a bukaresti kollégiumhoz, amely eltörölte a büntetést.
- Mit állapított meg a megyei prefektúrától, és egészségügyi igazgatóságtól ide látogató bizottság?
- A bizottság minden pontban hibásnak találta László doktort, és fôleg abban, hogy mint osztályvezetô, nem tudta úgy megszervezni a munkát, hogy az csendben, kollegiális körülmények között történjen. A döntést a bizottság a kórház igazgató tanácsára bízta, mert csak neki van joga dönteni. Menet közben történtek személyes beadványok is, amelyeket az osztályvezetô orvosokból álló orvosi tanács tárgyalt meg április 26-án, lehetôséget adva László doktornak, hogy megcáfolja a vádakat, de ô mindent tagadott. Az orvosi tanács titkos szavazással, 9 igen, és egy nem szavazattal úgy döntött, hogy fegyelmi felszólításban részesíti László doktort, azt remélve, hogy ennek hatására magába száll, és változtat magatartásán. De nem így történt, hanem támadni kezdte azokat az orvosokat, akik ellene szavaztak. Zsigmond Attila riporterrel például a sebészeti osztályon lefilmezett egy „nagy" törvénytelenséget, azt, hogy az orvosok egymás között elcserélték az ügyeletet, amit én elôzôleg már jóváhagytam. A riporternek azt mondta, hogy erre van engedélye a gárdafônök Aszalos doktortól, akinek itt van a nyilatkozata, hogy ô semmilyen engedélyt nem adott, és nem is adhatott, mert egy egészségügyi egységben csak a fôigazgató jóváhagyásával, és a beteg beleegyezésével lehet filmezni, amit elôzôleg írásban kell kérni. Van egy olyan hivatalos elv, hogy ha a szülészorvos egyedül van, és hirtelen kell mûtenie, a sebész kell neki segítsen, de ô Bíró Csaba doktort, aki kitûnô szakember, kitiltotta a szülészetrôl, mintha az övé lenne.
- Felbontjuk a munkaszerzôdését. Igen súlyos a helyzet, 20 szakorvos, anélkül, hogy valaki erre biztatta volna ôket, beadványban szögezte le: ha László doktort nem távolítják el a kórháztól, együttesen adják be a felmondásukat. Május 23- án volt a végleges kihallgatás, amelyre ügyvéddel jelentkezett. Az ügyvédje azon lovagolt, hogy ez személyes bosszú. Miért lenne az, ha nem ütközünk semmiben? Nekem az a feladatom, hogy a kórház megtépázott tekintélyét visszaállítsam, amit ô tépázott meg. Harminc napom van arra, hogy felbontsam a munkaszerzôdését, ami a közeljövôben meg fog történni.
Lejegyezte: GÁL ÉVA EMESE
Visszakézbôl jöhetne a válasz: Ne legyen. Elég volt belôle! Nem kell bemocskolni a mûvészetet tôle idegen dologgal.
Csakhogy a kérdés nem ilyen egyszerû. Megszoktuk - a történelem megszoktatta velünk -, hogy tájainkon a közjó hivatásos vagy önjelölt intézôi, a politikusok mással végeztetik a piszkos munkát, sôt, a saját munkájukat is, így sokszor gyávaságból, kényelembôl vagy egész egyszerûen azért, mert hivatásuk gyakorlására alkalmatlanok, a mûvészekre bízzák saját feladatuk végzését. Néha az is elôfordult, hogy pontosan a politikusok hibájából, lehetetlenné vált a közéleti kérdések közéleti kezelése, s csak a mûvészet maradt egyetlen eszközként. Így vált eszközzé a cél, újabb szerencsétlenséget szülve… Ez történik ma is, meglehetôsen gyakran. Vagy még rosszabb, amikor a politikusok maguk játszanak színházat, rossz mûkedvelôkként, parlamentben, választások elôtt stb.
Az idén a Határon Túli Magyar Színházak XVII. Fesztiválja is egy ízetlen show-val kezdôdött. Ami óhatatlanul bekövetkezik, ha beengedik a farkast az akolba. De megdöbbenésünkre, nem is az ilyenkor – mindenkor! – közönségre áhítozó közbajnokok produkciója, hanem egy hivatásos mûvésznek – Hegedûs D. Gézának, a MASZK elnökének - az amatôrködése volt a legfárasztóbb. Miután elpuffogtatott minden közhelyt arról, hogy mindenünk e nyelv, és a színház fô küldetése, egyedülálló szerepe a nyelv életben tartása (nem tudom, hogy ilyen felfogással hová teszi a mozgásszínházat például, hogyan számol el vele?), szóval ezek hosszú és lapos, de rendkívül heves és hangos fejtegetése után, amit gyakran amolyan pártfôtitkári gesztikulációval is megtoldott (jó alakítás lett volna egy abszurd drámában!), Hegedûs D. Géza úr keblére ölelte a határon túli színházakat: felajánlotta nekik, hogy testületileg lépjenek be a MASZK-ba. Gyertek a mi kalapunk alá! Mi volt ez? Szirénhang? Kortes beszéd egy színész szájából? Tisztességes ajánlat? Talán akkor hihetnénk neki, ha a MASZK elintézné azt is, hogy amennyiben Kisvárdán kizárólag a magyarországi színházi szakma képviselôi ítélkeznek a határon túli magyar színházak elôadásairól, akkor Pécsett, a magyarországi színházak országos szemléjén a határon túli magyar színházi szakemberek végeznék a díjak odaítélését. És amennyiben a Kisvárdai Fesztivál mûsorát magyarországi színházkritikusok válogatják, akkor az Országos Színházi Szemléhez a határon túli magyar színházkritikusok állítsák ki a belépôt a társulatok számára. Így lenne méltányos és természetes. Ha ezt elintézné, akkor hinni tudnánk a MASZK-nak. A határon túli magyar hivatásos színjátszás, színvonalát tekintve, semmiben sem marad el a magyarországitól. Jól láthattuk ezt a Gyergyói Kollokviumon. A kölcsönösséget kívánjuk, mûvészet tekintetében nem szorulunk alamizsnára.
Aztán végre megkezdôdött az elsô elôadás – ténylegesen beindult a Fesztivál. Úgy gondoltuk, végre túl vagyunk a megnyitók örökös rossz ízû show-jin. Nem így történt. Verebes István rendezô, a Komáromi Jókai Színház mûvészeti vezetôje gondoskodott a folytatásról. Az ismert és elismert magyarországi színházi szakember rossz politikai viccet csinált Szomory Dezsô II. József címû darabjából. Szomory Dezsô szövegébôl napnál világosabban kitûnik, hogy II. József császár, a „kalapos király" botcsinálta és önjelölt üdvözítô. Ô a racionalizmus jegyében akarja boldogítani a világot, de úgy, hogy közben életben tartaná a Habsburg-birodalmat is, sôt ô maga, a császár lenne letéteményese minden hatalomnak. Szomory a drámaírás mûvészetével el tudja hitetni, hogy élt, létezett egy ilyen lény – és akár ma is létezhet! Mert Európának ebben a csücskében, s talán még sok más helyt világszerte, lényegében nem sokat változtak a körülmények, akár mai is lehetôvé teszik ezt. Hadik, Kaunitz, Pálffy, Ilyésházy, Balassa stb. – a hajdani és a mai hatalmasok – egyébre sem képesek. Mindegy, hogy tudatosan vagy öntudatlanul visznek a vágóhídra bennünket, valahányszor csak lehetséges. Szomory tehát tragédiát írt. Az itt élôk rendszeresen megismétlôdô tragédiáját, amelybe belefér a II. Józsefé is – mint okozóé és mint elszenvedôé.
Ezzel szemben Verebes történelmi-politikai kabarét csinált. Ami jó is lehetne abban az esetben, ha a produkció képes hitelesen megeleveníteni azt, amit parodizál, amin poénkedik stb. De nem errôl volt szó. A rálátásos, távolságtartó beállítás nagyon is korszerû és helyénvaló lenne, ha a rendezô megcsinálta, illetve a színészekkel megcsináltatta volna azt is, amire rálátunk, amit ironizálunk, amivel nem tudunk azonosulni. Így elôbb volt a karikatúra, és azután a tárgya. Nehéz ügy… Vonatkozik ez mind a fôhôsre, II. Józsefre, mind a korabeli magyar urakra, az egész bécsi udvarra, sôt a római pápára is… Lichtenstein hercegné, Eleonóra az egyetlen valóban mûvészileg megrajzolt, élô és hiteles szereplô, aki körmönfontan, nagy asszonyi hozzáértéssel kifekszi – bocsánat, kihegedüli alkalmatlan férje sorozatos katonai elôléptetését a császárból. De egy alakítás – a Bandor Éváé – kevés ahhoz, hogy hitelessé tegyen egy elôadást.
Az olcsó, papramorgó stílus pedig rossz emlékeket idéz, az ötvenes évekbeli kommunista színház egyszerûsítéseit, sekélyes sablonjait. Ez volt az elsô napon. Még hátravan kilenc. Reménykedjünk.
ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN
Sokan, elsôsorban az idôsebbek, emlékezve a lej stabilizálását elôirányzó 1947 és 1952 évi kisérletekre, attól tartanak a nehéz lej se jut jobb sorsra, folyó év július elsején megállapított értékét fel fogja ôrölni az elkövetkezô évek inflációs hatása.
Ezekre az aggodalmakra egyértelmû választ kell adnunk. A nehéz lej bevezetése teljesen más gazdasági, pénzügyi és politikai körülmények között történik mint az 50 év elôtti pénzreformok. A pénz értékének megváltoztatása, mint olyan, nem vezet automatikusan a pénzromláshoz, nincs semmilyen összefüggésben az inflációt elôidézô gazdasági jelenségekkel.
Amint tudjuk Románia gazdasága stratégiai célja, hogy megfeleljen, 2007 január 1-ig, az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményeinek, ennek megfelelôen alakítja ki úgy a kormány mint a Nemzeti Bank, többek között, monetáris politikáját is. Ide tartoznak mindazok az intézkedések, melyek eredményeképen az inflációt nemcsak fékentartják, hanem fokozatosan csökkentik is. A nehéz lej ilyen körülmények között születik meg, egyik fontos szerepe, hogy tükrözze ezt a tendenciát mindaddig amíg megteremtôdnek azok a feltételek, hogy Románia, valószínüleg 2010 – 2012 között, csatlakozhasson az eurozónához, felváltva ezáltal a nemzeti valutát az euroval.
Néhány adat segítségével próbáljuk rögzíteni hogyan is áll Románia az infláció elleni harcban. Több évi két sôt három jegyes inflációs ráta után 2004 december 31-én, az elôzô 12 hónap adatait figyelembe véve, az árak átlagban 9,4%-al növekedtek. Ez a csökkenô tendencia sajnos megtört, 2005 áprilisi adatok, 2004 áprilishoz hasonlítva 10,0 százalékos inlációt jeleznek, melynek keretén belül az élelmiszerek árai 6,3%-al növekedtek, a nem élelmiszer jellegû árúk 13,5%-al, a szolgáltatások 10,4%-al voltak naagyobbak mint 2004 áprilisában. Míg a múlt év elsô négy hónapjában a havi átlagos inlációs ráta 0,7 volt, 2005-ben, ugyanabban az idôszakban ez 0,9-re emelkedett.
Elemekre bontva, mi befolyásolta az áremelkedéseket, megtudjuk, amiket különben saját zsebünk is érzékelt, átlagnál felül nôttek az üzemanyag, villamos és hôenergia valamint gáz szolgáltatások, víz és csatorna díjak, szállítási díjak, házbérek, az alkohol és dohány árai. Elmondhatjuk a makrogazdaság irányítói tûz és víz között vannak, egyrészt az üzemanyag árakat kell egyeztetni a nemzetközi piacokon kialakult árakkal ( 1 hordó nyersolaj = kb.50$ de volt már nagyobb is), a közmûvesi és szállítási szolgáltatások árát is emelni kell, mert nagy mértékben függnek a fûtô és üzemanyagok áraitól, másrészt féken kell tartani a fenti okok által táplált inflációs tendenciákat.
Mindezek ellenére a kormány és a Nemzeti Bank kitart az eredeti célkitûzés megvalósítása mellett éspedig a 2005 évi infláció ne haladja meg a 7 százalékot és 2006-ban ez 4%, 2007-ben pedig 3% legyen. Ilyen körülmények között, annak ellenére, hogy a nehéz lej nagy inflációs nyomásnak lessz kitéve, minden remény meg van arra, hogy stabilitása nem lessz veszélyeztetve. Természetesen nagyon sok függ attól, hogyan fog teljesíteni az elkövetkezô idôszakban a román gazdaság és a nemzetközi piacokon se történjenek kedvezôtlen változások azon árúk árszintjeiben melyeknek behozatala nélkülözhetetlen.
Tekintettel arra, hogy a nyersolaj árának a növekedése Romániánál nagyobb mértékben érintette az Európai Unió 25 országát, összességükben nagyobb az import függôségük, érdemes megvizsgálni, hogyan tükrözôdött ez a kedvezôtlen piaci jelenség az Unió országaiban.
Ugyancsak a 2004 április – 2005 április közötti adatokat vizsgálva megtudjuk, ebben az idôszakban az Unió átlagos inflációs rátája 2,1 volt, jelentôs különbséggel az egyes országok között, a legkisebb Svédország (0,4) és a legnagyobb Lettország (7,1) jelentik a szóródás végleteit. Ennek keretén belül helyezkednek el, többek között, Németország és Csehország (1,4), Spanyolország (3,3), Magyarország (3,8).
Tanúlságos megvizsgálni, elemekre bontva, hogyan tevôdött össze az átlagos inflációs ráta, az Eurostat (az Európai Unió statisztikai hivatala) adatai szerint:
- szállításhoz szükséges üzemanyag 10,8
- audió-vizuális tárgyak-berendezések -7,4
- szabadsággal kapcsolatos költségcsomag -2,4
Amint látjuk a nyersolaj árának utóbbi évi növekedésének hatása nem kerülte el az Unió országait sem. Az említett forrás kiemeli, ha figyelmen kívül hagyják az energiával kapcsolatos árnövekedéseseket, akkor az inflációs ráta 2,1 helyett 1,4 lett volna.
Hogyan lehetséges, a nagy energiár növekedések aránylag csak kis mértékben befolyásolták az összesített inflációs rátát. Erre a választ az alább ismertetett adatok adják, melyek tükrözik mire költi el a jövedelmét az átlag uniós polgár. Ha az összköltségeket 100-al jelöljük, ez elemekre bontva a következô adatokat tartalmazza:
- háztartás- háztartási eszközök 7,61
Sajnos nem rendelkezünk összehasonlítható, romániai adatokkal, de nyilvánvaló a mi háztartási költségvetésünk jövedelmének felhasználása teljesen eltér az átlag európaitól. Többet költünk élelmiszerre, lakásfenntartásra a többi költségrovat hátrányára. Ne tévesszen meg az egészségügyre és oktatásra fordított kiadások aránylag alacsony színvonala az Unió országaiban, ennek oka, a legtöbb tagországban ezen szolgáltatások nagy része ingyenes.
Önkéntelenül feltesszük a kérdést van reá esély és ha igen mikor fogjuk legalább megközelíteni a fentebb ismertetett európai életszínvonal átlagot. Nyilvánvaló az a puszta tény, hogy 2007-ben az Európi Unió tagja lehetünk, ezt nem fogja biztosítani.
Választ ugyancsak a statisztikai adatok adnak, melyek azt vizsgálják az utóbbi 10 évben a nyugat- európai standardhoz felzárkózni kívánó országok, uniós tagok és tagjelöltek, mennyire tudták megközelíteni a jelenlegi 25 tagország átlagát. Ennek kimutatására szolgál az az összehasonlítás miszerint az illetô ország egy fôre számított nemzeti bruttó terméknek(GDP) értéke hány százaléka volt 1995-ben illetve 2004-ben a 25 tagország átlagának.
Ebbôl a szempontból bajnok Írország. Míg 1995-ben még az átlag alatt volt (98,6%) 2004-ben 33,8%-al haladta meg a 25 ország egy fôre számított GDP-jét. Az Ír csodától messze elmaradva, de mégis jelentôs lépést tettek a vizsgált 10 év folyamán az elmaradás felszámolásában a balti államok, Észtország 14,9%, Lettország és Litvánia 13,9% közeledett az átlaghoz, következik Magyarország (12,2%), Görögország (10,4%), Spanyolország (10,3%), Szlovénia (10,2%), Szlovákia (9,5%), Horvátország (8,8%). Romániáról a GDP alakulására vonatkozólag adatokat csak 1998-tól kezdve közöl az Eurostat. Ezek szerint 1998-ban Románia egy fôre számított GDP-je a 25 Uniós ország átlagának 26,5% volt, ez 2004-ben 31,5%-ra növekedett, ami Bulgárián és Törökországon kívül a legkisebb európai szint.
Mindez bizonyítja nagyon messzirôl indulunk azon az úton melynek végcélja az európai gazdasági és életszinvonal elérése. Hosszantartó út lessz de végig kell járni mindazoknak akik ebben az országban kívánnak élni és nemzetközösségünk érdeke, hogy ezeknek a száma minél nagyobb legyen.
Czédly József
Bánffy Miklós gróf a Petôfi Házban
(Bukarest / rmsz) * 2005. június 6-án, hétfô este 6 órakor emlékezik meg a fôváros magyarsága az 55 éve elhalálozott jeles erdélyi író, grafikus, rendezô, politikus munkásságáról, hagyatékáról. Az erdélyi arisztokrata család leszármazottjának ôsei vezetô szerepet játszottak Erdély történetében. Méltatja Szele Péter újságíró, közremûködik Kováts László. Mindenkit szeretettel vár a bérmentes elôadásra a Bukaresti Petôfi Ház.
(Bukarest / mti / rmsz) * Biztonságos kényszerleszállást hajtott végre egy indiai utasszállító repülôgép csütörtökön Bukarestben, miután a pilóták fedélzeti tûzesetet jelentettek. A gépen tartózkodó több mint kétszáz utas és a személyzet egyik tagja sem sérült meg. A tûz az Air India légitársaság Boeing típusú gépének csomagterében keletkezett rövidzárlat következtében, de az automata tûzoltó berendezés eloltotta azt, még mielôtt a pilóták elkezdték volna a kényszerleszállást a Bukarest melletti Henri Coanda repülôtéren – közölte Sorin Stoicescu, a román polgári repülésügyi hatóság vezetôje. A gép egyes hírek szerint New Yorkból Újdelhibe, mások szerint Bombaybôl Londonba tartott, és közép-európai idô szerint 18 órakor szállt le a repülôtéren. Az utasokat leszállították a géprôl, átvizsgálták a jármûvet, majd a repülôgép az utasokkal együtt folytathatja az útját.
Elítélték Frantisek Priplatát
(Bukarest / mti / ctk) * Egy szakszervezeti vezetô megölésére való felbújtásért ítéltek nyolc év szabadságvesztésre szerdán Romániában egy cseh üzletembert. Frantisek Priplatát öt román állampolgárral együtt a jászvásári (Iasi) Tepro vasmû kudarcba fulladt csalárd privatizációjával és a helyi szakszervezeti vezetô, Virgil Sahleanu meggyilkolásával összefüggésben vették ôrizetbe. A cseh vállalkozót két évre ítélték bûnszövetségben való részvételért is, de a két büntetési tétel nem adódik össze. Priplata fia apja áratlanságát hangoztatta, és azt mondta, hogy valószínûleg a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordulnak. Ramon Priplata azt mondta, hogy „Romániának nincs helye az Európai Unióban, ha elítél egy ártatlan embert".
Meglátogatta a CAMEX építôipari kiállítást
(Marosvásárhely / rmsz) * Borbély László középítkezési és területrendezési miniszter hivatalos látogatás keretében tegnap a Maros megyei Gyulakuta térségében tartózkodott, ahol a hét eleji jelentôs esôzések nagy károkat okoztak mind a magángazdaságokban, mind pedig a közutakon. A szaktárca vezetôje ezt követôen Ciprian Dobre Maros megyei prefektussal tartott sajtótájékoztatót Marosvásárhelyen a CAMEX építôipari kiállításon. A kilencéves múltra visszatekintô CAMEX négy éve hozza el rendezvényét Marosvásárhelyre is, idén több mint 150 cég állítja ki a termékeit. Mint Florin Mindirigiu a kiállítás szervezôje a sajtótájékoztató elôtt már elmondta egy rövid ünnepség keretében Camex aranykitüntetést adnak át Borbély László miniszternek a rendezvény támogatásában kifejtett tevékenységéért.
(Szatmárnémeti / sike) * A soha vissza nem térôk, a lágerekben elpusztult zsidók emlékére tartottak koncertet csütörtök délután a helyi zsinagógában. Dr. Mardechai Sobol, a neves izraeli karmester és Ofir fia vezényletével a helyi filharmónikusok Mendelssohn, Massenet és más ismert és kevésbé ismert zenemûveket adtak elô, szólót dr. Fátyol Rudol hegedûmûvész játszott. A hangverseny külön megható pillanata volt az, amikor Sobol karmester elôadta azt a dalt, amelyet a varsói nagyzsinagóga karnagya énekelt a gettóba hurcolásakor, s amelyet az utcán ezrek énekeltek vele. Az emlékkoncerten megjelent a helyi közélet több képviselôje, élükön Riedl Rudolf alprefektussal.
(Székelyudvarhely / oláh) * Tavaly gyermekjáték-kiállítással kedveskedett a Haáz Rezsô Múzeum a kicsiknek, szép volt. Idén ennek folytatásaként a gyerekek helyét, szerepét bemutató tárlatot rendeztek. Különféle tárgyak, fotók és marcipánfigurák segítségével igyekeztek láthatóvá tenni a témát. Esztendô kerekén, a karácsonyi, illetve húsvéti és pünkösdi ünnepek körforgásában tárták a nézô elé a gyermekek világát.
Nem tárgyaltak az autonómiáról
(Székelyudvarhely / oláh) * A napirendi pontok között szerepelt ugyan, de nem tárgyaltak az autonómiáról a legutóbbi tanácsülésen. A székelyföldi autonómiával kapcsolatos népszavazás kiírásának vitáját elnapolták. A tanács RMDSZ-es tagjai szerint az elôterjesztés nem volt törvényes. A témában nem volt vita, volt más egyébrôl, például, hogy a polgármester miért nem viseli a piros-sárga-kék vállszalagot. Megkérdôjelezték továbbá a városi utak tatarozására kiírt árverezés törvényességét.
„Kormányon vannak, felelôsséggel tartoznak"
(Székelyudvarhely / oláh) * A Magyar Polgári Szövetség elnöke, Szász Jenô az RMDSZ felelôsségét részletezte a Sepsiszentgyörgyön történt magyarverés okán vagy ürügyén. Az MPSZ együttérez az incidens áldozataival, szüleivel, s követeli a kormánytól, a koalíció tagjaitól (tehát az RMDSZ-tôl is), intézkedjenek, hogy hasonló eset többé ne fordulhasson elô. Szász szerint nem kizárt, hogy ezek kitervelt dolgok, hogy a székelyföldi fiatalok ne érezhessék biztonságban maguk szülôföldjükön. Szász érdekvédelmi szövetségünk felelôsségére is felhívja a figyelmet: „Az RMDSZ azzal riogatott tavaly a választások elôtt, hogy ha nem jut be a parlamentbe, akkor jönnek majd a magyarverések Romániában is. Az RMDSZ bejutott a parlamentbe, sôt, kormányon van, de még a prefektus is magyar. „Kormányon vannak, mindenféleképp felelôsséggel tartoznak".
(Székelyudvarhely / oláh) * Véletlen egybeesés vagy sem, a város kirándulóerdejét Kerekerdônek hívják. Udvarhelynek erdeje van, s ahol erdô, ott vita is terem. A kitermelhetô fa hárommilliárdot hozhatna a városkasszába, csakhogy a kitermelésre nincs tanácsi határozat. Hát persze hogy nincs, mert Szász Jenô polgármester minden tanácsi jóváhagyás nélkül kötött szerzôdést az erdô gondozására a csíkszeredai állami erdészettel. A tanácsosok nagyon szeretnék látni a szerzôdést, és volt, aki hatásköri túllépést emlegetve kivizsgálást kért. A prefektúra fôtitkára, Romfeld Mária Magdolna szerint a város vagyonát illetô szerzôdéseket a polgármester csakis tanácsi jóváhagyással kötheti meg. A tanács ellenôrizheti az eddig kitermelt mennyiséget, s ha ez valamiben is törvényt sért, elôveheti a polgármestert.
(Sepsiszentgyörgy / flóra) * A Kovászna Megyei Prefektúra romaügyekkel foglalkozó munkatársának sajtótájékoztatóján hallottuk, hogy Száldoboson, e hegyek közé bújt erdôvidéki településen aggasztóan sok az írástudatlan. Egy nemrégiben végzett felmérés szerint számuk meghaladja a négyszázat, és meghatározóan roma nemzetiségûek. Fájó, de nem Száldobos az egyedüli olyan település a megyében, ahol hasonló gondok vannak. Netea, Árapatak, Bölönpataka és említhetnénk még néhány hasonló példát. A századelelôn ezt a megengedhetetlen rekordhelyzetet kell valahogy megoldani. Igaz a napokban a tanévzárás öröme dominálja a közéletet, ám azokra is gondolni kell akik nem élik át ezt az örömöt. Ôsszel a lehetséges betûvetés-tanítás rugalmas feltételeit hasznosítva legalább mérsékelni kéne az analfabéták számát. Az oktatás fáradhatatlan munkatársai bizonnyal nem zárkóznak el a támogatástól, a szervezés feladatát viszont társadalmi rangra – elvárásra – kellene emelni.
(Gyergyószentmiklós / gál) * A Csodavár gyermekmellékletbôl minden RMSZ olvasó számára jól ismert Bíró László, gyergyószentmiklósi tanító világjáró meséi a napokban kötetbe gyûjtve is megjelentek a budapesti Nemere Print Kiadó gondozásában, Világjáró mesék nagyoknak és kicsiknek címmel. A könyvet Seres Judit illusztrálta, a szerzô arcképét, rövid önéletrajzát tartalmazó mellékelt könyvjelzôt Kelecsényi Júlia rajzolta. A könyv hátoldalán Bíró László ekképpen vall meséirôl: „Hiszek a jó gyôzelmében. Nem naívságból. Tudom, a rossz ráhatásoktól nem menekülhetünk. De ha sikerül földolgoznom egy vereséget, akkor már nem én vagyok a legyôzött. Ha újra föl tudok állni, akkor a gonosz csak félmunkát végzett. Erre szeretném felhívni az emberek, nagyok és kicsik figyelmét. Ezért írtam a meséimet. Mindenkinek, aki ígényli a férfiasan kalandos, ám, kedvesen romantikus történeteket, amelyeket néhol átszônek az olykor mindannyiunk által megálmodott mesés elemek."
(Zilah / fejér) * A kolozsvári Suncart Kft. és a gyulai HISZI-MAP Kft. kiadásában jelent meg legújabban Kovászna megye településeinek atlasza, melyben megtalálható az övezet 2 megyei jogú városának, 3 városának, 39 közégének és 128 településének a részletes színnyomásos térképe. Akárcsak Szilágy megye atlasza ez is a zilahi Colorprint nyomdában készült, hasonló méretben és szerkesztésben, azaz a városokat követôen, a községeket a hozzátartozó falvakkal betûrendes sorrendben közli. Az ajánlást jegyzô Demeter János, a megyei tanács elnöke szerint a kiadvány hasznos kalauz a régió iránti érdeklôdôknek. Az atlasz Kovászna megyét a maga teljességében mutatja be, ekképpen Kisgyörgy Zoltán a megye domborzatát, változatos növény- és állatvilágát, természetvédelmi területeit, fürdôhelyeit, idegenforgalmi nevezetességeit, régészeti leleteit, hajdani jeles személyiségeit mutatja be. Az impresszum szerint a szövegfordítás (román és angol nyelvre) Szabó Beáta munkája. Az atlasz részletes eligazító térképeket tartalmaz a megye összes településeirôl, a legnagyobbtól a legkisebbig; megtalálható benne a városok utcahálózata, postai irányítószámai. A falusi települések esetében is pár mondatos utalás található az illetô történetérôl, neves szülötteirôl, mûemlékeirôl. A kadvány felkelti az érdeklôdést a megyére, értékes információkkal látva el az oda utazni ohajtókat.
Szabadpiaci árak 2005. június 2-3- ára
Heti szabadpiaci árak tojás lej/db burgonya lej/kg leveszöldség lej/kg juhsajt lej/kg káposzta lej/kg disznóhús lej/kg karalábé lej/kg karfiol lej/kg uborka lej/kg cseresznye lej/kg zellergyökér lej/kg forint
BESZTERCE 2000-2500 6-10 000 10-15 000/kötés 80-85 000 10-15000 50-52 000 (élô) 8-10 000/db – 18-20 000 50-60 000 30-35 000 142–145
BRASSÓ 2200 10-15 000 30 000 90 000 10 000 160-220 000 10-15 000/db 30 000 15 000 50-70 000 8-15 000/db –
BUKAREST 2000-3000 6-15 000 15-35 000 80-110 000 10-15 000 105-190 000 10 000/db 20 000 22-40 000 30-55 000 10-25 000 –
CSÍKSZEREDA 2800-3000 6 000 – 120 000 10-12 000 130-169 000 15-20 000/db 40 000 35 000 40 000 40 000 142–144
KOLOZSVÁR 2000-2200 6-8 000 20-25 000 80-90 000 4-5 000 – 6-8 000/db 30-35 000 50-60 000 80-90 000 25-35 000 142-146
LUGOS 2500-3500 6-8 000 15-25 000 100 000 – 58-60 000 (élô) 10-15 000/db – – – 30 000 145–150
MAROSVÁSÁRHELY 2000 6-15 000 15-40 000 80 000 10 000 50-55 000 (élô) 8-12 000/db 20-25 000 20-25 000 – 15-20 000 142–148
NAGYBÁNYA 2000 8 000 15 000 80 000 8 000 50-55 000 (élô) 10 000/db 20 000 20 000 80 000 25 000 142
NAGYSZEBEN 2500-2800 10-15 000 25-30 000 100 000 10-15 000 135-145 000 15-20 000/db 15-20 000 10-15 000 25-30 000 25 000 142-143
SEPSISZENTGYÖRGY 1700-2200 5-9 000 15-25 000 110-120 000 8-15 000 140- 190 000 8-10 000/db – 22-33 000 – 25-35 000 139-143
SZATMÁRNÉMETI 2000-2200 6-20 000 15-18 000 100 000 10-12 000 55-58 000 (élô) 10-15 000 20-25 000 15-25 000 20-25 000 10-20 000 142-147
SZÉKELYUDVARHELY 3000 20 000 30-50 000 100 000 15 000 60-200 000 10 000/db 30 000 25 000 – 40 000 140-141
ZILAH 2200 5-6 000 15-20 000/kötés 120 000 12-15 000 – 5 000/db 40-50 000 20-25 000 50 000 520 000 139-142
TEMESVÁR 2500-3000 10 000 10-12 000/kötés 90-100 000 – 55 000 10-15 000/db 20-25 000 – 40 000 5-15 000/db 143-145
Következô hét végére kérjük munkatársainktól, hogy a fenti tételek árát mindenképpen jelezzék. Köszönjük „árfutáraink" – Kresz Béla, Tóásó Áron Zoltán, Szabó Ildikó Erzsébet, Daczó Dénes, Csomafáy Ferenc, Király Zoltán, Máthé Éva, Farkas E. Zoltán, Kalmár Zoltán, Éltes Enikô, Sike Lajos, Oláh István, Fejér László, Pataki Zoltán – közremûködését!
Az európai alkotmány
megmentéséért
Szóba jöhet egy új
kidolgozásának lehetôsége
(Berlin * S. Kovács Ferenc / MTI) * Gerhard Schröder német kancellár csütörtök este Berlinben az ír kormányfôvel, Bertie Ahernnel tárgyalt az európai alkotmány megmentésérôl. A két kormányfô nem nyilatkozott a megbeszélés után. Schröder elôzôleg Luxemburgban, az EU elnöki teendôit még egy hónapig ellátó nagyhercegség miniszterelnökénél, Jean-Claude Junckernél járt. Egyebek között kijelentette, hogy Németország hajlandó rugalmas magatartást tanúsítani a 2007-2013-as költségvetés finanszírozásának kérdésében. Németország azonban elvárja, hogy legyenek tekintettel anyagi lehetôségeire, s mások is tanúsítsanak rugalmas magatartást. Schröder újságírók elôtt kijelentette: „Németország kész mozdulni. Ám anyagi lehetôségeinket, amelyek nem lettek jobbak, figyelembe kell venni. Elvárjuk azt is, hogy minden partner adja fel önzését", s ez egyaránt vonatkozik az EU régi és új tagjaira. Az európai alkotmány megmentésére irányuló diplomáciai erôfeszítések egyik aktusaként rendkívüli csúcstalálkozót tart szombaton Berlinben a német kancellár és Jacques Chirac francia elnök. A német konzervatív ellenzék élesen támadja Schrödert és Chiracot, ôket téve felelôssé a népszavazási kudarcokért. Schröder és Chirac „a polgárok feje fölött döntve" folytatott hadjáratot Törökország EU- tagságáért, s ez megbosszulta magát - hangoztatta Angela Merkel, a kereszténydemokrata unió (CDU) elnöke, a német kereszténypártok (CDU, CSU) kancellárjelöltje. Edmund Stoiber, a CSU elnöke Münchenben bejelentette: amennyiben a konzervatív pártok nyerik az elôrehozott, de egyelôre még nem meghirdetett parlamenti választást Németországban, az általuk vezetendô berlini kormány új irányba fogja terelni a török kormánnyal októberben kezdôdô csatlakozási tárgyalásokat. A német ellenzék teljes jogú tagság helyett csak különleges partneri viszonyt ajánl Törökországnak.
* (Brüsszel / MTI) - Az EU két hét múlva esedékes brüsszeli csúcsértekezletén az állam- és kormányfôk közötti megbeszéléseken szóba jöhet egy új EU- alkotmány kidolgozásának lehetôsége - vélte csütörtökön Brüsszelben Francoise Le Bail, az EU-bizottság szóvivôje. Szokásos napi sajtóértekezletén arra a kérdésre válaszolva, hogy vajon a lehetôségek között szerepel-e egy új alkotmány, a szóvivô kijelentette: „bizonyos vagyok benne, hogy ez olyasmi, amirôl vita folyik majd azon a héten". Az EU-tagországok vezetôi eddig azt hangsúlyozták, hogy a franciaországi és hollandiai népszavazás kimenetele, az EU-alkotmány elutasítása dacára folytatni kell a ratifikálási folyamatot (José Manuel Barroso, az EU- bizottság vezetôje csütörtökön ismét óva intett mindenkit az „elhamarkodott döntésektôl", a ratifikálás felfüggesztésétôl), s azt hangoztatták, hogy szó sem lehet a dokumentum újratárgyalásáról. Brüsszeli szakértôk azonban szerda este, a hollandiai döntés óta ezt az álláspontot egyre tarthatatlanabbnak vélik. A brüsszeli egyetem európai tanulmányok intézetének vezetôje például úgy nyilatkozott, hogy az EU-alkotmány mint szerzôdés meghalt: aláírták, de sohasem fog életbe lépni; minél többet beszélnek róla, annál erôsebbek lesznek ellenzôi. Egy európai diplomata hasonlata szerint a szerzôdés „lélegeztetô gépen van, arra várva, hogy a csúcson döntés szülessen a gép kikapcsolásáról".
Az EU-integráció lassítását szorgalmazta
(Brüsszel, Hága * S. Tóth László / MTI) * Hollandia ezentúl az európai integrációs folyamat lassítását követeli majd az EU-ban: legalábbis ezt jelezte az ország miniszterelnöke, Jan Peter Balkenende csütörtökön a hágai parlamentben, ahol több órás vitát folytattak az elôzô napi hollandiai népszavazás, az EU-alkotmány elutasításának tanulságairól. Balkenende szerint egyértelmû, hogy a holland állampolgárok nem csupán az EU-alkotmányt utasították el, de azt is, ahogy a dolgok mennek az EU-ban. Szerinte alapvetôen két oka volt a holland „nemnek": az, hogy az emberek az EU fejlôdésének láttán a szuverenitás elvesztésétôl tartanak, s hogy úgy érzik, az integráció túl gyorsan halad, anélkül, hogy a lakosságnak bármi befolyása lenne annak menetére. A Brüsszelbe eljutott hírek szerint beszédében leszögezte: kormánya teljes mértékben tiszteletben fogja tartani a hollandok elutasító döntését (azaz hiába volt a népszavazás csak véleménynyilvánító jellegû, a parlamentben természetesen nem fogják ratifikálni az EU- alkotmányt), s a nép akaratát képviselik majd Brüsszelben. Ez azt jelenti, hogy sürgetni fogják: térjenek vissza az „eredeti célokhoz", azokra koncentráljanak. Azaz több figyelmet fordítsanak az állampolgárokra, kevesebb legyen a „nagy bejelentés", s egyetlen lépést se tegyenek elôre mindaddig, amíg nincs meg hozzá a szükséges támogatás - szögezte le a holland kormányfô. Bernard Bot külügyminiszter - szintén a nép akaratára hivatkozva - beszédében egyenesen az EU hatásköreinek csökkentését sürgette, mondván: Európának csak azokra a kérdésekre kell korlátoznia tevékenységét, amelyeket az államok saját maguk nem tudnak megoldani.
(Belgrád * Petky József / MTI) * Kész fejet hajtani a srebrenicai vérengzés ártatlan áldozatai elôtt Szerbia elnöke, Boris Tadic, aki szerint az egész országot megrázták azok a képek, amelyeken egy szerb halálosztag bosnyákokat végzett ki. A szóban forgó videofelvételt Slobodan Milosevic volt jugoszláv elnök hágai perén mutatták be. A felvételen a Skorpiók nevû osztag tagjai láthatók, amint kivégeznek hat srebrenicai bosnyák foglyot, köztük egy 17 éves fiút. A sokkoló felvételt szerda este sugározta több belgrádi tévéadó: bemutatták, amint a túszokat Srebrenicából kamionnal szállítják a kivégzés helyszínére, és ott elôbb megkínozzák ôket. A gyilkosok elôször lelôttek négy férfit, a két életben maradottat pedig arra kényszerítették, hogy takarítsák el a hullákat, majd ôket is agyonlôtték.
A tíz éve történt srebrenicai vérengzésrôl eddig soha sehol nem mutattak ilyen felvételeket. A látottak megdöbbentették a szerbiai közvéleményt, amely jó része máig nem hajlandó tudomást venni a mészárlásról. Szerbiát megrázták a felvételek, amelyek „azt bizonyítják, hogy bestiális bûntényeket követtek el a háború idején a szerb nép nevében" - mondta Tadic, aki szerint az ilyen felvételekre reagálnia kell mindenkinek, aki osztja a felelôsséget a szerb nép jövôjéért. Vojislav Kostunica szerb miniszterelnök csütörtökön bejelentette, hogy a szerdán bemutatott kivégzés óta a szerb hatóságok elôállítottak több személyt. Egyes hírek szerint nyolc gyanúsítottat kerítettek kézre. Miközben szerbiai politikai vezetôk részérôl elítélô nyilatkozatok sokasága hangzik el, a szerb pravoszláv egyház mélyen hallgat, noha a felvételen jól látható, amint egy ortodox pap a kivégzést elôtt megáldja az „ellenséges nép" ellen harcolókat.
Oroszország ellenzi az
ûrfegyverkezést
Válaszlépésekkel fenyeget
(Moszkva * Palotás László / MTI) * Oroszország válaszlépesekkel fenyegetett meg bármely államot, amely fegyvereket telepít a világôrben, természetesen az Egyesült Államokra célozva. - Oroszország álláspontja ebben az ügyben évtizedek óta változatlan: határozottan ellenezzük a világûr militarizálását - jelentette ki Szergej Ivanov védelmi miniszter csütörtökön a kazahsztáni Bajkonur ûrrepülôterén, amely 50. születésnapját ünnepelte. Ha egy állam ilyen tervek megvalósításába fog, akkor feltétlenül megfelelô válaszintézkedéseket fogunk hozni - erôsítette meg Ivanov orosz médiajelentések szerint. A The New York Times c. amerikai lap a múlt hónapban hírül adta, hogy a védelmi tárca gyôzködte a Fehér Házat: telepítsen fegyvereket a világûrben az amerikai mûholdrendszerek megoltalmazására. George Bush elnök adminisztrációja cáfolta, hogy ûrfegyverkezést fontolgatna az amerikai ûrdoktrína mostani felülvizsgálata során, de hozzátette: tekintetbe kell venni az 1996-os elnöki rendelet óta felmerült új fenyegetéseket. Ugyancsak az Egyesült Államoknak üzenve, Ivanov elutasított bármiféle tárgyalást a harcászati atomfegyverek ellenôrzésérôl, amíg egyes hatalmak a területükön kívül tartanak ilyen fegyvereket. Védelmi elemzôk szerint Oroszország azért titkolja harcászati atomfegyvereinek számát, mert meg akarja tartani ôket, hogy velük ellensúlyozza lemaradását hagyományos fegyverek tekintetében.
A tienanmeni vérontás
évfordulóján
Utólag is helyesnek látja
(Peking / MTI/AFP) * A kínai kormány utólag is helyesnek látja, hogy szétverette 1989 tavaszán a pekingi tömegtüntetéseket; megítélése szerint ezt kellett tennie az ország stabilitásának védelmében - fejtette ki csütörtökön, két nappal a Tienanmen (Tiananmen) téri vérontás évfordulója elôtt a külügyminisztérium. Szóvivôje szerint „az ország minden irányú fejlôdése is igazolja az akkori eljárás helyességét". Pekingi sajtóértekezletén kijelentette, hogy az 1989 óta eltelt tizenhat évben „fejlôdött az ország gazdasága, elôrehaladtak a piacgazdasági reformok, Kína szélesre tárta kapuit a külvilág elôtt, s megerôsödött a demokrácia, a jogállam". A kínai kormány a hadsereg katonáinak és tankjainak bevetésével fojtotta vérbe 1989. június 4-én a fôleg diákok által szervezett tömegtüntetéseket Peking központi terén. Százak, sôt egyes becslések szerint ezrek vesztették életüket a mészárlásban. A tüntetôk a korrupció burjánzása, a kommunista párt- és állami vezetôk családi vagyonfelhalmozása ellen kezdtek el tüntetni Pekingben 1989 áprilisában, majd a tüntetések késôbbi szakaszában hitet tettek a nyugati stílusú demokrácia mellett.
Sörfürdôzés bôrbajokra * A folyékony kenyér szerelmeseinek érdemes nyáron megcélozniuk Ausztriát, ahol az egyik üdülôhelyen nemcsak a torkukon guríthatják le a jófajta söröket, hanem meg is fürödhetnek a komlóalapú nedûben. A Starkenberger Beer Myth nevû üdülô, amely Tirolban, egy középkori várkastélyban üzemel, hét darab négyméteres, sörrel töltött medencével várja a vendégeket. Az üdülôhely orvosai szerint a sörfürdônek csodatévô gyógyhatása van és nagyon ajánlatos számos bôrbetegség esetén. A vendégeket azonban óvják attól, hogy fürdôzés közben kortyolgassanak a medence sörébôl, mivel ennek kellemetlen következményei lehetnek. Az orvosok ajánlása szerint célszerûbb az üdülô bárját felkeresni, ahol a vendégek jobbnál jobb sörök közül válogathatnak, s ha el is áznak, ezt a parton tehetik.
Gyermektartási per Putyin ellen * Gyermektartásért perelte be egy egyedülálló orosz anya a házastársi hûség példaképének számító Vlagyimir Putyint. A példás családi életet élô orosz államfô valójában nem lépett félre és semmi köze a felpereshez, ám a 23 éves munkanélküli asszony, aki megelégelte sanyarú anyagi helyzetét, Vlagyimir Putyin mellett pert indított az orosz kormány, valamint a parlament összes képviselôje ellen. Julianna Buhanova még februárban, kilenc hónapos terhesen érkezett Moszkvába, hogy „szeretô családot" találjon születendô harmadik gyermekének. Két idôsebbik csemetéjét az asszony szülôfalujában hagyta a nagymamánál, ahol az újabb jövevénynek már nem akadt hely. Julianna, aki családjával nagy nyomorban él, az egyik moszkvai újsághoz fordult, hogy segítsenek elhelyezni az újszülöttet. Újságírói rábeszélésre az asszony megváltoztatta döntését és magánál tartotta a gyereket, majd késôbb egy ügyvéd segítségével bírósághoz fordult és beperelte az összes hatalmi ág képviselôit. Az orosz alkotmány ugyanis minden anyának garantálja gyermekei felneveléséhez szükséges szociális ellátást. S ki felel az alaptörvény betartásáért? Az államelnök, a parlament és a kormány - érvel az ügyvéd. Az asszony jogi képviselôje az oroszországi létminimum négyszeres összegét követeli havi járandóság formájában védence számára, valamint további 100 millió rubelt, azaz 725 millió forintot az elszenvedett erkölcsi kárért. Ha Oroszországban visszautasítják az ügyet, Julianna és védôügyvédje Strasbourgban keresi igazát.
* A magyar Országgyûlés a jövô hét elején választja meg az új köztársasági elnököt, Mádl Ferenc utódát. Az alkotmány szerint a hivatalban lévô államfô megbízatásának lejárta elôtt az Országgyûlésnek legalább harminc nappal meg kell választania az új elnököt - Mádl Ferenc köztársasági elnöki mandátuma augusztus 3- án jár le. A törvényi határidôig, május 30-án délig két jelöltre: Szili Katalinra és Sólyom Lászlóra érkezett érvényes ajánlás.
* Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerint politikai hajsza folyik ellene, és az egész magyarságot támadják az igazságszolgáltatási szervek az ellene indított újabb vizsgálatokkal. A pártelnök a Magyar Szó c. napilapnak adott pénteki interjújában közli, a sajtóból értesült arról, hogy a szabadkai kerületi ügyész újabb vizsgálatot kezdeményez ellene.
* Az észak-koreai vezetôség kedvezô jelzésként fogja fel, hogy George Bush amerikai elnök hozzátette egy minapi beszédében az úr titulust Kim Dzsong Il elsô számú észak-koreai vezetô nevéhez.
* Az újvidéki Magyar Szó szerint Szerbiában folytatódik a szellemileg életképtelen és az emberi fajt mindennapi tetteivel szégyenbe hozó réteg másfél évtizedes ámokfutása, a kilencvenes évek eleje óta több ezer áldozata van a sovinizmusnak, amely viselkedésforma lételemévé vált a Vajdaságban, s a legszomorúbb, hogy a magyarországi politikai elit nem kíván „különösebb megrázkódtatást kreálni" ebbôl.
* Az EU alkotmányos szerzôdésének francia és holland elutasítása befagyaszthatja az EU további bôvítését - közölte csütörtökön Adam Rotfeld lengyel külügyminiszter. Szerinte a bôvítés azonban hosszabb távon folytatódik, mivel Európa csak így válhat globális szereplôvé és az Egyesült Államok versenyképes partnerévé.
* Az Egyesült Államok az erôs és egységes Európában érdekelt Condolezza Rice külügyminiszter szerint, aki az EU külügyi illetékeseivel tartott csütörtöki találkozóján annak a reményének is hangot adott, hogy a nemzetközi porondon továbbra is számíthat a francia és holland népszavazás után elbizonytalanodott európaiak segítségére.
* Carla Del Ponte, a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bûnöket vizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék (NT) fôügyésze csütörtökön Zágrábban közölte: jelenteni fogja az ENSZ BT-nek, hogy Horvátország elkötelezte magát a háborús bûnökkel vádolt Ante Gotovina tábornok kézre kerítésére, de hangsúlyozta, hogy egyelôre korai arról beszélni, hogy Zágráb teljes egészében együttmûködne az NT-vel.
* Dominique de Villepin francia miniszterelnök csütörtökön este megnevezte kormánya új tagjait. A hivatalos bejelentés szerint a belügyminiszteri tárcát Nicolas Sarkozy kapta, aki egyben a kormány második számú embere is lett; errôl tanúskodik államminiszteri rangja, amely kiemelkedô politikai súlyt kölcsönöz neki a kabinet többi tagja között.
* Andrej Illarionov liberális Kreml-tanácsadó alkalmatlannak bélyegezte azokat a bírókat, akik kilencévi börtönre ítélték Mihail Hodorkovszkijt, a hatóságilag tönkretett Yukos olajcég volt vezérét. Illarionov úgy vélte, hogy a Yukos- ügy - amely az elmúlt két évben hatalmas kárt okozott Oroszországnak - még nem ért véget. Bármily furcsának tûnhet is, csak most kezdôdik - mondta.
* Harminchárom ember vesztette életét csütörtökön Irak északi részén merényletekben és támadásokban, jelezve, hogy az iraki felkelôk a Bagdadban napok óta zajló lázadóellenes razziák miatt az északi országrészbe helyezték át támadásaik súlypontját.
* Izrael újabb házak építését tervezi a legnagyobb ciszjordániai zsidó kolónián annak ellenére, hogy George Bush amerikai elnök egy héttel ezelôtt kérte: a megszállt területeken ne növeljék a zsidó lakosság számát.
* A hollandiai referendummal végkép befellegzett az európai alkotmánynak a csütörtöki amerikai lapok szerint.
* A szabadság és a demokrácia diadalának minôsítette az EU-alkotmány hollandiai elutasítását csütörtökön Václav Klaus cseh elnök, aki szerint nem legitim, ha az alapszerzôdésrôl nem népszavazás útján határoznak.
85 éve írták alá a trianoni békét
Nyolcvanöt éve, 1920. június 4-én írták alá az I. világháború gyôztesei Magyarország képviselôivel a versailles-i Nagy Trianon kastélyban a magyar békeszerzôdést. A béke feltételeit a magyarok részvétele nélkül, az 1919-20-as párizsi békekonferencián határozták meg, melynek célja a vesztesek megbüntetése, köztük az Osztrák-Magyar Monarchia szétverése volt. Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetôje csak 1920. január 16-án fejthette ki álláspontját. Dokumentumok és térképek segítségével mutatta be a népességföldrajzi helyzetet, s fôleg történelmi és jogi érvekre támaszkodott - teljesen hatástalanul. A népszavazás kérdését is felvetette az elcsatolandó területeken, de a konferencia e javaslatát sem vette figyelembe. A békefeltételeket 1920. májusban adták át, ezek olvastán az eredeti küldöttség lemondott, így a szerzôdést magyar részrôl Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter és Drasche-Lázár Alfréd követ írta alá. Az aláírás percében Magyarországon megkondultak a harangok, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek.
A 364 cikkbôl álló szerzôdés kimondta az ország függetlenségét, meghatározta határait, és megtiltotta, hogy a Népszövetség engedélye nélkül bárkivel államszövetségre lépjen. A haderô létszámát 35 ezer fôben maximálta, tiltotta az általános hadkötelezettséget és a nehézfegyverzetet s korlátozta a fegyvergyártást. Az országnak meg kellett térítenie az általa okozott háborús károkat (ennek összegét késôbb határozták meg), zálogul lekötötték az állam minden vagyonát és bevételét. A nemzetközi kereskedelemben a gyôztes hatalmaknak meg kellett adni a legnagyobb kedvezményt. A békeszerzôdés betartását nemzetközi katonai ellenôrzô bizottság felügyelte.
A diktátum kimondta: az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területét 293 ezer négyzetkilométerrôl 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. A Felvidék, a Kisalföld északi fele és Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához, Horvátország, Bácska, Nyugat- Bánát, Zala megye nyugati pereme, a Muraköz és a baranyai háromszög a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került. Lengyelország Szepes és Árva megyékbôl kapott területeket, az olaszok 1924-ben Fiumét és környékét szerezték meg. Ezzel a magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. A szerzôdés az etnikai helyzetet, az 1910-es népszámlálási adatokat nem vette figyelembe, így a magyarság egyharmada, mintegy 3,2 millió magyar is az új határokon túlra került, fele részük összefüggô tömbben élt a határ mentén. A nemzetiségek egyenjogúságáról szóló rendelkezések papíron maradtak.
A határvonalakat a kisantant stratégiai megfontolásai alapján húzták meg, a néprajzi, történelmi, gazdasági-közlekedési vagy katonai elvek csak a magyarok számára kedvezôtlen esetekben érvényesültek. A nagyobb határ közeli városok (Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Arad, Szabadka) s a köztük lévô vasútvonalak az új államokhoz kerültek, a határokat hajózható folyók (Duna, Dráva, Tisza-kanyar) mentén húzták meg, de az Ipolyt is ide sorolták. A négy nagyhatalom közül északon csak az angolok, keleten csak az amerikaiak, délen csak az olaszok támogatták a magyar törekvéseket, így azokat mindig leszavazták.
A békekonferencia számunkra kedvezôtlen fordulata volt, hogy 1919 decemberben az amerikaiak eltávoztak, mivel Wilson elnök nem tudta érvényesíteni elképzeléseit a közép-európai föderációról, sem a 14 pontjában szereplô önrendelkezési jogot. Hazautazása után Clemenceau francia kormányfô diktálta az értekezlet menetét, s számára a kisantant-országok szempontjai voltak fontosak.
A magyar nemzetgyûlés 1920. november 15-én ratifikálta, s 1921. július 26-án, a XXXIII. törvénycikkel hirdette ki a békeszerzôdést. Az 1921. december 14-16-i népszavazás nyomán Sopron és környéke az ország része maradt, Somoskô és környéke 1923-ban tért vissza.
A döntés sokkolta a magyar társadalmat, a két világháború közti években az ország meghatározó külpolitikai célja Trianon revíziója lett, ami behatárolta a lehetôségeket. A Párizs környéki békék hibás döntései jelentôsen hozzájárultak a II. világháború kirobbanásához, s a térség országainak rossz viszonya szerepet játszott abban, hogy 1938 után egyikük sem tudott a német, majd a szovjet terjeszkedésnek ellenállni. Magyarország az 1938-40-ben ideiglenesen visszanyert területekért a háborús részvétellel fizetett Hitlernek, az 1947-es párizsi béke lényegében a trianoni határt állította vissza.
A trianoni döntés a Monarchia helyén újabb soknemzetiségû államokat teremtett, így nem a kisebbségi kérdés megoldását, hanem éppen ellenkezôleg: elmérgesedését eredményezte. „A trianoni trauma vélhetôen azért olyan erôs, mert évszázadok kudarcélményei tetôzôdtek benne, és mert tulajdonképpen a sikertelenségre való ítéltetettség szimbólumává vált" - írja Ormos Mária történész. (MTI-Panoráma)
A népszavazási eredmény
után
Csökkenhet a francia befolyás az EU-
ban
„Ugye nem haragszik a franciákra?" - kérdezte az Európai Bizottság egyetlen francia tagja, Jacques Barrot hétfôn délelôtt Brüsszelben svéd kolléganôjétôl, Margot Wallströmtôl. „Nem" - hangzott némi kivárás után a válasz. „De sajnálom a dolgot" - tette hozzá az intézményi kapcsolatokért felelôs svéd EU- biztos. Ez a rövid párbeszéd - amelyet a Brüsszelben is fogható TF1 francia tévécsatorna déli híradójában láthattak a nézôk - jól jellemzi, hogy a vasárnapi népszavazás, az EU- alkotmány francia elutasítása nem csak az európai integráció elmélyítését szorgalmazó erôket hozta nehéz helyzetbe, de a párizsi vezetést is. Brüsszelben eddig Párizsnak - különösen, hogy általában Németországgal egyeztetve, közös állásponttal lépett fel - majdhogynem döntô szava volt az uniós ügyekben. Most viszont ez a befolyás szinte bizonyosan csökkeni fog, a francia vezetôk nemzetközi presztízsével egyetemben.
Egy Brüsszelben állomásozó francia diplomata visszaemlékezése szerint a maastrichti egyezményt elutasító 1992-es dán, s a nizzai szerzôdést elvetô 2001-es ír népszavazás után e két ország nagykövetei szégyenkezve, majdhogynem a „falhoz simulva", mások tekintete elôl rejtôzve jártak a különbözô tanácskozásokra. „Lehet, hogy a franciákra is ez vár most" - mondta, hozzátéve, hogy ez drámai változás lenne, már csak azért is, mert a dánok és az írek soha nem tartottak igényt vezetô szerepre az EU-ban, Párizs viszont igen.
Az illetô úgy vélte, hogy a franciaországi „nem" után csökkenhet majd Párizs érdekérvényesítô képessége az EU nagyköveti tanácsában - de az EU-s bürokrácia bugyraiban is, ahol a tisztviselôk eddig mindig számításba vették a francia álláspontot már a tervezetek kidolgozásakor. Egy EU- tisztségviselô mindezt azzal magyarázta, hogy immár több mint fél évszázada Franciaország szinte állandóan a gyôztes, az akaratát keresztülvívô oldalon állt az EU- tanácskozásokon, így azután amikor a franciák egy-egy kérdésben valamilyen álláspontot kinyilvánítottak, feltételt szabtak, azt általában már az adott rendelet készítésekor figyelembe vették, beépítették a tervezetbe. Ez a gyakorlat most megváltozhat - vélte. „A többi tagállam tudta, hogy a francia kéréseket nem lehet könnyedén félresöpörni. Most viszont, ha ez a tabu megszûnik, immár nem lesz kötelezô figyelembe venni a francia álláspontot, hiszen mint a népszavazás eredménye is mutatja, nincs értelme az áldozatoknak, engedményeknek" - tette hozzá.
A francia befolyás változásának elsô lehetséges fokmérôje a következô, június közepi brüsszeli EU-csúcs lehet. Jacques Chirac államfô, a francia delegáció vezetôje az elmúlt évek csúcsszintû összejövetelein idônként meglehetôsen arrogáns stílusban lépett fel (elég csak a 2003-as iraki válság idején elhangzott szavaira utalni, amikor az amerikai fellépést támogató tagjelölteknek azt mondta, hogy „elmulasztottak egy jó alkalmat a hallgatásra"). Most júniusban viszont alighanem visszafogottabb lesz, hiszen a népszavazás kudarcának ô a legfôbb felelôse.
Ha ez így történik, akkor a nagy kérdés immár az, hogy - legalábbis a közelgô hónapokra - ki veheti át az eddigi francia kezdeményezô szerepet az uniós kérdésekben. Gerhard Schröder német kancellár lenne az elsô számú jelölt, de most ô sincs jó helyzetben, hiszen országában ôsszel elôrehozott választást fognak tartani, s ezen könnyen megbukhat. Maradna tehát az EU vezetô politikusai közül Tony Blair brit miniszterelnök, aki ráadásul július elsejétôl fél évre az EU soros elnöke lesz, s aki nemrégiben meggyôzô fölénnyel megnyerte országában a parlamenti választásokat. Csakhogy a szigetország köztudottan nem nagy híve az európai integráció elmélyítésének (nem tagja az euróövezetnek, de a schengeni zónának sem), s így korántsem biztos, hogy a britek által javasolt útirány, a gazdaság elôtérbe helyezése, a transzatlanti kapcsolatok fontosságának hangsúlyozása egybeesik az eddigi francia-német tengely céljaival. (S. Tóth László / MTI)
Az európai integráció:
Elôrelépések mellett a
válságok története is
Az EU-alkotmány vasárnapi franciaországi – s a szerdai hollandiai - elutasítása egy újabb komoly krízissel bôvíti az EU történelmét, amely - a kétségtelen eredmények, így az egységes piac létrejötte, vagy a közös valuta, az euró bevezetése mellett - egyben a különbözô válságok története is volt, s ezekben gyakran a franciák játszották a fôszerepet. Azonban - mint Jean Monnet, az EU egyik „atyja" mondta annak idején – „Európa válságok során épül majd, s az ezekre adott válaszok összegzése lesz..."
- 1954. augusztus 30.: az Európai Védelmi Közösség terve meghiúsul, mert Franciaország nem ratifikálja az egyezményt, amelynek kidolgozásában pedig kezdeményezô szerepet játszott. Ez az elsô „európai válság". S egészen a kilencvenes évekig kell várni, míg újra megindul a közös védelmi és biztonságpolitika kialakítása.
- 1963. január 14.: Charles de Gaulle tábornok, francia elnök megvétózza Nagy-Britannia csatlakozását az EU elôdjéhez, az Európai Gazdasági Közösségekhez. London végül csak jóval de Gaulle lemondása után, 1973-ban léphet be a szervezetbe.
- 1965. július 1.: a közös mezôgazdasági politika finanszírozásáról folyó tárgyalások megszakadnak a franciák és a többi tagállam között, s ezt követôen hét hónapon át Párizs az „üres szék" politikáját folytatja, azaz nem vesz részt a közösségi intézmények munkájában.
- 1979. november 30.: Margaret Thatcher brit miniszterelnök a dublini csúcsértekezleten közli, hogy országa visszatérítést akar a közös költségvetésbe befizetett brit pénzekbôl. A válság öt éven át tart, ám a „Vaslady" 1984 júniusában, az akkori franciaországi csúcson gyôzelmet arat. (Ezt a brit visszatérítést most a franciák szeretnék megnyirbálni - de a vasárnapi népszavazás után a korábbinál gyengébbek lesznek a pozícióik.)
- 1992. június 2.: a dánok népszavazáson elvetik a maastrichti szerzôdést. Egy évre rá, az újból eléjük tárt szöveget viszont megszavazzák - igaz, közben megkapták a lehetôséget, hogy kimaradjanak a közös védelmi politikából és az euró létrehozásából.
- 1999. március 16.: teljes egészében lemond a Jacques Santer vezette Európai Bizottság, miután a testület egyes tagjaival, mindenekelôtt a francia Edith Cressonnal kapcsolatban korrupciós vádak merülnek fel.
- 2000. december: a tagállamok vezetôi négy napon és négy éjszakán át tárgyalnak Nizzában egy új EU-szerzôdésrôl, amelynek az a célja, hogy a szervezetet mûködôképessé tegye a közelgô bôvítés, 10 új tagállam felvétele után is. Végül egy rendkívül bonyolult és a sok kompromisszum miatt csak „minimális programot" jelentô dokumentum születik.
- 2001. június 8.: az írek elvetik a Nizzai Szerzôdést. 2002 októberében viszont, egy újabb népszavazáson elfogadják azt.
- 2003 eleje: Európában az iraki válság okoz megosztottságot. Miközben Németország és Franciaország ellenzi a tervezett amerikai beavatkozást, nyolc állam, köztük Magyarország, Csehország és Lengyelország vezetôi egy közös levélben támogatásukról biztosítják az Egyesült Államokat, s ezt a lépést hamarosan még több kelet-közép-európai ország követi. Jacques Chirac francia államfô ezt követôen egy rendkívüli EU-csúcson meglehetôsen arrogánsan kijelenti: az EU-hoz csatlakozó országok „elmulasztottak egy jó alkalmat a hallgatásra".
- 2003. november 25.: az eurózóna pénzügyminiszterei válságot robbantanak ki a tagállamok és az Európai Bizottság között, felfüggesztve a deficit túllépése miatt indult eljárásokat Németországgal és Franciaországgal szemben. A kisebb tagállamok ezt követôen azzal vádolják a nagyokat, hogy kettôs mércével mérnek. A deficit túllépését büntetô stabilitási paktumot végül idén tavasszal megreformálják.
- 2003. december 13.: az EU-tagállamok brüsszeli csúcsértekezletén nem sikerül elfogadni a több éves munkával kidolgozott EU-alkotmányt, mert nincs megegyezés a szavazati súlyokról. A dokumentumot végül a spanyol kormányváltás után, 2004 júniusában hagyják jóvá az állam- és kormányfôk - majd 2005. május 29-én az alapító tagnak, s az EU egyik vezetôjének számító Franciaország, június 1-jén pedig Hollandia - elveti azt... (S. Tóth László / MTI)
Három évvel a tálibok
után
Afganisztánban még mindig dúl az
erôszak
Három évvel a tálib uralom bukása után Afganisztánban még mindig dúl az erôszak, mindennaposak a bûncselekmények, hol a lázadók követnek el támadásokat, hol a hadurak csapnak össze egymással, hol köztörvényes bûncselekmények történnek, amelyekre jó példa az olasz Clementina Cantoni elrablása. A tálibok támadásaival, az Amerika-ellenes tüntetésekkel, a merényletekkel, a külföldiek megfenyegetésével a tavasz kezdete óta egyre nagyobb árnyék vetôdik a „sikertörténetre". A kifejezéssel az amerikai hadsereg akarja jelezni, hogy Afganisztánban jobb a helyzet, mint Irakban. Optimizmus lengte be az országot az amerikai támogatást élvezô Hamid Karzai elnök tavaly októberi megválasztása után. A viszonylagos téli nyugalmat követôen azonban egyre sûrûsödtek az erôszakos cselekmények, de anélkül, hogy szervezett formát öltenének, vagy hogy fenyegetnék a fennálló rezsimet.
A legjelentôsebb frontot a tálib lázadók, valamint szövetségeseik, az al-Kaida terrorszervezet emberei, és más mozgalmak alkotják, és ez a front az ország déli, délkeleti, keleti részére, a pakisztáni határvidékre összpontosul. Ezeknek az erôknek a támadásai, az amerikai és az afgán kormányhadsereggel való összecsapásai 250 halálos áldozatot követeltek a tél vége óta. Az amerikai és az afgán hadsereg adatai szerint az áldozatok többsége a lázadók közül került ki, de ezt független forrás nem erôsítette meg. Az amerikaiak szerint a tálib fegyveresek „nagyon meggyengültek", „közel állnak a kiütéses vereséghez". Ezzel párhuzamosan azonban egyre több olyan vád éri az amerikai hadsereget, hogy tagjai erôszakos cselekményeket követnek el a civil lakosság kárára.
A másodlagos frontot a helyi milicisták, a kábítószer-kereskedôk alkotják. Ez a front szétszórt, zavaros, nehéz felmérni, mert az afgán tartományokról - amelyek közül több teljesen elszigetelt - csak hiányosan állnak rendelkezésre adatok. A helyi milíciák büntetlenül követik el gonosztetteiket, megfélemlítik, kirabolják, megölik az embereket, megerôszakolják a nôket. A Human Rights Watch és az Amnesty International nemzetközi jogvédô szervezetek legutóbbi jelentése szerint ezek között a viszonyok között a nôk szenvednek a legtöbbet. Az erôszak harmadik frontja a nagyvárosi bûnözés, amely miatt vannak, akik visszasírják a tálibok hatalmát. A fôvárosban már több ezer külföldi él - diplomaták, tanácsadó cégek, segélyszervezetek alkalmazottai, nagy fizetésen -, és jelentôsen megdrágult az élet. Ezek a körülmények kitûnô alkalmakat teremtenek a bûnözôknek. (MTI/AFP)
Labdarúgás
Sorsdöntô
összecsapások
A nemzeti bajnokságok szerte a kontinensen befejezdôdtek, a pályák azonban nem árvultak el, hiszen ma, majd jövô szerdán Európában folytatódnak a világbajnoki selejtezôk. Mind a román, mind pedig a magyar együttes sorsdöntô, a továbbjutás reményét még életben tartó események elé néz. Nehezebb feladata mindenképpen a román válogatottnak lesz, hiszen ahhoz a Hollandiához látogat, amely a kontines egyik futball nagyhatalma, és olyan játékosokból áll, akik hosszabb ideje már az európai vezetô klubokban remekelnek. Ezzel szemben Victor Piturca csak két olyan játékost küldhet harcba, akit jegyeznek Európában, Chivura az AS Romától, és Mutura - jobboldalt - a Juventustól, aki viszont hét hónapos letiltás után alig tért vissza a pályára. Egy vagy két fecske azonban aligha hozza el a tavaszt - hangoztatja több szakember is, és az a vélemény alakult ki, hogy az utóbbi másfél évtized talán leggyengébb tizenegye szalad majd ki holnap este a pályára.
Valamivel nagyobb eséllyel száll harcba Rejkjavikban Lothar Matthäus gárdája, bár az izlandiak az utóbbi években a magyar csapatnál nagyobbat is megtréfáltak már. A cél ennek ellenére nem lehet más, mint a gyôzelem, hiszen már a döntetlen is a búcsút jelenti a németországi vb-tôl.
A román gárda csütörtökön utazott el, méghozzá kalandosan, hiszen Piturca elfelejtette magához venni útlevelét, így a gép másfél órát késett, ami azonban lényegesen nem befolyásolta a felkélszülési programot.
Megérkezett Rejkjavikba a kedden Metz-ben a franciáktól 2-1 arányú vereséget szenvedett magyar labdarúgó-válogatott is. Lothar Matthäus együttesét esôs idô és mindössze 13 fok fogadta a szigetország fôvárosában. A landolást követôen a szokásosnál tovább tartott a csomagok átvétele, ezért csúszott a magyar idô szerint 20 órára tervezett edzés. A keret tagjai közül Juhász Roland és Rabóczky Balázs bajlódik kisebb sérüléssel, de vélhetôen mindketten pályára léphetnek, amennyiben számít rájuk a szakvezetô. (Bihari János)
Harmincnégy ország 101 nôi versenyzôjének részvételével csütörtökön a selejtezôkkel megkezdôdött a debreceni tornász Európa-bajnokság. Dimitrosz Dimitropulosz, az Európai Torna Szövetség (UEG) elnöke a hivatalos megnyitón hangsúlyozta: az athéni olimpia után a sportágban ez az elsô jelentôs esemény. A viadal az UEG és a szervezôk számára is nagy kihívást jelent, hiszen ez az elsô alkalom, hogy a férfiak és a nôk egyszerre szerepelnek az Eb-n.
Egyetlen magyar nôi versenyzô sem lett finalista a debreceni tornász Európa-bajnokságon. Az olimpikon Szarka Krisztina, valamint a szintén négy szeren érdekelt Simon Ágnes, illetve a csak a talajra összpontosító Péntek Tünde komolyabb rontás nélkül fejezte be a nyitónapi selejtezôt, ám nem éppen anyagerôs gyakorlataik keveset értek - még a kilencpontos határt sem sikerült elérniük.
A foghíjas román küldöttség, amelynek felkészülését számos botrány, perek zavarták, sem remekelt a selejtezôkben, a vasárnapi döntôben, igaz némi izgalom árán, ott lesz Catalina Ponor talajon, Florea Leonida összetettben. A jelek szerint az érmeket inkább fiaintól, mint lányainktól várhatjuk.
A francia nyílt bajnokságon dolgozó újságírók az idén is kiosztották a legrokonszenvesebb, illetve legundokabb teniszezônek járó „kitüntetést". Az elsô számú kedvencet megilletô narancsdíjat a várakozásoknak megfelelôen a mindig kedvesen és szerényen nyilatkozó Roger Federer kapta, míg a legbarátságtalanabb résztvevô - és ezzel a citromdíj tulajdonosa - az orosz Marija Sarapova lett. A média képviselôi az elôdöntôbe jutott spanyol Rafael Nadalt választották a Roland Garros legnagyobb reménységének.
Elsôként a belga Justine Henin-Hardenne jutott be a nôi egyes döntôjébe a francia nyílt teniszbajnokságon. A viadal 2003-as gyôztese a legjobb négy között magabiztosan, 68 perc alatt verte az orosz Nagyja Petrovát, így már 23 mérkôzés óta veretlen. Mint késôbb kiderült, az egy nappal korábban 23. születésnapját ünneplô, olimpiai bajnok klasszis a fináléban a hazai közönség elôtt szereplô Mary Pierce-szel találkozik.
A viadal 2000-es gyôztese a legjobb négy között az orosz Jelena Lihovcevával találkozott, és egyoldalú mérkôzésen, 58 perc alatt „végzett" a feltûnôen indiszponált ellenfelével, aki mindössze két játékra volt képes. A 30 éves, montreali születésû - és Floridában élô - Pierce fölényét mutatja, hogy 26 nyerô ütést mutatott be riválisának 10- ével szemben, az összes megnyert pontok száma pedig 56-27 volt a javára.
Nôi egyes, elôdöntô: Henin-Hardenne (belga, 10.)-Petrova (orosz, 7.) 6:2, 6:3; Pierce (francia, 21.)-Lihovceva (orosz, 16.) 6:1, 6:1.
A helyi média értesülései szerint a július 3-án záruló wimbledoni teniszbajnokság után megnôsül Lleyton Hewitt, az ausztrálok éljátékosa. A hírt a menyasszony, Rebecca Cartwright egyik barátja szellôztette meg, mondván: a pár már ki is küldte a július 21-ei, sydneyi eseményre szóló meghívókat.
A 24 éves Hewitt - aki 2002-ben megnyerte a londoni Grand Slam- tornát - januárban, mindössze néhány hetes ismeretség után jegyezte el a nála három évvel fiatalabb színésznôt, aki azóta már azt is közölte, hogy az év végén megszületik elsô gyermekük. Mindkét híresség egy hosszú kapcsolatát zárta le tavaly, Hewitt októberben szakított Kim Clijsters belga teniszezôvel, míg Cartwright korábban a színész Beau Bradyvel járt.
Kosárlabda
Döntôs a San Antonio
Az 1999-ben és 2003-ban bajnok San Antonio Spurs megszerezte negyedik gyôzelmét is az alapszakaszelsô Phoenix Suns ellen az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokság (NBA) Nyugati- fôcsoportjának fináléjában, s ezzel bejutott a nagydöntôbe.
Noha soha nem fordult még elô, hogy 3-0-s hátrányból fordítson egy csapat bármelyik fôcsoport döntôében, a negyedik találkozón aratott siker, mégis némi reményt adott a Phoenixnek. A második negyed végéig meg is volt a reális esélye a hátrány további faragására - a felénél 50-49-re vezetett -, a harmadik szakaszt azonban a San Antonio 20-6-os szériával kezdte, ami aztán el is döntötte a mérkôzés kimenetelét.
A gyôztes csapatban Tim Duncan 31 pontot dobott és 15 lepattanót szedett, de remekül játszott a 19 pontig jutó Manu Ginobili és a 18-cal záró Tony Parker is. A Sunsban Amare Stoudemire egyéni playoff-rekodot állított fel azzal, hogy 42 pontot szórt, ráadásul ebbôl 17-et az utolsó negyedben. Mellette Steve Nash szorgoskodott össze 20 pontnál többet, 21-et, emellett pedig tíz gólpasszt is adott, mindez azonban végül is kevésnek bizonyult a folytatást érô gyôzelem kiharcolásához.
Nyugati-fôcsoport, döntô, 5. mérkôzés: Phoenix Suns-San Antonio Spurs 95-101. A San Antonio 4-1-re nyerte a párharcot, és bejutott a június 9- én kezdôdô döntôbe, ahol a jelenleg 2-2-re álló Miami Heat-Detroit Pistons csata gyôztesével találkozik.
Kótai Mihály, a WBF (Boksz Világalapítvány) jelenlegi nagyváltósúlyú világbajnoka „duplázik": a legfrissebb hír szerint szombaton nemcsak az IBO (Nemzetközi Bokszszervezet) betöltetlen trónjának megszerzéséért lép szorítóba az argentin Raul Eduardo Bejarano ellen, hanem saját övét is kockáztatja az összecsapáson. A Tornádónak becézett Kótai (mérlege 31 gyôzelem, ebbôl 16. K.O., s 1 vereség) történelmet írhat a magyar ökölvívásban, hiszen a hazai kesztyûsök közül eddig még senki sem birtokolta egyszerre két profi világszervezet trónját is. A magyar bokszoló pénteken utazott a mérkôzésnek otthont adó Ascherslebenbe, Bejarano már kedden megérkezett a találkozó helyszínére. Kótai 2003-ban szerezte meg a WBF trófeáját, és tavaly ötször is megvédte azt.
A miskolci Kossuth Filmszínházban csütörtökön délután megkezdôdött a vasárnapig tartó Lékó Péter-Michael Adams rapid sakk párosmérkôzés, s az elsô két partit meglepetésre az angol nagymester nyerte. A kamerák kereszttûzében Káli Sándor polgármester tette meg a kezdôlépést. A sötéttel játszó szegedi klasszis a spanyol megnyitást választotta, de a kezdeti gyors lépések után lelassult a küzdelem. Lékónak a befejezô lépéseknél már 10 másodpercnél is kevesebbet mutatott az órája, s valószínûleg emiatt óriási megdöbbenésre a 46. lépésben önmattba lépett.
A balszerencsés vesztés rányomta bélyegét a második játszmára. A kezdôlépést ezúttal Horváth Tamás nemzetközi mester, a Magyar Sakkszövetség alelnöke tette meg. Adams sokáig saját elemzése szerint játszhatott, miközben Lékó elvesztette a fonalat, így már a 25. lépésben feladásra kényszerült.
* A háromszoros világbajnok Pelé állíthatja össze azt a már visszavonult labdarúgókból álló csapatot, amely július 30-án jótékonysági mérkôzést játszik Bangkokban a thaiföldi öregfiúk csapatával. A találkozóra olyan kiválóságokat várnak, mint például a francia Eric Cantona és Youri Djorkaeff, az argentin Claudio Caniggia vagy a német Rudi Völler. A bevételt a szervezôk a decemberi szökôár károsultjainak megsegítésére létrehozott alapítványnak utalják át.
* Megfosztotta nagyváltósúlyú világbajnoki címétôl a spanyol Javier Castillejót a Boksz Világtanács (WBC), mivel az öklözô nem volt hajlandó megmérkôzni hivatalos kihívójával, a nicaraguai Ricardo Mayorgával.
* A svájci szövetség egyéves eltiltással sújtotta Danilo Hondót, a Gerolsteiner csapat doppingvétségen ért német országúti kerékpárosát, aki legközelebb jövô áprilisban állhat ismét rajthoz. Az istálló elöljárói már az elsô gyanú után felfüggesztették a 31 éves, Svájcban élô Hondo versenyzési jogát, majd közölték: felbontják a kerekes szerzôdését.
* A Magyar Labdarúgó Liga fegyelmi bizottsága egymillió forint befizetésére kötelezte, valamint tíz hónapra eltiltotta László Csabát, a Ferencváros vezetôedzôjét a Matáv FC Sopron ellen 5-1-re elveszített kupadöntôn tanúsított sportszerûtlen magatartása miatt. Utóbbi ítéletet egy évre felfüggesztette.
* Bejelentette visszavonulását Radoslav Latal, a cseh labdarúgás egyik legendás alakja. A 35 éves hátvéd 58-szor kapott helyet a válogatottban, és az 1996-os Európa-bajnokságon nagy szerepe volt abban, hogy az együttes döntôt játszhatott.
* Egy héttel azután, hogy csapata megnyerte a görög labdarúgó-bajnokságot és kupát, lemondott posztjáról Dusan Bajevic, az Olympiakosz vezetôedzôje. A szerb trénert - aki a szezon elejétôl irányította az együttest - az elmúlt napokban heves kritika érte a szurkolók egy csoportja, valamint a gárda brazil sztárja, Rivaldo részérôl, s valószínûleg ennek következményeként hozta meg döntését.
* Sáfár Szabolcs csapata, az Austria Wien nyerte a labdarúgó Osztrák Kupát, miután a bécsi döntôben 3-1-re legyôzte a városi rivális Rapid Wien együttesét.
* Brazil sajtóértesülések szerint az angol bajnok Chelsea rekordösszeget jelentô 65 millió fontot, azaz 96 millió eurót kínál Adrianóért, az Internazionale labdarúgójáért. Amennyiben a híresztelések beigazolódnak, a milánóiak dél-amerikai gólzsákja lehet toronymagasan a világ legdrágább futballistája. A jelenlegi csúcsot Zinedine Zidane tartja, aki 2001-ben 75 millió euróért szerzôdött a Juventustól a Real Madridhoz.
* A francia labdarúgó-bajnokságban szereplô Olympique Marseille elöljárói menesztették Philippe Troussier vezetôedzôt. Troussier decemberben vette át a csapat irányítását, de az utolsó fordulóban a Girondins Bordeaux elleni 3-3-as döntetlennel csupán az ötödik helyen végzett, így nem indulhat az UEFA Kupában.
* Két héttel az ausztriai jégkorong- világbajnokság után megoperálták Jaromir Jagrt, az aranyérmes cseh válogatott szupersztárját. A 33 éves, olimpiai bajnok játékos keze még a csoportmérkôzések során sérült meg, amikor a német Stefan Schauer olyan szerencsétlenül ütötte meg a botjával, hogy eltörött a bal kisujja. Jagr rövid idôre haza is utazott a vb-rôl, de visszatért, és egy rögzítôkötéssel - aranyéremig vezetve csapatát - végigjátszotta a tornát.
* A házigazda Atomerômû nyerte meg 69-49-re a 73. a magyar férfi kosárlabda NB I három gyôzelemig tartó döntôjének elsô mérkôzését a Debreceni Vadkakasok ellen.
* A hétszeres világbajnok Michael Schumacher kedden bejelentette, hogy nem gondol a visszavonulásra, a Forma-1-es német pilóta egyik segítôje, Balbir Singh pszichoterapeuta ugyanakkor távozik a száguldó cirkusz világából. Az indiai születésû „csodadoktor" tíz éve kezeli a Ferrari klasszisát, akivel ez idô alatt rendkívül szoros baráti viszonyt alakított ki, ám ezentúl több idôt szeretne családjának szentelni.
* A nemzetközi szövetség (IWF) után a Magyar Súlyemelô Szövetség (MSSZ) is két évre tiltotta el a versenyzéstôl az athéni olimpiai ezüstérmétôl doppingvétségért megfosztott Gyurkovics Ferencet.
Kettôs Gy. Szabó Béla-
évforduló
Estéli látogató
Csíkszeredai tárlatnyitón hallottam az alábbi történetet dr. Kuna Tibor egykori balánbányai orvostól.
Pontban 1968. szeptember 24-e estéjén csengettek a balánbányai lakás ajtaján. Az akkor harmincas éveiben járó doktor ajtót nyitott, a küszöb elôtt pedig Gy. Szabó Béla és dr. Elekes Domokos állt. (Ez utóbbi – civilben ügyvéd – merô barátságból Gy. Szabó Bélát több ízben is megkocsikáztatta Erdély szerte, hogy vázlatokat készíthessen, mert neki nem volt autója, s nem is tudott vezetni.) Bemutatkozás után elmondták: most érkeztek a városkába, néhány napot töltenének a közelben, felkeresnék a Nagyhagymást, az Egyeskôt, s úgy gondolták, a helybeli orvos könnyebben eligazítja ôket szálláskeresô igyekezetükben. A doktor meghívta magához a vándorokat, akik a következô napokban bebarangolták a környéket, majd búcsúzáskor Gy. Szabó Béla, a mester elmesélte, milyen tájakról készített vázlatot, mire a doktor arra kérte, hogy ha majd elkészülnek ezek alapján a metszetek, ô szívesen vásárolna belôlük, akár többet is. Ezzel a vendégek elutaztak...
Így kezdôdött egy életreszóló barátság története Kuna doktor és a fametszés világhírû erdélyi mestere között, amelynek eredményeképpen a ma Csíkszeredában élô orvos a mûvésznek százvalahány alkotását tudhatja magáénak.
Hitetlen Tamás módjára saját szememmel szerettem volna meggyôzôdni a történet valóságtartalmáról, bejelentkeztem hát a szenvedélyes mûgyûjtônél, hogy felidézze számunkra Gy. Szabó Bélához fûzôdô kapcsolatának történetét. Kuna doktor boldogan állt kötélnek, már csak azért is, mert – mint elmondta – még tavaly, valamikor az év elején, amikor nyilvánossá vált, hogy 2005-ben az 1985-ben elhunyt képzômûvész kettôs (születésének 100., halálának 20.) évfordulójára készülnek emlékezni, elôvette dédelgetett ötletét (egy eredeti Gy. Szabó-tárlat megrendezése), amivel Csíkszereda mindenki mást megelôzhetne.
Elképzelése szerint ennek azok a munkák képezhetnék a gerincét, melyek az ô tulajdonában vannak, ezt jól kiegészíthetné az a tucatnyi alkotás, amelyet a Csíki Székely Múzeumban ôriznek. Csakhogy a házigazdaként kiszemelt múzeum zsúfolt eseményterve miatt egy ilyen méretû tárlatra talán csak valamikor ez év ôszén szabadulna fel a megfelelô terem.
A sors ajándékaként viszont a Mester örökösei könnyen mozgatható, de igen értékes vándorkiállítást készítettek elô, amelyet az évfordulós esztendôben elôszeretettel küldenek el, felkérésre, minél több helységnek. Kuna doktor javaslatára és a Csíki Székely Múzeum égisze alatt így került sor április 25-én a Mikó-vár Kápolna-termében egy jó hangulatú tárlatnyitóra, ahol szót kaptak az örökösök, s az éppen gyengélkedô doktort is meghívta a múzeum igazgatója, Gyarmati Zsolt, hogy a helyiek nevében méltassa elhunyt barátját.
- Öt percbe igyekeztem belefoglalni azt, amirôl sokat mesélhetnék... Sajnos, nem voltam a legjobb formában, lázcsillapítót szedtem, nehezen forgott az agyam... – emlékezik vissza az eseményre Kuna doktor.
Mindebbôl a gyanútlan hallgató, mint jómagam is, nem sokat vehetett észre, csupán annyit, hogy a doktor szûken, de pontosan méri a szót, s ügyesen emeli ki a lényeget.
Most, otthonában is ugyanaz a precíz mesélô:
- Nem gondoltam, hogy a kora ôszi látogatásnak folytatása lesz. De levelet kaptam tôle, s olyan hangot ütött meg, hogy meglepett. Harminc évvel idôsebb volt nálam, egyszerû vidéki orvosnál, miért foglalkozott volna velem ô, a befutott mûvész? Én voltam meglepôdve attól, hogy barátságára méltatott, nekem nem kellett egy lépést sem tennem. Amúgy is, a látogatástól függetlenül szándékomban állt néhány metszetét megvásárolni... Bár bevallom, kölcsönös rokonszenv munkált bennünk...
Az elsô megrendelt képek postán érkeztek. Kuna doktor nagyon vigyázott arra, hogy mindig jó fizetô legyen: készpénzzel és azonnal egyenlített. Szerinte elérhetô, „emberszabású" árban jöttek akkoriban, a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben a képzômûvészeti munkák, egy orvos, egy jobban keresô tanár, ügyvéd, egyszóval egy értelmiségi, de egy munkás is megengedhette magának, hogy néhány munkát megvásároljon. A metszetek árfolyama akkor 200-600 lej körül mozgott.
- Sosem alkudtam. Amennyit kért, annyiért vettem. De ô se élt vissza ezzel a helyzetével. Sôt, ha egyszerre több munkát is vásároltam, olykor akár húsz százalékos kedvezménnyel is meglepett, vagy ajándékba számított egy-két metszetet. Az elején talán munkált benne a gyanú, miért vagyok én olyan kitartó vásárlója, ezért egyszer megkérdezte, mit is csinálok annyi metszetével. Azt feleltem, tetszenek, s gyûjtöm ôket... Több nem történt. Azt hiszem, meggyôzôdhetett róla, hogy korrekt vagyok, nem üzletelek a képeivel.
Kuna doktornak végül is a metszetek mellett 1981-ben két pasztellt is sikerült vásárolnia.
- A Mikó-várba elhozott vándortárlat mindenek elôtt azért volt jó, mert megmutatta nem csak a fametszô Gy. Szabót, hanem a pasztellfestôt, sôt, az olajban dolgozót is... Pasztellt a mûvész szinte soha nem adott el, az olajban festett képeit pedig még mutogatni se szerette. Talán mert a szakma nem értékelte olyan nagyra azokat, nem tudom, de dugdosta ôket. Most meg itt pompázhattak a falon, különös szépségükben...
Voltak idôszakok, amikor az élet arra kényszerítette a mûvészt, hogy gyakrabban áruba bocsássa metszetei levonatait, személyes és családi költségei fedezésére. Kuna doktornak, mivel – ha nem is túl gyakran, de rendszeresen – fölkereste Gy. Szabó Béla otthonát, némileg rálátása volt a mester életére, munkarendjére. Azt mondja, sose élt rendszertelenül, teljes napi szabadidejét a metszésnek szentelte, ami olykor 10-12-16 órát is jelentett.
- Engem mindig szívesen fogadott, de láttam, hogy ezt nem mindenkivel tette meg. Bennem megbízott, s ha éppen rosszkor toppantam be, otthagyott a lakásban, ô meg ment a dolgára. Vagy szólt, hogy ne haragudjak, most nem ér rá, sürgôs munkája van, érezzem jól magam nélküle. Különben a bejárati ajtóra ki volt írva mindig a látogatási idô, amikor nyugodtan fel lehet ôt keresni... Megvolt a társasága, de nem volt mulatozó ember. Egyszer, mikor nálunk járt, megkínáltam egy pohár nagyon finom borral, azt elfogadta, de egy pohár elég volt. Valahányszor felkerestem, nem felejtette el elôrenyújtani a karjait, és büszkén mutatta, hogy cseppet sem remegnek az ujjai, az ô keze még alkalmas a finom metszéshez.
Akkoriban sokan próbálták megfejteni a rejtélyt, vajon a jóvágású, elegáns férfi miért nem nôsül meg.
- Egyszer nekem ôszintén elmondta, maga is sokat töprengett ezen, de arra a következtetésre jutott, hogy egyszerre nem lehet két istent szolgálni. Vagy a mûvészet, vagy a család... Ô a mûvészetet választotta... Az más kérdés, hogy aztán családi terhekbôl is kijutott neki, hiszen vállalta a jóbarát Ferenczy Júlia édestestvére rászoruló gyermekeinek anyagi támogatását, nevelését.
Legboldogabbnak akkor mutatkozott, amikor 1982-es budapesti tárlata nagy sikert aratott. Lelkesen dedikálta Kuna doktornak az eseményen készült fotókat, számolt be az élményekrôl. Úgy érezte, a budapesti elismerés valahogy egész élete munkájának visszaigazolását jelenti.
Ekkor már nem sok volt hátra az életútból. Gy. Szabó Béla pár év múlva eltávozott e földi világból. Kuna Tibor meg itt maradt a képeivel és az emlékeivel, egy életreszóló barátsággal gazdagabban. Amelyet tizenhét esztendô levelezése, illetve a birtokában lévô dedikált metszetek és pasztellek hitelesítenek.
Búcsúzóul lelkesen teregette ki elém lakása padlójára Gy. Szabó- gyûjteményét. Pompás anyag. Jó tárlat lesz belôle – ama egykori, estéli látogatónak köszönhetôen.
Ui.: Megjelenés elôtt, elolvasásuk céljából, megmutattam a fenti sorokat dr. Kuna Tibornak, aki, pontosításai mellett (amelyeket szívbôl köszönök), a következôket fûzte az általa elmondottakhoz: „Húsz éve foglalkoztat a Jelenések Könyve 22 nagyméretû metszetének sorsa. Olyan lakásom, ahol bekeretezve, falakon elhelyezhessem, soha nem lesz. Keresem azt a katolikus egyházi létesítményt, ahol e nagyszerû metszetek megkaphatnák végleges helyüket, ahol garantálnák a metszetek sértetlen megôrzését és állandó láthatóságát az érdeklôdô közönség számára. Tenném ezt a mûvészetért és egyben emléket állítva nagy barátomnak. Ezt az intézményt lehetôleg itt, Csíkszeredában szeretném megtalálni. 2005. május 28., szombat.".
BEKÔ N. ILDIKÓ
Sérült lepkeszárnyak*
Látom: magam tizenöt évesen, tükörben kutatva kamasz lényem látható és láthatatlan változásait, hiúságból táplált szigorú önvizsgálódást, részletek felaprózását, mint azt, hogy ne ráncolódjon a szoknya feleslegesen, ott, ahol nem kell, vagy természetes lágysággal hulljon az elôzôleg papírba tekert hajtincs, mert nem lehet kimenni az utcára, ha valami nem stimmel, fôleg most, amikor tombol a tavasz.
Hallom: a kinti zsongást egyetlen egészben, de külön-külön is felismerem a gyerekeket üvöltésükrôl, nemrégiben még én is ott rúgtam a port velük, de már szégyen lenne, mert kinôttem a grundról. A madárdal is besodródik a szobába, a méhzümmögés is, s én már szállok könnyû pillangótesttel, mert tudom, hogy a szabadság, tavasz és szerelem valahol rám is vár.
Érzem: a konyhából besompolygó édes tésztaillatot, szárnyaimra hintem az otthon biztonságát, összecsomagolom az akácvirág illatával, hogy bármikor elôvehessem, ha szükségem van rá, és elindulok.
Látom: magam tizenöt évesen, kórházi ágyon ülve, megriadt lepkeszárnyak árnyékában. Nagymama jobban van, hál’ Istennek, bágyadtan mosolyog: „Lecsapolták a vérem, és így már sokkal jobb.". Biztatom, nemsokára hazajön, a muskátlikat megöntöztük, az orgonák nyílnak.
Hallom: konyhai szekerek zörgését a folyosón, vontatott csoszogást, felszakadó sóhajokat és nyögéseket, melyek nem szállnak semerre, csak a falakba ütköznek, és visszahullnak kôsúllyal.
Érzem: étel és klór szagát, testek kipárolgását, és ki kell nyitnom gyorsan az ablakot. Nagymama arra kér, hozzak ásványvizet, ételt nem szabad, de nem baj, valahogy megeszi ezt a sótlan kotyvalékot, pedig hidd el, lelkem, borzalmas.
Repülök, szárnyaimról leperegnek a valóság nyomasztó terhei, csontfehér vadgesztenyevirágok kupolája fejem felett, tombol a tavasz, és az ágak között napnyilak cikáznak.
Látom: magam tizenöt évesen, ásványvizes üveggel kezemben, vándor artisták sátra elôtt, kíváncsiskodókkal sodródva.
A bejáratnál háromszáz kilós ember ül, nem túlzás, tábla hirdeti amúgy is nyilvánvaló nyomorát, mellette kartondoboz, adományozók figyelmébe. Rátapad szemem a borzalmas látványra, pedig ez csak elôleg: az ajtón túl vár az igazán gyomrot forgató látvány. Bôrbetegségeket szemléltetô viaszfigurák sorakoznak, el sem olvasom a magyarázó szöveget, csak téblábolok.
Hallom: az emberek suttogják, a függöny mögött van a pikánsabb rész, üveg alatt nemiszervek láthatók, azok már valódiak, de belépni csak tizennyolc éven felülieknek lehet.
Érzem: hatalmába kerít a gyarló kíváncsiság, a tiltás vonzalmába gabalyodok bele, de a majdani negatív élmény félelme visszatart, vagy csak a szégyen, hogy esetleg kidobnak a korom miatt.
Látom: magam, ismét tizenöt évesen, kórházi ágyon ülve, soká elmaradtál, mondja nagymama, messze kellett mennem, hazudok, de ô nem is figyel rám. Messze néz, a falakon túlra, otthonára, ahol ibolyák illatoznak az udvaron, és a körtefa fehér pillangókat nyílik.
Hallom: valaki nehezen lélegzik, egyre jobban kapkodja a levegôt, segítségért szalad egy nô. Telnek a percek, ráérôsen jönnek a nôvérek, matatnak az oxigénpalackkal, nem tudják feltenni a maszkot, minden másodperccel kevesebb az élet... a feketehajú asszony szürke arccal hanyatlik a párnára.
Érzem: húrok szakadnak bennem, felsebeznek, sikítani tudnék, de kímélnem kell nagymamát. Láttam, hogy ôk voltak a hibásak, szenvtelen arcú nôvérek, most is nevetgélve szedik le róla a kórházi hálóinget. Nincs bennük részvét, pedig látniuk kellene, hogyan ül a félelem az ágyak szélén, hogyan erôsödnek a sóhajok, s érezniük kellene a jeges csendet, mely kacagásukon túl a végtelenbe nyúlik.
Látom: magam tizenöt évesen, falfehér arccal botorkálni virágzó gesztenyefák alatt, szörnyû élmények súlyától meggörnyedten, kilépni a gyermekkor oltalmából, miközben sérült lepkeszárnyakon tovatûnik az alkonyat.
*Körömnovella-pályázatunkon dicséretben részesült, a zsûri által közlésre javasolt írás; a szerzô zilahi, irodalmi alkotásaival az RMSZ 1993-as Elôszoba-pályázatán tûnt fel (szerk. megj.).
történet
feleségem elutazott a gyermekekhez
késô ôsz van dér forrázta le
a kertet a ház hátánál lefolyót
ástam a hosszan tartó esôzéseknek
majd ha bezártam a tyúkokat
s a disznót megetettem gyújtok
a kályhába egy rövid tüzet az
éjszakák hûvösek addig is végignyúlok
az ágyon csak úgy takaró nélkül
sötétedésig egy jó óra van még
mély álomba zuhantam irtózatosan
fáztam aztán elöntött a melegség
mikor megébredtem nyakig be
voltam takarva puha gyapjú-
takaróval – ki takart be
a házban rajtam kívül senki
ablak csukva ajtó kulcsra zárva
feleségem elutazott a gyermekekhez
ki takart be ki takart be
fehér fáj
kiszáradt tóra
hártyaként
tapadt az ég –
a fehér fáj
fehér szárnya
félrebillent
mint háztetôrôl
hótömeg zuhant
az éjszaka
fortyogó sötétjébe
angyal volt
sose tudtuk
meg
Ez a hülye a fejébe vette, hogy márpedig ô egy templom közepén akar meghalni, oltáron, de márványon, vagy legalább keményfa asztalon. Jó nagyon.
Elôször teljesen gyanútlan voltam, bementünk a kicsi katolikus templomba, nézett jobbra, nézett balra, mintha csak az architektúra vagy mifene iránt érdeklôdne. Persze, hamar rájöttem: valójában azt figyeli, hogy van-e ember a templomban. Mintha lopni akarna. És amikor egyszercsak senki nem maradt, lefeküdt a templom kellôs közepére, a padlóra. Egy darabig csukott szemmel, a mellén összekulcsolt karokkal feküdt, mint egy valódi halott, de aztán kinyitotta a szemét, és még mindig úgy, mintha halála után ottmaradt volna fagyott szemekkel, nézett, bámult fölfelé. Aztán belepislogott. Ez nem jó hely, mondta.
- Itt meghalni? Itt akarsz meghalni?
Kifejtette, hogy nem érti a vallásos embereket: tiszta hülyék. Az egyetlen hely, ahol nincs az ördög, az a templom. Vagyis, ha ott halnának, a közepén, pláne a tömjénnek legalább a tegnapról maradt illatában, hát nem vihetné el a lelküket.
- Ja – ezt tudtam erre mondani.
Ezt már akkor mondta, amikor mentünk a másik templom felé, át a téren, mert azt is szemre kellett vételezni. De nem fejtettem. Csak elképzeltem, ahogy az ördög les, aztán szalad a lélekkel.
Az utca, ahol lefelé mentünk, éppen a templomra nyílt. Megálltam egy pillanatra, hogy bekössem a cipômet. Furcsa, tompa zajt hallottam, csapkodást. Amikor fölegyenesedtem, a kezében egy galamb volt.
- A kezembe szállt. Bele a kezembe. Ide – mondta, mintha csodálkozna.
- Hát már csak egy fekete galamb hiányzott volna! Pont ma. Pont most.
Fölemelte a madarat. Elôször az arca magasáig, aztán a feje fölé. De az nem volt hajlandó elröppenni.
- Velünk akar maradni – mondta.
- Célja van. Hiszen fehér galamb.
Beléptünk a templomba, és kezdôdött az, ami az elôzôben. Leselkedett, nézett erre, nézett arra, betekintett az oszlopok mögé, és amikor az utolsó öregasszony is térdet hajtott, keresztet vetett az oltárra tekintve, és fölállt, akkor a templom közepére ment, és a padsorok közé feküdt. Becsukta a szemét, a homlokára tette a galambot, mellén imára kulcsolta az ujjait, aztán feküdt, nagy áhítatban.
Annyi ideje se volt, hogy kinyissa a szemét, a madár pont a homlokára fosott.
Nem volt kétséges, hogy észrevette. De nem mozdult. Sôt, mintha a lélekzete is odaakadt volna. Egy rezzenést nem láttam. Gondoltam, bírja húsz másodpercig. Esetleg egy percig.
Kettôig bírta. De nem vörösödött el, nem kapkodott levegô után, hanem csak pihegett. Éppen csak gyorsabban, mint bárki, bármikor.
- Miért is akarsz te meghalni?
- Nem mondod, hogy ennyire szentimentális vagy?!
- De-de – fektében bólogatott.
- Lassan már ott tartunk, hogy magával is flörtöl. Attól félek, hogy egyszer elmegyek a fürdôszoba elôtt, hangokat hallok, szerelmes hangokat, lopva benyitok, és azon kapom, hogy a tükörben magának kelleti magát.
Nem mertem röhögni. Mégiscsak templomban voltunk.
- Veled még nem próbálkozott? – kérdezte, de egyáltalán nem véltem kíváncsiságot a hangjában.
- Egyszer, kicsit földobva, azt mondta, hogy mi lenne, ha megszöknénk.
- Ezt a szöktetôset mindenkinek beveti. Velem is így kezdte.
- Nem éreztem benne buja kihívást. Inkább csak menni akart. Pörögni.
- Aha. De ugye, nem gondolod, hogy ez arra enged következtetni, hogy engem szeret. Egy kicsit is.
- Hát nem. Azért lássuk be, mégiscsak férfiatlan dolog egy nô miatt haldokolni.
Megint becsukta a szemét, megint elállt a lélekzete. Fél perc, egy perc, másfél, talán kettô…
És akkor a galamb fölszállt. Szinte merôlegesen, mint ahogy a szentképeken mutatják.
Gondoltam, sikoltok egyet. Vagy valami.
És akkor mégis inkább megszólalt: - Bazilikában szeretnék meghalni, oltáron, de középen, a kupola középpontja alatt legyen az az oltár, nappal legyen, nagyon sok fénnyel, hogy legyen mibe belerepülnöm.
- Bele a kupolába. Fejér galamb képében.
- De hát most szállt föl a lelked, miután lefosott. Nem gondolod, hogy ez kétszer megismétlôdik az életben!
Fölült, elôvett egy zsebkendôt, letörölte a galamb maradékát, aztán fölállt. Egészen közel hajolt, és belekiabálta az arcomba: - A halálban, te hülye! A halálban megismétlôdhet, te hülye. Kétszer is. Ha kétszer halsz meg.
Amikor kifelé mentünk, azon gondolkoztam, hogy mi közöm nekem ehhez. És miért nem pusztul el az, aki el akar? Jó, építsen hozzá bazilikát. Van hely. Addig is elfoglalja a kezét. Bár mire fölépül, a némber már kivénhedt szentecske lesz. Biztosan róla nevezi majd el az épületet. Mert hátha attól megszereti.
FAZAKAS ATTILA
Mikor már ébredsz...
Mircea Dinescunak
Ki ôrölte meg vézna magányban, pompás
Showmûsorában a tántorgó, ferences
kutyafalkát,
És ki fejezte le a részegen teleírt papírlapot,
Ki zabálta fel a pénz vakítóan csapkodó,
ideges,
Ördögi dugattyúival a csendet?!... Valaki betömette
Agyaggal a színházbejáró ajtaját,
leföldeltette
A lányok megôrzött szemérmét, és
viasszal festette be
Az ébredô lovak kemény homlokát, mielôtt az
álmok
Sóstavait, a Vacsoracsillagot felgyújtotta volna... Mindezt
megtette,
Mert megtehette. És mert valaki megengedte,
Kiterelt a csûrbôl egy ostor sötét, alvadt
fényében mindent:
A kutak mélyérôl a hûvösséget,
akár az ártatlanságot, lefölözte, felfalta,
És felásatta az ösvényt, ami a
gyümölcsösön
Keresztül az egyedüllét pálinkaszagú
éjszakájához vezetett:
Rajzó szentjánosbogarak zsongó
fénykoszorújához –
Egykor a nyári üdvösségig vitt, a föld
vonzó, nemeken túli nehezékéhez...
Ijesztô, ijesztô, mindenki tudja, ijesztô, ijesztô,
mindenki mondja,
Ijesztô, ijesztô, nem retteg itt senki!... Valami
készül itt, évezredes a készülôdés,
Valami készül itt, zajlik és nyüzsög,
én tudok róla, én hallottam róla,
Nekem a lélek, amíg te aludtál, mélyen
elaludtál, a lélek
Vergôdô óráin suttogva, kínlódva,
izgatottan
Annyi mindent mesélt!... És a sajtgyárban, hogy a dolog
a tréfásabb felére forduljon,
Steril körülmények között, sietve, nagy,
megzabálható
Nyelvecskéket öntenek ki, és árulnak
leszállított áron trónfoglaló
beszédeket,
Amit megtartanak késôbb a guberáló
cigányok által
Összetört vécékagylók felszabadított
porcelántorkai Európa rothadó szívében!
Ó, a halak fénylô ezüsttorka,
mesélés heve, szenvedély hava!
Tekervényes mondatfüzérek, lázító,
botrányos stilisztikák,
Vergôdô, füstölgô, rozoga
szöveggyárak,
Hát bátrabb is lehetsz, akár egy falhoz hajított
lavór, behorpadt, ütôdött hallgatás!
És elsuttoghatod, míg senki rád, a habzó
pezsgôre nem figyel,
Hogy mi zabálja, égeti, fûti a halhatatlanság
kék gázlángocskáival, míg a
gázóra
Halkan kattogva leszalad, babérkoszorús, pökhendi
szívedet!...
Mi a fene ôröli, rágja, pusztítja, emészti,
rothasztja, eszi és zabálja,
S rágcsálásával mi a fene énekli meg
röhögve a Tervet?! Én, furcsamód,
Tudok az egészrôl, furcsamód, hallottam minderrôl
valamit,
Nekem a rossz lelkiismeret a lélek vergôdô, izgatott
óráin minderrôl
Pontosan beszámolt, és zaklatottan mesélt. A
vezércikkíró most
Arannyal megtömi mesteri ceruzáját, az árfolyamra
dôl, és elsiratja nehéz maszkok
Között a higanyarcú falombokat, és
kitömött gyermekkort és szegény-
Negyedeket lát az ostoba az öröklét kibontott
fényében megváltatlanul,
Egyedül pusztulni. Arany ömlik puha
ceruzájából, amikor róluk nagy fájdalommal
ír...
Én tudok róla, én hallottam ezt, láttam a
hatalom
Tökös majmait a véres ketrecekben utolsót
feszülni. Hiszen míg a költészet
Tébolyult mesefája felfut, és nevetve virágzik,
valaki harmatos paszullyal
A népe elôtt ízlésesen durrant, és
két kezével az ajtók mögött hangtalanul
öl...
Nem hiszek én már patkányjátszmáiknak!
Maszkok kellenek, s egy kutyafalkába
Tíz koktélos üveg, a vesék porcelán
étkészleteibe rejtve! Hallottam ezt, láttam:
Valaki nyitva feledte maga után a tekintet árulkodó
csendjét, és
Egy reménytelen angyalkezet rajzolt ijedten nehéz
székletével a fenyôfaajtóra
A jólét vályúi fölött
könyörögô jóllakott szenvedô!!
Mikor már ébredsz, készen vár minden...
Letépett kutyabôrt akasztanak magas fogasodra,
A csöpögô lélek csüng puha
fürdôköpennyé jól átdolgozva,
Hogy magadra ölthesd, és nyakában (mesteri kéz
által) mélyen behímzve,
Finom bôrödhöz simul a cinizmus, akár egy
rúzssal behúzott
Maradék csók, miközben a rejtegetett fondorlat a
válladba karmol mohón,
Ahogy az önzés, és kicsordul szelíd szádon
neked is a vér vagy talán
A nyál, ez a kegyetlen, drága, de ôsi
márkanév...
A KULTÚRA BERKEIBÔL
József Attila lírai remekei, magyar- román díszkiadásban
József Attila verseibôl válogatott, kétnyelvû, reprezentatív kötetet mutattak be május végén a bukaresti Magyar Kulturális Intézetben. Az ünnepi rendezvényen – Beke Mihály András, a kulturális intézet igazgatójának tájékoztatása szerint – közönség elé került a József Attila 100 címû, ötven számozott példányos bibliofil, illetve ezerpéldányos fûzött kiadásban megjelent könyv, amely a költô legjelentôsebb verseit tartalmazza, tizenhat neves román grafikus rajzaival. A kötet mûvészeti szerkesztôje Mircea Dumitrescu egyetemi tanár. A díszkiadás bemutatójával együtt tárlat nyílt az intézetben József Attila- illusztrációkból. A kiállítást várhatóan ôsszel Budapesten is kiállítják, októberben pedig – a magyar kulturális hónap keretében – Vajdahunyadon lesz látható. (Garzó Ferenc)
Harsányi János, a neves kutató és igényes tanár
Nyolcvanöt éve, 1920. május 29-én született Budapesten John C. Harsanyi, eredeti nevén Harsányi János, Nobel-díjas amerikai közgazdász, a korlátozott információjú játékelmélet megalkotója. Apja gyógyszerész volt, ôt is erre a pályára szánták (a család az 1919-es antiszemita hullám után katolizált, de fiuk evangélikus iskolákba járt). 1942-ben kapta meg gyógyszerészi oklevelét, 1944 májusában behívták munkaszolgálatosnak, de Pest környékén dolgozhatott. A nyilas puccs után megszökött, és a szovjetek bejöveteléig egy jezsuita rendházban bujkált. 1946 ôszén a bölcsészkaron filozófiát, szociológiát és pszichológiát hallgatott, 1947-ben filozófiai doktorátust szerzett. Tanársegéd lett a szociológiai tanszéken, de a kommunistákkal szemben hangoztatott állásfoglalásai miatt le kellett mondania. Gyógyszertáruk államosítása után 1950- ben a Fertô-tó nádasain keresztül elhagyta az országot, majd Ausztráliába ment. Sydneyben fizikai munkából élt, közben elvégezte a közgazdasági egyetemet, ezután a queenslandi egyetem tanársegédje lett. 1956-ban Rockefeller- ösztöndíjjal Amerikába ment, a Stanford-egyetemen 1959- ben PhD közgazdasági tudományos fokozatot szerzett. Disszertációja már a játékelméletet tárgyalta. Matematikai statisztikával kezdett foglalkozni, Canberrában lett egyetemi tanár, 1961-ben végleg Amerikába költözött, és a detroiti Wayne egyetemen közgazdaságtant tanított. 1966-tól a berkeley-i California Egyetemen az üzletvitel és közgazdaságtan tanára volt 1990. évi nyugdíjba vonulásáig. * Tanítványai szerint szigorú és igényes tanár volt, aki állandóan új ötletekkel és felvetésekkel mozgósította ôket. Berkeleyben hívták meg egy kutatócsoportba, amely a játékelmélet alapján a szovjet-amerikai leszerelési tárgyalásokat készítette elô. (A játékelméletet Neumann János és Oskar Morgenstern dolgozta ki a ’40-es években, ebben a szembenálló felek bizonyos szabályok, logikai elvek betartása mellett küzdenek egymással, mint a sakkban, és a pókerhez hasonlóan nagy szerepe van a blöffölésnek.) Kezdetben abból indultak ki, hogy minden résztvevô mindent tud; Neumann tanítványa, J. F. Nash definiálta a nem kooperatív játékok megoldását jelentô Nash-egyensúlyt. A valóságban a vállalatok csak a saját adataikkal vannak tisztában – ezen alapul a korlátozott információjú játékok elmélete. Harsányi 1967-68-ban írta meg háromrészes tanulmányát, amely rendszeres módszert javasolt a korlátolt információjú játékok elemzésére, ezt finomította tovább Reinhard Selten, Harsányi barátja és munkatársa. Elméletükben az volt az új, hogy a játékosok csak részben ismerik ellenfelük céljait és stratégiai eszközeit – akárcsak a leszerelési tárgyalásokon. A modell minden eleméhez egy valószínûségi érték tartozott, a kutatások központjában a versenyzôk cselekedeteinek elôre jelezhetôsége állt. Ez az elmélet ma a gazdasági életben is igen elterjedt. A modell a nemzetközi kereskedelemben, a vállalatvezetés és a dolgozók közti bértárgyalásokon vagy olyan ágazatokban hasznos, amelyekben csak néhány nagy cég dominál. A világgazdaságban a liberalizáció kérdése komoly játékelméleti feladat, amely sokszereplôs játszmaként fogalmazható meg. * Harsányi az etikai problémák matematikai modellezése terén is maradandót alkotott. 2000. augusztus 9-én Berkeley-ben halt meg. Ô is úgy vélte – Arthur Koestler nyomán –, hogy a nagy tudományos áttörések több kutatási terület összekapcsolásából születnek.
Május 24-én, 92 éves korában elhunyt Paul Ricoeur francia filozófus, irodalomtudós. Filozófiai munkáinak megírásához széleskörû irodalmi, nyelvészeti, teológiai, történelmi tanulmányokat is folytatott, sôt a pszichoanalízis is foglalkoztatta. Érdeklôdése kiterjedt a bibliamagyarázatokra is. Tevékenységének talán legismertebb része fenomenológiai kutatása, vagyis annak vizsgálata, miként alakítja az események érzékelése a személyiség valóságképét. Az úgynevezett hermeneutikai filozófia képviselôje volt. A politikának nemcsak filozófiai, elméleti kérdései izgatták: egy idôben tevékeny szerepet játszott a francia Szocialista Pártban. Fôbb mûvei: Fenomenológia és hermeneutika; A természet és a szabályok; Történelem és igazság; Emlékezet, történelem, felejtés; Az akarat filozófiája; Hermeneutika és strukturalizmus; A cselekvés szemantikája; Válogatott irodalomelméleti tanulmányok.
Újra nemzetközi operafesztivál Miskolcon
Miskolc ötödik alkalommal rendezi meg a Bartók+... elnevezésû nemzetközi operafesztivált, amelyen idén a bel canto, azaz a szép ének szerzôinek mûvei csendülnek fel, s amely igazi sztárparádé lesz, mert többek között Rost Andrea, Lukács Gyöngyi, Kocsis Zoltán, Polgár László, Sebestyén Márta és a Muzsikás, valamint Vásáry Tamás, a külföldi sztárok közül pedig – sok más mellett – Al Di Meola, Jose Cura és a King’s Singers lép színpadra a június 11-25. idôszakban, a Bartók + Bel canto címû rendezvénysorozaton. Az idén a rendezôk a XIX. századi olasz zeneszerzôk operáiból válogattak, így Bartók hagyományosan bemutatott alkotásai mellett a Nagy Triász (Bellini, Donizetti és Rossini) mûvei állnak a fesztivál középpontjában. A rendezvénysorozat fô helyszíne a 182 éves, elsô magyar nyelvû kôszínház, de sok szép zenei programot kínálnak a város és a megye idegenforgalmi szempontból is figyelemreméltó épületeiben.
Az összeállítás az MTI híradásainak alapján készült.
„Mesében éltem"
A székelykeresztúri iparosság
története
A székelykeresztúri Molnár István Múzeumban a helyi Magánvállalkozók Szövetsége nemrég mutatta be Sándor-Zsigmond Ibolya (a múzeum munkatársa) második, „Mesében éltem" – A székelykeresztúri iparosság története címû könyvét.
A helytörténeti kuriózumnak, is számító, nagyszerû munka a régi idôk keresztúri iparosait, azok életét mutatja be, amelyet már a XIX. század közepétôl írásos forrásokból is nyomon követhetünk. Ezekbôl kiderül, hogy életük és munkásságuk nem volt egyéb, mint nehéz küzdelem, legtöbbször anyagi nélkülözés és bizony sokszor társadalmi alábecsülés. Nem ritkán úgy tekintettek az iparos osztályra, mint mûveletlen, iskolázatlan rétegre, inasnak is olyan gyermeket adtak, aki egyébre nem volt jó. A szerzô így vall munkájáról: „Ebben a könyvben igyekeztem bemutatni egy olyan iparosságot, amely ennek a városnak nem a kivetettje, hanem épp mozgatóereje, megbecsült rétege volt. A két kéz becsületes munkájából tisztességesen lehetett élni és boldogságot teremteni. Bokor János bácsi egy ilyen társadalmi csoport tagjaként érezte, hogy élete olyan, mintha mesében élne. Innen jön a cím is. Ezt elérni nem volt könnyû, át kellett vészelni az inasévek fenyítésektôl terhes korszakát, tanulni kellett, vizsgázni, iskolába járni a munka mellett, majd segédként hosszú évek hányatott vándorlásai után megállapodni valamely jobb mûhelyben, esetleg nagy álomként önálló ipart kezdeni, amire megfelelô anyagi háttér hiányában Keresztúron nemigen nyílt mód. Az iparos ranglétra legaljától kezdve kitartó munkával, szaktudással el lehetett jutni a lépcsô legfelsô fokára, és a városnak megbecsült, elismert polgárává lehetett válni.".
A város iparosairól, azok szervezôdésérôl nemcsak a levéltár, a múzeum dokumentációi vallanak. Több mint száz iparos-leszármazott gyûjtött és adakozott a könyv létrejöttét elôsegítve. A szinte céhes elôzmények nélkül, 1860-ban megvalósult álom, az Elsô és Második Ipartársulat megalakulása olyan módon befolyásolta Székelykeresztúr életét, hogy túlzás nélkül vallhatták a régiek is: fejlôdést nélkülük sosem ért volna el a mezôváros. Az adatgyûjtésben nagy segítséget nyújtott a Magánvállalkozók Szövetségének ezirányú tevékenysége is. Sándor-Zsigmond Ibolya érdeklôdésünkre elmondta: „Szerencsére többen is felismerték, hogy városunk múltjának nagyon fontos része ez a szelet, és talán ôk, a mindenkori iparosok – ma már vállalkozóknak hívjuk ôket – kötôdnek a leginkább hozzá. Szerencsés találkozása volt ez ennek a felismerésnek, a múlt iránti érdeklôdésnek a múzeumi kutatómunkával. Itt meg kell említeni Sándor József nyugdíjas utász értékes, alapos és idôigényes munkáját, amelynek révén, Emlékezô öregek címmel a város egész területét, utcáról- utcára, házról-házra átfésülte, összeállítva a névsort. Székely Attila tanár úr nevét pedig nem hiába említjük, hiszen köztudomású, hogy bárki fordul hozzá történelmi, helytörténeti kérdéssel, önzetlenül segít és útbaigazít. Hadd tegyem hozzá azt is, hogy Attila bácsi április közepén megkapta a Magyar Tudományos Akadémia rangos kitüntetését, A régészeti örökségért – Schönvisner István emlékérmet, amelyet a régészeti örökségemlékek megôrzése terén érdemeket szerzett, nem szakmabeli személyek tevékenységének elismerésére ítélnek oda ezen a magas fórumon."
A könyv összeállításának és kinyomtatásának költségeit teljes mértékben Székelykeresztúr magyarországi testvérvárosa, Ajka fedezte. A kötet grafikai szerkesztése és nyomdai elôkészítése Sándor-Zsigmond Dénes munkáját dicséri.
SZENTE B. LEVENTE
József Attila-emlékév és -centenárium vonzáskörében látott napvilágot Kovács András Ferenc Szabadvendég (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2005) címû verseskötete, amelyen a kiadó jónak látta feltüntetni: „megjelenését a centenáriumi József Attila Emlékbizottság nem támogatta".
Szerencsére azonban, hogy támogatta a Petôfi Irodalmi Múzeum azáltal, hogy a kiadó rendelkezésére bocsátott 17 eredeti fotót József Attiláról, amelyek szervesen illeszkednek a Szabadvendég (Vendégkoszorú egy vendégszonettre) keletkezéstörténetébe, mintegy meghatározván annak létrejöttét. A szonettkoszorú látszólag József Attila-féle verselemekbôl építkezik, ám tulajdonképpen eszmevilágának néhány kulcsfontosságú gondolatát, meglátását vetíti ki az öntörvényû alkotás keretében.
Rendkívüli teljesítmény a Kovács András Ferencé, s nem csak azért, mivel szonettkoszorú nem terem minden költôi bokorban, hanem mert a teljesítmény illô a téma súlyához. A könyv megjelenése nem csupán a József Attila- emlékév egyik fontos eseménye, hanem az erdélyi költészet méltó fôhajtása a költôzseni emléke elôtt. (csg)
OLDALNÉZET
Doktor Watson és a megértés
mûvészete
Figyelemmel kísérem a Magyar Elektronikus Könyvtár fejlôdését-fejlesztését. Egy olyan virtuális és egyben valóságos könyvtár épül itt, ahol olvasgathat az ember, illetve számítógépére letölthet olvasnivalót. Nagyon hasonlít az igazi könyvtárakra: kezdôdött egy kis gyûjteménnyel, és folyamatosan bôvül, ahogy újabb és újabb köteteket digitalizálnak és tesznek elérhetôvé. Számomra az az izgalmas vagy tanulságos, ahogyan fejlôdik. Valahol valakik eldöntik: ennek benne kell lenni egy jó könyvtárban, ez még várhat. Nem tudom, a készítôk használnak-e valamilyen olvasottsági vagy eladási statisztikákat, vagy személyes vonzalmaik segítik elôrébb egyik szerzôt, taszítják hátrább a másikat. Bizonyára csapatmunka van mögötte, de mintha egy tapasztalt, öreg könyvtáros hunyorogna a háttérben, aki tapasztalatból tudja, mi kell az olvasónak. Vitatkoznék vele néha – például a mai magyar irodalom elég kevés mûvel szerepel, és kideríthetetlen a válogató szempont, harmadrangú szerzôk fönn vannak a teljes életmûvükkel, s élô vagy nemrég elhunyt klasszikusok még várakoznak.
Ebbôl az oldalnézeti gyanakvásból a világirodalom képzeletbeli polcai sem tudnak kimozdítani. Nagyon hamar és sok-sok mûvel megjelentek a kínálatban olyan nevek, mint J. F. Cooper, az indiánregények írója, a hasonló tematikájú Karl May, Jules Verne és Arthur Conan Doyle. Ôk amolyan nem romlandó, örök kedvencek, mondjuk egy könyvtáros szemszögébôl, bár ma már talán attól érdekesek, hogy generációk sora olvasta valamikor, ezeken nôtt fel az ifjúság. Tartok tôle, hogy a bennük megjelenô „örök értékek" is megporosodtak, amióta beléptünk a posztmodern korszakba. De ennek a dohogásnak a végére kínálkozik: Tolsztoj egy novelláskötettel meg az Anna Kareninával szerepel a gyûjteményben, nem sorolom a hiányokat ettôl az egy szerzôtôl, de a Háború és béke minden valamirevaló világirodalmi gyûjteménybôl kihagyhatatlan.
Koestler találta ki a „hasznos könyvek" fogalmát (más kifejezéssel is szokták fordítani, azonban maradjunk most ennél a megnevezésnél). Hasznos könyv az, amelyet az irodalomtörténetek nem tárgyalnak kiemelten, nem jelentett áttörést, szellemtörténeti emelkedést a megjelenése, tisztes kisiparos munka hozta létre, inkább hatástörténeti szempontból érdekes, sôt fontos, mert bizonyos idôszakokban tömegek olvasták, és alakította, befolyásolta a gondolkodásukat. Koestler szemléletes példája a Tamás bátya kunyhója, Harriet Beecher-Stowe regénye, amely szentimentális, rosszul megírt, amatôr munka, de az Észak-Dél háborúban fölért egy hadsereggel, százezreknek változtatta meg a véleményét a rabszolgaság intézményérôl.
Sir Arthur Conan Doyle, a zseniális Sherlock Holmes megteremtôje is generációkon keresztül hatott az olvasók millióira. Én valamikor gyermek-kamaszkoromban olvastam A sátán kutyáját, talán még egy-két novellát, majd Karinthy paródiáját a lefûrészelt tüdôcsúcsokról, és azóta nemigen voltam kíváncsi az egy srófra járó logikai feladványokra. A rejtvényfejtés izgalmával megajándékozó krimitörténetek, azt hiszem, távol állnak minden igazi olvasótól, és úgy viszonyulnak az irodalomhoz, mint a keresztrejtvény- fejtés a szellemi munkához. Valami közük van hozzá, de nem sok.
Igen ám, de a fentebb vázolt érdeklôdés következtében (no meg mert ingyen van), letöltöttem a MEK- bôl két Sherlock Holmes-kötetet ezekbôl a száz évnél régebbi novellákból, s elsôsorban arra kerestem a választ: mi tartotta életben több olvasógeneráción át ezt a nagyon angol felügyelôt, illetve a vele megesett kalandok krónikását, Dr. Watsont, olyannyira, hogy megelôzi ebben a könyvtárban a Háború és békét (bár, azt hiszem, akár érdeklôdésbôl, akár sznobizmusból, azért még sokan olvasnak Tolsztojt is).
Elsô meglepetés: a Sherlock Holmes-történetek jobban, inkább irodalmi szövegek, mint napjaink könyvsikerei; aki ezeken nô fel, olvasóvá válhat, eljuthat az igazi irodalomhoz. A séma a következô: adott egy rejtélyes esemény, általában, de nem mindig, egy bûntény, nyomtalanul eltûnik a fiatal feleség az esküvôt követô lakomáról, megölnek valakit, és minden bizonyíték egyetlen személyre mutat, rejtélyes, megmagyarázhatatlan dolgok történnek. Valaki az ügy érintettjei közül a legendás hírû Holmes-hoz fordul, aki érthetetlen dolgokat mûvel egy ideig, ezáltal még nagyobb káosz közepén érzi magát az olvasó, és a végén, egy nagy beszélgetés során mindenre fény derül. Két irányban egyszerre világosodunk meg: magyarázatot kapunk a bûntény (rejtély, magyarázhatatlan jelenség) minden elemére, és a zseniális nyomozó összes furcsa cselekedete is logikus rendbe sorakozik, kiegészítve egyik a másikat, ô ugyanis mindvégig a gubanc kibogozásával volt elfoglalva. (Találtam egy hibát, nem hivalkodásból jegyzem ide, hanem mert jellemzônek tartom, illeszkedik valahová. Az egyik novellában, a XIX. század vége a történet jelenideje, a cseh trónörökös a fôszereplô. Mi tudjuk, közelebb van az illetô térség, hogy Csehország ekkoriban a Monarchia része, tehát nemcsak királya, trónörököse sincs. Shakespeare esetében is egyik hibázásának tekintik, hogy a cseh tengerrôl ír. – Onnan nézvést kicsi, távoli, egzotikus, mégis európai ország.)
A Conan Doyle-féle detektívtörténet nagyon ôsi és nagyon bevált modellt követ: a Bibliáét, illetve a szent könyvekét, ezen belül a prófétatörténet az a klisé, amely kiválóan alkalmazható a homályból a világosságba haladó katarzis-érzés szimulálására. A megvilágosodást segíti a történetben mindvégig jelenlévô „evangélista", a történet lejegyzôje, aki jóhiszemûségével annyira képviseli az emberiség átlagát, hogy a legegyügyûbb olvasónak sem kell szégyellnie rövidlátását. A lejegyzô, Dr. Watson, képzett orvos, s ennek a szakmának akkor is, most is egyértelmû a társadalmi elismertsége, olyan titkokat tud, olyan misztériumokba van beavatva, amelyekrôl hinni akarjuk, hogy bajunkban segíteni tud rajtunk. És még ez a képzett, okos ember is csak csodálni, bámulni tudja a próféta képességeit. A „próféta" pedig minden idôben ugyanolyan: homályos, érthetetlen kijelentéseket tesz, megjósol bekövetkezô eseményeket, olyan dolgokról van tudomása, amilyenekrôl másnak nem, szembe mer fordulni a tömegek meggyôzôdésével, misztikum és homály veszi körül alakját. De szüksége van tanítványokra, csodálókra, követôkre, hívekre, krónikásokra stb. Azután megmagyaráztatik a csoda, hogy mindenek okuljanak belôle.
Holmes életében elôször látott emberekrôl szabályos életrajzot ad (azok hüledeznek a hitetlenségtôl, „tamáskodnak"), majd önnön maga tárja fel „stigmáit", amelyek csak jó megfigyelésbôl és a helyes következtetés levonásából állanak. Észrevesz egy kicsi tetoválást, amit csak Kínában szerezhet be a halandó, az arcbôr színébôl következtet a tengeren töltött évtizedekre, a beszéd elemeibôl a születés, gyermekkor helyszínére, s így tovább. Nem is olyan nehéz, a késôbbi novellákban már a tanítványt vizsgáztatja ilyenféle megfigyelésekbôl. Magáról a nyomozásról érzékletes, részletes, szinte naplószerû leírást kapunk. Itt a próféta egyértelmûen átveszi a fôszerepet, minden lépésérôl, cselekedetérôl, elejtett megjegyzésérôl pontos információval szolgál a mindenütt hûségesen jelenlévô Watson doktor. Az izgalmat csak fokozza, hogy Holmes addig nem árul el semmit, amíg a teljes, bizonyítható igazság birtokában nincs. Természetesen tudjuk, hogy nagyon kell figyelni, a legapróbb mozzanat, a legmellékesebbnek tûnô megjegyzés tartalmazhatja a kulcsot mindennek a megértéséhez. És még egy lényegi vonás: a próféta-történetek között Holmes esetei képviselik a teljes racionalitást. A mese végére nem marad homályos pont, tisztázatlan indíték, minden logikus, bizonyított, tagadhatatlan. Nincs olyan tény, amit bárki, akár az esküdtszék, másképp magyarázhatna. A tiszta ész gyôzelme a bûn vagy – általánosabban – az irracionális fölött. Miáltal az is kiderül, bizonyítást nyer, hogy a világ átlátható, fölismerhetô, befolyásolható folyamatok összessége. A zseni (az új világ eljövetelét hirdetô próféta) nem úrrá lesz a káoszon, hanem fölismerteti velünk: nincs káosz. Ekkora képességekkel túlléphetett volna az apró bûnügyeken, s az emberiség üdvén fáradozhatott volna, mint próféta elôdei, de ezt már a szándékos rosszindulat mondhatja kritika gyanánt egy rég halott szerzôre.
Volt idô, amikor hitt még az olvasó ember a ráció által kormányozott világ irányában tett lépések közös üdvösségében. Ennek dokumentuma, „élô" bizonyítéka Sherlock Holmes, akinek múzeuma van Londonban, klubokba tömörülnek hívei, ma is olvassák a róla szóló történeteket. Azóta a XX. század történései megtanítottak bennünket gyanakodni, különösen az ész és a ráció által irányított folyamatokban. Mert minek is nevezzük azt a jelenséget, amikor egy többezer kötetes könyvtárból hiányzik Tolsztoj Háború és békéje?
KREBSZ JÁNOS
(szatirikus kisregény, 7. rész)
Már messzirôl lobogtatta az instruktor az újságot. A megyei pártbizottság napilapját, a Vörös Csillagot. Ahogy hallótávolságba került, ezt rikoltotta:
- Megjelent a fiú verse, Bódog elvtárs!
Meg se látta Bódog az aláírást, elég volt szemének a versbe szedett szöveg látványa, az menten könnybe lábadt. Megpróbálta fegyelmezni magát, küzdött az apai öröm megnyilvánulása ellen, azt akarta, hogy lelkesedése az ifjú forradalmárnak szóljon, ne a fiának. A párt gyôzelmét látta ugyanis Gyôzô fia eredményében. Azt képzelte, hogy az Elvtárs útmutatásai szökkentek szárba, az ô forradalmi lelkesedése testesült meg a másodikos pionír szavaiban.
Míg könnyei felszáradására várt, a következôket mondta a megyei instruktornak:
- Mindent megteszünk az ötéves terv nevelési feladatainak megvalósítása érdekében. Az elért eredmény pedig elsôsorban nem a mi fáradozásunkat, még csak nem is a meglásdi kommunista közösséget dicséri, hanem fôként az Elvtárs mélyenszántó Gondolatait.
Amikor kimondta a „mélyenszántó"-t, érezte, hogy tévedett, hiszen ha ez a szó nem helyes az ünnepi táviratban, ô sem veheti szájára, végképp nem a megyei pártinstruktor elôtt. Zavarában ujjával az újság szélét piszkálta, hiszen valami vöröset látott rajta, s úgy gondolta, ô maszatolta össze továbbra is szivárgó vérével, azaz forradalmi lelkesedésével. Mióta a lelkesedése fogott, büszkén osztogatta a mellén megjelent vörös lángot. Ezúttal viszont óvatosságra intette magát, hiszen az ôt lelkesedés-ügyben eligazítani kész megyei küldöttel állt szemben.
A Vörös Csillagot tehát úgy fogta meg, hogy lehetôleg be ne mázolja saját vérével. Nem utolsósorban azért, hogy elolvashassa fia rigmusát. Bár tudta azt kívülrôl, s egy hang máris súgta neki „odabentrôl":
„Haza Sólymai vagyunk, / Táviratot akarunk.".
Vérpezsdítô felhívás volt, Bódog legszívesebben dobbantott volna hozzá, mint a Riska tehén szokta. Hát igen! Szomorúan konstatálta, hogy a képbe újfent bejött a Riska...
S mintha megérezte volna a megyei instruktor, milyen gonddal küzd az öntudatos kommunista, ezt mondta:
- Ne félj, Bódog elvtárs! A Pártnak nem ellensége a Riska!
Lám, mindenrôl tud az instruktor elvtárs! Hogy fel nem tett kérdésére feleletet kapott, Bódog úgy érezte, meztelen. Ezért ösztönösen a nyakához nyúlt, hogy húzza össze rajta az inget.
Az ott még nem volt véres. A tényállás egyrészt elkeserítette, hiszen arra emlékeztette, hogy lelkesedése felfelé nehezen halad, másrészt örvendett neki, mert további lobogása számára volt még meghódítani való felület.
Mélyen Bódog szemébe nézve, így folytatta az elkezdett gondolatot az instruktor:
- A Párt elôtt ne legyen titkod!
Szégyellte magát a jelenetért Bódog. Hiszen éppen azon fáradozik, hogy elérje: gondolatait fel tudja fedni a párt elôtt. Olyan legyen, mint egy nyitott könyv!
- Tele vagyok kínzó kérdésekkel, instruktor elvtárs – válaszolta megtörten. – Miért van az, hogy a Riska...
- Kérdéseidrôl késôbb – intette le az instruktor. – Olvasd el azelôtt a verset!
„Mi a búzát elvetjük, / Az Elvtársat szeretjük!"
- Rímel ez is, de nem ugyanaz a vers – nyögte ki megdöbbenve. Verset csak azért mondott, hogy ne hazudtolja meg az instruktor állítását. Tulajdonképpen csasztuskát várt, amit a fia írt. Nem értette a változást.
- Na látod... – magyarázta az instruktor. – Pártosan, valamint a központból jövet elmondhatom, hogy nektek itt, Meglásdon, más a horizontotok.
Hallgatta Bódog az okító szót, és máris egyetértett vele. Hát persze, hogy más a horizont, éppen ez ellen, vagyis az új horizontért küzdenek.
- Az eredeti versben az állt, hogy táviratot akartok, de milyen táviratot, kérdem én, illetve kérdezte a propagandatitkár elvtárs, és igaza volt. Mert hiába a ti jó szándékotok, hogyha az félrecsúszik ideológiailag a megyeközpontban!
Így nyitotta rá Bódog szemét a meglásdiak figyelmetlenségére az instruktor.
- S ha már a megyeközpontban félrecsúszik, elképzelheted, mi történik vele a fôvárosban... Hiába külditek ti gondolatban az Elvtársnak a táviratot. Miért nem írjátok ki a nevét? Szégyellitek talán? Vagy nem szeretitek az Elvtársat?!
Az instruktor szúrós kérdéseitôl megijedt Bódog. Klerikális reakciót szimatolt a meglásdi párttitkár az ô tiszta gondolatai között, a megyei instruktor meg azzal vádolja, ami, ha Felszegi Jóskától érkezik, azon nyomban feljelenti a burzsoá provokátort!
Alig hallhatóan kockáztatta meg az ellenvetést:
- Hiszen a fiú a Sólymok nevében beszélt...
- Éppen ez a baj – csapott le rá a megyei elvtárs. – Hogy valakik, és nem az egész nép nevében szól! Úgy gondolod, hogy a Sólymokon kívül senki más nem szereti az Elvtársat? Mert ezt lehet kiolvasni a fiad versébôl. No de mi elnéztük, hogy egy másodikos gyerek helytelenül fogalmaz. Mi több, a propagandatitkár elvtárs személyesen ki is javította „mi"-re a Sólymokat, és helyesen tette! Beszéljen ezentúl a fiú az egész dolgozó nép nevében!
- Meglásdon a búza nem terem meg – mutatott ekkor Bódog a talpuk alatt lévô, sárgás földre.
- Hej, Bódog elvtárs, mennyit kell nektek még fejlôdni, hogy a meglásdi agyagból kinôjön forradalmi lelkesedésetek! – kiáltott fel az instruktor. – Lehet, hogy Meglásdon nem terem meg, ám a megyében igen. Ne felejtsd el, hogy a Vörös Csillag hasábjain az egész megyét kell lelkesíteni!
Ezeket mondva, gazdagabb horizontok felé pillantott az instruktor. Lelki szemeivel látta már a meglásdi határt, benne a szárba szökô búzát. - Eljöhet még különben az idô – mondta –, amikor meglásdi kenyeret falatozunk! Meglásd, Bódog elvtárs!
Olyan szépnek találta ezt a gondolatot Bódog, hogy tenyerét összeütötte, mintha pártgyûlésen venne részt. Tapsolt. És többet nem kérdezett.
A spontán örömnyilvánítástól meghatódva, a megyei küldött érettnek látta a pillanatot a nagy hír közlésére:
- Megteszünk instruktornak, Bódog elvtárs!
A váratlan hírtôl Bódog megtántorodott, az instruktornak kellett megfognia, hogy el ne vágódjék. Keze hozzáért a Bódog ingéhez, vagyis került rá valamicske a vörös lobogásból, mely Bódogot az emlékezetes rúgás után jellemezte.
- Ez hát a híres forradalmi láng? – kérdezte az instruktor. – Tudd meg, Bódog elvtárs, mi a központban meghánytuk-vetettük az ügyed, s úgy döntöttünk, hogy hiába vér az, ami ingeden a vörös foltot élteti, számunkra kommunista lobogás.
A döntés híre elvette Bódog eszét. Ahelyett, hogy örömét fejezze ki, ôszinteségében úgy érvelt, mint egy forradalmi szempontból felkészületlen paraszt:
A megyei instruktor nem ismert lehetetlent: - Lehet, hogy téged a Riska megrúgott, te viszont az Elvtárs beszédének hatása alatt álltál. Egyszóval mi megbízunk benned. Velem jössz, Bódog elvtárs, hogy ezentúl megyei szinten hirdesd az Elvtárs gondolatainak forradalmiságát!
- Ha bôg a Riska, ki feji meg? – okvetetlenkedett Bódog. Elnapolhatatlan kérdése volt ez, hiszen két napja a Riskát senki nem fejte meg, mozgalmi okokból. Az oktalan állat azóta bôg.
- Egy igazi forradalmár mindenre talál megoldást – próbálkozott az instruktor. – Megfeji a Riskát Melinda elvtársnô!
- Nem lehet – ellenkezett Bódog. – Ideológiai kurzusra jár. Különben sem hurcolja be az Elvtárs gondolatait a pajtába.
- Akkor a gyerek. Jól fejhet, aki ilyen hazafias verset ír!
- Nem tud fejni – közölte a tényállást a kommunista apa. – Fölösleges dolgokkal nem terheltük meg, nehogy kisiklassuk hazafias nevelését.
Bódog idôközben arra gondolt, hogy a meghívás egyszemélyes. Válassza tehát a feleségét vagy az instruktorságot?
Másodszor nézett ekkor mélyen az öntudatos forradalmár szemébe a megyei aktivista:
- Elsô a Párt! – mondta határozottan.
Hát igen. Akkor Melinda marad. Elválnak tehát az útjaik. Nézte az instruktor kezét, rajta a vért, a sajátját, mely attól fogva meglásdi kommunista meggyôzôdés. Kissé oldalt lépett, úgy bámulta a forradalmi kezet. Tehát az instruktor baljával fogta meg ôt. Vagyis a vállát. Ez mást nem jelenthet, minthogy neki a hátáig terjedt meggyôzôdése.
- Meggyôzôdéses a hátam is, instruktor elvtárs? – kérdezte. Magán kívül volt. Felvisított:
- Történelmi jelentôségû Beszéd! – úgy értette, hogy történelmi jelentôségûnek kell lennie az Elvtárs beszédének, hiszen attól jelent meg az ô mellén a forradalmi meggyôzôdés. S lám, már a hátán terjed!
Ekkor jutott el arra a pontra, hogy átérezze a propagandatitkár igazát.
- „Az Elvtársat szeretjük!" – skandálta fia jelszavát, amit a titkár írt át. Szíve ettôl újra megdobbant, forradalmi lobogása újabb tápot kapott.
Megelégedéssel vette tudomásul az instruktor Bódog rajongását. Kérdése mindössze egy akadt, az is költôi:
- Leszel hát instruktor, Bódog elvtárs?
Bódog „igen"-je pedig olyan volt, mintha a meglásdi agyagos földbôl kinövô kommunista búza kalásza simogatná az arcát...
(folytatjuk)
Sikerkönyv és valódi remekmû
határán
A háború irodalmi
ábrázolását vitte tökélyre
Kilencven éve, 1915. május 27-én született New Yorkban Herman Wouk amerikai író. Egyetemi tanulmányai után, 1941-tôl a Pénzügyminisztériumban dolgozott, a II. világháború kitörése után a haditengerészetnél, a Zane nevû romboló- aknaszedô hajón szolgált. Leszerelése után kezdett írni, elôször rádiójátékokat – elsô, szatirikus regénye, az Aurora Hajnalpír (1947) is a rádió világát ábrázolja.
A nagy sikert számára a Zendülés a Caine hadihajón címû regénye hozta meg 1951-ben. A személyes, háborús élményeken alapuló mûért – amelyet a háborús regények közül az egyik legkiválóbbnak tartanak – Pulitzer- díjat kapott. A regény a tengerészhagyományokat és a pszichopata Queeg kapitány belsô konfliktusait mutatja be, aki a csendes-óceáni hadszíntéren, háborús vészhelyzetben fejét veszti, ezért legénysége fellázad ellene és leváltja. A regényt a különbözô emberi magatartásmódok lélektanilag hiteles bemutatása teszi íróilag értékessé, a nagy amerikai háborús könyvek (Norman Mailer Meztelenek és holtak, James Jones Most és mindörökké stb.) sorába illeszkedik. A regénybe, mely nem valós eseményeket ábrázol, Wouk beépítette ítéletét a haditengerészet és általában a hadsereg idiótának tartott rendszere fölött, Queeg kapitányt pedig pszichiátriai kórleírások alapján formálta meg. A regényt tucatnyi nyelvre fordították le, színpadi és filmváltozat is készült belôle – színvonalát és sikerét Wouk nem tudta késôbb elérni.
1952-1974 között a New York-i Yeshiva egyetemen angol irodalmat tanított, közben egymás után írta regényeit, amelyek közül több könyvsiker lett. 1971- ben jelent meg A forrongó világ, majd 1978-ban az ezt folytató Háború és emlékezet. E két mûve, amelyeket egyes túlzó kritikusok a Háború és békével mérnek össze, a II. világháború küzdelmeit idézi fel. Megírásukat igen alapos, számos országra kiterjedô kutatómunka elôzte meg, így méltán írhatta egy kritikus: „Az amerikaiak többet tanultak Wouktól a II. világháborúról, mint bármilyen más forrásból.".
Woukot foglalkoztatta a zsidó múlt és jelen is: Hajnalcsillag címû 1955-ös regényének hôse elveti hitükhöz ragaszkodó szüleinek értékrendjét. E kérdésnek szentelte Én Istenem (1959) címû kötetét is, melyben a zsidó hit személyes értelmezését adja. Következô könyve a modern Izraelbe vezetett: a Remény két kötete 1993-ban jelent meg.
1955-ben adta ki a Marjorie Morningstar címû regényét, mely a nôi tisztaságra épít, s akár más mûveiben is, középpontjában egy erkölcsi kérdés áll. Az 1964-es Hajsza egy anyagilag sikeres, de mûvészileg összeomlott író története.
Írásait nem jellemzik technikai újítások, de több regénye igen népszerûvé vált. A nevébôl képzett „woukism" kifejezés egy idôben a hatásvadász, giccses sikerkönyvet jelentette az amerikai kritika nyelvezetében. Regényeit aprólékos kutatások révén dolgozta ki, az élet egy-egy részletét igen alaposan ábrázolja, mûveinek alapja az emberi jóságba és tisztaságba vetett hit.
Több mûvét megfilmesítették, a Caine- bôl 1954-ben rendezett filmben Humphrey Bogart alakította Queeg kapitányt. A Forrongó világ és a Háború és emlékezet címû két mûvébôl tizenkét részes amerikai filmsorozatot forgattak 1996-ban. Számos könyve olvasható magyarul is, illetve magyarországi színházak máig mûsorra tûzik idônként a Zendülés a Caine hadihajón-t. (MTI)
Pedig
Maradt a ház és küszöbe...
Sok öreg alkony süt ide,
dédszülôk árnyékaival
kétszáz éves mozit sugall,
négy örök évszak jelenét.
Pedig csak ülni lát az Ég...
Hasonlítunk
A Szentatya ravatalára
Szívünk gyógyíthatatlan
sebként virágzik el;
füröszti lelki balzsam,
aszalja balsiker.
Elvérzô csendben ázik
egy sóhajnyi Haza;
hol kín lobogna szánkig,
hol Himnusz dallama.
Csontjainkon a félkész
teremtés áttapos;
hasonlítunk a lét és
nemlét szobraihoz.
(2005. IV. 3.)
SZÔCS ATTILA
A harmadik lator
Késô délután indult útnak, a démonok szótlanul szegôdtek mellé a város határában. Szeszélyesen röpködtek körülötte, nehéz lett volna megszámolni ôket. Türelmetlenek voltak, késôbb érkezett, mint ahogy ígérte; késôbbi engedetlenségüket türelmetlenségükbôl adódó felháborodásuk is magyarázta. Elgondolkodva sétált mögöttük. Úgy érezte, megbántotta Jezabelt, pedig tekintettel kellett volna lennie rá. Anyjának ô volt a legjobb barátnôje.
Magával vitte macskáját, aki aztán kísérôi közül a leghûségesebbnek bizonyult. A démonok lassan elmaradoztak, a nedvezô, fülledt erdôben nem szívesen követték. Tisztelettel, de zavartan hallgatták Lucifert, aztán szárnyra kaptak, és visszarepültek a völgyön, vállalva az engedetlenségért járó büntetést. Megígérte, ha visszajön, kitépi karjaikat, szárnyaikat, és a vértôl csöpögô tagokkal veri ôket agyon, de azok már nem hallották fenyegetôzését.
Indulásom elôtt – írja naplójában – felbosszantottam Jezabelt, értelmetlenül, úgy gondolom. A fotelben maradtam, a tévé elôtt, pedig háromszor is kért, hogy üljek máshova. Dühös volt. Támadásba lendültem, és a békítés álcája mögött magamhoz öleltem. A többmillió évet megélt test csodás kéjérzetet keltett bennem. Megsimogattam arcát: csak aránytalansága és erôs érzékisége jelezte, hogy ördögi teremtmény. A közelsége, a test érintése, és mivel a fotelben ülve teljesen elernyedtem, jótékonyan befolyásolták a bennem ébredô nemi ingert, kezdetleges merevedést okoztak. További eredményeket kívántam elérni. Újra meg szerettem volna ölelni, de meghajolva kicsúszott a kezem alól. Csak haját kaphattam volna el, de most nem akartam fájdalmat okozni neki. Ekkor elônyösebb helyzet kínálkozott. Az elôbbi mozdulattal szinte háttal fordult nekem, és átölelhettem, kezeim már melleit is elérték. Erôszakos csókot nyomtam a nyakára, de eltaszította a fejem. Vagyis csak én hittem így, késôn vettem észre, hogy viszonozni szerette volna, de a fejem lenyomta az övét, és tulajdonképpen a szája maradt távol.
A fürdôbe kell mennie, mondta, én kihasználtam a lehetôséget, hogy meglessem. Megigazította melltartóját, majd bugyiját félrehúzva megmosdott, számítva arra, hogy engedni fog. Visszafordultam a szobába, és inkább a tévét néztem tovább, elvette a kedvem a látvány. Késôbb mégsem tudtam lemondani egy ösztönös, simogató mozdulatról, aminek bizonytalanságán úgy segített, hogy kezem a mellére húzta, majd hozzámbújt. A dolog az ô jóvoltából hamarosan meg is történt, fôleg mert hevesen simogatni kezdte hímtagomat, és ugyanilyen lelkesedéssel dolgozott továbbra is. Elégedetlen maradtam, csak közepesen élveztem.
Ingerülten figyelte, hogy eltévedt az erdôben, miközben egyre jobban sötétedett. Néhányszor felüvöltött, farkasok válaszoltak. Világos, jó illatú erdôben szándékozott elsétálni a szomszédos városba, de egyelôre sötétben, nedves, szürke avaron kellett csoszognia.
Egy fehér sál lebbent, villant a holdfényben, és késôbb egy lány is elôtûnt a sötétbôl. Tündérnek képzelte magát, pedig bizalmaskodó volt és harsány. Megállt Lucifer elôtt, az nem szólította meg, tartózkodó volt a nôi nemmel szemben. Félt. Emberi vágyait csak természetfeletti erôirôl lemondva tapasztalhatta meg és az ezzel járó bizonytalanságot nehezen viselte. A lányka ellibbent a fák irányába, tünemény, ezt kellett érteni a mozdulatból, szürkületi nedvesség-tündér. Beleakadt egy bokorba, de Lucifer amúgy sem engedte volna elszaladni, karjánál fogva visszarántotta. Karolának hívták, így mutatkozott be. Egy házhoz vezette Lucifert. Miközben beszélt, Lucifer erôs kényszert érzett, hogy megragadja a gyerekes arcot, és közelebbrôl is megfigyelje. Emlékeztette valamire. Egy rég elfeledett, ismerôs arcra gondolt, a hasonlóság mégis inkább csúfolódásnak tûnt, undorító célzásnak.
Karola húgával, Imolával élt együtt. A két lány vendégszobát nyitott neki, és ô hosszú ideig ottmaradt. Elôször elragadtatta magát a hirtelen támadt vendégszeretettôl, aztán már nem távozhatott, mert fogoly lett. Ezt másnap, a reggelinél hozták tudomására. Ajtaját mindig rázárták, ha szabadon volt, értésére adták, hogy a betanított kutyák bármilyen gyanús mozdulatra megtámadják.
Másnap, egy szombati napon, egyedül reggelizett a ház elôtt, a lányok fürödni készültek. Friss cipót, vajat, sok teát és rengeteg süteményt tálaltak reggelire, a teraszon terítettek meg, ôk a házban maradtak. Megerôltette magát, és felzabált mindent, szép sorban. A teát lassan itta, leheletével hûtötte és elgondolkozva nézett maga elé.
Az egyetlen alkalom volt, ott-tartózkodása alatt, amikor használta természetfölötti erôit, és végignézte a fürdést a zárt ajtón keresztül. Nem a meztelen nôi testek látványa kapta meg, Imola mellei túlzottan nagyok, már emlôk, Karola teste pedig aránytalan, szürkés, száradt volt. A két fürdôzô lány közti gyöngéd gondoskodás tetszett meg neki. Ahogyan egymást mossák, vigyázva, hogy ne fájjon, hogy a dörgölés csak simogatás legyen. Gyakran feledkeztek bele egymás testébe, sokáig maradtak a vízben.
Lucifer, amikor úgy érezte, barátjával beszélget, megkérdezte Karolától, miért nem engedik szabadon. Nem tudják ôt itt tartani sokáig, és ha szabadulni akar, mindent el fog pusztítani a házban és a környéken. Ô hitetlenkedve nézett rá, majd nevetett. Elsô látogatásakor késôig nála maradt, és nem ment vissza szobájába. Ott aludt az ördöggel, aki csak az illatozó testet érezte maga mellett. A lány nyugodtan, csendben aludt.
A következô napon nem jött el hozzá senki, bárhogy dörömbölt, üvöltözött. Éhes volt. Erôs kényszert érzett otthagyni a házat.
Az ablakból a lovakat mosó kocsist pillantottam meg – írja –, nem nézett rám. Figyeltem környezetem, a sok deszkát, szövetet, függönyt, fényt, fák lombját, ami körülvett, és életemben elôször biztonságban éreztem magam. Ez volt a harmadik nap, amit a házban töltöttem, fogságom második napja, vasárnap. Megkíséreltem szobámat kiismerni, elmélyedve az apró részletekben, kitanulni például a kis szekrény összetevô elemeit. Szétszedtem, majd miután nem tudtam összerakni, a padlózattal próbálkoztam. Különös élménynek bizonyult megoldani egy ilyen problémát, kizárólag emberi képességeimre támaszkova. Egész bogártelepekre bukkantam, a rovarok, megzavarva a fénytôl, felémzúdultak, nem tudtam, mit tegyek velük. Éjszakánként a szellemi világ hívságai, szabadsága kísértettek. Ez a forrongás, állandó nyüzsgés és állandó nyugalom teljességében akart betörni abba a szûk térbe, amit az emberek, fogvatartóim, börtönömként jelöltek ki. Karolára gondolva újra és újra elsüllyedtem a gondok, vágyak és bizonytalanság mocskába, sikeresen menekülve a kísértéstôl.
Reggel Karolával ébredtem, ott találtam magam mellett, üldögélt az ágy szélen, a reggelit még le sem rakta a kezébôl. Minden dolog haszontalanságán gondolkoztam el, a reggeli látványára összegyûlt nyálamat nyelve. Elmélázva megpróbáltam elképzelni, mi történik, ha kirúgom kezébôl a tálat.
Szerdán, fogságának ötödik napján, három gyerek mászott fel az ablakhoz, és onnan bámulták a bezárt férfit. Érdeklôdve közelített az ablakhoz, amikor a bezúduló fényt remegô árnyak szaggatták, recézték meg. Kis, fekete madarak. Mit kívántok, gyerekek, kérdezte tôlük, de nem válaszoltak, hanyatt-homlok menekültek, hallatszott, hogy egyikôjük megcsúszik, és lehuppan az ablak alá épített terasz tetôzetérôl. Késôbb visszamásztak, már csak ketten, egy kislány és egy kisfiú. Megkérdezték, igaz-e, hogy ô az ördög?
- Ördög nem létezik, mondta Lucifer.
- Na látod, szólt a fiú, és távoztak.
Lucifer elkedvetlenedve bámult ki az ablakon.
Visszaült az ágyra, elgondolkozva nézett maga elé. Megfeledkezett magáról, és addig nyugodt, zöld szemei hamarosan vérvörös árnyalatot vettek fel. Ahova nézett, ott a fal lassan izzani kezdett pillantásától, a szoba idegen világok illataival telítôdött. Súlyos, nehéz levegô szorította az ágyra, és lihegve kapta el a szemét a falról, de az már elszínezôdött, és sárga lángok csaptak ki belôle. Az ajtóhoz sétált, majd kissé eltávolodott, mert a feketészöld, penészes fa kénes szagot árasztott magából.
Az ajtó, akár egy régi pinceajtó, négy függôleges deszkából volt összeállítva, amit két vaspánt fogott egybe. Észrevette, hogy ha az ajtó elé lép, egyik deszka elmozdul. Megtalálta a mozgó padlódeszkát, ami, ha rálépett, megemelte az ajtódeszkát, és miután felfeszítette, egy üreget talált alatta. A deszkát rögzítô két kilazult szöget könnyen kivehette, egyiket a kezével, a másikat már az elôbbi segítségével, a deszkát pedig lábával akadályozta meg, nehogy becsússzon az üregbe. Lassan aztán beengedte a lyukba, ami elég nagy volt ahhoz, hogy az elôtte feltáruló résen kimászhasson a folyosóra. Megvárta a következô napot, és éjszaka körbesétált a házban. Amit talált, azzal semmiképpen nem volt megelégedve. Egy beugróban elakadt, és a falat simította végig, hogy továbbmehessen, közben érezte a sarokban penészedô, málladozó fal nyálkás felületét, ami azokra az elhagyott templomokra emlékeztette, ahol gyerekkorában játszott gyanútlan társaival. Anyja mindig szidta ezért, habár tudta, hogy ördög számára nincsen sötétebb, komorabb hely, mint egy elhagyott, régi templom. Lucifer megérezte az ajtókon az utánfestés elôtti egyenetlen felületeket, a lepattogzott festék helyét, és csendesen sajnálkozott magában, mert a pompa fogságában szerette volna tudni magát. Benyitott egy ajtón, és Imolát pillantotta meg a holdfényben, izzadtan, kitakarva.
A hét elsô napjaira emlékezve – írja –, feltûnik Imola vonzó érzékenysége, félénksége mögött megbúvó ragaszkodása. Megérkezésemkor távolságtartó volt, ritkán válaszolt kérdéseimre. Nagyon kötôdött Karolához, gyakran elüldögélt mellette, hallgatva minket. Hétfô reggel mégis egyedül látogatott meg. Kikérdeztem, mi történik a környezetemben, de meglepôdve nézett rám, váratlanul és kelletlenül érintette a bizalmas hangnem. Buja, leplezetlen illatok terjengtek körülötte, és kereste, hogy megérinthesse a testem. Nyári ruha volt rajta, látszott, hogy nem hord melltartót. Mikor az ételt lerakta, megfigyeltem a kezeit, és láttam, mennyire el vannak gyötörve. Dolgoznak ôk is a falusiakkal.
Látogatása után Karola letámadott, s váratlanul, minden elôzmény nélkül kiabálni kezdett. Követelôzött, kérdéseket tett fel, Imola felôl érdeklôdött. Bizonytalanságomra cinizmussal válaszolt, én pedig azt is valószínûnek tartottam, hogy a véleményemre kíváncsi. Imoláról mint alapvetôen kedves személyrôl beszéltem, megemlítettem vitaminhiánya újabban észlelt jeleit, amúgy különben egészséges bôrét és természetét. Karola érthetetlenül viselkedett, és ha megkérdeztem Imolát, ô sem világosított fel, de megértettem, hogy tudtomon kívül végzetes hibát követhettem el. Karola leült velem szemben az ágyra, hirtelen kezébe vette fejem, szomorúan nézett szemembe. Azt mondta, aljas gazember vagyok. Ott ült továbbra is komoran, maga elé nézve, mint aki egy kedves ölelésre vár. Hitetlenkedve figyeltem. Meg voltam gyôzôdve, hogy tulajdonképpen nem akar tôlem semmit, annak ellenére, hogy megérkezésem után érdeklôdést mutattam iránta, ezt Imola elôtt sem rejtegette, habár annak nyilvánvalóan rosszul esett.
Lehet, alaptalanul vádolom a lányokat azzal, hogy fogva tartanak, lehet, hogy részt vettem játékukban, és közben nem akarom tudomásul venni a játékszabályokat, csalok, alattomos vagyok. Nem voltam képes közösséget vállalni velük, a teljes kudarc érzése töltött el, és úgy döntöttem, át kell vizsgálnom eddigi döntéseimet. Másnap este Imola is eljött Karolával. Hátulról ölelve ült mögötte az ágyon, hallgatott, úgy éreztem, kíváncsi rám.
Elsô szabadulási próbálkozásom éjszakáján, amikor véletlenül az alvó Imolára találtam, ajtajában állva, hosszasan elnéztem a számomra most annyira különleges és megragadó látványt. Nem emlékszem, mennyi idôt telt el, egyszer csak lépéseket hallottam hátam mögül, majd egy kéz simította végig a vállam, és bizonytalanul tapogatózva a fenekemen állapodott meg. Hátrapillantottam, de a sötétben nem láttam Karolát. Hozzámsimult, ingem alá csúsztatta kezét, miközben kedvesen, folyamatosan beszélt hozzám. Jobb keze lassan végigfutott hátgerincemen, a kellemes borzongásra felmordultam. Átnyúlt lábaim között, megmarkolta heréimet, gyengéden masszírozta ôket, míg a másik kezével lassan vetkôzni kezdett. Halottam hálóingjének gombjait kipattanni, egyik leszakadt és elgurult a sötétben, halk szitkozódás kíséretében. Levette az én ruháimat is, majd hozzám bújt meztelen testével, lassan mozogva, mintha táncolna. Kilépett, és az arcomat figyelte, arra fordult, amerre elképzelése szerint azelôtt nézhettem, és észrevette a meztelenül alvó Imolát. Magára kapta ruháit, figyelve arra, hogy közben könyökével belém üssön, majd üvöltözni kezdett. Imola azonnal segítségére sietett, nem gondolva arra, hogy meztelen. Pillantását elkapva a hirtelen keletkezett fényben, az a benyomásom támadt, hogy tulajdonképpen örvend a helyzetnek, azt kívánja, meztelen testének látványa legyen, amivel gondolataimban elalszom majd. Visszamentem szobámba, és Imola testét látva magam elôtt, eldöntöttem, hogy Karolát ki fogom engesztelni.
Lucifer a következô napokban újra próbálkozott kijutni az ajtón, de többször már nem sikerült neki. Ha a deszkát elengedi, mindig egy láthatatlan, fémszagú falba ütközik. Mintha Imola ártatlan szelleme vigyázta volna az ajtókat. A fémszagú fal tapintása ôrá emlékeztetett, a finoman behajló semmi, a megfáradt, de legyôzhetetlen ellenkezése a térnek.
Távozása elôtt, kedden délután még Karolával sétáltak, szótlanul a mezôben. Az dühös volt rá, combja vérzett, fájt a feneke, és melleit is felsértette a bogáncs. Lucifer túlzott elragadtatásában mindkettôjüket legurította a takaróról. A fû kevés volt, hogy megvédje meztelen testüket a száraz ágaktól, a bogáncstól. Egy fiatal nô került útjukba. A búzatáblában találtak rá, ahogyan elkínzott, duzzadt arccal, kezén-lábán nyitott sebekbôl vérzett, és lassan, kínosan vonszolta magát az ösvény felé. Büdös volt, csendesen nyöszörgött, és amikor észrevette ôket, segítségüket kérte. A szaga elriasztotta Karolát, de Lucifer kiemelte a búzából. Messze eltartotta magától, mert a nô tehetetlenségében magára piszkolt, és mocskos volt a gennytôl meg a ráragadt portól. A patakhoz vitte, leszaggatta a ruháit, és többször is bemártotta a vízbe, ne fertôzze meg önmagát. A lány a vízben is képes volt gyorsan, jajgatva beszélni. Karola azt tanácsolta, vigyék be a faluba, ahol rendesen gondozhatják majd. A nô ellenkezett, de Lucifer Karola vezetésével a közeli faluba vitte, ahol egy omladozó téglaházba tértek be.
Több idôs nôt látott a sötét helyiségben. Ahogyan megpillantották az érkezôket, felvisítottak, mire még több öregasszony surrant elô a sötét sarkokból, és a szerencsétlen, nyöszörgô nôt figyelmen kívül hagyva, krumpliszagú, inas kezeikkel azonnal megragadták a meglepôdött Lucifert. Az asztalra dobták, majd súlyokat eresztettek, gerendákat hordtak a hátára, teljesen odaszorítva ôt. A fájdalom elôször csípôtájékból nyilallt, ahol az ijedtségtôl merev nemi szerv rágöngyölôdött a kemény deszkalapra. Karolát maga elôtt guggolva látta viszont, érdeklôdve figyelte ôt. A vénasszonyok hordókat és köveket helyeztek a gúla tetejére. Karolának megroggyant térdekkel lennebb kellett hajolnia, mert a súlytól összenyomódó Lucifer arca mind lennebb került. Az asszonyok is már ott gyülekeztek Karola mellett, de az eredménnyel nem voltak megelégedve. Lehordták róla a köveket, és azonnal rávetették magukat a felkászálódó Luciferre. Leszíjazták kezeit, kivitték az udvarra, és lovakkal próbálták elszakítani fejét a testétôl, amit kalodába zárva rögzítettek. Az emberek megálltak a kert mellett, és csendben, mozdulatlanul figyelték, mi történik.
Késôbb sokan érkeztek a faluból segíteni, és együttes erôvel keresztre feszítették az idegent, két, gyorsan összetákolt gerendára. Idétlenül lógott a keresztrôl, a hosszú szegek nem rögzítették rendesen. A falusiakat erôsen befolyásolta korábbi kínzatásának látványa, lelkesen, felbuzdulva vettek részt az izgalmasnak ígérkezô tevékenységben, gyerekesen örvendtek a sikernek.
Néhány lényeges különbség mutatkozott Lucifer és a nevezetesen szikár messiás keresztre feszítése között. Elôször: Luciferre csak két szeg jutott, nem találtak többet a faluban. Másodszor: anyja nem siratta sorsát lábainál, inkább kelletlenül, zavartan figyelte a távolból fiát. A harmadik különbség, a legfontosabb az, hogy az utóbbi nem végzôdött a megfeszített menybemenetelével. Segítsége érkezett. Félezer ördög, felháborodva félszegségén, a föld felszínére zúdult, és szétcsapott a falusiak között, könyörtelenül legyilkolva ôket. Teljes sötétség borult a falura, az egyre rajzó ördögök szeme világított csak, akik dühödt izgalmukban néha már ölni sem tudtak, csak tagjaik rángatóztak, remegve, könnyezve csipkedték, marcangolták a menekülôk testét, nyakszirtjét, fülét. Megragadták a kavarodásból elôkerülô emberi kezeket, és veszettül ordítozva morzsolták szét a remegô tagokat karmaik között. Nem hallgattak urukra, a falut teljesen feldúlták, minden élôt elpusztítottak, a fákat is kiszaggatták, azokkal verték szét a házakat.
Miután levették a keresztrôl, otthagyta hû katonáit, nem volt kíváncsi az öldöklésre, amit amúgy is képtelen lett volna feltartóztatni. Visszatért a házba, azonban késôn ahhoz, hogy megakadályozhassa a magából teljesen kikelt Karolát, aki – a faluból idejében elmenekülve – Imolán állt bosszút, és egy husánggal menthetetlenül elverte. Amikor Lucifer megérkezett, Imola már halott volt. Egy ideig még mellette maradt, és vigyázta testét.
Mielôtt teljesen elhagytam volna a házat – írja –, még visszatértem, Imolától elbúcsúzni. Pénteki nap volt, két hét telt el érkezésem óta. Keveset maradtam, nem számítottam arra, hogy Imolát már holtan találom. Én voltam a hibás, könnyedén elôreláthattam volna, hogy Karolát a féltékenység ily végletes tettre vezetheti. Tudtam, hogy nem lesz többé lehetôségem találkozni vele, és addig ültem teste mellett, amíg az teljesen kihûlt, majd, figyelmen kívül hagyva Karola további fogvatartási szándékait, útnak indultam. Szóltam, és az ajtó megnyílt, Karola bénult tagokkal, mozdulatlanul állt, és rémült szemekkel figyelte kivonulásom.
OLÁH ISTVÁN
Zsebregény (4.)
A megértésrôl. Murovec, a kandúr mondja: hogyne, akár meg is érthetnénk egymást, ha ezen a földön csak mi élnénk, macskák, vagy csak ti, egerek! De a helyzet elsô dobbantásra komplikáltabb, mint ahogy én szeretném, mert említett földön vannak macskák is, meg egerek is, s még mi nem... Ami pedig az iménti kijelentést illeti: ha mind macskák lennénk vagy mind egerek, s fôleg vagy-vagy, hát ez sem biztos; mert akkor meg a kandúrok verekednének meg egymással, ôsi ok a féltékenység... És hol vannak még a törzsbe, utca- esetleg nemzetközösségbe, államba, államszövetségbe beleszületett macskák vagy egerek, akik egy másik törzs, állam vagy államszövetség!
A gyermek Hasfelmetszô Jack kedvenc képeskönyve egy bába kézikönyve, rettenetesen sok és izgalmas keresztmetszettel.
A férfi huszonkét éves volt, amikor meghalt. A napokban találkoztam fiaival, az egyik tizenhat, a másik tizenhét éves. Hogy lehet, hogy ötévesen valakinek gyermeke legyen, és aztán amikor hatéves, ismét apa! A feleség négy évvel fiatalabb, mint a férj. Ezek szerint egyévesen szülte a kisebbiket, illetve saját születése pillanatában a nagyobbikat. Egyszerre született a fiával. Akkor hogyhogy nem ikertestvére annak, hogyhogy anyja mégis? Elhatároztam, hogy addig nem öregszem meg, míg meg nem fejtem ezt az élettanilag és másként sem magyarázható esetet.
Ti azért vagytok olyan mûveltek, mert a múlt két vállra fektetett benneteket. Áthevertétek és olvastatok. Mi most egy álszent és finoman kommunikáló korba érkeztünk, itt társalogni kell, nem folyton olvasni.
Az ôrült fahaját simogatja minduntalan. Levert vagy. Ki vert le? És a néninek mije van? Hát a bácsinak? Ez a gyerekkor homokozóiból elôbújt, a tûzifahalmok mögé rejtôzött médiainfantilitás mire nem képes az elsô oldalon! Apropó, mi akarsz lenni, ha nagy leszel: hangszer-imitátor vagy nôimitátor?
Demagógosz szónokol: mert én most azt mondom, hogy az ôsi föld. S ha én azt mondom, akkor mindenki csak azt kiáltsa, hogy igen, és álljon fel egy percre. Mert ha én azt hallom a szátokból, hogy igen, és látom, hogy fölemelkedtek, akkor arra gondolok, hogy az ôsi föld. És ez erôt ad nekem a további harcban, erôt ad, hogy kimondjam fennhangon azt, hogy ôsi föld. Mire ti felálltok, és azt kiáltjátok, hogy igen, és így álltok egy percig. Hallottam az igent, és láttam fölemelkedésetek, errôl az ôsi föld jut eszembe, semmi más.
Csiklóra sikló? Siklóval tisztára becsikló. Sikoltozó éjjel, ha kéj jel. Errôl ennyit, most aludni térünk.
Happening. Félbevágott lovak nem hullnak ugyan ránk, egyszerûen mert nem ez a vándorútra kelt, feldarabolt lovak pihenôhelye. Azt mondják, süllyedt el már hajó a madarak jóindulatától.
Demagógosz mellett megjelenik Dermatologosz. Két, nehezen körülírható figura. Mindkettejüket a vörös izgatja. Az egyiket a bolsi posztó (így mondja), a másikat a nyálkahártyák vöröse. Nagyon? Nagyon. Ingömet meg a vörösesszôkék, míg formában voltam, s ez a forma: hosszú mûszak vasutasládával, le nem álltam a szárnyvonalon! Dermatologosz ebben a pillanatban elôvesz cilinderébôl egy augusztus 23-i, dísztribünös riportképet. A második sorban, ez itt, maga?
A ház fala. Sárga. Kapuja deszka. A középsô deszkán szemmagasságban vízszintes vágás. Postának. Jönnek a levelek. A hónap elsô dekádjában Ausztráliából, tizedike után Kanadából, tizenötödike tájt Svájcból, huszonkettô-huszonharmadikán Magyarországról, végül a hónap utolsó napjaiban meglehet, éppen Patagóniából. Nagy a család, hál’istennek, és ami a lényeg: nem reménytelen.
Utolsó vacsora, avagy Zeste a székelyeknél. Itt az emberek leginkább attól reszketnek, nehogy nevetségessé váljanak. Elôbb lágy, dallamos kuncogás, egyre erôsebb nevetés, ami kegyetlenül agresszív röhögéssé torzul. Kész tragédia, ha nevetségessé válunk! Ez a kisvárosi mûfajelmélet, vegyétek és egyétek, mondom. Most nincs idô foglalkozni a kéziratoddal. Amióta beválasztották a magyar írószövetség szûkebb vezetésébe (van tágabb, kürtôszerû is), azóta egyfolytában pendlizik. Mit ér az írószövetség, ha magyar? De most tényleg, szépen kérlek, hagyd az ilyet meg a hasonlókat. Meg se próbáld belopni magad az irodalomba ezekkel a pitiáner és irodalmon kívüli eszközökkel. Te egy tehetséges autszájder vagy, barátom, mondta az akkori román írószövetség akkori magyar alelnöke nekem a múlt idôszámítás hetvenes éveiben. Én pedig azóta is tehetségesen kívülállok, és ebbôl a természetes kívülállásból nincs hogyan létrehoznom az irodalmat. Végtermékemet.
Szt. Isten, én tag akarok lenni mindenáron! Nemitag, Isvány vagy, pláné, Pistám, a tag, államszövetségi tag (ha az állam én vagyok), érdekvédelmi szövetség tagja. Tagló a tablón. Ennél többet, ha akarna se tudna adni ez a fájin romániai magyar irodalom a maga rendes kívüliségében.
Scholastica nôvér szerint az emberek megöregszenek, és elkezdenek mászni fölfelé. Egyensúlyérzékük romokban, a szék is velük öregedett, kész. Ott hevernek a konyha kövén, ritka csontjuk combnyakban törik. A törés okát tudjuk. Hogy miért kapaszkodnak fölfelé, azt is, mondja Scholastica.
Milyenek lesznek a meszek. A falak. A freskók a csontban. A térd a kalácsban.
Kitört a Hargita (ez egy vulkán a Keleti- Kárpátokban). A kráterbôl csaknem súlytalanul kiszálló bombák embereket ütöttek agyon. A hamuról az elsô pillanatban azt gondoltuk, hogy hó, de a mérsékelt égövön ez – enyhén szólva – túlzás júliusban.
Nem sokkal éjfél elôtt becsengetett a szomszéd. Vámpírfogai halványan, de jól láthatóan világítottak. Rózsaszín fényben! Megkérdezte, hogy vagyok. Csak mert hallott valamit a fal túlsó oldaláról, s aggódott.
Következnek a visszaérzelmesedés fázisai. Megírom, meg én! A bármikor letéphetô álarc teóriájával is adósod vagyok, kedves olvasóm. Tél. Só vagy hó hull Sófalván? Hó van a határban Hófalván? A téridô-ábrázolás Kant óta azt jelenti, hogy testi tapasztalatokat csak térben és idôben tudunk szerezni és kifejezni a jelenségekrôl. Már nem tudom, hol olvastam, nem is fontos. Teleírjuk értelmes vagy csak vad dolgokkal az idô elefántfülét.
(folytatjuk)
AMBRUS LAJOS
Pogányvár
Erdély egyik szép vidékén, ahol csillogó tavakba dughatja kánikulában képmását a lázas Nap, mint aki nagy veszedelmek elôl rejtôzik el mélyen, a tavakba ömlô patakocskák szûk völgyeiben húzódtak meg a faluk. Székely- Mezôség néven ismeri e tájat a nép, ahol egy tónak épp a jobb parti vápájában a falut alapító Sámsond ôs lakott.
Ragaszkodott ôsi sámán hitéhez a nagy úr, s büszke fészkében, a Mezôsámsond feletti dombra emelt várában, a hadúrnak áldozott népével. De hiába volt erôs a hitük és a karjuk is, a vár odalett, keresheted. A dombot azonban, amely egy fertályórányi járásra van a falutól, Pogányvárnak nevezi a mezôségi székely, és a tündérvilág mesés alakjaival népesítette be.
Réges-régen, amikor még hitt a regékben a nép, Sámsond temérdek kincseit a Pogányvár alatti pincében, amelynek hatalmas vasajtója minden hét esztendôben csak egyszer nyílt meg, éber tündérek ôrizték.
- Ôk a szép holdvilágon, amikor mindenki pihent, lejártak fürödni a tóra – mondják –, s a tündérek útja, amely a vártól egészen a tóig vezet, jól látható még ma is.
Egyszer, tán nagyon siethettek fürödni a tündérek, a kincses pincét nyitva felejtették. Nem teketóriázott sokáig a pásztor, aki éppen arrajárt és a nyitott, hatalmas vasajtóra rábukkant.
- Nagy ég! – kapott szívéhez a szerencsés ember, s avval, mire valaki észrevette volna, arannyal, ezüsttel s csupa drágakôvel megrakottan kettôt is fordult.
- Ha van esze, a kihozott kincsekkel továbbáll! De bizony bement harmadszor is. No, ha be, benn is rekedt, mert az ajtó bezáródott. Hét kerek esztendeig a vaksötétben csak fehérkövet nyalt, s majd a szabadulásban sem lelhette örömét, mert annyi sötétség után a napfény, biza, megvakította, s nyomorult világtalanként kellett leélnie maradék életét.
De a pásztor szomorú története – mint mesélhették – nem riasztja a gazdagodni vágyók kapzsiságát. Pogányvár kései tulajdonosa is annyira hitt a temérdek kincsben, hogy Erdély híres grófjai, a Rédeiek mind ígérhettek a dombért tízszer akkora jó termôterületet, az a világért se mondott le róla.
Ôrzik-e még a tündérek a drága kincseket, ki tudja?
Az idei 3-as Színképben indult a szerzô helytörténeti ihletésû mondasorozata, melynek keretében – tömör, szemléletes írások révén – egyfajta idôutazást tesz, székelyföldi történelmi helyszíneket becserkészve, azok sajátos, máig ívelô üzenetét fogalmazva meg és téve közkinccsé. (Színkép)
Rövid történelmi
visszatekintés
Nagyszeben, Európa leendô
kultúrfôvárosa (13.)
A Kispiac (1.)
A Felsôváros dombját az Alsóvárosétól a Felsôvárosba vezetô Burgergasse (Vízakna utca, str. Ocnei) szeli át. Az utca két oldalán, az Alsóvárostól a hídig, középkori épületek sora, onnan a Kispiacig két hatalmas (jobb és baloldali) téglafal húzódik. E két téglafal magasságában épült a Huet-teret a Kispiaccal összekötô Hazugok hídja.
Fellapozva az erdélyi német irodalmat és sajtót, rátalálunk többek között a Manfred Wittstock által az 1985. december 12-i Neuer Weg hasábjain a Hazugok hídjáról közölt jegyzetére. Ezt használom fel, néhány helyen parafrazálva, a híd elnevezésének megvilágítása céljából.
1860. december 18-án adták át a forgalomnak Szeben egyik legjellegzetesebb építészeti remekmûvét, az ún. Fekvôhidat. Az építmény nem csak Erdélynek, hanem az országnak is legrégibb öntöttvas hídja, európai szinten is azok közé sorolják, amelyeknek rendkívüli mûvészeti értékük van. Elnevezése – „liegende Brücke" – a XIX. század második felébôl származik. Hogyan is történt?
A Vízakna utca felsô részén, évszázados épületek mentén elhelyezett padokon ültek a középkorban azok, akik a kispiaci vásáron legjobb portékáikat árulták, miközben kitalált történeteket, lódításokat meséltek egymásnak. Eredetileg a mai Hazugok hídja helyén egy fahíd biztosította az átjárást, amelyet a fenti okok miatt, illetve az árusok szájából elhangzott füllentésekrôl neveztek el eképpen.
1856-ban a városi vezetôség felhívja a kézmûveseket és cégeket egy lépcsôfeljáró és egy repülôhíd felépítésére. A javaslat elemzésekor arra a következtetésre jutottak, hogy az építôanyagok közül az öntöttvas lenne a legelônyösebb, legértékesebb és egyben a legmutatósabb is. Egyúttal megváltoztatták a híd elnevezését is, Hazugok hídja helyett Fekvôhíd lesz a neve. A nép ajkán azonban a mai napig az eredeti név maradt fenn.
A híd alkatrészeinek elkészítését 1858 márciusában a brassói Bánya- és Kohómû Rt. vállalta – azonban a szerzôdést vezérigazgatói minôségében aláíró G. Mannlicher annyira elhúzta az idôt a szentegyházfalusi próbaöntésekkel, hogy az alkatrészek nem jutottak el idejében Szebenbe. Novemberben aztán az a hír érkezett a székelyföldi Erdôfülérôl, hogy az alkatrészek ott elkészültek, és már útban is vannak. A híd felállításának munkafolyamatát szebeni kézmûvesek végezték el: Friedrich Setz kômûvesmester, Heinrich Weimer kôfaragómester és Theodor Witzky szerelô. Mannlicher megbízottja ebben az idôben Oskar Luckhardt mérnök volt. Ô tervezte a híd négy sarkán felállított kovácsoltvas kandelábereket, és az ô irányítása alatt végezték el – a város vezetôségének jelenlétében – a híd teherbíró próbáját (24 órán át 450 mázsa megterhelésnek vetették alá, és csak azután adták át a forgalomnak).
A híd ma is dísze Nagyszebennek. Egyik oldalának támasztóívén, körbe foglalva, aranyozott számokkal, a felszerelés éve, a másik oldalán a szász címer látható. A címer két, keresztbe fektetett, keresztalakú kardot ábrázol (állítólag ilyent viseltek a szász férfiak, amikor Erdélybe jöttek). A kardokat félköralakú ívek kötik össze, találkozásuknál, díszelemként, szívalakú lapik láthatóak. Az egészet fönt egy korona zárja le. Ennek a jelentôsége történelmi, jelzi, hogy a szászság elismeri a magyar király és az erdélyi fejedelem fennhatóságát.
Mihelyt a Hazugok hídjáról a Kispiacra lépünk, szemünkbe ötlik a középkorban a mészárosok céhének tulajdonát képezô, egyemeletes, hatalmas épület. A nyolc boltívével a Kispiac felé tekintô épületet egyházi feljegyzések már a XIV. században említik (Emil Sigerus szerint). Homlokzatán, egy koszorúban, a szász címer mellett, az 1789-es évszám olvasható, restaurációjának éve.
A nyolc bolthajtás mögött nyitott folyósó van, itt, a második világháború utáni idôkig, mészárszékekben árulták a húst. Az emeleten igen változatos kínálatú zálogház mûködött – innen ered német elnevezése: „Schatzkästlein" (’kincsesládácska’). A második világháború után a mészárszékek megszûntek, az épület a Mûvészetek Háza lett, ahol a Brukenthal Múzeum, illetve vendég képzômûvészek kiállításokat rendeztek.
Továbbhaladva a Mûvészetek Házától, egy toronykapu ötlik a szemünkbe, amelyik észak felôl védte a várost. Felépítése kb. a XIII-XIV. századra tehetô. Alatta, számtalan lépcsôn, az Alsóváros legkisebb terére, a Fingerlingsplatz-ra (’ujjgyûrûnyi tér’) érünk.
Nem csak Nagyszeben, hanem Erdély egyik legimpozánsabb kaputornya a Kis- és Nagypiac közt átmenetet létesítô Tanácstorony. A Kispiacról felé nézô homlokzatán emléktábla jelzi azt a tragédiát, amely 1586. április 26-án történt. Azon a napon Johann David a kapuívet festette, az épület hirtelen leomlott, és a festôt maga alá temette. Két év alatt a hatalmas kaputornyot helyreállították. A szomorú történés emlékére a torony alatti alagútban (átjáróban) is (latin nyelvû) emléktáblát helyeztek el.
A város egyik történelmi mûemléke sem nyomja rá annyira bélyegét Nagyszeben összképére, mint a Tanácstorony, melynek nagy jelentôsége volt a város védelmi rendszerében. Mindezekrôl és a továbbiakról Emil Sigerus számol be részletesen a Vom alten Hermannstadt (A régi Nagyszebenrôl) címû könyvében. Nézzük tehát a kezdeteket.
Alig húzták fel a telepesek az elsô épületeket, 1241-1242-ben a tatár hordák kegyetlen pusztítása söpört végig a helységen. A helyiek közül alig százan élték túl a szörnyû vérengzést. A további támadásoktól tartva, szorgalmas, kitartó munkával hatalmas erôdítményekkel biztosították a helységet. A bejárat a városba a kaputornyokon át történt. Ezekbôl csak néhány maradt meg, a többit lebontották, amikor már elmúlt a török veszély.
A Tanácstorony (Ratturm, Turnul Sfatului) a XIII. század végén vagy a XIV. század elején épült a második erôdítmény falába. Két, boltíves kapualja van. Ezek közül a másodikat az 1930-as években építették a közlekedés megkönnyítésére. Mindkettô a Kis- és Nagypiac között létesít kapcsolatot. A torony a város legrégibb tanácsháza mellé épült, innen a neve. Nagypiaci oldalán, két támfal tetején, két kôoroszlán néz a belépôkre. Szellemesen jegyzi meg Emil Sigerus: a kôoroszlánok feladata az ellenség elriasztása volt.
(folytatjuk)
Posta, RODIPET Rt., S.C. APEX. SRL (Str. Gheorghe Lazar nr. 8, Kolozsvár), SC. APEX AB COM SRL (Str. M. Klein nr. 15, Kolozsvár), H-PRESS (Str. Presei nr. 8A, Sepsiszentgyörgy), Curier Press (Str. T. Grozavescu nr. 7, Brassó) kirendeltségein.
személyesen a Transil Rt. titkárságán, illetve a 224-36-68-as telefonon vagy 224-28-48-as telefaxon, továbbá vidéki tudósítóink révén lehet feladni.
a napi árfolyamnak megfelelô lej, négyzet- centiméterenként 0,8 euro (kiemelt helyen, illetve elsô oldalon 1 euro), apróhirdetések esetében magánszemé-lyeknek 2.000 lej szavanként (elfogadunk az összértéknek megfelelô postai bélyeget is), jogi személynek 4.000 lej szavanként. Tarifáink tartalmazzák a hozzáadott érték-adót is (TVA)
Copyright © RMSz - 2004